1020, 970 és fél másodperccel később a fádalom megváltozott.

A dolgok jó oldala, hogy az ujjbegyektől és a lábujjaktól elkezdett csillapodni a fájdalom. A csillapodás lassú volt, de végre valami új történik. Ennek így kellett lennie. A fájdalom megszűnőfélben volt…

És akkor a rossz oldal. A tűz a torkomban nem volt ugyanaz, mint azelőtt. Nem csak égtem, de most már szomjaztam is. Száraz, mint a csont. Annyira szomjas. Égető tűz és égető szomjúság…

Tehát a rossz hírek: A tűz a szívemben forróbb lett.

Hogy lehetséges ez?

A szívverésem már túl gyors lett – a tűz irányította a ritmusát egy új tomboló sebességet diktálva.

„Carlisle,”- hívta Edward. A hangja halk volt, de tiszta. Tudtam, hogy Carlisle meg fogja hallani, ha a házon belül vagy annak közelében van.

A tűz visszavonult a tenyereimből és szerencsére fájdalommentesen és hidegen hagyta őket. De visszahúzódott a szívembe, amely forrón lángolt, mint a nap és egy új, tomboló gyorsassággal vert.

Carlisle belépett a szobába Alicevel az oldalán. Lépéseik határozottak voltak, még azt is meg tudtam mondani, hogy Carlisle volt a jobb oldalon egy lépéssel Alice előtt.

„Hallgasd” mondta nekik Edward.

A leghangosabb hang a szobában az őrjöngő szívem volt, miközben dübörgött a tűz ritmusában.

„Oh” mondta Carlisle „Már majdnem vége.”

Megkönnyebültem szavai hallatán, de megnyugvásomat beárnyékolta a szívem mélyén érzett kínzó fájdalom.

A csuklóim szabadok voltak a bokáimmal együtt, mert a tűz ott már teljesen kialudt.

„Hamarosan” értett egyet buzgón Alice „Utolérem a többieket. Kellene Rosalie…?”

„Igen – vidd el a babát.”

Mi? Nem. Nem. Mit gondolt, elvinni a babámat? Mi jár a fejében?

Az ujjaim megremegtek – a bosszúság áttöri a tökéletes látszatot. A szoba csendes volt, eltekintve a szívem kalapálásától, minthogy mindannyian visszatartották lélegzetüket egy másodpercre.

Egy kéz megszorította akaratos ujjaimat. „Bella? Bella, szerelmem?”

Válaszolhatnék neki anélkül, hogy sikítanék? Egy pillanatra fontolóra vettem, és akkor a tűz még forróbban felszakadt a mellkasomon keresztül, miközben a könyökeimben és a térdeimben megszűnt az égés. Jobb nem kockáztatni a válaszadást.

„Elkapom őket” mondta Alice, egy sűrgető éllel a hangjában, és hallottam a szél suhogását, ahogyan elrohant.

És akkor – oh!

A szívem kalapált, mint a helikopter szárnya, hangja, mint egyetlen hosszantartó dallam, úgy éreztem kiugrik a bordáim közül. A tűz fellobbant a mellkasomban, elnyelve a testem összes lángját, táplálva a valaha volt legperzselőbb tüzet. A fájdalom elbódított, a testem meghajlott, mintha a tűz húzná felfelé a szívembe.

Nem engedtem a testem többi részének, hogy elmozduljon, ahogy a törzsem visszaesett az asztalra.

Egy belső harccá vált bennem: harc a kalapáló szívem, és a fenyegető tűz között. Mindkettő vesztésre állt. A tűz eleve kudarcra ítélt volt, miután felemésztett mindent, ami elérhető volt számára, a szívem közeledett az utolsó dobbanásához.

A tűz az ember utolsó épen maradt részeire koncentrált egy utolsó elviselhetetlen rohammal. A rohamra egy mély, tompa puffanást kapott válaszként. A szívem gyengén dobbant még kettőt, majd csendesen kérlelt még csak egy dobbanásért.

Nem volt zaj. Nem volt légzés. Még nekem sem.

Egy pillanatra, minden, amit felfogtam a fájdalom hiánya volt.

Akkor kinyitottam a szemem és csodálk
ozva bámultam szét."

107702. Ritazu (2009-09-07 17:02.19)

Megpróbáltam emlékezni Tanya-ra, Kate-re, Carmenre, és Eleazar-re az esküvőről. Az arcok homályosak voltak a betegen-világított memóriámban. Csak azt tudtam, hogy gyönyörűek voltak, két szőke és két barna nő. Nem tudtam emlékezni arra, volt-e bármilyen jóság a szemükben.
Edward mozdulatlanul támaszkodott a hátsó ablaknak a bejárati ajtó irányába bámulva.
Nem tűnt úgy, mint aki az előtte lévő a szobát nézi.
Hallgattuk az autók berregését túl autópályán, ezek közül egyik sem lassult.
Renesmee hozzámbújt a nyakamban, a keze arcommal szemben, de nem most voltak képek a fejemben. Most nem voltak képei az érzéseiről.
"Mi van, ha nem szeretnek engem?" súgta, és mindegyikünk szeme az arcára villant
"Természetesen szeretni fognak, " mondta Jacob, de a tekintetemmel elcsendesítettem.
"Ők nem értenek téged, Renesmee, mert soha nem találkoztak hasonlóval, mint te, "
mondtam, nem akartam ígéretekkel hazudni, ami talán nem bizonyul igaznak. "
„Megértetni velük, ez a probléma." sóhajtott, és a fejemben mindannyinkról képek villantak.
Vámpír, ember, farkasember. Sehol nem illik össze.
"Te különleges vagy, ami nem egy rossz dolog."
Megrázta a fejét, mint aki nem ért egyet. Eltöprengett a feszült arcokon és azt mondta, "Ez az én hibám."
"Nem, "Jacob, Edward, és én egyszerre mondtuk minden, de mielőtt megvitathattuk volna, meghallottuk a hangot, amire vártunk.
(…)
Edward!" egy női hang lelkesedett.
"Hello, Tanya. Kate, Eleazar, Carmen."
Három morajlott szia.
"Carlisle mondta, hogy azonnal beszélnünk kell, " mondta az első hang,
Tanya. Hallottam, hogy már mind kiszálltak. Elképzeltem Edwardot a kapualjban, elzárva előlük a bejáratot.
"Mi a probléma? Aggasztanak a farkasemberek?"
Jacob összehúzta a szemeit.
"Nem, "mondta Edward. "A fegyverszünetünk a farkasemberekkel erősebb, mint valaha."
A nő kuncogott.
"Nem invitálsz be bennünket?" kérdezte Tanya. Aztán folytatta, mielőtt válaszolt volna. "Hol van Carlisle?"
"Carlisle elment."
Egy rövid csend következett.
"Mi történik, Edward?" követelte Tanya.
"Ha adnál néhány percet "válaszolta. "Valami bonyolultat kell elmagyaráznom, és szükségem van a figyelmetekre, amíg megértitek."
"Carlisle-al minden rendben?" egy férfihang kérdezte nyugtalanul. Eleazar.
"Senki sincs rendben közülünk, Eleazar, "mondta Edward, aztán megpaskolt valamit, talán Eleazar vállát. "De testileg, Carlisle jól van."
"Testileg?" Tanya kérdezett élesen. "Ezt hogy érted?"
"Azt jelenti, hogy az egész családom súlyos veszélyben van. De mielőtt elmagyaráznám, kérlek, ígérjétek meg. Mindenre hallgattok, amit mondok, mielőtt reagálnátok. Könyörgök, hallgassatok ."
Egy hosszabb csend követte a kérését. A mérsékelt csenden keresztül,
Jacob és én szótlanul bámultunk egymásra. A vörösesbarna ajkai kifakultak.
"Hallgatunk, " mondta végül Tanya. "Meg fogunk hallgatni mindent, mielőtt ítélkeznénk."
"Köszönöm, Tanya, "mondta hevesen Edward. "Nem hívtunk volna titeket, ha lenne más választásunk.”
Edward megmozdult. Lépéseket hallottunk átmenni a kapualjon.
Valaki szippantott. "Tudom, hogy a farkasemberek is bele vannak keverve, "motyogta Tanya.
"Igen, és a mi oldalunkon. Újra."
(…)
Edward vett egy mély lélegzetet. "Először szeretném, hogy saját magatoknak tanúsítanátok. Hallgassatok bele a másik szobába. Mit hallotok?"
Először csend volt, aztán mozgás.
"Csak hallgassátok először, kérlek, "mondta Edward.
"Egy farkasember, feltételezem. Hallom a szívét, "mondta Tanya. "Mi más még?" kérdezte Edward.
Volt egy szünet.
"Mi ez a dobogás ?"kérdezte Kate vagy Carmen. "Ez…valamilyen fajta madár?"
"Nem, de emlékezz arra, ami hallasz. Most, mi az, amit érzel?
A farkasemberen kívül "
"Van ott egy ember is?" súgta Eleazar.
"Nem, "ellenkezett Tanya. "Nem ember…de…közelebb emberhez, mint az itteni illatokhoz. Mi ez, Edward? Nem hiszem, hogy valaha éreztem ezt a kellemes illatot."
(…)
„Akkor minden rendben. Bella? Kihoznád Renesmeet, kérlek."

107701. Ritazu (2009-09-07 17:01.42)

„Rosalie ismét gügyögött a teremtménynek, félretette az üres fémizét, és felemelte a teremtményt, hogy az arcához nyomhassa az övét.
Tökéletes. Ez az új pozíció tökéletes volt a támadásomra. Előre hajoltam és éreztem, ahogy a forróság elkezd átváltoztatni, miközben egyre nőtt bennem a vonzás a gyilkos felé – erősebb volt, mint amit valaha is éreztem, olyan erős, ami az Alfa parancsára emlékeztetett, mintha felmorzsolna, ha nem teljesíteném.
Ez alkalommal teljesíteni akartam.
A gyilkos rám nézett Rosalie válla fölött, a pillantása sokkal tisztább volt, mint bármely újszülött teremtmény pillantása.
Meleg barna szemek, tejcsokoládé színű – pontosan olyan, mint valaha Belláé.
A remegésem abbamaradt; forróság öntött el, erősebb, mint valaha, de valahogy újfajta hőség – nem lángolás.
Izzás volt.
Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.
De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam.
Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez.
Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált.
A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam.
A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott.
Renesmee.” Az emeletről új hangot hallottam. Az egyetlen olyan hangot, ami meg tudott érinteni ebben a pillanatban. Egy eszeveszett dobogás, gyors ütem…
Egy változó szív.”

107700. Ritazu (2009-09-07 17:01.28)

„Edward” – találtam meg a hangomat, aztán elkezdtem mozogni – megpaskoltam a zsebeit, amíg meg nem találtam a telefonját, ami csengett. Vártam hátha megmozdul és felveszi, de teljesen megkövült. Felismertem a számot, és könnyen kitaláltam, hogy miért hív.
„Szia Alice, itt Bella” – A hangom nem volt túl meggyőző. Megköszörültem a torkom.
„Bella? Bella? Jól vagy?” „Igen. Carlisle. Carlisle ott van?” „Igen. Mi a baj?” „Én nem vagyok… nem biztos… nem biztos…” „Edward rendben van?” – kérdezte óvatosan. Kiabált Carlisle-nak, aztán követelte a választ. „Miért nem vette fel?” – kérdezte, mielőtt válaszolhattam volna.
„Én nem vagyok biztos benne” „Bella, mi folyik ott?” „Épp ezt akarom kideríteni – Láttál valamit?” Csend volt. „Itt van Carlisle.” – mondta végül.
Mintha jeges vizet fecskendeztem volna a vénáimba. Ha Alicenak látomása volt, látott engem egy zöld szemű, bronz hajú, angyalarcú gyermekkel a karjaimban, akkor azt elmondta volna, nem? Amíg vártam, hogy Carlisle megszólaljon, eltöprengtem. Egy pici, szép baba – egy kicsi Edward karjaimban, több mint szép. Átfutott rajtam a forróság.
„Bella, itt Carlisle. Mi történt?” „Én-„persze nem tudtam, hogy is mondjam. Lehet, hogy őrültnek tart majd és kinevet? De hát nekem volt egy színes álmom? Aztán először inkább azt kérdeztem, ami a legjobban aggasztott, abban a pillanatban.
„Carlisle, egy vámpír kaphat sokkot?” „Baja esett?” Carlisle hangja hirtelen ideges lett.
„Nem… nem, azt hiszem épp csak…. megdöbbent.” „Nem értem, Bella” „Gondolom…. nos azt hiszem…. talán…. ööö…” – vettem egy mély lélegzetet.
„Terhes vagyok.” – mintha a hasamban valami apró bökést éreztem volna. A kezem automatikusan a hasamra tévedt.
Egy hosszú szünet után Carlisle orvosi tréningbe kezdett.
„Mikor volt az utolsó menstruációd kezdete?” „Tizenhat nappal az esküvő előtt.” – elég alaposan ismertem az erre vonatkozó matematikát, de ő biztos nagyobb bizonyossággal tudja.
„Mit érzel?” „Furcsa”- mondtam neki a hangom elcsuklott. A könnyeim már csöpögtek az arcomon. „Ez őrülten fog hangzani – tudom, hogy ezek a dolgok még túl koraiak. Talán őrült vagyok, de furcsa álmaim vannak és egész idő alatt nagyon sokat eszek és sírók és… és… esküszöm, hogy mozog bennem.”
Edward végre falkapta a fejét. Megkönnyebbülve sóhajtottam. Hirtelen kitartotta a kezét a telefonért, de még mindig nem szólalt meg, arca kemény, és sápadt.
„Carlisle, azt hiszem, hogy Edward beszélni akar veled.”

107699. Ritazu (2009-09-07 17:00.48)

Bella beleszagolt, aztán meghátrált és furcsa arcot vágott.
„Bella, kedvesem, találunk könnyebb utat” – mondta Edward miközben a kezét a csésze felé tartotta.
„Dugd be az orrod,” – javasolta Rosalie. Dühösen nézett Edward kezére, hogy tegye le. Láttam Edwardon, hogy ingerült, tetszett volna, ha a szőke elveszt egy végtagot.
„Nem, ez nem. Éppen ez az – Bella mélyet lélegzett. „Ez az illat jó,” vallotta be halkan.
Keményen nyeltem, miközben harcoltam az undorom ellen.
„Ez jó dolog” – mondta Bellának Rosalie mohón. „Ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk. Megér egy próbát.” – meglepődtem, hogy a szőkét még senki nem döngölte földbe.
Bella az ajkai közé vette a szívószálat, a szemeit szorosan összecsukta, és az orrát összeráncolta. Hallottam, ahogy a vér mozog a csészében, miközben a keze remegett. Egy pillanatra belekortyolt, azután nyöszörgött egy keveset, szeme még mindig csukva. Edward és én ugyanakkor mozdultunk felé. Megérintette az arcát. Ökölbe szorítottam a kezeim a hátam mögött.
„Bella, kedves-„„Jól vagyok” – suttogta. Kinyitotta szemeit és csak bámult. A kifejezése---bocsánatkérő, ijedt, döbbent. Aztán megint belekortyolt.
A sav a gyomromban túlcsordult. Összeszorítottam a fogaimat.
„ez jó jel” – ujjongott a szőke.
Edward hozzáért Bella arcához és végigsimította. Bella sóhajtott és ismét szájába vette a szívószálat. Most egy igazi nagyot kortyolt belőle. Most nem volt olyan óvatos, mint eddig. Mintha ösztönös lett volna.
„Hogy van a gyomrod? Nem émelyegsz?” – kérdezte Carlisle.
Bella rázta a fejét.
„Nem, nem érzem magam rosszul” suttogta. „Ez jó, igaz?”
Rosalie sugárzott. „Ez nagyon jó!” „Azt gondolom, hogy ne örüljünk túl korán.” – mondta Rosenak Carlisle. Bella megint belekortyolt a vérbe, aztán Edwardra nézett.
„Ez most mit jelent?” – suttogta „Mostantól úgy számoljuk, hogy vámpír vagyok?” „Nem hiszem, Bella. Mindenesetre ezért senki sem halt meg.” – mosolygott Edward, egy élettelen mosoly volt.
„Ez nagyon érdekes, különös. Később feljegyzem.” – Edward szavai suttogások voltak.
„Mi?” – suttogta Bella „Éppen csak magamnak mondtam.”
Edward ajkai egy kis mosolyra húzódtak. Bella ivott még a vérből, de közben az ablak felé bámészkodott. Valószínűleg próbált nem gondolni rá, hogy őt nézzük. Vagy talán csak miattam. Mert ebben a szobában, amit csinált csak nekem volt visszataszító

107698. Lara00 (2009-09-07 17:00.48)

- (válasz Szabgya 107686. hozzászólására)

Szia Rob♥
nah kivi vok miaz, pont azt hallgatom xd

107697. Ritazu (2009-09-07 17:00.33)

Egy kis csöppség kihajolt Rosalie karjaiból Jacob felé. Azonnal megragadta a figyelmem, attól a pillanattól, hogy kinyitottam a szemem, övé volt minden gondolatom.
„Csak két napig voltam távol?” ziháltam hitetlenül.
Az idegen gyermek Rosalie karjaiban pár hetes volt, ha nem hónapos. Talán kétszer akkora volt, mint a gyerek a homályos emlékeimben, és úgy tűnt, ő maga tartja a felsőtestét, ahogy kinyújtózott felém. A ragyogó, bronzszínű haja loknikban hullott a vállára. A csokoládébarna szemei érdeklődéssel figyeltek engem, ami egyáltalán nem illett egy gyerekhez; felnőttes volt, tudatos és intelligens. Felemelte az egyik kezét, egy pillanatig felém, aztán megérintette Rosalie nyakát.
Ha az arca nem lett volna ilyen bámulatba ejtően szép és tökéletes, nem hittem volna el, hogy ez ugyanaz a gyermek. Az én gyermekem.
De Edward ott volt minden vonásában, és én a szeme és az arca színében. Még Charlie is göndör fürtjeiben, habár a színe inkább Edwardéra hasonlított. Csak a miénk lehetett. Hihetetlen, de mégis igaz.
[…] Aztán, akárcsak a brutális születése után, rám mosolygott. Apró, tökéletesen fehér fogak villantak fel. Összeszorult a gyomrom, és tettem egy habozó lépést felé.
Mindenki nagyon gyorsan mozgott.
Emmett és Jasper előttem álltak, vált-vállnak vetve, készen állva…]
Alice volt az egyetlen, aki nem mozdult.
„Ugyan, adjatok esélyt neki,” korholta őket „nem akart semmit tenni, csak közelebbről megnézni.”

107696. Ritazu (2009-09-07 17:00.19)

- (válasz Gicus15 107693. hozzászólására)

ahha
másból nincs XD

107695. Ritazu (2009-09-07 17:00.06)

Nem tudom megígérni, hogy soha nem hagyunk el, Papa. Ez bonyolult…” „Tudnom kell,” – emlékeztetett.
„Tudom,” „Meglátogatsz, hogyha, ha el kell menned?” „Megígérem, Papa. Most, hogy ennyi mindent tudsz, gondolom ez a legkevesebb. Megteszem, amit kérsz.” Egy fél pillanatig a száját rágta, utána lehajolt és a karjait óvatosan kitárta. Felemeltem Renesmee-t – azonnal – a bal karomba, összezártam a fogaim, visszatartottam a lélegzetem, és a jobb karommal könnyen körülöleltem apa meleg, puha derekát.
„Tartsd a szavad, Bella” – motyogta. „Tartsd be.” „Szeretlek, Papa,” – suttogtam a fogaimon keresztül. Akkor elengedett és hátrált egy kicsit. A karom hagytam leesni.
„Nagyon szeretlek, kölyök. Bármi is történjék, ez nem fog.” – megérintette egy ujjal Renesmee rózsaszín arcát. „Biztos olyan lesz, mint te.” Furcsa arcot vágtam, bár nem éreztem. „Inkább Edwardra hasonlít, szerintem.”
Charlie prüszkölt egyet. „Huh. Hihetetlen. Huh. Nagypapa.” – rázta a fejét kétkedve. „Gondolod, hogy valaha fel tudom fogni?” Megdöbbenve pislogtam, és akkor összeszedtem magam. Ezután egy pillanatra megnéztem Renesmee külsejét – teljesen normálisnak nézett ki – és eldöntöttem, hogy ennél nagyobb szerencsém nem lehetne, bár dolgok ma túlságosan gyorsan történtek… „Tessék,” – mondtam, és odatartottam neki. Ösztönösen egy ügyetlen kis bölcsőt formált a kezeivel, és belevette Renesmee-t. Bőre nem volt olyan forró, mint a babáé, de a torkomat megint csiklandozni kezdte, ahogy éreztem a vért vékony bőre alatt. Ahol hozzáért fehér, hideg bőröm a bal karjához libabőrös lett. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy reakció a hőmérsékletváltozásra, vagy lélektani.
Charlie nyugodtan morgott, ahogy megérezte a súlyát. „Ő.. nehéz.” Rosszallva néztem rá. Én egészen könnyűnek éreztem őt. Talán nem tudom megállapítani.
„Jó, erős” – mondta Charlie, amikor látta a kifejezésem. És motyogni kezdett magában. „Szívósnak kell lennie, hogy mindent átvészeljen.” – visszapillantott a karjaira gyengéden, és egy kicsit ringatni kezdte. „A legszebb baba, amit valaha láttam, beleértve téged is kölyök. Sajnálom, de így van.” „Tudom” „Gyönyörű baba” – mondta újra, de inkább turbékolás volt ez alkalommal. Láttam az arcán – ahogyan figyelte. Charlie épp annyira gyámoltalan a bűverejével szemben, mint mi. Két pillanata volt a kezében, és már odavolt érte.
„Visszajöhetek holnap?” „Persze, Papa. Persze. Várni fogunk.” „Jobb, ha most,” – mondta komolyan, de szemei puhák voltak, és még mindig Renesmee-t nézte.
„Látlak holnap, Nessie.” „Ne mond így!” „Mit?” „A neve Renesmee. Összetettük Renee és Esme, szeretetből. Nincsenek változatok.” – Küzdöttem a nyugalmamért, de most nem vettem egy mély lélegzetet. „Akarod hallani a középső nevét?” „Persze.” „Carlie. Egy C-vel. Összetettük Carlisle és Charlie, szeretetből.”
Charlie szeme ráncos lett a mosolygástól.
„Köszönöm, Bella.” „Én köszönöm, Papa. Minden olyan gyorsan történt. A fejem nem tudja követni. Ha te nem lennél, nem tudom, hogyan tudnék a valóságban maradni.”

107694. Ritazu (2009-09-07 16:59.52)

Nem tudtam lélegezni, fulladtam és túl forró volt a torkom. Darabokra estem, kettétörtem. Még több feketeség. Hangok, ezúttal kiabálás, és a fájdalom visszajött.
„A placenta levált!” Valami éles kés, mitha kettévágott volna.
A placenta levált. Tudtam, hogy ez mit jelent. Ez azt jelentette, hogy az én gyerekem haldoklott.
„Vidd ki innét!- üvöltötte Edward. Nem tud lélegezni. Csináld most.
A morfium- Várni akart, hogy a fájdalomcsillapítót beadhassa, amig a baba haldoklik.
„Nem! Most”; csöndben voltam, hogy be tudja fejezni.
Fekete foltok voltak a szobában, és egy fájdalom szúrta fagyosan a gyomrom. Úgy éreztem, meg kell védenem a gyermekem, az Én kis Edward-Jacobomat, de gyenge voltam. A tüdőm égett, alig kaptam levegőt. A fájdalom kissé elhalványult. A babám, a babám, haldoklik... Mennyi idő telt el? Másodperc vagy perc? A fájdalom eltûnt. Elzsibbadtam. Nem éreztem semmit. Még mindig nem láttam, de hallottam.
„Maradj velem most, Bella! Hallasz engem? Nem hagyhatsz el engem. Lélegezz”
Jacob? Jacob, még mindig itt van, még mindig próbál megmenteni engem. Természetesen meg akartam mondani neki. Természetesen szeretném, ha a szívem dobogna. Nem ígértem meg nekik is? Pislogtam. Láttam a fényt. Edward suttogta: Renesmee. Renesmee? Nem a legtökéletesebb gyerek a képzeletemben? Sápadt Úgy éreztem, egy pillanatra sokkot kapok. Renesmee. Próbáltam mozgatnia számat, és megtalálni a nyelvemet.
„Add ide nekem.” A fények táncoltak, Edward hideg kezén, véres volt. És még volt valami piros a kezében. Valami kicsi és csöpögött a vértől. Megérintettem a meleg szervezetet az én gyenge kezemmel. Lány volt, meleg nedves bőre meleg, mint Jacobé. Szememmel összpontosítottam, hirtelen minden teljesen világos lett. Renesmee nem sírt, de gyorsan lélegzett. Szemét kinyitotta, döbbent arca szinte vicces volt. A kis, tökéletesen kerek fején vastag gubancos, véres fürtjei voltak. A szeme ismerős volt, de elképesztő csokoládébarna. A bőre elefántcsont fehér volt, de az arca lángolt. A lány arca kicsi volt és tökéletes, annyira, hogy megdöbbentem. Olyan szép, mint az apja. Hihetetlen. Lehetetlen. Renesmee, suttogtam. Szóval... szép vagy. Hirtelen elmosolyodott egy széles, mosolyban. Kagylórózsaszín ajkaival, és hamvas tejfogaival. Lehajtotta a fejét, rá a melkasomra. Aztán a fájdalom megint előjött, elütött a meleg. És eltünt. Az angyalarcú gyerekem sehol se volt. Nem láttam, és nem éreztem. Kiabálni akartam, hogy adják vissza nekem. De nagyon gyenge voltam. Úgy éreztem, mintha a karom gumiból lenne, nem éreztem semmit sem. A sötétség rámzuhant. Fárasztó volt ellenállni neki.. Én is csak az emberi vagyok, semmi több.

elejére ... 3419 3420 3421 3422 3423 3424 3425 3426 3427 3428 3429 3430 3431 3432 3433 3434 3435 3436 3437 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Entersp, 2024-07-25 07:33	5563 hsz
Ki miért szereti az Alkonyatot?	Skywalker, 2023-12-27 18:37	16 hsz
Bakik	Krisz.15, 2023-07-09 19:13	364 hsz
New Moon (Újhold) filmforgatás látogatása, OLASZORSZÁG!	Liverpoolfan19, 2020-07-15 22:39	23 hsz
Midnight Sun	Linzy2, 2020-03-24 21:52	1573 hsz
Aki utálja ezt, az írjon ide	Halember, 2019-10-07 00:28	7 hsz
Vámpír lennél vagy inkább vérfarkas?	Bede István Péte.., 2019-03-01 18:02	724 hsz
Twilight saga szólánc :-)	Yvettke, 2018-12-21 12:11	47 hsz
mit szerettetek meg benne? nem gondoljátok h el van ferditve benne a vámpirkultusz?	Emylio, 2018-09-11 19:49	9 hsz
Linkek......	HMáté33, 2017-07-12 13:58	89 hsz
Összes Alkonyat fórum (84 db)

Alkonyat adatlap

Eredeti cím: Twilight

Évszám: 2008

Rendezte: Catherine Hardwicke

Szereplők: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Billy Burke, Peter Facinelli, Elizabeth Reaser...

További információk

Szereplők fórumai

- Kristen Stewart - Vélemények

- Cam Gigandet - Vélemények

- Robert Pattinson - Kivel illene össze?

- Robert Pattinson - Vélemények

- Robert Pattinson - Robert Pattinson vs. Johnny Depp - ki a jobb pasi?

- Ashley Greene - Vélemények

- Anna Kendrick - Vélemények

- Nikki Reed - Vélemények

- Stephenie Meyer - Vélemények

- Taylor Lautner - Miért utálja mindenki Taylort??

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk