Ezt a filmet is már jó régen keresem. Nagyon öröltem, mikor megláttam, hogy leadja a Viasat3. Így hát sikerült megnéznem...

Billy Wilder Hollywood egyik legnagyobb hatású embere, rendezője, producere és forgatókönyvírója. Ezt úgy állítom, hogy csak ezt az egy filmjét láttam eddig (sajnos). Filmjeit a kritikusok, és az átlag nézők is magasztalják. Ezen filmje talán a legnagyobb becsben tartott, a sok remekműve közül. Imdb-n jelenleg a 32-ik, és az amerikai filmkritikusok szerint jelenleg mindenidők 16. legjobb amerikai filmje. De a film persze a nem befolyásolja, hogy egy nézőnek tetszeni kelljen. Tulajdonképpen ezt csak érdekesség képpen írtam.

A sztori röviden egy leégett forgatókönyíróról, egy egostina (egykori nagy sztár) színésznő kapcsolatáról szól. Aki nem képes elhinni, hogy "kiment a dvatból". Mert igen is kiment, és ő 50 évesen is azt hiszi, hogy mindenki őt imádja. A kapcsolat úgy kezdődik, hogy Joe az író véletlenül odatéved a nő házához, és szó szerint megakarja tartani magának. Azt hiszi, hogy még szeretheti igazán egy férfi. Ott van még a szolgája, aki egykoron férje és segítője volt. Ezen kívül volt a "szolga" nagy rendező, aki annyira rajongott az akkor a fiatal és tehetséges színésznőért, hogy soha nem tudta elhagyni. Idősödő korára is isteníti, bálványozza. Elhiteti vele hogy még mindig ő a "legnagyobb sztár". Pedig tudja, hogy nem helyes amit csinál.

A színészi játékban nincs kifogás, mindenki egytől egyik remekel. Főleg a két főszereplő. A rendező is kitett magáért rendesen. És az operatőr is remek munkát végzett. Gyönyörű képek láthatók a filmben. Minden a helyén volt, ez egy igazi klasszikus. Megérdemli a helyezéseket, díjakat, elismeréseket stb... A befejezés is zseniális. Amit ott lenyom Gloria Swanson,... ...én már azért odanyomtam volna kezébe az Oscar-díjat!

Értékelés: 10/10

5. Csabaga (2010-07-20 16:44.50)

- (válasz Sokdudu 4. hozzászólására)

Marlene Dietrich szerintem nemjátszotta volna el önmaga paródiáját.
Ide egy régi némafilmsztár kellett főszereplőnek,aki a hangosfilmben már nem találta a helyét.

4. Sokdudu (2010-05-26 02:02.59)

Webber nagy sikerű musicalje egy nagyon tanulságos történet. Mindnyájan akik sikerre, csillogásra vágyunk, tudomásul kell vennünk, hogy egyszer minden véget ér- vagy ahogy mondani szokták: Minden csoda 3 napig tart. Ezt Norma Desmondnak nem sikerült megértenie, és vágyálmaival, képzelgéseivel, önmagát juttatta az őrületbe. Az egész házát felépítette úgy, mint egy díszletet, régóta elfelejtett színészekkel bridgezik lelketlenül, 1000 éves autójával jár-kel a városban, arról ábrándozva hogy mindenki csak róla beszél, és mindenki őt szereti. Ehhez asszisztál volt férje Max, aki pontosan tudja, hogy milyen rosszat tesz ténykedésével- a rajongói levelek írásával, és azzal, hogy napjában 20X hazudik Normának, hogy még mindig ő a legnagyobb sztár, mégis nyilvánvalóan még mindig szerelmes belé. És adott egy író, aki a másnapi betevőt sem tudja megvenni, forgatókönyveit nem keresik- és egyszer csak betér Normához véletlenül. Elkezdődik egy őrült játék kettejük között, Norma elhiszi h szeretheti egy fiatal férfi, elhiszi, hogy újra csilloghat, és visszatérhet forgatókönyvével, ami használhatatlan. Még maga Cecil B. De Mille is adja alá a lovat- egyértelműen sajnálatból, holott ő is látja hogy Norma egyértelműen beleőrült az elfedettségbe. A vége pedig igazi dráma, az egyetlen ember szegény írónk, aki megelégeli ezt a játékot, és elmondja Normának az igazságot mindenről, azonban már késő, Norma tudat alatt mindenkit el akar tüntetni a Föld színéről, aki nyomorult álomvilágának ellensége, így teszi ezt főhősünkkel is, aki egy medencében köt ki- holtan. Azért a poént itt a jellemzésben nem kellett volna lelőni... Amit itt valaki lentebb a színekkel kapcsolatban írt, támogatom- az Alkony sugárúti palota a maga csodálatos berendezésével, csillogó még a koszból is gazdagságot sugalló tárgyaival, látványával mindenféle színt helyettesít. Ehhez hozzájön még az operatőr már-már arisztokratikus szemlélete néhány jelenetben, és a remek dialógok/monológok. Furcsa, hogy az elején Norma folyamatosan szidja a hangosfilmeket, a sok szöveget, és mégis -talán szándékosan- nagyon kiművelt, választékos, kifejezetten irodalmi műremekek részleteihez hasonlítható mondatokat adnak William Holden szájába. Mindennél nagyobb színt ad a filmnek azonban a színészek, de különösen Gloria Swanson játéka. Egyik pillanatban még fenséges és királyi, a következőben már szánnivaló és megtört, a harmadikban hátborzongató és tébolyodott. Nagyon sajnálom, hogy Dietrich ebben az időben Hitchcockkal forgatot, remek lett volna ő is a szerepben. A többi szereplő is rendben van, a végén nem értettem Holden Nancy Olsonnal való monológját, hisz az írót eddig nem egészen ilyennek ismertük meg, de aztán rögtön ki is derül, hogy csak magát akarja büntetni a pénzsóvárságáért, ezért küldi el a lányt. Kiemelném Erich von Stroheimet, akinek szintén minden pillanata nagyszerű, az igazi ma szóval "fanatikus rajongó", aki szerelmes egy ideába, és azért él, hogy álmai hölgye- illetve álmai álomképje boldog legyen. Nagyszerű klasszikus, nagyszerű zenével aláfestve, amin 60 éves kora véleményem szerint nem látszik, mondanivalója pedig mindig aktuális.

3. Nickwearby (2010-04-04 13:22.33)

- (válasz Nickwearby 2. hozzászólására)

Egy kis javítás:
"Ami párbeszédet lehetett, az szóról szóra ugyanaz a musicalben is." helyett:

Ami párbeszédet lehetett, egy az egyben átvettek, szóról szóra ugyanazok a dialógusok hangzanak el a musicalben is.

2. Nickwearby (2010-04-02 20:01.30)

Már kívülről tudtam Andrew Lloyd Webber musical változatát, amikor megnéztem.
Kíváncsi voltam, hogy mennyiben tért el tőle, és eléggé megdöbbentett, hogy gyakorlatilag semmiben :)

Ami párbeszédet lehetett, az szóról szóra ugyanaz a musicalben is.

De ami még jobban meglepett, hogy nagyon tetszett Billy Wilder filmje, pedig egy olyan korszakomban néztem meg, amikor a fekete-fehér filmeket még nehezebben tudtam befogadni, mert úgy gondoltam, a színek plusz dimenziója is kell egy film maximális élvezetéhez.

Hát ehhez nem kell :)

Kiváló film kiváló színészekkel.

1. Vato loco (2009-05-23 11:48.33)

Nagyon jó történetű film az 50-es évekből, nagyszerű színészi játékkal. Gloria és William nagyon jók, sőt kifogásolhatatlanok. Nekem a történet mellett Gillis monológjai tetszettek a legjobban. Ajánlom mindenkinek!

1 2