Ez ugyan nem idézet, csupán érdekesség...

Akik 1990előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, vagy csak elvétve, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "...

3231. Vervunhive (2011-09-25 22:41.50)

A pesszimistáknak és a levélbomba gyártóknak is ugyanazt tudom mondani. Soha ne adjátok fel!

3230. Zsoka47 (2011-09-25 22:36.14)

„ A nők realitásérzéke az ágyban a legnagyobb. ”

„ A boldogság az, ha egy gyönyörű nő segítő kezét nyújtja. Az extázis, ha csatolja a többi testrészét is. ”

3229. Zsoka47 (2011-09-25 22:32.26)

„ Mit szerethettek a nők a férfiakban, mielőtt a pénzt feltalálták? ”

3228. Wellington (2011-09-23 23:31.19) - (válasz Zsoka47 3217. hozzászólására)

XDDDD
"Aranyos".
És büszke vagyok rá, hogy a feleségem nem ilyen!
;):DDDD

3227. Orgona (2011-09-23 22:56.13) - (válasz Kimikem 3226. hozzászólására)

Dehogy baj! Remélem, én is tudom viszonozni. :)))

3226. Kimikem (2011-09-23 21:47.26) - (válasz Orgona 3225. hozzászólására)

Nem baj, hogy küldtem?

3225. Orgona (2011-09-23 21:07.44) - (válasz Kimikem 3224. hozzászólására)

Köszi az e-maileket! :DDD

3224. Kimikem (2011-09-23 21:01.16) - (válasz Zsoka47 3223. hozzászólására)

:))
Attól tartok, hogy ezt azóta sem írta tele senki! :)

3223. Zsoka47 (2011-09-23 20:40.17)

Pár évvel ezelőtt megjelent egy remek könyv, amely néhány tucat tökéletesen üres lapot tartalmazott. Ez volt a címe: Amit a férfiak a nőkről tudnak...

3222. Zsoka47 (2011-09-23 20:36.13) - (válasz Vervunhive 3219. hozzászólására)

:D
Jaj hozod a formád, mint mindig

3221. Lector (2011-09-23 20:25.16) - (válasz Zsoka47 3212. hozzászólására)

Ez de jó!

3220. Zsóka65 (2011-09-23 19:54.27)

" A múlt csak példa legyen előtted"

3219. Vervunhive (2011-09-23 10:04.32)

A nők két problémával küzdenek a reklámok szerint. Az egyik a hüvelygomba, a másik a Danone termékek lekamerázása.

3218. Törölt felhasználó (2011-09-23 10:02.07) - (válasz Zsoka47 3217. hozzászólására)

hahh :D

3217. Zsoka47 (2011-09-23 10:01.12)

A nők két problémával küzdenek: nincs mit felvenniük és nincs elegendő helyük, ahol ezt a semmit tárolhatják.

3216. Limpi Sisak (2011-09-22 22:52.12) - (válasz Kimikem 3215. hozzászólására)

Valahol Európában. :) Imádom.

3215. Kimikem (2011-09-22 22:51.12)

" Lehet egy dal, egy ritmus vagy zaj,
Egy árva hang egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el,
Hogy mégse adjuk fel. "

3214. Kacagó banda (2011-09-21 16:17.40)

"A hóhér kezére került nyomorult bűnös csak nevet, ha a világ végéről beszélnek." - Friedrich Schiller

3213. Langelus (2011-09-21 09:22.01)

"Az érzékenység, amely feláldozza az ártatlanságot a bűnnek, kegyetlen érzékenység; barbár az a könyörület, amely eltűri a zsarnokságot!"

3212. Zsoka47 (2011-09-21 09:19.30)

A nők angyalok, és ha valaki eltöri a szárnyunkat, egyszerűen csak továbbrepülünk ... egy seprűn. Mert mi ilyen rugalmasak vagyunk. ..... :)

3211. Wellington (2011-09-21 01:32.14) - (válasz Törölt felhasználó 3199. hozzászólására)

Én is ezt mondom. Ezért is utálom annyira az alább emlegetett volt kolleginámat. :))

3210. Wellington (2011-09-21 01:28.12) - (válasz Thefloorfilla 3204. hozzászólására)

Hát persze. Valószínűleg ezért halt meg mindenkitől elfeledve egy szigeten. És hazavitték Franciaországba? A sírját láttam, de ettől még nem hajtottam neki fejet! ;):))

elejére ... 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk