Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD)

Escobar - Az elveszett éden (DVD)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Gemini Man
- TV2, 12:50

Újra boldog karácsony
- TV4, 13:00

Legendás állatok és megfigyelésük - Dumbledore titkai
- HBO2, 13:21

Bunyó karácsonyig
- Film Mánia, 13:45

Ízek, imák, szerelmek
- AXN, 13:50

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Jay Brazeau (71)

Ralph Fiennes (62)

Hector Elizondo (88)

Guido de Angelis (80)

Kamarás Iván (52)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Rock zene

- Filmes Sámánok Rendje -

Kálvária (2014) - Vélemények

Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Mosolyogj 2.

Jeney Luca

Fórum - Edgar Allan Poe - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

12. Ricki13 (2013-01-04 21:51.25)

Mi csak A hollót vettük tőle.
Már pár helyen szerintem leírtam, hogy ő az egyik kedvenc íróm. Nagyon meg tudja adni egy történet hangulatát, mint filmen Tim Burton szokta. =)
Szeretem a vidám novelláit is nagyon, de a favorit mégis az Usher ház vége. Izgalmas és lélektanilag is a legérdekesebb, a két testvér betegségét pszichológiai szempontból megvizsgálva, R.Usher a világirodalom legérdekesebb karaktere. A belőle készült rendhagyó opera különösen lenyűgöző, nagyon jól megragadja a történet lényegét! (Bár ez nem Poe érdeme..)
Kedvenc versem Poe-tól a Lee Annácska.

11. Angelika58 (2012-02-28 22:17.02) - (válasz Kovbojka 5. hozzászólására)

Érdemes olvasni , ő volt a krimiirodalom egyik kitalálója is mellesleg.Detektívregényeit nem lehet letenni most se.

10. Langelus (2012-02-28 17:22.12) - (válasz Kovbojka 9. hozzászólására)

Az az, középiskolában tanultam én is.

9. Kovbojka (2012-02-28 17:08.56) - (válasz Langelus 8. hozzászólására)

Én még csak 8.-os vagyok, gondolom középiskolában tanítják. Vagy nem?

8. Langelus (2012-02-28 17:03.43) - (válasz Kovbojka 7. hozzászólására)

Egy szűk évtizede még az volt.

7. Kovbojka (2012-02-28 17:00.46) - (válasz Langelus 6. hozzászólására)

Ő tananyag?

6. Langelus (2012-02-28 16:58.39)

Jó pár éve kellett foglalkoznom vele utoljára.

5. Kovbojka (2012-02-28 16:42.05) - (válasz Angelika58 4. hozzászólására)

Ez nagyon tetszik!

4. Angelika58 (2012-01-31 17:44.35) - (válasz Czeppelin 1. hozzászólására)

Isteni.:))

És mivel néhány napja volt az évfordulója a vers 1845-ös megjelenésének,azért álljon itt az igazi is.Tóth Árpád fordításában.

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés
Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár,
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár,
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár,
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár,
Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár,
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, -
Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,-
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár,
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Sohamár!"

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár,
Kinek neve: "Sohamár."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll,
Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll."
S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó,
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár,
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár,
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már!"

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már,
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
Ő nem nyomja, - soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár,
"Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár!
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,
Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
Szólt a Holló. "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!

3. Morli Holect (2012-01-31 16:41.41)

- (válasz Nyolcadik utas 2. hozzászólására)

A kedvenc történetem tőle Az aranybogár

[link]

2. Nyolcadik utas (2009-06-25 21:18.44)

Csak annyit ide, a Holló a világirodalom egyik legtökéletesebb verse. Több fordítást is készítettek költő nagyjaink, érdemes őket elolvasni.
Továbbá Poe érdeme az első krimi novella.
Elolvasandó a Morgue utcai gyilkosság és az Arthur Gordon Pym, a tengerész.

1. Czeppelin (2009-06-25 21:01.10)

http://www.youtube.com/watch?v=4p99rf63jCE

Google-fordítás:

Egyszer upon egy éjfél dreary, mialatt Én latolgat gyenge és weary,
Felül sok egy furcsa és kíváncsi kötete elfeledett tannak,
Mialatt Én nodded, közel bolyhosítás, hirtelen ott jött egy csapolás,
néhány egy gyengéden kopogásnak, kopogás szoba ajtóm.
''tis néhány látogató,' Én motyog, 'tapping szoba ajtóm -
Csak ez, és semmi egyéb .'

Ah, distinctly emlékszek volt a sivár Decemberben,
És mindegyik külön haldokló ember kidolgozott szellem upon a padlója.
Eagerly Én kíván a morrow; - hiába Nekem volt keresett kölcsönözni
-ból könyvek végem bánat - bánatnak az elveszett Lenore -
a ritka és sugárzó hajadon akit az angyal nevezett Lenore -
Névtelen itt mindig.

És a selymes szomorú bizonytalan susogó mindegyik bíbor függönynek
Borzongás engem - kitölt engem fantasztikus terrorral soha filc before;
Annyira... hogy most, még a verése szívemnek, Én állt ismétlő
''tis néhány látogató könyörög bejárat szoba ajtóm -
Néhány késő látogató könyörög bejárat szobám door; -
Ez ez , és semmi egyéb ,'

Rögtön lelkem termesztett stronger; bizonytalan akkor már nem ,
'sir,' mondta Én, 'or Asszonyom, őszintén megbocsájtásod Én implore;
De a helyzet az, hogy Voltam bolyhosítás, és így gyengéden te jött kopogás,
És így faintly te jött csapolás, csapolás szoba ajtóm,
Az Én ritka biztos Én hallott you' - itt Én nyitott széles a door; -
Sötétség ott, és semmi egyéb .

Mély az sötétségbe pillant, hosszú Én állt ott csodálkozó, félelem,
Kétség, álmodozó álom nem halandó valaha merészelt álmodni előtt
De a csend töretlen, és a sötétség adott nem jelképes,
És az egyetlen szó ott beszélt a suttog szó, 'lenore!'
Ez Én suttog, és egy visszhang moraj vissza a szó, 'lenore!'
Csupán ez és semmi egyéb .

Vissza a szoba forgásba, összes lelkem belül engem forró,
Hamar újra Én hallott egy csapolás valahol hangosabban mint előtt.
'surely,' mondta Én, 'surely az a valami ablakom lattice;
Hadd lássam akkor, mi amiatt , és ez rejtély kikutat -
Hagy szívem hogy még egy pillanat és ez rejtély explore; -
'tis a szél és semmi egyéb !'

Nyitott itt Én elhajított a zsalu, amikor, -val sok egy kacér és csapkod,
Benn fokozatos egy tekintélyes hollója a szent napoknak egyszeri .
Nem a legkisebb hódolat elkészült he; nem egy perc leállított vagy marad he;
De, arckifejezéssel úrnak vagy hölgy, ág felett szoba ajtóm -
Ág upon egy kudarca Pallasnak éppen felett szoba ajtóm -
Ág, és ült, és semmi egyéb .

Akkor ez ebony madár beguiling enyém szomorú díszes into mosolygó,
a sír és szigorú illeme a viselkedésnek az hord,
'though thy bóbita hogy nyírott és borotvált, te,' Mondtam , 'art biztos nem gyáva.
Rettenetes félelmetes és ősi holló vándorlás -ból az éjjeli tengerpart -
Elmond engem mi thy méltóságteljes név a Night's Plutonian tengerpart!'
Quoth a holló, 'nevermore.'

Sok Én marvelled ez idétlen baromfi hallani társalgás így nyíltan,
Noha válasza kicsi jelentés - kicsi fontosság bore;
nem tudjuk segítség egyetért az nem élet emberi lény
Valaha még áldott látó madárral felett szoba ajtaja -
Madár vagy vadállat felett a szobor kudarc felett szoba ajtaja,
olyan névvel mint 'nevermore.'

De a holló, ülő magányos a higgadt kudarc, beszél csak,
Ama szó, mintha lelke ama szóban megtette outpour.
Semmi további akkor ő kimond - nem egy toll akkor ő csapkod -
Ameddig Én alig több mint motyog 'other barátok van elrepült előtt -
a reggel ő fog elhagy engem, mint reményem van elrepült előtt.'
Akkor a madár mondta, 'nevermore.'

Megijeszt a nyugalom törött válasz így találóan beszélt,
'doubtless,' mondta Én, 'what az kimond csak készlete és tárol,
Elfogott -ból néhány boldogtalan mester akit könyörtelen katasztrófa
Követett gyors és követett gyorsabban ameddig éneke egy teher furat -
Ameddig a gyászéneke reményenek az szomorú teher furat
Of "Never-nevermore."'

De a holló még beguiling összes szomorú lelkem into mosolygó,
Egyenes Én kerék egy párnázott ülés átellenben madár és kudarc és door;
Akkor, upon a básony süllyedő, Én elindult magam összekapcsolás
Díszes unto díszes, gondolkodás mi ez baljós madár egyszeri -
Mi ez félelmetes, idétlen, rettenetes, sivár, és baljós madár egyszeri
Jelentett brekegés 'nevermoreben.'

Ez Én ült elfoglalt ban találgatás, de nem szótag expressz
a baromfi kinek tüzes szem most égés enyém bosom's core;be
Ez és több Én ült isteni, fejemmel pihenj fekszik
a cushion's básony bélés az a lamp-light kéjsóvár o'er,
De kinek básony ibolya bélés a lamp-light kéjsóvár o'errel,
Ő fog megnyom, ah, soha többé!

Akkor, azt hittem, a levegő termesztett denser, parfüm -ból egy látatlan tömjénező
Hintázott Seraphim kinek foot-falls csilingel a bojtos padló.
'wretch,' Én kiáltott, 'thy Isten bír kölcsönzött téged - ezek angyal neki van küldött téged
Haladék - haladék és búfelejtő ital -ból thy memóriája Lenorenek!
Nagy korty, oh nagy korty ez fajta búfelejtő ital, és elfelejt ez elveszett Lenore!'
Quoth a holló, 'nevermore.'

'prophet!' mondta Én, 'thing of gonosz! - jós még, ha madár vagy ördög! -
Vajon kísértő küldött, vagy vajon vihar feldobás téged itt parton,
Elhagyatott még összes rettenthetetlen, ez sivatag szárazföld megbabonáz -
ez otthon rémület kísértetjárta - elmond engem őszintén, könyörgök -
Van - van balzsam Gileadban? - elmond engem - elmond engem, könyörgök!'
Quoth a holló, 'nevermore.'

'prophet!' mondta Én, 'thing of gonosz! - jós még, ha madár vagy ördög!
az Menny az kanyar felett nekünk - az Isten mindketten imád -
Elmond ez lélek bánattal megrakott ha, belül a távol Aidenn,
Az fog csat egy megszentelt hajadon akit az angyal nevezett Lenore -
Csat egy ritka és sugárzó hajadon, akit az angyal nevezett Lenore?'
Quoth a holló, 'nevermore.'

'be az szó jelünk búcsúnak, madár vagy gonosz lélek!' Én sikolt újgazdag -
'get téged vissza a viharba és a Night's Plutonian tengerpart!
Elhagy nem fekete toll zálogul az fekszik thy lélek bír beszélt!
Elhagy magányosságom töretlen! - abbahagy a kudarc felett ajtóm!
Fog thy csőr kintről szívem, és fog thy alak -ból legtávolabbi ajtóm!'
Quoth a holló, 'nevermore.'

És a holló, soha röpke, még ülő, még ülő
a fakó kudarca Pallasnak éppen felett szobám door;
És szeme van összes a látszólagos egy demon'snak az a álmodozó,
És a lamp-light o'er őt özönlő dob árnyéke a floor;
És lelkem kintről az árnyék az fekszik lebegő a padló
Fog hogy emelt - soha többé!