A bűn mindhalálig összeköt, a bűn végérvényesen szétválaszt.
Egy túlságosan is hatékony macsmentési akció során (tárcsa se kellett hozzá, elég volt egy pálca) a félkört formázó lépcsőzet lesmirglizi egy nemtelen némber nemesebb szerveit. Boldogabb vidék lett ezáltal Iverstown.
Aztán ahogy telnek az évek (17–18 is lepereg a homlokredőző homokórán), s hőseink feliperedtek, jellembeli hiányosságaik is vaskosabb, a csípős csersavtól túlburjánzó szárba szökkennek. Egyik oldalon a gyengeséggel elegy hitványság vedel vederrel, a másik parton a kegyelmet nem ismerő, torkokon törtetéssé materializálódik az önáltatás. Minő párját ritkító páros! (Csoda-e, hogy káros, ha övék a város? – Tudom, ezt nem kellett volna.) Látjuk, ha nem lógatja lábát sehol a színen pozitív hős, ide kéne poroszkálnia valahonnan.
A görög drámák sorsszerűségét idézi egy felbukkanó kalandor vérében a nosztalgiafaktor és a látens lokálpatriotizmus-ezrelék hirtelen megugrása. (A cseh tájtól elaléló Skruzny doki előtt szabadon.) Matróz gyalogolhat, szöszinek nem kell ásítoznia a lépcsőn – épp csak megjelent Sam, s hat az emberekre akarva-akaratlan.
Természetesen hadoszlopba rendeződik a bonyodalom is. A hangulatos noirban a bizalmatlanság érdemelte ki a birodalmi marsallbotot, s tett róla, hogy démonaival mindenüvé beférkőzzék. Hol lendülő fáklya alakjában, hol hepciáskodó férj képében tetszeleg – minduntalan szem előtt tartva a szívekbe szivárgás permanens fontosságát.
A debütáló fehérorosz sziklaarc egy évre e munkája után Tourneur mérföldkő-mozijában már a valamivel árnyaltabb jellemű és nagyobb dumás Whit szerepében brillírozott. Az ünnepelt sztár Heflinnek elég volt a karizmáját magával hoznia, s a femme fatale-tól, valamint a farkasok szirtjén kiszolgáltatott naiva-báránytól sem követelt túl sokat a forgatókönyv. Ennek ellenére – úgy gondolom – egy könnyen szerethető darab formálódott filmgömbbé Milestone kezei között.

1. Dmitrij816 (2009-08-08 23:36.04)

A leírt összefoglaló erősen pontatlan és összecsapott.