 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Mama pici fia - TLC, 06:00 |
| Gyógymód: karácsony - Film4, 06:25 |
| Karácsonyi fények - Izaura TV, 06:35 |
| A nagy kékség - AMC, 06:45 |
| Tizenkét karácsonyi ajándék - TV4, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Sissy Spacek (75) |
| CCH Pounder (72) |
| Hanna Schygulla (81) |
| Jeremy Strong (46) |
| Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Mit hallgatsz most? |
| Donald Trump - Vélemények |
| Szólánc igékkel |
| Nem vagyunk angyalok (1955) - Vélemények |
| Mufasa: Az oroszlánkirály - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
A szer   |
| Sean Penn |
Fórum - "Legjobb" vagy figyelemreméltó kritikák (2. oldal)
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 21. Mozsika (2013-01-18 13:26.03) |
| Mozsika - Acéllövedék |
| 20. Az utolso szamuráj (2013-01-18 13:22.04) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 16. hozzászólására) |
| valentino tettestárs világosított fel,te miért éreztél hiányoságokat?
az...jó:)) |
| 19. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2013-01-18 13:12.37) - (válasz Törölt felhasználó 18. hozzászólására) |
| Angelika kitűnő,(most volt bizonyítvány osztás) különösen mostanában pl. orosz- szovjet irodalom területén imádom, hogy olyan lángokat őriz, amelyek már próbáltak "kihunyni".Tűzrakásai hasznosan szépek. |
| 18. Törölt felhasználó (2013-01-18 13:03.17) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17. hozzászólására) |
| Ennek is utána fogok nézni és az előzővel együtt köszönöm. :)
(Igazad volt, Valentino összesét nem olvastam. Falra pattanás nélkül próbálom majd végigolvasni őket.:)) Angelika véleményeit viszont nagyon kedvelem, mind a stílusa, mind pedig a "fűszeres" (ízes, leginkább, mert a magvas már annyira elcsépelt, de élelmiszerileg ez a megállapítás még helytálló is lehet) gondolatai miatt. |
| 17. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2013-01-18 12:46.01) |
| Angelikatól Vörös kányafa 2-es hozzászólás, és a többi magyarázat is. |
| 16. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2013-01-18 12:41.05) - (válasz Törölt felhasználó 15. hozzászólására) |
| Köszönöm a kedves megszólítást, engem itt úgy hívnak, hogy Nagyi, mert virtuális nagymamája vagyok egyeseknek.(Limpike, Sokdudu, Menrot, Csabaga elfogadtak) Én most nem konkrétan az én hozzászólásomhoz való hozzászólást dicsértem, hanem én olvasó típus lévén az összes Valentino összes fórumtársához intézett hozzászólását, amely értékes információkat analizált számomra az enyhén szólva számomra a nem "tökéletes" film kapcsán, és felvíláglított arról, hogy én miért értettem- éreztem "hiányosságokat" a film "alatt". Az énhozzám írtakat pont kiemeltem valahol példaként, amikor engem kritikai gorcső alá vettek "stílustalanságom" végett.
Nagyon köszönöm az elegáns reflexiót, és hogy vetted "fáradtságot", és visszaolvastál, csak én pont nem a hozzám szóltat emeltem ki- be, hanem a többit, amelyek támpontot nyújtottak számomra a film "meg nem értéséhez." Virtuális pertuval Margit (bőven elnézhető - e hiányosság, nem volt véletlen, ne pattanj a falra, a "rossz" példa is lehet "jó" példa, fordítva is lehet) Továbbra is olvasom A "fekete hattyút", hátha merítek valami "kompenzációs csillagot." Én Valentino "Fekete hattyú szerepét fehérnek, csillagos 5-nek ítélem. |
| 15. Törölt felhasználó (2013-01-18 12:12.05) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14. hozzászólására) |
| Kedves Gyermeklakó (szívem szerint a keresztneveden szólítanálak inkább, de mivel nem tudom, tán elnézhető e hiányosság),
válaszodat köszönöm. Visszakerestem az utalt részt és azt mondom, hogy nagyon körmönfontan fogalmazott vélemény volt, semmiféleképpen sem megfelelő a jó kritika azon kritériumának, hogy a kritika legyen közérthető és mindenféle szakzsargontól és fennkölt szövegtől mentes. Ez Valentino 726 számú hozzászólására vonatkozott, amiben a film megnézésére buzdított Téged. De gondolom, nem volt véletlen az ilyetén megfogalmazás. Én, mint írtam, pont az ilyen fogalmazványok miatt tudok a "falra pattanni". Megvan a magam véleménye a dolgokról, ami nem jelenti azt, hogy másokét ne hallgatnám meg, vagy ne fogadnám el. |
| 14. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2013-01-18 11:42.42) |
| Valentino összes hozzászólása bárkihez a Fekete hattyúban. Megmagyarázta számomra , hogy miért ez a véleményem a filmről- elegánsan. |
| 13. Törölt felhasználó (2013-01-18 11:26.54) |
| No, ez már régen pihent itt a kékség mélyén...:)
Szóval tekintettel a töméntelen mennyiségű új topikra, úgy döntöttem, hogy nem követek el semmiféle nyitogatási akciót, viszont kérdéseim lennének, amiket hivatásos kritikusok felé tennék fel. (Ha jól láttam, van belőlük néhány, így reményeim szerint nem kerülik el ezt a felületet.) 1. Hányszor néztek meg egy filmet ahhoz, hogy igazán megértsétek a lényegét? 2. Egyáltalán milyen szempontok alapján nézitek a filmeket? (Tapasztalataim szerint az első egy-két "menet" alkalmával leginkább azzal vagytok elfoglalva, hogy "szakértői" oldalról közelítsetek a téma felé: pl. a kamera slowmotion-ben nem közelít annyira az objektum felé, hogy látni lehetne a 87. sorban balról a második ork fogtömését, vagy: a CGI karakter szájából a huszonharmadik képkockán kilógott egy technikai szempontból teljesen megmagyarázhatatlan szőrszál... - ez egy csomó hülyeség, amit most leírtam, de mint nézőnek, nem is kell értenem hozzá, azt hiszem.) 3. Mit csinál egy filmesztéta? Közízlést nevel? Még egyszer: ezeket a kérdéseket nem a véleményüket leíró, és vállaló fórumozók felé tettem fel, hanem azoknak, akik elvileg hivatásszerűen űzik ezt a mesterséget. (A kritika szóval amúgy is vigyázni kell, mert inkább véleménye van az embernek, ha meg egy olyan mondja, aki jobb nálunk valamiben, az inkább értékelés, ha pedig a politikai ellenfelek, akkor inkább szardobálás. Ezek alapján a kritikának, mint szónak nincs is létjogosultsága.:)) De azért utánanéztem néhány dolognak, mit ne mondjak, nekem még így se vált fogyaszthatóvá a dolog, de ez legyen az én gondom (és ez itt most a kritikusok "kritikája" részemről): "A filmkritika feladata tehát igen összetett: bátorítja a kritikus gondolkodást, bemutatja az új jelenségeket, túllép a rajongóknak szánt magazin anyagokon, de távol tartja magát a szakbarbár zsargontól. A társadalmi trendeket figyelembe véve emeli be a tágabb kontextusokat a véleményformáló és ízlésalakító tevékenységébe, tanít és informál, szórakoztat és inspirál, vezet és bátorít." (Csak lábjegyzetben: annak ellenére, hogy annyira tartom ezt is fontosnak, mint a verselemzést, nem kötözködni akarok. Tényleg érdekel.) |
| 12. Vbacs (2011-06-20 19:44.50) - (válasz Morli Holect 11. hozzászólására) |
| Azokat ne ide, amik nem ide tartoznak, oksa?!
Igen, ő a Legnagyobb köztünk, de inkább a Katalógus kritikáiból kéne választani:) |
| 11. Morli Holect (2011-06-20 19:42.32) |
| Boruljunk le a Mindenség Ura előtt.
[link] |
| 10. Valentino (2009-10-09 00:40.07) |
| Az utolso szamuráj - Watchmen
"Elcsépelt gondolat és mondat,de igaz:az a jó film,ami megosztja a közönséget. A Watchmen kétségkívűl ilyen:ezenkívűl rá is kell érezni ízére,illetve-de ez szigorúan személyes,ezért talán többeket sértő-motoszkál bennem az a kisördög,vajon mindenki,aki imádja és szereti,nem-e csak a valóban páratlanul erős vizualitáson ragad fenn,hogy a mű milyen értéket képvisel,érti is? A mélyebb mozik többsége -és én azért ide sorolnám a Watcment is,mert irtózatos sokat próbáll felölelni-mindig is küzdött olyasmivel,hogy többen elkezdtük analizálni,motívumokhoz jelentéstartalmat biggyeszteni,érzéseket megmagyarázni,cselekmények elsőre irracionális voltára magyarázatot keresni a mélyben,a megérthetetlenhez,elvontabbhoz fordulni:néhányan meg jöttek és a maguk célratörőbb gondolkodásmódjával átzuzták az egésszet,józan paraszti aggyal azt mondani,hülye vagy öcsém,mit magyarázol bele pláne mibe, egyébként is túlcifrázod. Nem mondom,hogy nincs igazuk:csak annyit,örülök,hogy én nem így gondolkodom. Moore gyülöli az álomgyárat,véleménye szerint műveiből a büdös életbe nem fog sikerülni normálisat kihozni:nézve Snyder opuszát,bár tisztelem az urat-aki amúgy sokáig feleségével és szeretőjével is egyszerre eggyütt élt,mázlista zseni)-nem értenék vele eggyett. Snyder szinte a semmiből jött elő,csinált egy pofás zombiefilmet-egy remake-t-majd egy videóklipp-vérorgiát,nagy jövő áll még a srác előtt,itt pedig a mű minden kockáján érezni,mennyire alázattal és őszinte lelkesedéssel állt a megfilmesítéshez:más dolog,hogy a képregény annyira komplex,hogy elhagyva belőlle részeket érezhető a történet csonkoltsága,és néha a képregényt nem ismerők esetében ez a megértést gátolja.(Az emberre meg mi jellemző?Mert valamit nem értek,az salakanyag polgáribb elnevezéssel.) Az alternatív USA főhősei emberi gondokkal küszködnek,problémáik is végtelenül mindennapiak-öregszenek,kicsit fásultabbak vagy több figyelmet kérne szerelmétől-Moore és Gibbons Hugo díjas remekében rendesen pofán lett csapva az eddigi hősmítosz.Majd minden ki van fordítva,történelmi tényeket látunk úgy,hogy ismerőssen hatnak ám mégsem az volt,amit tanultunk, így például Nixon többedszerre újraválasztva.(Nesze Neked Ron Howard és az Elnök emberei)A maszkos igazságosztók tulajdonságai elmossák a jó és rossz közti vonalat,van aki terhes nőt gyilkol és az amerikai álom beteljesedésén vigyorog,van aki egy baleset miatt majdhogynem Isten lett,ám ezálltal eltávolodott az emberektől és van aki multjáról,gyermeke fogantatásáról hallgat és őrzi titkait. Félelmetes,ahogy a történet morális,társadalmi kérdéseken keresztül olyanra keresi a választ,ennek a Kék bolygónak talán legnagyobb ellensége,a művészetek kitalálója és az alkotások létrehozója,a bőrszínmegkülönböztető,önmaga világát túlbonyolító és azt már nem is értő,saját ivadékát gyerekkorban megerőszakoló,az utcán a nénit előzékenyen átsegítő,hazudó,szerető,gyülölő,nagyképű,gonosz és nagylelkű faj,az ember megérdemli azt,hogy túlélje önnön pusztulásának igéretét?Mennyi élet ér meg milliárdokat? A film összes karrakterét persze nem sikerült annyira árnyalni,mint a képregényekben,pedig mindegyik önmagában megérne egy misét,lehet közülük akár kedvencet választani:ám tartok tőle,Jackie Earle Haley Walter Kovacs / Rorschach-ja utcahosszal elviszi a pálmát.Talán igazuk is van,az épp megalkuvást nem ismerő tulajdonsága miatt meghalni kénytelen szuperhős az egyik legkidolgozottabb és a patkányarcú Haley alakítása olyan erős,hogy maszkban mindenkit maga mögé utasít,hangját meg aki nem eredetiben élvezi,fogadja virtuális seggberugásom. Ám Dr. Mannhattan figurája is igen sok figyelmet érdemel:emberből lett "valami",aki tulajdonképp isteni hatalommal rendelkezik,bármit szinte elérhet és megcselekedhet:ám egyre távolodik az emberiségtől,ezálltal volt személyiségétől és attól,ki szereti.Életet teremthet,de barátot gyilkol, bevallja,hogy egyszer tévedett....Isten tenne ilyet? És ott van természetesen a Komédiás ,cinikus és durva figura,ám olyan gondolatok birtoklója,ami az egyébbként visszafogott társaiban meg sem fogalmazódott addig,jónéhány probléma éleslátója.....és törvénytelen édesapja az egyik szuperhősnek,csakhogy a történet egy ujabb drámai szállal bonyolodjon. Snyder pedig megpróbáll felnőni a feladathoz,és nem végez rossz munkát sőt hangulatot is tud belepréselni művébe,ami azért veszélyes,mert esetleg többeknek ez nem jön be a cizellált és igen szövevényes történet mellett.Mivel szinte kockáról kockára másolja a képregényt,ez eggyet jelent saját hangjának feladásával ,csak a 300-ból ismert akciójeleneteket teszi plusszként hozzá,azaz lelassít,majd másik kameraállásból vagy ugyanabból begyorsít.Ám nem izzadtságszagú megfelelési vágyat,hanem szeretetet és őszinte tiszteletet érzek munkája mögött,nem mindenkit akarva kiszolgálni,hanem a Watchmen univerzumának befogadására hajlandó egyéneket,igazából rajongói filmet készített.Bátorságot a példátlanul erős és olykor mosolyt is fakasztó soundtrack kiválasztásánál éreztem,azért egy Simon és Garfinkelt,Nena-t becsempészni egy mai,modern moziba,őszinte respect kategória. Engem ez a film elvarázsolt:mert felnőttként kezelte a szuperhősöket és mert felnőttnek nézte a nézőit is,nem ismerve kompromisszumot a brutalitás ábrázolásánál sem,és a kérdések sulyosága megengedte,hogy a stábblista allatt az ember továbbgondolja a látottakat. Ez pedig már kérem,egy ujabb típusú képregényfilm jellemzője,ahol nemcsak a szemünk és fülünk van megtornáztatva,hanem agyunk és szívünk is." |
| 9. Smitty (2009-09-22 15:34.49) |
| Legisfalk - Watchmen
"Soha nem voltam képregényrajongó. Persze gyerekként engem is elbűvöltek az Alfa és a Kockás képregényei, Rahan kőkori kalandjai, Lucky Luke butyuta történetei, vagy Asterix szatirikus világa, rongyossá olvastam-nézegettem ezeket a képregényeket, de a tipikus amerikai comics életérzés soha nem kapott el, abba bizony bele se szagoltam, Batman-t leszámítva, amely a legjobbkor vágódott be a köztudatba ahhoz, hogy mindenki megismerje. Az amerikai képregények számomra egyszerűen fantáziátlanok. Unalmasak, ötlettelenek. Nem repítik el az embert se a régmúltba, se a távoli jövőbe, nincs eléggé egyedi háttérviláguk, csak van napjaink nagyvárosa, amiben az egyszeri, szürke kisember hős lesz, és Hulk módjára leveri a rosszakat. Spiderman, Batman, Superman, X-men, He-man, még a nevük is egyforma! Jójó, tudom, ott van Gotham, meg He-man az űrben hősködik, nem New York-ban, és Superman is egy farmon kezdi pályafutását, de ezek már olyan apró eltérések, amit csak a rajongók tartanak számon, én pedig nem vagyok az. Többek között azért sem, mert szerintem ezek az amerikai hősök elég bénán is vannak megalkotva. Az 50-es években még menő volt a szerkójuk, de a betörőmaszk-cicaruha-színescsizma kombót már a 80-as években is arcpirítóan vállalhatatlannak éreztem. Ha ilyen hacuka az ára a szuperképességeknek, akkor inkább maradok kevésbé szuper, ezt már tizenkét évesen eldöntöttem. Tegyük még hozzá az egészhez, hogy a klasszikus, gyerekeknek való, gagyi, fantáziátlan comics-rajzstílus bizony szintén nem képvisel komoly értéket. (Ellentétben mondjuk egy Simon Bisley képregénnyel.) Idejétmúlt és kiüresedett blőd baromság az amerikai képregényhős-mítosz, korszerűsítve, felturbózva tud még szórakoztató lenni, de az is csak a maga korlátolt módján. Valahogy úgy, ahogyan a pankrátorok. Eljárt felettük az idő. És ezért szenzációs ez a film! A Watchmen pont ezt az elcsépeltséget adja vissza. Ezt a nem kellünk senkinek életérzést, a kiégett, visszavonult hősök szemszögéből. Többségük nem találja a helyét, néhányuk meg is halt az idők során, s akik még felveszik a jelmezt, azokon is idejétmúlt-idétlenül fest a színes latexhacuka, a mesebeli gumiholmi. Fájóan reális megközelítés. Ahogyan a Watchmen világa is jóval átgondoltabb, mint általában a képregények világa. A szuperhősök kétségtelenül hatással lettek volna az USA világpolitikai szerepére. Itt például megnyerték volna a vietnami háborút. Legyőztek volna egy népet, amely nem kért Amerikából. Vagy a kommunizmust győzték volna le Indokína dzsungeleiben? Érzékelheti a különbséget egy olyan szuperhős, aki emberként nagyon is esendő? A metropolisz sikátoraiban leverni a bűnözőket sokkal tisztább dolog, mint a világpolitika útvesztőiben megmaradni a jó oldalon. Létezik olyan egyáltalán? A Watchmen szerint nem, így az amerikai szuperhősök világa a félelem világa, ahol az erőegyensúly veszélyesen felborult, s az emberiség a végpusztulás szélén bolyong, mert az országok elpusztítására képes Dr. Manhattan ellen csak a mindent elpusztítani képes atombomba jelent biztosítékot. Tízezernyi, felébredni vágyó atombomba... A hősök pedig egy tébolyult világ rendőri erőivé aljasulva tűnnek el a süllyesztőben. Mi történt az Amerikai álommal? Megvalósult... A film alapgondolata a jó és gonosz összemosódása, felcserélődése, dilemmája, mégpedig minden síkon, az elvont eszmék szintjén éppúgy, mint közéleti (politikai) téren, vagy az utcán vagy akár a magánéletben. Minden hős másként viszonyul a problémához, más elveket vall, más döntéseket hoz, másként cselekszik, a paletta színskálája teljes, mindenki eldöntheti, kivel azonosul, kivel rokonszenvez. Nálam egyértelműen Rorschach az etalon, a keserű, kiégett, de rendíthetetlen, és elveihez megingathatatlanul hűséges igazságosztó. Jackie Earle Haley feje ráadásul maszk nélkül is brutális, sőt, úgy szerintem még hatásosabb, mint tintapacaképpel. A Komédiás figurája is nagyon elnyerte a tetszésem, igazi pokolbéli cinikus vagány, aki két vietkong ropogósra sütése között a lángszóróról gyújt rá a szivarra. Ütős beszólásai is vannak mindkét karakternek, öröm volt látni őket. Sokat lehetne róluk szövegelni, akárcsak a többiekről, no meg egymáshoz, és a világhoz való viszonyukról, de nem tépem erről tovább a billentyűzetet, inkább azt jegyzem meg gyorsan, hogy príma a film képi világa, kicsit darkos, kontrasztos, képregényes, kidolgozott, igényes. Szenzációsak továbbá a zenék, már kapásból a főcímnél is, no meg aztán végig, remek a történet, változatos, fordulatos, pont a legjobb ritmusban, sehol nem lassul be, sehol nem pörög túl. Talán akció lehetett volna több a filmben, de végülis így is volt benne utcai bunyó, börtönbunyó, szuperhősök közti bunyó, baltás gyilkolás, háborús képsorok, szóval vérszomjunkat is kielégíti a Watchmen, különösen, ha a végén összeszámoljuk a halottakat. Milliónyian lesznek... És ez a milliónyi halál teszi fel a koronát a filmre, nyersen és durván szegezve nekünk a súlyos kérdéseit. Mi menti meg az embert? Meg kell-e menteni egyáltalán az embert? És ha igen, milyen áron?" |
| 8. Joe En (2009-09-16 17:03.57) |
| Az összes általam írt kritik.(beleértve a joeyworld.blog.hu-n lévőeket) |
| 7. Valentino (2009-09-16 16:54.52) |
| Denny90 - 2001: Űrodüsszeia
Kötelességem lenne olyan ismertetőt írni erről a filmről, amely kiemelkedne eddigi írásaim közül, meg kellene tennem, mert a film megérdemli, de ne higyjétek azt, hogy nekem könnyű erről a filmről írnom, beszélnem. Az kétség kívüli, hogy Stanley Kubrick a legegyedibb, legeredetibb rendező a filmtörténelemben, nincs senki, aki az ő képei közelébe kerülhetne, és a párbeszédek, azok is, minden egyes mondat fontos, nincsenek töltelékek, és soha nem hibázik. Megannyi klasszikust készített el (A dicsőség ösvényei, Spartacus, Lolita, Dr. Strangelove, Mechanikus narancs, Barry Lyndon, Ragyogás, Acéllövedék), mint ahogy a 2001: Űrodüsszeia is az. Munkásságáért csupán 1 Oscar díjat kapott, azt is ennek a filmnek a vizuális effektusaiért. Az Akadémiára nézve (Academy Awards) ez kíméletesen fogalmazva is szégyen. Minden egyes filmje után a képek a fejünkben égnek, és valószínűleg örökre velünk maradnak. Hihetetlen mekkora hatást tudott kelteni a Ragyogással, hogyan mutatta be az emberi lélek szenvedését a Mechanikus narancs-ban, vagy a háború poklát az Acéllövedék-ben. Egytől egyig filmtörténeti klasszikus mind, de az, amit a 2001: Űrodüsszeia-ban létrehozott az már ezen is túl van. Ez már több, mint filmtörténeti remek, valami olyasmi, amit nem hittem volna sohasem, hogy egy filmben fogom tapasztalni. Ha azt mondtam, hogy az előbb említett filmjeinek képei beégnek az agyadba, akkor a Űrodüsszeia minden egyes perce rögzül benned, mert ilyen üzenetet nem kapsz akármilyen filmekből, ezt nagyon meg kell becsülni. Ha egy kicsit rövidebb és célratörőbb választ szeretnétek kapni tőlem, akkor nyugodtan mondhatnám azt, hogy a 2001: Űrodüsszeia minden idők legjobb filmje. A hatás, a megjelenítés páratlan, magával ragadja az embert, a világűrben érzed magad, segít kicsit megmutatni azt, hogy mik is vagyunk és hogy hol is vagyunk. Egy parányi kis porszem, annyi sem, ebben a hatalmas végtelenben, amiben olyan dolgok történnek, amiket saját szemünkkel talán sohasem fogunk látni. A "Jupiter és túl a végtelenen" fejezet a film végén olyan finálé, ami feldolgozásához az emberi agy kevés. Elég furcsa és különleges ezt így írnom, hiszen a filmet ember / emberek készítették, és mégis. Miket lehetne azokra a képekre mondani, most őszintén? Egy utazásban van részünk, melyet filmbeli főszereplője sem tud feldolgozni... Szóval, egy bizonyos értelemben biztos, hogy ez a film minden idők legjobbja. Ezt nézve minden alkotás eltörpül kicsit a szemünkben, nem is lehet semmivel összehasonlítani. De ha azt nézem, hogy mi is a film, mennyi különböző emberi érzéseket tud bemutatni, és mekkora minőségben, és ha tényleg filmkritikusi szemmel nézek, akkor a Remény rabjai legyőzhetetlen. Nálam az minden idők legjobb filmje, legyőzhetetlen kategória. De én most nem is akarok belemenni abba, hogy melyik film jobb a másiknál, a 2001: Űrodüsszeia bekerült a legjobb tíz közé, és kész. Lehetne minden idők legjobbja, mert bizonyos tekintetben az is, de nagyon nehéz feldolgozni. Rengeteg üzenet van a filmben, rengeteg kis kapu, de persze azért könnyebb megérteni, mint egy David Lynch alkotást. Én csak azt mondom, hogy az a fejezet, a "Jupiter...", az túl van a szavakon, nem tudnám kellően bemutatni, leírni, mert az maga a végtelenség, valami olyasmit éreztet, amit sohasem gondoltam volna, hogy be lehet így mutatni. És nézzünk csak az évszámra: 1968! És ilyen filmet ma senki még csak ne is próbáljon megalkotni a "szuper technológiájával". Kár, mert ennek a közelébe sem fog érni... Komolyan mondom. Akármekkora megjelenítésre képesek ma a filmesek, a 2001: Űrodüsszeia világát nem lehet legyőzni, ezt a hatást, a hangulatot... Nah de ennyi szövegelés után, vajon miről is szól a film, ami ennyire a hatása alá kerített... Az első képsorok az "Emberiség hajnalán" (Dawn of Man) játszódnak, a Földön állatok élnek még. Majmok, tigrisek, stb. De már itt látható az emberiség képe, az, ahogyan a majmok viselkednek például. Külön falkájuk van, küzdenek egymással, küzdenek az életben maradásért. De simán kirajzolható a mai emberek képe, az, amikor elesett társukat cserben hagyják, a félelem, az ismeretlen felfedezése, stb. Egy reggelen egy monolit jelenik meg az egyik barlang előtt, a majmok nem is tudják mi az, áll ott, tökéletes formában, melyről látszik, hogy nem ember készítette. Fordulópont ez, de nem értjük tulajdonképpen milyen is. A majom ezután megtanul az életben maradásért küzdeni, fegyvert képes létrehozni. Megindul az a folyamat, amiből végül az ember lesz. A képek valami hihetetlenek, fantasztikusan mutatja be Kubrick ezt az időt, mintha nem is film lenne, hanem egy álom, vagy valami, nem is tudom. Tényleg megmagyarázhatatlan, pedig ez a Földön játszódik. A következő rész évmilliókkal később játszódik, már az űrben, egy koponya-alakú űrhajó tart a Föld körül keringő űrbázis felé. Emberek életét láthatjuk a hajón, hogyan is él az ember a világűrben, amikor nincs a lába alatt a Föld, csak repülnek a végtelenben. Ezért minden egyes jelenet különleges, élmény látni, hiszen nekünk mindez olyan ismeretlen... Ez a film viszont képes megláttatni velünk különböző dolgokat, egyrészről nagyon tudja éreztetni a távolságot, hogy mi is az az igazi messzeség, sötétség. De a végtelent így is lehetetlen felfogni... A hajón tudósok utaznak, na meg a pilóták. Egy idő után a Hold-on találnak valamit, valami megmagyarázhatatlan-t, amit senki nem tud hol, mikor készült. Egy monolit. Egy fekete, tökéletes hasáb, ami a földönkívüli élet bizonyítéka. A hasáb titokzatos jeleket sugároz a Jupiter irányába. Ekkor kezdődik meg az újabb ismeretlen kutatása. A hajót egy ultra-modern számítógép irányítja, HAL-ra keresztelték. A mesterséges intelligenciát már hihetetlen mértékben kifejlesztették, HAL tökéletesen irányít mindent, de ezenkívül gondolkodik, és érzések kifejezésére is képes. Hogy ez utóbbinak mennyi a valóságértéke azt maguk az utasok sem tudják, de elképzelhető, hogy HAL már több, mint gép. És az emberiségnek ez is egyfajta fordulópont, hiszen valami olyasmit hoztak létre, amelynek elméletileg nincs lelke természetesen, de mégis úgy gondolkodik, viselkedik, mint az ember. Erre pedig egyszerű szavakat nem igen lehet találni. Később meghibásodásra hívja fel a figyelmet HAL, egy szerkezetben ki kell cserélni valamit. Mint később kiderül, HAL tévedett, minden tökéletesen működik. A pilóták elhatározzák, hogy kikapcsolják a számítógépet, hiszen eleddig egy ilyenfajta számítógép sem hibázott. Ha pedig HAL képes volt erre, akkor már nincsenek biztonságban a hibernált emberek sem, akiknek életfunkcióit ő kezeli, sőt, ezek után semmi sem bízható rá, mert olyan fontos felfedezések, amikre itt, a világűrben talál rá az ember hihetetlenül fontosak. Megpróbálják tehát kikapcsolni a számítógépet, de HAL öntudatára ébred. Megpróbálja megakadályozni, és ekkor válik biztossá, hogy a 9000-es széria számítógépe már több mint gép. Már több processzornál, memóriánál, egyébnél. Neki már agya van. Az egyik pilóta megbirkózik a feladattal, és ezután valami olyasmi történik, amikre szavakat, mint már írtam, nem tudok találni. A "Jupiter és túl a végtelenen". Ha annyit írok, hogy az ember a harmadik, és talán egyben utolsó monolithoz ér el, akkor remélem tudom éreztetni a feszültséget. Csakhogy ennek feldolgozására emberi agy már nem képes. Csak egy olyan szemet látunk, ami valami olyasmi képsorokon ment keresztül, amit már az agy nem képes feldolgozni. Megöregedve, a halálos ágyon fekve látja az ember az utolsó monolitot, amit nem értünk ugyan tulajdonképpen mi is valójában, de érezzük, hogy hatása hatalmas, eredete viszont ismeretlen. Ezután hirtelen egy embriót mutat a kép, aki pár perccel ezelőtt még a végtelent fedezte fel. Tulajdonképpen a film egy része megmagyarázhatatlan. De éppen erre akar rávilágítani, megértetni, hogy az ember hiába akar mindent magáénak (űrutazás, mesterséges intelligencia), a végtelent akkor sem fogja megérteni... Mert nem lehet, emberi agy nem tudja feldolgozni, ez ellen márpedig senki, semmit nem tehet. A 2001: Űrodüsszeia felejthetetlen alkotás, a filmtörténet egyik legnagyobb műve. De ezek a szavak nem képesek visszaadni azt, ami ebben a filmben rejlik. Ez egy utazás évmilliókon át, a végtelenség bemutatása, ami ugyan lehetetlen, mégis képes megértetni bizonyos dolgokat. Azok az események, amik az űrben játszódnak, egy új bolygó felfedezése, melynek nincs szilárd talaja, elveszve a végtelenben, visszafordulni már késő... Olyan hatása van a filmnek, ami álmokkal említhető egy lapon, mert tényleg olyan, mintha álmodnánk. Stanley Kubrick legjobb és legnagyobb hatású filmje ez szerintem, mely hihetetlen sokat adott nekem. Leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, mégis fantasztikus és nagyon élvezetes. Kemény meló feldolgozni, talán nem is lehet, de most gondoljunk csak bele: van értelme a végtelent feszegetni? Tényleg képesek lehetnénk rá? Nem hiszem. Ezek után irreálisnak tűnhet, hogy pontszámot kell hogy adjak erre az alkotásra, mert hasonlóan mint a Forrás-nál, rányomni egy számjegyet, őszintén mondva...furcsa. De ha azt mondom hogy ez az 5-ös a maximális tetőpontja, akkor lehet, hogy ez más lesz. Hogy valami mást mutat. Mert egyértelmű, hogy egy ekkora filmtörténeti klasszikus, mely maga az embert mutatja be, ahogy felfedezi az ismeretlent, csakis maximális lehet. És még ez az értékelés is kevés ahhoz képest, amennyi ebben a filmben van. Maga a végtelenség. |
| 6. Globo Gym Purple Cobra (2009-09-16 16:27.44) |
| Szürke Sólyom: Rekviem egy álomért
"Aronofsky, a rendező megragadja a kezedet és leránt a legmélyebb poklokba. De ezt nem azért teszi, mert azon kedvében van, hogy elrontsa a napodat, nem. Ezt a mélységesen mély lelki nyomort csak akkor értheti meg a néző, ha valamennyire átéli ezeket a helyzeteket. Ha érted a filmet és beleéled magadat, akkor rosszul leszel, én is rosszul voltam a filmen. De ezt nem azért mondom, hogy ne nézd meg, hanem azért, hogy igenis megnézd. A film alaptémája a függőség, az egyéniség szétforgácsolódása, az emberi lényeg elvesztése körül forog. A figurák úgy hullanak szét darabjaikra, ahogyan egyre mélyebbre süllyednek a függőség labirintusába. Teljesen elvesztik a normális kapcsolatukat a körülöttük élő személyekkel majd végül saját énjükkel is. Egyetlen motiváció és életcél létezik számukra, minden korábbi érték, tartás, jelentés alapjaiban semmisül meg. Kivételes munka, külön tetszett az a rész, amikor a tévé-show és a valóság annyira összemosódik, hogy már az anya sem tudja, hogy hol is van valójában. A zenét a Kronos Quartetnek és Clint Mansellnek köszönhetjük, ami remekül illeszkedik a filmhez. Az volt az érdekes, hogy a rendező a végsőkig képes volt fokozni az egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedést, a film végén pedig nem kapunk feloldozást, ahogyan az életben sem zárul minden megnyugtatóan. A színészi munkák erősek, nekem személy szerint Conelly játéka tetszett leginkább. Nagyszerű film, de kétségtelen, hogy akkor érdemes megnézni amikor nagyon jó lelkiállapotban vagyunk, mert kiborító tud lenni. A mozi vége felé kezdett hányingerem lenni, és ez nem azért volt mert rossz lenne a film, hanem azért mert Aronofsky képes elérni, hogy mint néző, átéljük ezt a helyzetet. Aki nem látta volna Aronofsky másik zseniális munkáját, a Forrást (2006), az ki ne hagyja, mert véleményem szerint az még ennél is jobb, ott is a Kronos Quartet szolgáltatta a zenét.ˇ" |
| 3. Globo Gym Purple Cobra (2009-09-16 15:01.11) |
| Leeandra - Álmodozók
"Ez undorító, meglepő, megbotránkoztató és csodás!!!! Egyszerűen csodás!!Magával ragad, beleélem magam, én vagyok Théo, Isabelle és Metthew. A film felold. Elkezdem nézni tátott szájjal, és mintha a számon keresztül kiszállnék magamból és elkeverednék a filmkockákban, belefonódnék a történetbe...Álmodozók! És én is álmodozó leszek! Nézem, nézem és benne vagyok, nem magamban, nem a szobámban, nem a fotelben...hanem ott! Az utcán, abban az ordenáré rendetlenségben, abban a külön szárnyban, a sátorban...a kádban...megrémít, de olyan, mint a pia, mint a bor, amit isznak...nem enged! A bort inni inni és inni kell, hiába hány tőle az ember totál részegen, akkor is inni kell, akkor is itatja magát...ezt is nézni kell!!! Álmodozók a filmben és a képernyő előtt, vagy a moziban...mert mikor elsötétül a kép, akkor felébredünk, felébredek...abból az álomból, ami teljesen megdöbbentett..." |
| 2. Globo Gym Purple Cobra (2009-09-16 14:58.38) |
| Az utolsó szamuráj - Az óceánjáró zongorista legendája
"Egy hang a zongorán. Egy férf fájdalma barátja halála miatt,ki nem tartozott sehová. Egy trombita sorsa. Egy lemez darabossan hangzásával is éteri meséje valamiről,mi megfoghatatlan de átérezhető. És egy történet egy emberről,kinek választott börtöne egy hajóóriás volt,ám több helyett utazott be,mint Phileas Fogg. Egy hang a zongorán. "Nem kongatnak még Neked,amíg van egy jó sztorid,és valaki,akinek elmondhatod" Töténet az Államok szabadságjelképérő,egy szobor meglátásának öröméről,egy új élet igéretéről...és egy elfelejtett ,ottfelejtett kisdedről.Zenéről,annak hatalmáról,határt nem ismerő varázsáról,egy férfiról,aki zongoráján keresztül lélegzett,volt humora és stilusa,meleg fekete szeme és minden idők egyik legjobb színészi alakításával egy színészzseni kelti életre.Egy hajóról,mi lakhely,buvóhely és fogda,mely egy csodát rejt önmagába,ott mutogatja,dédelgeti és híressé teszi,ám magához köti láthatatlan kapoccsal ,ami a lépcsőlejáróról is visszarántja,ha kell.Szól a film egy fekete zseniről ki feltalált egy műfajt,ám mégis kókadt fejjel lépdel le arra a földre,mit a zongorista sosem ismert,mert mindig van jobb,mégha csak azt hiszed,Te vagy a nyerő. És történet egy szempárról,egy duzzadt és érzéki ajakról...történet a nőről,A NŐRŐL:zene ihletőjéről,muzsáról és alig pár pillantással megismert valakiről,alig pár mondatttal valakibe örökkre beleégő csodáról,egy olyan élet reményéről,ami a zongorista számára élhetetlen...mert elérhetetlen a távolság,azt nem utcákban,lépcsőházakban mérik,hanem világokban. Sztori egy trombitáról,mely egy életre társa egy mindig csak másodszerepekben látható színésznek,akinek szemei mintha önálló akarattal bírnának gazdájától,ám egyetlen fájdalmas mosolya többmindent mond el a barátságról,igaz szeretetről,mintha kimondaná ezt a fogalmat.Ez a történet az övé is:1900 barátjáé,aki egy kabáton kívűl is mindennel támogatja zenei géniusz barátját,megérti gondolatai mélységét és csendes diszkrécióval valahogy mindig ott van a háttérben,ha kell.....ahogy a barátok szoktak. És történet Rólad,barátom,aki nézi a filmet:és mindegy,milyen tv-d van,régi fekete-fehér,robbanós colour star vagy a legjobb LCD,annak képernyőjén valami kifolyik,mozgása mint a tűz sulytalanságban,siklik,körbeölel,betakar,mellkasodra telepszik,szemed étke és füled desszertje,könnyzacskód súlya mely kisajtolja jussát,legyél büszke férfi vagy érzékeny nő. Ám nem bánod:a nedvesség nem fájdalmak bére,megbántottság jussa,hanem feltöltődés valami többel,amitől jobb leszel,megtelsz vele,átélsz valami szokatlant és szembesülsz a mozgóképes költészettel,mivel talán még sosem találkoztál,pedig élő szövet az,mely pillanatokra többet adhat egy simogatásnál,egy nevetésnél vagy jobb lehet magánál a szexnél. Aztán.....a hajó felrobban,a zongorista halott,Max szegényebb egy baráttal és több valamivel,amihez nincsenek szavaim:Baricco a Himalája felett körözz mérföldekkel írásaival,és én még lábnyomát sem érinthetem.Ám a nyertes mégis én vagyok,Te vagy és mi vagyunk,mert 2 óra után a stábblista allatt sem állunk fel,még szánkban az élmény íze,fülünkben Morricone zenéje,retinánkon Koltai képes költészete és enyém ,a Tiéd és a miénk az az érzés,amit adott nekünk Tornatore. Nem rossz érzés más emberként felállni,ugye? Pedig nem kellett sokkal több hozzá mint egy hang a zongorán." |
| 1. Globo Gym Purple Cobra (2009-09-16 14:53.04) |
| A filmkatalógus berkein belül könnyen találhat az ember olyan írásokat, amelyekre felkapja a fejét - pozitív értelemben. Van pár hozzászóló, aki képes véleményét magas szinten, művészien, érdekesen, magával ragadóan megosztani a közösséggel, és ezek az alkotások érdemesek lehetnek arra, hogy egy külön fórumban a közösség szeme elé kerüljenek!
Szabályok/kérések: - ha kritikát másolsz be, először add meg a szerző nevét - és a film címét (a következőben megmutatom mire gondoltam) - senki se másoljon be saját szerzeményt - kizárólag filmekhez kapcsolódó hozzászólásokat várok (közélethez és személyhez kapcsolódóan ne legyen hozzászólás) - a topic korlátozódjon kizárólag ezen filmes kritikákra, és ne fűzzetek hozzá plusz gondolatot (főleg ne egysorosat), ne szidjátok a megnyitóját vagy a fórum tartalmát a topic berkein belül (erre van a feleslegesen nyitott fórumok topic)! Remélhetőleg sikerül ebből valami értelmeset kihozni - én nagyon örülnék neki! |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu