Az én szememben ez tipikus Eastwood mozi, lassú csordogáló történet, jó színészekkel.

Mandeláról elég széles képet fest, Freeman pedig a létező legjobb választás volt erre a szerepre.
A rögbit sosem kedveltem, de igyekeztek érdekes képeket mutatni a sportról is.

60. Cantri (2020-02-27 22:52.17)

Mint minden életrajzi ihletésű portrémozi az Invictus is erősen egyoldalúan, idealizálva ábrázolja főhősét...de legalább erre a célra megszerezték Freemant, akinek azt is elhinném, ha ő lenne maga az atyaúristen. Az afroamerikai színész pedig köszöni szépen a lehetőséget élete egyik legjobbjával van jelen a vásznon, mi több uralja a képeket. Eeastwood ezt okosan belátva mindent alárendel neki, a szövegkönyv, az események alakulása, csúcspont..mind segíti, hogy egy személyben tényleg róla szólhasson ez a mozi. Csaknem teljes sikerrel..

Kellemes, szerethető - igaz néha túlzóan szentimentális - tanmese a sport összetartó erejéről, és arról mire lehet képes egy nemzet, ha a széthúzás helyett csapatként együtt játsszák az élet nevű mérkőzést.

59. KongFan (2013-12-05 23:34.05)

És elment Mandela :(

58. Saint alexis (2013-11-03 23:56.21)

Megjegyzem: nem gyengébb, mint a többi filmje, csak más.. mert el kell gondolkodni, nemcsak a film után - hanem közben is, van időnk elmélkedni, átérezni, beleborzongani..nem Mandela életrajza, így a hiányok avagy pontatlanságok teljesen elfogadhatóak, Matt pedig..az volt a szerepe, hogy alakítson egy egyszerű átlagembert, ő pedig megtette. Nem játszotta túl, nem akart ki- és felülemelkedni, tisztelettel és alázattal elfogadta a helyét, szerepét, ami miatt nagyot nőtt a szememben..
Elgondolkodtam, Clint miért nem akart valami nagyot ezzel a filmmel, ő, a zseni, miért elégedett meg az átlaghangulattal, az egyszerűséggel? és rájöttem: direkt. Nem kell mindig pörgés, hangzatos szavak, és valóban, mélyen egyetértek: a csúcsjelenet..szerintem az a film szíve, a rács, a cella...annyira tökéletes, hogy maga a film körítés e jelenet köré..és Clint, ismét zseniálisat alkotott. Más, de remek, a maga nemében.

<--- ez a véleményem alább olvasható, több éves már, picit szerkesztettem.

Kiegészíteném azzal, hogy külföldön járva kétszer is volt szerencsém megtekinteni az egyik sportadón egy dokumentumfilmet, amely ennek az érának a sportsikerét volt hivatott bemutatni, rengeteg visszaemlékezéssel, feketék és fehérek egyaránt megszólaltak benne, sportolók és közemberek is. Konkrétan sportfilm volt, de kitértek Mandelára is, még a celláját is bevágva párszor, akkor esett le, hogy simán elképzelhető, hogy az a dokufilm volt ennek is az alapja. Így tekintve azt mondom, ez a film csillagos ötös, mert bár nem értettem mindent a dokuból, ragyogóan lekövethető volt minden mozzanat, komolyan, eszméletlen megható volt, amikor egy iskolázatlan fekete férfi a dühéről beszélt, amit a fehérek ellen érzett, a tombolásról, amit művelt az utcán, egészen a döntőig, amikor épp egy autót vert szét, és amikor körbenézett, rájött, egyedül van, mert minden ember a tévére tapadt, nézve a döntőt...
Nem tudom, igazam van-e, lehet, nem konkrétan az volt az alap, de egészen meglepő-megható, hogy sportcsatornán ilyen remek filmeket is látni. Ha hasonló volt az alap, minden tiszteletem Mr. E-nak, mert amit ebbe a filmbe átültetett, az valami egészen zseniális. Amúgy is kedveltem a filmet, de a doku után egyértelmű kedvencemmé vált.
Thanks, Mr. E. :)

57. Mr Htvds (2012-12-12 13:20.34)

Úgy tűnik a hozzászólások és az IMDB alapján, hogy 21. századi rendezései közül ez a kevésbé jók között van számon tartva.
Valóban lehet ebben némi igazság, hiszen egyrészt olykor valóban a legjobb szó, amivel jellemezni lehet a filmet az a patetikusság, bár mértéke szerintem csak Eastwoodhoz képest tűnik soknak, egy ilyen filmben ez jellemző. És bizony az is igaz, hogy a valóságban azért nem teljesen így nézett ki a dolog, ez a nagy összeborulás Mandela és a csapat között is maximum félig-meddig volt igaz. Ez egyébként nem hiba, hiszen nem dokumentumfilm.
Azt is lehet mondani, hogy több filmje jobban "összerakott", felépített, tartalmasabb volt ennél.

Mindezek ellenére mégis nagyon tetszett és számomra filmélményként ha nem is kedvenc az Eastwood-listámon, de megállja a helyét több, ennél általam jobbnak tartott filmjével szemben is.
Mert bizonyos apró hibái ellenére nagyon szerethető, végtelen sok pozitív gondolatot tartalmazó alkotás, és még egyszer mondom, a giccs és társai szerintem azért lehet néhol feltűnő, mert tudjuk ki a rendező, egyébként kevésbé éreznénk (számomra egyébként sem volt túlontúl zavaró). Azt se felejtsük el, hogy ebben a műben ha ritkán is, de olykor Mandelán keresztül említésre kerül az is, hogy 1-1, a fehéreknek tett gesztus bizony a békés átmenet érdekét szolgálta, nem csupán jószívűségről volt szó. Tehát az itt-ott megjelenő emelkedett hangulat ellenére azért kerül egy s más a mérleg másik oldalára is, tehát igyekezett a rendező ügyelni az arányokra.
A film egészét tekintve a tálalás is meggyőző számomra.
Jó pont, hogy a végén eredeti fotókat is mutattak az eredeti csapatról.
Na igen, a patetikus vonalat erősíti az is, mikor Damon és Freeman egymást túllicitálva igyekeznek hálálkodni a másiknak, de valahogy még ezt a jelenetet is sikerült úgy megcsinálni, hogy mosollyal és ne fejcsóválással illessem:).
Freeman remek volt, tiszta Mandela:). Nehéz rangsorolni szerepeit, annyi jó alakítása volt már.
Damon se volt rossz, de azért elmarad több korábbi szerepétől.

Tehát összességében egy kellemes,emelkedett hangulatú (olykor kicsit túlzottan is), de néha azért a realitásokra is kitérő, végtelenül kedves és szerethető film egy élvonalbeli rendezőtől és egy jól teljesítő színészi gárdától.

56. Norioli (2012-05-28 00:02.12)

Morgan Freeman zseniális volt, magával ragadó!

55. Chris92 (2012-03-16 17:47.09)

Eastwood kellően kimért profi rendezésének, a jól feldolgozott témának valamint a Freeman-Damon kettős fantasztikus játékának köszönhetően még a néhol túlcsorduló patetikusságot is meg tudom bocsátani. A történet jól megírt és vászonra adaptált, bizonyos szinten inspiratív és imponáló, a helyszín atmoszférája átitat minden képkockát, valamit a zene és focimeccsek koreográfiája pedig szinten kiváló (a fényképezésükről-vágásukról nem is beszélve). Kevésbé erősebb mint Clint előző munkái és a két órás hossz és néhol erősen érződik de kellemes sportfilm drámai beütésekkel.

54. Bean (2012-01-25 11:51.40)

Sajnos semelyik rendező nem tud 100% nyújtani mindig, főleg ha sok filmen van már túl.
Nem a legerősebb filmje Clint-nek, de abszolult nézhető és kikapcsol.
Morgan remekelése és Matt kiegészítése sem tudja azért a történetet olyan magasságokig emelni, hogy szenzációs filmet kapjunk a végére.
Szóval érdemes azért egyszer megnézni, de remélem ebből lesz a jövőben kevesebb.

53. Dicaprio (2011-10-24 23:06.21)

Én is szeretem Eastwood filmjeit, de ez valóban nem volt olyan kiemelkedő alkotása, amilyen általában szokott lenni neki. Azért láttam már rosszabb filmet is.

52. Törölt felhasználó (2011-06-19 22:23.26)

Szeretem Eastwoodot, Matt Damont is, de sajnos ez a film tömény dögunalom mindenféle kertelés nélkül... A téma bizony megengedett volna egy elég erős drámát, de ez a sportba átültetett szerencsétlenkedés nagyon elhanyatlott nálam. Bocs.

51. Sötétszív (2011-04-12 01:13.59)

Clint Eastwood filmjeit általában szeretem, de ez nem tartozik azok közé. Unalmas, giccses, és túl érzelgős. A legnagyobb gond az, hogy nincs benne semmi értékelhető momentum. A színészek- beleértve Morgan Freemant, és Matt Damont- átlag alatt teljesítenek. Valahogy olyan súlytalan az egész film. Remélem, hogy Eastwood következő filmje azért jobb lesz.

50. Lasimoci (2011-03-04 01:52.06)

Nem rossz film, sőt jó. Csak eléggé érezni a giccset Eastwoodtól ez elég fura. Nem a legjobb filmje, az biztos. Freeman mindenesetre kifogástalan.

49. Tysonrichie (2010-10-18 03:48.41)

Jó film.

48. Jason13 (2010-10-07 14:21.10)

Nem vártam sokat a filmtől.Azt hallottam innen-onnan,hogy ez nem lett egy jó film.De szerencsére nem így van.Clint barátunk úgy látszik képtelen jó filmet készíteni.Ő csak szenzációsat tud.És ez szerintem megérdemli ezt a jelzőt.
A sztoriban keveredik a sport,politika és a dráma.A film egyszerre próbálja bemutatni Mandelát,a rögbi csapatot és Mandela testőrségét.Ez a film közepéig nem nagyon tetszett,de utána csak lenyűgözött a produkció.A színészi játék pazar.Freeman remekül alakítja Nelson Mandelát,míg Damon a rögbi csapat kapitányaként remekel.A zene csodálatos lett.Remekül passzol a filmhez.Ez egy újabb remek Clint film,kérek még sok ilyet tőle.

47. Su-30mk (2010-09-06 19:36.26)

- (válasz Su-30mk 46. hozzászólására)

filmén=filmnél:-)

46. Su-30mk (2010-09-06 19:35.03)

Igazán tetszett ez az Eastwood alkotás is, elképzelhetetlen ezügyben a csalódás számomra...azon elmélkedtem közben, hogy napjaink gyakorlatilag vitán felül állóan legjobb rendezője mitől is a legjobb. Nem recept szerint dolgozik, mert akkor időnként megbukna, nem. Arra jutottam miközben a filmet néztem, hogy a művészi zsenialitása az egészen kis nüanszokban (is) érhető tetten, valami hihetetlen (érzelmi) empátiával rendelkezik. Nem az alapján készít filmet, hogy mit vár el majd a közönség, a befogadó néző, frászt: hanem ami belőle fakad azt interpretálja mozgókép formájában, és sikeresen. Ez a vérbeli filmes sajátja és ez a film lényege is (lenne) szerintem. Ezért tartom az Oscar díjak közül is a rendezőit a legtöbbre.
Eastwood témaválasztási érzéke mindemellett szintén bámulatos már hosszú-hosszú ideje, szintén nagy rendezőre vall.
Fontos persze még az összeszokott csapata is, most annyi volt a különbség, hogy Joel Cox mellett egy másik vágó is volt, az operatőr persze Tom Stern (apropó, tudja valaki anno miért szakadt meg a munka Jack N.Green-nel akivel az ezredforduló előtti filmjeit készítette zsinórban? Ugyebár utána jött Tom Stern az újabb mozikhoz...ez nagyon érdekelne!)
Fixa ideám, hogy háborús filmet és sportfilmet a legnehezebb készíteni. Operatőrnek, rendezőnek egyaránt. Sok benne ugyanis a buktató azon felül, hogy nehéz a megvalósítás folyamata is több okból. Puszta sportfilmnél tényleg buktató a sziruposság, a túlzott pátosz, de ez itt nem volt meg, igaz nem is pusztán sportfilmet láttunk:-)
Életrajzi filmén szintén komoly buktató lehet az elfogultság okán, de Eastwood ezt is elkerülte. Nem értek azzal egyet, hogy a kelletténél több pátosz szorult volna ebbe a filmbe, megfelelő arányúnak éreztem személy szerint.
A színészi játék előtt le a kalappal, a jóbarát Morgan Freeman-en kívül ezt senki más nem játszhatta volna el igazán Mandelát...és mondhatom hiba nélkül tette. Csodálatosan átjött az alakításában az önmérséklet, a megbocsátás üzenete: igen sokszor szavak nélkül is. Azt hiszem ennél nagyobb színészi teljesítmény nem létezik. Gratulálok Mr. Freeman. Matt Damon, akit számos kiemelkedően jó filmben láthattunk már, szintén megállja a helyét, testileg bámulatosan felkészült a szerepre, de az alakítása is megfelelő volt, bár valóban nem nyílt lehetősége teljesen kibontakozni most ezzel a karakterrel.
Soha rosszabbat kedves Clint Eastwood, maradjon köztünk még sokáig!

45. Városi vadász (2010-06-22 20:07.33)

- (válasz Nyenye28 40. hozzászólására)

Persze, le lehet engem szólni, de ha értelmezted volna azt amit írtam, akkor értenéd is az érveimet. Miszerint ez sem ez,-sem az nem volt. Nem volt sport film, rendben.
"Hogyan jutottak el idáig?" Igen ez fontos kérdés, mert ha nem olyan felületesen néznénk a filmet, mint te, akkor felmerülne a kérdés, hogy a többi játékost mi motiválta. Mert Mangela csak a csapatkapitánnyal beszélt, a többiekkel csak kezet fogott vagy kétszer. És ez marhára kevés egy csapat fellendítéséhez. Kellene valami edző, meg edzés, valami javulás. Mert javulni, fejlődni nem elég hinni. Hiába hinném azt, hogy tudok repülni, ha nem tudok. Egy vesztes csapatnak csak kell felvenni valami tehetséget, vagy technikát a nyeréshez. De ezt hagyjuk. Valamint ha nézted a filmet, akkor észrevetted, hogy a játékosok nem csak "őslakosokból álltak". Fehérek feketék stb igazolt játékosok, akiket marhára nem érdekelt az ami az országukban történik. Mert nem a sajátjuk volt. Le is szarták a politikát.
Mangela eszméletlenül foglalkozott a csapattal: nem engedte feloszlani, egyszer elteázott a csapatkapitánnyal, kétszer kezet fogott a játékosokkal, és megnézte a meccseket. Politikai szempontokat vett figyelembe ezek közben. Szerintem nem az életét tette fel erre a sportágra. :))
A hozzászólásom arról szólt, hogy ez sem sport, sem nem életrajzi. Rettenetesen felületes film volt. FELÜLETES. De ezt kifejtettem eléggé hosszadalmasan, ha nem értetted nem baj, csak egy-két mondaton ne lovagolj, mert mindent szépen elmagyaráztam, hogy MINDENKI megérthesse a nézőpontomat.

44. Lexi (2010-06-19 12:02.54)

- (válasz SAKÁL1 43. hozzászólására)

Ja téll azt el is felejtettem :D

43. SAKÁL1 (2010-06-19 11:45.00)

- (válasz Lexi 42. hozzászólására)

Szerintem a Millió dolláros bébi is jobb.
Véleményem szerint Matt Damon itt picit háttérbe szorult.
Mondjuk érthető, hisz ez elsősorban Freeman alakítása miatt emlékezetes.

42. Lexi (2010-06-19 10:31.29)

Elég jó film volt,Morgan Freeman hozta a kötelezőt és Matt Damon is a helyén volt :D
Ha azt mondanám,hogy ez a legjobb Clint Eastwood film akk mondjuk hazudnék mer a Dicsőség Zászlaja vagy a Gran Torino sokkal jobb,de ez is nagyon ott wan

41. Szmártyka (2010-06-18 12:18.13)

Nekem annyira nem jött be. Számomra egyszer nézhető. Még jóhogy nem vártam semmit ettől a filmtől, így nem csalódtam akkorát.

40. Nyenye28 (2010-06-14 01:39.46)

- (válasz Városi vadász 38. hozzászólására)

Szerintem pont a lényeget nem értetted meg,ez nem egy sport film volt és nem a rögbiről szólt hanem arról,hogy Mandela mennyi erőfeszítést próbált tenni azért,hogy a sporton keresztül össze hozza ezt a "vegyes nemzetett" és elnyomja az apartheid emlékét.
Az,hogy Hogyan jutott el ez a csapat a vesztes állapotból a győztesig mindenki számára szerintem érthető volt rajtad kívül..ez az egész a lelkükben zajlott le,hogy felfogták,hogy itt egy országért játszanak a saját országukért egy olyan országért amiben mindegy,hogy valaki fekete vagy fehér,pont ez motiválta őket a legjobban.
Kicsit sem bánom,hogy nem egy tucat sportfilmet láttam ahol az unalomig elcsépelt küzdelmet mutatják be már századszorra hanem valami egészen másról szólt valami nagyobb dologról ha úgy tetszik eszméről.
És az,hogy számodra ez a csapat csak egy pár "Jellemtelen arc egy arany-zöld mezben",lehet...de 43 millió afrikainak valószínűleg többet jelentett.
Clint Eastwood munkája ismét csurig telt érzelemmel semmi nem hiányzott belőle.Egyértelműen 5/5

39. Kisjon (2010-06-07 09:51.56)

az Invictus korrektül összerakott történet a Dél-Afrikában tomboló rasszizmusról, hús-vér emberekkel. a dráma Nelson Mandela elnök és a Dél-afrikai Köztársaság rögbicsapata által 1995-ben elnyert világbajnoki arany történetét tárja fel, a rendezőre jellemző humanista világszemlélettel átitatva. clint eastwood ismét zseniális filmet forgatott, szereplői fantasztikusan játszanak. Morgan Freeman teljesítménye egyszerűen zseniális. ösztönösen és rutinosan játssza Mandelát, a jóságos elnök karaktere számára egészen testhezálló. nem így mat damon akinek szintén kulcsfontosságú szerepe van a filmben, de játéka eltörpül morgan freeman mellett és nem is sikerül neki felnőni a feladathoz. eastwood filmjében egyetlen erőszakos jelenet sincs, bár a feszültség végig alacsonyan van feketék és fehérek között, ennek ellenére remekül működik a mozi. clint eastwood ezúttal sem hibázott, a 80 életévét betöltő rendező, színész ha nem is egyik legjobb filmje ez, de kétségtelenül ott van a helye a többi filmje mellett a polcon. az öreg mindig is egy mesélő volt, semmi különlegest nem hajtott végre, csak mérhetetlen rutinnal és profizmussal áldotta meg filmjeit. mint most is.

38. Városi vadász (2010-06-07 00:15.27)

Spoilert is tartalmaz.

Nos hát ennyi istenítő kritika után itt egy kis negatív.
Mind a színészeket, mind a rendezőt nagyra tartom. Ezért is okozott csalódást nekem ez a film. Az egyetlen szó, ami eszembe jutott a film végére, az a felületesség volt. 134 perc eltelt a semmivel.
A film műfaja életrajzi-dráma. Kezeljük életrajzi-sportnak. Szedjük is szét eme két műfajt, és tárgyaljuk ki.
Sport: a sportfilmek remekek. Az amerikai focis filmek egyszerűen zseniálisak, az amerikaiak rájöttek ennek a műfajnak a megfilmesítésére. A rögbi is hasonló stílus, kistestvér. Tehát van egy vesztes csapatunk, ami felfejlődik és a győzelemre tőr. Ez rendben is volna filmtémának, kezdjük. De semmit sem látunk. Hogyan jutott el ez a csapat a vesztes állapotból a győztesig? Ki tudja. Ott csapat, Mandela elteázgat a csapatkapitánnyal, és már győznek egyre másra. Hogy és miért? Bármely normális sportfilmben látunk valami küzdelmet és fejlődést, ami előreviszi a csapatot. Ettől tudjuk átérezni az ő harcukat, felmagasztalni egy-egy csapattagot a küzdelméért, az odaadásáért. Itt ezek kimaradtak. A sportjelenetek felületesek, látunk egy se füle – se farka akciójelenetet és kész. Nem ismerjük meg a játékosokat, nem tudjuk mi a motivációjuk, mitől küzdenek jobban, semmit. Jellemtelen arcok egy arany-zöld mezben. Kész. Rengeteg olyan sportfilm van, ahol az embernek összeszorul a szíve, a tenyere izzad, és drukkol, mintha egy harcoló katonát látna egy háborúban, vagy gladiátort az arénában. Ez adja meg a sportfilmek erejét, az átérzés. Ahogy beleéljük magunkat a küzdelembe. Itt is jó lett volna valamit átérezni.
Persze nem felejthetjük el a végső küzdelem előtti „rémisztő” táncot, melyet az ellenfél mívelt. Ha akar valaki igazibb táncot látni, hát ajánlom a Csapatszellem című sportfilmet. Ott is lejtenek, és ordítanak „hasonlót”, de ott az ember libabőrös lesz. Picivel komolyabb.
Tehát a film sport részéről ennyit. Rettenetesen felületes.

Életrajz: Afrika. Afrika az emberiség bölcsője, de nyugodtan nevezhetjük az emberiség pöcegödrének is. Eme kontinens lakóira nyugodtan mondhatjuk, hogy jellemző rájuk a szűnni nem akaró harc, és öldöklési vágy. 2007-ben vagy 2008-ban Afrika 120 milliárd dollárt kapott segélyként a világtól. És felmérések kimutatták, hogy Afrika ebben az évben 120 milliárd dollárt fordított háborúra. (?) Nincs miről beszélni. Ezen a népen nem lehet segíteni.
Nelson Mandela rengeteget tett, de eme életrajzi szösszenet semmit sem mutatott meg a nagy emberből. Jött – ment, kezet fogott és mindenkivel kedves volt. Célul tűzte ki kis csapatunk megmentését, mert ország,- és népegyesítést látott benne. A filmben meg is kaptuk ezt. A gyerekek mosolyogtak, és játszották a rögbit. Az arany-zöld mezek, és zászlók már nem voltak bántók. A fehér és fekete testőrök rögbiznek a gyepen, és minden szép. Romantikus és patetikus ábrázolás. Az élet nem ennyire szép, és nem Afrikában. Filmünkben persze ez megtörtént. Mandela nem hagyta eltiporni azt a csapatot, győzelemre ösztökélte, s ezzel mindent rendbe hozott, a nép boldog. És békésen kocsikázik az ünneplő szurkolók között. Persze.
Ha már életrajzról beszéljünk, hát akkor tudjunk már meg valamit, még ha keveset is erről a nagyszerű emberről. Láttuk a celláját, és két pillanatig Matt Damon sajnálkozó arcát? Persze „csak” a fél életét töltötte abban a cellában. Minek pazarolni azt 134 percet ilyesmire. Valamint hiányzott egy-két remekbeszabott beszéd, szónoklat Mandela-tól. Hogy hogyan hatott az emberekre, azt nem tudhatjuk meg.
A filmből számomra annyi jött le, hogy Mandela egy csapattal boldoggá tette a népét, és minden rózsaszín. Hát ha egy vidéki kisváros rögbi csapatának győzelméről beszélnénk talán reális lenne ez az ábrázolás, no de Afrika azért más lépték.
Tehát Mandela-t is csak súrolgattuk. Megint csak a felületesség. Összességében elment 134 perc, és nem kaptunk semmit. Minden részről csalódás ez a film. Sőt. Még színészi bravúrt sem láthatunk. Matt Damon igazságtalanul jelentéktelen, Morgan Freeman pedig kimerül egy fáradt öregemberben.
Clint Eastwood munkájából nekem most hiányzott az érzelem. Sajnos nem tudom ezt a filmet többnek kezelni, mint amit magában rejt.

37. Lector (2010-06-03 19:54.10) - (válasz Az utolso szamuráj 32. hozzászólására)

Ha bármi rosszat tettem mondtam,mindent visszaszívok.Nagyon tetszett ez az egész iromány.Köszönöm.

36. Saint alexis (2010-06-03 18:41.02) - (válasz Az utolso szamuráj 32. hozzászólására)

Nagyjából a nagyjával egyetértek:-) de megjegyzem: nem gyengébb, csak más..
más, mert el kell gondolkodni, nemcsak a film után - hanem közben is, van időnk elmélkedni, átérezni, beleborzongani..nem Mandela életrajza, így a hiányok avagy pontatlanságok teljesen elfogadhatóak, Matt pedig..az volt a szerepe, hogy alakítson egy egyszerű átlagembert, ő pedig megtette. Nem játszotta túl, nem akart ki- és felülemelkedni, tisztelettel és alázattal elfogadta a helyét, szerepét, ami miatt nagyot nőtt a szememben..
Elgondolkodtam, Clint miért nem akart valami nagyot ezzel a filmmel, ő, a zseni, miért elégedett meg az átlaghangulattal, az egyszerűséggel? és rájöttem: direkt. Nem kell mindig pörgés, hangzatos szavak, és valóban, mélyen egyetértek: a csúcsjelenet..szerintem az a film szíve, a rács, a cella...annyira tökéletes, hogy maga a film körítés e jelenet köré..és Clint, ismét zseniálisat alkotott. Más, de remek, a maga nemében..

Köszönjük, Mr. Piszkos, és méééég, sok filmjét szeretné élvezni a világ!

35. Az utolso szamuráj (2010-06-03 18:20.17)

- (válasz Tömö 33. hozzászólására)

Ja,egy l-t miért írtam bele?Kösz.

34. Törölt felhasználó (2010-06-03 15:12.13) - (válasz Az utolso szamuráj 32. hozzászólására)

Amikor Chris McCandless mosollyal az arcán távozik.
Nálam az a legnagyobb pillanat.

33. Tömö (2010-06-03 14:45.24) - (válasz Az utolso szamuráj 32. hozzászólására)

egy pic.belejavítok:(nem így akart lenni?)
*Charlie Babbit az első ember -: az esőember!
(csak,ha vki nem értené;)

32. Az utolso szamuráj (2010-06-03 13:59.58)

Életemben talán először éreztem Eastwood-ot patetikusnak.
Persze erről maga a téma is tehet:Mandela személye ugyanis az,amire egyszerűen nem lehet némi csodálat nélkül tekinteni.Nem tisztem a világ egyik legismertebb fekete politikusának életútját ismertetni,és bele lehet köpni kicsit a szép és jó tükörképet azzal,hogy elárulom,példaképének tartotta Fidel Castró-t,de most ez talán valahol...nem fontos.Kritika érheti még zürösebb családi háttere miatt,de istenem,ő is csak ember,így nem tökéletes ugyebár,az ilyesmi meg amúgy is valahol magánügy(jó,közszereplőnél ez kicsit mégse így van)
Egy életrajzi film esetében mindig is az volt a legnagyobb gond,hogy az alkotók tulságosan tisztelték azt,akiről munkájuk szólt,és ez valahogy nem teljes képet adott az illetőről.Az Invictus azonban mégse életrajzi mozi,hisz csak egy bizonyos szeletet ölel fel Mandela életéből,ám próbáll megfelelni annak a képnek is,amit a nézők tudni vélnek-vagy látni akarnak-a politikusról.
Dél-Afrika mindmáig azért nem a béke szigete,nemhogy Mandela hatalomra jutása előtt avagy utána.Akit érdekel,mi miért és hogy,könnyedén utánajárhat,az idős rendező mester néhány találkozással seperc allatt képes ábrázolni azt a bizonytalanságot,haragot avagy utálatot,amit eltérő bőrszínű emberek éreznek egymás iránt.Én magam pont ebben láttam Mandela bölcsességét,hihetetlen előrelátó gondolkodását:felismerte,Gandhi mellett szabadon,a félelem a másiktól gyülöletet,haragot ,egy idő után akár erőszakot szül,inkább engedett a fehérek javára ha kellett,így azokat meghökkentette,lekötelezetjeivé tette,persze "színtársai" ezt nehezebben értették meg.
És itt álljunk meg egy polgári szóra,ha nem gond,és hadd legyek kicsit mocskosabb szavakkal fogalmazó,bár nem annyira szokásom.Az ilyen gondolkodásba szó nélkül beleverném az összes pártpolitikus buráját,hé szoci,mert rüheled a jobboldalt,azzal jobb bazdmeg?Hé,narancsos,mert utálkozol bal felé,azzal néked vagy valakinek,igaziból remekebb?De terjesszük ki másra is,hé te roma,mert a myvipen azt írod,megölni minden magyart,mert apacs harcos vagy,jobb,bazdmeg??Hé,te fröcskölödő árja gondolkodású hülyegyerek,mert legyilkolni a cigányokat,zsidókat...tényleg jó lesz úgy?
Mandela lehet hogy több nőt elfogyasztott feleségein kívűl,nem jött ki gyermekeivel ahogy ő szeretett volna,de rájött az emberiség egyik legnagyobb hibájának kezelésére,a gyülöletre,ami több okból fakad,és felemelkedésünk egyik legnagyobb gáncsoloja olykor.Mindezt egy olyan országban,ahol ismert a feketék és fehérek aránya,de ismert a javak elosztásának aránya is,és véleményem szerint a logikus lépést hozta meg.Persze a mozi,mint utaltam rá,erősen tele van klisékkel,néha tulcsordul az a pohár,amit el tudok még nézni nagy eszmék és mondatok képembe olvasásakor,de néhány jelenet és Morgan Freeman elképesztő erejű játéka feledteti ezt.
A néhány kritikus szerint ugyanis minden idők egyik legjobb amerikai színészének tartott-és fura mód a fehér közönség előtt is tisztelt,mi több szeretett-actoróriás ugyanis élete egyik legjobbját hozza,sőt annál is többet.Freeman karizmája mindig is abban rejlett,hogy megjelenésével mintha maga a bölcsesség éledt volna fel a vásznon kedvességgel megerősítve,itt sincs másként,és a propagandabeszédek is úgy jönnek ki szájából,hogy nem zavaróak.Az ember -a néző-pedig alakítása miatt már nemcsak tiszteli Mandelát,hanem....szereti.Politikust igen ritka.....
Matt Damon viszont gyengus,talán először életében,persze szerepe is soványkára van írva,nem is volt játéktere.Eastwood a vége felé belecsúszik kicsit a Michael Bay féle lassításokba,érezzük csak a gigantikus küzdelmet a pályán a döntőben,ami egyben az egész ország küzdelme is önmaga múltjával-és jelenével,jövőjével is-,de azért közel sem olyan harsány zenére és öncélú képekkel,mint a fentebb említett popcorngyáros.Ez kicsit ront az összképen...de....de...
a film közepén van egy meghatározó pillanat,amiért mindenképp megéri a 2 óra.Damon bemegy Mandela volt cellájába,magára zárja a rácsot...és megjelenik az elnök.Ül a priccsen,aztán odakint követ tör,és elmélkedik a jövőről,ami ott és akkor szinte lehetetlen távolságban van tőle.Freman hangja zavarja meg a csendet,amit a magány okoz néhány négyzetméteren,W.E.Henley Invictusából idéz...verset,költeményt ritkán használnak fel ennyire jó és fontos pillanatban.Még azokban is bentragad a levegő,akik undorodnak a versektől,olyan ereje van a szavaknak,olyan ihlete a pillanatoknak és Morgan Freeman arcára az egész költemény rá van vésve,fogalmam sincs,hogy csinálta...de megtette.
Nos,tisztelt hölgyeim és uraim,ezekért a pillanatokért jó moziba járni:mikor megáll az idő.Lehet az Andy Dufresne alakja az esőben,ahogy a csatornából kimászva Isten és az eső felé emeli kezét,Maximus hangja ahogy üvölti,Maradj Velem! és Tartsd a sort!,Forrest arca,mikor megtudja,a kisfiú az övé,ám nem lassú mint ő és ezért boldogabb bárminél a világon,avagy egy mondat Raymond Babbit-tól,miután Charlie homlokon csokolja,miszerint Charlie Babbit az első ember.....ezekért kellett kitalálni a mozgóképet,és én ezért rajongok már idestova 38 éve.
Mert elvarázsol,megsíratatt,elgondolkodtat,avagy felemel.És mert ezek a pillanatok...valóban Veled maradnak.
Úgyhogy,köszönöm megint,Clint.Gyengébb,mint mostani munkáid,de az a két perc...áh,kevés vagyok leírni,na.
De lehet,hogy szégyelném,ha kiderülne,mélyen érző ember vagyok.

1 2 3