Az Örökbefogadás epizodikus párhuzamát szövi szorosabbra az Ők ketten című film, a konfliktust pedig a férfiak - igaz, meglehetősen passzív - jelenlétével mélyíti el. Ezúttal is egy válságba jutott és egy lázadó személyiség egymásra hatása viszi előre a történetet; a két eltérő értékrendű és társadalmi gyökerű személyiség azonban most összecsiszolódik egymással. Az összecsiszolódás nők között, a férfiak ellenében történik - a feminista olvasatnak tehát ismét megvan a létjogosultsága, amit ráadásul kevésbé ellensúlyoz a film cselekményvilága, illetve az ehhez kapcsolódó konfliktusok. A leányszállás ezúttal nem dokumentarista, jóval inkább "irodalmi" közeg; ezt jelzi többek között a diktatórikus elveket valló és megvalósító vezető-helyettes vissza-visszatérő, anekdotikus jelenléte, valamint ebbe az irányba mutat - immár a leányszállástól függetlenül - a filmbe ékelt Viszockij-epizód. Mindennek következtében az Ők ketten felerősíti a "minden marad a régiben" életérzés melodramatikus líráját, amelyet csak üggyel-bajjal ellensúlyoz az ismét Monori Lili által alakított lázadó nő alakja. Az itt is Julinak nevezett lány (a férjet a Kilenc hónapban Bognár Jánosnak, míg ezúttal Bodnár Jánosnak hívják, s a szerepet ezúttal is Jan Nowicki alakítja) öntörvényűségét a korábbi filmmel ellentétben a szerelem, a férfi melletti kitartás, a szeretet-gyűlölet kiismerhetetlen érzésének vállalása teremti meg. Az ő "ösztönös bizonytalansága" billenti ki a "tudatos bizonyosság" hamis egyensúlyából a leányszállás vezetőjét. Juli alkoholista férje elől kisgyermekével együtt a szállásra menekül. A gyerek jelenléte szabálytalan, Juli jelleme pedig meglehetősen provokatív - a kettőből egy is elég volna ahhoz, hogy kitiltsák. A kápó-típusú vezető-helyettes ezt meg is tenné, csakhogy Máriában, az intézet demokratikus igazgatójában a kezdeti ellenszenv után valamiféle megmagyarázhatatlan vonzalom ébred a makacs és már-már pofátlanul erőszakos lány iránt. Segíteni próbál rajta, közvetít a férj és Juli között, leleplezi ellentmondásos, egyszerre provokatív és őszinte, hamis és igaz magatartásukat - s közben mind jobban belegabalyodik a történetükbe. Az okos tanácsokat, az észérveket visszautasító Juli kérdései rádöbbentik saját életének önmaga előtt is leplezett válságára: az ő férje ugyan csupán "munkaalkoholista", de a hétvégi találkozások vele és a gyermekeivel már régóta nélkülözik a meghitt együttlétet, csak a hazug, kiürült életforma, a megszokás, a kényelem tartja együtt a családot. A láthatatlan krízis és a szintén láthatatlan "boldogság" - szemben Juliék zajos veszekedésivel és szeretkezéseivel - azonban nem vezet a lefojtott érzelmek kirobbanásához, legfeljebb álomszerűvé szublimált félrelépéshez a titokzatos, semmiből előbukkanó, majd eltűnő idegennel (ebben a szerepben tűnik fel Vlagyimir Viszockij). Mária végül is a hazugságot, a lázadás elmaradását, az őszinteség hiányát éli meg válságként, nem a házasság valódi megroppanását. A Juli által provokált házassági válság súlytalan és érdektelen marad; Mária számára a szembesülés saját életének megoldatlanságával nem lázadáshoz, csupán az "azonosulás a nehézéletű lázadókkal" morális tanulságához vezet: Lehet-e másokon segíteni, ha magunkon sem tudunk? - teszi fel a kérdést, majd bölcsen meg is nyugtatja magát: De hát az élet önbecsapások sora.
A meglehetősen konvencionális házassági drámát mindkét oldalon a megoldatlanság és a kiúttalanság szomorú lírája hatja át: minden marad a régiben, a válság állandósul és életformává válik, s mindezt - legalábbis az egyik fél részéről - a helyzet rezignált tudatosítása hatja át. A két egymásra vonatkoztatott sors, mint két szembefordított tükör sokszorozza meg a rossz közérzet ösztönös és tudatos élményét. Az események munkáskörnyezetben bontakoznak ki, kiszolgáltatva a lakáshiány, a csonka család, az alkohol "szociálpszichológiájának" - Juli férjének elvonókúrája például döbbenetes nyíltsággal tárja fel az alkoholfüggőség testi és lelki nyomorúságát -, mégis: a társadalmi környezet annyira kiszorul a képből, illetve csupán irodalmias konvenciók formájában jelentkezik, hogy a történet szociológiai aspektusa csak mint a lélektani motiváció kelléke díszíti a filmet.
[link]
|
