Óriási szerencse, hogy ez a történet Danny Boyle kezébe került. Érzem annyira – hogy is fogalmazzak, csúnya azt mondani, hogy jó sztori – de érzem annyira erősnek, hogy még egy hülye is észreveszi. De ennek így kellett lennie, hogy egy ilyen kaliberű rendező nyúl hozzá, nem valami idióta. A film egyik legeslegnagyobb erénye, hogy Danny Boyle ült a rendezői székben. Fantasztikus rendezés, fantasztikus operatőri munka és lehengerlő színészi alakítás James Francotól.
A forgatókönyvet az élet írta, most azon leragadni, hogy milyen a sztori nem nagyon lehet mert nincs olyan hogy lehetett volna jobb vagy rosszabb, ez történt és kész. Ami történt az egy szörnyűség, melyben ez a végtelenül erős fiatal férfi hihetetlen akaraterővel túltette magát. Elgondolkodtam a film nézése során, hogy minek kell történnie, hogy egy ember belássa, hogy csak úgy tud kiszabadulni, ha megválik a saját karjától… látni, ahogy ez az elhatározás megszületett ennek a fiatal férfinek a fejében, és (brutális realitással ábrázolva) ahogy meg is tette… hát nem tudom, őszintén nem tudom, hogy volt képes ezt belátni. Ehhez nagyobb erő kellett, mint beletörődni abba, hogy éhen/szomjan halhatunk. Ez a férfi tényleg a kitartás és az akaraterő mintaképe. Jól esett megismernem a történet. Ritka ám az ilyen, mint a fehérholló.
Az amit James Franco produkált…. gondoltam, hogy jó lesz, de meglepett. Én már a Pókemberben láttam, hogy nem akárki ez a fickó. És valóban nem. Szeretem az olyan fazonokat, akik a vígjátékokban és a mély drámákban is megállják a helyüket. Ő éppen egy ilyen figura, ezért szerintem bármit csinál, el fogja kerülni a beskatulyázást. Jófej, szimpatikus figura és kellőképpen tehetséges, fogalmazzunk így, hogy ne essek túl nagy túlzásokba vele kapcsolatban. =). Kellemes meglepetést okozott, egy percig nem tartom kizártnak, hogy elnyeri az Oscar díjat. Pontosan olyan érzékenyen kapta el ezt a történetet, ahogy kellett. És uralta az egészet, valóban.
Jó volt ez, operatőrnek annyi díjat amennyit elbír!!!!!

ui.: ezt még akkor írtam, mikor nem láttam Colin Firth alakítását. azóta nem kérdéses ki nyeri az oscart.
csak 1 hét után most van netem, most tudom csak feltenni :)

23. Valentino (2011-01-17 17:00.40)

- (válasz KenytheOne 22. hozzászólására)

Volt egy eset 1959-ben, mikor David Niven volt a házigazda, egyben a legjobb férfi főszereplő díjának jelöltje (Külön asztalok), és el is vitte a díjat. :D

22. Törölt felhasználó (2011-01-17 16:44.17)

Ha jól tudom az oscar gálának James Franco lesz a műsorvezetője, ami érdekes lesz :D Már csak azért is, hiszen szerintem ő is esélyes egy díjra, és ugye műsorvezető eddig nem kapott oscar díjat ott. Ha téves infó, javítsatok. :)

21. Frubaby (2011-01-16 13:42.42)

Először féltem , hogy nem fog tetszeni, meg hogy esetleg unni fogom. Már a trailer nagyon tetszett.
Végül azt mondhatom, hogy ez egy nagyszerű film, James Franco pedig isteni színész. Örülök, hogy megnéztem :)

20. Vbacs (2011-01-12 10:02.18)

Talán SPOILERES

Danny Boyle most tényleg kemény fába vágta a fejszét, de hála istennek remekül oldotta meg, hogy legalább a közel másfél óra kijöjjön.Méghozzá a lehető legjobb megoldásokat választotta, mégpedig a flashback, illetve a fantázia eszközét.Gyönyörű és egyedi képsorokat láthattunk, tényleg voltak köztük felejthetetlenek.A filmzenét ismét A.R.Rahmanra bízta, aki már bizonyította rátermettségét a gettó Milliomosban, és itt is nagyon jó munkát végzett, voltak remek dalok benne, főleg az elején és a végén.
De akit a legjobban lehet dicsérni, az James Franco, ha idén megkapná az Oscart, az teljesen jogos lenne, mert nem mindennapi alakítást nyújtott.Nem könnyű egy One Man Show-t létrehozni, szerintem nagy tehetség kell hozzá, hiszen egyedül kell ébren tartani a közönség figyelmét és érdeklődését, és ebben baromi sok munka lehet.
Azért kiemelném a legzseniálisabb jeleneteket: Legelőször a "talkshow" - ssal kezdeném, ami a legemlékezetesebb volt számomra, azt meg lehet érteni, hogy legfőképp időhúzásra szánták, de fantasztikusra sikerült, amihez sokat segítettek a hanghatások, remek ötlet volt. Aztán ott volt, amikor képkockánként közelítettünk a kocsihoz, amiben az üdítő volt, de a remek képbevágások vitték a hátukon az események nagy részét, és tényleg szinte tökéletesen oldották meg.
Nagyon durva volt a kéz levágás, de megértem, hogy ki kellett tölteni a játékidőt, és ezért nem vágták meg a jelenetet, fájdalmasan élethűre sikeredett.
Remek filmélmény volt elejétől a végéig, és nagyon szép gesztus volt, hogy a végén megmutatták az eredeti Aron Ralstont.Tényleg együtt tudott érezni szegény sráccal a néző, hiszen tudjuk, hogy igaz történet és talán ez a legmegdöbbentőbb az egészben. Abszolút 5 csillagos film, és minden (majdani) jelölését kiérdemelte.

19. Cantri (2011-01-11 19:49.52)

Az életösztön diadala

„Vannak dolgok, amikért érdemes harcolni a végsőkig. Lehet, hogy nem fog elsőre sikerülni. De ne add fel. Az a lényeg, hogy küzdj!”

Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra az igaz történetek legnagyobb előnye, hogy sokkal inkább bele tudom magam képzelni a történetbe, csupán azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudom, amit látok, az nem csupán kitaláció, hanem a kő kemény valóság.
Danny Boyle a Gettó milliomossal szakmailag kétségtelenül felért a csúcsra, azonban legújabb alkotása miatt sem kell szégyenkeznie, sőt! Sőt, mert a 127 óra egy remek film, egy olyan mozgóképes adaptáció, ami egy lenyűgöző ember 5 napját örökítette meg. 127 óra lehet kevés, ha éppen életed nyaralását töltöd, mondjuk Mauritiuson, de lehet piszok sok is…
Mind meghalunk, a világ pedig halad tovább, ez a meztelen igazság. De a 127 óra bemutatja, miért olyan fontos az élet, hogy miért nem szabad feladni, hogy miért kell a legnagyobb kiszolgáltatottság és magány közepette is küzdeni. Az élet, az mindenre az „egyszerű” válasz. Rám elképesztő hatással volt a pazar rendezés és színészi játék. Boyle mindent kihozott a történetből, nagyszerű elemekkel fűszerezte a mindössze egy emberre épült sztorit. A visszaemlékezések várhatóak voltak, de például igencsak tetszett a „reggeli show” valamint, ahogy bemutatta a szomjúságot és egyéb hiányokat, melyeket képesek vagyunk természetesnek venni, de ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen fontosak is. James Francoról nem is tudom mit lehetne írni, mert a nagyszerű vagy éppen a hihetetlen szavak nem biztos, hogy tökéletesen lefedik teljesítményét, pompás „One men show-t” hozott le. Sikerült elérnie, hogy aggódjak, szomorkodjak, elborzadjak, hogy egész egyszerűen együtt lélegezzek vele. Bár mivel igaz történetről van szó így nem nagy meglepetés, hogy főszereplőnk túléli, de így sem lehet felkészülni a finálét megelőző képsorokra. Ritkán fordul elő velem, hogy egy jelenet ennyire magával ragadjon, beszippantson, még a pulzusom is felszaladt, és szinte éreztem a fájdalmat, mert az valósággal sugárzik a képernyőn túlra.
A 127 óra egy gyönyörű film, s ezt többek kötött a Dod Mantle-nek is köszönhető. Egyrészt pompásan használta ki az igazán drámai látványt nyújtó tájat, másrészt roppant ügyesen alkalmazta a kézi és a profi kamerákat, illetve a kettő közötti – többek között színárnyalatbeli - különbséget. De nem ő az egyetlen, aki visszatért az angol rendező oldalán, hiszen itt van Rahman is, aki úgy tűnik nem akart lemaradni a többiektől, kitűnő munkát végzett. Zenéjében ott a fájdalom, a düh, az izgalom valamint az elképesztő gyönyörűség.
Összességében úgy érzem a készítők kellő alázattal bántak a történettel, így pedig a végeredmény megdöbbentően erősre sikeredett. Ott van benne egy örök tétel: „az élet mindig utat tör magának…”

18. Törölt felhasználó (2011-01-10 23:05.09)

Ez hihetetlen, egy hónapon belül a második One Man Show, de részemről ez falhoz csapta az amúgy kiváló Buriedet is. Nem hiába Danny Boyle... Nem nagyon olvasgattam a filmről semmit, még az is csak a végén esett le, hogy igaz történet, így egyáltalán nem tudtam, mi fog történni, hát profi munka. Majd írok bővebben talán, még most nagyon a hatása alatt vagyok. Szép volt!

17. MDante (2011-01-10 15:06.58)

kritika: [link]

16. City225 (2011-01-10 00:18.24)

Nem tudom tudnék-e valami pluszt hozzáadni az előbb leírtakhoz. Egy rendkívül emberi történet ez egy fantasztikus emberről, aki bemutatja melyik is a legerősebb ösztön a világon. Egy rendkívül szimpatikus fickó rója a végtelen pusztákat, fékezhetetlen szabadságvágyának eleget téve nem tud betelni az őt körülvevő varázslatos tájaknak. Aron rabja a természetnek, és a sors furcsa fintora által ezúttal a természet ténylegesen rabul ejti őt. Tragikus a szituáció, de akármennyire is az, nem tudom nem észrevenni a baleset irónikus mivoltát és szerencsére erre a film rá is kontráz a zseniális rádiós jelenettel. Remek film, talán többet is érdemelne az általam megítélt négy csillagnál, de valamiért mégsem lenne őszinte a jobb osztályzat. Konkrét indokkal nem rendelkezem sajnos, bele nem is tudok és nem is akarok kötni semmibe. James Franco mellett sem tudok elmenni szó nélkül, egészen rendkívülit nyújtott a fickó, bár évek óta érződik benne a szunnyadó oroszlán. Egy jelölést bőven megérdemel az Akadémiától is, és kíváncsian várom hogyan konferálnák fel, hisz ő lesz az egyik társműsorvezetője a gálának. No nem terelem a szót, összességén egy rendkívüli és lebilincselő film, egy elképesztően erős emberről, aki példát statuált az élni akarásból.. Ebből lehet tanulni:)

15. Mekare (2011-01-09 16:00.09)

- (válasz Valentino 14. hozzászólására)

Egyetértés. Ehhez már felesleges hozzáírni.
Spoiler
Kedvenc részeim, ahogy eszembe jutnak sorrendben:
A hosszú képzeletbeli út az innivalóért a kocsiban, az eső, a tv műsora, a már várt rám összeállítás, de kb az összes emléke és persze a "jövő",a vágás és tényleg az a "köszönöm" az hát wow, meg mikor kijutott is..kb az egész film, de a végén az úgy tényleg zavaró kissé, az igazi Aron elég lett volna Franco után és aztán semmi Franco többet

14. Valentino (2011-01-07 02:18.08)

SPOILERES.

Egyszerre lehengerlő és felemelő élmény volt ezt a filmet megnézni. A film hatása után alig tudtam no comment sokkomból kiebrudalni magam.
Danny Boyle-ék egy olyan one man show-t hoztak létre, ami más esetben nem feltétlen számítana megfilmesíteni való alapanyagnak, figyelembe véve azt, hogy a főszereplő 127 órát egymagában tölt el embertelen mély agónia közepette (Bár akár ellenpélda lehetne a Buried is, ami kézzelfgható bizonyítéka annak, hogy másfél órán egy sötét arc dumáját hallgatva is lehet izgulni).
A 127 óra feledhetetlenül szimpatikussá válik, hogy ez a szenvedéstörténet nem egy sötétbe burkolt operaként elevenedik meg. Aron Ralston lerohanja a természetet, ahol vele együt örülhetünk annak a szabadságérzetnek, amit az a környezet adni tud, a városban élő és dolgozó embernek. Azonban Aron szabadságvágyában, és furcsa - spontán - kalandjában egyéb is rejtőzik. A nagyvárosi lecsót nem kevés cinizmussal és felelőtlenséggel hagyja hátra, apránként sejtetve annak jeleit, hogy főhősünk némiképp antiszociális jellem, egy magányos kalandor, aki a Blue John Canyon sivatagos sziklái közé menekül embertársai elől. Hogy a sors csapása-e vagy sem - ezzel a gondolattal a film is eljátszik - Aron-t megállítja a természet. Az idilli és festői képekre egy sokkoló baleset kontrázik rá, és minden megváltozik. Aron keze egy sziklafal, és méretes kőszikla közé szorul... "menthetetlenül".
James Franco kifogásolhatatlan azonosulásra invitáló, hiteles játéka hegyezi innen percről percre a helyzet súlyosságát. A szerencsétlenül járt hegymászó mindent megpróbál megtenni, hogy kiszabadítsa karját a szikla fogságából, igyekzik beosztani táplálék- és ivókészletét. Azonban a dolog kezd lassan reménytelenné válni. A film pedig egyszerűen képtelen egy pillanatra is unalmas dögként leülni: Aron saját maga szórakoztatására mindent elkövet (ezeken a pontokon a film egyenesen humoros - pont ettől válik az egész darab természetessé, emberivé). De amint az idő egyre telik, és a készlet fogy, és ezek hiányából fizikai állapota is egyre alább adja, úgy Aron bizarr élménye lassan szürreális képet ölt. Víziói által válik szenvedéstörténete egyben egy lélektani utazássá, amiben emlékeit igyekszik felidézni. A víziók megjenítései a film egyik elsőrangú plusszpontjai, ugyanis itt derül fény az Aron és hozzátartozói közt jellemezhető képlékeny kapcsolatokra (hálátlan mód figyelmen kívül hagyott szülők, egy elbaltázott szerelmi kapcsolat, és megannyi kihagyott lehetőség).
Azonban itt lép képbe Aron Ralston történetének legmegkapóbb üzenete: akaraterejét hívja segítségül, hogy a mélybezuhanás után újra felemelkedhessen. Talán első blikkre még közhelyesnek és giccsesnek is tűnhetne. De nem az. Emberi tulajdonságunk ez, amit Ralston a legmagasabb faktoron vitt véghez. Az akaraterő hús vér hőseként lép elő, amikor úgy dönt, hogy 4 centis életlen no name bicskájával leamputálja a karját.
Aron története, amint előttünk pereg úgy válik számunkra is személyessé a karaktere, így miután megjártuk vele az földi poklot egy kicsit mennyei érzelmi állapotba kerülünk, amikor Aron sokkolt arccal, és egy csonka karral odébáll a sziklától és annyit mondd: "Köszönöm."

A 127 óra egy őszinte spirituális élmény, ami egy ember újjászületését meséli el. Aron Ralston-tól kaptuk, akinek a példája minden emberi lénynek kell hogy számítson.
A film végi jelenetsorok, a James Franco-ról a valódi Aron Ralston-ra való vágás nem túlzottan nyerte el a tetszésem - nem tudom, hogy értelmetlen volt-e, vagy csak az zavart, hogy az igazi Ralston után újabb képet kapunk Franco-ról, ami kissé kizökkenti számomra a színészt a szerepéből - de emiatt a továbbiakban nem fogok reklamálni.
Ugyan nem egy túlmisztifikálásra alkalmatos kultuszjelölt a 127 óra, de ahhoz túl emberi, túl őszinte és túl megindító, túl szép, túl ügyes, hogy ne lehessen az év legjobbjai közt emlegetni.

13. Valentino (2010-12-23 03:24.38)

Mivel a film igaz történet alapján készült, ráadásul egy önéletrajz nyomán, úgy a történet részletei nem feltétlen számítanak akkora spoilernek. Bár megértendőek azok, akik a filmig nem ássák bele magukat a témába, de akiket érdekel itt egy dokumentumfilm részlete Aron Ralston-ról, aki részletezi az ominózus tapasztalatait, és a körülményeket.

http://www.youtube.com/watch?v=B2XLoQ1xYB0

Nem semmi akaraterő kellett ahhoz, hogy egy ilyen szituációban erőt vegyen magán, és az élniakarás mellett döntsön. Remélem, hogy a film kellő tisztelettel adja majd vissza azt az érzést, amint egy ember egy ilyen bizarr eset után szinte újjászületik.

12. Cantri (2010-11-29 00:20.12)

- (válasz Mekare 11. hozzászólására)

Ha lesz olyan jó, akkor én is elégedett leszek vele.

11. Mekare (2010-11-29 00:18.52)

- (válasz Cantri 9. hozzászólására)

Remélem igaz és lesz legalább olyan jó One man _Show, mint Sam Rockwell holdbéli előadása

10. Mekare (2010-11-29 00:17.52)

- (válasz Valentino 8. hozzászólására)

Na az Antikrisztust is meg kéne már néznem..a képeiből ítélve az operatőr jó választás ...
James Franco-tól meg végre egy új film, amit megnézhetek...az Ananász expresszt nem voltam képes végignézni (szerintem ezeket csak füvesek képesek agy nemtom XD), a Pókemberekben azért nem kimondottan nyűgözött le, a Milk-ben meg nem akarom látni milyen jó volt..elhiszem és kész

9. Cantri (2010-11-29 00:11.53)

Igencsak várós film. Boyle kiváló rendező, Franco pedig állítólag nem akármilyen "One man Show-t" hozott le.

[link]

8. Valentino (2010-11-02 10:44.38)

- (válasz Mekare 7. hozzászólására)

Jaja. A szakma kirittyentett véleményei szerint az egész film nagyon furcsa hatást kelt majd. Tipikusan szín- és fényvilágban gazdag Boyle-os fényképezés (amúgy az operatőr az Antikrisztusból), meg naturalista ábrázolásmód... Amolyan "nézhetsz bármerre ki tudja mi kerül a szemed elé, hogy aztán sokkot kapj".
Nameg persze James Franco is nagy valószínűséggel briliáns lesz.

7. Mekare (2010-11-02 10:40.38)

- (válasz Valentino 5. hozzászólására)

Én is így vagyok vele..meg állítólag a humor is remekül megjelenik :D

6. Valentino (2010-11-02 10:17.50)

- (válasz Valentino 5. hozzászólására)

*várom

5. Valentino (2010-11-02 10:15.27)

Rohadtúl váróm ezt a filmet, hogy lássam. Sokakat az ájulásig környékezett a rosszúllét az ominózus naturalista pillanatoknál, ami egyet jelent: imádni fogom. :P

4. Mekare (2010-11-01 09:26.26)

- (válasz Sophie23 3. hozzászólására)

Én nem tudom, de remélem nem úgy, hogy mire bemutatják már a torrenten a legjobb minőség is lesz vagy egy hónapos minimum

3. Sophie23 (2010-11-01 09:25.10)

Nem tudjátok mikor lesz a magyar bemutatója? Előre is köszi :)

2. Sibe (2010-10-10 14:17.49)

Csatlakozom...

1. City225 (2010-09-22 14:06.54)

Az Oscar-díjas kultrendező Danny Boyle legújabb filmjének története több mint ígéretes. Kíváncsi vagyok:)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Langelus, 2020-11-24 21:02	385 hsz
Legjobb jelenet	Tomka90, 2017-02-28 21:35	13 hsz
Keresem	Langelus, 2016-06-06 12:49	1 hsz
Kérdések	Tabithasweets, 2011-08-22 10:21	3 hsz

127 óra adatlap

Eredeti cím: 127 Hours

Évszám: 2010

Rendezte: Danny Boyle

Szereplők: James Franco, Lizzy Caplan, Kate Mara, Amber Tamblyn, Clémence Poésy...

További információk

Szereplők fórumai

- Treat Williams - Vélemények

- James Franco - Vélemények

- Lizzy Caplan - Vélemények

- Kate Mara - Vélemények

- Amber Tamblyn - Vélemények

- Danny Boyle - Vélemények

- Clémence Poésy - Vélemények

- Aron Ralston - Vélemények

- Kate Mara - Kate lesz az Evernight-ban Bianca!!!

- A. R. Rahman - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk