Halihó!

Ez egy nagyon érdekes és tanulságos film az életről, illetve annak nagy kérdéseiről. Na meg a média hatalmáról.
Végülis Margaréta már nagyon jól összefoglalta a lényeget.
Ő fel is tette a következő kérdést: "Vajon melyikük a bolondabb: Jack vagy Parry?"
Én viszont sokszor feltettem magamban azt a kérdést, hogy egyáltalán bolond-e ez a Parry?. Hisz nagyon sokszor voltak olyan megnyilvánulásai, hogy tök normális, csak éppen egzisztenciálisan csúszott le. Ami nem is csoda, mert egy hatalmas sokk, illetve trauma érte.
Jack meg egy arrogáns, cinikus bunkó, akinek nincsenek érzelmei. Egészen addig, míg nem találkozik Parry-vel. Mert az Ő hatására kezdi értékelni az élet dolgait. Igaz, hogy nagyon lassan oldódik fel, de végülis feloldódik.
Az a jelenet teszik Nekem a legjobban, mikor fekszenek a Central parkban, és Parry meséli a halászkirály legendáját.
Na meg az, mikor Jack ellopja a "Szent Grált", és közben mondja a cinikus megjegyzéseit.

Minden jót!
Tiszteletem!

2. Catscats (2006-11-20 20:13.51)

Nagyon jót írtál,csak csatlakozni tudok hozzád.

1. Margaréta (2006-11-19 19:49.52)

Ez a film figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy nem lehetünk felelőtlenek, felszínesek és hülyék, mert egyszer úgyis arcul csap a hideg valóság, s kiderül, hogy minden szavunknak van hatása, sőt mi több, következménye. Aztán hurcolhatjuk majd egész életünkön át a súlyt a lelkünkön, s vezekelhetünk eleget. Kereshetjük a Szent Grált, hogy elnyerjük a megbocsátást, az isteni kegyelmet. S nem biztos, hogy olyan kitartóak és szerencsések leszünk, mint a filmben Jack.
A történet magával ragadó. Néhol vidám, néhol szomorú, olykor tragikus, éppen ezért nem lehet megunni. A főszereplők kivétel nélkül nagyszerűen játszanak, mindegyikük sorsával azonosulni tudunk. Számomra a legszembetűnőbb Jack átalakulása, akinek legnagyobb baja, hogy annyira egoista és cinikus, hogy képtelen szeretetet adni és kapni, ezért magányos és boldogtalan. Egy bolondnak kell ráébresztenie arra, mi is a barátság és a szerelem. Vajon melyikük a bolondabb: Jack vagy Parry?

Ha nekem felteszik a kérdést, mi a kedvenc filmem, s ki a kedvenc színészem, a válaszom egyértelmű: A halászkirály legendája és Jeff Bridges. S hogy miért? Mert ebből a filmből kell hogy legyen otthon egy jó minőségű kópia, hiszen bármikor szükség lehet rá. Minden életkorban mond valami újat, valami mást. Elgondolkodtat, elszomorít, megnevettet. A végén azonban, mikor az utolsó jelenetben a két főszereplő szívből jövő kacagását hallom, végtelen optimizmus és vidámság tölt el. És mindig rájövök, hogy az élet szép.

1 2 3