Igényes mozgókép.
James Huth brit rendező nem bővelkedik alkotások mennyiségében, ám ennek a bő másfél órának van minősége. Mellesleg mellé nyúlni sem lehet egy ilyen hellyel, mint Párizs, mivelhogy a L’amour fővárosában, a városközpontban forgatták a jelenetek többségét, jelentős részét napfényben, naposabb, vidámabb, pozitívabb oldalra helyezve a hangsúlyt. Az operatőri munka, a fényképezés néhol fantasztikusan eltalált. Léteznek olyan lefékezett kameraképek gondolok itten a diszkóban, hogy az előtt főhajtás, Never Knew Love Like This Before 1980-as - Stephanie Mills énekére, ami a nagybetűvel írott DISZKÓ, kicsit funkysra keverve- a szám jelentéstartalma pedig időtlen! A főszereplőnk instrumentje egyes percekben ugyancsak körítés gyanánt húz akkorát a mozin, hogy csak na. Aztán majd lejjebb még írogatok erről. A story felmázolása a szokványos síkot veszi fel, amit ez a műfaj valahol szabályosan követel magának, de ez is ügyesen, kellő adagú érzelmekkel lett tálalva.
Adva van egy anya, akit a gyönyörű Sophie Danièle Sylvie Maupu játszik, alattam lévő szekcióban már leírták, hogy mit indíthat el érzelmileg egy férfiben! Charlotte úgy kerül képbe, hogy orra bukik a járdán magassarkú cipőjében, azután a szakadó esőben megpillantja a jazz zenészt Sachát, ő felsegíti a járdaszegélyről a nőt, a férfibe belecsap első látásra a szerelem, utána elkezdenek egymással találkozni, minden folyékonyan halad előre, amíg a főszereplő férfi nem szembesül azzal, hogy ennek a nőnek bizony van három lurkója, két apától. Innentől kezdve válnak gubancosabbá, nehezebbé a történtek. A manusnak be kell illeszkednie a családba, amely megrémülést vált ki először belőle. Para, miként tud közös nevezőre jutni a kis rosszaságokkal. Jönnek a közös programok, bowlingozás, mókázás, egyéb szabadidős tevékenységek.. A lurkókkal igyekszik hullámhosszra kerülni, megszerettetni magát velük, mely a bolondériájának köszönhetően karikacsapásszerűen megy. A francia mozik csempésznek hülyeségből, mókából, bolondériából jócskán, ám a sivár, küzdelmes világ monotóniájától elszeparálni magadat érdemes, hidd el, hogy sokkal többször, mint azt hinnéd- a gallok filmjei ezért is jók többek között.
Nos, Gad Elmaleh infantilis humora ide frankón passzol. A diszkókat járó, bulizós, pucér csajokkal hentergő énjével felspékelve, erre természetesen Marceau berág, el is csattan köztük egy pofon ennek kapcsán. Ám a művészetét, amely a munkája is egyben, ami a megélhetését segíti, azt komolyabban veszi. Mikor a hangszerén játszik akkor érezhetjük, hogy komolyabb emberré válik, és valahogy ezekben a nemzetiségű alkotásokban ez a hangszer szépen hallatszódik, sőt olykor ennél is szebben, simogatóbban dominál. Pontosan ennek az eszköznek a használatával ad többet ez a romantikus-komédia. Plusz egyes jelenetekhez alászőttek pár darab régi klasszikus dalt, kellett, borzasztóan klappolt, eleganciát adott, és az IGÉNYESSÉG rögtön feljebb kúszott, ez által az unalmas perceket szinte félrelökte a sarokba.
Sophie Marceau még mindig Sophie Marceau, ha megnézed, akkor látod, hogy nem nyaralni jött a filmbe, hanem tombol, fetreng-hentereg, cirkál ide-oda, botladozik, toporzékol, szóval ALAKÍT így 46évesen. Ám, ami bámulatos benne: nem erőlködik e közben, mi szüksége is lenne rá, tudja, hogy működik az a bizonyos Nőiesség. Érzi belül, hogy alapból jó bármilyen ruhában, bármilyen állapotban, akkor is, amikor az útpadkán fekszik vizesen, meggyötörten, vagy mikor a lurkóit neveli, hajkurássza, egyszerűen BÁRMI jól áll neki- ez adottság, nem is akármilyen!
A boldogság sosem jár egyedül végét majdnem elbaltázták, merthogy művészünk elmegy Amerikába, ahol sikerül befutnia, de ez azért szerintem nem annyira illett ebbe a franciás moziba, még ha Sacha mozibeli vágya nyilvánvalóan a tengerentúl volt, Humphrey Bogart-nak a Casablanca képe nem véletlenül dekorálja a szobájának falát, az álmok, a lehetőségek földjét szerette volna megélni. No, meg a valóságban Elmaleh marokkói születésű, ergo, Casablanca a szülőföldje, ez is mozgathatta őt. A két fél közötti mosolyszünet utáni happy end sincsen túlcsordultan előadva.
Nincs okom tovább ragozni, jól elvoltam ezzel a darabbal, soha rosszabb látottakat nem kívánok.

13. KapiGabi (2015-09-28 23:59.25)

- (válasz Kismiska 2. hozzászólására)

Nézzél Hupisárga törpöket, tán nem haladja meg majnem nullás IQ--dat.

12. Sötétszív (2014-01-31 23:43.33)

Tulajdonképpen James Huth filmje semmi eredetiséget nem tartalmaz, látunk már eleget. Mégis nagyon szórakoztató kis francia film ez Sophie Marceau és Gad Elmaleh főszereplésével. Mulatságos volt Sophie csetlés- botlása, és a férfinek is remek a humora, meg a többi színész is remekül teljesít. De csak azért négyes mert néha unalomba fullad. Ennek ellenér többször nézhető, jó film. S Sophie még mindig gyönyörű. Már miatta is érdemes megnézni ezt a remek francia romantikus vígjátékot.

11. Afrodita (2013-09-06 19:47.35)

Egyszer nem volt rossz :)
Bár tény, hogy úgy kb. a feléig szórakoztam jól a filmen, a gyereket ágyba tevős jelenetet vissza is tekertem, annyira röhögtem rajta :), csak aztán valahogy leült a sztori. A főszereplő férfi sem volt elsőre szimpatikus a gülü szemeivel, de a karaktere sokat dobott rajta.
Sophie jó volt, mint mindig, egyik-másik arckifejezésében máig látni A házibuliban alakított karakterét :)

10. Lilllllibulllli (2013-07-09 14:53.17)

kedves francia romantikus vígjáték, néhány nagyon jó poénnal

9. Törölt felhasználó (2013-07-01 23:44.04)

Mit teszel, ha harmincon túl, az addig csak bulira vett életed könnyedségébe egyszer csak berobban a nagy Ő, ráadásul egy háromgyerekes anya képében, aki mindennek tetejében még a megrendelőd exfelesége is? Mivel a szerelem vak, mint a bátornak nevezett ló, vagy legalábbis be van kötve a szeme, mint Justitiának
[link]
(hihihi, a képet elnézve jutott eszembe, hogy filozofikus mellékzöngék nélkül is simán le lehetne vezetni, hogy hogyan helyettesíthető be az istennő a kis nyilacskáival lövöldöző, puttóként ábrázolt Ámor helyére...), ezért mérlegelésre nem sok idő jut, mert sodor az ár és csak azt veszed észre, hogy nemcsak a szeretett nőhöz ragaszkodsz, hanem a gyerekeit is a szívedbe zártad...
De hogy ne legyen ilyen egyszerű, sima heppiendes a történet, hát beletettek némi csavart, meg zavart, amitől itt-ott kicsit túlhajtogatott lett a történet, de ettől függetlenül teljes mértékben élvezhető, és szerethető, mert teli van humorral és a két főszereplő közötti "kémia" is tökéletesen működik, ami nem válik hátrányára egy ilyen sablonsztorinak.
Sophie Marceau azon túl, hogy szép, és olyan könnyedén elegáns, amilyen csak egy igazi francia nő lehet, egyszerűen imádnivaló, ahogy keresztül-kasul csetlik-botlik, meg szó szerint és képletesen is összetörik a szemünk előtt, közben meg a nevetségessé válás szikrája is messzire elkerüli, Gad Elmaleh pedig, annak ellenére, hogy Adonisszal még csak telefonos köszönőviszonyban sincs, viszont van egy jó adag sármja, a maga kicsit melankólikusan esetlen, de szintén nagyszerű humorú figurájával teszi teljessé a kettősüket.
Szórakoztató, habkönnyű kis vígjáték ez, pontosan az olyan napokra való, amikor teli van az élet dolgaival a puttony és hátizsák, és itt az ideje - egy jó kis ital társaságában - lecuccolni a képernyő elé, mert arra a kicsivel több, mint másfél órára, amíg a film "pereg", el lehet felejteni a saját problémáinkat, mert a való életben ugyan általában inkább a baj nem jár egyedül, semmint a boldogság, de míg nézünk,mint a moziban, addig ez - őszintén - kit érdekel?:)

8. Okinesz1 (2013-03-18 19:55.36)

Bejött, bár Sophie soha nem okoz csalódást. Aranyos, bájos film.

7. Miss bambi (2013-03-03 16:03.55)

Imádtam a filmet,mindamellett,hogy témája már számos csontot lerágott,csupa klisé meg hasonlóak,de a két főszereplő játéka miatt tényleg megéri megnézni.
Sophie Marceau csodálatos Nő,olyan aki még egy sima pizsamában,kócosan is dögösebben néz ki,mint bármelyik Hollywood-i sztár.
Nagyon tetszett a filmbéli karaktere,és igazán aranyos volt a csetlő-botló,szinte már állandóan a bajt vonzó Nő szerepe.Az elején ahogy elázott,elesett,fejbe dobták egy kulcs csomóval,végül a pasinál hanyatt esett a lépcsőn,eszméletlen volt,egész más volt mint más filmjeiben,mintha szimplán magát adta volna.
Sacha-t alakító srác is dobott a filmen,kissé Roberto Begnini-re emlékeztetett az állandóan sajtkukacként izgő-mozgó,néhol már kissé túljátszottnak éreztem,bár tényleg belefért.
Ez tényleg egy egyszerű film,de talán a varázsa abban rejlik,hogy mégis kitűnik a sablonzuhatagból,mely hangsúlyozom,a két főszereplőnek köszönhető.
És piszkosul irigykedtem arra a két óriási Casablanca képre ami a filmben is látható,ha valakinek van ilyen,léci írjon,kezet csókolok érte!:)

6. Az utolso szamuráj (2013-03-02 17:21.55)

Aki férfi,és megesett vele,tudja mi az,mikor egy csinos nő leveti a hosszú kabátját,és ott áll csábító fehérneműben,maga a buja vágyként.
Köszönöm ezt Neked sokszor,Bebi:))
Fontos dolog?Igen,nagyon.Túl azon a nyilvánvaló felajánlkozáson,vágyon,érezzük azt,hogy fontosak vagyunk,hogy készültek nekünk,hogy akarnak...hogy szeretnek.
"Isten létezik"-mondá a srác.Lehet így is kifejezni,de néha valóban bent tud maradni a lélegzet ekkor az emberben a tökéletesség láttán.Szinte jó percekig csak nézni,és nem megérinteni,megfogni,ezzel is korbácsolva vágyunk.
Sophie Marceau egyszerűen csodaszép.Nem érdekes,hány éves,mit játszik,a nő maga az ÖRÖK nő.Van nála teltebb mellű,jobb fenekű,szebb hajú ,és mégis azt a hölgyet körülveszi valami olyasmi,ami születéstől élete végéig vele marad,és csak csodálni lehet érte,valami plusz,amiért több lesz mindig minden nőnél.
Amiért az egyik utolsó Díva.
A film igen sokat köszönhet Sophie-nak és szépségén kívül színésznői tehetségének is,valamint Gad Elmaleh komikusnak ,mert amúgy egy igen kiszámítható ,sőt francia filmhez képest nagyon is Amerikára utaló vígjáték lenne.(Nem csoda hát,hogy ép a tengerentúlon próbálnak szerencsét a vége felé)Huth mozijában nem véletlen beszélnek többször is a Macskaarisztokratákról,és maga a rendező szemmel láthatóan imádja a burleszkbéli poénokat,képi vicceket:kár,hogy a történetet annyira egyszerűre írták.
Viszont ez gondolom,sok,romantikára éhes nézőt úgyse fog érdekelni,mert ugye mit várjunk egy ilyen műfajú mozitól??
Hát...ha már francia,én azért ennél többet.A film sok helyen leült,és ekkor azért kapóra jött,hogy Marceau gyönyörű még mindig,ami átsegítette a bukkanókon az alkotást.Tudtam,mikor mi lesz a bibi,túl kiszámítható volt,túl lapos.....igen,túl amerikai,hál isten Heigl nélkül.
Viszont a két színésznek elhittem,odáig vannak egymásért-mert valóban vadul,éhes módra smároltak-és a volt férj megjegyzése telitalálat volt arra a kérdésre,hogy "ugye azért nem muszáj mindig utálnunk egymást?"
Szóval.....Néha nagyon is tetszett,a színházi előadás meg zseniális volt:mivel a Házibuli óta a hölgy titkos kedvencem és azt a franciás darabot ,annak kreativitását illik dicsérni,túl is csillagoztam.
Ennyi belefér egy szirupba néha.

5. Darmi (2013-02-21 09:37.02)

Nekem tetszett. Bár tény, hogy a francia vonásokat nem lehetett annyira érezni rajta, de még mindig sokkal jobb volt mint amerikai társaik. Nem volt ömlengős, nem volt geil. Olyan pont jó.
Egy kis romantikus kikapcsolódás. Ennyit jelent a film, se többet se kevesebbet. De azt jól csinálja :)

4. Hitami (2013-02-16 21:56.53)

Imádtam ! :)
Nem sablonos történet néhány sablonos poénnal, melyeken mégis ugyan úgy tudtam nevetni, mint ha először láttam volna hasonlót. Végre egy olyan romantikus film, melynek a végét sem csapták össze ! :)
Leonard pedig vitte nálam a kedvenc mellékszereplő díját ! :D
Nekem határozott 5* :))

3. Casillas12 (2012-12-27 01:21.37)

kurva jó film..:)

2. Kismiska (2012-10-17 22:38.15)

Na. Ez egy jó szar film. Szar a rendezés, erőltettek a poénok, a színészek látszólag "alul vannak rendezve", érthetetlenül sok a blőd elem, francia filmhez totálisan méltatlan az, ahogyan megcsinálták, ráadásul valóban van az egésznek egy "amerikai" íze, ami végképp furcsa, tekintve a legendásan jó francia filmipart. Még a 2 csillagon is hezitáltam, hogy megadjam-e neki.

1. Vera47 (2012-10-15 17:35.37)

Bár a történet banális,sok hasonlót láttunk már, a színészeknek sikerült fergeteges vígjátékot alkotni. Sophie Marceau gyönyörű, mint mindig, briliánsan hozza a figurát, és partnere sem marad le mögötte.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Törölt felhasználó, 2021-02-08 21:18	15 hsz
Kérdések	Kismiska, 2012-10-14 00:30	2 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A boldogság sosem jár egyedül adatlap

Eredeti cím: Un bonheur n'arrive jamais seul

Évszám: 2012

Rendezte: James Huth

Szereplők: Gad Elmaleh, Sophie Marceau, Maurice Barthélémy, Francois Berléand, Michael Abiteboul...

További információk

Szereplők fórumai

- Sophie Marceau - Vélemények

- Sophie Marceau - Legjobb filmjei

- Sophie Marceau - Kérdések

- Sophie Marceau - Bulvár-hírek és pletykák

- Gad Elmaleh - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk