Hát ez az egyik legfurább filmélményem volt az eddigi életem során. Nem csoda, hogy Spike Jonze megkapta érte a legjobb forgatókönyv díjat a Golden Globe-on, ezt így megírni… ez durva. Úgy gondoltam a film majd hasonlítani fog a Lars and The Real Girl-höz (amit ugye nagyon szeretek, minden furaságával együtt), de igazából csak annyiban hasonlítanak, hogy vannak emberek, akik soha nem tudnak befogadni ilyesmi történeteket. Valahol megértem őket, mert a világ bár határtalan, az emberi elme néha nagyon behatárolt tud lenni. Én azért örülök, hogy teljesen lazán be tudom fogadni a „furcsa történeteket”. A HER története egy mondatban összefoglalva: egy férfi beleszeret a telefonja operációsrendszerének a hangjába. Fura? Persze. Bár ha jobban belegondolunk, mi a fene fura már a mai világban?
A film önmagában azért nem törölte fel velem a padlót. Elég lassan kaptam el a ritmust, de elkaptam. Rengeteg kérdés magját elültette, ami egyrészt nagyon jó, mert tényleg elgondolkodtat és veled marad még napokig. Másrészt: éppen emiatt sok minden maradt nekem benne… bátrabb is lehetett volna. Bár tényleg volt azért két jelenet amitől az agyam elszállt, hogy mennyire groteszk és még hogy a fenében lehetséges… de benn maradtak azért dolgok. Kezdtem félni, hogy csinálnak majd egy ócska hollywoodi befejezést, de szerencsére nem. Hihetetlenül durva, a világ amiben élünk és simán el tudok most már ilyen helyzetet képzelni a való életben is. Mennyi magányos ember van?! És mennyire uralnak minket a gépek?! Durva, nagyon durva. Elindultunk már a fene sem emlékszik honnan, jött a Facebook forradalma, aztán majd ki tudja hová jutunk. Honnan tudjuk, hogy 20 év múlva nem randizunk egy robottal? Egyrészt rohadt ijesztő ilyenekbe belegondolni. Vagyis inkább sokkoló. Én nem tudom mi a fene vár még az emberiségre, de az biztos, hogy ez a film erősen elgondolkodtatott rajta.
Ami különösen naggyá tette az amúgyis zseniális forgatókönyvet, az Joaquin Phoenix. Halljuk róla a legendákat, ismerjük… :D Nem egyszerű a pasas, de Hál Istennek vannak filmesek akik vállalják, hogy együtt dolgozzanak vele. És nem is lőnek mellé. Nem tudom mikor láttam utoljára ennyire magányos férfit filmvásznon. Megtestesített egy olyan embertípust, akiből rohadtsokvan: van egy csomó érzelme, de ahelyett, hogy kiadná bárkinek is, beleül, belefordul és azt hiszi az így jól van. Innentől már egy fél lépés egy olyan életvitel kreálása, amiről Ő is tudja a lelke mélyén, hogy sehová sem vezet, sőt… de legalább ott el tudja bújtatni az érzelmeit. A legékesebb példája ennek az volt, mikor Samantha (az operációs rendszer) frissítésen esett át, így nem tudtak beszélni. Azt a kétségbeesést!!! Láttuk emberünk arcán, hogy közel a pillanat, amikor kidurran a léggömb, amit amúgy saját maga fújt fel. Nehéz volt bárkire illetve bármire is figyelni Joaquin Phoenix mellett. Annyira kicsinek látszott, és egyébként a fényképezés is fantasztikus volt: rengeteg olyan kép volt benne, ahol emberünket felhőkarcolók között ábrázolták. Ez varázslatos volt. Ezzel még jobban érzékeltették mennyire „kicsi”, mennyire elveszett a nagy világban. Csodás játék volt ez Joaquin Phoenix-től, de hát eddig is tudtuk róla, hogy kb. mindenre képes.
Akik már a puszta tényt nem tudják elfogadni, hogy egy hús vér férfi és egy gép szerelmes… Azok a film közelébe se menjenek. Akik azonban elfogadják a tényt, tegyenek egy próbát. Különleges utazásban lesz részük és biztosan rohadt sokáig fognak agyalni jó pár kérdésen az emberiséggel és minket körülvevő gépi világgal kapcsolatban.

1. SoadRoli (2014-01-12 18:47.22)

Phoenix és DiCaprio közt dől el majd éjszaka a Golden Globe, majd az Oscar is...szerintem, bár abba Ejiofor is beleszólhat.
Már nagyon várom a filmet, Joaquin a kedvencem. Mindenhol dicsérik, elég az IMDB pontokat megnézni. :D

1 2 3 4 5