"Amikor 1959-ben könyv alakban is megjelent a napló, tiltólistára helyezték. Mondván, hogy megsérti a német nők becsületét".
Megközelítőleg ezzel a felirattal végződik az Anonyma című film - és ezzel nem árultam el semmit. Ugyanis jóérzésű és gondolkodásra képes ember nem az állítólagos spoileren háborodik majd fel, hanem azon a képmutatáson, ami a könyv betiltatásához (nem csoda: a reakciók sokkolták a szerzőt, ő nem engedélyezte a további kiadásokat) vezetett.

De hogy még nagyobb genyó legyek, úgy azt is kiírom, hogy van a filmben három mondat, ami tökéletesen meghatározza ezt az elmebeteg emberiséget. Sőt, le is írom:
"Minden újszülött, aki a világra jön, háborúért sír fel. Ez az emberi természet, amin nem változtathat semmi. Csak a halál."
Végignézve a (világ)történelmünket, tud valaki vitatkozni ezzel a kijelentéssel?

Ám ugorjunk vissza a filmre. A II Világháborúval- ilyen-olyan szinten nyilván -mindenki tisztában van. Rég lezongorázott és könyvekbe bekerült adatokká és tényekké (de vajon mindig az igazat mondták, nem csak a valódit?) nemesült/silányult (attól függ ki foglalkozik vele) történelmi pillanatképek, leírhatatlan emberi szenvedés néhány oldalban mégis összegezve és leírva. Ki hiszi el, hogy mire képes egy háború, amíg a részesévé nem válik? Ki tudja milyen rettegésben és félelemben várni a "lesz-e még holnapot", milyen érzés egy falat ételért, egy korty italért testet-lelket eladva kibújni az emberbőrből? Nem, senki se gondolja, hogy tudja, amíg nem élte át. Csak sejthetjük mindezt (ha van némi beleérző képességünk), de ennek a kívülről-belülről való ismerete az valami egészen más. De miért kell az embernek megfosztania önmagát a lényegétől ahhoz, hogy az legyen, aminek született? Miért nem elég a mások tévedéseinek árán már megfizetett tanulópénz? Miért kell újra meg újra újabb leckékért sorba állni?

Talán messzire mentem, de ez is hozzátartozik mindahhoz, amiről ez a névtelen berlini nő "mesél". Elmondja, milyen volt közelről megélni a "hős" szovjet hadsereg megszállását. Nem titkol el semmit, és nem gondolnám, hogy ezzel bárkinek is a rácsodálkozás élményét fogja nyújtani. Inkább az a döbbenet, hogy mennyire félrevezették - már akkor is - az embereket. Vagy talán nem is ez a jó kifejezés, Talán a hagyták magukat csáléra festett, ám jól hangzó ideáktól becsapni, találóbb lenne. Felfoghatatlan, hogy mire gondolt az átlagpolgár, mi történik, amikor katonák százezrei menetelnek a háborúba, hogy leszámoljanak az "ellenséggel"... (az, hogy a másik oldalon is emberek vannak, aligha bír jelentőséggel - addig a pillanatig, amíg az a "másik oldal" is meg nem szólal) És nem, nem a szavak értelmezése változik meg a háborúban - ahogy ez elhangzik a filmben, hanem az érzelmek, amiknek a lefedésére használják őket.
Na és persze a lényeg: női szemmel látni és láttatni a borzalmakat... A férfiak világában nőnek lenni mindig is kemény feladat volt (és az is marad), de ez nem menti fel a női nemet az alól,amit kilátásba helyezett háború esetén tennie kéne. Jelesül, hogy ne a férfi kezébe adja a fegyvert, hanem vágja vele pofán, hogy még időben kijózanodjon...

De túl mindezeken, a legsajgóbb pont mégsem magukban a történesekben keresendők. Hanem a megbélyegzésben, és ehhez kapcsolva egy olyan bűn felszín alá parancsolásában, amit nem titkolni, hanem ami ellen fennhangon tiltakozni kellene. Nem az áldozat tehet arról, hogy olyan szerepbe kényszerül, amiben elveszti az emberi méltósághoz való jogát. Nem az áldozatnak kéne szégyenkeznie. (de ennek megértetése is el fog tartani még néhány tesztoszterontól csepegő, izzadtságszagú évtizedig....)

Persze korántsem hiba nélküli filmről beszélünk, ahogy az is igaz, hogy látszólag indokolatlanul nyúlik meg néha és néhol a játékidő. De azt hiszem, hogy ez leginkább a dráma kihangsúlyozását volt hivatott szolgálni. És lehet, hogy nem mindig érték el vele a kívánt hatást, ám ez a film mégis megérdemel némi figyelmet. Legalábbis jóval többet, mint amennyire a hozzászólások (és osztályzatok) számából következtetni lehet.

1. Gyorkos (2014-02-09 20:49.48)

Hihetetlenül érzékeny téma társadalmilag, politikailag, szociálisan és katonai szempontból is. Rendívül fontos lenne erről beszélni, erősen tabudöntögető egy mozi. Sajnos azonban a film rendkívül el van rontva. Jól kezdődik, de kb az egyharmadánál átmegy művészieskedő, filozofálós, melankolikus moziba. Unalmas, vontatott, erőtlen és a cselekményen kívül, hogy mi miért történik nehezen követhető. A film leragad és beleposványosodik Anonyma és az őrnagy szövevényesen és lassan kibontakozó szerelmébe. Egy jó fél órát minden további nélkül ki lehetett volna vágni a filmből úgy, hogy észre sem vettük volna (pl. az oroszok utcai és helységekbeli szórakozása, ünneplése, hangulatleíró monológok, stb) Jó volt látni néhány színészt a Bukásból és csodálni Nina Hoss mesésen szép arcát, tökéletes formáit, kiváló, de nem kiemelkedő játékát.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Törölt felhasználó, 2016-09-16 19:56	2 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Egy berlini nő - Anonyma adatlap

Eredeti cím: Anonyma - Eine Frau in Berlin

Évszám: 2008

Rendezte: Max Färberböck

Szereplők: Nina Hoss, Evgeniy Sidikhin, Irm Hermann, Rüdiger Vogler, Ulrike Krumbiegel...

További információk

Szereplők fórumai

- Nina Hoss - Vélemények

- Zbigniew Preisner - Vélemények

- August Diehl - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk