Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az 57-es utas - AMC, 19:20 |
Parker - Filmbox Premium, 20:00 |
Gyilkos sütik: Gyilkosság a pékségben - Film4, 20:00 |
Ha eljön Joe Black - Cinemax, 20:01 |
A Thomas Crown-ügy - Cinemax2, 20:31 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jena Malone (40) |
Goldie Hawn (79) |
Jimmi Simpson (49) |
Cherry Jones (68) |
Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Mit hallgatsz most? |
Szólánc igékkel |
Filmlánc |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Az ifjú Viktória királynő |
Aubrey Plaza |
10. Lepkelali (2024-03-02 07:20.23) |
Méltatlanul alulértékelt film, pedig nem rossz ez kérem!
A nem tini korosztály számára kellemes időutazás és nosztalgia lesz, kicsit szomorédesen a kihagyott lehetőségekről. Bár szerintem megvannak a gyermekbetegségei a filmnek. Például: a yard ugye kint volt a szülők lakásán, de valahogy nem volt az a hú de nagy keresgélés a kiscsaj után, mintha csak az ismerősei törődtek volna vele. A másik, hogy vajon mit is csinál egy éppen végzős lány egy teljesen másik városban és főleg miből él? |
9. Jon Didy (2019-06-09 19:31.13) |
Szerintem jó film volt. És most jöhetne a film részletekbe menő elemzése, hogy mit miért tettek be a filmbe vagy éppen miért nem. Én a végén tuti elmentem volna a csajjal elvégre mit veszíthetek 2 ezer kilométer autóztam érte akkor meg. Úgyis nyári szünet lett volna. A srác a filmben tipikus tanpéldája , hogy évekig vekeng valamin aztán amikor ott a lehetőség nem él vele. pedig a végén ott a pont, hogy a csaj megkérdezi (aki nem mellesleg Cara Delevingne), hogy velem tartasz-e. Az is ellentmondás, hogy vele tartott a "bosszútálló" esten, meg a nyomozott, hogy hol van a csaj illetve el is ment a papírvárosba. Ahh mindegy én úgy képzeletem el ,ha ez a film valós lenne, hogy Cara Delevingne megszedte magát pár misivel még a modellkedésből és abból utazgatott valóra váltotta az álmát. Most akár szörf oktatóként stb. A srác meg 30 éves rájön, hogy az élet nem habos torta, és ez jó lehetőség lett volna amivel nem élt. És szerintem ez nem igaz amit még 4 éve egy hozzászóló írt:" de a jelenlegi társadalmi körülmények mellett, minden ilyen gondolkodású emberke a mókuskerékbe beszállók terhére él így. ( Dolgozó szülők, barátok szülei...stb)"- most ilyen az élete te dolgozol más milliomosnak születik stb...sorolhatnám. Most mikor , ha nem akkor utazgat amikor fiatal, vagy gyereke van. nem ad fel semmit bármikor haza mehet a szülői otthonba. Amúgy meg Cara Delavingne tényleg magát alakította szerintem is. Jó film volt. |
8. Lolicsek (2018-03-17 23:49.57) |
Hát, egész jó kalandos film volt, de nekem nem tetszett az, amikor a végén kiderült minden. Nekem masabb a véleményem a többiektől. Hiszen az elejen olyan tökéletesek voltak együtt, így nehéz volt elfogadni, hogy az en)szemszogembol a hülye barataival legyen, minthogy)nem a menő, magabiztos, csinos, relytélyes margóval. Sajnos igy a vidam film szomoruba ment at. Tetszett, de sajnos a vege miatt nem lett a kedvencem. |
7. Sötétszív (2016-06-12 23:58.48) |
Nos, én nem sok jót vártam ettől a filmtől, de kellemesen csalódtam. Tulajdonképpen egy road- movie amelyben egy fiú keresi a szerelmét, mert az eltűnt, de nyomokat hagyott maga után. Ez lehetne akár egy nyálas film is, de hála Jake Scheier rendezésének nem lett az. Cara Delavingne, Nat Wollf remekül játszik, de a többiekre sem lehet panasz. Azt hiszem, hogy az utóbbi idők legjobb filmjét láttam ma este ebben a műfajban. Ez a film megérdemli, hogy többen lássák, mert tényleg nagyon jó. Senki sem fog benne csalódni, aki megnézi. |
6. Az utolso szamuráj (2016-02-27 17:36.12) |
Mintha visszatértek volna pillanatokra a 80-90-es évek.
A Papírvárosok hihetetlen kellemes film:itt ott ismerős dolgokból merítkezik,és egy hugyos poén is beleszalad,de még az is ízlésesen-ha lehet ilyesmit mondani-tálalva,és ez is dicséret.Sőt,ezt a filmet csak dicsérni tudom,mert:szép. És,mert szól valamiről,valakikről,és még az öregebbek is vissza tudják vezetgetni,milyenek voltak nekik azok az évek,mikor ennyi idősen nem tudta,milyen lesz a jövő,és néhol nem is ez érdekelte.(ezért írtam fentebb azt a két évszámot is)Hőse Quentin (Nat Wolff a szó legszorosabb értelmében szimpatikusabb az utóbbi évek tinihőseinél,bármelyiknél)aki mióta meglátta a szomszéd lányt,szerelmes belé.Ám ahogy növögettek,a csajból szép lány lesz-Cara Delevingne elsősorban mint modell volt eddig foglalkoztatva-és ők elsodródnak egymás mellől,viszont a fiú érzelmei nem változnak,csak bátortalan közeledni.Egy éjjel a lány mégis bemászik az ablakon,titkos küldetésre mennek,melynek végén Quentin úgy érzi,lehet valamit keresnie Margo-nál...ám a hölgy eltűnik.Quentin nyomozásba kezd,kideríti,hol lehet,és barátaival valamint azok lehetséges kapcsolataival útra kell,hogy szerelmét megtalálja. A Papírvárosok több értelemben figyelemreméltó darab:működnek a karakterei,sose bunkó és alpári,és valami végtelen kedvesség fogja meg benne a nézőt.Továbbá,keresi annak gócát is,mennyire erős lehet egy szerelem-a fiú feltesz mindent egy lapra-és hogy mer valaki tenni is érte,akár belevágva a vakvilágba,mert annyira hisz a boldogságában.Beszél arról,hogy mennyire komfortzónáinkba merünk csak élni,és abból nem merünk kilépni,pedig az élet csodálatos lehet,ha meg megtaláljuk hozzá társainkat,akkor meg pláne.Pont ezek miatt a "társak" miatt pedig beszél a barátokról:tudod,azokról az igaziakról,akik akkor is kitartanak,ha éppen tré van,melletted.Akikből kevés van,és ezért kincsek,amikre vigyázni kell,de akikkel az ember tényleg JÓL érzi magát,mert szeretik és segítik.Beszél a sztereotípiákról,hogy mert egy lány szép és jó a teste,mi férfiak valahová hajlamosak vagyunk magunkban becsomagolni egy bizonyos zsákba,és hogy neki is van agya,személyisége,mikor kiderül,igencsak meglepődünk. És...beszél a csalódásról,talán erről a legszebben.A legőszintébben.Hogy nem minden sül el úgy,ahogy akarjuk,hogy minden akaratunk,jóérzésünk,kedvünk és vágyunk ellenére az élet nem álomgyári romantikus nyál.olykor egyszerűen jön valaki,akinek nem kellünk-úgy.Ám ezek a csalódások fontosak:mert formálnak.Mert erősítenek.Mert hozzátesznek jellemünkhöz,és igen,a pillanatnyi bánat más embert szülhet,akár egy kezdődő férfit is,akiben megvan az erő a túllépésre is:és,aki mint itt mondja Quentin és látja a bálba belépve,már tudja,mi az igazán fontos. Kik az igazán fontosak. Az élet,barátaim,meg ellenségeim,(ha vannak:))zegzugos,néha kínos,kényelmetlen,néha rossz,gonosz,cinikus,és jó oldalát,szép oldalát,boldog pillanatait ritkán nyújtja feléd.De,hogy ezeket kikkel éled meg,nos...az a Te! döntésed.Azokkal próbáld körbevenni magad. Lehet,csak ennyi a titka,hogy jólérezzük magunk. |
5. Norbii92 (2015-10-25 21:46.04) |
Ki nem volt még szerelmes a szomszéd lányba? Quentin óvodás kora óta odavan a környékükön lakó csajért, a gyönyörű, kalandvágyó és igen furcsa Margo Roth Spiegelman-ért és természetesnek veszi, hogy ő tudomást sem vesz róla. Ezért lepődik meg igazán, amikor Margo egy éjjel bemászik a szobájába - méghozzá teljes nindzsa felszerelésben. Q és Margo együtt vág neki az éjszakának, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik bántották őket. Nyomukban kompromittáló fényképek, vazelinnel bekent kilincsek és leborotvált szemöldökök maradnak. Valamint mindenütt egy nagy, falra festett M betű. Ezzel az éjszakával kezdődik egy gimis srác életének legnagyobb kalandja. Sok izgalom, félelem, váratlan tapasztalat és nagy öröm fér bele a történetbe: az átlagos fiú próbál megszokni, megszeretni majd megmenteni egy nagyon különleges lányt.
Így szól a Papírvárosok című ízig-vérig romantikus filmnek a sztorija, mely azonban jóval túlmutat a műfaj adott keretein és egy kész drámává növi ki magát, és az én gondom is itt van. Ugyanis hogy néztem a filmet már körvonalazódott is bennem, hogy mit fogok róla írni, de a vége minden számításom áthúzta és teljesen megváltoztatta azt! És nem azt kaptam amire számítottam, hanem helyette volt váratlan fordulat, nem épp egy happy end, mégis elképesztően életszerű vég és rengeteg okos mondat az életről! A Papírvárosok ugyanis arról szól! Az életről, a felnőtté válásról, arról, hogy mennyi mindenen kell keresztül mennie egy fiatalnak ahhoz, hogy megtalálja a saját útját. Arról, hogy mennyire keretek közé szorult az életünk és ahhoz, hogy megfeleljünk az adott elvárásoknak annyira (gimnázium, majd főiskola vagy egyetem, majd munka és család), hogy olykor lemondunk arról, hogy élvezzük azt. Az életet. Nem érezzük igaziból jól magunkat, amíg ezeket a célokat megvalósítsuk, mert csak görcsölünk rajta, hogy sikerüljön, aztán honnan fogjuk tudni, hogy az boldoggá fog tenni minket? Egy szóval nem élünk a mának. A Papírvárosok pedig az élet értékeire, a valódi értékeire hívja fel véleményem szerint a figyelmet. Arra, ami igazán számít, méghozzá egy nagyon szimpatikus és szerethető karakter, Quentin szemszögéből, aki kicsit félénk, aki sohasem lóg, jól tanul és az orvosira készül. A film középpontjában pedig az ő jellemfejlődése áll, ezen értékek felfedezése közepette, s Nat Wolff igazi mélységgel tölti meg karakterét és remekül játszik! Margoval teljesen ellentétes pólust képviselnek, a lány az „élj a mának” filozófiáját vallja, és mindenki kicsit különcnek tartja fura hóbortjai és viselkedése miatt. Igaziból nem is hittem benne, hogy ők valóban összeillenének, és Q is rájött ő csak egy egyszerű lány, és akit csodának vélt, egy önmagát kereső, semmivel sem törődő ember. Akiket még meg kell jegyeznem, azok a mellékszereplőként felbukkanó, Q legjobb barátait alakító Justice Smith (Ben) és Austin Abrams (Radar). Őket sikerül még alaposabban megismernünk, akik közül Radar megértő és elfogadó, míg Ben egy sokkal harsányabb természet, akinek jelen pillanatban a legfontosabb prioritása az életben, hogy becsajozzon. Egyik fiú számára se jelent olyan rendkívül sokat Quentin útja, mégis mindketten ott akarnak lenni vele, hogy támogassák. Ez pedig gyönyörű pillanat a filmben, ahogy a vége is, ami a fiúk talán örök elválását mutatja be. És ezért is mondtam, hogy elmaradt a happy end, ill. hogy a Papírvárosok messze túl mutat egy átlag romantikus filmen és, hogy egy kész dráma inkább! Először azt gondoltam: mi is lehetne romantikusabb annál, hogy egy fiú ekkora utat tesz meg a szerelméért, míg annak ellőtte meg annyi energiát fektet annak megtalálásába. Aztán jött a gyászos felismerés, a csalódás, ami valahol mégis szükséges volt és valami újnak a kezdete! Ugyanis az élet akármi is történjék velünk, mindig csak előre visz! Csak el ne felejtsünk közben élni! Összességében nekem nagyon tetszett a Papírváros, mely nagyszerűen bemutatja, milyen érzés lezárni az életed egy szakaszát, és továbblépni. Igazából ez egy olyan film, ami tizenévesekről szól, de nem (csak) tizenéveseknek. Valószínűleg a Papírvárosok minden korosztálynak mást fog mondani, talán az idősebbek fogják csak a legjobban érteni a film mélyebb mondanivalóját. Míg a fiatalabb korosztály számára pedig ismerős lehet az útkeresés – és az attól való félelem, a szabad nyarak és az önfeledt bulik hangulata, valamint a közös ökörködések a barátokkal, kik úgy hisszük örökké velünk maradnak. Emellett a film tele van jó poénnal, melyek mindig a legváratlanabb pillanatokban sülnek el, s így még viccesebbek! Szóval mint már írtam a Papírvárosok nem egy szokványos romantikus film, hanem egy igazán mély mondanivalóval rendelkező, igazi dráma! Aki pedig csak azt látja meg, hogy például Cara Delevingne mennyire nem jó a szerepében, vagy többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből, az nem értett meg a filmből semmit se. John Green ezen regénye meg akárcsak a Csillagainkban a hiba, felkerült a képzeletbeli elolvasandó regényeket tartalmazó listámra! 5* |
4. 67UR1 (2015-10-25 08:48.43) |
Egyre szembeötlőbb, hogy a végzős ott áll cél nélkül, nincs motivációja, és lassan ez a fajta útkeresés, meg önmegvalósítás lesz a követendő. Demagóg vagyo. Persze tetszik, a "szabadságérzet" lehetősége, meg a "nekem ne mondja meg senki..." fíling, de a jelenlegi társadalmi körülmények mellett, minden ilyen gondolkodású emberke a mókuskerékbe beszállók terhére él így. ( Dolgozó szülők, barátok szülei...stb)
Igen, felsőoktatás undoritiszem van. Megtanít elméleti dolgokra, leszoktat a gyakorlatias gondolkodásról. Nekem ebből a filmből ez is lejött és a vesszőparipám miatt ezen is lovagolok. |
3. Alíz666 (2015-10-24 21:38.10) |
Az alapgondolat szuper: nem lehet eleget foglalkozni a "majmolás", a "mű élet", a felnőtté válás kérdésével.Érzem én, hogy mi a mondandó,de nekem valahogy...nem jött át. |
2. Imre 007 (2015-08-10 16:54.50) |
Csatlakoznék az előttem szólóhoz, nagyon jó film, szerintem nincsenek elnagyolva a karakterek, sokan magukra ismernek bennük. |
1. Randal (2015-08-09 18:24.19) |
A Perks of being a Wallflower színvonalát hozó gimifilm, igényes és ötletes szerintem.
Egy dolog nem tetszett, a karakterek teljesen klisések és unalmasak voltak szerintem, viszont a történet maga érdekes, a jelenetek szórakoztatóak, a humor működik, és SZÓL VALAMIRŐL a film. Habár elsőre úgy tűnhet, valójában egyáltalán nem egy egyszerű love story, amit a végén persze egy kicsit szájbarágósan közöl a film, de a célcsoportnak tökéletes a retorika. A gondolat és a kivitelezés miatt nálam kategóriájában 5 csillagos alkotás. |
Vélemények | Lepkelali, 2024-03-02 07:20 | 10 hsz |
Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
Keresem téma megnyitása | 0 hsz |
Papírvárosok adatlap |
Eredeti cím: Paper Towns |
Évszám: 2015 |
Rendezte: Jake Schreier |
Szereplők: Cara Delevingne, Nat Wolff, Halston Sage, Cara Buono, Caitlin Carver... |
További információk |
Szereplők fórumai |
- Cara Delevingne - Vélemények |
- Nat Wolff - Vélemények |