Fórum - Könyvajánló (6. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

190. Kimikem (2011-11-12 19:28.17)

Sajna, mostanában csak szakirodalom és tanulmányok..., ebből állok ki. Kevéske időmből lopok valamennyit versekre. Pedig két Benedek Elek könyv is hívogat!:))

189. Trashfan (2011-11-12 19:27.48)   - (válasz Zsozsizseni 188. hozzászólására)

Én nem csak a könyvek illatát szeretem, hanem szeretem kézben tartani is. Képtelen vagyok gépen olvasni...Ha volt is könyv, amit ilyen formában szereztem be, azt is kinyomtattam inkább.

188. Zsozsizseni (2011-11-12 19:24.59)

Rosemunda Pilcher Téli napfordulóját évek óta minden évben elolvasom egyzser, általában karácsony előtt, és december 24-én, délután fejezem be. Elég morbid körülmények között olvashattam el először, de hihetetlen, hogy mennyire derűssé tesz. Én sem vagyok az e-bookok híve (imádom a könyvek illatát), de múltkor rátalátam egy oldalon: [link]

187. Angelika58 (2011-11-12 19:24.08)   - (válasz Tilla 186. hozzászólására)

A Libalányom arról a legendás kísérletéről szól, amikor a Martina nevű kisliba őt látta meg először.Ezért úgy viselkedett vele, mint ha a mamája volna. :))Túlzás nélkül, de folyt a könnyem a nevetéstől, amikor olvastam. És közben ez a kísérlet volt (meg az ezt követők), amiért Lorenz Nobel-díjat kapott.

186. Tilla (2011-11-12 19:17.09)   - (válasz Angelika58 185. hozzászólására)

Sajna nem! :-( Csak a Salamon király gyűrűjét és az "Ember és kutya" meg "A civilizált emberiség nyolc halálos bűne" c. művét olvastam.

185. Angelika58 (2011-11-12 19:03.09)   - (válasz Tilla 184. hozzászólására)

Az állatorvos is embert olvastam. Ha állatbarát vagy, ismered Konrad Lorenztől a Libalányom, Martinát? Onnan indult Gerry stílusa is, nagyra tartotta.

184. Tilla (2011-11-12 18:49.44)

Állatbarátoknak ajánlom James Herriot műveit. Pl. Ő is Isten állatkája, Az állatorvos is ember, Apraja-nagyja megbabonázott.

183. Sawyer93 (2011-11-09 20:31.11)

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre továbbá szintén tőle : A hetedik hullám (az első folytatása) nekem mind a kettő nagyon tetszik,hihetetlen hogy még abban is van valami érdekes hogy két ember sosem találkozik egymással.

182. Miss bambi (2011-11-05 17:04.40)   - (válasz Artemisz81 178. hozzászólására)

Hűha,erről még Én sem hallottam,dejóó. :)

181. Artemisz81 (2011-11-05 16:00.40)   - (válasz Tilla 180. hozzászólására)

Nagyon nagyon jó könyv! Regényszerűen meséli a három nővér életét. 2009-ben jelent meg.

180. Tilla (2011-11-05 15:55.43)   - (válasz Artemisz81 178. hozzászólására)

Hű, ez mikor jelent meg? Nagyon elolvasnám!

179. Tilla (2011-11-05 15:54.55)   - (válasz Angelika58 177. hozzászólására)

Én is szeretem a Három embert a hóban :-D! Meg a többit is, bár a repülő osztályt nagyon régen olvastam.

178. Artemisz81 (2011-11-05 12:52.38)

Sheila Kohler: A Bronte lányok

177. Angelika58 (2011-11-05 12:40.33)   - (válasz DInnyetimi 176. hozzászólására)

Nekem is a Három ember a hóban a kedvencem, meg a Repülő osztály. Az a jelenet, amikor meglátogatják Kazimirt, a hóembert és a csillagos és alatt megisszák a pertut, a legkedvesebb.Meg amikor Hilde hattyút játszik.És az egész!! :))

176. DInnyetimi (2011-11-05 12:26.34)   - (válasz Angelika58 175. hozzászólására)

:) Való igaz, minden, amit írt. Csak gondoltam most ezt a kettőt emelem ki. A többi talán ismertebb, lehet most tévedek.

175. Angelika58 (2011-11-05 12:22.45)   - (válasz DInnyetimi 174. hozzászólására)

És még a Repülő osztály, Az eltűnt miniatűr, A két Lotti, az Emil és a detektívek,az Emil és a három iker és mindenminden, amit Kästner csak írt! :))

174. DInnyetimi (2011-11-05 12:18.28)

Erich Kästner - Három ember a hóban valamint ugyanő - Május 35. avagy Konrád a Csendes-óceánhoz lovagol Mindkettőt többször és nem utoljára olvastam el.

173. Tilla (2011-11-04 22:20.33)   - (válasz Angelika58 172. hozzászólására)

De jó! Már kezdtem szégyelni magam, hogy nem érek fel Larryhez. Ezek szerint a család nagy íróját népszerűségben a húga és öccse is lefőzte.

172. Angelika58 (2011-11-03 17:54.54)   - (válasz Tilla 171. hozzászólására)

Bezzeg Mr.Darcy, az milyen szépen és folyamatosan írt, mármint Miss Bingley szerint. :)) Én is olvastam Mrs. Larryról,talán Isobelnek hívták és az első volt a Mrs. Larryk hosszú sorában.Azt hiszem, szobrász volt és "prison visitor" , bármit is jelentsen ez. Még egy lányuk is volt Larryvel. Annak nem leltem nyomát, hogy milyen viszonyban volt Gerryvel, de az biztos, Gerry sehol sem említi... (Lawrence Durrell nekem olvashatatlannak bizonyult, pedig Gerry kedvéért erősen erőlködtem.) :))

171. Tilla (2011-11-03 17:41.35)

Bocs, a kapkodásért, időnként kihagyok szavakat betüket, mint Mr. Bingley... Pl. "Még egy Durrell imádó!" - akartam írni...

170. Tilla (2011-11-03 17:39.06)   - (válasz Angelika58 169. hozzászólására)

Dejó! Még Durrell imádó! Igen én is olvastam egy csomó könyvét, Margót is! Lawrence-t nem, bár elkezdtem két regényét is. Azt hiszem, jobb szeretem Larryként. :-)) Valahol olvastam, hogy Korfun annak idején nem csak a Mama és gyerekei éltek, de velük volt Larry akkori felesége is, akiről soha egy szó nem esik, egy G. Durrell könyvben sem. Fogadok, hogy nem volt állatbarát. Engem ez alapján biztosan kedvelt volna.:-))

169. Angelika58 (2011-11-02 19:54.38)   - (válasz Tilla 168. hozzászólására)

Minden Gerry Durrellt imádok!! Az istenek szigetét meg a Részeg erdőt meg a Halak jellemét és egyáltalán, minden leírt sorát.És imádom a mamáját meg a testvéreit meg a feleségeit meg a munkatársait is.De leginkább őt. Őt még csodálom is. Olvastad a Mi lett Margóval?-t? Még ő is tudott írni.És hát Lawrence Durrell ugye az angol modernizmus egyik kiválósága. De Gerry, az nem író csak. Ő : Gerry.És nem kell ennél több információ.:))

168. Tilla (2011-11-02 19:47.52)

Kicsit könnyedebb műfaj: Gerry Durrell: Családom és egyéb állatfajták Madarak, vadak rokonok Stb... :-)

167. Shikaka (2011-10-24 15:28.19)

VAKSÁG (Ensaio sobre a Cegueira) A kezdés elég erőteljes: egy városban dugó alakul ki, és az ideges sofőrök (akik jó szokás szerint feltépik az ajtót) egy vak embert találnak a volánnál, aki saját bevallása szerint egyik pillanatról a másikra csak fehérséget lát. Innen egyenes út vezet az orvoshoz, aki lelkiismeretesen meg is vizsgálja az ‘első vakot’, persze nem is feltételezi, hogy ez egy új betegség, és erősen fertőző. Az első vak, az orvos, és a rendelőben tartozkodó többi beteg (a kancsal kisfiú, a fekete szemüveges lány, stb) lesznek a járvány első áldozatai. A kormány lépése logikus: a fertőzött vakokat egy egykori elmegyógyintézet egyik szárnyába, a velük érintkezett (de átmenetileg még nem vak) szerencsétleneket pedig a másik szárnyba zárják és katonákat állítanak a kijáratokhoz, hogy fenntartsák a karantént. A lényeg itt kezdődik, aminek egyik jelentős része a szereplők viszonyulása új helyzetükhöz. Ezt Saramago nagyon jól csinálja, időről-időre azon kapod magad, hogy ‘nekem mi jutna eszembe’. Fontos elem ugyanis, hogy a karanténban lévők nem ‘tanult’ vakok, hanem 1-2 nappal azelőtt megfertőződött emberek, mindenféle ‘előképzettség’ nélkül, és a történet folyamán tanulnak meg élni a veszteségükkel. Ebben egyébként segítségükre van a történet tulajdonképpeni főszereplője (“az orvos felesége”), aki arra számítva szállt be férje mellé a teherautóba, hogy ő is biztos meg fog vakulni előbb-utóbb, és akkor már jobb ha egy helyre kerülnek. Ő az, aki egyrészt megpróbál megszervezni valamiféle rendtartást, és ő az is, aki az egyetlen valódi szemtanúja a az emberek lezüllésének, elállatiasodásának. Érdekesség, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben titkolja hogy ő nem betegedett meg (úgy érzi többet tud úgy segíteni, hogy nem mindenkit külön-külön kell mosdatnia meg mellékhelyiségbe kísérnie. Lássuk be hogy ez valós félelem a részéről). A karanténba kerülés után megszerveződik egyfajta primitív rend, amit egy nagyon fontos dolog egyszerűen felborít: ‘kint’ annyi fertőzött van, hogy egyik napról a másikra 6-10 fő helyett már 300 ember van az egyébként 200 ember ellátására elegendő helyen, és itt már elkezdődnek a bajok. Ezzel az eszközzel Saramago nagyon jól meg tudja mutatni, hogy milyen alapokon szerveződik egy rendszer a semmiből, és természetesen összeütközésbe kerül a rend iránti természetes igény a személyi szabadságjogokkal. Hozzátenném hogy a könyvnek ez a harmada nem szűkölködik megrázó történésekben, el lehet képzelni, hogy a kiszolgáltatott vakokkal szemben mikre vetemednek erőszakosabb, jobb fizikai állapotban lévő társaik. Egy-két helyen elég gyomorforgató. A könyv utolsó harmadában leírásra kerül egy katasztrófa forgatókönyve (mikor álltak le a rádiók és a közlekedés), és bemutatja, hogy mennyire törékeny is lehet amit mi civilizációnak hívunk. A három könyv közül ez a legkomorabb, de ez tette rám a legnagyobb hatást, nagyon jó kis tanulmány az emberi természetről és az önszerveződésről. Nem érdemtelen az az irodalmi Nobel! HALÁLSZÜNET (As Intermitências da Mort) Az angol cím jobb fordítás (Death with interruptions, kb. Halál szünetekkel) szerintem, legalábbis a regény cselekményéhez jobban kapcsolódik. A Vaksághoz hasonlóan itt is egy óriási katasztrófával dolgozik az író, de ez elsőre nem is látszik annak, hanem igazi kánaánnak ígérkezik. Persze Saramagonál gyakran nem minden olyan aminek látszik. A könyv elég egyértelműen két részre oszlik. Az első részben a halál (végig kisbetűvel) közli a spanyolokkal, hogy mivel nem értékelik eléggé a munkáját, megmutatja ‘az érdeklődőknek’, hogy milyen lenne ha minenki örökké élne. A nagy örömmámor után rögtön jön a kijózanodás, és egy nagyon érdekes tanulmányt kapunk arról, hogy ez milyen következményekkel járna. Nagyon érdekes, lendületes leírás, de ugyanakkor nagyon aprólékos, minden részletre kiterjedő. Arra gondoltam magamtól is, hogy annak aki mondjuk meghalt volna egy autóbalesetben, de ‘nem viszi el a halál’ soha, elég kellemetlen lehet miután kivágták a tűzoltók a roncsból, de igazából nem gondoltam tovább ezt a dolgot. (Igen, az örök élet nem sérthetetlenséget, fiatalságot jelent, csak és kizárólag örökké és mindenféle abszurd körülmények közötti életben maradást). Ezt a továbbgondolást Saramago megteszi helyettünk, nagyon elemében volt az biztos: egymást érik a logikus következtetések, a szereplők (szokás szerint inkább funkciók, mint konkrét személyiségek) döntései, vitái, de mindez úgy, hogy le van öntve egy jókora adag fekete humorral. Egyszerűen nem lehet igazán komolyan venni egy olyan – egyébként véresen komoly – beszámolót, ami azt taglalja, hogy minden generációval egyre több fiatalt kell az öregedő, de nem meghaló emberek ellátására beállítani, akik így nem tudnak érdemi munkát végezni, és így könnyen belátható, hogy a miért kezdett el a fizetőeszköz máris elértéktelenedni. Az meg, hogy a maffia a haldokló, de nem meghaló embereket jó pénzért_Franciaországba csempészi meghalni_, és ennek erkölcsi aggályairól az egyház és spanyol újságírók vitáznak a tévében, már-már tényleg humoros. Természetesen a halál nem gonosz, így újra munkába áll, és itt el is érkezünk a könyv második részéhez, amit nem nagyon tudok hová tenni. Teljesen más témába vág, ugyanis ez a rész arról szól, hogy a halál nem tud elvinni valakit, méghozzá egy egyedül élő csellistát. Ezért emberi alakot ölt (a halál nőnemű), hogy jobban megfigyelje az idős művészt, és beleszeret! Ez a csavar nekem nagyon rossz értelemben vett meglepetés, egyszerűen egy gagyi romantikus sztori (mondjuk a szöveg minősége itt is jó). Elhiszem hogy arra akart utalni (szerintem legalábbis) hogy a művészet maradandó dolog, de az első részhez képest nagy csalódás... A regényt az első feléért mindenképp érdemes beszerezni és elolvasni! AZ ELEFÁNT VÁNDORÚTJA (A Viagem do Elefante) Az elefánt vándorútja egy fura elbeszélés egy elefánt valóban megtörtént vándorútjáról. A portugál király ajándékozta az udvar elefántját, Salamont, hajtójával együtt az osztrák főhercegnek, és az elefánt valóban megtette az utat Bécsig. Ennek a mesés útnak a leírása az elefánt vándorútja, kár, hogy ennél csak kevéssel több. A másik regénnyel ellentétben ez talán a legkönnyedebb írás, megmarad egy nagypapa stílusú történetmesélésnél. Néhol azért felmerülnek komolyabb témák, ezúttal a vallással és a társadalmi renddel kapcsolatban. Jellemző, hogy mindegyikben az indiai hajcsár a főszereplő, aki valamilyen európai módin értetlenkedik. Ez egyébként csak utólag tűnik fel, olvasás közben nem nyilvánvaló, hogy a figurát szócsőként alkalmazza az író. Összességében egy kellemes kikapcsolódást nyújtó rövid regény, ezúttal az emberi természet sötét oldalának boncolgatása nélkül.

166. Shikaka (2011-10-24 15:28.09)

José Saramago: Vakság, Halálszünet, Az elefánt vándorútja (Ensaio sobre a Cegueira, As Intermitências da Morte, A Viagem do Elefante) Nemrég fejeztem be a harmadik Saramago könyvet, és úgy éreztem adok egy kis ízelítőt azoknak, akik nem ismerik. Saramago 1922-ben született Portugáliában. Autószerelőből ellenzéki újságíró lett, ennek köszönhetően tudta finanszírozni könyvei kiadását. Nem lehetett próféta hazájában, ateista és pesszimista világnézete (valamint kommunista párttagsága) miatt a Salazar-rendszer nemkívánatos elemnek tartotta. Mikor nem engedték hogy átvegyen egy irodalmi díjat, a feleségével Spanyolországba költözött, ahol viszonylag későn, negyvenes évei végén, megkezdődött igazán termékeny írói korszaka. Tavaly júniusi haláláig 29 regénye jelent meg, ezek közül jó néhány magyarul is elérhető. Milyen író is Saramago? Nyilván egyéni vélemény, de a stílusa az egyik legmagávalragadóbb amivel modern íróknál találkozni lehet. Az ember elkezdi olvasni, elcsodálkozik hogy ‘ez meg mi?’, rövid időn belül megszokja és nem tud szabadulni tőle. Nagyon érdekes mondatszerkezetei vannak: pontosvesszőt sosem használ, mondat végi írásjeleket nagyon minimálisan. Az, hogy egy másik szereplő beszél kizárólag abból derül ki, hogy a mondat közepén egy szó nagy betűvel kezdődik. Ezt így nehéz lehet elképzelni, így álljon itt egy idézet: Szégyen, provokáció, folytatta a nyelvész, és megkérdezte, Ha a halál, miután a múltban olyan felbecsülhetetlen kiváltságban volt része, hogy kapcsolatba kerülhetett a világirodalom legnagyobb lángelméivel, így ír, mit várjunk a gyerekeinktől, akiknek egyszer csak az eszükbe jut, hogy utánozzák ezt a filológiai szörnyűséget, azzal érvelve, hogy a halál olyan régen jár már itt közöttünk, hogy mindenről mindent tud. Ez a furcsa szerkesztést alapvetően két dologra használja Saramago. Az egyik az, hogy ha akarja a regény kap egy fura mellékízt, amit ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor egy nagyapó anekdotázik és közben az unoka (az olvasó) pedig hallgatja. Ebben így nagyon el lehet veszni jó értelemben. A másik dolog, ami főleg a komorabb hangvételű műveiben fordul elő, hogy ezt a stílust felhasználja egyfajta káosz teremtésére, ami jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy – az író kénye-kedve szerint – az olvasó csak kapkodja a fejét. Ez az eszköz talán a legjelentősebb és leghatékonyabb fegyvere, ezért jó Saramago szöveget olvasni. Néhány szót még mondanék azért egyéb jellemző dolgairól, amik fontosak lehetnek. A jellemekkel és szereplőkkel nem nagyon törődik. Gyakoriak nála a teljesen egy dimenziós figurák, sokszor még az is előfordul, hogy nem ad nekik rendes nevet, csak egy tulajdonság vagy cselekedet alapján hivatkozik rájuk. (pl. az első vak, az orvos felesége, stb.). Aki szereti a jellemfejlődést és az összetett figurákat az Saramagotól ilyet nem fog kapni... Az ami miatt ez egyáltalán nem gond, és ami miatt ez nem jelentkezik hiányként az az, hogy történetei mindig valami általánosabb dologról szólnak, nem konkrétan személyek sorsáról. A témák, mint például az államgépezet működése, Saramago véleménye a vallásról és a társadalmi hierarchiáról, vagy egy-egy brutális járvány hatásáról egyszerűen nem követelnek meg összetett jellemeket. Mielőtt rátérnék a regényekre szeretnék szót ejteni a fordításokról. Alapvetően nagyon jól ültették át a szöveget magyarra, meghagyva az író sajátos stílusát is, azonban a ‘Halálszünet’ c. könyvben van egy kis gond: volt valami amivel nem tudtak megbírkózni, és egy rakás poén eltűnt. Spanyolban/portugálban a halálnak van neme, méghozzá női: La Muerte. Ezzel a dologgal, hogy alapvetően eredeti nyelven az író tudott játszani a névelővel, vagy hogy poénokat tudott csak erre a dologra kihegyezni, a fordítók nem tudnak mit csinálni, nekünk ez a magyar fordításban nem jelenik meg. Aki beszél olyan nyelven, amiben a halál nőnemű, az olvassa a Halálszünetet úgy

165. Tilla (2011-10-14 22:22.17)

A Quo vadis nálam is kivétel, mert Sienkiewicztől más nem tudtam végig olvasni. De itt csodálatosan megírja a hanyatló Róma és feltörő kereszténység világát. Néha elgondolkodom, a mi civilizációk mintha párhuzamot mutatna vele. Úgy igazán nem vagyok romantikus regény párti, Jókait szeretem, (pedig csak 20 éves korom után kezdtem olvasni, mer' kötelező volt) és George Sandot. Meg persze a Bronte nővéreket. Austen nagyon, de őt nem nevezhetjük romantikusnak. A kaméliás hölgy-et szeretem (Traviátaként is), a Bovarynét kevésbé. Zola-tól a Hölgyek öröme egyik kedvencem, a többi művét egyszer olvastam :-)) Balzac: szeretem. Byron helyett inkább Shelley. A Nyomorultak nagyon tetszett, Dumas-t inkább gyerekkoromban olvastam. A két könyvet ajánlom, bár teljesen más világ a kettő. És kifelejtettem a Virágot Algenonnak! Igen, Helent én is hasonlóan képzelem el, a fényképen ki is akadtam elsőre.

164. Artemisz81 (2011-10-14 12:04.40)   - (válasz Tilla 163. hozzászólására)

Nekem kicsit könnyebb dolgom volt, mert a hasznosat sikerült összekötnöm a kellemessel, mivel irodalom bölcsészt végeztem. ;) A Quo Vadis is nagy hatást gyakorolt rám, de kicsit közelebb áll hozzám az angol és francia romantika és a realizmusba nyúló romantika korszaka. Zola, Balzac, Flaubert, a már említett Bronte nővérek és Jane Austen, Byron, Scott, Hugo, Dumas. Az általad említett könyvek közül a Ne féljünk a farkastól-t és a Szinhue-t még nem olvastam, de hallottam róluk. ;) A kaméliás hölgy-et olvastad? Ez is nagy kedvenc, valamint Flauber-től a Bovaryné. (de sok van...) Az abszolút kedvencet már írtam alább :) A Wildfell asszonya első 40 percében próbáltam megszokni Tara Fitzgeraldot, aztán egyre könnyebben ment. Helen sokkal fiatalabb a könyvben, magas, vékony, fekete hajú, és a haját mindig kiengedve hordja. (így emlékszem) – nos ezt kissé átfaragták. (a film topikjában mennyi hülyeséget összehordtak) :S

163. Tilla (2011-10-14 10:58.41)   - (válasz Artemisz81 162. hozzászólására)

Örülök! Olvastad őket, mindet?

162. Artemisz81 (2011-10-14 07:17.41)   - (válasz Tilla 158. hozzászólására)

Szia! :) én tegnap megnéztem, és nagyon jólesett :) - néhol van egy-két kronológiai csavar, de hűen visszaadja a könyv hangulatát és érzésvilágát. Láttam az általad ajánlott könyveket :) - az olvasás terén nagyon hasonló az ízlésünk :)

161. Pelikanbence (2011-10-14 01:33.54)

Farkasember/Vérfarkas rajongóknak KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!!!!!!!!!! [link]

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12