Fórum - Könyvajánló (8. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

130. Mishka (2011-06-22 15:38.26)

Nekem is ez a bajom, hogy nagyon drágák a könyvek, antikváriumban pedig nem lehet mindent beszerezni. Az ebookokkal sem vagyok kibékülve, de már van, hogy rászánom magam mert mindent nem lehet megvenni. Kár, hogy könyvtár sincs a közelben. :(

129. Konji (2011-06-22 15:34.18)   - (válasz Shikaka 120. hozzászólására)

Egyetértek az aktualizálással jobban megértenék a diákok a könyvek rejtett értelmét. Szerencse hogy nem vette el a kedvem a sok kötelező :) Bár még jobban lehetne motiválni ha a sikerkönyveket olcsóbban adná a jónép :)

128. Atzel (2011-06-22 15:23.43)

Zombiháborúról vki vmit?? filmadaptáció miatt érdekelnee

127. Leeandra (2011-06-22 15:06.19)

Hát ezt az Aranyebert meg a Kőszívű ember fiait meg Az egri csillagokat úúúgy utáltam hogyaznemigez! Nem is olvastam végig egyiket se. Inkább olvastam Beszterce ostromát, na az jó volt:D

126. Shikaka (2011-06-22 15:02.47)   - (válasz Birka78 122. hozzászólására)

Mondjuk az Árvácska feldolgozásához elég fontos lenne, hogy az olvasó felfogja az utalásokat amiket Árvácska tesz, mikor próbálja elmesélni, hogy mit tettek vele. Aszem hetedikben vagy nyolcadikban olvastuk, és senkinek nem esett le, hogy miről szól a könyv. Jókait amúgy tényleg nem egyszerű olvasni. Én végigszenvedtem Az arany embert és a Kőszívűt, de egyáltalán nem élveztem.

125. Birka78 (2011-06-22 14:04.51)   - (válasz Birka78 124. hozzászólására)

Megint rosszul írtam szerintem, de már mindegy. :D Lehet, hogy megártott a 35 fokban megivott sör.

124. Birka78 (2011-06-22 14:03.55)   - (válasz Birka78 123. hozzászólására)

Jav.: Maupassant-ot.

123. Birka78 (2011-06-22 14:03.36)   - (válasz Losonczi.bettina 116. hozzászólására)

Valóban rendkívül izgalmas, jó kis könyv. Poe-től olvastad pl. A kút és az ingát? Félelmetes, ahogy ír. Még Maupassant tudom ajánlani. Pl. a Szörnyszülöttek anyja kötetet, ha szereted a borzongást.

122. Birka78 (2011-06-22 14:01.50)   - (válasz Shikaka 120. hozzászólására)

Nekem Németh László Iszonya az egyik kedvencem, de nem gyerekeknek való. Én huszonévesen olvastam. Jókaitól kiráz a hideg, képtelen vagyok Jókait olvasni. :( Nem vagyok rá büszke, de ez van. Az Árvácska pedig szintén felnőtt embernek való, és nem kifejezetten a "pedofilos részek" miatt. Egyébként Móricz talán a legjobb magyar író.

121. Megnéztelek (2011-06-22 13:58.21)

Én Szepes Mária Vörös Oroszlán című művét ajánlanám mindenkinek a figyelmébe. Nagyon jó, bár egyes részek kicsit nehezebben emészthetőek. Érdemes pár évenként újra olvasni és mindig mást fog jelenteni az olvasónak.

120. Shikaka (2011-06-22 13:08.32)   - (válasz Konji 117. hozzászólására)

A kötelezők nekem olyan vegyes emlékek. Voltak olyanok, amiket csak végigszenvedtem, pl. Németh: Iszony, vagy Jókai: Az arany ember, de sok olyan volt, amit magamtól nem valószínű, hogy elolvastam volna, és nagyon nagy élmény volt. Ilyen pl. a Moby Dick, vagy Ibsentől a Vadkacsa. Én úgy látom, hogy mindössze aktualizálni kellene a listát. A Kincskereső kisködmön régen nagyon közel állhatott a gyerekekhez, de ma már teljesen más világ van, egyszerűen érthetetlen az egész. Ugyanígy az Árvácskát teljesen felesleges általánosban olvastatni, ugyanis fel sem fogják szerintem a pedofilos részeket a fiatalok. Kötelezőt meg nem kell megvenni, arra van a könyvtár!

119. Kovari.csilla (2011-06-22 12:28.08)

A Da Vinci kód volt a legnagyobb hatással rám, pedig már nem mai darab. Nagyon izgalmas volt és sokkal résztélesetesebb mint amilyen a film volt, azt nagyon összecsapták.

118. Békaszem (2011-06-22 12:14.57)

Nekünk egyszer feladtak egy kötelezőt (csak a fiúknak) Mesterségem a Halál címmel, sokakat meggyőzött már a puszta cím hogy elolvassa és nem bánta meg senki :D De sokkal jobb lenne ha nem tennék kötelezővé, hanem adnának csak egy 'ajánlott könyvek listáját' nyárra, belőle pedig szeptemberben kitölthetne egy kérdősort a könyvre vonatkozóan aki akar, és a jó válaszokkal bizonyítaná, hogy olvasta, és járna az 5ös :)

117. Konji (2011-06-22 12:03.01)

Nekem a kötelező könyvek valahogy sose tetszettek. Talán az volt a baj hogy nem választhattam hogy mit szeretnék olvasni, hanem tessék itt egy könyv... olvasd el xy időpontra. Legalább 2-3 könyv közül lehetne választani minden alkalommal kötelező olvasmányt, biztos mindenki jobban szeretné őket. A másik meg hogy nem elég hogy el kell olvasnod.. még vedd is meg drágán. :S

116. Losonczi.bettina (2011-06-22 11:41.17)

Ajánlani tudom Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című könyvét. Már elég rég olvastam utoljára, de nagyon megfogott. Szerintem zseniális könyv. Még kötelező olvasmányunk is volt és már akkor mondtam, hogy végre valami ami le is köt, nem csak el kell olvasni :o)

115. Pelikanbence (2011-06-21 14:28.40)

Négy NAGYSZERŰ könyvet tudnék ajánlani. [link] [link] [link] [link]

114. Vsylvia (2011-06-19 10:49.53)

A Vámpírakadémia (6 részes) és az Éhezők viadala (3 részes lesz). "fiatal felnőtteknek" besorolás. Eszméletlen jó mind2 :) egyik sem "szokványos", letaglózó történetvezetés. Letehetetlen, megunhatatlan :)

113. Zsoka47 (2011-06-19 10:12.11)

[link] "BOSSZÚT ÁLLOK MINDAZOKON, KIK ELÁRULTÁK CSALÁDOMAT. NEVEM: EZIO AUDITORE DA FIRENZE. ORGYILKOS VAGYOK…”

112. Antikkonyv (2011-06-09 08:21.05)

Mark Twain: Utazás az egyenlítő körül Világjárók, Klasszikus Útleírások IV. III. kiadás. Belső borítóját térkép díszíti. A címlap után Mark Twain portréja látható. Mark Twain útijegyzeteiből az olvasó nem csak az érintett országok sok sajátos vonását ismeri meg, hanem kibontakozik előtte egy nagy humanista író rokonszenves és tiszteletreméltó egyénisége is. ***** * Automatikusan eltávolított tartalom.

111. Shikaka (2011-06-01 09:54.44)   - (válasz Shikaka 110. hozzászólására)

idézet a Véres délkörökből: "Az ember a játékra született. És nem másra. A gyerek is tudja már hogy a játék nemesebb mint a munka. És tudja azt is hogy a játék értelme nem a játékban magában van hanem abban hogy mennyire értékes az amit a játékban kockára teszünk."

110. Shikaka (2011-06-01 09:05.31)

CORMAC MCCARTHY: VÉRES DÉLKÖRÖK, avagy vörös alkony a nyugati égen (Blood Meridian or the Evening Redness in the West ) Azt hiszem a legkeményebb regény amit mostanában olvastam. Nagyon nehéz ajánlót írni róla az az igazság. Mikor elkezdjük olvasni, egy egyszerű western-nek tűnik, minthogy az alapanyag amiből McCarthy dolgozott is az. Egy Chamberlain nevű fazon 'My confessions' (vallomásom, kb.) című önéletrajzi jegyzete a regény minimális cselekményének alapja. Chamberlain saját bevallása szerint skalpvadászként részt vett a Glanton-banda rémtetteiben, és egyike a banda kevés túlélőinek. Glanton-t és embereit egy amerikai kisváros bérlelte fel, apacs skalponként 200$ fizetségért. A skalpvadászok lába alől azonban kicsúszott a talaj, és mindenkit (falusiakat, békés indiánokat) megskalpoló banditákká züllöttek, amíg nem találkoztak egy maguknál erősebbel. A regény alapvetően nem bonyolult cselekménye ennyi: a skalpvadászok lezüllése, és az általuk elkövetett szörnyűségek monoton leírása. (komolyan, el sem hiszed, hogy a végére már meg sem lepődsz levágott fejeken, szétvert kisgyereken, stb. Ez egy erőszakos könyv) Ami miatt a regény zseniális az egyértelműen nem a cselekmény. Olvastam valahol, hogy ez az utolsó western. Olyan értelemben igaz, hogy megvan minden ami a westernhez kellék: indiánok, banditák, erőszak, táj, de semmi sem olyan, mint amilyen máshol. Az indiánok, habár ők az őslakók olyan aggresszióval válaszolnak a civilizáció nyomására, hogy a regényben nem tudok őket sajnálni, a telepesek ugyanolyanok, a banditákat nem kapja el Clint Eastwood, és a táj... Ami máshol gyönyörű érintetlen préri, az itt, Mexikó és Texas határán egy kemény sivatag, aminek minden eleme, a tüskés bokrok, a por, a víz hiánya, a nagyon magas hőmérséklet egyszerűen nem engedi hogy az ember gyönyörködjön, még az állatok is nehezen viselik. Egy ilyen hely az emberiességet egyszerűen kiöli még az érzékenyebb emberből is. Nem mintha lenne érzékeny ember a könyvben. El is érkeztünk a könyv igazi erejéhez, ez pedig a két főszereplő jelleme. A 'pozitív' figura is már nagyon furcsa választás. Mindenféle erkölcs nélküli erőszakos disznó, akit mindenki befolyásol, az erősebb mellé áll, és bandita társain kívül senki sem érdekli. A negatív figura pedig... Azt kell mondjam ennél a karakternél pokolibb főgonoszt én még se nem láttam, se nem olvastam. Egyszerűen hihetetlen, hogy McCarthy egyszerűen átrázza az olvasót (az ember, akire számítasz, hogy valami értelmet visz az erőszakba és megállítja, ez az ember lesz az), és megalkot egy alakot, aki egyesíti magában a (McCarthy szerint az ember alaptermszetét uraló) erőszakot, a szellemi fölénnyel, a kellemmel és a népszerűséggel. Ahogy beszél, az olvasó is elámul, és ezt McCarthy direkt tette: ez a figura felejthetetlen! Magába a könyv értelmezésébe nem mennék bele, sosem szerettem az irodalom órák azon részeit, mikor feltették a 'mit akart kifejezni a költő' kérdést. Én megelégedtem azzal, hogy nekem jelent valamit, szeretek róla beszélni/beszélgetni. Annyit mondanék, hogy McCarthy többi könyvéhez hasonlóan ez is több rétegű, vannak mélyebb utalások és mondanivalók benne, de ehhez nagyon alaposan kell olvasni, az egyébként sem olvasóbarát könyvet. Nem tudom kinek ajánlom az van. Nem egyszerű elolvasni, szerintem a kábé 300 oldalon sorjázó monoton erőszak megviseli az embert (nem 'öröm' végigolvasni, nem letehetelen pár napra), de megvan a maga értelme. Aki úgy érzi szereti az ilyesmit az vágjon bele, szerintem az utóbbi években olvasott könyvek közül ez tette rám a legnagyobb hatást. 5/5 ui.: aki ilyet tud írni, az miért a _sokkal gyengébb_ 'az út' miatt ismert?!

109. Shikaka (2011-06-01 08:42.47)

BERNARD CORNWELL: Excalibur trilógia (= warlord trilogy) A tél királya, Isten ellensége, Excalibur Ha történelmi fantasy műfajt hajlandóak vagyunk nem szépirodalmi, hanem elsősorban szórakoztató köntösben is elfogadni, akkor kijelenthető, hogy a grafomán Cornwell alighanem napjaink legjobbja. A könyvei (angolszász krónikák, excalibur trilógia, a Sharpe sorozat) mind letehetetlenek, informatívak és felkeltik az olvasóban a kíváncsiságot a korszak iránt. A figurák közt vannak igen összetettek, de azért ne egy Moby Dick-re vagy Bűn és bűnhődésre számítsunk! Akkor az Excalibur. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy a magyar változat kiadója (Alexandra) tehet egy szivességet, egyszerűen _nagyon gáz_ a borító. A borítókon mindhárom esetben egy klasszikus Arthur legendába illő páncélos lovag van, aminél távolabb semmi más nem esik a könyvtől. Maga a trilógia elsősorban a britonok harcát és mindennapjait meséli el, kábé egy fél emberöltővel a rómaiak kivonulása után. Az író egy jól bevált sablont használ: amiről van történelmi feljegyzés (Mount Badon-i csata, szászok 'erősítései' otthonról, ír portyák, stb.) az bekerült a könyvbe, ez van kiegészítve teljesen saját ötletekkel (a szereplők mindennapjai), illetve a Grál/Arthur király legendakör olyan változatával, ami kicsit lehúzza az egészet a rögvalóságba. Szándékosan vannak bennehagyva részek, amiről Cornwell is tudta hogy nem igaz. Ilyenek például Lancelot és Guinevere viszonya, vagy Tristan és Iseult szerelme, amelyekről semmi feljegyzés nincs, az Arthur-legendákba is később (a középkorban) kerültek be utólag, de bekerültek a könyvbe. Maga a cselekmény egy szász fattyú szemszögéből van elmesélve: Derfel, később Derfel Cadarn (Derfel a rettenetes) öreg napjait tengeti egy keresztény apátságban, és felkérésre megírja Arthur (és saját maga) krónikáját. A fiú még fiatal korában harcosnak áll, mint sokan akkoriban, de egy különös tulajdonsága miatt (nem részegedik le harc előtt :D) jó katona, később jó vezér válik belőle. Arthur barátságát is elnyeri, és folyamatosan egyik befolyásos tanácsadójává és erős emberévé válik. A trilógia kezdetén rajongással csüng rajta, ami később egyszerű szeretetté és barátsággá válik úgy, hogy az Arthur által vétett hibákat is hajlandó a szemére vetni, másrészt leírni az utókornak. A történet nem tartalmaz nagy meglepetést, és a végére is lehet számítani (ugye a szászok leverték a britonokat, ez tény, ezen nem lehetett változtatni.) Azonban az odáig tartó út nagyon izgalmas fordulatos, valamint földhözragadt és hősies egyben. Benne van mindenki aki számít: Arthur, Lancelot, Guinevere, GAwain, Tristan, Galahad, Merlin, Nimue, és még sok saját kreálmány (Owain, Bors, Sagramor...), de a többségükről elmondható, hogy nem úgy szerepel mint ahogy várnánk :) A jellemek terén Cornwell nem igazán erőltette meg magát, bár vannak igazán jól sikerült figurák (elsősorban Merlin tetszett). Ami a könyv nagyon nagy erénye, és ami szerintem a legjobb munkájává emeli az az, hogy a cselekmény, a tanítás, a kíváncsiság felkeltés mellett az író - szokatlan módon - nagyon nagy energiát fektetett abba, hogy a korabeli ember lelkivilágát, hiedelmeit beleírja a történetben. A karakterek nem egyszerűen 'elűzik a gonoszt', hanem 'a tűzbe köpnek, hogy elűzzék a gonoszt'. A főszereplő gyerekkori szerelmével nem egyszerűen megünnepli a tavaszünnpet, hanem aprólékosan le van írva hogy hogy an építi meg a lánynak a lugast/hintaágyat. Mindezek mellett nagyon jól van leírva az is, hogy egy éppen csak megkeresztelkedett ember hogyan viselkedik: újdonsült keresztény főszereplőnk mikor balsejtelem gyötri tudatosan miatyánkot mormol, de közben észre sem veszi, hogy (pogány napjaiban szokásává vált) igazából egy vasszöget érint meg. A könyv izgalmas, fordulatos, érdekes, mindenképp érdemes elolvasni mikor kicsit megcsömörlöttünk a 'komoly' könyvektől! 5/5

108. Comarca Lagunera (2011-04-14 16:29.17)

"Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget." Jung Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok Már jó néhány éve olvastam ezt a könyvet, de tetszett, még írok belőle majd idézetet, de az a típusú ember volt, aki főleg a gondolataiban élt nagyon széles skálán.

107. Shikaka (2010-12-14 13:48.00)

Slawomir Mrozek: Zuhanás közben A lengyel az egyik kedvenc novellistám. Nehéz leírni hogy 'miről szólnak' konkrétan az írásai. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy azáltal hogy finoman felépített dolgokat az utolsó bekezdésben a feje tetejére állít, hogy teljesen abszurd helyzeteket ír le, és hogy - érthető de érdekes - metaforákat használ, megmutatja hogy milyen az élet maga. Egy példa: "Azt olvastam az újságban, hogy mégsem következik be a világvége. Meg akartam ünnepelni a jó hírt, elmentem egy McDonald's-be és rendeltem egy hamburgert... Idáig lelkesedés nélkül fogyasztottam, mert számítottam a katasztrófára... De most már van a világnak jövője. Megdupláztam hát a ketchupadagot... ...A fogyasztás könyörtelen fejlődése hétszeres adag ketchupot követelt, aztán nyolcszorosat, kilencszereset, tízszereset és így tovább vég nélkül... Tegyük föl, hogy kibírom akár a tízszeres adagot is! De később? Felgyújtottam a McDonald's-et, hiszen az életemről volt szó."

106. Németh.János (2010-12-14 10:58.03)

Tegnap kiolvastam a Hobbitot messez felül teljesítette az elvárásaimat. Kicsit talán jobban is tetszett mint a Gyűrűk Ura pedig az volt eddig a favorit. Rengeteg esemény, varázslat, fordulat és a végén grandiózus csata. Alig várom, már, hogy filmre vigyék, csak el ne rontsák és győzzem kivárni. :)

105. Comarca Lagunera (2010-12-04 12:21.58)

"A majdnem-igaz szavak és az igaz szó közötti különbség...a szentjánosbogár és a villámcsapás különbsége." idézve Hunter S. T. A félelme birodalma -Mark Twain idézet

104. Comarca Lagunera (2010-10-29 15:26.39)   - (válasz Birka78 103. hozzászólására)

én még sosem figyeltem fel rá a metrón, de könnyen lehet, majd figyelem :D

103. Birka78 (2010-10-29 11:05.50)   - (válasz Comarca Lagunera 101. hozzászólására)

Közkedveltségéről annyit, hogy ha nagyritkán Pesten járok, metróra szállok, tuti, hogy egyvalaki biztosan Boris Vian-t olvas. Egyébként egy sort sem olvastam tőle.

102. Comarca Lagunera (2010-10-29 10:40.43)

és végre ma jött az antikváriumba : Hunter S. Thompson : Hell's Angels :))) , ennek most nagyon örülök!

101. Comarca Lagunera (2010-10-23 10:43.31)

Boris Vian: Tajtékos napok, habár elég közkedvelt könyv, engem 1 dolog miatt kötött le igazán és az a képi világ(v. a megfogalmazás módja),ami szerintem egyébként az egyetlen dolog, ami szürreális a könyvben, habár tudom, hogy ezt sokan sokféleképpen látják. A történet számomra nem szürreális, és a figurák sem, a gondolatviláguk sem. Ezt azért gondolom így, mert az agy hihetetlen dolgokat szül, főleg nehéz élethelyzetekben, minden kiéleződik, felduzzad, ez itt van a valóságban, csak nem látunk egymás fejébe, de attól még nem szürreális, az hogy mi a könyvben ezeket a képeket látjuk, nekem még magát az egész művet nem teszi szürreálissá, de lehet, hogy fogalomzavarom van. Az írórajongó barát sem eltúlzott számomra, abszolút vannak ilyen emberek. Szóval szubjektív véleményem ennyi :), egyébként meg ajánlom, mert tényleg gyönyörű a fogalmazás.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12