Komolyan, lassan olyan lesz a DC Filmes Univerzum filmjeit lehordani, mint megverni egy nyomorékot...nem fair. Persze fenntartom a jogot, hogy ezt újra-és újra megtegyem, ha egyszer az a bizonyos nyomorék egy nagypofájú, elismerendő teljesítményt egyáltalán nem, vagy csak nyomokban felmutatni képes, önmagát indokolatlanul halál komolyan vevő kullancs, aki ráadásul még a pénzemet is ki akarja varázsolni a tárcámból. De ahhoz már nem fűlik a foga, hogy olyan filmet varázsoljon a vászonra, amit felhőtlenül lehet élvezni, vagy amelyen akár el is gondolkodhatok.
És most lehet ugrálni, hogy: "De Pingvin, ezek képregény-filmek, mégis mit akaró gondolkodni?" Hát bakker, számtalan olyan képregény van, amelyek annak ellenére képesek komoly témákat érzékenyen és értelmesen boncolgatni, hogy piros pizsamás, magukból fehér dzsuvát lövöldöző muksók repkednek benne, csak Hollywood van olyan jófej, és a kaptafánál maradva nem az értelmes történeteket és az értelmes karaktereket teszi meg a képregényfilmjei legfőbb húzóerejének, hanem a nyomorult 3D-t és az átkozott CGI-maszturbálást (mintha nem láttuk volna már legalább 200 filmben, hogy mire képesek a hollywood-i renderfarmok...pedig láttuk...tök király animációs filmeket csinálnak, amelyekben véletlenül van egy-két élő szereplő is...vagy csak engem kúr fel a tény, hogy ma már ahhoz is lusták a filmkészítők, hogy egy New York-ban játszódó jelenetnél kizavarják a színészeket az utcára???).
Én imádtam a Vasember-filmeket meg a Bosszúállók első részét, de amiben azok a filmek jók voltak (király látvány és fantasztikus karakter-interakciók), az ma már kevés. Talán erre vezethető vissza, hogy én már a Bosszúállók 2. részétől sem dobtam hátast, hiába szerepelt benne az eddigi legjobb filmes Marvel-gonosz. A konklúzió ez: leszarom az agyatlan látványfilmeket. Ha felrobbanó nagyvárosokat és idegen inváziót akarok látni (de nem akarok), akkor megnézem (nem nézem meg) a Transformers-filmeket. Ideje lenne túllépni a látványon, és valami értelmeset, urambocsá drámait kéne mutatni a nézőnek, amelyben történetesen az akciók is a helyükön vannak (khm-khm Amerika Kapitány: Polgárháború).
Na, és ez az, amire a nyomorult DC egyáltalán nem képes, pedig ők hangsúlyozták egy időben, hogy mennyivel felnőttesebb és komolyabb filmjeik lesznek/vannak, mint a Marvel-nek. Erre mit csináltak? Megcsinálták a valaha volt legmegosztóbb, szélesebb közvélemény által maximum erős közepesnek, általam ellenben kifejezetten jónak tartott Man of Steel-t. Ott még mindenki bizakodó volt, elvégre csak pár apróbb hibát kellett volna kijavítani ahhoz, hogy egy igazán nagyot durranó képregény-film születhessen a folytatás, a Batman vs Superman képében...BAKKER!!! A DC badass-nek szánt, de inkább kínos és végtelenül szerencsétlen MINDENTBELE MOTHERFUCKERS! -hozzáállása azt eredményezte, hogy univerzumépítés címszó alatt úgy tökön lőtték saját magukat, hogy az még a legelvetemültebb DC-rajongókat is végletekig elkeserítette...
És most itt van a Suicide Squad, ami egy-az egyben felvonultatja a legkomolyabb ütőkártyát a Marvel-lel szemben, nevezetesen a fantasztikusan kidolgozott és változatos főgonoszok egész csapatát...hogy aztán ebből az ígéretes alapfelállásból megcsinálják a valaha volt legsablonosabb szuperhős-filmet...szupergonoszokkal a főszerepben. Gratulálok. Ennyi a sztori: mióta Superman (NEM) elpatkolt, azóta remeg a magasbeosztású döntéshozók térde, hogy mi lesz, ha felbukkan egy kevésbé barátságos Superman, aki majd elpusztítja a világot vagy az amerikai elnök kiskutyáját (a vicc az, hogy a következő Acélember filmben tuti ez lesz: feléled Superman, és pipa lesz...mint a nyomorult képregényben...lehet elég komoly erre utaló infókat találni a neten). Ezért az a zseniális ötletük támad, hogy létre kéne hozni egy szupercsapatot, méghozzá a legelvetemültebb szuperbűnözőkből. Létre is hozzák, épp akkor, amikor felbukkan egy random ellenség, aki masszív városrombolásba kezd, abból kifolyólag...hogy...izé...ez volt a forgatókönyvben.
Oké, kezdjük a csépelést. Kedves amerikai kormány...WTF? Szupercsapatot hozunk létre fucking bűnözőkből? De miért? Mert annyira veszélyesek és gonoszak, hogy csak ők tudják megfékezni a még gonoszabb gonoszt? Jó, ez érdekes gondolat lehetne, és én bizony vevő lennék egy olyan sztorira, ahol antihősök küzdenek gonoszok ellen vagy ilyesmi (khm-khm Sin City), de nem ilyen pancser módon megvalósítva. Ahhoz, hogy ezt a tervet egyáltalán megfontoljuk, először is olyan főgonosz kéne, akiről tudjuk is, hogy mit akar, milyen veszélyes, meg egyáltalán hogy kicsoda ő. De itt csak annyit tudunk Enchantress-ről, aki a főgonosz, hogy...az emberi teste az egyik mellékszereplő csaja, plusz hogy van egy bratyója, és...oks, csak ennyit jegyeztem meg róla. És nem hinném, hogy ez az én hibám lenne. Valamit magyarázott a filmben, hogy miért akarja elpusztítani az emberiséget, de olyan sablon marhaság volt, hogy az agyam rögtön védekezőmechanizmusba kapcsolt, és jótékony homályba borult, nehogy valami durvább pszichózist szenvedjek. Azért egy ilyen sablonos és érdektelen főellenség teljesítmény egy olyan filmtől, amely (legalábbis papíron) pont a jól kidolgozott, rétegelt képregényes ellenségekre épít. Amúgy továbbra is ennél az elcseszett szupergonosz-csapat koncepciónál maradva...nézzük már meg, miféle "szuper" gonoszokat küldenek egy városromboló varázsribi ellen: egy zakkant picsát, aki baseballütővel csépel, plusz van egy pisztolya, egy fószert, aki bumerángokat hajigál és folyton be van rúgva, egy ronda krokodil embert, aki úszik, egy csávót aki köteleket lő (és annyi a szerepe, hogy szemlélteti, mi lesz a többiekkel, ha meg akarnának lógni, azzal, hogy lerobbantják a fejét...mondjuk ott jót röhögtem), és egy antiszoci szamurájt. Ez aztán az ütőképes csapat, mondhatom. Egyedül a Will Smith által életre keltett Deadshot-nak és a Jay Hernandez-típusú El Diablo-nak van keresnivalója a városból lett háborús övezetben, a többieket szerintem egyetlen épeszű katonai parancsnok sem küldené egy ilyen veszélyzónába. És nem csupán azért, mert képességek terén ratyik (hisz például most felhozhatnánk a Bosszúállókat is, ahol Fekete Özvegy és Sólyomszem a stukkereik és a nyilaik nélkül pislognának, mint a vett malac az új kapura), hanem azért, mert olyan vészesen beszámíthatatlanok, hogy nincs az a hülye, aki komolyan arra alapozna, hogy ezek képesek lennének együttműködésre. És ez nagyon komolyan kidobott a film élvezetéből, mert a játékidő közel 70%-ban azon agyaltam, hogy ilyen egyszerűen nincs. Ez önmagában még nem is lenne akkora baj, ha a film viccesen rá is játszana erre, és humorforrásnak tenné meg, de ehelyett inkább (rossz DC-s szokás szerint) elkezdi rém komolyan venni magát, amitől nem vicces, hanem inkább kínos lesz. De ezek még mind semmik. Majdhogynem elhanyagolhatóak a film legnagyobb bűne mellett, nevezetesen, hogy a végére a zakkant gonoszokból álló csapat (mindenféle magyarázat és értelmes ok nélkül), jó szuperhősök módjára összefognak, és megmentik a világot...ez mi a szar? Ezek lennének a DC legveszélyesebb bűnözői? Összeülnek, megisznak egy felest, és utána puszipajtik lesznek? Anyátok.
Térjünk rá az akciókra, amelyek dobhatnának a filmélményen...ha nem megint hervasztó sötétségben játszódnának. Komolyan, olyan ez lassan a DC filmekben, mint valami fertőző, ragályos betegség. Semmit nem ad hozzá a filmhez a sötétség, és az hogy mindig éjszaka van, ellenben rohadt sokat elvesz. Az akciók így egyszerűen élvezhetetlenek, alig látni valamit (mondjuk arra a vágás is látesz egy lapáttal). Belehalnának a DC-nél, ha egyszer fényes nappal zajlana egy akciójelenet? Ja...gondolom bele.
Viszont eddig rugdostam a Suicide Squad-ot, és nem azért, mert nem tudok több negatívumot felhozni (például a totál feleslegesen és gagyin a történetbe integrált, de még így is rémesen keveset szereplő, de mindent egybevéve annyira nem rossz Joker-t, azt, hogy Enchantress egy rémes vágási baki miatt úgy képes valami világromboló sugárfegyvert összehozni a SEMMIBŐL, hogy a nézőnek szinte pislogni sincs ideje, vagy a rettenetesen gagyi finálé összecsapást, amelyben jóttányi fantázia sincs, a totál fölösleges Batman-Flash cameo-król nem is beszélve). A film meglepően szórakoztató volt. Bizonyos poénokon szakadtam, legalább annyira, ha nem is jobban, mint az ezzel a filmmel folyton egy analógián emlegetett Galaxis Őrzői-nél. A fontosabb karakterek, mint az említett Deadshot, El Diablo, az őrjítően szexi és para Harley Quinn (Margot Robbie), vagy éppen rémálmaim kormányügynöke, Amanda Waller (Viola Davis) fergeteges ragyogást produkálnak a vásznon, sőt, még az a tehetségtelen Jai Courtney is elviselhető volt, mint Bumeráng Kapitány. Néhol a film képes, és meghaladja önmaga túlkomolykodott határait, és már-már átmegy drámaiba (jó sokaknak ez is nevetséges lesz, méghozzá negatív értelemben, de szerintem nem volt annyira vészes).
Persze isten ments, hogy fényezzem ezt a szart. Ez a film nem jó (sőt, kifejezetten nudli), a már említett Galaxis Őrzői-nek maximum (ha ők is engedik) csak a cipőfűzőjét köthetné meg, de ha nem is nagyságrendekkel, legalább egy nagyságrenddel jobb volt, mint az a nyomorult Batman V Superman...ami önmagában nem teljesítmény (konkrétan ha egy Marvel-filmre ilyet mondanék, hogy kicsit jobb volt, mint a BvS, valószínűleg megsértődne, és letiltana Facebook-ról vagy ilyesmi), de a szörnyen töketlenkedő DC-filmes Univerzum legújabb filmjénél ez azért valami.
|