A magyar címe: Néma bosszú.
Frank Valera ügyvéd, aki a romlott bűnözőket védi, ezzel hamis perekben győz, hosszú évek babérjait aratja le így, ám nem számol ennek hátulütőivel. Ez okozza későbbi csavarját a sztorinak. Szerető családja van, szép felesége és egy lánya, de munkája jóvoltából elhanyagolja őket, sosincs mellettük, csak esténként találkoznak egymással.. Az elkoptatott szeretlek szót gépiesen kiejti, ám tettekkel ezt nem támasztja sosem alá. Beüt a krach, amikor a lányuk iskolai fellépésének estéjén haza autókázva elrabolják lányát, feleségét, majd megölik mindkettejüket. Frank nincs ott, igen, sosem volt elérhető szükség esetén- ezt nem tudja magának megbocsátani. Ezért önostorozás, büntetés céljából ketrecharcosok közé keveredik, és szétvereti magát a benga álatokkal. Napszemüvege elfedi a szemei alatti sérüléseket, hegeket. Munkahelyén beadja felmondását. Figyelmének hiányában a sikátoros, utcai csihi-puhi során beleszúrják lábába a kést, beesik a könyvesbolt kirakatába, és onnantól elkezdve megváltozik valami benne. Kezébe kerül a római származású császár, filozófus, Marcus Aurelius olvasmánya, amit sebére nyom, hogy csillapítsa vérzését. A bölcselkedő könyvéből tanulja meg az önkontrollt, filozófia irányzatokat, ezek újdonsült gondolatokat ébresztenek bosszúja iránt. Ilyesfajta motivációs monológokat tartalmaz az elmélkedések könyve: Ha másvalaki meg tudja csinálni, TE is megtudod! Ráeszmél arra, voltaképpen nem ő a bűnös, hanem az a személy, amely elkövette a bűnt. Ránéz szerettei fotójára, aztán bemos öklével a tükörbe, akkor revansa új értelmet nyer. A visszavágás sokszor az emberek túlérzékenységéből fakad, annak az alattomos szemétnek szintén legyen rossz, érezze azt a fájdalmat, amit velem tett- itt érthető is mindez.
Harcművészeti oktatóhoz jár, rátör a kondizás, olvasgat, miképpen embert faragjon magából. Kutató hadjárata a vasúti sínek mellé viszik, forrónyomon jár, az elkóborolt, betanított nyomozókutya szintén őneki segít, kiszagolja a nyomokat, melyek elvezetnek a tetthelyre. Kégliében feljegyzések, iratok, firkálások lógnak tábláján-, ezeken rágódik némán, mivel némasági fogadalmat tesz, amíg meg nem bosszulja szerettei halálát. A környékbeli ápolónő segítségére siet, mikor megsebesül az utcai bunyóban, ő látja el sebeit. Huligánok, suttyók zsarolják megmentőjét, hogy szerezzen nekik drogot, főhősünk pedig felaprítja őket. Fight scenek ugyan szemeidet oda csalhatják a képernyőre, mivel kemények, ám jócskán buheráltak számítógépes trükkökkel, amik picikét műanyaggá tették ezeket a perceket. Azért léteznek igencsak vezérelt, brutális mozdulatok. A közeg sötét, esős, véres, miképpen minél borúsabb, sivárabb, árnyaltabb kivitelben fesse le nekünk az Acts of Vengeancet. Antonio Banderasnak előkerülnek lapjai erre a karakterre, amiket ügyesen, nem egyoldalúan használ -, sanyargatja, marcangolja, leissza önmagát gyászában, tud erőszakos, feldúlt, kőkemény, megengedőbb is lenni. Megértjük cselekedeteit, asszimilálódunk ezekkel a cselekedetekkel. Mellékágon a szereplők kifejezetten jónak mondhatóak. Thriller elemekkel szolgáló visszajátszások, képi lassítások, közelítések ülnek a filmben. Aurelius tanításait bevillantják a nézőknek, hogy mi úgyszintén elmélkedjünk, okosodjunk ebből valamit.
A sztoikus bölcs szavai: Legjobb bosszú az, ha más vagy ellenségednél.
|