Fórum - Madonna - Vélemények (14. oldal)

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére

2252. Az utolsó Filmcézár (2012-03-30 12:58.21)

Hiába nem szimpi nekünk valaki,legyen az rendező,színész,énekes stb,elsősorban azt kell nézni,hogy mit rakott le az asztalra.Madonna igenis egy tehetséges és nagyszerű énekesnő.Az egy dolog,hogy az életben milyen,hogy viselkedik,miket csinál.A munkásságát kell értékelni,nem pedig magát az embert.Aki utálja,az nyomja rá az 1*ot.Csak azért mert neki nem jön be,irritálja stb. Számomra mint színésznő,egy nagy 0,minden filmjében tré:D:D de mint énekesnő!!!Párját ritkítja.Kedvelem őt,és szeretem hallgatni.

2251. Sokdudu (2012-03-30 12:47.39) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 2250. hozzászólására)

Köszönöm szépen :) Nagyon jól esett, bár kicsit túlzónak érzem a dicséretet, de nagyon köszönöm. :)

2250. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-03-30 09:43.41) - (válasz Sokdudu 2244. hozzászólására)

Na ebből már többet "értek", főleg azt, hogy egy kritikától is elvárom, hogy katartizáljon, vagyis a vonatkozási szint alatti mélységeket. Mindkét írásodban gyöngyhalász módjára megleltem. Én már omega generáció vagyok jó esetben, de mint tudjuk csak a tengerszintalatti valami számít.Én már a cukrot sem úgy veszem, mint a cukrot.A múltkoriban a tvben mutatták, hogy egy tvriportert tanított "hastáncra", számomra Elvis erotikus csípőmozgása a referencia.A Te műved számomra nemhogy nem gagyi, hanem pillanatnyi tudathasadást okoz zenei alacsony IQ-m terén, és ez zseniális.

2249. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-03-30 09:07.52) - (válasz Sokdudu 2245. hozzászólására)

A freudi elszóláson kívül nem sokat, ill. majdnem 0-t értettem, de felhívtad a figyelmemet, érdeklődésémet Madonna iránt. Nem tudom hol ülsz, de a megasztár, X-faktor zsürijében lenne a helyed és a mikrofonnál is. Ilyen freudi elemzéseket várnék a zsüritagoktól, de az Ő lelkületi , nem feminim Pszichéjük IQ, EQ tartományuk kevés számomra. Angoltudásom 00, így mást nem tudok értelmezni, pedig a dalok librettója is érdekelne. Köszönöm az érdeklődésem felhívását.(pedig most is Bartókon vagyok)

2248. Sokdudu (2012-03-29 23:11.34) - (válasz Tömö 2247. hozzászólására)

Hallgasd meg, a Hard Candy után felüdülés :D

2247. Tömö (2012-03-29 23:06.58) - (válasz Sokdudu 2246. hozzászólására)

Dudukám! Én Elolvastam(erre is szabadnapot vettem ki) Addig nem tudok mit Szóni, míg fingom nincs Miről!:D Ne aggódj, jövök,ha kell, vitázni!:) *egyre inkább halogatja a lemezt,fél a calódásztól...

2246. Sokdudu (2012-03-29 22:57.01)

senki nem olvassa el *sír és szomorú*, pedig van benne munkám rendesen. :( Ok, h amatőr meg minden, de olyan jó lenne ha vki reagálna vagy vitázna vagy nem tudom :(

2245. Sokdudu (2012-03-27 22:01.14)

Madonnának vannak olyan paneljei, amiket klasszikus mivoltából kötelező elsütnie, és amiket a Hard Candy nem, vagy csak nagyon szegényesen lőtt el, ami megbocsáthatatlan bűn egy olyan sztárnál, mint Madonna. Mindjárt ilyen a nála is régebbi múlt megidézése, bizonyos sztárok formájában (pl. a már Lady Gaga, Lana Del Rey és önmaga által is előszeretettel idézett James Dean, vagy éppen Marlon Brando a Superstarban), a személyes vélemények a szexről, a világ vagy a saját maga aktuális problémáiról, a vallási provokálás, és ami talán még fontosabb: a feminista és egyben szivárványszínű odamondogatós provokáció. Ezeket hol olyan magaslatokban csinálta, amilyen közel a popzene csak lehet a művészethez (gondoljunk csak az érett Like A Prayer-re, a művészien mocskos Eroticá-ra, a négy Grammyt nyert Ray Of Light-ra, vagy a nem túl sikeres, mégis rajongókedvenc American Lifera), hol igényeket elégített vele ki és saját image-ét mérsékelte velük (Bedtime Stories, Music, Confessions On A Dancefloor) hol pedig iskolás módon felsorolta, amire azért ritkán volt példa, leginkább csak az előző mélyrepülésnél. Az MDNA-n néha az egyik, néha a másik történik. A kezdő Girl Gone Wild igen felemás, zeneileg mintha Britney Spears Till The World Endséből alkottak volna egy fokkal értékelhetőbbet, de mégis erősen copy-gyanúsnak tűnik így is. Mindezt ellensúlyozza a szöveg, amely számtalan utalást tartalmaz, kezdetnek pár mondatot a királynő egyik legőrültebb dalából (Act Of Contrition- a Like A Prayer albumon a címadó dal visszafelé pörgetett verziója), később pedig egy mondatot a Sorryból, ami freudi elszólás, ugyanis az a dal is igencsak hasonlít a Girl Gone Wildhoz, de önmaga ismétlését még megbocsájtjuk neki. Ezeken kívül utalás, ha úgy tetszik két „riválisra”, Cyndi Lauper Gilrs Just Wanna Have Fun-jára, és Rihanna Good Girl Gone Bad-érájára. Bár tény, hogy egyik sem igazi riválisa Madonnának, Cyndi Lauper rég sehol nincs, Rihanna pedig nagyon ügyesen, kihasználva az egyediségét, senkivel össze nem téveszthető image-t épített fel magának. Az viszont nem lesz bocsánatos bűn, ha a lemez legjobb dalát nem adja ki maxin, ami nevezetesen a második dal, a Gang Bang. Ez az első (és sajnos utolsó) szám a lemezen, ami teljes mértékben különleges és Madonnás. De az utóbbi idők fényében ez is előrelépés. Madonna a karrierje során tömérdek provokatív üzenetet rejtett dalaiba, de ilyen konkrét még sosem volt: „Now if you're gonna act like a bitch, then you're gonna die like a bitch”. A zenei alap végig dübörög, Madonna a dalban szexin dörmög, mégsem lesz erőltetett, izzadságszagú ez a szexiség, amolyan milf-feeling némi piszkos-techno-val. És működik, nagyon is, hát hiába, Orbit volt a producere (igen, a Ray Of Light zsenije, William Orbit). Ezután az izgalmas felvezetés után nagyon izgatott lettem, de sajnos hamar lelankadt az érdeklődés. Az I’m Addicted egy üzenet nekünk rajongóknak, hogy Madonna mennyire a függője a szeretetünknek, nagy hibája hogy a bivalyerős Gang Bang után érkezik, pedig remek dance-alapja van a dalnak, azért a Confessions óta korszerűbb lett az elektro-zene, és jó hallani-érezni, hogy Madonna tartja az iramot. A Turn Up The Radio is érdekes próbálkozás lehetett volna, amolyan Scissor Sisters-féle retro vonalú alappal, Madonna édeskedő vokáljával, mégis rém unalmas, elkezdődik egy ponton, és végig ott tart. Mondjuk még így is messze veri az első kislemezként kiadott Gimme All Your Luvin’-t, aminek legjobb tulajdonsága Nicki Minaj és M.I.A. közreműködése. Végre elérkezünk a második Orbit-dalhoz, amely a Some Girls, és amely a lemez legnagyobb csalódása. Szimpla, felejthető alap, és hogy Madonna néhány műnőről énekel benne, nos… erre mondanák a „litöl mánsztörök”, hogy OMG WTF? Itt már azért kezdtem kétségbeesni, szerencse hogy a múltidéző, pop-rockos Superstar kihúzott az apátiából, bár sovány vigasz volt ez az igazán biztató első három dal után. Az I Don’t Give A-ről harmadjára tűnt fel körülbelül, hogy tulajdonképpen zseniális dal. Mivel az érdekes téma ellenére (Madonna elsírja bánatát a sok gyerek és a rajongói elvárások miatt megfogyatkozott szabadidejéről) a dal első fele középszerű, így könnyen leírja az ember, holott a végén egyre hangosabbá váló kórus, és Nicki Minaj „There’s only one queen” nazálisan előadott mondata olyan súlyt ad a dalnak, ami végre visszaadja az érdeklődést az album iránt. A következő dalban, az I’m A Sinnerben nem tudtam eldönteni az alapról hogy ez most direkt egy vicc, vagy pedig egy nagyon csúnya önismétlés Orbit részéről. A dal alapja taktusaiban és még kicsit dallamában is tiszta Beautiful Stranger, mentségére szóljon a dalnak, hogy ugyan kevésbé fülbemászó, de sokkal izgalmasabb zenei megoldásokkal operál - egy nagyon pici részletben mintha egy kicsit az 1998-as Skin című opusz köszönne vissza - mint az 1999-es Austin Powers betétdal. A Love Spent akusztikus verziója fényévekkel jobb, az albumverzió maga a megtestesült közönségesség ahhoz képest, persze még így is abszolút hallgatható, és előkészíti a helyet annak a csodának, amit a lemez végén kapunk. Madonnának a mély, önazonosságot sugalló, elmélkedő líra mindenkinél jobban áll, ez már a Ray Of Lightnál is kiderült, de itt meg aztán igazán fájdítja a szívünket vele, és azzal is hogy miért nem hagyja már a discot, meg tinglitangli r’n’b ugrálást a fenébe és készít igazán minőségi albumokat. Azt már mondanom sem kell, hogy a négy évvel ezelőtti lemez két záróakkordjához képest (amikben maximum Justin Timberlake egojával tudtunk azonosulni), az MDNA két utolsó dala maga a mennyország. Madonna sosem volt a legjobb énekesnő, de van egy szép, színes lírai mezzoszopránja, amit ha akar, tud jól használni. Így is tesz a Golden Globe-ot nyert Masterpieceben, amit nem lehet megunni. A Gang Bangen kívül a másik dal, amit felírok a képzeletbeli Madonna-toplistámra, a záró Falling Free. Leginkább az American Life Easy Ride-jára emlékeztet, noha nem annyira vaskos és drámai, de a kicsit Mike Oldfieldos dallamvilág valamiféle túlvilági hangulatot kölcsönöz a dalnak. Madonna végre igazán expresszív ebben a dalban, valamit megmutat abból, amiért ő Madonna. Még mindig. A Deluxe Editionhöz tartozik egy bónusz CD, amit nagyon tanulságos volt meghallgatni. A Beautiful Killer című dal abszolút élvezhető, nem is értem, miért nem került rá a lemezre, bőven elfért volna rajta. A másik három bonus-tracket nem érdemes külön taglalni, elég az hozzá, hogy komolyan elgondolkodik az ember azon, hogy miért is van Madonnának szüksége a Solveig és Benny Benassi-féle rettenetekre. Az LMFAO-ról nem is beszélve, akik nevéhez a legvégén csak egy dögunalmasra sikeredett remix fűződik (hála a Magasságosnak). Nem ez lesz az év legjobb lemeze, sajnos ezt meg kell állapítani, viszont messze nem is lesz a legrosszabb, és Madonna karrierjében az előző romlott cukorhoz képest határozott előrelépés történt. Ha viszont onnan nézzük, hogy ki ő, ki az az ikon, akit tanítanak az egyetemen, ahhoz képest ez bőven kevés. Majd az idő eldönti, hogy Madonna meddig lesz MDNA, de egy biztos, hogy Madonna örök. Ő a Pop Királynője, és jöhet száz Lady Gaga és ezer Katy Perry, ő volt az aki forradalmasította a popzenét, összehozta a színházat a koncerttel, a popot az alternatívval, a táncot az énekkel, a szépséget a merészséggel, a nőiességet a férfiassággal, a homoszexuálisokat a heteroszexuálisokkal, az öregséget a fiatalsággal, a dívát a családanyával, az embert a sztárral. Ő mégis csak Madonna, az egyetlen, hamisítatlan Királynő. A Mi Királynőnk. Müller Dávid, 2012. 03.27.

2244. Sokdudu (2012-03-27 22:00.24)

Madonna: MDNA (2012) Azt, hogy mekkora Madonna-rajongó is vagyok én, szerintem nem sokaknak kell bemutatnom, nagyon sok dologban inspirált, inspirál engem, és hiszem, hogy attitűdjéből, lényéből a jövőben is fogok még építkezni. Madonna kapcsán azért illik a zenén kívül másról is beszélni, vagyis inkább kötelező. Madonna vitathatatlanul a popzene egyik legnagyobb ikonja, karrierje során pontosan a 30. éve van töretlenül a csúcson, bár magához képest követett el néha mélyrepüléseket, a mainstream soha senkit nem tartott még ennyire a piedesztálon, ennyi időn keresztül. Ez persze sok mindennek köszönhető, főleg Madonnának, aki leginkább és elsősorban egy zseniális üzletasszony, aki mindig egy lépéssel a divat és az éhes producerek előtt járt. Így szépen lassan kialakította magának az évről évre kaméleonként megújuló énekesnő image-ét, az öntudatos, saját maga karrierjét felépítő sztárét, szemben a sok egy(-vagy több) slágeres csodával, akiknek minden egyes lépését a paparazzok és a producerek határozták meg, közülük sokan a süllyesztőben, vagy még rosszabb, a sírban végezték. Azért ebbe a különleges, nem kevés időt, energiát (és tehetséget) igénylő, ugyanakkor felettébb jövedelmező vállalkozásba nem ritkán belefért karrierje során igazi művészi teljesítmény, elképesztően igényes munka is, amely a slágergyárosból zenei ikont csinált. Nagybetűs ikont, aki nem csak a zenei trendek előtt járt mindig egy (inkább két) lépéssel, hanem erőteljes ráhatása volt a divatra, a feminizmusra, a különböző évtizedek szimbólumvilágára, a bulvárra, és (amit később, és még ma is sok énekesnő próbál és lovagol meg) a gay-kultúrára. Ilyen masszív karriert azóta senki nem tudhat a magáénak, és úgy néz ki, így- ebben a formában eme dicsőség Madonnáé marad. A Madonna-jelenségről kritikák, sajtónyilatkozatok, cikkek, könyvek születnek folyamatosan, ikonikus lénye, és hagyatéka a popkultúrát olyan mértékben áthatja, hogy szinte minden énekesnő image-éből, munkájából aki mainstreamre adja a fejét, 50%-nál nagyobb értéket adna ki a „madonnizmus”. Valahogy úgy, ahogy a Beatles és a Rolling Stones kihatott az rock-band-ekre, vagy ha más művészeti ágakban kutatunk: Fellini, Bergman, Antonioni a szerzői filmes világra, vagy ahogy Salvador Dalí neve ma egyet jelent a szürrealizmus fogalmával. De ha visszaszállunk a Földre: Madonna még itt van és alkot, és ha ezt teszi, előfordulhat olykor-olykor egy-egy mellélövés is. Ahogy történt ez, egy hónap híján négy évvel ezelőtt amikor is piacra dobta tizenkettedik sorlemezét (Hard Candy), ami nemcsak, hogy kritikailag bukta volt, a közönség se vitte, mint a cukrot. A bukás fogalma relatív a 4 minutes, több mint húsz országban volt #1 sláger, és sok helyen a lemez elérte az arany (itthon is), mi több a platinastátuszt. Csak ha az ember meghallgatja a lemezt, kiropog az, hogy semmi köze Madonnához. A 2005-ös Confessions On A Dancefloor, amivel ismét hivatalosan is diszkókirálynővé avatták, és az énekesnő 47 éves kora ellenére, a 14-16 éves korosztály tombolt a dalaira, egy Madonna-klasszikus lett azóta. Ez azonban nem mondható el a Hard Candyről, amiről idős korukra a Madonna-rajongóknak is vélhetően csak egy halovány emlékük lesz, az is inkább a deluxe editionhöz kapott rossz ízű cukorkáról. Madonnának ez nem csak azért eshetett rosszul, mert távol áll tőle a demencia, hanem mert vélhetően azt gondolta, hogy ha „fiatalos” zenét és klipeket csinál, az az Y-generációnak elég. Igen ám, csakhogy ő nem Britney Spears, hanem Madonna, aki röhejesen festett a gettócsajos, egyébként rém igénytelen borítón, és amikor olyanokat énekelt lemezének nyitódalában, hogy „come on into my store, ’cause my sugar is sweet”, még egy jól szituált ötvenes nő láttán is forog az ember gyomra. No de, fátylat a múltra, és beszéljünk a jelenről, esetünkben az MDNA című új Madonna-opusz füzérről, amiről már az elején le kell szögezni, hogy semmiben nem fogja építeni a Madonna-ikon jelenséget, de legalább nem is rombolja, mint a Hard Candy. Ez egy ikon státuszt viszonylag soványan, de azért kellően tápláló, valahol a Confessions és a Hard Candy között stagnáló lemez, hol ritka gagyi, hol ritka zseniális pillanatokkal.

2243. Sokdudu (2012-03-27 21:59.11)

Írtam egy meglehetősen hosszú kritikát a lemezről, mindjárt bemásolom két hszben :D

2242. Csernakakos (2012-03-27 20:25.02)

Én nem rajongok ezért az Avicii-ért, de ez itt, hu! http://www.youtube.com/watch?v=dv46_WloMOo

2241. Csernakakos (2012-03-27 19:24.01) - (válasz Cabir 2240. hozzászólására)

A B-Day tetszik neked? Szerintem az valami pocsék. Viszont van valami az utolsó előtti mondatodban, sőt. Szerintem is keresse még a régi önmagát, de semmiképp se hunyászkodjon meg a kora miatt. Ha tinilányként tekint magára, ám legyen.

2240. Cabir (2012-03-27 13:23.15)

Nekem vegyes érzéseim vannak az új Madonna albummal kapcsolatban - az utóbbi lemezek közül ez a legjobb. Mintha kezdene visszatérni a régi (80-as 90-es évek) önmagához, szerencsére a fülszaggató techno stílus csak pár számára jellemző. A lemez eleje a legpocsékabb, alig tudtam hallgatni némelyik "dalt" viszont az utolsó öt szám tetszik a legjobban, főleg a B-day song. Szóval - ne haragudjanak meg az elfogult rajongók, de Madonna időszaka a 80as években, és a 90-es évek eleje (na jó, közepe) volt - utána szerintem lefutott - bár a hangja most is bársonyosan kellemes. Jól tartja magát, ne már korántsem szexbomba - nem is lehet tőle elvárni - de szerintem már nem kéne ezt erőltetni - vagy legalább is igyekezzen már egy igazi minőséget alkotni, a pénze, kapcsolatrendszere meg van hozzá. Az utolsó nekem tetsző albuma a Ray of light volt 1998-ban. A többi számomra csak dobhártyaszaggatás, ügyetlen feldolgozások tömkelege. A mostani lemez javít ugyan a helyzeten valamit - de ha nem Madonna énekelne rajta, senki sem venné meg. Ez az én véleményem - hangsúlyozom - ez az én ízlésemet tükrözi.

2239. Tömö (2012-03-26 21:06.32) - (válasz Csernakakos 2238. hozzászólására)

Elárulom,MediaM.ban voltam..."szaküzlet-eladó".: Kérdem a Cd.t. így: madonna új albumát sztném... Elmegy a sorra... -22éves kb.- mit fog meg? A Conf.cd-t, kérdi: ez az? :D mondom,nem,az 2006-os. .. semmi reagálás rá... Na. Megnéztem magam... Elment a Kompútert megnézte-ekkor kaptam a lennti választ.:D Bammeg! Szted?

2238. Csernakakos (2012-03-26 20:47.22) - (válasz Tömö 2237. hozzászólására)

Hát én valószínűleg itt rendelem: [link] Vagy menj be egy Alexandrába, Libribe, ott tuti lesz. :)

2237. Tömö (2012-03-26 20:41.53) - (válasz Tömö 2235. hozzászólására)

Nincs a boltokban... te hazai Magyaro.i boltban láttad,mert én nem...aszongya a gyerek: hó végén nem rendelünk már...nem kapunk árut. Mi van? Miről beszél? Hol vagyunk..?

2236. Csernakakos (2012-03-26 20:32.01) - (válasz Tömö 2235. hozzászólására)

Hogyhogy? :S

2235. Tömö (2012-03-26 20:29.28)

Jesus.Áki! Holnap kiveszek egy szabadnapot ezt elolvasni!:D Én ma akartam meghallgatni... fogni stb. De Nincs mit!!

2234. Csernakakos (2012-03-26 20:23.11)

Számomra az MDNA a frusztráló fejetlenség és az egész karrier előtti mély főhajtás ellentmondásos egyvelege. Szomorú belegondolni, hogy Madonna az elmúlt 4 év alatt nem tudott olyan lemezt összeállítani, amely csak jó számokat tartalmaz, és ami ezáltal szép új korszakba vezetné át az élő legenda félelmetesen grandiózus karrierjét. Van a "jó"-nak ugyanis egy ízlések felett álló, objektív tartalma, amit annak idején például Madonna is képviselt. Ellentmondásosnak érzem az album alapvetően magas színvonalát azzal, hogy az új évtized első Madonna-slágere egy óvodás mp3-lejátszórára való zeneszám, a gyötrelmes, undorító és hallgathatatlan GIVE ME ALL YOUR LUVIN' legyen. Ugyanígy elképesztő, hogy ezt a vallomásokkal teli albumot ezzel a számmal vezessék fel; mi több, az összesen 20 dalt felsorakoztató lemezen nem kevesebb mint három alkalommal kelljen az embernek belefutnia. Bármennyire is Super Bowl, bármennyire is Nicki Minaj, én ezt megengedhetetlennek tartom. A single számok megjelentetésénél sajnos ugyanabba a hibába készülnek esni, mint az American Life album esetében: nem elég, hogy lenyomták ezt a vackot elsőnek a torkunkon, másodjára jött a GIRL GONE WILD, ami egy ütős partyzene (lenne, ha ezeken a helyeken Madonna nem számítana cikinek), de az album viszonylatában a második legkevésbé jó szám. Amit ezzel szeretnék kifejezni, az a totális zűr és következetlenség: az MDNA rejtett kincseit ezekkel felkonferálni olyan, mint egy gyilkosságot a Google 2. találati oldalára rejteni: ott úgysem nézi senki. A lemez ezzel nagy ellentétben állva mutat nem kevés koherenciát. Jól tagolható, részekre különíthető, de elsősorban sikerrel idézi meg a popkirálynő virágzásának életérzését. Az első 3 track számomra az édes vétkezésről szól: Madonna a legelső percben megvallja, hogy annyira de annyira szeretne jó lenni, erre a pulzáló, ereimben felfutó GANG BANG című második számban elbocsátó bitch üzenetben küldi a túlvilágra Guy Ritchie-t. Már ekkor hevül a CD a lejátszóban, a 3. számban pedig csúcsra ér a lemez első szakasza: az I'M ADDICTED szerintem az album egyik legjobban sikerült dala, nagyjából azt teljesíti 4 percben, amit a Hard Candy vállalt és bukott el olyan csúfan. Madonna a szerelmet droghoz hasonlítja, a bridge-nél lecibál a sötétség mélyére és jól otthagy, közben belém hipnotizálva, hogy M, D, N, A. Na, ezt nevezem hangulatteremtésnek! Ezzel vezet át az album 2. részébe, a könnyű popba. A TURN UP THE RADIO nekem valahogy a 2000-es évek eleji Madonnát hozta vissza. Végre nincs szitkozódás, csak könnyű dallamok, és az ígéret, hogy hangosítsunk és majd minden rendben lesz. Nagy kár, hogy ezt a tökéletesen felidézett életérzést a leading track követi, ami nem, hogy halkításra, de némításra sarkall. Lépjünk is túl ezen a szörnyetegen, jön a hatodik szám, a SOME GIRLS, ami rögtön orvosolja a problémát. A refrén számomra Nobody Knows Me, de kit érdekel, ez a pár perc többek között az a számomra definiálhatatlan dolgok halmaza, amit szeretek Madonnában és amiért szeretem őt mint jelenséget. A SUPERSTAR szerintem hígabb, ráaádásul igazi csajzene, úgyhogy ezt annyira nem tudtam megszeretni, de a 4. számmal karöltve idézi az igazi Madonnát. Az I DON'T GIVE A újfent zseniális, M. kicsit keménykedik és nyafog a házasság előtti szerződésről, beszól Ritchie-nek, közben meg akkora dákót formál a két karjából, hogy még. A refrén rémesen fülbemászó, a záró fél perc pedig feledhetetlen. Az ezt követő I'M A SINNER-ről nincs sok véleményem azon kívül, hogy szintén idézi a nagy Madonnát, ugyanakkor hétszer meg kell hallgatni,hogy az ember egyáltalán fel tudja idézni. És nagyjából itt térünk át a 3. részhez, ami sokkal személyesebb. A LOVE SPENT (két dal egyben) még a poposabb vonulat tagja, itt még táncolhatunk egyet, de a díva itt már érezhetően behányt a túlnyújtott keménykedésből, és végre szállít érzéseket is. Figyelem, tartalmas dalszövegek következnek. Jön a Golden Globe-díjat ért MASTERPIECE, ami az egyik legszebb dolog, ami az albummal történhetett. Ilyen erősen körülölelő, reménytelenül remélő szerelmesdalra vártunk már Madonnától hosszú évek óta. Gyönyörű képekben és metaforákban beszél, lenyűgöző az egész légköre. Előzetesen könnyelműen azt hittem, ez az album legnagyobb kincse lesz. De a lezárás még ezen is túltesz. A FALLING FREE, mint egy könnyű tavaszi napon finom hangokban magába olvasztó lassú, sziporkázó dal egyszerűen briliáns. Madonna utóbbi lemezeinek egyik legnagyobb ékköve. Legyen szó a lágy, látomásszerű hangszerelésről, az önvallomásszerű dalszövegről vagy a díva itt tényleg lenyűgöző hangjáról - ez a szám maga a kristálytiszta tökély. És hadd térjek ki még egy aprónak tűnő, de annál fajsúlyosabb részletre. Bűncselekmény volt ezt a Deluxe verziót ott megbontani, ahol. A FALLING FREE a Standard utolsó dala, a bővített változaton követi őt a BEAUTIFUL KILLER. Úgy érzem, ez a 9 perc az, amit én Madonnában mindig is kerestem. Ez a két szám együtt összefoglalja, amit imádok ennek a nőnek a zenéjében. És ezt a két nagyvolumenű dalt szétszakítani? Félek tehát, hogy a Hard Candy óta még mindig nem találta meg igazán a saját hangját. Annak a mocsadék lemeznek a hangjegyei nemcsak, hogy nyomokban felidéződnek az MDNA-n, de a Deluxe BEST FRIEND c. számát mintha Justin Timberlake albumáról rugdosták volna át ide... Nyomokban tehát csalódott vagyok, a kislemezek miatt összességében is. Mégsem érzem ezt a lemezt egy egyszerű rutinmunkának; ez jóval több mint a Hard Candy, és alulról karcolgatja a Confessions, illetve az American Life lemezeket. Ha Madonna még mindig nem búcsúzik, azt kívánom, hogy az utolsó albumát a Falling Free & Beautiful Killer hangzás- és tartalmi világának szentelje. Az méltó elköszönés volna a pop nagyasszonyától. Egy mondatban úgy összegezném, hogy az MDNA egy kimagasló lemez lett, de nem örülnék neki, ha Madonna munkásságának utolsó nagy dobása ez volna. Tud ő ennél még jobbat, és most megmutatta: nem felejtette el, hogy kell ezt csinálni. 80%

2233. Tömö (2012-03-24 19:15.15)

Sok a kan recs!:D (bocsi,de olyan jóó:),márha látod... Àkos! Azé nem írtam-küldtem amit akartam,mert NEM találom! Nemhogy a yout.bon,de még magamnál sem...:D

2232. Csernakakos (2012-03-24 10:22.31)

A Quart kritikája: [link] Nem is értem, miért olvasom ezt a weblapot amúgy. A The Guardian meg hasonló lapok kritikái köröket vernek erre (is).

2231. Limpi Sisak (2012-03-23 15:01.46)

Hétfőn Madonna nap lesz a Petőfi rádióban. [link]

2230. Tömö (2012-03-23 10:18.47)

-n. Meg a Conf. Ez mindig benne van:) melléjük meg mindig vmi mást teszek-3lemezes tartó) Az Am.life-on tul.képpen nincs is rossz szám.

2229. Tömö (2012-03-23 10:13.54) - (válasz Csernakakos 2228. hozzászólására)

:)) ugye-ugye?most hetek óta nekem is az van a lejátszóba

2228. Csernakakos (2012-03-23 10:10.40)

Tömö, mióta említetted a Nothing Fails-t, teljesen rákattantam az American Life-ra. Régen nem szerettem azt a lemezt a maxikon kívül, most fú de bedarált. A Nothing Fails-t is újra felfedeztem, szenzációs!

2227. Csernakakos (2012-03-23 09:39.22)

Most esett le, hogy én fordítva tudtam a borítókról. Tényleg ez a Standardé? [link] Pedig ez az, amit százszor jobbnak találok a szivárványosnál.

2226. Starsineye (2012-03-22 20:42.27)   - (válasz Csernakakos 2222. hozzászólására)

:))) Lehet nálam a Tekergők térképe? Lécciléccilécci!:))))

2225. Tömö (2012-03-22 20:41.50) - (válasz Csernakakos 2223. hozzászólására)

Na,az én véleményem az meg aztán... Najó,leírom... kb.még fél év míg érlelem :)) soxor kell hallani, ha vmelyik rossz,azt egyből írom.

2224. Tömö (2012-03-22 20:36.14) - (válasz Csernakakos 2222. hozzászólására)

Úristen, hány kg lehetsz? :D

2223. Csernakakos (2012-03-22 20:27.29) - (válasz Tömö 2220. hozzászólására)

Ajándékjegy volt, bleh! :) Koncentráljunk a lemezre. Mihelyst meghallgatjátok, kritikát szeretnék olvasni tőletek! A Beautiful Killerről, az I'm Addicted-ről, a Some Girl-ről és a Gang Bang-ről különösen!

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Tomka90, 2024-08-16 21:04	2642 hsz
Szereted Madonnát?	Vincenzo, 2023-10-02 22:09	218 hsz
hogy tetszik a könyv? olyanok írjanak, akik elolvasták!	Halember, 2019-06-24 13:20	11 hsz
Szerinted Madonna hogyan szerepelt a MDNA Tournén 2012-ben?	Halember, 2019-02-10 08:24	3 hsz
Melyik a kedvenc albumod a popkirálynőtől?	Marsbolha, 2018-07-01 17:55	26 hsz
Mit gondolsz Madonnáról (rosszindulatú válaszok kiméljenek!)	Henivy80, 2014-12-05 20:53	1 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz

Madonna adatlap

Született: 1958. augusztus 16. (67 évvel ezelőtt)

Utolsó filmjei: - Madonna: A lazadó szív turné (2016) - Madonna: The MDNA Tour (2013) - W.E. - Országomat egy nőért (2011) - Madonna-koncert: Sticky & Sweet Tour (2009) - Malawi AIDS-árvái - Madonna szemével (2008)

További információk

Filmes fórumok

- Kétségbeesve keresem Susant - Vélemények

- A tanú teste - Vélemények

- KicsiKÉM - Austin Powers 2. - Vélemények

- Evita - Vélemények

- Halj meg máskor! - Vélemények

- Madonnával az ágyban - Vélemények

- Dick Tracy - Vélemények

- A tanú teste - Keresem

- Micsoda csapat! - Vélemények

- Micsoda csapat! - Hibák, bakik a filmben