Fórum - Stephen King - Vélemények (123. oldal)

elejére ... 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 ... végére

636. Flagg (2010-08-18 03:41.53)

Le se tagadhatnám, hogy King-rajongó vagyok. :)

635. Mosolybogyó (2010-08-18 03:41.21) - (válasz Flagg 630. hozzászólására)

Na, ez az a történet, ami "természetfeletti". Mert megfoghatóan történt ott valami, amire egyenlőre nincs magyarázat... Nem tudom... Fura, hogy most párhuzamosan 2 témáról levelezgetünk, de nem rossz. Szép befejezése lesz majd a napn... , dehogy(!), az éjszakának... Mindjárt 4 óra. Van még mogyid?

634. Flagg (2010-08-18 03:40.35)

Persze a fotelembe ülő fekete alak valódiságába hiszek, a szerelembe meg nem. Na fasza vagyok...:)

633. Flagg (2010-08-18 03:38.33) - (válasz Mosolybogyó 632. hozzászólására)

Tudod ezekben a dolgokban az a fura, hogy mind a két alkalommal a semmiből tűnt fel. És én valahogy nem hiszek a majd-10-év-múlva-újra-találkoznak-és-akkor-beteljesedik-a-szerelm ük sztoriban.

632. Mosolybogyó (2010-08-18 03:33.58) - (válasz Flagg 628. hozzászólására)

Ebben az a csapda, hogy azokat az érzéseket kergetheti, amelyeket akkor érzett irántad, vagy amit te éreztél iránta. De eltelt egy csomó év, megváltoztatok mindketten... A helyzet is más. Ha komolyan belevágtok, lassan, lépésenként kell felépítenetek a kapcsolatokat és nem a régi emlékekre alapozva, hanem a mai egyéniségetekre. Beszélgessetek sokat, ismerkedjetek, mintha csak most találkoznátok egymással először, egy piciny dobozva zárva a régmúlt emlékeit, mert az csak egy ajándék, egy kis adalék... Ha a jelenben is megvan az az összhang, ami régen, az jó alap arra, hogy becsüljétek, tiszteljétek, (majd) szeressétek egymást- ez egy hosszú és ígéretes kapcsolat lehet. És ha így tesztek, és mégsem lesz belőle szerelem- a barátság örökké megmarad-és az emlékek is szépek maradnak.

631. Flagg (2010-08-18 03:32.09) - (válasz Mosolybogyó 629. hozzászólására)

Nem, nem unlak. :)

630. Flagg (2010-08-18 03:31.10) - (válasz Mosolybogyó 627. hozzászólására)

Azért örülök annak, hogy lehet ennek reális magyarázata és nem az aminek valóban látszik. Nem, bátyám nem látta ugyanazt, valami mást láttunk, de előtte soha nem beszéltem arról amiket én véltem látni. Na ezt jól megfogalmaztam, de remélem érted. :) De mostmár elmondom ha belekezdtem. Hogy őrültség-e azt majd Te eldöntöd. Biztos emlékszel még azokra a kis képekre filmsztárokról amiket régen nyalókához adtak. Ugye mi fiúk gyűjtöttük őket. Egy délután ülünk a szobámban fogom a képeket és egyszer csak kihullanak a kezeimből - szétszóródtak a szobában, láttuk ahogy leesnek. Mielőtt lehajoltunk volna értük mindketten másfelé néztünk (ezt a történtek utá beszéltük meg) de csak egy pillanatra. Mire visszafordultunk az összes kép eltűnt. Alig fél percig nézelődtünk hogy hol a picsába lehetnek mikor a tesóm egyszer csak megszólal: - Fordulj meg! Megfordultam...a képek a hátamra voltak ragasztgatva. Erre varrjon gombot aki érti. Ez volt az utolsó dolog ami történt velem, de azt hiszem ha még vaami lett volna beleőrülök.

629. Mosolybogyó (2010-08-18 03:24.04)

Erre most konkrétabban nem tudok válaszolni. bele kellene ásnom magam a témába ahhoz, hogy megfelelőképpen tudjak erre neked válaszolni. Annak idején kivel osztottad meg félelmeidet? Kinek tudtad elmondani? Meg tudott-e vígasztalni, nyugtatni és ha igen, mivel/hogyan? Minden válasz után újabb kérdés jön... Nem untál még meg?

628. Flagg (2010-08-18 03:22.24) - (válasz Mosolybogyó 626. hozzászólására)

Én is emlékszem az első szerelmemre. Ki ne emlékezne? Még gyerekek voltunk mindketten 16 évesek és egy táborban találkoztunk. Mindössze 4 napot voltunk "együtt" aztán haza kellett menni, én Debrecenbe, Ő Tatabányára. Még majdnem 3 évig tartottuk a kapcsolatot anélkül hogy talákoztunk volna ez idő alatt. Aztán elengedtük egymást, 12 évig, mert 2008 nyarán megkeresett. Találkoztunk, de persze sokminden változott. Én nem tudtam teljesíteni az Ő túlzott vágyait amelyeket kergetett, így megint elengedtük egymást. De úgy látszik mégse örökre, mert kb 2 hónapja megint felvettük egymással a kapcsolatot. Furcsa nem? Egyébként egy hihetelenül inteligens nő, imádja King-et :), sokat ír (gyönyörű és szomorú verseket, rólam olyanokat írt miután elsőnek elengedtem hogy azt hittem nyomban felvágom az ereim). Ő tanított meg igazán szeretni és ezt soha nem felejtem el. Ő volt az első lány akit igazán megcsókoltam és valami okból kifolyólag azt szeretném ha Őlenne az utolsó is. Bonyolult az élet.

627. Mosolybogyó (2010-08-18 03:18.29) - (válasz Flagg 624. hozzászólására)

Erre is csak azt tudom írni: a képzelet fejlődése, érzelmi-értelmi megnyilvánulás. Viszont ez érdekes: a tesód ugyanazt látta, mint te? Ugyanakkor? Előtte nem beszéltetek róla? ...

626. Mosolybogyó (2010-08-18 03:13.40) - (válasz Flagg 621. hozzászólására)

Előfordult velem, hogy fellángoltam valaki iránt de mivel ismertem magamat, tudtam, hogy ez nem szerelem, csak szimpátia, vagy max. rajongás. Különben Kingbe is szerelmes lennék, meg egy csomó hősébe is. (Most éppen beléd is). Szerelmes 21 évesen voltam először, de sajnos, nem tudtam rá vigyázni, okosan kezelni... és elveszítettem. A férjem volt a "második szerelem", és hiszem, hogy kellett az első - annak hibáiból leszűrt tapasztalat- hogy ez jól működjön. Barátságban és kapcsolatokban sokáig nagyon odaadó voltam, sokszor ki is használtak- a férjem tanított meg arra, hogy ne osztogassam magam olyan könnyen- úgy gondolom, igaza volt.

625. Flagg (2010-08-18 03:11.16)

Egyébként én úgy hiszem a gyerekek amíg még "tiszták" látnak dolgokat. Kérdés hogy miért?

624. Flagg (2010-08-18 03:09.42) - (válasz Mosolybogyó 623. hozzászólására)

Valami hasonló választ "vártam". Én is sokat gondolkodtam ezen a mumus-dolgon, de könyörgöm én láttam valamit, aminek nem kellett ott lennie, aminek nem lett volna szabad ott ülnie. Mindezt úgy hogy korábban nem voltak félelmeim gyerekkori mumusoktól. Aztán kicsit később 1-2 évvel azután ott voltak azok a léptek amiket hallottam a másik szobából pedig senki nem volt otthon rajtam kívűl. Csak jött-ment a szoba egyik végéből a másikba, és én annyira fostam hogy megmozdulni nem bírtam. Soha nem örültem annyira a szüleimenek mint akkor amikor hazaértek. És ott volt az a dolog aminek bátyám is tanuja volt, azt mi a fenével lehetne magyarázni? Na úgy látom én is belelendültem. :)

623. Mosolybogyó (2010-08-18 03:02.00)

Úgy gondolom, ez a gyermeki lélek fejlődésének egyik állomása. Szerintem mindannyian átestünk hasonló félelmeken, csak mindenkinek máshogy formálódik meg a "mumus"... Arra emlékszem, tanultam róla, hogy igyekeztek gyerekeket úgy nevelni, hogy ne találkozzanak semmilyen félemetes dologgal mondjuk iskolás korukig. szigorúan meg voltak szűrve a mesék: semmi erőszak, gyilkosság, egyebek (lássuk be, a mi gyermekkorunk meséi is tele vannak gyilkoságokkal: Jancsi és Juliska, Hófehérke, Piroska... és sorolhatnám)- és ennek ellenére, hogy a gyermekek ún. "üvegbúra" alatt nevelkedtek, megjelentek a mumusok, azaz kialakult a félelem... Ezt egyszerűen nem lehet kikerülni- és úgy gondolom, fejlődésünk fontos állomása, hiszen gyerekként, tiniként, felnőttként számtalan olyan helyzetbe kerülünk, ami valamilyen módon félelmet kelt bennünk, tudnunk kell hát oldani, feldolgozni... stb. Az én mumusom - amire tisztán emlékszem- szintén egy homályos alak... Az üres lakásba, amikor hazaértem a suliból, és csak az előszobába volt felkapcsolva a villany, mindig úgy tűnt, mintha éppen akkor osonna át a szobából a konyha felé, éppen csak az árnyékát láttam /véltem látni. És mivel a kérdésekre nem felelt, de éreztem valamit, mintha ott lett volna, néha kifejezetten lehűlt körülöttem a levegő (!), sírva könyörögtem, hogy ne bántson... Néha hosszú percekig nem mertem beljebb menni a lakásba, és csak ültem az bejárati ajtóhoz hozzátapadva a földön... Kérdezz meg néhány barátodat (igaziakat, ne csak olyan haver-féléket), nekik volt-e mumusuk gyerekkorukban. Biztos állítom, ha őszinte az illető, lesz története is... Megint nem tudtam abbahagyni...

622. Flagg (2010-08-18 02:57.32)

Forgolódsz már? :)

621. Flagg (2010-08-18 02:54.55) - (válasz Mosolybogyó 618. hozzászólására)

Amíg megemészted válaszolok. Én csak középiskola végén cseteltem rendszeresen 1 évig. Rengeteg barátság szövődött, de sajnos ma már egyik sincs meg azon a szinten amelyen 12-13 éve volt. Van aki ma is iwiw ismerősöm, másról semmit nem tudok. Rengeteg levelet kaptam és írtam. Volt, hogy éjszakákat nem aludtam csak hogy megfelelőképp tudjak válaszolni mindenkinek. A csetben soha nem a párkapcsolatot kerestem tehát ilyen téren nem is értek csalódások. Voltam olyan szerencsés, hogy senkivel nem kerültem olyan bonyodalomba, hogy valamelyik fél többet akart a barátságnál, de úgy hiszem ez azon is múlt ahogy a dolgokat kezeltük.

620. Flagg (2010-08-18 02:45.45)

Akkor rendben. Nem fogsz sikítani, de azt garantálhatom, hogy utána megfordulsz és magad mögé nézel, ha nem is most de perceken belül. Csak azért kezdek bele mert beszéltünk ezekről a megérzésekről, meg a gonoszságról, meg a rossz dolgokról és persze e borzongásról. Tehát: Gyerekkoromba nagyon hosszú évekig kísértettek a most leírtak és a történtek. Pontosan nem tudom mikor kezdődött és mikor lett vége, de az egész biztos, hogy mikor elkezdődött még bátyámmal egy szobába voltunk és azután is folytatódott hogy külön szobát kaptam. A lényeget. Az ágyam mögött a lábam végénél volt egy fotelem, abba olvastam mindig. Lefekvés után mikor már sötét volt a szobában mindig is úgy éreztem hogy van valaki velem (függetlenül hogy akkor még tesómmal voltam egy szobában vagy sem) akinek nem kellene ott lennie. Nem voltam paranoiás, nem voltak különösebb gyerekkori félelmeim, nem ért soha lelki terror vagy sokk tehát ez nem táplálhatta azt amit éreztem. A félelmet az ismeretlentől, mert volt hogy felnéztem az ágyamból és láttam ülni valakit a fotelben. Csak egy sotét alakot semmi mást. És csak egy-két alkalommal, de még évek múlva is megfordultam magam után ha egyedül voltam valahol. Rettentően féltem és még most is ráz a hidegha rá gondolok. Nem tudom mi lehetett az, de csak remélni merem hogy a képzeletem játszott velem.

619. Mosolybogyó (2010-08-18 02:35.11) - (válasz Flagg 617. hozzászólására)

Megoszthatsz velem bármit... Ha megijesztesz, majd sikítok, és megvígasztalsz.. :) Komolyan, mehet.

618. Mosolybogyó (2010-08-18 02:32.46) - (válasz Flagg 615. hozzászólására)

Mindig is szerettem ismerkedni. De a felületes zagyvaságok nem nagyon hoznak lázba. Van olyan, hogy néhány mondatból kiderül, nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor sosem erőltetem a dolgot. De előfordul, hogy egy-egy mondat olyan mások szájából, mintha én mondtam volna, vagy megmozdul bennem valami egy véleménynyilvánításra...Ilyenkor feldobom a labdát... Vagy sikerül, vagy nem. Nncs mit vesztenem. Voltak már egész éjszakás beszélgetéseim a neten, amiből aztán barátság lett (sosem szerelem!)- és lett, aminek az lett a vége, hogy csigapostán is rendre küldtük a 8-10 oldalas leveleket heti rendszerességgel, függetlenül attól, levelezünk-e valamilyen fórumon, vagy sem. És volt egy-két csalódás is... Amikor a biztatónak tűnő "csetelés" után a személyes találkozás olyan nagy csalódás volt, hogy aztán a csetelgetés is abbamaradt. Mindez még 15-20 éve történt. amióta férjnél vagyok, sokkal visszafogottabb vagyok, nem adom ki úgy és olyan könnyen magam, mint annak idején. a szimpátiákat így is megjegyzem, és- ha lehetőség adódik rá- értékelem... De egy picit mégis más. Nem szeretnék senkit elbolondítani, becsapni, vagy hamis illúziókba kergetni- és én sem szeretnék ilyen hibába esni. Opp, ez bő lére sikeredett...

617. Flagg (2010-08-18 02:28.00)

Megoszthatok Veled valamit? Eről elég kevés ember tud és szerintem itt se nagyon olvassa majd el senki hanem átugordják, legalábbis remélem. Aki meg elovassa annak garantálom hogy rossz álmai lesznek egy darabig. Ez is a megérzésekhez kapcsolódik. Szólj ha mehet, de ez komolyan nem gyerekjáték,lehet nem fog tetszeni.

616. Mosolybogyó (2010-08-18 02:24.01)

Nálam a TV szól alapzajként, tudom, nem valami jó választás, de ideragadta a gép elé...

615. Flagg (2010-08-18 02:23.56) - (válasz Mosolybogyó 613. hozzászólására)

Kössz, de eddig (és gyanítom ezután is kivéve ezt a fórumot) kimaradt az életemből. Te is egész jól csinálod, bár Neked ebben több tapasztalatod van. :) Igen vannak ezek a megérzések, de ettől még nem hinném hogy paraképességeink lennének. Szerintem ez mindenkiben megvan csak valami okból valakikből valami jobban kihozza. Mint a rádióadást a rádióhullám.

614. Flagg (2010-08-18 02:20.21)

Közbe hallgatom Az operaház fantomja zenéjét. A legutolsó filmfeldolgozásét. Baromi jó.

613. Mosolybogyó (2010-08-18 02:18.54) - (válasz Flagg 610. hozzászólására)

Bekezdésenként: Gyakrabban kellene csetelned. Jól csinálod. :) Így gondoltam én is... Velem is előfordult már. De a leglátványosabbak azok az esetek, amikor a férjem előtt kinyitom az ajtót, pedig még csak a lépcsőházból jön felfelé (nem hallatszik fel). Egyszer idegenek előtt is nyitottam ajtót, meg is lepődtek, mert állították, még nem csengettek, nem kopogtak. Jehova Tanúi voltak... Van, hogy dúdolgatok egy dallamot, majd valaki bekapcsolja a Tv-t, rádiót- és az a zene szól... ...

612. Flagg (2010-08-18 02:15.09)

Ja és a másik amit említel az a Danse Macabre. Nekem is magas volt annyira kusza.

611. Flagg (2010-08-18 02:13.14) - (válasz Mosolybogyó 609. hozzászólására)

Ez egy rövid novellásgyűjtemény. Pontosan leírom mi van benne: Készült a Galaktika Baráti Kör Könyvklub tagjainak 1991-ben. Könyvárusi forgalomba nem kerül. 8 novella van benne, amelyek mindegyike megtalálható a Csontkollekcióban. Mondhatni ez annak egy rövid kivonata Csak ritkaság azért van meg.

610. Flagg (2010-08-18 02:08.44)

Megint egybe válaszolok sok hozzászólásodra 605. Utoljára 19 évesen cseteltem ennyit egy emberrel. Most se teszem csak Veled, meg azokkal akik időközben fellépnek. Egyébként sehol máshol se csetelek. 606. Nem tudom hány könyvem lehetett Kingtől akkor, de nagyon kevés 1-2. Még csak akkor kedtem megismerkedni vele. És bizony még nagyon távoli jövő volt akkor hogy én egyszer itt lakom Amúgy nálam nem egyedi a megérzés és az álomban "látott" események. Ha beszélgetek valakivel gyakran kimondok magamban olyan szavakat amelyeket később a partnerem mond ki fennhangon. A rádióba néha előre "meg tudom mondani" milyen dalt fognak lejátszani, ez többnyire úgy működik hogy monjuk elgondolom magamba hogy most de szeretném meghallgatni Ákostól az Örvényt és láss csodát a következő lejátszott dal pont az lesz. Ha megy valami műsor a tv-be vagy a rádióba egyszer csak a fejemben megjelenik egy szó amire korábban még csak nem is gondoltam (néha azt se tudom mit jelent) és alig telik el egy perc és valaki kimondja az a szót érthetően. Nagyjából ennyi.

609. Mosolybogyó (2010-08-18 02:06.19) - (válasz Flagg 608. hozzászólására)

Világnagy strand? Ez nem rémlik. Mikori? Mi a story? A többit olvastam. A Stephen King elveszett művei nekem is megvan, a mai napon néhányszor ki is húzott a kakiból... (Lásd a Nő a szobában/Bilincsben dilemmámat) Ill. van egy könyve, amit az írásról írt- hogy jutott el odáig, kik voltak rá hatással, stb. De olyannyira nem vagyok tájékozott filmes körökben, hogy semmi értelmét nem láttam megvenni és elolvasni, csak tátongó űrt éreznék az agyam helyén...)

608. Flagg (2010-08-18 02:00.12) - (válasz Mosolybogyó 603. hozzászólására)

Ebbe az 57 be csak olyan könyveket számoltam amelyek önmagukban jelentek meg nem ismételve. Igen megvan a 6 kis kötetes Halálsoron és az egybekötött regény is. Valóban A Setét Torony 1. részét se adták ki újra, háborognak is érte sokan. Most néztem meg a Blaze-t (az ucsó magyarul megjelent könyve) és abban 52 Európás kiadvány szerepel. Emellett nekem még megvannak ezek: Ezüst pisztolygolyók, Világnagy strand, A sárkány szeme, Stephen King elveszett művei (tudom ezt nem ő írta, de én ide sorolom). Így kijön 56 kötet. Most nem tudom hol hibádzik az az egy, de nem állok neki keresni.

607. Mosolybogyó (2010-08-18 01:58.51) - (válasz Flagg 604. hozzászólására)

Nem vagyok ijedős... Bár a Kubrik féle Ragyogás után nehezen oltottam le a lámpát... :)

elejére ... 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Kukoricaember, 2022-10-01 07:52	4296 hsz
Legjobb és legrosszabb adaptációi	Langelus, 2020-11-17 13:06	23 hsz
Művei	Quantumleap, 2017-09-07 08:05	764 hsz
Valóban az a baj a legtöbb Stephen King filmmel, hogy béna rendezők rendezték?	Langelus, 2015-05-22 05:11	2 hsz
A setét torony	Langelus, 2015-04-18 05:02	3 hsz
King-maraton körkérdés	Achmed, a halott.., 2014-12-22 20:36	29 hsz
Kérdések	Lencsi, 2014-01-22 12:55	38 hsz
Esszéhez lenne szükségem forrásra	Pisti801227, 2008-09-24 18:52	31 hsz

Stephen King adatlap

Született: 1947. szeptember 21. (78 évvel ezelőtt)

Utolsó filmjei: - A majom (2025) - Borzalmak városa (2024) - Kedvencek temetője: Vérvonalak (2023) - A mumus (2023) - Harrigan úr telefonja (2022)

További információk

Filmes fórumok

- Tortúra (1990) - Vélemények

- A majom (2025) - Vélemények

- Borzalmak városa (2024) - Vélemények

- Stephen King: Sivatagi rémálom - Vélemények

- Titkos ablak - Vélemények

- A gonosz háza - Vélemények

- Ragyogás (1980) - Vélemények

- A köd (2007) - Vélemények

- A remény rabjai - Vélemények

- Maximális túlhajtás - Vélemények