Beier Ádám első nagy játékfilmje egy kellemes betekintést enged a nézőnek a zsidó kultúra olyan részeibe, amiről lehet, hogy csak igen kevesen tudnak. A magam részéről ezt az aspektusát élveztem és értékeltem leginkább ebből a filmből. Mert egyébiránt nem volt annyira tökéletes.
A történet nem bonyolult, a főszereplő, Lefkovics Tamás ex-bokszoló és edző felesége egyszer csak meghal, és ezért visszajön Izraelből a férfi fia és unokája, hogy együtt megüljék a shiváht, a hagyományaiknak megfelelő egyhetes gyászt. De a történetet bonyolítja, hogy apa és fia nem jönnek ki jól egymással egy múltbéli konfliktusuk miatt és tulajdonképpen az unoka lesz az, akinek a feladata lesz valamilyen módon feloldani ezt kettejük között. A film lényege félig-meddig abban keresendő, hogy ki miképpen éli meg a gyászt, valaki pragmatikusabban, valaki spirituálisabban, és a vallásosság/nem vallásosság ellentét mellett leginkább ezt ütközteti szereplői között a rendező. Igenám, de számomra a film ott veszített az élvezhetőségből, amikor ebbe kicsit erőltetve, kicsit azért, hogy a sztorit siettessék, belekeverték a boksz-vonalat, azon kívül több ilyen deus ex machina jelenetet, ami nélkül simán elboldogult volna ez a film. Aminek meg katarzisnak kellett volna lennie, az kissé béna lett az én olvasatomban, holott a téma, a nagyon jó casting, a jól megírt karakterek talán ennél többre lettek volna predesztinálva, és emiatt szaladt le a film éppenhogy 4*-osra, de szívem szerint inkább 3-ast érdemelne.
Akik nekem felhúzzák ezt a filmet legfőképpen, az a 3 főszereplő. Szabó Kimmel Tamás, Bezerédi Zoltán és a kisfiút alakító Leo Gagel, és hogy el ne felejtsem a roma tini bokszoló srácot, akit mint fogadott fiát tanítgatott Lefkovics, Váradi Rolandot. Mindenki nagyszerű munkát végzett színészileg ebben a filmben, egyszer sem lőttek fölé vagy alá, amit egy hazai filmnél meg kell süvegelni. Sajnos ezzel mindig is voltak és valószínűleg mindig is lesznek gondjaink. Örül a szívem, hogy Bezerdéit főszerepben láthatom, ezt minden további nélkül megérdemli, mert hatalmas színészünk ő, illetve Szabó Kimmel Tamást se láttam még szerintem ilyen jó szerepben, végre élesen elütve a tőle megszokott szerepkörtől, csúnya szóval élve skatulyától.
Tényleg azt sajnálom egyedül, hogy a történet nem tartotta ki magát egészen a végéig, és nem lett olyan mélysége amilyennek indult. Első filmnek ez azért így is erős lett Beiertől.
|