nekem ez nem tetszik, túl sok ember van rajta és nincs kiemelve semmi olyan középpont ami vonzaná a szemem, bár az a megterített asztal elég durva!Jó gyorsan rajtuk üthettek és titokban ÚÚ meg a sziklán az az akasztott ember ábrázolás grrr
végülis nem olyan rossz

191. Legisfalk (2007-04-06 09:48.17) - (válasz KicsiRéka 190. hozzászólására)

Én meg ezt! :)
[link] Bruegel -A Halál diadala

190. KicsiRéka (2007-04-06 09:46.09)

[link]
imádom ezt a képet:)

189. Anren (2007-04-06 08:51.03)

Ebben a sztoriban nekem Rembrandt nem szimpatikus... Eladja a lelkét, hogy sikeres legyen, aztán berezel, hogy jesszus, ez akivel az előbb barteleztem, nah ez az örgöd maga. Upppsz... Aztán mélyen elgondolkodik, hogy akkor akárhonnan nézi, Lucifer scak nem magában anygalkodik, ergo kell, hogy legyen Isten és jaj, de hiszek... (Előtte nem vágom, de csak abba az irányba fordult. Majd kissé berezel, hogy ha ott az Úr előtt majdan számot gyorslifttel megy le a pokolbam számlázni... Nah, persze a végén megsajnálják, mert tehetséges festő, de menthetetlenül hülye e történet alapján és mehet szipogva a mennybe. Konklúzió: így köss üzletet és így inspiráljál másokat - hálátlan népség :DDDDDDDDD

188. Mekare (2007-04-06 08:30.53)

Lestat a vámpír elmélete Rembrandtról a Testtolvaj meséje című könyvből:

„Nekem van ez az elméletem Rembrandtról. Hosszú órákig tanulmányoztam a festményeit mindenütt- Amszterdamban, Chicagóban, New Yorkban, ahol csak láttam őket- ,és hiszem is, amit neked mondtam: nem létezhetett annyi nagy lélek, mint ahogy Rembrandt képei szeretnék elhitetni velünk.
Ez az én elméletem, és kérlek, tartsd észben, ha majd olvasod, hogy összehangol minden ismert elemet. Valaha ezen az összehangoltságon mérték egy elmélet eleganciáját… mielőtt a „tudomány” szó azt jelentette, amit ma.
Hiszem, hogy fiatalságában Rembrandt eladta a lelkét az ördögnek. Egyszerű üzlet volt. Az ördög megígérte, hogy a kor leghíresebb festőjévé teszi Rembrandtot. Csapatokban küldte hozzá az embereket, akik mind Rembrandttal akartak arcképet festetni. Adott neki gazdagságot, adott kellemes házat Amszterdamban, feleséget, később szeretőt, mert biztosra vette, hogy a végén úgyis megkaparintja Rembrandt lelkét.
Ám Rembrandtot megváltoztatta a találkozás az ördöggel. Miután ily cáfolhatatlan bizonyítékot kapott a gonosz létezéséről, nem szabadulhatott a kérdéstől: mi a jó? Modelljei arcában kereste a belső istenséget, és ámulatára a legérdemtelenebb emberben is képes volt megtalálni ennek egy szikráját.
Olyan tehetsége volt- és jól értsd meg, ezt a tehetséget nem az ördögtől kapta, ezzel született-, hogy nemcsak megtudta látni a jóságot, de le is tudta festeni, amit ismert, és amiben hitt.
Minden arcképpel mélyebben megértette az emberiség jóságát. Megértette, hogy minden lélekben ott lakozik a képesség részvétre és a bölcsességre. Tehetségét kibontakoztatta a munka; a végtelen szikrája még sejtelmesebben ragyogott, a modell még különlegesebb, az alkotás még fenségesebb, derűsebb és nagyszerűbb lett.
A végén a Rembrandt-festmények arcai már nem is voltak hús-vér ábrázatok, hanem szellemi portrék; azt mutatták meg, ami az arc mögött van, látomásosan fölragyogtatva, hogy ki ez a modell az élete legfényesebb pillanatában, vagy ki lehetne.
Ezért olyanok a posztós céh elöljárói, mint a legöregebbek és a legbölcsebbek Isten szentjei között.
Ám sehol sem nyilvánul meg tisztábban ez a lelki mélység és éleslátás, mint Rembrandt önarcképeiben. Te biztosan tudod, hogy százhuszonkét önarcképet hagyott ránk.
Mit gondolsz, miért festett ilyen sokat? Ez volt az ő imája Istenhez, hogy venné észre, mivé fejlődött az az ember, akit embertársainak tüzetes megfigyelése gyökeresen átalakított. „Ez az én látomásom”, mondta Rembrandt Istennek.
Rembrandt életének vége felé az ördög gyanút fogott. Nem akarta, hogy kegyeltje ily nagyszerű képeket alkosson, amelyekből sugárzik a kedvesség és a jóság. Rembrandt praktikus, ennél fogva világias népnek hitte a hollandokat. Festményeinek pompás ruháiban és drága tárgyaiban az a cáfolhatatlan tény tükröződik, hogy az ember egyedülálló lénye a kozmosznak, aki gyönyörűen egyesíti magában a húst és a halhatatlan lángot.
Nos, ezek után Rembrandt elszenvedett minden gyalázatot, amit az ördög kiagyalhatott. Elveszítette szép házát a Jodenbreerstraaton. Elveszítette szeretőjét, végül még a fiát is. De ő csak festett tovább, és nem volt egy keserű vagy rosszindulatú ecsetvonása, mert továbbra is átlelkesítette képeit a szeretet.
Aztán mikor a halálos ágyán feküdt, az ördög vígan szökdécselt, alig várta, hogy elragadhassa Rembrandt lelkét, és megszorongathassa gonosz kis ujjaival. Ám az angyalok és a szentek Istenhez kiáltottak, hogy lépjen közbe.
„Ki az ezen a világon, aki többet tud a jóságról?”- mutattak a haldokló Rembrandtra. –„Ki mutatta meg jobban, mint ez a festő? Az ő képeire tekintünk, ha látni akarjuk az emberben az Istent.”
Így hát Isten megsemmisítette Rembrandt és az ördög kötését. Magához vette Rembrandt lelkét, az ördög pedig, akit nemrég ugyanezen okból forgattak ki Faustból, őrjöngött dühében.
Jó, akkor Rembrandt életét temeti el a homályba. Majd ő gondoskodik róla, hogy minden személyes tárgyát és feljegyzését elnyelje az idő árja. Ezért nem tudunk szinte semmit Rembrandt életéről, vagy arról, miféle ember volt.
Ám az ördög nem szabhatta meg a festmények sorsát. Akárhogy erőlködött, nem bírhatta rá az embereket, hogy égessék el, dobják el, vagy mellőzzék újabb, divatosabb művészek kedvéért a képeket. Sőt valami különös dolog történt, aminek mintha nem lenne meghatározható kezdete. Minden festők között Rembrandtot övezi a legnagyobb csodálat. Rembrandt lett minden idők legnagyobb festője.
Ez az én elméletem Rembrandtról és azokról az arcokról.”

187. Legisfalk (2007-03-26 20:07.30) - (válasz Mekare 186. hozzászólására)

Oh, zsííír... :)

186. Mekare (2007-03-26 20:06.43)

Netenye Rembrandt
[link]

185. Legisfalk (2007-03-26 20:04.38)

Na mi van? Pang a kultur? :)

184. Legisfalk (2007-03-18 20:23.11)

A barlangrajzoktól az Op art-ig, a gótikától a dadaizmusig. Festmények, építmények, szobrok, és egyéb műalkotások, ismert és ismeretlen művészek, és persze rajongóik.

183. SisziJD (2007-03-12 22:04.04)

[link]
man of the future:)

182. SisziJD (2007-03-12 22:00.52)

[link]

180. Bloody Ivy (2007-03-12 21:40.44) - (válasz SisziJD 179. hozzászólására)

Biztos furcsán fog nézni, de imádnivaló tanár :)) Jól tanít, szereti amit csinál, szereti a diákokat, szóval nem lesz gond :)

179. SisziJD (2007-03-12 21:39.34)

...jah...ha neked ilyen jófej hogy ördögöket kérdezhetsz tőle akkor te egy szerencsés ember vagy:))

178. Bloody Ivy (2007-03-12 21:33.10) - (válasz SisziJD 177. hozzászólására)

Max megkérdezem a műv töri tanárt :)

177. SisziJD (2007-03-12 21:32.05) - (válasz Bloody Ivy 175. hozzászólására)

...pedig biztos jó:)...majd előkerül az!

176. Bloody Ivy (2007-03-12 21:28.00) - (válasz Bloody Ivy 175. hozzászólására)

Kísértéshez nah

175. Bloody Ivy (2007-03-12 21:27.44) - (válasz SisziJD 174. hozzászólására)

Volt egy Utolsó Kírétéshez hasonló kép, fekete ördögök voltak rajta...

elejére ... 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk