Nem is tudom, mit mondhatnék, talán simán azt, ez egy csodálatos mozi!

Ezer éve láttam, mikor a szocialista erkölcs magyar televíziós struktúrájába, szervesen beleilleszkedhetett egy ilyen, az amerikai életforma árnyoldalait, a lecsúszottságot, elesettséget, és dekadenciát nyíltan felvállaló és bemutató film.

Voight végtelenül szerethető, naiv, a világra bociszemekkel rácsodálkozó, szinte szórakoztatóan szánalmas és egyben tiszta alakja, és mellette a kihangsúlyozandóan hajlott hátú, megtört, mélyre hajtott fejű Hoffman, nem túlzok, hogy filmtörténeti páros.

Voight reményekkel teli érkezése a "nagyvárosba", a soha be nem váltható álmok színhelyére, a mesterkélten cinikus, megfejem a világot gondolkodás, már az első képeken látszik, hogy mennyire hamis.
Szinte mókás, hisz ebben a texasi maskarában, ő maga a két lábon járó balek.Az ember, akit senki nem vesz komolyan.

Ez a keménykedő cinizmus, amúgy is, csak máz, az első eső lekoptatja, az első vihar lefújja róla, és előbukkan mögüle, az egyszerű, szeretetreméltó, vidéki fiú, aki csak téblábol, keresi a helyét, majd összefut Hofmannal, aki szó szerint lerántja maga mellé..., a talajra, a ki nem élt álmok, a csóróság, kisszerűség, a piszkos mindennapok világába.
Pillanatok alatt a saját képére formálja, pillanatok alatt barátságot formál kettejük kapcsolatából.
Megtanítja a túlélésre, miközben haldoklik, meghívja magához, miközben az ő lakása is csak egy bontásra ítélt lyuk a vigasztalan betonrengetegben.
Megtanítja a stiklikre, mellyel, szó szerint csak éppen lézengeni lehet a létben.
Álmok, melyek belefulladnak a reménytelenségbe, álmok melyekhez ettől függetlenül makacs elszántsággal ragaszkodunk, hisz, mi más maradt, mi ami vigasz, mi az ami élni késztet.

És a tekintetetek, Hoffman szomorkás, mégis néha reménykedő, néha köpök a világra tekintete, és Voight fokról-fokra mélyülő, egyre többet tapasztaló, egyre romló fényű, csillogását veszítő pillantásai, hátborzongatóan hitelesek.

A látszólagos véletlen, ami a partira sodorja őket, az ottani dekadens tobzódás, ami egyiküknek se sajátja, rögtön megmutatja nem, nem a véletlen sodorja őket a partira hanem a sorsszerűség.
Hoffman meglepve látja, van olyan pontja a világnak, ahol már lopni se lehet, ahol az ő életstratégiája végkép működésképtelen.

És itt jön a csavar, tulajdonképpen beindulhatna a "karrier", egy kissé furcsa, szürreális légyott után, ahol Voight ott vall kudarcot, amivel a sikerért jött, mennyire jó tíz perce ez a filmnek!, ám már nem kell a "selyemfiú" álomállás, már csak a barátság számít.
Már nem a saját álmát akarja megvalósítani, hanem Patkányét.
Végtelenül tragikus és szívszorító fordulat.

A bűnt is vállalja Voight, valódi bűnt, tulajdonképpen lelkiismeret furdalás nélkül, csak segíthessen, hogy Hoffmann meglássa a floridai napfényt.
Amit végül soha nem lát meg.

És a "texasi cowboy mimikri" kellékei bekerülnek a kukába, Voight vesztes minden téren.

Az, hogy korábbi élete során, milyen tragédia történik vele, a rendező csak sejteti, ám, az a korábbi esemény, pedig látszik, hogy szörnyű, semmi ahhoz képest, amit New York tesz vele.

Hát csúnyán szemébe vágták ezt a filmet az amerikai társadalomnak, és aligha tévedek nagyot, ha azt mondom, nem sokat veszett aktualitásából a témafelvetés.

Sötét, komor film, és nagyon szomorú: barátságról, szeretetről, nyomorról, meg nem valósult álmokról, bűnről, életről, halálról, két csodálatos színész előadásában.

Abszolút meghatározó filmélmény.

Dustin Hoffman-ra szavakat is nehéz találni, de Jon Voight sem marad el mögötte, ezt el kell ismerni.

11. Kovbojka (2011-07-29 14:43.18)

Tegnap végre meg tudtam nézni ezt a valódi hollywoodi klasszikust. És ez a film is azt bizonyítja, hogy igenis hollywoodnak is volt fénykora. Fénykora? Hát miről is beszélek? Hollywood kezdete óta ontotta ki a jobbnál jobb filmeket. Egészen a 10-es 20-as évektől kezdve, e a 30-as 40-es 50-es 60-as éveken át, egészen a 70-es évek végéig. Utána jött Seagal és Csáki, akik a szó szoros értelmében szétverték hollywoodot. Persze, Seagalnak is voltak szerethető filmjei(az elején, amit mostanság csinál a mi Pistánk, az röviden annyi, hogy szarja ki magából az szarabbnál szarabb "filmeket") És az, hogy a 80-as években csináltak jó B akcion-moviekat, az ténylegesen igaz. Viszont, rengeteg szart gyártottag. É s sajnos azok is eljutottak mindenhova(VHS, Mozi stb.) Szóval ez a hullám mostanáig tart. No meg persze, mostanság szinte csak a pénzre hajt hollywood, mint inkább a néző élvezetére. De persze vannak kivételek! Azért nem ált le az ami a 70-es évekig tartott. Gyártanak jó filmeket, csak nem annyit mint azelőtt. No, de azt hiszem túl sokat fecsegtem a filmgyártás időszakairól, most jön a FILM.
Joe a fiatal naiv fiú úgy gondolja, hogy szar az élete, nem szeret reggel 4-től éjfélig mosogatni.(megértem:)) És, még az is az eszébe jut hogy ő elmegy New Yorkba és megél a farkából. Megérkezik, kibérel egy hotelszobát, és egyből "munkába áll"... ...Rohadtúl nem túl sok sikerrel. Egy nővel tud csak szexuális kapcsolatot létesíteni, azt is ingyen, mert a "csajnál"(inkább már idősődő asszonynál) nincs pénz. Így hát tovább áll, és tovább próbálkozik. Még mindig kevés sikerrel. Egy nap elmegy egy bárba inni egyet megismerkedik Enriconal, a "Patkánnyal", aki egy fél lábára sérült csavargó. Innentől még két ember élete nagyot váltoik.(És nem úgy, hogy buzik lesznek) Csak azért nem írom tovább a sztorit, mert nem akarom senki előtt lelőni a poént.
A filmben olyan erejű, mondanivalójú erzelmek találhatók amelyeket nagyon nehéz kifejezni, főleg megfilmesíteni.(Én Enrico és Joe barátságkötése után majdnem az egész filmet végig sírtam, úgy hogy eddig csak egy filmen könnyeztem, ott is csak a végén. Úgyhogy elsősorban talán a rendezőnek és a forgatókönyvírónak szeretnék gratulálni. Másodsorba pedig a színészeknek. Voight és Hoffman talán mindenidők legjobb férfi szinész párosa. Vaciláltam még a Poiter-Curtis páros közt, aminek A megbilincseltek filmben lehetünk tanúi. De végül úgy érzem ez győzőtt. Hoffman olyat alakít, aminek nem sokszor lehet még egy gyakorlott és igényes filmeket néző ember se. Az arcán, a mozdulatain látszik az átélés, a szomor és még sok más fontos érzelem. Jon Voight-on is rendesen élképedtem. Csak nem rég ismertem meg a Gyilkos túra c. szintén oldscool remekműben. Már ott is megnyerte a tetszésem Jon játéka. De hát amit ő is itt művel... Pfff, epikus! Azokat a fájdalomteljes arcokat vág szörnyű emlékei visszaemlékezésénél... Áhh hagyjuk. Nem lehet eléggé dicsérni a két MESTER játékát! Én komolyan nem értem ilyenkor mért nem tudnak Oscar adni! Egyetlen eszmém van erre! A kritikusok is tudják, hogy mindkét ember tökéletes. És azt is, hogy egy filmben szereplenek(még jó, hogy tudják mi):):P)... ...Arra gondoltam, talán annyira egyforám jónak ítélték a két főszereplő játékát, hogy inkább másnak ítélték. Ugyan ez mondható el A megbilincseltekről is.
Azt hiszem eleget írtam.:)) Mit is írhatnék még erről a remekműről?! Azt, hogy hollywood egyik legbecsesebb műve? Vagy azt már írtam...:) Óóó, még azt, hogy most jelenleg ez a kedvenc amcsi filmem. És hát 10-ből 13 pontot ér, ha már osztályoznom kéne.:)
Ezek után már azt nem írom le, hogy feltétlenül nézze meg aki még nem látta.:))

10. Bordal (2010-07-07 14:52.51)

- (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 9. hozzászólására)

Akárcsak én. Most, 40 év után újra megnéztem. Sokat változhatott azóta az ízlésem, a meglátásom, de én a filmnek a Butch Cassidy és a Hello Dolly mellől nem adtam volna Oscart. Sokkal inkább Hoffmannak. Jon Voightról azóta kiderült, hogy lánykája - aki apucival úgy összekülönbözött, hogy még a nevét is letette - Angelina Jolie néven szép karriert futott be.De ez a lányka a film készültekor tán még huncut gondolat sem volt. :)

9. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-03-10 07:42.47)

- (válasz Lumpenproli 3. hozzászólására)

Én 20 év körül láttam ezt a filmet, 40-éve kb. A sztori helyett a 2 "nagyszerű színész" beleélése belémvájta "oroszlánkörmeiket".

8. Lear58 (2010-01-20 14:52.44)

Számámra olyan ez a film mint Boris Vian könyve a Köpök a sírotokra,arrol is tudttam már 14 évesen,hogy létezik de csak 34 évesen olvastam el.Az Éjféli Cowboy-ra is sokat kellett várnom,hogy végre mégnézem egyszerüen nem tudttam meg szerezni anno még videon sem.Meg érte várni rá Dastin Hoffmann és Jon Voight nagyszerütt alakitanak ebben a filmben a szinészeknek is kijárt volna az Oscar,bár a hozzászolások mennyiségéből itélve nem tartozik a kedvencek közé pedig fényévekkel jobb a ma oly népszerü Alkonyatnál vagy Avatarnál.

7. Cinemániákus (2009-08-05 14:52.10)

Megérdemelt Oscar-díjas film, nagyszerű karakterekkel és színészi játékokkal.
Előbb láttam az Esőembert, mint ezt a filmet, de Dustin Hoffman a mindkét, színészileg igen komoly kihívást jelentő szerepet kiválóan oldotta meg.

6. Orgona (2008-01-09 22:31.52)

- (válasz Rotagep 5. hozzászólására)

Semmi gond. Örülök, hogy mások is értékelik a régi, de nívós filmeket.

5. Rotagep (2008-01-09 22:21.59)

Hoppá lehet kicsit sok lett a legendás mondat. lol.

4. Rotagep (2008-01-06 12:50.04)

Jó film.Mindkettő szinész nagyot alakít. Sztem Jon Voight talán jobb is mint Dustin. Csak ajánlani tudom ezt a filmet is.
Nekem az egész film sokkoló. Kétségkivűl a vége talán az egyik legszebb befejezés amit valaha filmen láttam. A zene nagyon melankolikus, pont vág a filmhez:"Everybody's talkin..."
Olyan klasszikus mondatok vannak benne mint "Hey!Im walkin' here!" (mikor mikor Dustin Hoffmant maydnem elüti a zebrán egy kocsi)
"Dont hit me, im a cipple!" (Ugye nem akarsz megütni egy nyomorékot! Dustin Hoffman Voightnak mondja)
Vagy Dustin és Voight párbeszéde
-Cowboyok, mi? Csak a bu..ik öltöznek igy..
-John Wayne! Na ne mond már, hogy ő is bu..i!

Vagy -Félek.
-Mitől félsz?
-Tudod mit csinálnak veled, ha tudják hogy te nem tudsz... Ha megtudják hogy nem tudsz járni.
Sztem mindkét szinész maximumot hozott. Szóval jó film.

3. Lumpenproli (2008-01-04 18:24.23)

Meghatározó filmélmény...úgy 6-7 évesen láttam először..érdekes, hogy megmaradtak jelenetek akkor is...talán akkor vetíthették először MO.-n. a tv-ben. (?)
Dustin Hoffman valami szenzációs a piti csavargó szerepében Voight pedig maga a középnyugati szőke naív amcsi fiú megtestesülése.. Számomra külön öröm, hogy ilyen kiforrott nagyszerű "öreg bor" vált Voightból az évek során és nem vált "tucatszínésszé"...
Itt az oroszlánkörmeit szépen megvillantotta ez a 2 nagyszerű színész.

2. BLacika (2007-05-20 22:41.38)

Nekem tetszett,de mondjuk egy kicsit többet vártam.Két ilyen nagyágyú:Dustin Hoffman,Jon Voight.

1. Orgona (2007-05-04 11:53.44)

Régen láttam már, valamelyik filmklubban, sok-sok évvel ezelőtt.
Szerintem a filmművészet klasszikusai közé tartozik. Nem tudok DVD változatról, de gyűjtőknek, igényeseknek kötelező.

1 2 3

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Törölt felhasználó, 2024-01-26 18:09	73 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Éjféli cowboy adatlap

Eredeti cím: Midnight Cowboy

Évszám: 1969

Rendezte: John Schlesinger

Szereplők: Jon Voight, Dustin Hoffman, Sylvia Miles, John McGiver, Brenda Vaccaro...

További információk

Szereplők fórumai

- Dustin Hoffman - Vélemények

- Jon Voight - Vélemények

- Dustin Hoffman - Kérdések

- John Schlesinger - Vélemények

- John Barry - Vélemények

- Bob Balaban - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk