Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A csaló - Filmbox Extra HD, 12:15 |
A nők beszélnek - Cinemax2, 12:40 |
Gemini Man - TV2, 12:50 |
Újra boldog karácsony - TV4, 13:00 |
Legendás állatok és megfigyelésük - Dumbledore titkai - HBO2, 13:21 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Winnetou és barátja, Old Firehand |
Jeney Luca |
2012-03-19 15:14.39 |
Szerintem ez a film a gyengébb Hitchcock-munkák közül való, én elég közepesnek éreztem. Az zavart benne elsősorban, hogy egy klasszikus "fogjunk tolvajt" sztorit akart ötvözni egy freudizáló lélektani drámával, de az ötvözet szerintem nem sikerült: a kettő valahogy nem passzol össze, ezért az egész film elcsúszik. Nem a rendezéssel volt probléma, Hitchcock most is megtette a magáét, én a forgatókönyvet tartom elsősorban kidolgozatlannak. Velem nem igazán tudja elhitetni, hogy ennek a mindenki eszén túljáró femme fatale-nak ilyen pszichés gyötrelmei vannak, pedig maga ez az ötlet önmagában nem rossz. Tehát nem az a baj, hogy két dolgot akar összehozni,hanem szerintem az, hogy nem sikerül összehoznia. Ugyanakkor a színészek zseniálisak, Connery és Hedren is, én külön bírtam a Struttot játszó Martin Gabelt is. A film egyik legjobb jelenete is hozzá kötődik, bár ez Hitchcock zsenialitását dicséri: a fogadásra érkeznek a vendégek, állandó csöngetés, a lakáj nyitja az ajtót, a kamera egyre közelít, majd mikor a legközelebb ér, az ajtóban megjelenik Strutt... Ezért a jelenetért már érdemes volt megcsinálni a filmet. |
2012-03-06 00:21.00 |
Nem mondom, hogy nagyon jó, de a romantikus komédiák elég hullámzó kínálatából mindenképpen kiemelkedik. Az epizódok egymáshoz szerkesztése jól sikerült, érdekesen járják körül a szerelem témáját, és nagyon eredetiek a történetek. Ugyanakkor sokuk egy puszta vázlat marad, nincsenek igazán kibontva a bennük rejlő lehetőségek. Ez alól kivétel az utolsó epizód, Isabelle-é és Borisé, mely epizód önmagában is nagyon jól megállná a helyét egy kisfilmként, sőt, ha ez nem lenne, a film maga legfeljebb közepeset érne. Ez az epizód viszont nagyon jól el van találva, és meg is van csinálva. Az is jó, ahogy az egyes epizódok között "átjárások" vannak, a különböző szereplők máshol is feltűnnek, ez valamelyest egységessé teszi az egyébként széthulló filmet (ez nem kritika, az epizódfilmek már csak ilyenek). A legérdekesebb figura kétség kívül Isabelle, aki két történetnek is a főszereplője, a Depardieu-lány pedig jól hozza a tesze-tosza csajszi figuráját. Egyetlen kifejezetten idegesítő része volt a filmnek, ez a vonakodó nő története, de szerencsére részekben adagolták, és végül mégis csak sikerült betörni a csajt, úgyhogy megbocsájtjuk. Nem egy nagy film, de vasárnap délutáni szórakozásra kifejezetten alkalmas. |
2012-03-02 00:16.35 |
folyt. köv.: 30 év felett. A film a sokkal direktebb társadalomkritika és emberiségkritika miatt jócskán felülmúlja a regényt, ami egyébként egy feledhető darab. A folytatások és a Tim Burton-féle újrázás viszont egytől egyik borzasztóak, semmi másról nem szólnak, mint hogy egy-egy újabb bőrt húzzanak le a témáról, és minden veszendőbe megy bennük, ami az eredeti film rendkívüli erejét adta. |
2012-03-02 00:13.32 |
Kiváló film, egyszerre egy kemény társadalomkritika, hiszen a majmok társadalma lényegében az emberi társadalmat "képezi le": láthatjuk az inkvizíciót, az igazság szándékos meghamisítását, ha az az uralmon lévőknek éppen nem érdeke stb. Másfelől egy könyörtelen antiutópia: az emberiség csaknem elpusztította a bolygót, de az emberi civilizációt mindenképpen, és átadta helyét egy új civilizációnak, mely nem sokkal jobb az előzőnél. Csak annyiban, hogy a majom nem öl puszta örömből majmot, míg az ember embert igen - ahogy a majmok szentírása megfogalmazza: óvakodj az embertől, mert ördögi lény.
Az eredeti regény (írta Pierre Boulle) nem tartalmazza a hidegháborús perspektívát, és a társadalomkritika is jóval gyengébb. A film egyik forgatókönyvíróját viszont a McCarthy-féle boszorkányperek idején meghurcolták, ezeket a tapasztalatait vitte bele a filmbe, illetve a hidegháború szörnyű végét előrerajzoló jóslat is tőlük származik. Kiváló látlelet ez a korról, megjelennek benne még 68-as jelszavak is: Taylor például azt mondja a fiatal majomnak búcsúzóul, hogy ne bízz meg senkiben 3 |
2012-03-01 23:58.16 |
Egy diktatúra hétköznapjai. Az időpont: 1958. április 4-e, azaz a "felszabadulás" 13. évfordulója, másfél évvel a forradalom után, Hruscsov elvtárs látogatása idején (aki, tudjuk, 56 elején titkos beszédében elítélte a sztálini terrort, majd novemberben Magyarország lerohanásáról döntött). Eközben zajlik a Nagy Imre-per. Kádár és a kommunista propaganda a "béketábor" fennsőbbségéről zengedez, miközben 200 ezer magyar disszidált, köztük a két főszereplő házastársai. Így találnak ők egymásra az új rendszer kilátástalan első éveiben, és próbálnak megszökni a rendszer elől. De a rendszer megtalálja őket, a férfit szellemi nyomorékká teszi,a nő pedig beletörődik a sorsába, megalkuszik, és gyereket szül az egykori ávéhás tisztnek. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van mindenhol. Mint Orwell 1984-ében: az ember még a szerelmet sem élvezheti, mert a hatalom mindenhol megtalálja. Ezt az Illyés Gyula-i, orwelli igazságot láthatjuk itt két ember történetén keresztül. Fontos film. |
2012-02-29 00:51.52 |
Ez a film csak gyenge utánzata a klasszikus hatvanas évekbeli csehszlovák filmszatíráknak. Ötlettelen, ökörködésbe forduló, és semmit sem mutat abból, hogy valójában milyen az élet egy paneldzsungelben. Márpedig egy szatíra akkor jó, ha a valóságot mutatja be, kifigurázva persze. Itt azonban egy álvalóság lett megteremtve idegesítő öregemberrel, ostoba nőcskékkel, kéjsóvár férfiakkal. Nem csak unalmas, kifejezetten idegesítő volt a film. Tessék megnézni Tarr Béla három évvel későbbi Panelkapcsolatát, az is hasonló tematikájú (igaz, az kőkeményen realista film), de mennyivel igazibb! |
2012-02-29 00:42.42 |
Szerintem egyáltalán nem rossz film, nem a sztori az érdekes, ez egy igazi hangulati film. Nem lesz belőle maradandó alkotás, de Török Ferenc pályáján ez szerintem nagy előrelépés, végre kicsit hátrább lépett a "cool-os" témáktól (Moszkva tér, Szezon, Overnight), amelyek már kifulladni látszottak,és inkább a film líraiságára helyezte a hangsúlyt.
Arém6 azt mondja, hogy a nő érzelmei nullák. Szerintem épp az a lényeg, hogy miután otthagyta a férje, óriási sokk érte, olyan, hogy teljesen új lapot kell nyitnia az életében, és tehetetlenségében teljesen a véletlenre bízza magát. A film ezt az esetlegességet mutatja be nagyon szépen. Ami nem volt jól kidolgozva, az a többi családtag sztorija. A gyermekszülés inkább csak töltelék volt, de annak bemutatására jó volt, hogy a nőben annyira megbomlott minden, hogy már a lánya és a születő unokája sem érdekli. Az apa, a fiú és az egyetemista lány viszonyrendszere viszont túl sommásan lett felrajzolva, itt megelégedett Török pár rá jellemző "cool-os" megoldással ("dugtok-e apámmal" stb.). |
2012-02-24 00:05.03 |
Szinte minden almodóvari téma megtalálható a filmben: a személyiség kérdése, homoszexualitás (itt csak alig), filmkészítés stb. Nagyon jól ugorgat az idősíkok között, és körülbelül a film feléig teljesen a képernyőre szegezett. Azután sajnos eltűnt a varázslat, kiszámítható lett, a végén felmerülő nagy titkok (például hogy a srác az ő gyereke) pedig már nagyon sablonosak. Egy kicsit még dolgozhatott volna a forgatókönyvön, ha már forgatókönyvíróról szól, és akkor egy nagyon jó filmet hozhatott volna ki belőle. Így viszont Almodóvar egy kicsit elmarad saját magától.
(A másfél évvel ezelőtti két utolsó hozzászóláshoz: a "művészfilm" egy mesterséges kategória, jobb híján nevezik így azokat a filmeket, amelyek nem adott műfaji követelmények alapján nagy közönség számára készülnek. Végül is minden játékfilm "művészfilm", hiszen a film művészet. Helyesebb ezért szerzői filmet mondani, mert habár ez is csak egy mesterséges kategória, de legalább egyértelmű: azt jelenti, hogy a film rendezője egyben a film szerzője: azaz az alapötlet és a forgatókönyv is nagyrészt az övé. Így szerzői filmeket készít(ett) Chaplin, Bergman, Fellini, Almodóvar, Lynch, Tarantino is, habár utóbbi filmjei kapcsán talán a "művészfilm" kifejezést ódzkodnánk használni.) |
2012-02-23 23:48.14 |
Nagyon jó film, Depardieu pedig zseniális (de csak Helyei László hangjával persze). |
2012-02-20 22:47.14 |
Bár a regényt nem olvastam, ez a film nagyon nem nyerte el a tetszésemet. A történet maga érdekes lenne, de számomra ez a film unalomba fullad, érdektelenné válik az is, ami az elején még jónak tűnt. |
2012-02-19 00:21.28 |
Az eredeti Puskin-mű jobb volt, de adaptációnak megteszi. |
2012-02-19 00:12.09 |
A szirupos karácsonyi filmek paródiáját láthattuk itt, méghozzá elég jó kivitelben. Különösen a görény rocker története talált nagyot, az elmebeteg testvéréért mindent feladó félszeg csajszi története pedig nagyon emberi volt. Groteszkségük és eltúlzottságuk miatt voltak jók a miniszterelnökről és a lúzer srácról szóló részek, a pornós történet jó ötlet volt, de nem aknázták ki eléggé. Liam Neeson és a kissrác, valamint a főnök úr, a démoni bige és a féltékeny feleség története kissé sablonos és erőltetett volt, de belefért. Egyetlen nagyobb bajom volt a filmmel: a vége éppen olyan sziruposra sikeredett, mint azok a filmek, amelyeket kiparodizálni szándékozott. Az egyetlen nem happy end a félszeg csaj szálában volt, amely viszont mélységet adott az amúgy direkt felületes filmnek. |
2012-02-18 23:59.38 |
Ez egy igazi jó Woody Allen-film, mesterien kavarja a szálakat, a saját maga által játszott figura botcsinálta megtéréstörténete pedig egy plusz ízt hoz a filmbe (talán egy Bergman-paródiával van dolgunk ebben, amit megerősít, hogy a filmben szerepelteti Max von Sydow-t). |
2012-02-12 22:38.57 |
Két meleg kínai kalandjai Argentínában - ha ilyen leírást olvasok, meg se nézem a filmet. De Wong Kar-wai nagyszerű rendező, és ebből is sokat ki tudna hozni. Minden tiszteletem a rendezőé, bírom a filmjeit, de ez nem a legsikerültebb darabja. Határozottan nem. |
2012-02-12 22:32.56 |
Megrázó történet, és a megfilmesítés is jól sikerült. Theron óriásit alakít, ez emeli ki a filmet az ilyen sorozatgyilkos-mozikból. Tetszett, hogy nem a gyilkosságokra helyeződött a hangsúly, hanem a két nő kapcsolatára és Wuornos emberi drámájára. Mert ez az, még ha meg is érdemelte a halált. |
2012-02-10 22:06.45 |
Érdekes film, igen erőteljes atmoszférájú, jól megrajzolt jellemekkel. Van benne egy-két gyengébb rész (pl. Szöszi keresése), de összességében jól megszerkesztett, kellően homályos, de kellően érthető is. |
2012-02-08 22:34.13 |
Kifejezetten érdekes darab, végig élvezetes, még ha időnként nem is találja az ember a történet fonalát. A vágás nagyon jó, főleg az első történetben. Nem örök érvényű film, de egy megnézést mindenképp megér. |
2012-01-07 23:52.00 |
A sematikusság igaz, de ez éppen humor forrása: a nagyvállalkozók szőrméje és kalapja például (Persze a szegények is pont ilyet kérnek). Humorba mártott társadalomkritika. Nagyon jó. |
2011-11-02 20:19.45 |
A film 1950-ben készült, nem 53-ban. |
2011-10-13 22:18.34 |
Amikor megjelent a Napfogyatkozás DVD-n, egy hülyefejű kritikusgyerek az EXITben azt írta, hogy ez egy tipikus értelmetlen művészfilm, a lecsóba vele stb. Ő persze egy extrém példa, de abban a korban, amikor a lét értelmetlensége és az elidegenedés kedvelt értelmiségi témák voltak, akkor ezeket a filmeket nagyon átérezhették, ma viszont már senkit nem érdekelnek, rajtad, rajtam meg még keveseken kívül. Mikor a Kalandot bemutatták Cannes-ban, a nézők még felháborodtak, ma szépen kisétálnának a moziteremből. De a Zabriskie Point még ma is sokakat meg tud szólítani, egyszerűen közelebb van hozzánk a problematikája. Nézd meg a Kaland előtt készült filmjeit, ezek ma már szinte múzeumi darabnak látszanak, úgy értve, a mai világ már teljesen más, pedig igen jó filmek vannak köztük (főleg a Barátnők sztem). A Nagyítás viszont tök modern, ma is forgathatták volna, ahogy a Zabriskie-t is, de egy Kaland-típusú filmet ma már nem csinálni senki. Szóval nem azt akarom mondani, hogy ma ezek a filmek objektíve nézhetetlenek, hanem azt, hogy aki nem nézett ilyen típusú filmeket, az csak üres művészkedésnek fogja látni őket, ahogy az EXIT kritikusa, aki remélem, már nem irogatja a hülyeségeit. (Egyébként az Éjszakához én írtam a bemutató szöveget, mert még az sem volt hozzá - tudom, nem a legjobban sikerült, 3 éve volt kb. Most is 15-en értékelték, akkor voltunk vagy hárman. Erről ennyit hát.) |
2011-10-01 15:13.27 |
Mi az, hogy a történetnek nincs vége? Nagyon is van vége, méghozzá az utolsó előtti jelenet, amelyben a főszereplő álmát látjuk. Furdalja a lelkiismeret, ez a vége. A kazetták csak eszköz arra, hogy a pasiban fölkeljen a lelkiismeret. Ezért mondja az öngyilkos fia, hogy látni akart egy olyan embert, akinek abban a tudatban kell élnie, hogy tönkretett egy másik embert. Egyébként a kazettákat nem küldte senki, ez a nagy dramaturgiai találmánya a filmnek: kiforgatja az ilyen kazettaküldözgetős filmek műfaji sablonjait. A kazettákat - ha tetszik - a rendező küldte, hogy rávilágítson a pasas gyerekkori bűnére. Szerintem zseniális a film, nem is elég egyszer megnézni. Persze nem a thrillerekhez kell hasonlítani, mert nem thriller, hanem lélektani dráma, ha egyáltalán valamilyen műfajba be akarjuk sorolni. |
2011-09-29 21:24.08 |
Nagyon jól indul a történet, de aztán nem hozza azokat az izgalmakat, amiket ez alapján várnánk. Mindazonáltal a film noiros hangulat megvan, a történet kicsit suta, de a nukleáris izé valószínűleg nagyon találó volt a hidegháború kellős közepén. Manapság már jobban meg kéne írni a forgatókönyvet, hogy megüsse a nézők ingerküszöbét, de a korban valószínűleg ütött. |
2011-09-15 22:14.50 |
Antonioni egyik legjobb filmje, és szerintem a Nagyítás mellett az egyetlen, ami a mai kor számára is "átjön". A Nagyítás előtti filmek világa ma már talán kissé távol van tőlünk, habár azok is nagyon jó filmek (főleg a Napfogyatkozás és a Vörös sivatag sztem). De a Zabriskie Point egy olyan életérzést közvetít, amelyet a mai fiatalok is átéreznek, habár mára már annyira mindent elborított a kapitalizmus világa, hogy lázadni sem lehet ellene. A maga korában utálták a filmet, főleg azok, akiket kifigurázott. Ma viszont - ahogy itt a vélemenyeket olvasom, de angolul is van néhány kortárs írás a neten - egyfajta reneszánszát éli, persze csak azok körében, akik tudják, egyáltalán ki volt az az Antonioni. |
2011-07-05 23:36.18 |
Azon kívül, hogy sok pénzt kaszáltak, vagy legalábbis akartak kaszálni vele, mi értelme volt ezt a filmet megcsinálni? Artúr királyról szegényről mindig le lehet húzni egy bőrt, az ember megnézi, aztán persze bosszankodhat, hogy jól átvágták. Történet nulla, egy sablongyűjtemény az egész. Nem várom, hogy hitelesen dolgozzák fel a történetet, de ha már újítanak, akkor valahogy több fantáziát kellene beletenni. Csak a jégen vívott csatában volt valami spiritusz, egyébként üres és unalmas úgy ahogy van. De az idő majd úgyis kirostálja. |
2011-07-05 23:27.24 |
A történet lehetett volna kicsit fordulatosabb is, de a hangulat megfelelően nyomasztó volt, a fényképezés pedig fantasztikus. Ugyanakkor nem volt benne igazán emlékezetes karakter (a fej nélküli lovast leszámítva persze). Egyszer érdemes volt megnézni, de témában és színvonalban hasonló filmet látni még több tucatot, úgyhogy ez gyorsan elfelejtődik (számomra legalábbis). |
2011-07-05 23:16.43 |
Kiválóan mutatja be Lennon háborúellenes tevékenységét, a történelmi-politikai hátteret. Megszólaltatja a legautentikusabb szereplőket, köztük természetesen Yoko Onót, a beszélő fejek pedig jó arányban vannak az archív felvételekkel. Persze ennyi időben nem lehet teljes mélységében bemutatni a történetet, ugyanakkor minden fontosabb dolgot megtudunk belőle, és ami fontos, nem kalandozik el tárgyától, és nem lesz szenzációhajhász. |
2011-06-25 23:44.08 |
A legjobb Jézus-film, ami valaha csináltak. Máté evangéliumának hű adaptációja, szicíliai parasztokkal leforgatva, végtelenül egyszerű, s épp ezért zseniális. A jelmezek pedig külön megérdemelnek egy misét (hogy stílszerű legyek). |
2011-06-25 23:34.24 |
Nem mondom, hogy a legjobb film, amit valaha láttam, de kétség kívül nagyon eredeti. Jól építi föl a történetet, tetszenek a visszatérő motívumok (akitől elmegy Grenouille, az hamarosan meghal), és egy idő után már semmin nem csodálkozunk, annyira el van emelve a realitástól az egész. Előszörre kicsit meglepő, hogy a végén nem az történik, amire az elejétől fogva számítottunk, de végül is az egész mesterkedés célja a tökéletes parfüm megalkotása volt, azé, aminek senki nem tud ellenállni. Mondjuk azt, hogy a legvégén megeszik, egy kicsit túlzásnak éreztem, de még ez is belefért a film világába. Szerintem nem volt semmilyen erkölcsi vagy egyéb mondanivalója a filmnek, a cél egy különleges történet és vele egy egyedi képi világ megalkotása volt, és ez sikerült is Szerintem ez egy tisztán esztétikai célú film, leginkább a Taxidermiához tudnám ebből a szempontból hasonlítani, bár ez utóbbi szerintem emlékezetesebb volt a Parfümnél. |
2011-06-25 23:19.42 |
Nagyon jó film, de szerintem nem éri el előző, hasonló tematikájú és stílusú filmjének, A csórónak a zsenialitását. Míg az végtelenül egyszerű és letisztult film, itt már némi művészieskedés érhető tetten. Szerintem elsősorban Anna Magnani játssza egy kicsit túl a szerepét, erről Pasolini nem tehet, s maga is bevallotta, hogy Magnani nem volt a legjobb választás (olvasható Naldini Pasolini-életrajzában, tavaly óta magyarul is). Az eredeti forgatókönyv, melyet szintén nem rég adtak ki nálunk, szerintem jobban tükrözi Pasolini eredeti intencióit a filmmel kapcsolatban, érdemes elolvasni. Én mindenképpen A csórót tartom a jobb filmnek (mindkettőt háromszor láttam, ezért merem ezt mondani). |
2011-06-25 23:12.03 |
Pasolini első filmje szerintem az egyik legjobban sikerült alkotása. Az ötvenes években regényeiben térképezte fel a római külvárosok lumpenproletariátusának világát (az Utcakölykök magyarul is olvasható), majd 61-ben a film területére merészkedett (legnagyobb szerencsénkre). Eredetileg Fellini producelte volna a filmet, de nem tetszettek neki a próbafeltételek, ezért visszadobta (tévedni emberi dolog). Ennyire letisztult filmet utoljára a neorealisták csináltak Pasolini előtt, de Pasolini túllépett rajtuk: először is megmutatta az emberi gonoszság legmélyét, másrészt mindezt képes volt kiemelni ebből a mélységből, és mintegy szent történetté stilizálni (Bach zenéje ezt a célt szolgálja). Ezt a filmet nem lehet elégszer megnézni. |