![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Szerelem a Fehér Házban - Moziverzum, 14:30 |
Francia csók - Cinemax, 14:45 |
Az utolsó gyémántrablás - Film+, 14:55 |
Vaskarom - HBO, 15:30 |
Harry Potter és a bölcsek köve - RTL Három, 15:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Tom Arnold (66) |
Martin Kove (79) |
Rob Reiner (78) |
Connie Britton (58) |
Moira Kelly (57) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Érdekességek! |
Hiányzó filmek a Filmkatalógusról! |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Tippjáték (Foci) |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Zöld ár ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Amber Heard ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2011-03-29 17:13.58 |
A Superman-rebooton múlik, hogy ZS bekerül-e az 5 kedvenc rendezőm közé. |
2011-03-29 16:56.08 |
Boldog születésnapot. Kirby a király. |
2011-03-29 16:55.35 |
Csak kérdem: sikerült a Code Geass végére érned? |
2011-03-29 16:50.03 |
A fekete őrmestert melyik színész játszotta? |
2011-03-29 16:40.31 |
"Hogy legyen valami haszna "a túristának" is..." |
2011-03-29 16:39.00 |
Igen, az az. |
2011-03-29 16:38.27 |
Nagyon jó, igen! : ) |
2011-03-29 16:35.30 |
"Egész napra kell a kivennünk a gépet."
"A céget vettem meg... az egyszerűbbnek tűnt." |
2011-03-29 13:43.09 |
http://www.youtube.com/watch?v=u2_6jp9iSVA&feature=related
A címe azt hiszem: Golden Phoenix |
2011-03-29 13:05.10 |
http://www.youtube.com/watch?v=HNsjjjHt5l8&feature=related |
2011-03-29 12:28.55 |
http://www.youtube.com/watch?v=1kJMgAqQ9cs&feature=related
Sejtelmes |
2011-03-29 09:41.06 |
Nem valószínű, hogy egyhamar újra megnézem. 7/10 |
2011-03-29 09:39.13 |
Yu Yu Hakusho – A szellemfiú
Egy anime gyakran sokkal hosszabb ideig van műsoron, mint amennyire azt eredetileg megtervezték. Ilyenkor A) továbbépítik a történetet; B) elnyújtják ugyanazt a konfliktust időben; esetleg C) folytatás-sorozatokat készítenek neki. Bizonyos szemszögből a Yu Yu Hakusho rokona a Dragonballnak. Egy harcművészeti anime, amely részben a nagyvárosban, részben egzotikus idegen tájakon játszódik. A protagonista egy nehézfejű, de jószándékú fiú, akit egy mester harci technikákra tanít meg. A küzdelmek tétje emberek, tömegek vagy a világ túlélése. A protagonista barátai átlagos emberek vagy lények, és persze: harcosok. És akárcsak az első Dragonball-sorozat, ez is csak körülbelül 50 részre volt tervezve, de menetközben felfejlődött a sztori színvonala. Urameshi Yusuke az első évadban még maga is csak egy átlagos iskolakerülő. A mangában egy kicsit elvadultabb az imidzse, de ez nem olyan fontos. Hívhatjuk szellemfiúnak, mert az első néhány részben csupán egy frissen meghalt lélek, aki figyel a hozzá közel álló emberekre. A történet harcművészeti elemeket Yusuke küldetései révén hoz be, mivel a feltámadásának ára a Szellemvilág Detektívje cím volt. Ez engem a Knight Rider alapfelállására emlékeztet: a jó eszű, lelkiismeretes fickó meghal, de egy felsőbb szervezet nyomozójaként elkezdi új életét, egy hasznos társsal és néhány új képességgel. Rengeteg érdekes szituáció adódhat egy ilyesfajta sztoriból, és a sorozat élni is tud a lehetőségeivel. Tetszett a 3 Talizmán és a 4 Szörnyvezér esete is. De az első évad fő cselekménye csak akkor kezdődik, mikor a hótündér Yukinát kell kiszabadítaniuk. Toguro, az izommester démon az egyik legjobb antagonista, akit valaha is megismertem animében. Komoly harcos, konkrét nézetvilággal, értékrenddel és tervekkel. A tettei reprezentálják mindazt, ahogyan viszonyult a világhoz, amelyben él. Háttértörténete részletes és gondolatprovokatív, az ember akaratlanul is beleképzeli magát a helyzetébe. Genkai és Toguro közös múltja kellemes meglepetés volt. Yusuke, Kuwabara, Kurama és Hiei kitűnő csapatnak bizonyulnak minden egyes küldetés folyamán, noha egyikük sincs igazán elragadtatva a többiektől. A Sötét Harcművészetek Tornáján nemcsak a harcolt csapatok ereje, de az általuk kivetített problémák is mindig változnak: a Ryokurukai az alantasságot, az Ichigaki az egyéni lélek feladását, a Masho a korruptságot, az Uraotogi az arroganciát. Yusukéék nemcsak győzni akarnak: ahogy Kuwabara mondja Keikónak: az ellenfelük személyisége fölé kell kerekedniük. Igen kevés anime képes arra, hogy ezt a törekvést teljesen kibontsa. Ez egy közülük. A Reiko-Dama átadásával Yusuke az emberi teljesítőkészség határára jut, de az erejét nem tudja rögtön lehívni. Mikor a döntőben Toguróval megküzd, lépésről lépésre nehezedik a csata. Genkai halál utáni beavatkozása erőltetett lenne, ha nem tudnám, hogy a show kezdetén Yusuke már halott volt. Nem szimpla vendettáról van szó: Togurót meg kell állítani, mert főnöke Sakyo alagutat építene a szörnyek világa felé, ami százmilliók halálát okozná. Yusukéből ki kellett csikarni végső tartalékait. Apropó: a második szezon krízise ugyanez, de másmódon. Shinobu Sensui, a Yusuke előtti szellemdetektív szintén telitalálat, kedvenc karakterem Toguro után. Amikor azt hinnénk, hogy már teljesen ismerjük a motivációit, hozzátesznek még valami újat, de nem érződik elcsépeltnek. Embereket fordít a társadalom ellen, hogy alagutat nyisson az emberi világba. Hogy megtudja, van-e joga a véres történelmű emberiségnek fennmaradni. Hogy közeli halála előtt vezekelni tudjon a szörnyek elleni gyilkosságokért, amiket még detektívként követett el. Sok elemet, ami a sorozat elején még nevetségesnek tűnhet, megpróbálnak kozmetikázni a második szezonban. Ko-Enma egy főnökösködő kétéves, de álcája és szellemi szintje egy fiatal felnőttet takar. Állandóan cumi van a szájában, de az egy gyűrű, amit a testén tartásával tölt fel szellemi erővel. Oké, ez erőltetett magyarázat. De a Mafukan szerepe az eseményekben azt hiszem, kellően illeszkedik egésznek a koncepciójába. Ko-Enma alakja ebben a fejezetkörben a legszimpatikusabb számomra. A viselkedésén látszik, hogy nagy reményekkel tekintett a fiatal Sensuira, aki most egy többszörös személyiséghasadáson esett keresztül, és ma már ő fenyegeti az emberiséget. Fontos szerephez jut a taktika, az okos ötletek és az éles karakterfejlődések. Kicsit erőltetettnek éreztem, hogy Yusukéről megtudjuk: egy mazoku démon vére folyik az ereiben. Tudom, még mindig jobb, hogy az őse volt démon, mintha az apja lenne démon. És ez legitimálja, hogy Yusuke immár másodszor is meghal. Ezt így lehet interpretálni: második halálakor Urameshi szellemi ereje már elég nagy volt, hogy a vérében tárolt démoni DNS spontán módon feltámassza őt. Amivel még nem voltam kibékülve, hogy Ko-Enma a Mafukant arra fordítja, hogy Sensui egyik emberét feltámassza. Komolyra fordítva: ha én lennék a Szellemvilág vezetője, akkor előbb a percekre levő apokalipszis megoldására fókuszálnék, és csak azután a tragédia egyes áldozatai. De ez csak én vagyok. Teljesen meggyőző, ahogy Yusuke útja különválik minden barátjáétól, és hogy mind a saját jövőjük megalapozására fordítják az erejüket. Ahogy a mind magányosabb fiú egy alvilági hatalmi játszma közepébe csöppen, Toguro egyik utolsó mondata látszik valóra válni: „neki is választania kell majd az erő és a barátai között”. Yomi, Raisen és Mukuro is kitűnő karakterek önmagukban és alvilági vezérekként is. Mikor Raisen meghal, Yusuke felveti, hogy egy véres háború helyett döntsék el viadallal az alvilág sorsát. Ez egy nehéz eset. Érdekes ötletnek tartom, hogy Yusuke beismeri, nem vezető-típus, és saját személyes tapasztalatai alapján cselekszik. Erőltetettnek érzem, hogy a Mukuro és Yomi mondjanak le a birodalmaikról. Viszont ha Raisen régi harcostársait, Kuramát, Hieit nézzük, valamivel érthetőbbé válik. Ha egy véres háború csak egy igen szűk réteg hatalmi pozícióiról szól, az egyszerű démonnépnek ez púp a hátára. A fő démonkaraktereknek pedig van annyi eszük, hogy inkább ezzel a módszerrel döntsék el az alvilág sorsát. Ha Mukuro és azok az S-osztályú barátai Raisennek elfogadják ezt a gondolkodásmódot, akkor Yomi teljesen elszigetelődne és a biztos vesztébe rohanna. A végső katarzis a viadalon, mikor Yusuke Yomival harcol, és felfedezi magában, mi a célja. Toguro és Sensui is veszítettek ellene végül. De az első győzelmét Yusuke gyakorlatilag végigkínlódta, eszköz volt hogy a tanítója és az ellenfele rendezzék az ügyüket. Sensui pedig halálos betegségétől űzve utoljára próbára akarta tenni a sorsot, hogy válaszokat és vezeklést találjon. Most viszont hiába veszít Yusuke, élvezetből harcol, és mindenki másnak is megtanította ennek az értékét. Hokushin gondolatai, hogy Raisen büszke volna Yusukéra, nyilvánvalóan azt jelenti: végre elérte azt, amit ő akart; a szellemi erő leigázza a démonit. A mellékszálak közül némelyekkel nem vagyok kibékülve. George egész alakja irritált, Ko-Enma riogatása a fenekeléssel izzasztóan röhejes lett. Kuwabara és Yukina emlékeztetnek a fiatal Genkai és Toguro párra, de lehet csak a méreteik miatt. Hiei döntése, hogy nem fedi fel Yukinának, hogy ő a bátyja, érthető. Hieire sokan vadásznak az alvilágban, és Yukinának is ki kellene tudnia következtetnie az igazat. Botan és Ko-Enma személyiségével a Sensui-körre sikerült megbarátkoznom, Kuwabara poénkodása pedig még a komoly értékrendje dacára is fárasztó volt néha. Toguro megöli Genkait, de vigyázott a testére, hogy feltámadhasson. És itt van ez a sor: „A lelkemet eladtam, de a büszkeségemet nem.” Értem, hogy az „eladni a lelket” minek a megfeleltetése. De komolyan: mégis mekkora hányadát adta el Toguro a lelkének?! Külön elcsépeltnek éreztem az utolsó részt. Rendben, látjuk a főszereplőket 2 évvel később felnőttekként. De ez a befejezés valahogy erősen klisé-kinézetű. „Annyi kalandot éltünk meg, hogy eladhatnánk az ötletet egy rajzfilmgyárnak.” Nem tehetek róla, de ez nekem túl kukoricás lezárás. Yusuke az elmúlt két évben miért nem kereste meg Keiko-t, ha annyira szerette őt? Semmilyen formában nem vette fel vele a kapcsolatot. Csak arra tudok gondolni, hogy írók ezt arra használták – akárcsak a második halálát Sensui barlangjában –, hogy visszakanyarodjanak az eredeti „szellemsrác” imidzs felé, ahonnan a korábbi detektív elindult. Yu Yu Hakusho a nagyvárosi és a harcművészeti animék között is érmet érdemel. Egyszerű, de gondolatformáló, és menetközben egészen kicsiszolódik benne a szimbolika és az életszerűség. Kedvenc harcosanimém rögtön a két Dragonball mögött. A fenntartásaimmal együtt is, mindenképpen megérdemel egy 8/10-et. |
2011-03-29 09:34.40 |
Köszi. : ) |
2011-03-29 09:24.19 |
Sokan látják mi az ember, illetve mi mindenné válhat. De csak kevés ember tudja felmérni a szakadékot, ami a kettő között húzódik.
(Ez dr. House egyik mondata átvariálva : )) |
2011-03-29 09:17.53 |
Yu Yu Hakusho – A szellemfiú
Egy anime gyakran sokkal hosszabb ideig van műsoron, mint amennyire azt eredetileg megtervezték. Ilyenkor A) továbbépítik a történetet; B) elnyújtják ugyanazt a konfliktust időben; esetleg C) folytatás-sorozatokat készítenek neki. Bizonyos szemszögből a Yu Yu Hakusho rokona a Dragonballnak. Egy harcművészeti anime, amely részben a nagyvárosban, részben egzotikus idegen tájakon játszódik. A protagonista egy nehézfejű, de jószándékú fiú, akit egy mester harci technikákra tanít meg. A küzdelmek tétje emberek, tömegek vagy a világ túlélése. A protagonista barátai átlagos emberek vagy lények, és persze: harcosok. És akárcsak az első Dragonball-sorozat, ez is csak körülbelül 50 részre volt tervezve, de menetközben felfejlődött a sztori színvonala. Urameshi Yusuke az első évadban még maga is csak egy átlagos iskolakerülő. A mangában egy kicsit elvadultabb az imidzse, de ez nem olyan fontos. Hívhatjuk szellemfiúnak, mert az első néhány részben csupán egy frissen meghalt lélek, aki figyel a hozzá közel álló emberekre. A történet harcművészeti elemeket Yusuke küldetései révén hoz be, mivel a feltámadásának ára a Szellemvilág Detektívje cím volt. Ez engem a Knight Rider alapfelállására emlékeztet: a jó eszű, lelkiismeretes fickó meghal, de egy felsőbb szervezet nyomozójaként elkezdi új életét, egy hasznos társsal és néhány új képességgel. Rengeteg érdekes szituáció adódhat egy ilyesfajta sztoriból, és a sorozat élni is tud a lehetőségeivel. Tetszett a 3 Talizmán és a 4 Szörnyvezér esete is. De az első évad fő cselekménye csak akkor kezdődik, mikor a hótündér Yukinát kell kiszabadítaniuk. Toguro, az izommester démon az egyik legjobb antagonista, akit valaha is megismertem animében. Komoly harcos, konkrét nézetvilággal, értékrenddel és tervekkel. A tettei reprezentálják mindazt, ahogyan viszonyult a világhoz, amelyben él. Háttértörténete részletes és gondolatprovokatív, az ember akaratlanul is beleképzeli magát a helyzetébe. Genkai és Toguro közös múltja kellemes meglepetés volt. Yusuke, Kuwabara, Kurama és Hiei kitűnő csapatnak bizonyulnak minden egyes küldetés folyamán, noha egyikük sincs igazán elragadtatva a többiektől. A Sötét Harcművészetek Tornáján nemcsak a harcolt csapatok ereje, de az általuk kivetített problémák is mindig változnak: a Ryokurukai az alantasságot, az Ichigaki az egyéni lélek feladását, a Masho a korruptságot, az Uraotogi az arroganciát. Yusukéék nemcsak győzni akarnak: ahogy Kuwabara mondja Keikónak: az ellenfelük személyisége fölé kell kerekedniük. Igen kevés anime képes arra, hogy ezt a törekvést teljesen kibontsa. Ez egy közülük. A Reiko-Dama átadásával Yusuke az emberi teljesítőkészség határára jut, de az erejét nem tudja rögtön lehívni. Mikor a döntőben Toguróval megküzd, lépésről lépésre nehezedik a csata. Genkai halál utáni beavatkozása erőltetett lenne, ha nem tudnám, hogy a show kezdetén Yusuke már halott volt. Nem szimpla vendettáról van szó: Togurót meg kell állítani, mert főnöke Sakyo alagutat építene a szörnyek világa felé, ami százmilliók halálát okozná. Yusukéből ki kellett csikarni végső tartalékait. Apropó: a második szezon krízise ugyanez, de másmódon. Shinobu Sensui, a Yusuke előtti szellemdetektív szintén telitalálat, kedvenc karakterem Toguro után. Amikor azt hinnénk, hogy már teljesen ismerjük a motivációit, hozzátesznek még valami újat, de nem érződik elcsépeltnek. Embereket fordít a társadalom ellen, hogy alagutat nyisson az emberi világba. Hogy megtudja, van-e joga a véres történelmű emberiségnek fennmaradni. Hogy közeli halála előtt vezekelni tudjon a szörnyek elleni gyilkosságokért, amiket még detektívként követett el. Sok elemet, ami a sorozat elején még nevetségesnek tűnhet, megpróbálnak kozmetikázni a második szezonban. Ko-Enma egy főnökösködő kétéves, de álcája és szellemi szintje egy fiatal felnőttet takar. Állandóan cumi van a szájában, de az egy gyűrű, amit a testén tartásával tölt fel szellemi erővel. Oké, ez erőltetett magyarázat. De a Mafukan szerepe az eseményekben azt hiszem, kellően illeszkedik egésznek a koncepciójába. Ko-Enma alakja ebben a fejezetkörben a legszimpatikusabb számomra. A viselkedésén látszik, hogy nagy reményekkel tekintett a fiatal Sensuira, aki most egy többszörös személyiséghasadáson esett keresztül, és ma már ő fenyegeti az emberiséget. Fontos szerephez jut a taktika, az okos ötletek és az éles karakterfejlődések. Kicsit erőltetettnek éreztem, hogy Yusukéről megtudjuk: egy mazoku démon vére folyik az ereiben. Tudom, még mindig jobb, hogy az őse volt démon, mintha az apja lenne démon. És ez legitimálja, hogy Yusuke immár másodszor is meghal. Ezt így lehet interpretálni: második halálakor Urameshi szellemi ereje már elég nagy volt, hogy a vérében tárolt démoni DNS spontán módon feltámassza őt. Amivel még nem voltam kibékülve, hogy Ko-Enma a Mafukant arra fordítja, hogy Sensui egyik emberét feltámassza. Komolyra fordítva: ha én lennék a Szellemvilág vezetője, akkor előbb a percekre levő apokalipszis megoldására fókuszálnék, és csak azután a tragédia egyes áldozatai. De ez csak én vagyok. Teljesen meggyőző, ahogy Yusuke útja különválik minden barátjáétól, és hogy mind a saját jövőjük megalapozására fordítják az erejüket. Ahogy a mind magányosabb fiú egy alvilági hatalmi játszma közepébe csöppen, Toguro egyik utolsó mondata látszik valóra válni: „neki is választania kell majd az erő és a barátai között”. Yomi, Raisen és Mukuro is kitűnő karakterek önmagukban és alvilági vezérekként is. Mikor Raisen meghal, Yusuke felveti, hogy egy véres háború helyett döntsék el viadallal az alvilág sorsát. Ez egy nehéz eset. Érdekes ötletnek tartom, hogy Yusuke beismeri, nem vezető-típus, és saját személyes tapasztalatai alapján cselekszik. Erőltetettnek érzem, hogy a Mukuro és Yomi mondjanak le a birodalmaikról. Viszont ha Raisen régi harcostársait, Kuramát, Hieit nézzük, valamivel érthetőbbé válik. Ha egy véres háború csak egy igen szűk réteg hatalmi pozícióiról szól, az egyszerű démonnépnek ez púp a hátára. A fő démonkaraktereknek pedig van annyi eszük, hogy inkább ezzel a módszerrel döntsék el az alvilág sorsát. Ha Mukuro és azok az S-osztályú barátai Raisennek elfogadják ezt a gondolkodásmódot, akkor Yomi teljesen elszigetelődne és a biztos vesztébe rohanna. A végső katarzis a viadalon, mikor Yusuke Yomival harcol, és felfedezi magában, mi a célja. Toguro és Sensui is veszítettek ellene végül. De az első győzelmét Yusuke gyakorlatilag végigkínlódta, eszköz volt hogy a tanítója és az ellenfele rendezzék az ügyüket. Sensui pedig halálos betegségétől űzve utoljára próbára akarta tenni a sorsot, hogy válaszokat és vezeklést találjon. Most viszont hiába veszít Yusuke, élvezetből harcol, és mindenki másnak is megtanította ennek az értékét. Hokushin gondolatai, hogy Raisen büszke volna Yusukéra, nyilvánvalóan azt jelenti: végre elérte azt, amit ő akart; a szellemi erő leigázza a démonit. A mellékszálak közül némelyekkel nem vagyok kibékülve. George egész alakja irritált, Ko-Enma riogatása a fenekeléssel izzasztóan röhejes lett. Kuwabara és Yukina emlékeztetnek a fiatal Genkai és Toguro párra, de lehet csak a méreteik miatt. Hiei döntése, hogy nem fedi fel Yukinának, hogy ő a bátyja, érthető. Hieire sokan vadásznak az alvilágban, és Yukinának is ki kellene tudnia következtetnie az igazat. Botan és Ko-Enma személyiségével a Sensui-körre sikerült megbarátkoznom, Kuwabara poénkodása pedig még a komoly értékrendje dacára is fárasztó volt néha. Toguro megöli Genkait, de vigyázott a testére, hogy feltámadhasson. És itt van ez a sor: „A lelkemet eladtam, de a büszkeségemet nem.” Értem, hogy az „eladni a lelket” minek a megfeleltetése. De komolyan: mégis mekkora hányadát adta el Toguro a lelkének?! Külön elcsépeltnek éreztem az utolsó részt. Rendben, látjuk a főszereplőket 2 évvel később felnőttekként. De ez a befejezés valahogy erősen klisé-kinézetű. „Annyi kalandot éltünk meg, hogy eladhatnánk az ötletet egy rajzfilmgyárnak.” Nem tehetek róla, de ez nekem túl kukoricás lezárás. Yusuke az elmúlt két évben miért nem kereste meg Keiko-t, ha annyira szerette őt? Semmilyen formában nem vette fel vele a kapcsolatot. Csak arra tudok gondolni, hogy írók ezt arra használták – akárcsak a második halálát Sensui barlangjában –, hogy visszakanyarodjanak az eredeti „szellemsrác” imidzs felé, ahonnan a korábbi detektív elindult. Yu Yu Hakusho a nagyvárosi és a harcművészeti animék között is érmet érdemel. Egyszerű, de gondolatformáló, és menetközben egészen kicsiszolódik benne a szimbolika és az életszerűség. Kedvenc harcosanimém rögtön a két Dragonball mögött. A fenntartásaimmal együtt is, mindenképpen megérdemel egy 8/10-et. |
2011-03-29 08:04.19 |
Köszi. : )
Hál'Istennek legalább a gyári duplabeszédre nagyjából emlékszem, hogy hangzott el. |
2011-03-29 08:02.30 |
Dehát mi újat tudna hozzátenni az eddigi szerepéhez, ami még nem volt? Annak a karakternek már ki lett fejtve a relatív potenciálja. |
2011-03-28 20:16.04 |
Hát igen, a prebenhuri korban is léteztek már hangos filmek... |
2011-03-28 20:15.11 |
Ja, az első és a negyedik évadban legjobbak a poénjai. |
2011-03-28 19:45.09 |
Ha egy vagy max. két szóval kéne megpróbálnom jellemzni ezen szériát, azt hiszem, a "nyálfürdetett orgiaparódia" megfelelne rá... |
2011-03-28 19:25.49 |
A filmet gyártó stúdió neve mi? Úgy rémlik, hogy már megszűnt a cég. |
2011-03-28 19:25.38 |
Sajnos, mai szemmel nézve már nem volt annyira erőtlejes hatása, mint gyerekkoromban. És nem a gnúszar új szinkron miatt pár éve: videóról néztem meg eredeti zsír szinkronnal. Azt kell mondjam, körülbelül 5 vagy 6/10. |
2011-03-28 18:25.58 |
Ezt csak elraktároznám itt, ha senkit nem zavar:
http://www.youtube.com/watch?v=kYfibSaDHrM&feature=fvw |
2011-03-28 18:21.26 |
Nekem ez kafferbivaly****. |
2011-03-28 18:19.46 |
Jól van, kommentálom a pontokat. : )
1. Le van szarva az angol: bármelyik földi nyelv lehet helyette, amelyre le tudják szinkronizálni a filmet. 2. A gravitációt mesterségesen is létre lehet ám hozni. 3. Az űrben tényleg vannak a robbanáshoz szükséges gázok, de csak égitestek vagy humanoidok alkotta űrgépek közelében. Az átlagos űrtérben kötve hiszem. 4. Én nem vagyok fizikus, de elvileg a hang is csak hullám, szóval nincs kizárva, hogy terjedjen űrben. Azt viszont már persze soha nem venném be, hogy beszélgetni lehet az űrben, mégha lélegezni is tudna ott valaki (A Superman IV.-ben Reeve-vel is eljátszatták ezt a baromságot) 5. Igazad van. Bár sose adják meg, mekkora egyik bolygó a másikhoz képest, tényleg zavarónak hathat egy idő után, hogy mindenütt ugyanolyan könnyen, ugyanolyan súlyértékkel mozognak. 6. Mutathatnák, ahogy esznek vagy vécéznek az űrhajón, de nem lenne túl gusztusos. Hacsak a cselekményben nincs szerepe, akkor inkább mellőzzük. 7. Bevallom, ez engem is érdekelne, hogy mi alapján dől el náluk. 8. A Star Wars alapkereteit tekintve ez nem meglepő. Mellesleg, ha jól tudom, csak a Coruscant ilyen. 9. Tényleg nem ártott volna látnunk egyszer kétszer, hogy a lézerpisztoly akár lemerül, akár feltöltik azt. 10. Távoli civilizációk más-más nyelven köszönnek, ellenben naná, hogy ismerik a leszállási engedély fogalmát, ha egyszer már településeik és repülő járműveik vannak. Szóval a 10-ből 4 kérdésedet én magam is feltenném. |
2011-03-28 18:00.44 |
Szándékosan kirekesztettem, kiirtottam a látványefektusokat a filmből a tudatomban, miközben néztem legutóbb a filmet. Hagyjuk a látványt, nem érdekel. A többi részét kellett volna izmosabbra kidolgozni. |
2011-03-28 17:04.13 |
A sztori maga még tényleg ígéretes volna. De nagyon sok részlet benne vagy megmagyarázatlan, vagy logikailag kilóg a sorból.
A legtöbb hangsúly ráadásul egyáltalán nem is a történeten, a jellemeken vagy a dialógusokon van, hanem csak a látványefektusokon. Palpatine volt az egyetlen az 1. részben, akinek a mondatai nem voltak gyengék, neki is csak a civil megjelenéseikor. |
2011-03-28 16:41.34 |
; D
Hát nézzük: - Az első kérdést kérlek fogalmazd át, mert nem értem. - Nem "egy bolygó egy egész nép." Hanem egy bolygó egyetlen államalakulat. Ez a Star Wars keretének része, és nem ütközik logikailag más elemeivel. Szólj, ha tévedek! - Chewy durmogása egy nyelv, szintén a Star Wars világának alapvonása, bárminemű eszmeiségtől független, konkrét fantáziaelem - Nem láttam, hogy kettészakad-e vagy sem. Csak annyit láttam, hogy összeesik a ruha. - A lázadás idején biztos nem zöldfülű vadászgép-pilótákat alkalmaznak. Ezért nézett először a többi pilóta ferdeszemmel Luke-ra. |
2011-03-28 16:20.53 |
Egy sorozat sztárjának lenni jár előnyökkel és hátrányokkal is a filmszakmában. |