Ami azt illeti, engem meglepett, hogy nem a megalittá tömgicsélt Avatar, hanem A bombák földjén kapta a legtöbb Oscart. Bár talán mert a Bafta-tarolását félvállról vettem.

Batman - A Sötét Lovag - Mi hír a 3. részről?

2011-02-26 13:57.20

Először még én is úgy képzeltem, hogy vezéralaknak egy kevésbé feltűnő küllemű főantagonista volna célszerű (pl. Roman Sionis). De ha Bane karakterét úgy formálják meg, hogy a tettein kívül a gesztusain is átérződjön az intelligencia, akkor hihető lesz, hogy mentori segítség nélkül ki tudta művelni magát a börtönben. A tudás harácsolása még nem fedné le a figura körültekintető, illetve meglepésre képes észjárását.

Azonkívül: Batmannek végre a nyomozó készségét is ki kell érlelniük a TDKR-ben, mert már csak így tudnák tetten érhető módon bővíteni Bruce Wayne alakját. IQ-párbaj, fizikai kivetítéssel.

Dragon Ball (sorozat) - Vélemények

2011-02-26 13:50.54

Kiegészítéseidet megköszönöm, érdekes információkkal láttál el.
Az összefüggés az állatfigurák és Goku korosodása között kézenfekvő és utólag visszagondolva rá, logikus is: ezért változott Anakin Skywalker idősebbé válásával a Star Wars egyes részeinek hangvétele, mintegy kivetítve az ő lelkének állapotát.
A sagák körülhatároltsága szerintem a Dragonball Z-ben picit erősebben erősebben, talán mert ott már lényegében egyetlen fő antagonista halála jelzi a határvonalakat. Csak örülni tudok neki, hogy 444 részes lett a két sorozat együttvéve.
Ami a harcokat illeti, mindenképpen tudnod kell, hogy soha nem fénydobálásnak tartottam őket, mint a Sailor Moon esetében. Az ezotéria harcművészeti alkalmazásairól (harmadik szem, koncentratív energetikai sugár, irányított levitáció stb.) hiányosak ugyan az ismereteim, azonban teljesen betagozódtak a szemléletvilágomba. Olvastam például, hogy ezzel az egyujjas erőátvitellel különösebb fizikai erőfeszítés nélkül is lehet akár ölni is. Sőt: kellően magas szinten irányítani lehet a bekövetkeztének időzítését, és még megfelelő kezeléssel is hónapokba telhet, mire a szervezet rendbejön. Manapság ezt az átlagember azért nem hiszi el, mert ami könnyen elérhető, evidenssé válik számukra.
Most, hogy már tudom, honnan ered a Dragonball és figuráinak alapötlete, örülök neki, hogy a széria felfejlődött oda, hogy önálló fantáziauniverzummá váljon saját logikája negligálása nélkül. Ha végig görcsösen ragaszkodtak volna a mondához, az egy idő után visszatartotta volna az animét. Ezért is gyűlölöm az ún. "GT"-t: ott már úgy próbálták nézettséghajhász módon továbbvinni a történetet, hogy szinte bármit belemagyaráztak, és teljesen elmosódtak az eredeti keretek. Ugyanezt állítom az animációs filmekről is, amik hozzá-hozzá toldottak VOLNA egy-két dolgot az összképhez. Nálam a Dragonball kizűrólag csak az alapsorozat és a Z, semmi több.
Határozottan örülök neki, hogy ennyire szorosan követve hozták be a mangát; kiderült, hogy a Z-beli Buu-sagában szinte kiirtották Ten Shin Han szerepét a történetből a hangszínésszel történt sajnálatos esemény miatt. Súlyos hiba volt. Nem akarok most belemenni a Z latolgatásába, mert most az alapsorozatról beszélünk.
Ezek tükrében már nem hiszem elnézőnek magamat, amiért végülis 5 csillagon hagytam az alapszéria értékelését. Mégegyszer köszönöm.

Alkonyat - Indítsunk "kampányt", hogy Stephenie Meyer tovább írja a történetet!

2011-02-26 10:43.42

Ahogy a stúdiókat ismerem, az utolsó rész már 3D-be akarják majd leadni.

Asszociáció

2011-02-26 10:37.56

Superman

Oscar Díj 2011

2011-02-26 09:29.47

még jobb! : )

2011-02-26 09:27.40

Holnap lesz a málnagála, ugye?

Smallville (sorozat) - 10. évad

2011-02-26 08:52.12

Természetesen az eredetit.

...az a bizonyos filmjelenet, amit SOHA nem felejtesz el....

2011-02-26 08:49.43

Amikor a Knight Riderben K.I.T.T. és Michael másodjára néz szembe K.A.R.R.-ral. Mikor egymásnak hajtanak, hogy ugorva ütközzenek, sose felejtem el K.A.R.R.-nak a zárómondatát:

# HA NEKEM EL KELL PUSZTULNOM... PUSZTULJATOK EL TI IS! #

A legjobb horror film!

2011-02-25 23:34.04

Minden idők legrosszabb horrorja, sőt legrosszabb filmje: Démonok 2.

Mit hallgatsz most?

2011-02-25 23:29.12

Huszonnégy éves életem legreménytelenebbül szar filmjét. Az abszolút világelsőt a negatív számegyenesen.

Köszönöm neked, TV6.

Mire gondolsz most?

2011-02-25 23:24.49

OLIMPIAI ARANYÉRMES CITROMRA LELTEM A TELEVÍZIÓBAN!

Démonok 2.

Egyelőre ez marad nálam minden idők első legocsmányteljesebb filmje! Gratulálok a rendezőnek a rémálmához!

Démonok 2. - Vélemények

2011-02-25 23:13.35

Dooku is idősebb volt Palpatine-nál.

De tény és való: minden idők leggusztustalanabb figuráját prezentálta a szemem elé ebben a filmben.

Véres sport - Vélemények

2011-02-25 22:49.06

7/10, ütős film, a késő esti viadalfilmek egyik archetípusa. A Mortal Kombat összvissz két percnyit mutatott fel ennek a filmnek a folyamatos harcművészeti színvonalából, noha ez a darab sem egészen mentes a sablonoktól. A kiképzés a legjobb része, bár az ultrakonzervatív kínzótanítás a távol-keleti kultúrákból az én szememben semmivel nem kevesebb a gyilkosságnál.

Démonok 2. - Vélemények

2011-02-25 22:40.31

Ezt nevezem osztályon felüli bélmunkának! Nem kevés fantázia kell ilyen undormányból undorodottmánnyá továbbfejlődött zöld fogkarmos zombiförmedvényhez, bravissimo! Uwe Boll mindenkori legjobb tanítványaihoz iratkozott fel a rendező.

Komolyzene!

2011-02-25 14:13.34

Azt hiszem, ez talán már nevezhető komolyzenének:
http://www.youtube.com/watch?v=D8zlUUrFK-M

Filmkatalógus osztályzatok

2011-02-25 13:42.18

Jó ötlet.

Dragon Ball (sorozat) - Vélemények

2011-02-25 13:32.40

Nem kizárt. <; )

Idézetek filmekből, sorozatokból, ...amiket már betéve tudsz!

2011-02-25 13:12.29

"Banán a kipufogócsőben?!"

Dragon Ball Z (sorozat) - Vélemények

2011-02-25 13:10.31

Megtörtént.

Nana (sorozat) - Vélemények

2011-02-25 13:09.55

Nana – Felnőtt shoujo helyett szappan

Véleményem szerint „Nana” a legjobb valóéletről szóló anime, ami ezidáig eljutott hozzánk. Teljesen a valóság talaján marad, úgy, hogy érdekes, életszerű karakterekkel vezeti végig egy együttes karriertörténetét, annak nehézségeivel és problematikájával együtt. Stílusa sok helyről merít: elődjétől a Paradise Kiss-től, a Sailor Moon 5. évadjáról, egy keveset a Death Note stílusából stb. De eddig talán ez a legkomolyabban vehető shoujo, azaz lányorientált manga-anime.

Az epizódláncolat a nyitódalt nem nézve is kettébontható. Az első 21 epizód (+ a 22. rész első fele) igazán remek. Az anime maga is egy “BlaSt off” (=”kilövés”) tendenciáit hordozza magán. Az elején még megvan a lendület és az érdekfeszítő helyzetek. Ahogy a két Nana katalizátorként hat egymás életére, az a sorozat legnagyobb erénye. Erős benne a humor, de legtöbbször nem zavarba ejtő, mint anno a Sailor Moon-nál. A figurák tettei konzekvensek, a cselekménynek van irányultsága. Érdekes az alaphelyzet, vagyis ahogy a Black Stones karrierje második nekifutásra beindul, egy kívülálló esetlen ügyködése által segítve. A szereplők egymáshoz való viszonyulását is remekül árnyalják; a munkavállalás, a rezsi fizetése, a karrierépítés mind mind fajsúlyos kérdések. Érzelmi konfliktus is akad – Hachi és Shouji szakítása, Nana és Ren újraegyesülése –, de ez is haladó jellegű, kilyukad valahol, és alakítja a sorsukat.

Aztán a 22. résszel ez a lendület valahogy megtört. Az anime lényegét tömörítve 26 részt tett volna ki, ez tisztán kivehető az ezutániakból. A karakterek úgy viselkednek, mintha valami kóbor átok sújtaná őket, cselekvőkészségük jelentősen lelohad. A drámaiságot az apátiába hajló melankólia, az összefogás szellemét pedig a baráti ráhagyás sztereotípiája váltja fel. A fő érzelmi szál, a Takumi-Nobu-Hachi háromszög borzasztó elnyújtott. S miután a 28. részben végre eljutottunk a végkifejletig, a terhesség behozásával az egész önmaga tragikomédiájává válik. Nem érdekel, mivel magyarázza ezt az alkotó: életuntságból fekszünk le fűvel-fával, a nő rejtett luxuséhsége kielégítetlen… ez a latin telenovellák közkedvelt „csavarja”.

Legnagyobb csalódásom Komatsu Nana, alias Hachiko. Amit Yazawa az ő alakjával érzékeltet, az nem gyarlóság, nem jellempusztulás, hanem degeneráció. Kezdve, ahogy belesodródik Ichinose ágyába, folyamatosan kipárolog belőle az a bizakodó, segítőkész énje, amit Nana eredetileg “Hachi”-nak nevezett el. Korábban is kitűnt, hogy önző, szeszélyes, sőt néha éppolyan bőgőmasina, mint Tsukino Bunny. De a 34. részre szabályosan kölnis babává züllik, amikor régi–új vőlegénye közli Nanával a tényállást. Szobatársa, kiegészülése, testvérnél is közelebbi barátja csak valami reakciót várna tőle, erre ő? Jegesen félrenéz, meg se nyikkan, cinikusan a szája elé tartja a kendőjét. És a jelenet végén a szomszéd szobában hagyja, hogy Takumi megerőszakolja, és élvezi is. Nana füle hallatára! Nem a racionálist vagy a boldog véget hiányolom, hanem a minimális IQ–hányadost.

12. rész: “Hiszen most már teljes a banda. Nincs más dolguk, mint valóra váltani az álmaikat. Itt az ideje, hogy én is összeszedjem magam!”

34. rész: “N-na de Takumi, biztos hogy ez jó ötlet, a baba megsérülhet…” – Mikor eltörik az üvegpohár: “Nana!” “Hagyd, ne törődj vele.”

Maximilien Robespierre híres idézete jut erről eszembe:
“…Az érzékenység, amely feláldozza az ártatlanságot a bűnnek, kegyetlen érzékenység; barbár az a könyörület, amely eltűri a zsarnokságot…”

Most őszintén: ennyi tapasztalat után egy felnőtt munkavállaló ezt mutatja fel jellemre? De még nincs vége a félbolond díva mentális ámokfutásának: Miután hetekig boldogan fogadta el Nobu törődését, egy szó nélkül otthagyja (sírva persze); jópofizva él bezárva majd’ 2 hónapig egy kívülről elektronikusan nyitható szobában. Amikor kitör a botrány Ren és Nana miatt, segíteni akar Nanának, kitör Takumi mérgelődéséből, de mire eljut a kocsiajtóig, csak annyira futja tőle, hogy Junkónak a telefonba bőg és hisztizik! Végig arról győzködnek minket, hogy mekkora bűnbánat zajlik le a lányban, de ez tettekben sose nyilvánul meg. Ja, hogy a 40. rész végén az a graffitis-jelent…!

Mellesleg Saotome Junko is megéri a pénzét: egy szűklátókörű, fantáziaszegény pletykafészek, és őtőle vár mindig tanácsot Icihinose-asszonyság. Rokonlelkek, meg kell hagyni. A tévénézők becsapása zajlik itt: őtőle kell mindig tanácsot várni, de a végén kiderül, hogy majdnem mindegyik baromság volt: „ne magyarázkodj Shouji”, „mitől lenne jobb, ha tisztáznátok”, „ki kell tartanod a gyereked apja mellett”?! A Junko-bárja visszanézések már tényleg csak a ráadás ehhez.

Elcsépelt és hatásvadász lezárás a legutolsó rész, ahol Hachiko már a kislányával sétál. Kimonóban elegáns asszonyként, mint egy kirakatbábu. Mosolyog egy sort, és mikor elgondolkodik valamin: csak mered maga elé a semmibe. Nem tudom, miért megint a Sailor Moon-nal huzakodom elő, de anno annak a zárásakor éreztem hasonlóan erős hányingert. Hol van ez ahhoz képest, hogy Nana ököllel állt ki mellette Shouji lebukásakor? Vagy hogy Sachiko félelemtől reszketve odaállt elé, hogy inkább őt verje, és vissza se fog ütni?

A többiek? Nos, Reira a másik önsajnáltató celeb, de neki legalább konkrét oka van rá, hiszen önfenntartó, sokak által imádott énekesnő. Sem ő, sem Komatsu nem érdemlik meg a BlaSt csapatszellemű támogatását, képtelenek személyiségükben gyarapodni vagy fejlődni. Naoki folyton az ügyeletes hülyét játssza, Kyousuke pedig alig ér többet óriásszájú mennyasszonyánál. Ren higgadt jámborsága és Shin kíméletlen kritikus jelleme üdítő volt a sorozat átvészeléséhez, de a személyes kedvencem Yasu, aki toronymagasan a széria legkiforrottabb karaktere.

Nem érdekel, mi minden zajlik a mangában. Olyan sok elvarratlan szál marad az anime végén, amiből mégegy olyan hosszú anime kerekedhetne ki. Elvileg Takumi megcsalja majd Komatsut Reirával, amit ő persze lenyel, hiszen születik majd egy második gyerekük, a kis Ren. Miért nem látjuk, ahogy az ő „izgalmas” múltját kitálalja a média? Attól már elvileg kiugrasztaná a nyulat a bokorból, azaz Komatsut a jellemtelenségből.
Az még hagyjám, hogy sose látjuk Komatsut és Reirát személyesen találkozni. De hogy végződik a szerelmi szál Reira és Ookazaki Shin között?
Ki az ördög az a Stella??
Miért nem derül ki semmi Misato valódi nevéről vagy származásáról?
Hogyhogy Yasu nem derített ki semmit Nana anyjáról, mikor ennyit intézkedett utána?
A sorozat vége felé Ren és Nana többször céloznak rá, hogy a halálba is követik egymást. Minek rakták ezt bele, ha nem szerepelhet az animében Ren későbbi autóbalesete és halála?
És hogy jön Yuri és Miu ebbe a kusza kapcsolatrendszerbe?

Összegezve: A Nana első fele remek útikönyv a japán fiatalok életéről, a másik fele viszont egy szappanopera, animealakba bújtatva. Yazawa Hachija ugyanúgy járt, mint Tsukino Usagi vagy Higurashi Kagome: az írónő éppen azt a legkisebb, elemi problémamegoldó készséget faragta le belőlük, ami egy felnőtt ember szimpátiáját generálná. Márcsak azt remélem, hogy egy napon Satsuki úgy szembesítse hibáival az anyját, hogy ne egy mentálisan sérülteknek fenntartott intézetben kössön ki, vagy ne akarjon mindjárt öngyilkosságba menekülni. 5/10-et adok rá.

2011-02-25 13:09.50

És megegyszer bocsánat.

2011-02-25 13:08.26

Kicsit átdolgoztam a kritikaírásomat az animéről, ezért kérlek nézzétek el nekem, ha monománnak vagy önismétlőnek hat. Előre is megköszönöm.

Dragon Ball (sorozat) - Vélemények

2011-02-25 13:06.17

Dragonball - Sárkánygömbök

"Szon Góku" az animevilág Superman-e. A rajzfilm egyik fő motívuma, ahogy az emberi erő egyre újabb és újabb dimenzióit fedezi fel, miközben ugyanaz a gyermeki lelkű hős marad, aki volt, csak megérik és tapasztaltabb lesz. Több éves időlyukak vannak az egyes viadalok előtt. Ezekből épp eleget látunk, hogy képben legyünk, mi mindent tanul meg Goku, és ne untasson minket, amit a Tornákon felmutat teljesítményre.

Anno a Sailor Moon kapcsán azt írtam: túl van idealizálva, és a stílus elburjánzik az anime saját logikáján. Tudom, a Dragonballt férfinézőknek találták ki, akik konkrétan a bunyókra kíváncsiak. De a stílus és a szimbólumok többnyire pragmatikusak. Akkor mutatják őket, amikor hasznuk van, nemcsak hogy az aktuális helyzet nagyobbnak látszódjon. Szóval tényleg egy életutat követünk végig, nem egy olyan körhintaéletet, mint Ash Ketchum-nál.

Másik gyakori hiba animéknél a monotonitás. Mikor a sorozat háromnegyedében ugyanaz történik, csak más arcokkal minden részben. Ez a baj a Sailor Moon mellett a Pokémonnal vagy a Detektív Conan-nel szintén. A Dragonball-ban van néhány fölös epizód, de legalább 90%-a mindenképp a fő történet része. Son Goku a Sárkánygömbök legendája miatt hagyja el nagyapja otthonát gyerekként. Ez a kiindulópont, amely ráviszi, hogy felfedezze a világot és annak kihívásait. Egyébként első mentora is ezt tanácsolja neki, miután már mindent megtanított neki, amit tudott.

Nagyon sok fontos szereplő van jelen, ezért megpróbálom berakni őket egy-egy kategóriába:

1. közönséges civilek:
Bulma, a fiatal zsenilány Goku legelső barátja, akiben egyfajta feminista büszkeség is dominál. Lunch a két ellentétes személyiségével garancia egy jó nevetésre. Oolongot és Puart én fölöslegesnek éreztem, de az átváltozási képességük elég érdekes volt. Nem volt kifogásom Bora és Upa, vagy Chichi ellen, de Bulma családja például hervasztóan naiv benne.

2. harcosok:
Yamcha egyenes kivetítése a "magányos farkasnak", ugyanígy Ten Shin Han a "tibeti szerzetes" figurájának. Az ő pálfordulása gonosztevőből védelmezővé nagyon szépen le van vezetve, nem érződött elcsépeltnek vagy nyálasnak. Krilin és Chaozu alacsonyabb termetük dacára is veszélyes küzdőfelek, Yajirobe pedig kijózanítóan szkeptikus erdei kardforgató. A fő antagonista, Vezérördög Piccolo erejétől függetlenül is kegyetlen, karizmatikus figura, akárcsak később a fia, az ifjabb Piccolo. Amikor a végén Son Goku egy mágikus babot ad a szájába, és ő unottan elvonul... azt hiszem, ezt a tettét volt a legnehezebb lenyelnem vele kapcsolatban.

3. tanítók
Muten Roshi, a Teknős Remete egy személyben visszavonult tanító, megfontolt harcos és perverz széltoló. Tetszett, hogy a Jackie Chan név alatt - jó választás! - fejezi be növendékei képzését. Yamcha gyanakszik a kilétére, a találkozás Ten Shin Hannal pedig ráébreszti, hogy a szerepe immár lezárult. A Hollók Remetéje és Tao Pay Pay igazi kegyetlen tanárok, akik növendékeiket is a gyilkolás és a hatalom útjára igyekeztek terelni. Karin és Popo is egyedi tanáralakok; Kamival kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Bár ő alkotta Shenlongot és a Sárkánygömböket, de nekem picit elfogultabb, dogmatikusabb, mint kellene legyen.

Sokaknak taszítónak tűnhet a sok állatküllemű lakos ebben az animében. Én azt mondom, nem bántja annyira az ember szemét, nem adnak le bugyuta Jar Jar Binks kunsztokat. Helyenként van pár bugyuta jelenet a szériában (pl. Blue tábornok visszaútja a bázisra, Oolong és Roshi nőmániája), de ezek nem rontják le sorozaton belüli logikát. A démonok megjelenésével pedig a brutalitási faktor is fokozódik, jól arányolják a tét nagyságát.

A küzdelmek sem merülnek ki sima bunyóban vagy fénydobálásban: nincs két egyforma mozdulat a filmben, minden technika és párviadal a maga egyéni vonásait hordozza magán. Élvezetes volt számomra a 3 Fegyvertelen Harcművészetek Nagytornája. Persze, nem kell sok ész, hogy az ember kikövetkeztesse a végkimenetelüket. De ahogy prezentálják a szereplők mentális és fizikai fejlődési irányát, pontosan lekövethető és formatartó.

Érdekes volt látni, valahányszor Son Goku a városi élet közegével és eszközeivel ismerkedett. Továbbá, hogy a bolygó legnagyobb független hadereje, a Vörös Szalagrend ellen is az erejére támaszkodva hadakozik. Rendben, a való életben kizárt, hogy egy harcost nem lyuggassanak szitává a golyók, aknák és lézerek, de ha már éles helyzetbe kerül az ember, akkor túl kell élni, és ez a lényeg.

Talán túl elnéző vagyok a gazdag jellemek és stílusos harcok miatt. De nem látok súlyos hibát a szerkezetében vagy a szimbolikájában. Kifejezetten tetszett, sokadik nézésre is meg tudja ragadni a figyelmemet és a fantáziámat. Adok rá egy 9/10-et.

Sailor Moon (sorozat) - Vélemények

2011-02-25 13:05.19

Oké, átsietek azokba a topic-okba.

2011-02-25 12:47.21

Köszi. : ) A Nanáét is beraknám, csak félek, hogy rámfognák a többiek itt, hogy fölösen foglalom a topic-ot. Vagy berakjam ide azt is?

2011-02-25 12:30.36

KARAKTEREK

Nagyon sok fő- és mellékszereplőt vonultatnak fel. Ez nagyszerű, mert kitágítja a prezentált világot. Mindenkinek vannak erényei, személyisége. Én most a főbb hibáikat venném sorra. Tsukino Usagi jelleme úgy fejlődik, mint a hullámvasút íve: élesen fel az erénybe, meredeken le a nyüglődésbe, hirtelen tanul és elemzi magát, majd rögtön felejt és farsan toporzékol. Valami lelki érés hosszútávon is lerakódik benne, de ezt nem igazán látjuk azon, ahogy a mindennapi életét éli. Amy és Makoto végig életszerű, kitűnően fejlődő egyéniségek. "Chibi Usagi" az "R"-es síróbabából a "Sailor Stars" elejére nagyon szépen beérik, még jobban, mint névrokona. Mamoru és Rei csalódások nekem. Az első évadban még határozott és rugalmas jellemek sok lélekerővel, aztán minden fejezettel jobban leszelídülnek. Minako is, csak ő még szerintem le is gárgyul, az utolsó évadban már kifejezetten irritáló és dilis. A külső senshik közül Haruka tanul valamicskét a csapatmunkáról, Michiru és Setsuna merev jeges dívák a legvégig, körülbástyázva az eleve elrendelés és a szent hierarchia sztereotípiáival. Hotaru, ’Elios és a 3 macska nem sokmindent csinálnak, csak ott vannak. Mellékszereplők közül Naru az 1. évad után fokozatosan eltűnt; a Furuhata-testvérek, Motoki és Unazuki mindig csak mosolyognak, a Tsukino-família pedig kong az üres idillizmustól. A "Csillag Fények" trióból Seiya a legkedvelhetőbb, de Taikinek és Yatennek is van némi színezete.

CSELEKMÉNYVEZETÉS:

Végig ugyanaz marad a recept: Egy sötét alak démonai libasorban keresnek egy embert, hogy megszerezzenek tőlük valamilyen lélek-alkotórészt (életenergia, szívkristály, álomsürítmény, csillagmag). Majd jönnek a senshik, és több-kevesebb bohóckodás után egyszer csak békét adnak a soron lévő teremtménynek (halál, emberré változtatás). Mikor a vége felé kiderül a gonosz kiléte, az rátelepszik az egész planétára megfelelő magyrázat nélkül. De a "lánykatonák" bivalykozmikus kristálya mindent maradéktalanul rendbehoz és felvirágoztat. Néha agymossák, sőt átváltoztatják valamely szereplőket, de az ilyen légből kapott dráma nagyon papírízű az én ízlésemnek. A nyomozás menetét az "S" fejezet utolsó negyedében vezetik végig a legszebben: ott tényleg elhiszem hogy konkrét információk révén, tétre megy a nyomozás és a felkészülés. De ez a tét se lehet sok, hiszen vegyük át újra: ha annak idején Selene királynő által ilyen pontosan lemásolva, egyazon városba betájolva születtek újjá, akkor mi a kockázat abban, hogy megint meghalhatnak? Mégcsak nem is kell újra megvárniuk, hogy leszülessenek új személyként. Gyakran egyszerűen csak visszajönnek a halálból valamilyen kozmikus hatalom révén. Így a küzdelmeik tétje legfeljebb a tömegek szenvedése lehetne. Ők viszont úgy tűnik, minden szezonban simán lenylik a borzalmakat, ami történik körülöttük.

RUHÁZAT, SZEMÉLYAZONOSSÁG

A szereplők külleme és álcája is erős jelentést hordoz, de többnyire fájdalmasan nyilvánvalóan utalnak a kilétükre. A Sailor-fuku a lányok iskolás mivoltát hangsúlyozza. Tegyük fel, hogy az arcuk és hajuk fedve van, semmi mágia. Ha egy nyomozócsoport elkezdi sorra venni az adataikat (név, méret, haj, létszám stb.) napok alatt rájönnének mindegyikük kilétére! Ugyanez áll Mamorura is, akinek ruhája egy báli szmokinger és V mint Vendettáns kombinációja. Az 1. intro képsorainál a maszkja V maszkja, csak bajusz nélkül! A rózsadobálás tipikus animeadalék, de apropó nélkül nevetséges. De legalább Mamoru neve nem kulcs a másik személyazonosságához: Sailor Moon annyit tesz: "Holdmatróz, Matrózruhás Hold". És ő civilben Tsukino Usagi, vagyis Holnak nyula. Kész. Ez olyan, mint ha a Jim Carrey-féle Edward N. Nygmáról nem látná senki, hogy ő Rébusz. Ó, és mellesleg: mi a túró köze van a japán iskolai matrózegyenruhának szimbolikailag egy görög-bizánci jellegtípusú, ezoterikus királyság kultúrköréhez? Ja, hogy ők a célközönség...

ÉRZELMESSÉG, DRÁMAISÁG

A nézőfogáshoz legjobb ütőkártyájuk a készítőknek. Az emberi érzelmi skálát teljes egészében felöleli valamelyik figura valamelyik részében. A több, mint 200 zenetéma között lehetetlen nem találni minimum egy tucatot, ami mély hatással van a nézőre. Nagyobb baj az, hogy a logika sorvadtsága miatt ez a rengeteg érzelem öncélúan tolong, és minden mikroszkopikus kis "probléma" olyan heves reakciót válthat ki, mint az apokalipszis elleni armageddon. Ráadásul az időnként kellemes és pihentető humorfaktor szintén átcsap erőltetett infantilizmusba. A szerelmi kapcsolatok közül a kisebb viszonyokra nem kerül több hangsúly egy vagy két epizódnál, ami nagyon aránytalan. Usagi és Mamoru olyanok, mint a nyúl és a róka: én nem azt mondom, hogy nem illenek össze! De a kettejük kapcsolata az 1. évad után stagnál, vagy néha mesterkélten megszakad valami ál-konfliktus miatt. A hétköznapi együttléteik között csak néhány esetben volt kémia, legtöbbször Mamoru csak pesztrálja Usagit. Van egy egyoldalú szerelmi szál Seiya és Usagi között, ami szintén a predesztinált szerelmet Mamoru felé kellene enyhítse. Ami bizarr nekem, hogy Usagi több kémiát mutat Seiya-val, mint Mamoruval, de a végén csak sajnálkozni tud, holott tonnányi tapasztalata van már ebben. Seiya, becsülöm, hogy meg akartad Usagit hódítani, de biztos találsz majd valaki jobbat. – Ennyit a cselekményről.A 4 másik "Belső Senshi" annyira képes megtartani bármilyen pasit, mint a Szex és New York szingli quartete. A sorozat tehát végig tele van erőteljes érzelmi színezettel: ahol szükséges, ott nagyon szépen megmutatkozik. Ahol nem, ott teljesen szétbomlasztja az értelmet, és valósággal rátelepszik a nézőre.

HÁTTÉRIRODALOM

A manga általában funkcionalitás szerint csoportosítja az ezoterikus elemeket, és ahogy haladunk előre, összeáll egy kirakóssá. Például a 3 shinto ereklye, a Gömb, a Kard és Tükör visszaköszön a Talizmánok képében. A kristálygyógyászatot a kövek és emberek közti kapcsolatban nyíltan bemutatják. A felsőbb létsíkok királyságai, entitásai, valamint a reinkarnáció és a gyógyító erők mind-mind ismeretesek például a Reiki alkalmazói között is. Nem beszélve a látomásokról, paranormális képességekről, amiket már tudományos vizsgálatban is megfigyeltek. A baj az, hogy ez így túltornyozás. Már a mangában is zavaró néha a sok ezoterikus elem együttléte, ami a valóélet és a társadalom törvényserűségeit teljesen figyelmen kívül hagyja. De az egy alapforrás, ezért elfogadható. Az animében akárhogyis, a viszonylagos koherencia végképp teljesen elmosódik: varázs-hatalmak, szent hatalmak és sötét hatalmak kergetik egymást az egész sztori alatt. Ez a szereplők problémamegoldó készségét kompletten lelohasztja, majdhogynem fölöslegessé teszi. Hisz ekkora adományok és képességek birtokában mi olyat találhatnak az életben, amitől tartaniuk kéne? Ami nekik problémát okozhat?

A Sailor Moon éppoly kaliberű alapvetése a shoujo-nek, mint mondjuk a shounené a Dragon Ball. Számos részletét; szimbolikájának, történetének részleteit átvették más animék, sőt nyugati sorozatok. Tízmilliós rajongótábora létezik ma is, de már réges-rég túlélte önmagát, hasonlóképp, mint a Star Wars-univerzum. A „Sera Muun” manga kap tőlem 7/10 pontot, az animeverzióra viszont nem tudok többet adni 5/10-nél. Nagyon lebutított, a stilisztikája teljesen elszabadul menetközben, de valamilyen területet mindenki találhat benne, ami tetszik majd neki.

elejére ... 1060 1061 1062 1063 1064 1065 1066 1067 1068 1069 1070 1071 1072 1073 1074 1075 1076 1077 1078 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk