Dragonball - Sárkánygömbök
"Szon Góku" az animevilág Szupermene. A rajzfilm egyik fő motívuma, ahogy az emberi erő egyre újabb és újabb dimenzióit fedezi fel, miközben ugyanaz a gyermeki lelkű hős marad, aki volt, csak megérik és tapasztaltabb lesz. Több éves időlyukak vannak az egyes viadalok előtt. Ezekből épp eleget látunk, hogy képben legyünk, mi mindent tanul meg Goku, és ne untasson minket, amit a Tornákon felmutat teljesítményre.
Anno a Sailor Moon kapcsán azt írtam: túl van idealizálva, és a stílus elburjánzik az anime saját logikáján. Tudom, a Dragonballt férfinézőknek találták ki, akik konkrétan a bunyókra kíváncsiak. De a stílus és a szimbólumok többnyire pragmatikusak. Akkor mutatják őket, amikor hasznuk van, nemcsak hogy az aktuális helyzet nagyobbnak látszódjon. Szóval tényleg egy életutat követünk végig, nem egy olyan körhintaéletet, mint Ash Ketchum-nál.
Másik gyakori hiba animéknél a motononitás. Mikor a sorozat háromnegyedében ugyanaz történik, csak más arcokkal minden részben. Ez a baj a Sailor Moon mellett a Pokémonnal vagy a Detektív Conannel szintén. A Dragonballban van néhány fölös epizód, de legalább 90%-a mindenképp a fő történet része. Son Goku a Sárkánygömbök legendája miatt hagyja el nagyapja otthonát gyerekként. Ez a kiindulópont, amely ráviszi, hogy felfedezze a világot és annak kihívásait. Egyébként első mentora is ezt tanácsolja neki, miután már mindent megtanított neki, amit tudott.
Nagyon sok fontos szereplő van jelen, ezért megpróbálom berakni őket egy-egy kategóriába:
1. közönséges civilek:
Bulma, a fiatal zsenilány Goku legelső barátja, akiben egyfajta feminista büszkeség is dominál. Lunch a két ellentétes személyiségével garancia egy jó nevetésre. Oolongot és Puart én fölöslegesnek éreztem, de az átváltozási képességük elég érdekes volt. Nem volt kifogásom Bora és Upa, vagy Chichi ellen, de Bulma ultranaiv családjára már alig bírtam ránézni.
2. harcosok:
Yamcha egyenes kivetítése a "magányos farkasnak", ugyanígy Ten Shin Han a "tibeti szerzetes" figurájának. Az ő pálfordulása gonosztevőből védelmezővé nagyon szépen le van vezetve, nem érződött elcsépeltnek vagy nyálasnak. Krilin és Chaozu alacsonyabb termetük dacára is veszélyes küzdőfelek, Yajirobe pedig kijózanítóan szkeptikus erdei kardforgató. A fő antagonista, Vezérördög Piccolo erejétől függetlenül is kegyetlen, karizmatikus figura, akárcsak később a fia, az ifjabb Piccolo. Amikor a végén Son Goku egy mágikus babot ad a szájába, és ő unottan elvonul... azt hiszem, ezt a tettét volt a legnehezebb lenyelnem vele kapcsolatban.
3. tanítók
Son Goku első mentora Muten Roshi, a Teknős Remete. Egy személyben visszavonult tanító, megfontolt harcos és perverz széltoló. Tetszett, hogy a Jackie Chan név alatt - jó választás! - fejezi be növendékei képzését. Yamcha gyanakszik a kilétére, a találkozás Ten Shin Hannal pedig ráébreszti, hogy a szerepe immár lezárult. A Hollók Remetéje és Tao Pay Pay igazi kegyetlen tanárok, akik növendékeiket is a gyilkolás és a hatalom útjára igyekeztek terelni. Karin és Popo is egyedi tanáralakok; Kamival kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Bár ő alkotta Shenlongot és a Sárkánygömböket, de nekem picit elfogultabb, dogmatikusabb, mint kellene legyen.
Sokaknak taszítőnak tűnhet a sok állatküllemű lakos ebben az animében. Én azt mondom, nem bántja annyira az ember szemét, nem adnak le bugyuta Jar-Jar-Binks-kunsztokat. Helyenként van pár bugyuta jelenet a szériában (pl. Blue tábornok visszaútja a bázisra, Oolong és Roshi nőmániája), de ezek nem rontják le sorozaton belüli logikát. A démonok megjelenésével pedig a brutalitási faktor is fokozódik, jól arányolják a tét nagyságát.
A küzdelmek sem merülnek ki sima bunyóban vagy fénydobálásban: nincs két egyforma mozdulat a filmben, minden technika és párviadal a maga egyéni vonásait hordozza magán. Élvezetes volt számmora a 3 Fegyvertelen Harcművészetek Nagytornája. Persze, nem kell sok ész, hogy az ember kikövetkeztesse a végkimenetelüket. De ahogy prezentálják a szereplők mentális és fizikai fejlődési irányát, pontosan lekövethető és formatartó.
Érdekes volt látni, valahányszor Son Goku a városi élet közegével és eszközeivel ismerkedett. Továbbá, hogy a bolygó legnagyobb független hadereje, a Vörös Szalagrend ellen is az erejére támaszkodva hadakozik. Rendben, a való életben kizárt, hogy egy harcost nem lyuggassanak szitává a golyók, aknák és lézerek, de ha már éles helyzetbe kerül az ember, akkor túl kell élni, és ez a lényeg.
Talán túl elnéző vagyok a gazdag jellemek és stílusos harcok miatt. De nem látok súlyos hibát a szerkezetében vagy a szimbolikájában. Kifejezetten tetszett, sokadik nézésre is meg tudja ragadni a figyelmemet és a fantáziámat. Adok rá egy 9/10-et.
|
