Én pedig értékelhetek egy filmet attól függetlenül, hogy olvastam-e az eredeti könyvet.
És lehet a könyv jó, az én szememben Robert Pattinson és Kristen Stewart akkor sem lesz színész/színésznő.

2010-04-01 16:50.15

Szerintem ez egy filmes oldal. Tehát Catherine Hardwicke munkájáról lehet véleményem, függetlenül attól, hogy olvastam-e Meyer könyvét.

2010-04-01 13:26.42

Oké, írok egy újabbnak mondható filmet, ha már a régiek nem érdekelnek: A forrás (The Fountain). Darren Aronofsky rendezte. Ha megnézed, szerintem látni fogod a különbséget.

2010-04-01 13:22.55

Pózoló, sikerre vágyó tinédzserek :) Ha lenne tehetségük, akkor nem lenne egy szavam se...

2010-04-01 13:18.18

Talán azért, mert abban Színész(!)ek játszottak!

2010-04-01 12:58.39

Itt minden a pénzről szól, nem látjátok? Vagy csak én nem veszem észre hogy ez a Pattinson gyerek az új Nicholson, vagy Brando??! XD...
Nem értem, miért ez a nagy Alkonyat-mánia? Ha mindenképp romantikus vámpírsztorira vágytok, akkor Interjú a vámpírral. Az legalább minőségi, nem zs-kategóriás munka...

2001: Űrodüsszeia - Vélemények

2010-01-16 19:32.37

Köszönöm hogy elolvastad és hogy ilyen jónak tartod :)... Valahogy annyi gondolat összegyűlt bennem miután megnéztem a filmet, hogy muszáj voltam kiírni magamból :D

Stanley Kubrick - Kedvenc Kubrick-filmek

2009-12-26 20:27.39

1. 2001: Űrodüsszeia
2. Mechanikus narancs
3. Ragyogás
4. Acéllövedék
5. Tágra zárt szemek

Pokolba taszítva - Vélemények

2009-10-25 21:08.58

Sam Raimi külön kategória. Ő úgy tud horrorfilmet készíteni, mint senki más. Olyan tökéletesen szövi bele a fekete humort, és olyan karakteres ízt kap ettől minden filmje, hogy minden elismerést megérdemel. A rendezőről tudjuk, hogy a klasszikus Gonosz halott trilógiával alapozta meg a nevét, mint a zombis, démonos horrorfilmek egyértelmű klasszikusaival. Az első Gonosz halott talán minden idők legrémisztőbb és legbrutálisabb horrorfilmje, a második rész is hasonló, csak ott már bőven kapunk humorból is, amit ugye előbb mondtam: védjegyévé vált.
A 2000-es években kicsit más tájakra evezett, ő ugyanis az elkövetője a Pókember filmeknek, amiket én magam nem nagyon tudnék megnézni.
Hosszú időt, egész pontosan 17 évet kellett várni arra, hogy Sam Raimi visszatérjen oda, amihez igazán ért: ez pedig a horror műfaj. De nem olyan elcsépelt, százszor látott módon, ahogy a mostani horrorfilmekben megszoktuk, hanem igazán az ő stílusa az egész Pokolba taszítva, bebizonyítva azt, hogy nem felejtett el horrorfilmet készíteni fekete humorral fűszerezve.
A Pokolba taszítva ugyan kevesebb humoros jelenetet tartalmaz, mint az Evil Dead 2, attól még a rajongók ugyanúgy fogják szeretni, mert valahogy inkább én a két Gonosz halott film között helyezném el, ha a hangulatot és az atmoszférát kellene bemutatnom. Több a félelmetes, rémisztő rész, és ezek tényleg olyanok, amitől igazán megijedhet az ember. Nagyon unalmas már a sok sorozatgyilkos, a Péntek 13, Rémálom az Elm utcában és a Sikoly filmeken kívül nem is nagyon láttam ilyen típusú minőségi filmet. Gondolom Sam Raimi is tudja ezt, hogy az az igazi horror, ami túl van a mi világunkon, és olyan démonokat idézhet elő, amiket csak a legrosszabb rémálmainkban tudunk elképzelni. Mellé pedig olyan hangulatot teremt, hogy nagyon kevésnek tűnik az a 100 perc, amíg a film tart.
Az elején még féltem, mert ugye elmúltak már azok az évek, amikor még minőségi horrorokat gyártottak, és volt bennem egy kis kétely, hogy kedvelt túlélőhorroros rendezőnk is ebbe a csapdába esik majd. De ő úgy készített egy filmet, amely szokása szerint minden szabályt felrúg, és minőségileg teszi oda magát de nagyon. És ez szerintem új lökést adhat ennek a műfajnak, mert Sam Raimi bebizonyította, hogy lehet minőségileg alkotni ebben a stílusban is.
A film története amúgy nem bonyolult, nem is kell annak lennie: Christine Brown egy bankban dolgozik, gazdag barátja van, nagyjából kiegyensúlyozott és boldog élete. Egy nap egy cigány asszony keresi fel munkahelyén, azt kérve, hogy meghosszabbíthassa a hitelt a házára. A bankigazgató már nem enged többet, Christine pedig szinte akaratlanul megalázza az asszonyt. Később a parkolóházban a Sylvia Ganush nevű öregasszony megátkozza Christine-t, amely a Pokol egyik legbrutálisabb démonát szabadítja rá. A démon, akit Lamia-nak hívnak két napig kínozza áldozatát, majd széttépi a lelkét...
Christine az eset után azonnal megérzi a változásokat, valaki állandóan ott van a nyomában, sehol nem lehet biztonságban. Fel is keres egy jóst, aki megmondja, hogy ha nem tesz valamit sürgősen, a lelke a Pokolban fog elégni... Egy módszert ajánl is neki, de nem válik be. Lamia üldözése pedig már kibírhatatlan és elviselhetetlen. Rossz álmok, árnyékok a falon, stb...
Végül a jós beszél egy asszonnyal, aki régebben foglalkozott démonűzéssel, és szembe találta magát már Lamia-val is. Most újra itt a lehetőség, egy lehetőség, hogy legyőzze és mellesleg megmentse Christine lelkét.
A sok béna horrorfilm után ez a történet még eredetinek is tűnhet, jó persze nem az, de valljuk be: nem kell annak lennie. Aki rettegésre vágyik, itt komolyan megkapja azt, és még mellesleg szórakoztató is a film. Végig hangulatot és feszültség-teljes, ez főleg Lamia üldözése miatt van így. A szereplők nem alakítanak kiemelkedőt, de egy horrorfilmtől ezt el sem várom. Christine (Alison Lohman) gyönyörű és szimpatikus lány, de nincs olyan karaktere mint Ash-nek a Gonosz halottak-ban. Viszont az is igaz, hogy nem láthatunk rémgyenge alakítást a filmben.
Szóval a Pokolba taszítva hozta azt a szintet, amit Sam Raimi-től vártam, sőt, pont jókor jelent meg ez a film, mert új ízt vitt a műfajba. Remélem a rendező következő filmje is ilyen típusú lesz, mert ezekhez ért igazán nagyon. Lamia átka tehát hatással volt rám, jó kis hátborzongató estét teremtett, és ezért meg is marad bennem. Minden Gonosz halott rajongónak kötelező, de amúgy is: aki szereti a horrorfilmeket, az nézze meg, mert itt tényleg minőségi munkát lát.

2001: Űrodüsszeia - Vélemények

2009-07-14 20:07.22

Kötelességem lenne olyan ismertetőt írni erről a filmről, amely kiemelkedne eddigi írásaim közül, meg kellene tennem, mert a film megérdemli, de ne higyjétek azt, hogy nekem könnyű erről a filmről írnom, beszélnem. Az kétség kívüli, hogy Stanley Kubrick a legegyedibb, legeredetibb rendező a filmtörténelemben, nincs senki, aki az ő képei közelébe kerülhetne, és a párbeszédek, azok is, minden egyes mondat fontos, nincsenek töltelékek, és soha nem hibázik. Megannyi klasszikust készített el (A dicsőség ösvényei, Spartacus, Lolita, Dr. Strangelove, Mechanikus narancs, Barry Lyndon, Ragyogás, Acéllövedék), mint ahogy a 2001: Űrodüsszeia is az. Munkásságáért csupán 1 Oscar díjat kapott, azt is ennek a filmnek a vizuális effektusaiért. Az Akadémiára nézve (Academy Awards) ez kíméletesen fogalmazva is szégyen. Minden egyes filmje után a képek a fejünkben égnek, és valószínűleg örökre velünk maradnak. Hihetetlen mekkora hatást tudott kelteni a Ragyogással, hogyan mutatta be az emberi lélek szenvedését a Mechanikus narancs-ban, vagy a háború poklát az Acéllövedék-ben. Egytől egyig filmtörténeti klasszikus mind, de az, amit a 2001: Űrodüsszeia-ban létrehozott az már ezen is túl van. Ez már több, mint filmtörténeti remek, valami olyasmi, amit nem hittem volna sohasem, hogy egy filmben fogom tapasztalni. Ha azt mondtam, hogy az előbb említett filmjeinek képei beégnek az agyadba, akkor a Űrodüsszeia minden egyes perce rögzül benned, mert ilyen üzenetet nem kapsz akármilyen filmekből, ezt nagyon meg kell becsülni.
Ha egy kicsit rövidebb és célratörőbb választ szeretnétek kapni tőlem, akkor nyugodtan mondhatnám azt, hogy a 2001: Űrodüsszeia minden idők legjobb filmje. A hatás, a megjelenítés páratlan, magával ragadja az embert, a világűrben érzed magad, segít kicsit megmutatni azt, hogy mik is vagyunk és hogy hol is vagyunk. Egy parányi kis porszem, annyi sem, ebben a hatalmas végtelenben, amiben olyan dolgok történnek, amiket saját szemünkkel talán sohasem fogunk látni. A "Jupiter és túl a végtelenen" fejezet a film végén olyan finálé, ami feldolgozásához az emberi agy kevés. Elég furcsa és különleges ezt így írnom, hiszen a filmet ember / emberek készítették, és mégis. Miket lehetne azokra a képekre mondani, most őszintén? Egy utazásban van részünk, melyet filmbeli főszereplője sem tud feldolgozni... Szóval, egy bizonyos értelemben biztos, hogy ez a film minden idők legjobbja. Ezt nézve minden alkotás eltörpül kicsit a szemünkben, nem is lehet semmivel összehasonlítani. De ha azt nézem, hogy mi is a film, mennyi különböző emberi érzéseket tud bemutatni, és mekkora minőségben, és ha tényleg filmkritikusi szemmel nézek, akkor a Remény rabjai legyőzhetetlen. Nálam az minden idők legjobb filmje, legyőzhetetlen kategória. De én most nem is akarok belemenni abba, hogy melyik film jobb a másiknál, a 2001: Űrodüsszeia bekerült a legjobb tíz közé, és kész. Lehetne minden idők legjobbja, mert bizonyos tekintetben az is, de nagyon nehéz feldolgozni. Rengeteg üzenet van a filmben, rengeteg kis kapu, de persze azért könnyebb megérteni, mint egy David Lynch alkotást. Én csak azt mondom, hogy az a fejezet, a "Jupiter...", az túl van a szavakon, nem tudnám kellően bemutatni, leírni, mert az maga a végtelenség, valami olyasmit éreztet, amit sohasem gondoltam volna, hogy be lehet így mutatni. És nézzünk csak az évszámra: 1968! És ilyen filmet ma senki még csak ne is próbáljon megalkotni a "szuper technológiájával". Kár, mert ennek a közelébe sem fog érni... Komolyan mondom. Akármekkora megjelenítésre képesek ma a filmesek, a 2001: Űrodüsszeia világát nem lehet legyőzni, ezt a hatást, a hangulatot...
Nah de ennyi szövegelés után, vajon miről is szól a film, ami ennyire a hatása alá kerített...
Az első képsorok az "Emberiség hajnalán" (Dawn of Man) játszódnak, a Földön állatok élnek még. Majmok, tigrisek, stb. De már itt látható az emberiség képe, az, ahogyan a majmok viselkednek például. Külön falkájuk van, küzdenek egymással, küzdenek az életben maradásért. De simán kirajzolható a mai emberek képe, az, amikor elesett társukat cserben hagyják, a félelem, az ismeretlen felfedezése, stb. Egy reggelen egy monolit jelenik meg az egyik barlang előtt, a majmok nem is tudják mi az, áll ott, tökéletes formában, melyről látszik, hogy nem ember készítette. Fordulópont ez, de nem értjük tulajdonképpen milyen is. A majom ezután megtanul az életben maradásért küzdeni, fegyvert képes létrehozni. Megindul az a folyamat, amiből végül az ember lesz. A képek valami hihetetlenek, fantasztikusan mutatja be Kubrick ezt az időt, mintha nem is film lenne, hanem egy álom, vagy valami, nem is tudom. Tényleg megmagyarázhatatlan, pedig ez a Földön játszódik.
A következő rész évmilliókkal később játszódik, már az űrben, egy koponya-alakú űrhajó tart a Föld körül keringő űrbázis felé. Emberek életét láthatjuk a hajón, hogyan is él az ember a világűrben, amikor nincs a lába alatt a Föld, csak repülnek a végtelenben. Ezért minden egyes jelenet különleges, élmény látni, hiszen nekünk mindez olyan ismeretlen... Ez a film viszont képes megláttatni velünk különböző dolgokat, egyrészről nagyon tudja éreztetni a távolságot, hogy mi is az az igazi messzeség, sötétség. De a végtelent így is lehetetlen felfogni... A hajón tudósok utaznak, na meg a pilóták. Egy idő után a Hold-on találnak valamit, valami megmagyarázhatatlan-t, amit senki nem tud hol, mikor készült. Egy monolit. Egy fekete, tökéletes hasáb, ami a földönkívüli élet bizonyítéka. A hasáb titokzatos jeleket sugároz a Jupiter irányába. Ekkor kezdődik meg az újabb ismeretlen kutatása.
A hajót egy ultra-modern számítógép irányítja, HAL-ra keresztelték. A mesterséges intelligenciát már hihetetlen mértékben kifejlesztették, HAL tökéletesen irányít mindent, de ezenkívül gondolkodik, és érzések kifejezésére is képes. Hogy ez utóbbinak mennyi a valóságértéke azt maguk az utasok sem tudják, de elképzelhető, hogy HAL már több, mint gép. És az emberiségnek ez is egyfajta fordulópont, hiszen valami olyasmit hoztak létre, amelynek elméletileg nincs lelke természetesen, de mégis úgy gondolkodik, viselkedik, mint az ember. Erre pedig egyszerű szavakat nem igen lehet találni.
Később meghibásodásra hívja fel a figyelmet HAL, egy szerkezetben ki kell cserélni valamit. Mint később kiderül, HAL tévedett, minden tökéletesen működik. A pilóták elhatározzák, hogy kikapcsolják a számítógépet, hiszen eleddig egy ilyenfajta számítógép sem hibázott. Ha pedig HAL képes volt erre, akkor már nincsenek biztonságban a hibernált emberek sem, akiknek életfunkcióit ő kezeli, sőt, ezek után semmi sem bízható rá, mert olyan fontos felfedezések, amikre itt, a világűrben talál rá az ember hihetetlenül fontosak. Megpróbálják tehát kikapcsolni a számítógépet, de HAL öntudatára ébred. Megpróbálja megakadályozni, és ekkor válik biztossá, hogy a 9000-es széria számítógépe már több mint gép. Már több processzornál, memóriánál, egyébnél. Neki már agya van.
Az egyik pilóta megbirkózik a feladattal, és ezután valami olyasmi történik, amikre szavakat, mint már írtam, nem tudok találni. A "Jupiter és túl a végtelenen". Ha annyit írok, hogy az ember a harmadik, és talán egyben utolsó monolithoz ér el, akkor remélem tudom éreztetni a feszültséget. Csakhogy ennek feldolgozására emberi agy már nem képes. Csak egy olyan szemet látunk, ami valami olyasmi képsorokon ment keresztül, amit már az agy nem képes feldolgozni. Megöregedve, a halálos ágyon fekve látja az ember az utolsó monolitot, amit nem értünk ugyan tulajdonképpen mi is valójában, de érezzük, hogy hatása hatalmas, eredete viszont ismeretlen. Ezután hirtelen egy embriót mutat a kép, aki pár perccel ezelőtt még a végtelent fedezte fel.
Tulajdonképpen a film egy része megmagyarázhatatlan. De éppen erre akar rávilágítani, megértetni, hogy az ember hiába akar mindent magáénak (űrutazás, mesterséges intelligencia), a végtelent akkor sem fogja megérteni... Mert nem lehet, emberi agy nem tudja feldolgozni, ez ellen márpedig senki, semmit nem tehet.
A 2001: Űrodüsszeia felejthetetlen alkotás, a filmtörténet egyik legnagyobb műve. De ezek a szavak nem képesek visszaadni azt, ami ebben a filmben rejlik. Ez egy utazás évmilliókon át, a végtelenség bemutatása, ami ugyan lehetetlen, mégis képes megértetni bizonyos dolgokat. Azok az események, amik az űrben játszódnak, egy új bolygó felfedezése, melynek nincs szilárd talaja, elveszve a végtelenben, visszafordulni már késő... Olyan hatása van a filmnek, ami álmokkal említhető egy lapon, mert tényleg olyan, mintha álmodnánk. Stanley Kubrick legjobb és legnagyobb hatású filmje ez szerintem, mely hihetetlen sokat adott nekem. Leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, mégis fantasztikus és nagyon élvezetes. Kemény meló feldolgozni, talán nem is lehet, de most gondoljunk csak bele: van értelme a végtelent feszegetni? Tényleg képesek lehetnénk rá? Nem hiszem.
Ezek után irreálisnak tűnhet, hogy pontszámot kell hogy adjak erre az alkotásra, mert hasonlóan mint a Forrás-nál, rányomni egy számjegyet, őszintén mondva...furcsa. De ha azt mondom hogy ez az 5-ös a maximális tetőpontja, akkor lehet, hogy ez más lesz. Hogy valami mást mutat. Mert egyértelmű, hogy egy ekkora filmtörténeti klasszikus, mely maga az embert mutatja be, ahogy felfedezi az ismeretlent, csakis maximális lehet. És még ez az értékelés is kevés ahhoz képest, amennyi ebben a filmben van. Maga a végtelenség.

A keresztapa 3. - Vélemények

2009-07-10 20:29.37

Ez jó volt :) De amúgy van egy értékelős oldalam, ahova már fél éve írok filmkritikákat. És csak be kellett másolnom ide :)

A sebhelyesarcú - Vélemények

2009-07-09 13:13.01

Azt viszont nem értem miért jelölték Arany-Málnára Brian De Palma-t, mint legrosszabb rendezőt. Hát őrültek ezek?!

Batman - A Sötét Lovag - Vélemények

2009-07-09 13:10.32

Pedig nekem már most az.

[Rec] - Vélemények

2009-07-09 12:36.49

Elég furcsa, de most kaptam meg azt a kikapcsolódást, amit már az Azonosságtól vártam. Akkor úgy voltam vele, hogy nézek egy horrorfilmet, ami kicsit kirepít a klasszikusok világából, hogy utána újra belevessem magam. Az a film nagyon nem lett jó, és hogy miért, azt már kifejtettem a filmről írt ismertetőmben. Röviden annyit, hogy túlbonyolított volt, és látszott rajta, hogy tiszta erőlködés és szenvedés. A (Rec) nem ilyen, nem is próbál újat mutatni, és mégis mutat... Pedig sok ilyet láthattunk már, mégis van erőssége.

A film egy kézikamerás felvételt rejt, hasonlóan az Idegleléshez és a Cloverfield-hez. Ha meg kellene mondanom, hogy melyik két filmre hasonlít a (Rec) akkor azonnal az előbb említett Ideglelést és az 1970-es évekbeli horror klasszikust, a Holtak hajnalát mondanám. Nekem ez a film mégis többet adott, mint az a kettő, mert olyan hangulatot teremtett, ami szinte már ki is repített a filmek világából.
Persze az első és legfőbb ok: kézikamerás felvétel, a rendezők ezzel is próbálják bőrünkön érezhetővé tenni a feszültséget, mert olyan atmoszférát teremt, ami kívül áll a tipikus és általános rendezésen.
A történet arról szól, hogy egy két főből álló stáb (egy csaj és egy férfi) felvételt készít a tűzoltók éjszakai életéről. Mint megtudjuk, valószínűleg nem fogunk állati izgalmakat látni, hiszen riasztások esetén is 70% az esélye annak, hogy nem tűzhöz hívják őket, hanem pár nem annyira veszélyes és komoly dologhoz: házakban bent rekett emberek kiszabadításához, kisállatok megmentéséhez. Az első képkockák a tűzoltóbázist mutatják, majd később útra indulnak, amikor megszólal a riasztó. Egy társasházhoz hívják őket, a feladat rutinmunkának tűnik: kiszabadítani egy öregasszonyt, aki nem tud kijönni a lakásából.
Hamar találkozunk a ház lakóival, akik már várják a tűzoltókat, ott akarnak lenni, mindent látni akarnak, pedig nem néz ki vészesnek az ügy. Amikor azonban felmennek az öregasszony lakására, ott valami olyan történik, amire egyikük sem számított: az asszony megőrül, majd megharap két embert. Ezután lesz úrrá a filmen a félelem és a borzongás.
Később több fertőzés is történik, és megtudjuk: a vírus állati eredetű, és nyállal, harapással terjed. Az áldozatok ördögi lényként viselkednek, és az a céljuk, hogy minél több embert fertőzzenek, vagy öljenek meg. Később az is kiderül, hogy az épületet körbezárta a rendőrség, így még az egészséges emberek sem tudnak elmenekülni.
A két főszereplő, a riporter csaj és a filmező, Pablo. Az emberek többször is kérik őket, hogy kapcsolják ki a kamerát, de értésükre adják, hogy nekik ezt a helyzetet rögzíteniük kell, ha már kamera van náluk.
Az események és a dolgok egyre rosszabbá fordulnak, kezd mindenki megfertőződni, és a maradék túlélők megpróbálnak kijutni. Csakhogy ez egy ilyen helyzetben egyet jelent a lehetetlennel. Várniuk, bújkálniuk kell, és sehol sincsenek biztonságban...
A film szerintem a maga műfajában tökéletes. Nem úgy kell nézni, mint egy normális filmet, hiszen ez teljesen más stílus. A feszültség és a hangulat végig fentartott, néha, még a film első felében csupán egy-két percre ül le, egy két interjú miatt. De ez is fontos és beletartozik. Onnastól azonban, amikor eluralkodik a káosz, és egyre többen fertőzödnek meg, a film nem enged el maga elől, és te is várod, hogy vajon mi ez az őrült vírus, és honnan is származik. Nem árulhatom el, hogy ezt megtudjuk e, annyit viszont mondhatok, hogy a film utolsó tizenöt perce olyan kemény, amit igazából senkinek nem tudok ajánlani. Minőségileg az eddigi legdurvább horrorfilm jelenet, már ami a lelki terrort illeti...
Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, és senkinek. A maga műfajában tökéletes alkotás, viszont nagyon kemény idegzet kell hozzá, és ezt nem biztos, hogy mindenki elbírja. Nálam ütött, úgyhogy azon kívül, hogy a műfaj (kézikamerás-sokkolós horror) nem hord magában túl sok üzenetet, a maga stílusában teljesen rendben van.

Szemtől szemben (1995) - Vélemények

2009-07-09 12:34.04

Al Pacino és Robert DeNiro egy filmben, egymás ellen. Ilyen filmet egy rajongó sem hagyhat ki, és hát ki ne kedvelné ezt a két hatalmas színészlegendát. Mindenki, aki szerette a Keresztapa trilógiát, és kettejük külön-külön filmjeit oldalakat tudna arról írni, hogy mennyit jelent ez a két színész a filmtörténelemben. Nekem Al Pacino csupán egy hellyel előzi meg Robert DeNiro-t (előbbi második, utóbbi harmadik), de tényleg nagyon egy szinten vannak, és amikor egy, még nem látott filmben az ember kettejüket látja, ráadásul egy minőségi akció/thriller-ben, akkor biztosan felkerül a "még meg kell néznem!" listára.
A Szemtől szemben Michael Mann filmje. Egy macska-egér harcot mutat be a los angelesi zsaru és a profi terrorista/bűnöző között, akik hihetetlen, de mégis megkedvelik egymást. Tudják, hogy egymás legfőbb ellenségei, de tisztelik a másikat. Viszont azzal is tisztában vannak, hogy végül valaki meghal egyikük közül, ráadásul a másik keze által.
A Szemtől szemben-t nem akarom a Keresztapa 2-höz hasonlítani, mert más típusú film, de mégis még valamiben közös ez a film, és nem csak abban, hogy Al Pacino és Robert DeNiro a főszereplő. Mégpedig abban, kedves filmrajongók, hogy bár itt nem két idősíkban vannak természetesen, de mégis a filmet ők ketten választják ketté. Mindkettejüket bemutatja, ezért ketten a film főszereplői, mégis mindössze csak kétszer találkoznak egymással... Nézzük a történetet.
A film mindkettejükre erősen koncentrál, nincs különbség. Robert DeNiro Neil McCauley-t alakítja, és az ő oldalán van Val Kilmer, Tom Sizemore és Jon Voight is. Ők mind bűnözők, akik ráadásul nagyon profik, és minden akciójukat rendkívül kigondoltan viszik véghez. Csakhogy nem számítanak Vincent Hanna-ra (Al Pacino), aki ugyancsak profi módon végzi a hivatását, tökéletes zsaru. Vincent egyetlen célja ezután Neil elfogása lesz, akit tiszel ugyan, és ez kölcsönös, de a cél ettől még adott. Mindegyiküknek van kapcsolata, Neil barátnőt szerez magának, akinek azt hazudja, hogy ügynök, Chris-nek (Val Kilmer) felesége és gyereke van, akinek ők a mindene, Vincent-nek pedig ugyancsak felesége, de egyre távolodnak egymástól, mert muszáj a munkára koncentrálnia, ráadásul ezt még tetőzi, hogy nagyon is profi áll a másik oldalon.
Al Pacino és Robert DeNiro játéka most is, mint mindig, tökéletes! Ketten ők a film legjobbjai, ez kétségtelen. Michael Mann-nak nem semmi, mit sikerült összehoznia. Az ember film közben többször is belegondol, hogy jó ég, ez Al Pacino és Robert DeNiro, akik a Keresztapa 2 óta mind-mind jobbnál jobb filmekben játszottak, és most újra látni őket a vásznon. Rengeteg jó jelenettel büszkélkedhet a film, tulajdonképpen egy másodpercre sem unatkozhat soha sem a néző. Mégis kiemelnék párat. Legelőször ott van a kedvenc jelenetem, az utcán játszódó rész a bankrablás után. Az valami félelmetes. Mintha nem is film lenne! Azután ott van az a jelenet, amikor Vincent és Neil szemtől szemben ülnek egy kávézóban, és tudják, hogy a másik a legfőbb ellenfél, mégis nagyon tisztelik egymást, és meg is mondják, hogy valamelyikük holtan végzi. Mert ennek nem lehet más vége... És nem is lesz... Nem lennék normális, ha elmondanám melyikük nyeri a "csatát", ez majd a filmből kiderül. Al Pacino és Robert DeNiro még tovább nőtt a szememben ezzel a filmmel, nálam benne vannak minden idők 5 legjobb színészei között. A film is remek, soha nem fullad unalomba, és úgy elúszik ez a két óra, hogy észre sem veszed. Tökéletes film két tökéletes színésszel. Egyszerűen és röviden: mesteri, kitűnő alkotás!

Túl a barátságon - Vélemények

2009-07-09 11:59.41

Kicsit nehezen néztem meg ezt a filmet, de szerintem már sejtitek is, hogy miért. A film két olyan férfiról szól, akik a Brokeback hegyen egymásba szeretnek... Furcsa, nemde? Ilyesmiről filmet készíteni. Hát még megnézni is komoly elhatározás kell, de viszont ha ráveszed magad, akkor nem fogsz csalódni.
Amikor először hallottam a filmről egyáltalán nem érdekelt. Hogy is érdekelhetett volna, nem bírom az ilyen dolgokat. Később figyeltem fel rá, hogy a főszereplő Heath Ledger (mekkora alakítás a The Dark Knight-ban, te Úristen!), és Jake Gyllenhaal (Donnie Darko), nameg több helyen is olvastam, hogy nagyon is jó film, túl kell tenni magad az alaphelyzeten, és kész. Ha ez megvan, akkor normális drámaként lehet is értékelni.
Ennis Del Mar és Jack Twist akkor ismerkednek meg, amikor állásra jelentkeznek a Brokeback hegyre, ahol birkanyájat kell őrizniük. Mindkettejüknek megvan a maga élete, Ennis hamarosan házasodik, Jack is hasonlón gondolkodik, családon, gyerekeken. Tehát egyikük sem meleg, ahogy a filmben is megmondják egymásnak. A barátságon kívül azonban több alakul ki köztük, szinte megmagyarázhatatlan mindkettejük részéről. Amikor figyelmetlen munka miatt kirúgják őket, mindketten hazatérnek. Ennis és Jack is megnősül, családot alapít... 4 év múlva azonban újra találkoznak, és pár napra újra visszatérnek a Brokeback hegyre. Mindig így találkoznak, több év eltéréssel. Később Ennis elválik, de együtt sohasem lehetnek...
Ha az alapszituációt, a tartalom által szerzett infot a filmről elfogadtatod magaddal, és úgy ülsz le megnézni a Túl a barátságon-t, akkor egy kitűnő drámát kapsz, melyben jó a környezet, a történet, a zene, na és persze a színészi alakítások. Első sorban Heath Ledger-t emelném ki, itt is maradandót alakított, de vonatkozik ez Jake Gyllenhaal-ra is, aki mellesleg a valóságban Heath lányának keresztapja.
Nagyon nehéz volt nézni a filmet, hiszen Heath Ledger már nem él. Szenzációs színész volt, akit sohasem felejtünk el. A Sötét lovagban nyújtott alakítása egyszerűen mindent legyőz, utánozhatatlan, fantasztikus! Ha korábban, még a halála előtt láttam volna ezt a filmet, akkor talán nem lett volna ilyen nehéz végignézni, de hát ezen nem lehet változtatni.
A film 3 Oscar díjat nyert, köztük a legjobb rendezőnek járó díjat (Ang Lee), amit persze meg is érdemel. Nem gondoltam volna kb. 1 éve, hogy ez a film tetszeni fog nekem, de kellemesen csalódtam. Egyszerűen az, aki elfogadja azt, hogy miről szól a film, az simán meg tudja nézni. Nincs benne semmi kemény jelenet, úgyhogy ilyentől nem kell tartani. Egy romantikus dráma, nyugis country-s környezetben, kiváló színészekkel, amiben nem fogsz csalódni, ha megnézed....

Batman - A Sötét Lovag - Vélemények

2009-07-09 11:55.26

DVD-n való megjelenése óta ötödjére láttam az új Batman filmet, melynek minőségére tényleg nehéz szavakat találni. Ha valaki azt mondja, hogy nem a Sötét lovag 2008 legnagyobb filmje az vagy nem látta még, vagy nagyon el lehet tévedve. Persze ha a felvetése a Gettó milliomos, a Pankrátor vagy a Benjamin Button különös élete, akkor nem is állnék le vele vitatkozni, simán elfogadnám (ráadásul a Gettó milliomos tudjátok, hogy nálam is benne van minden idők húsz legjobb filmje között). Ha viszont Alkonyatozna az illető, rögtön kiröhögném.
A sötét lovag viszont egyértelműen az év legjobban várt filmje volt, 100%-ig várták az emberek, a film pedig mindezt 200%-os minőséggel fizette vissza.
Kezdem azzal, hogy Christopher Nolan rendező 4-5 hosszabb jelenetet a jelen idők legjobb technológiájával, azaz IMAX kamerával rögzített. A hang és a kép amúgy is fantasztikus, de ezeknél a jeleneteknél meg egyenesen csúcs-szuper. Maga a film gyorsan leszögezem: minden idők öt legjobbja között van most nálam, és még egy darabig ez biztosan nem fog megváltozni. Na de miért is?
Kezdem szokásom szerint a történettel, ami erős ugyan, de nem ez a film húzó pontja. Egy szuperhősös filmnél ez nem is mindig olyan lényeges. Ha már itt tartunk, a Sötét lovag műfaja nem csupán (ill. ha Batman klasszikus figurája nem lenne), nem igazán szokásos szuperhősös mozi, sokkal komolyabb annál, inkább nevezném sötét, dark-os thrillernek, akciós és drámai vonásokkal. A thriller műfaj eleve él, hiszen Gotham városa folyamatos sokk alatt van, az akciós részek Batman jelenetei, a drámai vonások pedig inkább a párbeszédekre jellemzőek. Vagy gondolhatok Rachel Dawes és Harvey Dent helyzetére, és az ő életük fordulataira.
Visszatérve a sztorira, Batman folyamatosan védelmezi Gotham-et az azt fenyegetőktől, különböző furcsa alakoktól és gengszterektől. Amikor azonban felbukkan a magát Joker-nek nevező figura, olyan ellenségre talál, amilyre soha nem számított.
Elég gyorsan és hirtelen anarchia és káosz veszi át az uralmat Gotham felett, és lassan már magát Batman-t is térde kényszeríti ez az őrült, de fantasztikus alak. A Joker-t a döbbenetes és hatalmas alakítást nyújtó Heath Ledger játsza, aki fél évvel az amerikai premier előtt halt meg. Ilyen alakítást még az életemben nem láttam, és nem is tudnám elképzelni, hogy hogyan lehet ezt még csak megközelíteni is. Úgy mos le mindenkit maga mellett, hogy az fantasztikus. Viszont Heath Ledger szinte el is tűnt a filmben, hiszen úgy játsza a Joker-t, mintha ő maga lenne az. Elnézést, ki kell javítanom magamat. Ő maga volt az. Itt nem csupán alakítást láthatunk, hanem valami elképesztőt, egy hibátlan és eszméletlen tényt: a filmtörténet valaha volt legjobb színészi játékát. Heath Ledger egyértelműen klasszikussá tette ezt a filmet.
Amúgy természetesen egy ilyen súlyú filmben mindenki hozza azt, ami elvárható tőle. Talán még Aaron Eckhart teljesít olyat Harvey "Two-Face" Dent szerepében, ami emlékezetes maradhat, de ő is eltörpül Heath zsenialitása mellett.
A film egyébként látványban nagyon üt, a rendező tökéletes atmoszférát teremtett, a drámai jelenetek nagyon hitelesek, az akciós részek pedig ugyancsak ütnek. Gyenge pontot nem is tudok találni, de persze nem is akarok. Itt minden rendben van, de mégis Heath Ledger az, aki miatt biztosan örökre emlékezni fogunk erre a filmre, aki klasszikussá tette. Nálam is minden idők ötödik legjobbja.
Nagyon várom már a következő Christopher Nolan-féle Batman mozit, remélem abban is ennyire helyén lesz minden, bár Heath alakítását lehetetlen felülmúlni, és kár is ezzel próbálkozni. Fantasztikus, amit letett az asztalra már a Túl a barátságon-ban, és itt pedig legenda lett. És nem a film tette őt hatalmassá, hanem ő tette hatalmassá ezt a filmet. Úgy játszotta a Joker-t, hogy én már neki szurkoltam, nem is igazán Batman-nek. Ezt a klasszikust sohasem feledjük el.

A sebhelyesarcú - Vélemények

2009-07-09 11:49.17

Vannak olyan filmek, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Sokan szeretik a gengszterfilmeket (köztük én is), de több ilyen témájú film után elmondhatom, hogy nem igazán azok a filmek a nyerők, amik tele vannak akciójelenetekkel, hanem pont ellenkezőleg, ahol az erőszak csupán pár jelenetben fontos, és csak azoknál a részeknél használják, ahol a történet kívánja meg azt. Egy maffia- vagy gengszterfilmnél meg hogyne lenne néhányra szükség.
Megnézhetjük azonban, hogy a Keresztapa minimális erőszakkal és brutalitással tudott minden idők legjobb gengszterfilmjévé válni (emellett nekem a világ harmadik legjobb filmjévé), mert tökéletes hangulatot teremtett, és valami borzasztóan részletesen mutatta be a Corleone család tagjait, üzleteit, és mindent, amit csak el lehet képzelni. Annak a filmnek két olyan alakja is volt, akik nélkül nem lett volna a film olyan, ami. E két alak Vito és Michael Corleone, azaz Marlon Brando és Al Pacino. Ezek után nekem teljesen mindegy milyen filmben játszik ez a két színész, az nagyon érdekel és elég valószínű az is, hogy adott a minőség alapja.
És tessék. Al Pacino. Újra. Ráadásul egy gengszterfilmben, ami főleg csak rá koncentrál. És ami ugyancsak klasszikussá vált. Kell ennél több bevezető?
Azt hiszem mindenki hallott már Brian De Palma 1983-as filmjéről, a Sebhelyesarcú-ról. Még ha van olyan filmes, aki nem is, Al Pacino rajongók biztosan. Ezért is volt nekem alap, hogy beszerezzem ezt a remekművet, ami napjainkban is nagy kultusznak örvend, ráadásul még játék is készült belőle, ami ugyan engem nem vonz, de a tény még is csak tény.
Brian De Palma filmje a nyolcvanas évek Miami-jában játszódik, olyan hangulatot árasztva, ami hihetetlen nagy mértékben tud elrepíteni minket ebbe a korba, amiben nagyon nagy szerepet játszott a bulizás, az élet élvezete, a csillogás de ugyanakkor nagyon éltek a bűnözők is. Általános volt a kábítószer-csempészet, a kurvafuttatás, a korrupt zsaruk és minden olyan dolog, ami illegális. És itt ebben most minden benne van.
Egy politikai menekült, bizonyos Tony Montana életét mutatja be a film. Attól kezdve, hogy emigrál az Egyesült Államokba. A bűnöző persze nem juthatna be az országba, de sikerül megtévesztenie a hatóságot, majd miután társával Miami-ba érkezik, esze ágában sincs a normális emberek életét élni. Azonnal azt kezdi el keresni, hogy hogyan lehetne a leggazdagabb maffiafőnökök közelébe férkőzni... Később az azonnal adandó alkalmat kihasználva társával teljesít egy megbízást, majd Frank Lopez-hez kerülnek, aki egyike a legnagyobb gengszterfőnököknek a városban. Eleinte minden rendben megy, de később Tony maga kezdi el irányítani, lebonyolítani az üzleteket, amit Frank nem néz jó szemmel. Megpróbálja megölteni, de az akció fordítva sül el. Frank emberei meghalnak, és Tony Frank-et és embereit megölve átveszi a hatalmat, ráadásul Frank barátnőjét, Elvira-t is elveszi feleségül. Tony azonban nem tudja a hatalmat teljes mértékben kezelni. Üzleti ügyeiben, pénze elszámolásával és feleségével sem tud mit kezdeni. Közben barátja is kezd eltávolodni tőle, aki egyre jobban közeledik húgához. Bukott helyzetet azonban nem ismer, mindent és mindenkit megpróbál elsöpörni maga mellől, ami végzetéhez is vezet.
A film tökéletesen mutatja be Tony feltörését a Miami gengsztervilág tetejére. Senki sem tudta, vagy legalábbis senki nem akarta mondatait szó szerint érteni. Neki minden kell, és ezt komolyan is gondolja. Sikerül is neki persze, csak vannak dolgok, amiket nem lehet olyan egyszerűen irányítani... Al Pacino alakítása megint csak tökéletes, ennek a filmnek a forgatása előtt már két Oscar díjat is érdemelt volna (Keresztapa 1-2), és ugyan ez az alkotás nem "Oscar-ízű" film, mégis Al Pacino bármilyen alakítással képes maga mögé utasítani mindenkit. Keresztapa trilógia, Egy asszony illata, Szemtől szemben, és ez is. Csupa nagy kaliberű, klasszikus kultuszfilmek.
Emellett persze maga a film is úgy tökéletes, ahogy van. A legnagyobb krimik közt a helye (Keresztapa 1-2, Szigorúan bizalmas), mert már eleve a korszak ábrázolása hibátlan. Egyedül csupán Steven Bauer (Manny) tűnt gyengébbnek, de szerintem ez is azért van, mert Al Pacino minden tekintben lenyomja, és mellette eltörpül. De mivel a film Tony Montana-ra koncentrál, ez talán nem is meglepő.
Az akciórészek hitelesek, a hatalomátvétel meg klasszikus. De tényleg. Tony nem ismer olyan szituációt, amiben meg kellene hátrálnia. Amúgy mellékesképpen még azt is el kell mondanom, hogy a Rockstar játékfejlesztő csapat biztosan látta ezt a filmet, mert ha a GTA Vice City c. játékuk nem ebből a filmből merítette az ihletet...hát, akkor nem tudom miből. Nah de szóval tény, hogy Brian De Palma filmje biztos pont a filmtörténelemben, a maga stílusát pedig meg is újította. Rengeteg jelenet vált klasszikussá, az én személyes kedvencem a finálé. Majd mindenki megtapasztalja. Azt hiszem ezek után nem kérdéses, hogy ez a film maximális pontszámot érdemel...

A keresztapa 3. - Vélemények

2009-07-09 11:41.30

Nem tudom, de biztosan sokat gondolkodott azon Francis Ford Coppola rendező, hogy belevágjon e a Keresztapa filmek harmadik részének elkészítésébe. Az első két film hatalmas alkotások voltak, mérföldkövek a filmtörténelemben. A történet mégis abbamaradt, hiszen Michael megölte Fredo-t, de a lényeget mégis láttuk: a család szinte teljesen szétesett, és hiába hatalmas a Corleone név, a család belső helyzete nagyon rossz.

16 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Francis Ford Coppola elkészítse a harmadik részt. A szereplők nem változtak, egyedül Robert Duvall nem vállalta a szerepet. Ezt nagyon sajnálom, mert az első két részben nagyon meghatározó szerepet játszott.
A film Michael Corleone (akit persze a fantasztikus Al Pacino alakít) és a család életét viszi tovább, és épp olyan helyzetbe csöppenünk, ahol Don Corleone azon dolgozik, hogy felmentse családját minden maffiás és gengszter jelzőtől. Próbálja egyben tartani a családot, de arra fia hamar rádöbbenti: nem fogja őt követni.
Egyetlen határozott, és a család dolgait továbbvinni akaró ember Vincent Mancini, Sonny fia, aki bármire képes, hogy elérje céljait. De határozott ember, akit ha nem vakít el a düh, apró és fontos lépésekre és képes, ahogy egykor nagyapja, Vito Corleone csinálta.
A Corleone név egyre jobban tisztává válik, Michael pedig megpróbál kiszállni az egészből. Amikor ezt megtenné, azoknak akiknek mindez nem tetszik, visszarángatják. A Corleone családnak ugyanis még mindig vannak ellenségei, de Michael őket már nem képes elsöpörni, ezért kell egy olyan ember, aki határozott és okos lépéseket képes tenni.
A Keresztapa harmadik része egy kicsit nehezen indul be, de ez tudom miért van. Látszik az idő múlása. Látszik az a tizenhat év, ami eltelt Al Pacino-n, Diane Keaton-ön és Talia Shire-n. Rossz látni, hogy milyen gyorsan telik az idő, és a filmet először kicsit nehéz is megszokni.
Lassabb ütemben is folynak a cselekmények, mint az előző két részben. Az új szereplők közül a legfontosabb Andy Garcia, aki Vincent-et alakítja, ő lesz a későbbi Don. Meg kell még említenem Eli Wallach-ot, aki nagyszerűt alakít. Sofia Coppola is szerepet kapott a filmben, ő a rendező lánya, később rendezőnővé vált (The Virgin Suicides, Lost in Translation). Ebben a filmben nem játszik különösen nagyot, bár én az Arany Málna díjat nem adtam volna neki oda. Nem tudom elképzelni, hogy nem volt az évben nála rosszabb női alakítás.
A film amúgy nagyon rendben van, Francis Ford Coppola itt is hozza az alap szintet, bár azt azért el kell mondanom, hogy messze van az előző két mesterműtől. A történet érdekes, de itt van amikor unalmassá válik. De persze ez sem tart sokáig, rövid jelenetekről van szó, Francis Ford Coppola gyorsan fel tudja pörgetni az eseményeket, mégha ez egy lassabb film is.
A záró jelenetek, amik az operaházban játszódnak, fantasztikusak, igazi keresztapás hangulatuk van. Egyértelműen a film vége a húzó, és aki netalán kicsit unatkozott pár jelenet közben, itt biztosan a képernyő elé ragad.
Hogy a történet miként végződik, és mi lesz Michael Corleone, valamint az egész Corleone család sorsa azt nem árulom el, aki még nem látta ezt a részt az kötelezően nézze meg. A három Keresztapa film együtt a filmtörténet legeslegjobb trilógiáját alkotja. Francis Ford Coppola rendező hatalmasat alkotott. Még ha ez a film valamivel gyengébb is az előző kettőnél, attól még ez is egy kihagyhatatlan, alap és kötelező gengszterfilm...

Keresztapa 2. - Vélemények

2009-07-09 11:36.36

Nem lehetett egyszerű Francis Ford Coppola rendezőnek belefogni a Keresztapa folytatásának elkészítésébe. Az 1972-es előd kasszasiker lett, olyannyira, hogy talán minden idők legfontosabbika, és egy ilyen filmet folytatni, bármi, csak nem egyszerű munka.
A történet ott folytatódik, ahol az első részben abbamaradt, tehát az új keresztapa Michael Corleone, pont ő, akit a Don, Vito Corleone meg akart kímélni.
Santiago azonban meghalt, Fredo pedig nem olyan karakter, és Michael teljesen bele is illik ebbe, ért a dolgokhoz, és tudja irányítani a családot.
Az első részben életben maradt szereplőket mind ugyanazok játszák, és ez nagyon fontos a filmnek. Al Pacino Michael Corlone szerepében elsőosztályú, kevés ehhez fogható alakítást láthatunk, nem is nagyon értem, hogy miért nem kapta meg az Oscar-t érte. Már az első részben is parádés volt, amit alkotott (bár Marlon Brando-t lehetetlen volt felülmúlni), de amit itt a második részben produkál, az valami elképesztő.
Az első részben hozott fantasztikus formáját a második részre is áthozta Robert Duvall, hibátlanul alakítja az ügyvéd Tom Hagen-t, a család tanácsadóját. Ketten tehát a jelenben vannak, ahogyan járja a Corleone család a saját útját.
De nem csak arról szól a Keresztapa 2, hogy Michael Corleone hogyan irányítja tovább a családot, hanem valami olyat is belevont Francis Ford Coppola, amitől ez a rész is klasszikussá, filmtörténeti mérföldkővé nőtte ki magát. Ez pedig Vito Corleone múltjának a bemutatása, egészen gyerekkorától odáig, hogy Don Vito Corleone-vé vált. A szerepet a rendező Robert DeNiro-ra osztotta, akinél jobb színészt keresve sem talált volna. Olyat játszik ő is, hogy hihetetlen. A film két sztárja így egyértelműen Al Pacino és Robert DeNiro, akik két idősíkban játszanak. És még az egyikük, Vito a családot építi fel, hogy hogyan is jött létre a hatalmas Corleone család, addig Michael egyre csak veszít el körülötte mindenkit, és amíg ő kívülről nézve hatalmas sikereket ér el, és mindenkit elsöpör maga mellől, addig a család, az a család, amire Vito Corleone annyira vigyázott, egyre kezd szétesni. A drámai vonal tehát most ezt mutatja be, hogy milyen az, amikor az ember egyedül marad. És közben rossz látni azt, hogy Vito mennyi akarattal és erővel építette fel mindezt, és később Michael nem tudja megtartani. Michael Corleone keményebb, agresszívabb ember, és Al Pacino tökéletesen, hiba nélkül játsza őt.
Ebben a filmben is minden rendben van, és habár az egyértelmű, hogy nem lehet ugyanakkorát alkotni, mint a klasszikus első résszel, de a másodiknak szinte sikerült. Francis Ford Coppola nagyon bátor volt, hogy vállalkozott a trilógia elkészítésére, és az első két rész olyan tökéletesre sikerült, hogy nem is lehet beléjük kötni. Egyszerűen hibát nem lehetett találni ebben az 1974-ben készült klasszikusban sem... A film olyannyira erős, hogy nem unatkozhatsz egy percre sem, mert vannak ugyan benne politikai részek is, amikről azt hihetnéd, de azután hirtelen történik valami, és azonnal le sem tudod venni a szemed a képernyőről. Ehhez még hozzájön a régi idők bemutatása, ahol Robert DeNiro remekel, így a film tökéletessé növi ki magát, és mérföldkővé a filmkészítésben. Aki az első részt imádta, ezt is imádni fogja.

Keresztapa - Vélemények

2009-07-09 11:30.43

Annyit már itt az elején gyorsan le kell írnom, mielőtt bármibe is belekezdenék: ha valaki még nem látta volna ezt a filmet, akkor rohanjon a boltokba, a haverhoz, vagy bárkihez, de szerezze meg, mert nem maradhat ki az életéből.
Az, hogy ilyen szavakat kell használnom, már tükrözi, hogy a Keresztapa a világ egyik legjobb filmje, és azt is bátran állíthatom: minden idők legsikeresebb, legfontosabb és legnépszerűbb alkotása.
Vannak olyan rendezők, akik nagyon értenek a gengszterfilmekhez, de két olyat tudok kiemelni, akiknél a minőség biztos: az egyikük Martin Scorsese, aki folyamatosan építette fel gengszterfilmjeit, jobbaknál jobbat alkotva, a másikuk pedig Francis Ford Coppola, aki olyat alkotott a Keresztapával, hogy az szerintem minden idők legfontosabb filmtörténeti eseménye.
Francis Ford Coppola ezzel a filmmel világhírű rendezővé vált, és ezek után hatalmas filmeket készített, gondolok itt a Keresztapa másik két részére, valamint az Apokalipszis most-ra. De most térjünk rá magára az első részre, ami egyértelműen a trilógia legjobbja, valamint minden idők egyik legnagyszerűbb alkotása.
Fogadni mernék, hogy aki még nem látta ezt a filmet, és nem olvasott róla semmit, akkor úgy ül le megnézni, hogy akkor itt most brutális gyilkosságokat, gengsztertetteket fog látni, minden érzelem nélkül. Ha erre gondol az illető, akkor nagyon rossz helyen jár, ugyanis ez a film úgy mutatja be a családot, mindenki életét, hogy bármely gengszterfilm elbújhat mellette, és ezt komolyan mondom. Hallottam már olyan vélekedést, hogy a Keresztapa túl békés, de éppen ez a lényege. Ez a film nem a brutalitásról szól, hanem az apró részletekről és érzelmekről, amik befolyásolják a Don családját.
A történet alapján rögtön belecsöppenünk a család életébe, amit Don Vito Corleone (Marlon Brando) vezet. Rengeteg részesedésük van a városban, talán a legnagyobb név a Corleone. Azonnal egy esküvőn találjuk magunkat, és először úgy láthatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben van, minden úgy történik, ahogy a Don akarja. Többen is megkeresik őt kérésükkel, és ha az illető barát, akkor azt teljesíti. Ha kell erőszakkal, de egy a fontos: tisztességesen, és az ellenség épp annyit kap, amennyit megérdemel. Vito Corleone nagyon szerény és tisztességes ember, és Marlon Brando úgy alakítja a keresztapa figuráját, amit ugyancsak ki kell emelnem a filmtörténetben. Egészen haláláig ő a film sztárja, ez kétségen kívüli.
Mellette azonban mégis úgy játszanak a színészek, hogy egyikük sem kicsinyül le, és egytől egyig fantasztikus alakításokat láthatunk. Itt van azonnal Al Pacino, akinek már az itteni alakításáért is Oscar-t adtam volna, hát még amit a második részben alkot. Na az nem semmi.
A családban mindenkinek megvan a maga feladata, vannak tanácsadók, végrehajtók, de a döntést mindig a keresztapa hozza. Később kiderül, hogy több család is a Corleone-család ellen fordul, mondván, hogy túl sok mindenből kimaradnak. Egy ilyen helyzet gyorsan megoldható lenne (mint később Marlon Brando is mondja), de a helyzet nagyon elmérgesedik, a Don-t megpróbálják megölni, és a családok végleg egymás ellen fordulnak. De hogy ki az igazi ellenség, az csak később fog kiderülni.
Rengeteg drámai rész van a filmben, ami nekem csak még jobbá teszi, és ott van az a klasszikus maffiás hangulata is, amit semmi más ilyen típusú film nem tud megközelíteni. Ezt látni kell mindenkinek és mellé hallani azt a zenét, amit Nino Rota komponált. Minden idők egyik legjobb és leghatásosabb filmzenéje. Talán ilyen ezen kívül csak a Volt egyszer egy vadnyugat-nak van. Nagyon karakteres és tényleg annyira "keresztapás".
Az a jó ebben a filmben, hogy minden olyan részletes. Minden arckifejezés jelent valamit, és itt mindenki olyat alakít, ami történelemkönyvekbe illik. Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall, James Caan. Elég csak a színészek nevére pillantani.
A Keresztapa minden egyes pillanata fantasztikus, az elejétől a végéig. Olyan jelenetekkel van tele, amire mindig emlékezni fogunk, lehetetlen elfelejteni. Vannak nagyon fontos, nagyon megrázó pillanatok, és persze van a zene, ami összefog mindent, és így összegyúrva mindent, olyan arcot kap a film, amitől csak is filmtörténeti klasszikussá válhat. Nálam minden idők harmadik legjobb alkotása, és nem hiszem, hogy bármely film is a jövőben letaszíthatja erről a helyről. Ilyen fontos film nem születik minden évben. Kötelező megnéznie mindenkinek!

Psycho (1998) - Vélemények

2009-07-09 11:23.34

El nem tudom képzelni, hogy Gus Van Sant (Good Will Hunting) mit akart ezzel?! Mi értelme volt újraforgatni az 1960-as Hitchcock klasszikust? Még ha jól megcsinálta volna akkor sem érteném, nemhogy így. Ez nagyon gyenge!!

Psycho (1960) - Vélemények

2009-07-09 11:20.24

Amikor a Péntek 13 ezévi remake-jénél írtam, hogy miket is értek én minőségi horrorfilm alatt, akkor például Alfred Hitchcock-ra is gondoltam. Pedig még csak most kezdtem hozzá begyűjteni a filmjeit, egyet sem láttam még elejétől a végéig, és úgy gondoltam, hogy egyik leghíresebb alkotásával, a Psycho-val kezdem.
Alfred Hitchcock-ot messze ki lehetne nevezni a világ legjobb rendezőjének, de ezt azért nem teszem, mert én magam még nem láttam a filmjeit. Az IMDb-n viszont 10(!) filmje minden idők legjobbjai között szerepel, talán hasonló jó mutatóval kizárólag Stanley Kubrick büszkélkedhet. Nagyon sok alap film vár még rám tehát, olyanok mint a Forgószél, a Szédülés, az Észak-északnyugat vagy a Hátsó ablak. Az évben tervezem is, hogy meg fogom nézni ezeket, és mint már írtam, a Psycho-nak jutott a kezdés. Végül is azért döntöttem mellette, mert ismerem a sztorit, képben vagyok a filmmel, és tudom, hogy mekkora hatással volt a stílusra, magára a filmtörténelemre is.
A sztori nem bonyolult, de mesteri és hátborzongató: egy titkárnő, bizonyos Marion Crane a munkahelyéről elvisz 40 ezer dollár készpénzt, majd fogja magát és a feladata helyett (hogy vigye be a bankba), fogja magát, összepakol és elhagyja a várost. Szeretőjéhez, Sam-hez tart, az út közben azonban folyamatosan ideges. Nem tudja, vajon főnöke bejelentette-e őt a rendőrségen... Út közben egy rendőrrel is összefut, autót cserél, minél távolabb akar kerülni Phoenix-től. Egy helyen azonban muszáj megállnia, mert álmos, és ki kell pihennie magát. Ez a hely a Bates Motel, egy kevésbé látogatott, ámbár rendezett hely, és a tulajdonos, Norman Bates is rendesnek tűnik. Csak annak az öregasszony-nak (Norman anyja) a hangja borzasztó, aki a közvetlen a motel mellett található házban él, és utasítgatja, szidja fiát. Őt sohasem látjuk, de így is érezzük, milyen ember...
Egy Norman-nal közösen elfogyasztott vacsora után Marion meghal.
A film következő részei a nyomozásról szólnak, a Bates motel körülötti titokról. Egy Arbogast nevű nyomozó érkezik először a motelhez, de később ő is áldozattá válik. Ekkor jön be a képbe Marion szeretője, Sam és testvére, Lila. Miután a seriff kevésbé érzi fontosnak a motel és a ház átkutatását, a kezükbe veszik az ügyet, férj és feleségnek adják ki magukat, majd rájönnek a hatalmas titokra, ami eddig megválaszolatlan volt.
Alfred Hitchcock egy mester, hatalmas rendező, és ebből a filmjéből ez már kiderül. Folyamatosan fenntartja a feszültséget, a hangulatot, és bevallom, sikerült úgy megijednem, hogy ugrottam egyet a széken. Ez Abrogast haláljelenete... Szerintem a filmtörténelem egyik leghátborzongatóbb pillanata ez. De ott van a klasszikussá vált zuhanyzójelenet is, Marion Crane halála, amit minden kritikus kiemel, és ami ott van minden idők legfontosabb és legfélelmetesebb filmjelenetei között is.
A hangulat a rendező miatt sohasem ül le, de erre rájátszik még a félelmetes, és ugyancsak classic filmzene is, ami hihetetlenül hátborzongató. A szereplők mesterien játszanak, gondolok itt Anthony Perkins-re vagy Martin Balsam-ra (12 dühös ember-ben az első számú esküdt), de persze meg kell említeni Janet Leigh-et, akinek segítségével még nagyobb hasátú lehetett ez a film. Végig titokzatos, nagyon félelmetes és fantasztikus alkotás. A csattanót biztosan ismeritek már, hiszen kevés olyan filmrajongó van, aki nem tudná mi a Psycho végkifejlete. De én akkor sem árulom el itt, ebből a cikkből a titok ne derüljön ki. Csak annyit mondok, hogy nézd meg a világ egyik legjobb thriller-ét, mert ez egészen röviden szólva, alap!

Csokoládé (2000) - Vélemények

2009-07-09 11:13.21

A Csokoládé igazi hollywoodi film. Ezért is meglepő, hogy egyetlen Oscar díjat sem nyert meg, pedig ötre jelölték. Ez a döntés biztosan nem helyes, hiszen Juliette Binoche olyat alakít itt, ami nem hiszem el, hogy nem érdemelt legjobb női főszereplő díjat. Persze a legjobb film kategóriában ott volt a Gladiátor, de ha nem lett volna ez a film, biztosan a Csokoládé viszi el a pálmát.
Visszatérve az "igazi hollywoodi film" kifejezésre, tudni kell, hogy én nem a rosszabb fajta, kiszámítható alkotásokra gondoltam. A Csokoládé épp az ellenkezője, a jelzőt a happy end-re értettem... Az az egy momentum a filmben, amit úgy, nem tudom, ki lehetett találni. Viszont ami a lényeg: ez az alkotás nagyon felemel, hangulata miatt közel áll az Amélie csodálatos életé-hez. Még ha nem is annyira részletes, minden egyes perce képes érzelmeket kifejteni arcunkon. Legyen az nevetés, bánat, öröm. A Csokoládé az érzelmek filmje, minden tekintetben, az üzenete pedig csodálatos: hozzuk közelebb egymáshoz az embereket, ne ítélkezzünk első látásra, és becsüljük meg a belső értékeket. És egy ilyen filmre márpedig szükség van.
A film története egy francia kisvárosban játszódik. A lakosság közel összes tagja isten hívő, ezért rendszeresen járnak templomba, és betartják azokat a szabályokat, amiken mindig, minden évben túl kell esni. Ilyen a nagyböjt ideje is, az édesség elvetése minden tekintetben. Az évnek pont ebben az időszakában érkezik a városba Vianne Rocher és lánya, Anouk. Folyamatos vándorlók ők, Vianne foglalkozása a csokoládékészítés, és minden egyes városkában boltot nyitnak, majd továbbindulnak. Ezt teszik itt is, csokoládéjuk pedig olyan finom és különleges, amit egyszerűen senki nem tud visszautasítani. Persze a városba úgymond "pont rosszkor" jöttek, hiszen nagyböjt idején a polgármester szemében főképp gyalázatos édességboltot nyitni... A város első embere így hatással van az egész lakosságra, így a többség (pár kivétellel persze) elkerüli a boltot... Egy idős hölgy, egy fáradt feleség és egy kisfiú azonban mind tudják, hogy a boltban nincs más, csak kedvesség és szeretet, pont az, aminek a templomban is lennie kellene. Nem prédikáció, semmi szabálybetartás és kötelezettség, csak az élet szeretete, és az egymás iránti tisztelet és kedvesség.
A városban tehát a polgármester hatására két oldal ütközik, és az embereknek el kell dönteniük, hogy mennek ostoba szabályaik után, vagy megpróbálják élvezni életüket, és teret adnak a szeretetnek is. Vianne boltjában ugyanis az ember csak jót találhat: a sok édesség mellett rengeteg kedvességet is, ami Vianne-ből árad... És emellett az embereknek is segít: nagymamának és unokának sikerül végre közelebbről megismerkednie, befogad egy férje által sorozatosan megvert és terrorizált nőt, és segít azoknak az embereknek is, akiket az itt élők egy része csupán állatoknak nevez. Ők a tengeren utaznak, új helyeket fedeznek fel. Így ismerkedik meg Vianne Roux-szal is. Egy idő után azok az emberek, akiknek nem tetszik ez az "új dolog", megteremtik a bonyodalmat, és tesznek is céljuk elérése érdekében. Azok az emberek fordulnak a szeretet ellen, akik pont arról prédikálnak nap mint nap. Végül azonban ők is megtörnek, és rájönnek, hogy tényleg semmi értelme az ellenségeskedésnek...
Vianne-t a fantasztikus és gyönyörű Juliette Binoche játsza, és a szememben nálam akkor is ő az Oscar-díjas, hiszen mi másért járna az a szobor, ha nem egy ilyen játékért. Minden egyes jelenetben tökéletes, és azonnal Audrey Tautou (Amélie) után jön nálam a női főszereplőket tekintve. De az a tökéletes a filmben, hogy ilyen nagy alakítás mellett a mellékszereplők is ki tudnak emelkedni, és pluszt tudnak adni a filmhez: ahogy Judi Dench (nagymama), Alfred Molina (polgármester), vagy Lena Olin (a befogadott nő) játszik, az ugyancsak fantasztikus, és persze Johnny Depp hozza azt, ami nála alap. Nem hiába a kedvenc színészem, egy kisebb szerepben is remekelni tud.
A kedvesség és a szeretet filmje tehát a Csokoládé, és rávilágít arra, hogy még így is milyen nehéz néha egymáshoz közelebb hozni az embereket. Mert ha mindenki olyan világban élne, mint ami Vianne boltjában uralkodik, akkor a Földön senki nem lenne öngyilkos, senki nem ölne meg senkit, nem lenne szükség agresszióra sem. Csak szeretetre és megértésre, tiszteletre. A film üzenete hatalmas, a hangulata magával ragadó, a szereplők pedig egytől egyig tökéletesek szerepükben. Ez a csokoládétorta az egyik legfinomabb volt, amit életemben ettem, ha pontoznom kell akkor csakis ötből öt pont lehet.

A forrás (2006) - Vélemények

2009-07-08 19:43.16

Kösz szépen. :) Nézegettem a filmeket amiket írtál, ezek közül eddig még csak a Halálsoron-t láttam. Megpróbálom megszerezni őket, főleg Kubrick Spartacus-ára és a Szarvasvadász-ra vagyok nagyon kíváncsi, mert ezekről korábban már hallottam.

Apokalipszis most - Vélemények

2009-07-02 16:19.37

Köszönöm :)

Engedj be! (2008) - Vélemények

2009-07-02 00:35.22

Már egyszer leírtam, hogy mik számomra a legnagyobb művek 2008-ban: a Sötét lovag, a Gettó milliomos, a Pankrátor és a Benjamin Button különös élete. Én azt hittem ezt a 4 filmet 2008-as alkotások közül semmi nem közelítheti meg, de ráakadtam egy olyan filmre, ami egyrészt nem is amerikai (svéd), ráadásul döbbent arccal néztem végig. Erről eddig hogyhogy nem hallottam?
A film címe Engedj be! (Lat den Rätte Komma in).
Ezt a filmet kár lett volna az Oscar-jelölések között keresni, mint legjobb külföldi filmet, mert ez nem közönségfilm, nem tudnám olyan helyzetben elképzelni. Az Engedj be! című filmet mindenkinek magának kell felfedeznie, mint ahogyan én is tettem.
A történet egy Oscar nevű kisfiúról (csak ennyi köze van az Oscar-hoz :)) és egy kislányról szól, akik mindketten magányosak, de barátok lesznek. A magány miatt találnak egymásra. A kislány és az apja újdonsült lakosok Stockholm külvárosában. Nagyon kemény tél uralkodik, és ez a hangulatra is kitesz, erősen szomorú/borongós/melankolikus ízt adva a filmnek.
Oscar-t az iskolában sorozatosan megfenyegetik és megverik, és ő ez ellen semmit nem tud tenni. Egyetlen barátja, Eli azonban megmondja neki, hogy üssön vissza, és ha kell, ő is segít neki. Egy lány. A film lassan építkezik, és rájövünk, hogy Eli és az apja miket is csinálnak a sötét, hideg éjszakákon. Nem feltétlenül akarnak embert ölni, csupán a vérre szomjaznak. Nem gyilkosok ők, csak vámpírok. A legdrámaibb és legszomorúbb tekintetben. Szükségük van a vérre, másképp meghalnak.
Eli nem barátkozik senkivel, semmilyen normális emberrel, neki csak az apja van. Ezért is váratlan fordulat az életében Oscar, de ez fordítva is igaz. Felfedezik a barátság szépségét, és lassan eltűnik az életükből a magány. Ilyen érzéseket csak akkor fognak újra érezni, amikor Eli tudtára adja Oscar-nak, hogy el kell mennie... Oscar az egyetlen ember, akit Eli sohasem bántana, a legeslegjobb barátja, mindenféle tekintetben. A film a barátságra épül, de van benne egy kis horror/thriller-es íz is, mivel a városban hullákra, megfertőzöttekre bukkannak, és ez bonyodalmat is kelt. Emellett viszont egyértelműen az egymás iránti szeretetre épül a film, amit Oscar és Eli karaktere tökéletesen be is mutat.
Nekem hihetetlenül tetszett ez a film, azonnal bekerült a legjobbak közé, és emellett 2008 harmadik legnagyobb alkotása. A film hangulata és a rendkívülien szépen ábrázolt barátság bemutatása tökéletes ebben a filmben, az egész egy csodálatos melankolikus dráma, amiben ott van a félelmetes/horror-os hangulat is, és így ad a filmnek egy eredeti képet. Biztosan sokszor meg fogom még nézni, mert ez a tökéletes alkotás nagyon megmaradt bennem, és sokszor elgondolkodom rajta. Az elején még meg kellett szoknom a svéd nyelvet, de 10-20 perc után már ezzel sem volt problémám. Mindenkinek ajánlom, mert ez egy fantasztikus, csodálatos film a barátságról és az egymás iránti hatalmas szeretetről. Kihagyhatatlan alkotás!

Taxisofőr - Vélemények

2009-07-02 00:29.02

"A filmre természetesen 10 pontot adok..."

Bocsánat, 5/5! (Oldalamról írtam, ott 10-es skálán élek) :D

2009-07-02 00:27.46

A Taxisofőr-t úgy álltam neki megnézni, hogy biztosan jó filmet látok. Három okom volt ezt feltételezni: a filmet Martin Scorsese rendezte (akinek az eddig látott filmjei mind tetszettek: A tégla, Nagymenők, Dühöngő bika, Casino), a főszereplő Robert DeNiro, és az IMDb-n is minden idők legjobbjai között van.
Robert DeNiro-nak ez volt a Keresztapa 2. utáni első szerepe. Travis, a taxisofőr, akit ő maga alakít azért vállal éjjeli munkát, mert nem tud aludni a vietnami élményei miatt. Az utcán azonban csak erőszakot és durvaságot tapasztal (kurvák, bandák, stb.), és egy idő után elege lesz ezekből. Megpróbál megmenteni egy neki szimpatikus, tizenkét éves kurvát, akinek sokkal jobb lehetne az élete. Robert DeNiro tulajdonképpen nem beszél sokat, belülről viszont rengeteg dolog bántja. Fegyvereket vásárol magának és elkezdi a maga bosszú hadjáratát a város mocska ellen. Ez egy kiváló film, épp olyan jó végignézni, mint Scorsese másik két klasszikusát, a Nagymenőket és a Dühöngő bikát.
Maga a sztori is erős, hiszen tökéletesen ábrázolja a 70-es évek éjszakai városi életét, de tulajdonképpen megint maga a színészi alakítás a nagyon erős, és persze a rendezés. Martin Scorsese isteni, Robert DeNiro-nál pedig nem lehetett volna jobbat találni erre a szerepre. Jodie Foster-t elég fiatalon láthatjuk, ekkor volt 14 éves. És persze meg kell említenem, hogy nagyon komoly mondanivalóval is bír a film, hiszen bemutatja, hogy egy átlagember szemével nézve az egyszerű munkából élő csendes taxisofőr hogyan válhat egy kikészült lázadóvá. Könnyen, hidd el, és mindez a világnak köszönhető. A filmre természetesen 10 pontot adok, és tudom, hogy ezt a filmet még biztosan meg fogom nézni párszor. Egyértelmű klasszikus.

Péntek 13 (2009) - Vélemények

2009-07-02 00:18.38

Azért másképp állok én már a horrorfilmekhez mint régen. Pár éve szinte csak ilyen filmeket néztem, de mióta tudom mi az a minőség, azóta lentebb adtam. Az idei évben nem is néztem "sorozatgyilkos-os/összevagdalós" horrorfilmet. A Péntek 13 azonban nem véletlenül keltette fel az érdeklődésemet. 2008 elején az összes részt láttam, és habár voltak benne gyengébb részek is, összességében együttvéve nagyon szeretem, ezért vártam, hogy mit képes abból a hangulatból visszaadni Marcus Nispel. A szereplőket kár megemlítenem, mint ahogy ez az összes ilyen típusú horrorfilmnél felesleges, hiszen összeválogatott huszonévesekről beszélünk, akik többek között csak azért kerülnek bele a filmbe, hogy a vásznon a gyilkos minél többféleképpen végezhessen velük, variálhasson a gyilkosságok között. Ez főképp az ilyen típusú horror műfaj legnagyobb hibája... Vannak olyan rendezők és filmkészítők, akik ezt meg sem próbálják orvosolni, megkapjuk ugyanazt a kaját semmi extrával. Pedig ebben a stílusban lehet maradandót is alkotni (lásd: Sikoly, igaz ez inkább thriller). Szóval, röviden: ezt a filmet nem néztem volna meg talán sohasem, ha nem Péntek 13 a címe. És míg a nyolcvanas évek Jason-filmjei mind bírtak egy alap atmoszférával és hangulattal, ebből teljesen kitörlődött. A gyilkos, Jason is megváltozott, nyugodtan lehetne bármelyik sorozatgyilkos a leggyengébb horrorokból, nincs karaktere, ellentétben a sorozat korábbi darabjaival. Innestől már érzed, hogy nem nagyon sikerült ez a film, viszont azt is el kell mondamom, hogy az emberek nem is igazán várhatnak többet egy ilyen mozitól: ez már Jason tizenkettedik fellépése, a ki tudja hányezredik sorozatgyilkos-horror, és már egyszerűen ki kell mondanom: erre ráuntunk. Én már hamarabb, nem ennél a filmnél, és remélem minden filmrajongó tesz egy utat az igazi filmek világába, ahonnan sohasem kell visszatérni. Egy két éjszaka jó megnézni egy ilyen filmet, a csalódást pedig elméletileg ki kellene zárni, hiszen nem várhatok sokat. De azért mégiscsak Péntek 13 filmről beszélünk, ami nekem többet jelent. Nem csupán átlag-horror, hanem a Rémálom az Elm utcában filmek mellett a másik olyan horrorsorozat, aminek kultusza van, és még ha nem is minőségi filmek ezek, mégis legendává tette őket a sorozatgyilkos alakja (gondoljunk csak Freddy kesztyűjére vagy Jason hokimaszkjára), és később ezektől a filmektől is tanultak. Lehetett azonban várni, szerintem simán ki lehetett találni, hogy a műfaj majd ellaposodik, és ez be is következett. De ha a hangulatot fent tudták volna tartani, akkor legalább valamiképp emlékeznék rá, már a címe miatt is. De ez így nem fog menni.
Most próbáltak összetettebb történetet kitalálni, csakhogy ez nem tud meghatni. Úgy is az van, hogy mindenki meghal, és ha csak arra mennek a készítők, hogy minél változatosabbak legyenek a haláljelenetek, hát...sajnálom... Mellesleg nem éreztem semmi félelmet. A film nézése közben sokszor gondoltam az első részre, még az 1980-as legendára: ott szinte kézzel fogható volt a félelem, az egyik legijesztőbb horrorfilm, amit valaha láttam. De ez. Minden percben kitalálhatjuk mi fog történni... De ha ezt meg tudod szokni, akkor végig tudod nézni a filmet, és nem is kell megerőltetni magad...
Vannak azonban szimpatikus részek is, egy kis hangulat azért átragadt a korábbi filmekből, ezért Jason körül van egy kisebb fajta "erő". Érezzük, hogy ez az alak más, mint a többi, és ha valaki Péntek 13 (Jason)-fan, akkor ezt a részt is szeretni fogja. De nem hiszem, hogy jobban tetszene neki a korábbi részeknél. Ott van például a negyedik rész, az műfajában számomra nagyon jó volt. És azért az sem lehet véletlen, hogy sokszor lenne kedvem újra megnézni a sorozatot, de csak is kizárólag a 9. részig. Gyenge filmek ezek között is vannak, de hangulatuk volt, lehetett szeretni őket. Nyolcvanas évek, zene, tábor, stb. De a Jason X-től már érezni rajta az újítást (főleg ott :)), ami nagyon nem tetszik.
Ez a film is csak egy átlagos horrorfilmként marad meg bennem, és mint Péntek 13 film, számomra csalódás. Nem is értem minek kell a sorozatot továbbvinni, ezek a filmek a nyolcvanas évekbe valók, ott tudtak élni, ott volt hangulatuk. És nézni ezeket nagyon jó, elrepít abba az évtizedbe. És ezért nem tudom megérteni mi szükség a folytatásra tovább. Marcus Nispel-ben pedig bíztam, mivel a Texasi láncfűrészes jól sikerült. Ez viszont nagyon felejtős! Sajnálom, de még egy kliséhalmazt már nem tudok befogadni.

1 2

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk