A Casino (1995), Nicholas Pileggi könyvére támaszkodva készült, az 1970-es évek Las Vegas-i világán keresztül pillanthatunk be az alvilág kulisszatitkaiba. A film forgatókönyvét Pileggi és Scorsese közösen írta. A Keresztapa (1972) mellett ez minden idők legkiemelkedőbb maffiafilmje. Martin Scorsese-től csak tanulni lehet, a filmben keresve sem találok hibát. Mindaddig nem tudtam Scorsese zsenijét megfejteni, amíg bele nem olvastam az életrajzába. Nem akarok nagyon kitérni rá, az a lényeg, hogy gyermekkorában folyamatosan a moziban ült, betegsége miatt. A filmes szakmát teljesen alulról kezdte, szorgalma, kitartása, műismerete és emberismerete tette filmessé. Tulajdonképp mindent a saját erejéből ért el, ahogy a legtöbb valódi mester és művész. Visszatérve a Casino-hoz (1995), sokak ízlését sérti a film szabadszájúsága. Nekik azért illene elfogadni, hogy ezek a bűnözői csoportok nem lírai beszédjükről voltak híresek. Elengedhetetlen része ez a trágár beszéd a valósághű ábrázolásnak. Aki pedig nem bírja elviselni a valóságot, annak nem valók a Scorsese filmjei. Mennyire hiteltelen lett volna Pesci szájából az, hogy: ejnye-bejnye. Szomorú, hogy a magyar verziót többször átszinkronizálták. Én a tv-s ősbemutatót láttam 1999-ben, az a szinkron kiváló volt. Ginger McKenna(Sharon Stone) kiváló alakítás, számító, hideg, pénzéhes nő, valóban képes megutálni a néző ezt a figurát, Ginger a történet végére teljesen elhagyja önmagát, alkohol, drog, már az a kevés erkölcsi tartása is semmivé foszlik, ami eredetileg megvolt benne. Első megnézésre borzasztóan idegesített a figura, legszívesebben elzavartam volna Sam helyében. De ez a rendező zsenijére vall, valóban egy hisztérikus, anyagias, neurotikus libát akart elénk tárni, és sikerült is. Különös életrajzi párhuzam Sam Rothstein (Robert De Niro) a profi szerencsejátékos, aki alulról kezd és a csúcson köt ki sikerei miatt, és Scorsese filmes pályafutása között. "Nem vicc, olyan profin nyomtam, hogy enyém lett a mennyország". De Niro-t soha, egyetlen filmben nem láttam még ilyennek, még a Taxisofőr-ben (1976) sem. Csillogó szemekkel, teljes átéléssel hozza a kaszinófőnöki szerepet, szerintem ő is elhitte, hogy az amit játszik. A sztoriban Sam Ace volt az agy, a visszafogott, elegáns, hideg intellektus. Nicky Santoro (Joe Pesci) pedig a kéz, a szókimondó ösztönember, amolyan probléma megoldó, aki aztán maga is probléma lesz. "Mindegy mekkora a faszi, Nicky neki megy." Ironikus módon, ugyan úgy végzi Nicky, mint ahogyan korábban ő végzett az emberekkel. "A sivatag tele van lyukakkal, és mindegyikben egy probléma van eltemetve". A történet gerince egy különös háromszög, Sam-Ginger-Nicky közötti összetett kapcsolat alakulása. Egy bizalmas munkakapcsolat, amely már-már barátság, majd Ginger és Sam ellentmondásos viszonya "Egy ilyen nőnek a szerelem a pénzt jelenti." A végkifejlet tulajdonképp már a kezdetkor sejthető, de nem is ez számít, hanem a párbeszédek, a helyzetek, a részletek. Minden rezdülés a történet szerves része. Mindenre ügyeltek, az autók a ruhák, a fények, a zenék, egyszóval az egész feeling. A mellékszereplők is zseniálisat nyújtanak, mindegyikük egy-egy külön világ, bele értve a vegyesboltból irányító nagyfőnököket, és a bankókat számolgató nagymamát. A filmben minden a helyén van. Zseniális munka. Kifelejtettem, azt a fekete humort, ami végigkísér minket az egész történeten. A három főszereplő közül igazságtalanság kiemelni egyet, mert közös a játékuk. Mégis, talán Joe Pesci az aki a legnagyobbat alakít a filmben. Az egyik záró képsor a kedvencem, amikor a nagy gengszterek ülnek a bírósági tárgyaláson rokkant kocsiban, oxigénmaszkkal az arcukon, adva a nagy beteget.

Filozófia - Miért van inkább valami, mint semmi? -

2008-08-01 12:08.53

Légyszíves magyarázd már el, hogy milyen a Mónika show, én még nem láttam.

2008-08-01 11:48.33

Szerintem az érzéseink fiziólógiai megnyilvánulása csak egyfajta másodlagos hatás. Szerintem minden érzelem legelső forrása a lelkünk, nekem legalább is az. Pérdául a szerelmet a hormonok-nak nyilvánítják. Na igen, de azoknak a hormonoknak a "beindulásához" azért kell valami. Ez az a tipikus eset, amikor az okot össze mossák az okozattal.

Keresek 1 filmet! Csak nem tudom a címét...

2008-08-01 11:39.46

Én is láttam, nagyon régen.

Ez vagy a Bombanő, vagy az Arthur.

Filmzenék-Kinek mi a kedvenc filmzenéje?

2008-08-01 09:15.06

Jeff Wayne - War of the worlds (Live) (Eve of the war)

Keanu Reeves - Kérdések

2008-08-01 00:21.22

Szóval ilyen a női hűség, tegnap még Kenu, ma valami Gosling, holnap meg talán Danny Devito. :DDD

2008-08-01 00:12.26

Azért nekem a magyarok közül is van kedvencem:
http://www.filmkatalogus.hu/Parti-Nora--kepek-sz158111

2008-08-01 00:09.43

Kicsit fura feje van, de te tudod. :DD

2008-08-01 00:04.06

Goslyng az ?

2008-07-31 23:59.27

Ki az ????

2008-07-31 23:52.03

Szia Mrs. Reevs!
Képzeld van egy új választottam:
http://www.filmkatalogus.hu/Amanda-Peet--kepek-sz1429

Melyik a legfeleslegesebb topik? :-)

2008-07-31 21:24.51

http://www.filmkatalogus.hu/forum-9608

Szerinted mi a legidegesítőbb magyar szó?

2008-07-31 20:46.03

regisztrálj

Solaris (2002) - Vélemények

2008-07-31 20:13.21

A film alapját Stanislaw Lem, az egyik legkiválóbb lengyel sci-fi író, nálunk méltatlanul mellőzött regénye, az azonos című Solaris (1963) szolgálja. Érdekes, hogy a nálunk megjelent mű borítóján hasonlóképp lett megfestve a bolygó, mint az a filmen is láthattuk. Sajnos óhatatlanul is ki kell térnem az egyik korábbi filmes feldolgozásra, az 1972-es, orosz változatra. Nagyon nehéz közel 30 év távlatából összevetni a két filmet. Sokak szerint az igazi feldolgozás az orosz filmes alkotása, ezt a véleményt én ugyan tiszteletben tartom, de nem osztom. Sok minden szól Andrej Tarkovszkij mellet, például az, hogy összehasonlíthatatlanul kevesebb pénzből, fejletlenebb technikával, számítástechnikai háttér nélkül kellett megvalósítania munkáját. Ám azért ne feledjük, a sci-finek komoly műfaji követelményei vannak. Az orosz alkotás, bár tiszteletre méltó, sok szempontból meg sem közelíti az amerikai verziót. Az orosz feldolgozás elmarad a látványvilágban, a zenei hangzásban, és talán a színészi játékban is. A maga idejében merész és példaértékű volt Andrej Tarkovszkij úttörő munkája, ma azonban nem több, mint filmtörténeti érdekesség, élvezeti értéke erősen megkopott. Sokak már csak dacból és nosztalgiából is elutasítják a 2002-es, amerikai verziót, mondván, sokkal jobb volt az orosz. Én azt mondom, csak azért mert valami hollywoodi még önmagában nem jelent rosszat. Nos, akkor szakadjunk el a Tarkovszkij-féle verziótól, és térjünk át a 2002-es Steven Soderbergh munkára. Sok kritikát olvastam, igen vegyes gondolatok születtek a filmről. Egyesek szerint szerelmi történetről, két ember kapcsolatának alakulásáról, válságáról, majd újrakezdésről szól. Mások szerint pedig arról a lehetőségről, hogy az ember felfedez valamit, ami megvalósítja minden álmát, mégsem igazán tud vele mit kezdeni. Az utóbbi gondolat után azonnal a Gömb (1998) című film ugrott be. Hasonló lehetőség elé állította a kutatókat egy ismeretlen létforma, tehát képzeletük, gondolataik manifesztálódtak, azonban az ember éretlen ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséggel éljen. Ezért meg kell szabadulni az ismeretlen adománytól. Nos, a Solarisban is hasonló konfliktusba kerülnek a kutatók, első sorban önmagukkal. Senki sem tudja hátrahagyni lelki problémáit, ragaszkodnak az érzelmeikhez, még ha azok terhesek is. Szóval egyesek szerint szerelmesfilm, mások szerint dráma. Az igazsághoz szerintem az áll a legközelebb, hogy a film a kettő ötvözete. Realisztikusan sikerült bemutatni Kris Kelvin (George Clooney) és Rheya (Natascha McElhone) között alakuló szerelmi viszonyt, mely kapcsolat életszerű, már a születésétől fogva problémákat is hordoz. Komoly gondok elé kerül a pár: házasság, gyermek, abortusz, öngyilkosság. Valódi emberi problémák, félelmek. Erre mondom, hogy olyan élet szagú. Személy szerint azért kedvelem a sci-fit, mint műfajt, mert óriási szabadságot ad az alkotónak, hogy kifejezze gondolatait. Ha kívülről láthatjuk önmagunkat, sokkal közelebb kerülhetünk kérdéseink megértéséhez. Mindkét színész, Clooney és McElhone is kiváló alakítást nyújt. Személy szerint korábban nem kedveltem Clooneyt, itt viszont meggyőzött róla, hogy kiváló színész. A film érdekessége, hogy mentes az akciójelenetektől és a nyílt erőszaktól. Ez azért már önmagában komoly eredmény, bár kétség kívül negatívan hatott a bevételekre. A többség nem szereti ezt a mozit, érthető, nekik kellenek a lézerstukkerek, a fröcsögő vér, a harc és a nyílt konfliktusok. Ez a film inkább azok tetszését tudja elnyerni, akiket a lelki-drámai kérdések foglalkoztatnak. Azért a film nem teljesen volt rendben, a két mellékszereplő: Snow (Jeremy Davies) és Gordon (Viola Davis)alakítása nem nevezhető kiemelkedőnek. Ami viszont nagyon is rendben volt, az a film zenéje, Cliff Martinez munkája. Sejtelmes, a történethez illő, amolyan végtelen zenét kapunk. Szerintem sokat hallunk még Martinrez-ről. A másik pozitívum a film képi világa. A plazmával fedett Solaris gyönyörű, igényes kidolgozást kapott. Ugyanakkor a rendező nem esett túlzásba, nem törekedett a modern eszközök értelmetlen felhalmozására. Ebből a szempontból a képi világ a zseniális Gattaca-ra (1997) hasonlít. A magyar szinkron a főszereplők esetében kiváló, azonban a film elején szereplő két küldött szinkronja a legnagyobb jóindulattal is csak amatőrnek nevezhető, ahogy Gordon és Snow szinkronja is kidolgozatlan volt. Gondolom, az előzetes, külföldi eladási eredmények miatt nem akartak több pénzt "pocsékolni" a szinkronra, sajnos. Ezek a szakmai hibák, de ezektől eltekintve szerintem élvezhető, tartalmas, elgondolkodtató filmet kapunk. Érdekes, hogy egyfajta önbeteljesítő módon mindenki azt lát bele ebbe a moziba amit akar, tisztára mint a Solaris. Ha rossznak akarod a filmet akkor rossz, ha jónak akkor pedig jó. Lehet, hogy ez volt a rendező elképzelése? A film befejezése is jócskán hagy bennünk nyitott kérdéseket, van egyfajta hepiend, ugyanakkor még sincs.

Filozófia - Miért van inkább valami, mint semmi? -

2008-07-31 18:51.19

Sziasztok, most én is megyek, ma még benézek.

2008-07-31 18:45.29

Szia! :)

2008-07-31 18:45.14

Ki a szerző?

2008-07-31 18:43.54

Igaz, de ezek az elértések szerintem a nyelv határai miatt vannak. Egyén = egy én, tehát csak a lélek 1 db megnyilvánulása. Így közelebb áll a valósághoz?

2008-07-31 18:41.27

Engem minden megoldás érdekel :)

2008-07-31 18:35.50

Ezt is el kell olvasnom, csak gyűlnek a pótolni valók :)

2008-07-31 18:34.08

Az egyén nem hal meg, mert az a lélek. Csak a test halála létezik, sőt, mivel a test bekerül a biológiai lebomlás folyamatába a test sem tekinthető abszolút értelemben halottnak. Ha egy tesbe sem "szállna" bele a lélek, akkor nem születtünk volna meg. :)

2008-07-31 18:28.59

Tehát mégiscsak hiszel egyfajta vándorlásban :))

2008-07-31 18:24.47

Ezzel azt mondod, hogy a Teremtőhöz vándorol?

2008-07-31 18:23.05

De ugyebár a láng nem statikus. Tehát minden időpillanatban más és más láng ég. Egy kicsit olyan ez mint a bölcs mondás, hogy nem léphetsz kétszer ugyan abba a folyóba.

2008-07-31 18:18.58

A szóban forgó könyvet nem olvastam, de a dimenziók felemlegetésével az a baj, hogy cseberből-vederbe kerülünk vele. Tehát ha pl. azt mondjuk hogy a lélek a 4. vagy mondjuk a 12. dimenzióban van, semmivel sem tudunk többet róla, csak sejtelmesebbé tesszük. Szerintem a gond a 3 dimenziós agyunkkal van. Ahogy a pont sem tudja felfogni, mi az hogy vonal. (bár ettől a vonal még létezik)

2008-07-31 18:05.50

Szerinted hol van a lélek fogantatásunk előtt és hova tűnik a halálunk után?

2008-07-31 17:56.42

Már az is önmagában egy csoda, hogy létezel. A halandók szeme elől sok minden rejtve marad. :)

A lélek létezését sem tartod lehetségesnek?

2008-07-31 17:30.53

Miért? Az egész Világegyetem folyamatosan mozgásban van. A csillagok, a galaxisok, a fekete anyag. Ez az állandó körforgás. Ahogy az évszakok is követik egymást. Miért pont a lelkünk lenne egy bebetonozott pont? Amúgy 1000 év kozmikus méretekben mérve semmiség, egy szempillantás. Nincsenek néha olyan érzéseid, hogy már voltál ember, vagy hogy már megtörtént veled egy csomó minden?

2008-07-31 17:16.12

Én személy szerint hiszek a lélekvándorlásban. Nem azért mert bármely vallás követője lennék, vagy mert nem tudom elfogadni, hogy testünk megsemmisül. Egyszerűen azért mert így érzem, ezt tartom a leg valószínűbbnek. Ezt azért is gondolom, mert szerintem a tudásunk a lelkünkbe van ágyazva.

Amiatt ne aggódjatok, hogy kevesebb a hozzászólás. Akit érdekelnek ezek a témák azok úgy is előveszik a fórumot. Úgy sem a mennyiség számít, hanem a minőség :o)

elejére ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk