aszonta, h idézem rengeteg tapasztalatot szerzett a forgatás alatt és örül,hogy a része lehetett a filmnek. Nagy lehetőség volt ez a számára, s reméli, hogy más flmekben is lehetőséget kap és köszöni mindenkinek a támogatást.
idézet vége

2009-03-07 15:40.45

twilightban

2009-03-07 15:40.33

hallottátok, h nem az játsza a new moon filmben samet aki a twilightben?

2009-03-07 15:33.46

ez szerintem JÓ rész!!

2009-03-07 15:33.30

"Nem éreztem, hogy valaki fogja a kezem, amíg az a valaki finoman meg nem szorította. Mint korábban, amikor elrejtettem a fájdalmam, a testem megmerevedett a meglepetéstől. Ez nem az az érintés volt, amire számítottam. A bőre tökéletesen sima volt, de rossz hőmérsékletű. Nem volt hideg.
A sokk első fagyott pillanata után, a testem úgy reagált az ismeretlen érintésre, ami még inkább sokkolt.
Levegő szabadult ki a torkomból, dühösen, keresztül az összezárt fogaimon, mély, fenyegető hangon, mintha csak egy csapat méh zümmögne. Mielőtt a hang elhalt volna, az izmaim megfeszültek és összerándultak, elhúzódva az idegentől. Felpattantam, olyan gyorsan fordulva, hogy a szobának kivehetetlen homállyá kellett volna összemosódnia, de ez mégsem történt meg. Minden porszemet láttam, minden szálkát a faborítású falakon, minden megbomlott cérnaszálat mikroszkopikus méretekben, ahogy a szemem tovább vándorolt.
Aztán ott találtam magam védekezőn a falhoz lapulva úgy egy tizenhatod másodperccel később. Már megértettem mi döbbentett meg, és túlreagáltam.
Oh. Hát persze. Edwardot nem kellene hidegnek éreznem. Most már azonos hőmérsékletűek vagyunk.
Tartottam a pozíciómat még egy nyolcad másodpercig, felmérve az előttem lévő jelenetet. Edward keresztül hajolt az operációs asztalon, ami az én halotti máglyám volt, a kezeit felém nyújtotta, az arckifejezése aggódó volt.
Edward arca volt a legfontosabb dolog a világon, de a periférikus látásom felismert minden mást egyszerre.
A védelmező ösztönöm előjött, és automatikusan kerestem a veszély bármilyen jelét.
A vámpír családom óvatosan várt a szemben lévő falnál az ajtó mellett, Emmettel és Jasperrel az élen. Mintha veszély lett volna.
[…]
A vigyor (Alice vigyora) megnyugtatott, és aztán összeállt a kép. Jasper és Emmett azért álltak elöl, hogy megvédjék a többieket, ahogy azt gondoltam. Amire nem jöttem rá azonnal az volt, hogy én magam vagyok a veszély.
De mindez mellékes volt. Az érzékeim legnagyobb része és az elmém még mindig Edward arcára fókuszált.
Soha ezelőtt a perc előtt nem láttam.
[…] Még mindig Edward arcát néztem, mozdulatlanul ismét.
Lassan megkerülte az asztalt, minden lépés majdnem fél másodpercbe telt, a lépése kanyarogva áramlottak, mint ahogy patak vize cikázik a sima kövek között – a kezét még mindig kinyújtotta.
Néztem a kecsességét, elnyelve az új szemeimmel.
„Bella?” kérdezte mély, csendes hangon, de az aggodalom a hangjában feszültséggel töltötte meg a nevem.
Nem tudtam azonnal válaszolni, elvesztem a hangja bársonyosságában. Ez volt a legtökéletesebb szimfónia, egy hangszeres dallam, egy hangszer, ami tökéletesebb volt, mint bármely ember készítette… „Bella, szerelmem? Sajnálom, tudom, hogy ez zavaros. De jól vagy. Minden rendben.”…] De Edward keze körülfogta az arcomat, mint egy szatén borította acél, a vágy végigszáguldott a kiszáradt ereimen, a fejem búbjától egészen a lábujjaimig.
Felemelte az egyik tökéletes szemöldökét, várva, hogy megszólaljak.
Köré fontam a karomat.
Ismét nem volt mozgás. Egy pillanatig egyenesen és mozdulatlanul álltam, akárcsak egy szobor; abban a pillanatban a karjaim közt volt.
Meleg volt – vagy legalábbis az én érzékelésem szerint. Az édes, finom illatával, amit soha nem voltam képes igazán érezni a gyenge emberi érzékeimmel, de ez 100%ig Edward volt. Nekinyomtam az arcom a sima mellkasának.
Aztán kényelmetlenül áthelyezte a testsúlyát. Eltolva magát az ölelésemből. Felnéztem az arcára, összezavarodva és megrémülve a reakcióján.
„Uhh… óvatosan Bella. Wow.” Elrántottam a karom, a hátam mögé kulcsoltam őket, amint megértettem.
Túl erős voltam.” „Szeretlek” mondtam, de úgy hangzott, mintha énekelnék. A hangom úgy csengett, és csillant akár egy harang.
A válaszmosolya lenyűgözött, jobban, mint bármikor, amikor még ember voltam. Most láttam igazán.
„Ahogy én is szeretlek” mondta.
A két keze közé fogta az arcomat és a sajátja felé húzta – elég lassan, hogy emlékeztessen: legyek óvatos. Megcsókolt, először gyengéden akárcsak egy suttogás, aztán hirtelen erősebben, vadabban. Megpróbáltam emlékezni, hogy gyengéd legyek vele, de nehéz volt bármire is emlékezni az érzések felhevülésében, nehéz volt bármilyen módon összefüggően gondolkodni.
Olyan volt, mintha soha nem csókolt volna még meg.- mintha ez lett volna az első csókunk. És igazság szerint, így még soha nem is csókolt meg.
Majdhogy nem bűnösnek éreztem. Bizonyosan megszegtem a szerződést. Nem szabad lett volna megengedni ezt nekem.
Habár nem volt szükségem oxigénre, a lélegzetem felgyorsult, olyan gyorsan száguldott, mint amikor tűzben égtem. De ez most más fajta tűz volt.
Valaki megköszörült a torkát. Emmett. Úgy tűnt a mély hang egyszerre volt vidám és zavart. Elfelejtettem, hogy nem vagyunk egyedül. Aztán rájöttem, hogy ahogy Edward köré tekeredtem az nem volt épp illendő a társasághoz.”

2009-03-07 15:31.45

előre szólok, ha teszek, azt semikképp nem én fordítottam XD

2009-03-07 15:31.18

jó kérdés XD
tegyek be spoilert?

2009-03-07 15:22.40

ok
akkor beszélgessünk!

2009-03-07 15:18.36

nincs itt senki?

2009-03-07 14:37.05

miről beszélgettek?

2009-03-07 12:56.08

arra énis! XD

2009-03-07 11:49.01

van vmi új?
2 napja nem voltam

2009-03-07 11:43.11

mizu?
miről beszéltek?
nem tom követni XD

2009-03-07 10:37.06

vagy nem XD
mi a tm?

elejére ... 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk