Nem tudtam lélegezni, fulladtam és túl forró volt a torkom. Darabokra estem, kettétörtem. Még több feketeség. Hangok, ezúttal kiabálás, és a fájdalom visszajött.
„A placenta levált!” Valami éles kés, mitha kettévágott volna.
A placenta levált. Tudtam, hogy ez mit jelent. Ez azt jelentette, hogy az én gyerekem haldoklott.
„Vidd ki innét!- üvöltötte Edward. Nem tud lélegezni. Csináld most.
A morfium- Várni akart, hogy a fájdalomcsillapítót beadhassa, amig a baba haldoklik.
„Nem! Most”; csöndben voltam, hogy be tudja fejezni.
Fekete foltok voltak a szobában, és egy fájdalom szúrta fagyosan a gyomrom. Úgy éreztem, meg kell védenem a gyermekem, az Én kis Edward-Jacobomat, de gyenge voltam. A tüdőm égett, alig kaptam levegőt. A fájdalom kissé elhalványult. A babám, a babám, haldoklik... Mennyi idő telt el? Másodperc vagy perc? A fájdalom eltûnt. Elzsibbadtam. Nem éreztem semmit. Még mindig nem láttam, de hallottam.
„Maradj velem most, Bella! Hallasz engem? Nem hagyhatsz el engem. Lélegezz”
Jacob? Jacob, még mindig itt van, még mindig próbál megmenteni engem. Természetesen meg akartam mondani neki. Természetesen szeretném, ha a szívem dobogna. Nem ígértem meg nekik is? Pislogtam. Láttam a fényt. Edward suttogta: Renesmee. Renesmee? Nem a legtökéletesebb gyerek a képzeletemben? Sápadt Úgy éreztem, egy pillanatra sokkot kapok. Renesmee. Próbáltam mozgatnia számat, és megtalálni a nyelvemet.
„Add ide nekem.” A fények táncoltak, Edward hideg kezén, véres volt. És még volt valami piros a kezében. Valami kicsi és csöpögött a vértől. Megérintettem a meleg szervezetet az én gyenge kezemmel. Lány volt, meleg nedves bőre meleg, mint Jacobé. Szememmel összpontosítottam, hirtelen minden teljesen világos lett. Renesmee nem sírt, de gyorsan lélegzett. Szemét kinyitotta, döbbent arca szinte vicces volt. A kis, tökéletesen kerek fején vastag gubancos, véres fürtjei voltak. A szeme ismerős volt, de elképesztő csokoládébarna. A bőre elefántcsont fehér volt, de az arca lángolt. A lány arca kicsi volt és tökéletes, annyira, hogy megdöbbentem. Olyan szép, mint az apja. Hihetetlen. Lehetetlen. Renesmee, suttogtam. Szóval... szép vagy. Hirtelen elmosolyodott egy széles, mosolyban. Kagylórózsaszín ajkaival, és hamvas tejfogaival. Lehajtotta a fejét, rá a melkasomra. Aztán a fájdalom megint előjött, elütött a meleg. És eltünt. Az angyalarcú gyerekem sehol se volt. Nem láttam, és nem éreztem. Kiabálni akartam, hogy adják vissza nekem. De nagyon gyenge voltam. Úgy éreztem, mintha a karom gumiból lenne, nem éreztem semmit sem. A sötétség rámzuhant. Fárasztó volt ellenállni neki.. Én is csak az emberi vagyok, semmi több.

meg ez is
nekem ennyi van

2009-03-03 17:34.49

„Felpillantottam Bella fehér szemeiről, még mindig pumpáltam a szívét. Edward egy fecskendőt tartott a kezében – teljesen ezüstöt, mintha acélból lenne.
„Az meg mi?”
A kőkemény keze ellökte az enyémet az útból. Egy kis reccsenést hallottam, ahogy az ütése eltörte a kisujjam. Ugyanabban a másodpercben beleszúrta a tűt a szívébe.
„A mérgem” válaszolta miközben befecskendezte.
Hallottam a zökkenést a szívében, mintha csak megütötték volna egy evezővel.
„Mozogj” parancsolta. A hangja fagyos volt, és halott. Vad és meggondolatlan. Mintha csak egy gép lett volna.
Figyelmen kívül hagytam a már gyógyuló fájdalmat a kisujjamban, és újra pumpálni kezdtem a szívét. Nehezebb volt, mintha a vére megalvadna – sűrű és lassú. Amíg én az immár mérgezett vérét próbáltam áramoltatni az ereiben, néztem amit csinál.
Olyan volt, mintha megcsókolná, hozzáérintette az ajkait a nyakához, a csuklójához, a könyök hajlatához. De hallottam, hogyan szakad fel a bőre, ahol a fogai keresztülharapják, újra és újra, mérget juttatva a szervezetébe, annyit amennyit csak lehet. Láttam, ahogy a sápadt nyelve átsuhan a vérző sebeken, de mielőtt émelyített vagy dühített volna, rájöttem mit is csinált. Ahol a nyelve lemosta a mérget a bőréről, ott a seb begyógyult. Bent tartva a mérgezett vért a testében.
Több levegőt fújtam a szájába, de nem történt semmi. Csak élettelen emelkedés a mellkasánál. Még mindig pumpáltam a szívét, számoltam amíg ő mániákusan dolgozott felette, próbálta ismét összerakni. A király összes lova, és a király összes embere..
De semmi nem volt ott, csak én, csak ő.
A holtest felett dolgoztunk.
Mert ennyi maradt a lányból, akit mindketten szerettünk. Ez az összetört, kivérzet, szétroncsolt holttest. Nem tudtuk ismét visszahozni Bellát.”
Tudtam, hogy túl késő. Tudtam, hogy meghalt. Biztosan tudtam, mert a lökések megszűntek. Nem láttam okát, hogy itt maradjak mellette. Ő már nem volt többé itt. Így az üres teste már nem vonzott. Az öntudatlan vonzás, hogy a közelében legyek, eltűnt.
Vagy talán az megfordult jobb szó lenne rá. Úgy tűnt, mintha most ellentétes irányba húzna. Le a lépcsőn, ki az ajtón. A sóvárgás, hogy eltűnjek innen, és soha de soha ne jöjjek vissza.
„Akkor menj,” csattant fel, és ismét odébbütötte a kezem az útból, átvéve a helyem. Úgy éreztem három ujjam eltört. Kiegyenesítettem őket nem törődve a fájdalommal.
„Nem halt meg,” suttogta, „Rendbe fog jönni.”
Nem voltam benne biztos, hogy nekem beszél. Megfordultam és magára hagytam a saját halálával, lassan sétáltam az ajtó felé. Nagyon lassan. Képtelen voltam gyorsabban mozgatni a lábaimat.

2009-03-03 17:32.53

én is írtam neked privit, még d.u.
lécci, ha megjött küldd el, hanem akkor szólj, és írok újra

2009-03-03 15:54.20

rohadt előkészítőőőő!!!!!!!!!!!!!!
mennem kell
bocsikaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
remélem még leszek puszpusz

2009-03-03 15:52.38

várj. mire mondtad hogy tényleg kész vok?

2009-03-03 15:51.41

utoljára.
NE ÍRDD KI, PRIVIT ÍRJ, AKÁRKINEK TÖK8 KINEK, DE NEM IDE!!!
am szija

2009-03-03 15:50.45

miből gondolod?
tök norma vok
salalalalaaaaaaa

2009-03-03 15:50.20

Tanya négy lépést sietett hátra, az eper fürtjei remegtek, mintha egy ember szembenézne egy mérges kígyóval. Kate hátraugrott a bejárati ajtó felé és a falnak erősítette magát. Sokkos szisszenés hallatszott az összeszorított fogai közül. Eleazar védelmező hajlásba ugrott Carmen elé.
"Ó kérlek, "hallottam Jacob panaszát a lélegzete alatt. Edward körülfogott engem és Renesmeet. "Megígértétek, hogy meghallgattok, "emlékeztette őket.
"Néhány dolgot nem tudunk meghallgatni!" kiáltotta Tanya. "Hogy voltál rá képes,
Edward? Tudod, hogy ez mit jelent?"
"El kell mennünk innen, "mondta Kate nyugtalanul, miközben a keze a kilincsen volt
"Edward …..Eleazar a szavakon túl látszott…
"Várjatok, "mondta Edward, a hangja most keményebb volt. "Emlékezzetek mit hallottatok, mit éreztetek. Renesmee nem az, aminek gondoljátok."
"Ebben a szabályban nincsenek kivételek Edward, "törte meg Tanya.
"Tanya, "mondta élesen Edward "Hallhatjátok s szívdobogását. Álljatok meg, és gondoljatok bele, mit jelent ez!”
"A szívdobbanása?" súgta Carmen, Eleazar vállai körül kitekintve.
"Ő nem teljesen vámpír gyermek, "válaszolta Edward, figyelmét Carmen kevésbé ellenséges kifejezése felé irányítva "Félig ember."
A négy vámpír úgy bámult rá, mintha egyikük sem beszélné azt a nyelvet, amelyet ismerünk.
"Hallgassatok meg." Edward hangja a sima bársonyos meggyőzés felé mozdult. "Renesmee olyan fajta ... Én vagyok az édesapja. Nem az alkotója, a biológiai apja."
Tanya megrázta a fejét, csak egy apró mozgással. Nem tűnt úgy, mint aki ennek tudatában van.
"Edward, nem várhatod el tőlünk "Eleazar kezdte a mondanivalóját.
"Mondj más magyarázatot, ami ideillik, Eleazar. Érezheted a teste melegségét a levegőben. Vér futkos az ereiben, Eleazar,. Érezheted az illatát.
"Hogy?" zihálta Kate .
"Bella a biológiai anyja, "mondta neki Edward. "Teherbe esett, kihordta, és életet adott Renesmee-nek, mialatt még ember volt. Ez majdnem megölte őt. Nagyon szorosan nyomasztó helyzetben voltam, hogy elég mérget juttassak a szívébe, és megmentsem őt.”
"Soha nem hallottam még ehhez hasonló dologról, "mondta Eleazar. A vállai nyugodtan lehullottak, a kifejezése rideg volt.
"Nem mindennapi dolog a fizikai kapcsolat vámpírok és emberek között, "válaszolta Edward, egy kis sötét humorral a hangjában.
" Még kevésbé nem mindennapi hasonló légyott emberi túlélővel. Egyetértetek unokatestvéreim?"
Kate és Tanya is mogorván nézett rá.
"Nos, Eleazar. Biztosan láthatod a hasonlóságot."
Carmen volt az, aki reagált Edward szavaira. Lépett egyet Eleazar körül, figyelmen kívül hagyva a félig artikulált figyelmeztetést, óvatosan sétált és megállt pont előttem. Kissé lehajolt és figyelmesen nézte Renesmee arcát.
"Úgy látom a szemeid az édesanyádé, "mondta alacsony, lecsendesedett hangon, "de az édesapád arca." És akkor, mintha ha nem szolgálhatná ki magát, Renesmee-re mosolygott.
Renesmee válaszmosolya káprázatos volt. Megérintette az arcomat anélkül, hogy Carmen-ről levette volna a szemét. Elképzelte, hogy megérinti Carmen arcát, azon tűnődve, hogy ezt szabad-e.
"Nem bánnád, ha Renesmee mesélne neked magáról?" kérdeztem
Carment.. "Rendelkezik egy ajándékkal, hogy elmagyarázhassa a dolgokat."
Carmen nyugodtan mosolygott Renesmee-re. "Beszélsz, kis egyetlenem?"
"Igen” válaszolta az ő trillázó magas szopránján ".Tanya összes családtagja összerándult a hangját hallva, kivéve Carment.
"De többet tudok neked megmutatni, mint amennyit el tudnék mondani."
Carmen arcára helyezte a kicsi kezeit. Carmen megmerevedett, mintha közvetlen elektromos sokk futott volna végig rajta. Ebben a pillanatban Eleazar mellette volt, a kezei a vállain, mintha elrántaná.
"Várj, "mondta Carmen izgatottan, a pislogás nélküli szemei Renesmee-re néztek.
„Renesmee sokáig „mutatta "Carmen-nek a magyarázatát.
Edward arca figyelmes volt, amint Carmen-nel együtt nézte, és azt kívántam bárcsak hallhatnám, amit ő is hallott. Jacob türelmetlenül elmozdult hátul, és tudtam, hogy ő is ugyan azt kívánja.
"Mit mutat neki Nessi?"morogta a lélegzete alatt.
"Minden, "mormolta Edward.
Újabb perc telt el, és Renesmee leeresztette a kezét Carmen arcáról. Győztesen mosolygott a kábult vámpírra
"Ő valóban a lányod, ugye?" suttogta Carmen, széles topáz szemeivel Edward arcárhoz fordulva. "Micsoda ragyogó ajándék! Ezt csak az ő tehetséges apjától eredhet."
"Elhiszed, amit neked mutatott?" kérdezte Edward, izgatott kifejezéssel.
"Minden kétség nélkül, "mondta Carmen egyszerűen.

a folytatás, v vmi

2009-03-03 15:47.57

még nem is olvastam végig

2009-03-03 15:47.42

oksa

2009-03-03 15:47.36

remekül, jó hogy kérded!
írok privit, ott leírom!

elejére ... 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 266 267 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk