„Rosalie ismét gügyögött a teremtménynek, félretette az üres fémizét, és felemelte a teremtményt, hogy az arcához nyomhassa az övét.
Tökéletes. Ez az új pozíció tökéletes volt a támadásomra. Előre hajoltam és éreztem, ahogy a forróság elkezd átváltoztatni, miközben egyre nőtt bennem a vonzás a gyilkos felé – erősebb volt, mint amit valaha is éreztem, olyan erős, ami az Alfa parancsára emlékeztetett, mintha felmorzsolna, ha nem teljesíteném.
Ez alkalommal teljesíteni akartam.
A gyilkos rám nézett Rosalie válla fölött, a pillantása sokkal tisztább volt, mint bármely újszülött teremtmény pillantása.
Meleg barna szemek, tejcsokoládé színű – pontosan olyan, mint valaha Belláé.
A remegésem abbamaradt; forróság öntött el, erősebb, mint valaha, de valahogy újfajta hőség – nem lángolás.
Izzás volt.
Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.
De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam.
Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez.
Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált.
A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam.
A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott.
Renesmee.”

2009-03-01 19:11.41

7 fejezet bella, akárhány jacob, aztán megin bella

2009-03-01 19:11.20

adok még, őrúlj egy kicsit!

2009-03-01 19:05.12

szülőst én is találtam

2009-03-01 18:56.35

de nem találtam olyat, amit nem olvastam, mer annyira hátra nem mentem

2009-03-01 18:56.07

nekem is van, most mentem vissza keresgélni :D

2009-03-01 18:53.54

király vagy!!

2009-03-01 18:51.00

akkor tedd be, pls!!!

2009-03-01 18:46.55

nemtalálom, pedig visszamentem 185 oldalt!

2009-03-01 18:46.06

miben?

2009-03-01 18:38.48

ha megtalálom, mer most éppen régebbre megyek, és spoilerre vadászok :D

2009-03-01 18:27.00

„Felpillantottam Bella fehér szemeiről, még mindig pumpáltam a szívét. Edward egy fecskendőt tartott a kezében – teljesen ezüstöt, mintha acélból lenne.
„Az meg mi?”
A kőkemény keze ellökte az enyémet az útból. Egy kis reccsenést hallottam, ahogy az ütése eltörte a kisujjam. Ugyanabban a másodpercben beleszúrta a tűt a szívébe.
„A mérgem” válaszolta miközben befecskendezte.
Hallottam a zökkenést a szívében, mintha csak megütötték volna egy evezővel.
„Mozogj” parancsolta. A hangja fagyos volt, és halott. Vad és meggondolatlan. Mintha csak egy gép lett volna.
Figyelmen kívül hagytam a már gyógyuló fájdalmat a kisujjamban, és újra pumpálni kezdtem a szívét. Nehezebb volt, mintha a vére megalvadna – sűrű és lassú. Amíg én az immár mérgezett vérét próbáltam áramoltatni az ereiben, néztem amit csinál.
Olyan volt, mintha megcsókolná, hozzáérintette az ajkait a nyakához, a csuklójához, a könyök hajlatához. De hallottam, hogyan szakad fel a bőre, ahol a fogai keresztülharapják, újra és újra, mérget juttatva a szervezetébe, annyit amennyit csak lehet. Láttam, ahogy a sápadt nyelve átsuhan a vérző sebeken, de mielőtt émelyített vagy dühített volna, rájöttem mit is csinált. Ahol a nyelve lemosta a mérget a bőréről, ott a seb begyógyult. Bent tartva a mérgezett vért a testében.
Több levegőt fújtam a szájába, de nem történt semmi. Csak élettelen emelkedés a mellkasánál. Még mindig pumpáltam a szívét, számoltam amíg ő mániákusan dolgozott felette, próbálta ismét összerakni. A király összes lova, és a király összes embere..
De semmi nem volt ott, csak én, csak ő.
A holtest felett dolgoztunk.
Mert ennyi maradt a lányból, akit mindketten szerettünk. Ez az összetört, kivérzet, szétroncsolt holttest. Nem tudtuk ismét visszahozni Bellát.”
Tudtam, hogy túl késő. Tudtam, hogy meghalt. Biztosan tudtam, mert a lökések megszűntek. Nem láttam okát, hogy itt maradjak mellette. Ő már nem volt többé itt. Így az üres teste már nem vonzott. Az öntudatlan vonzás, hogy a közelében legyek, eltűnt.
Vagy talán az megfordult jobb szó lenne rá. Úgy tűnt, mintha most ellentétes irányba húzna. Le a lépcsőn, ki az ajtón. A sóvárgás, hogy eltűnjek innen, és soha de soha ne jöjjek vissza.
„Akkor menj,” csattant fel, és ismét odébbütötte a kezem az útból, átvéve a helyem. Úgy éreztem három ujjam eltört. Kiegyenesítettem őket nem törődve a fájdalommal.
„Nem halt meg,” suttogta, „Rendbe fog jönni.”
Nem voltam benne biztos, hogy nekem beszél. Megfordultam és magára hagytam a saját halálával, lassan sétáltam az ajtó felé. Nagyon lassan. Képtelen voltam gyorsabban mozgatni a lábaimat.

2009-03-01 18:11.16

hali!
mizu?
miről beszélgettek?

2009-02-28 12:06.05

nekem most mennem kell :((
de azért, ha vki megtenné, hogy ha lesz spoiler elküldi, annak örök hála!
pus

2009-02-28 12:04.31

nem is tudom
vmi érdekest, mondjuk bella amikor azt mondja, hogy nessinek hívtad a gyerekem?

2009-02-28 12:01.27

nekem? mindig :P

2009-02-28 12:01.04

így már tom hopgy hol, amikor olvastam fel sem tűnt XD

2009-02-28 11:58.13

ha ötletekről van szó, a filmeseket nem kell félteni XD

elejére ... 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 266 267 268 269 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk