A műfaji filmeknek az a "feladata", hogy az emberiséggel egyidős "bölcsességeket", archetipusokat megőrizzék az idők folyamán. Korábban a népmesék csinálták ezt, de a népmesék fölött eljárt az idő, úgyhogy az archetipusok most a filmeken keresztül "mentődnek át". Egy Mátyás király sztorinak sem releváns kritikája, hogy "de ezt a sztorit már régen ismerjük". Ettől függetlenül természetesen szíved joga hogy eldöntsd, hogy tetszik-e vagy sem :)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2010-12-29 15:09.31

Az a helyzet, hogy gyakorlatilag nem lehet olyan tettet felhozni, ami mögött ne lehetne valamilyen "enyhítő" magyarázatot találni. Nehéz gyerekkortól elkezdve az átmeneti elmezavaron keresztül a főnszélig mindent fel lehet hozni, és a végén kihozni, hogy senki sem hibás.
Az a baj, hogy ezzel elvesszük az emberi felelősség fogalmát a rendszerből, aminek egyenes következménye a kontrollálhatatlanság. Abból káosz lesz, a káosz folyamatos háborús helyzetként értelmezhető, ami kizárja működő közösség lehetőségét.
A társadalom fenntarthatatlan a felelősség fogalma nélkül. Mentségnek tűnő magyarázatokat keresni legalább akkora igazságtalanság, mint gondolkodás nélkül elítélni valakit. Az első a közösség szempontjából "igazságtalan", a másik az egyén szempontjából. De az ember mégiscsak közösségi lény, a közösségért pedig tenni kell, hogy működjön.
Szóval biztos, hogy lehet találni magyarázatokat meg mindent, de egy ilyen tett akkor is elfogadhatatlan :(

2010-12-29 13:38.34

Jó hát ez 10 év villamosszék...

Melyik a legfeleslegesebb topik? :-)

2010-12-29 12:50.33

Tréfáltam =)

Transformers - A bukottak bosszúja - Vélemények

2010-12-29 12:49.00

2009 azért elég fasza év volt szerintem :) Avatar, Zombieland, Fel!, District9, Másnaposok, Elrabolva, Watchmen, Igenember, "és sokan mások" :)

Melyik a legfeleslegesebb topik? :-)

2010-12-29 12:17.45

De lehet még az édesanyja is :D

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2010-12-29 11:41.23

a-aa :)

2010-12-29 11:24.20

Sem a kocsiban sem a vonaton sem sem a repülőn nem szeretem a zöld rántottát.

Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja!

2010-12-29 10:30.27

A férfi...

15 és 20 éves kora között olyan, mint Kína: potenciálja óriási, jövője beláthatatlan, és senki sem veszi komolyan.

20 és 25 között a férfi a XVIII. századi Franciaország szakasztott mása: forradalmár, lelkes, élvhajhász.

25 és 30 között a férfi olyan, mint Oroszország. Hatalmasnak képzeli magát de még mindig a pia és a kurvák irányítják.

30 és 35 között a férfi olyan, mint Olaszország. Csábító, izgató, derűs és szereti a gyerekeket.

35 és 40 között a férfi olyan, mint Brazília. Egyre több éhes szájat tart el és már csak a foci érdekli.

40 és 50 között a férfiban Németországot láthatjuk. Hatalmasra nőtt, van pénze, de halálosan unalmas és egyre többször csődöt mond.

50 és 60 között a férfi olyan, mint a Vatikán: már csak az Úrban bízik, mert csak ő segíthet az ágyban.

60 felett a férfi olyan, mint Kelet-Európa. Egyfolytában az elmúlt 40 éven gondolkozik, hogy hol cseszte el az életét.

Kísérleti könyv

2010-12-29 02:22.27

A démon körül nem szűnő gyűlölettel kavargott a Pokol örökké tomboló szélvihara. Érdes, szürke bőrrel borított teste szoborrá dermedve állt egy hatalmas barlangnyílás előtt, ami úgy magasodott elé, mintha a sík vidékből hirtelen magasba törő hegység ordításra nyílt szája lenne.
-Itt vagyok. – küldte Sassin a korábban megígért mentális üzenetet Agousnak, aki a messze távolból válaszolt neki.
-Ügyes kislány. Remélem annak a bestiának, akinek a testében vagy, helyesek voltak az ismeretei erről a helyről, különben fogalmam sincs, hogy találjuk meg Amilyt.
-Eddig jól működött. Szólok, ha van valami.
-Semmi ostobaság, csak szolidan, világos?
-Nem lesz gond.

A barlangba belépve ősidőket idéző sötétség ragadta nehéz ölelésébe Sassin rémálomszerű alakját. A barlangjárat erősen lejtett, a falakon sűrű masszába olvadt kőtörmelék csordogált. A levegő úgy bűzlött, mint az ereszcsatornákba rothadt falevelek egy nedves, késő őszi napon, a falak pedig kegyetlen, bágyasztó hőséget árasztottak magukból. Lefelé haladva a járat egyre szűkült, a kezdeti monumentalitás pár lépés után puszta emlékké vált, míg végül két ember magas, és úgy tizenöt lépés széles, szabálytalan alakú járatként folytatódott tovább. A napkoszorú természetes fénye, ami a felszín tájait megvilágította, néhány forduló után elhagyta a földalatti járatot, Sassin mellkasán a szem pedig egy rövid időre teljesen megvakult a környező világra – alig pár szívdobbanásnyi idővel később azonban adaptálódott az új viszonyokhoz. A szem úgy érzékelte, mintha a falakat borító massza vérvörös fénnyel derengetni kezdett volna, megvilágítva az utat a harcoslány előtt. A járat a mélybíbortól az élénk karmazsinszínig a vörös minden árnyalatát felvonultatta, Sassinban azt a benyomást keltve, mintha vérszínű alkonyat venné körül.

A démontestű harcoslány órákon keresztül bolyongott a fülledt, vörösfényű járatokban, anélkül, hogy egy lélekkel is találkozott volna. Ha elágazáshoz ért, egy pillanatra engedett a fejében gomolygó tudat szorításán, és kiolvasta belőle a helyes útirányt, majd folytatta útját a hegyek mélyén rejlő város felé. Ahogy haladt előre, a járat egyre szűkült, a falak pedig egyre szabályosabbá váltak, mintha gondos kezek faragtak volna rendet a sziklák rengetegében – mint ahogy pontosan ez is volt a helyzet. A démonurak a kősivatag kóbor démonjaiból és az emberek világának halott szellemeiből összegyúrt, tudattalan szolgák százainak rabszolgamunkájával formálták meg a milliárd éves járatokat. Persze azok az apró csiszolások, amikkel Sassin ezeknek a mellékjáratoknak a sziklafalain találkozott, nüansznyi semmiségnek tűntek ahhoz az elképzelhetetlen látványhoz képest, ami az egyik forduló után – mintegy a semmiből elé tárulva – fogadta a lányt.

Az egyik forduló után ugyanis a szűkös járat egy beláthatatlan, hatalmas tárnába futott, ami úgy tátongott a hegyek gyomrában, mintha önálló kis világ lett volna. A földből, mintha a sziklákból nőttek volna elő, vörös épületek emelkedtek, amik között széles utcák futottak. A házak legtöbbje ormótlan, szögletes monstrumként meredezett a magasba, elvétve viszont igazi, groteszk szépséggel is találkozott Sassin döbbent tekintete.
A barlangnyílás mennyezete félgömbszerűen borult a pokoli város fölé. Az ív közepén élénkvörös, viharfelhőszerű izzás vibrált, ami körül a harcoslány kicsiny nyílások egész sorát vette észre. Ezek a nyílások nem csak a fényforrás körül voltak láthatóak, az egész mennyezetet bepettyezték sötétvörös, szinte fekete foltjaikkal. Sassin lassan felfedezte a nyílások okát is.
A magasban halottfehér derengéssel emberek szellemeinek tucatjai lebegtek a levegőben. Olyan halványak voltak, hogy a harcoslány először észre sem vette őket, később azonban döbbenettel a szívében meredt a halott lelkekre, akik a mennyezet nyílásain keresztül szivárogtak a tárnába. Kínos lassúsággal úsztak a magasban, feltűnően ugyanabba az irányba, mintha hallhatatlan parancsszónak engedelmeskednének. A halott folyamként a magasban hömpölygő szellemáradatot Sassin otthonának halottjai alkották, akik földi életüket bevégezvén a Pokol síkjára kerültek, hogy ott vagy elnyelje őket a végtelen mélység, vagy öntudatukat elvesztett szellemalakként szolgálják a démonurak alantas céljait.
Sassin tekintetével a szellemek útjának célját fürkészte, amikor tudatát hirtelen idegen erő támadta meg. A lány démoni teste térdre esett a hirtelen rátörő fájdalomtól, az emberi elmén ostorcsapásként csattant egy parancsoló számonkérés. Sassin nem hangokat hallott, inkább primitív érzéseket érzett, amik valahogy mégis tudatos üzenet formájában fogalmazódtak meg az elméjében. „Mit csinálsz te itt, pondró?”
Alig egy lépésre tőle emberszerű alakot látott fölé magasodni. Vézna, csontos testét szűk, egyszerű szabású fekete kezeslábas fedte, kezében ébenszín ostort markolt, humanoid koponyájában a szemek helyén sűrű, fekete sötétség gomolygott. „Felkelni! Vissza a többiekhez!” – harsogta indulatos érzelmeit a porban térdelő démon elméje felé, és fegyverét a magasba emelve, fenyegetően felé lépett egyet. A harcoslány érezte, hogy a testben élő démon tudata nyüszítve kavarog a fejében.
-Agous! – Sassin elméje, segítségre szorulva, az öreg mágus felé villant.
-Egy démonszolga! – érkezett a gyors válasz. – Nem ismert fel, engedelmeskedj! – Ennél hosszabb párbeszédre nem volt lehetőség, mert a lidérc ostora lecsapott Sassinra. „Mozgás, kutya!”
Sassin legyűrte az elméjét megrohanó elemi késztetést, hogy apró darabokra szaggassa a démonszolgát, helyette kimért mozdulattal felállt, és elindult a kijelölt irányba. Felegyenesedve két fejjel az ostoros alak fölé magasodott.
Ahogy őrével a sarkában rótta a Pokol városának utcáit, azon töprengett, vajon miért nem ismerte föl a démonszolga a valódi helyzetet. Végül arra jutott, hogy végülis nem sokban különbözik a valódi rabszolgáktól: emberi tudat egy démoni testben. Úgy tűnik, a démonszolgának nem volt olyan éles a szeme, hogy megkülönböztessen egy eleven lelket egy öntudatlan, halott szellemtől, de lévén, hogy a démoni hierarchiában csak egy fokkal álltak a rabszolgák fölött, ez az elképzelés nem tűnt lehetetlennek. Agous egyszer régen, mintha említette is volna, hogy azok a jelentéktelen, egyszerű sötét mágusok szellemei lesznek démonszolgák, akiknek az ereje eltörpül az olyan hatalmas urakéhoz képest, mint Warrick is volt – de Sassin hirtelen nem tudta eldönteni, hogy ezt csak ott helyben találta-e ki, vagy valóban történt ilyen beszélgetés. Több száz éve hallgatta már az öreg mágus bolondságait, semmit sem tartott elképzelhetetlennek…
Mire végiggondolta a helyzetet, a démonszolga lökdösései mellett el is jutott az úticéljukhoz. Pontosan a mennyezeten gomolygó, fényes viharfelhő alatt voltak. A házak itt elmaradtak, egy hatalmas téren találták magukat, aminek a közepén ötven méter átmérőjű kürtő tátongott. A kürtő szájából vakítóan fehér fényesség áradt a vöröslő sötétségbe – efelé a fény felé áramlottak a magasban lebegő szellemalakok, hogy aztán eltűnjenek a végtelen mélységben.
A szakadékszerű nyílás körül, és a fölötte keresztben átívelő, pallószerű hidakon – alig pár démonszolga irányítása mellett – rabszolgák tucatjai sürögtek. Hosszú végtagjaikkal időről-időre benyúltak a szellemek közé, a kiválasztottakat így kiemelték a többi közül, és a démonszolgák felé terelték őket, akik vagy visszazavarták őket az áramlatba, vagy sötét villanás mellett bebörtönözték őket egy, a kezükben szorongatott kőgolyóba.
„Lódulj!” – érezte elméjében az utasítást Sassin. A démonszolga szigorú figyelme mellett a lány nem látott más megoldást, mint engedelmesen elvegyülni a rabszolgák között. Sorstársai rezignáltan vették tudomásul a jelenlétét, zombikként folytatták tovább monoton munkájukat a kürtő fénylő szájánál. A Sassint nógató démonszolga, amint a démontestű lány elvegyült a többi rabszolga között, hátat fordított a harcoslánynak, és őrjáratra indulva ismét a házak felé vette az útját.
Sassinnak nem okozott különösebb nehézséget észrevehetetlennek maradni alkalmi társai között – túl sok rabszolga jutott túl kevés démonszolgára. Tessék-lássék mozgott a kürtő körül, kerülve az őrök figyelmét.
-Agous, mi ez? – kockáztatott meg egy gyors mentális üzenetet a mágus felé.
-Itt választják ki, melyik lelkekből lesz rabszolga. A többiek mennek lefelé a semmibe… Megtaláltad Amilyt?
-Szerinted megtaláltam?!
-Várj…Lépj hátra egy kicsit! Jó. Ne ijedj meg! – Agous szavai után egy pillanatig semmi nem történt, de utána Sassin elméjét hófehér köd lepte el. Érezte, ahogy térdei megremegnek, karjai pedig lehullanak a teste mellé, de mielőtt összeesett volna, a köd, amilyen hirtelen érkezett, olyan gyorsan el is párolgott.
-Mi az átkot műveltél, Agous? – rivallt rá öreg barátjára Sassin.
-Jól sejtettem, Amily nincs messze. Meg is találtam.
-Hogyan? Rajtam keresztül csináltál valamit? Hogy nem vették észre?
-Nem fontos. Játszd még a zombit egy kis ideig, Amily mindjárt ott lesz. Legalábbis remélem.

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-28 23:46.38

Rendicsek, akkor belevágok! :) Fél2 körül lesz készen szerintem.

2010-12-28 23:43.06

Majd benézek Z, egyelőre nem tudom mi az :)

Iza, most írsz éppen? Az, hogy Warrick épp tudatot készül cserélni a Vallatóval, kapóra jönne nekem.

2010-12-28 23:33.24

Változnak a dolgok :) No, de most eltűnök kicsit, meglátogatom a Poklot :)

2010-12-28 23:30.51

Magyarországon egy kicsit már a rendszer, szerintem minden ország magának is megszűri a filmeket, de valószínűleg az amerikai minta a mérvadó. De mindez csak feltételezés.

2010-12-28 23:29.37

Akkor a B) alternatíva a valós :) Olvasd el újra azt a mondatot, szerintem hamar rájössz, miért akadt meg a szemem rajta :)

Összességében: a városka démonok támadása alatt áll, a katonaság és a Hősök csapatának fele - köztük az egyféle kiválasztotti magasságba emelkedő Evelyn-nel - próbálja védeni. A Hősök csapatának másik fele a Pokolban van, ahol igyekeznek minél többet megtudni Warrick-tól, aki - Evelyn sötét "ikertestvérével" karöltve - a túlvilágról intézi a támadásait. Warrick megállítása mögött a kulcs egy márványgömb lehet, amibe évekkel korábban a Hősök bebörtönözték erejének nagy részét.

Kb itt tartunk :)

2010-12-28 23:25.56

Ebben nem tudok állást foglalni :) A külpolitikájuk agresszív volt, az biztos, és sokat engednek az embernek, ha önvédelemről vagy fegyvertartásról van szó. De hogy mit mondana egy szociálpszichológus, azt nem tudom :)

2010-12-28 23:24.16

Elvileg egy szülőkből álló random csoport hozza a döntéseket. Hogy mi alapján kerül valaki a csoportokba, azt már nem tudom :)

2010-12-28 23:16.13

Itt van leírva, mi alapján döntenek a besorolásról:
[link]

2010-12-28 23:02.27

Azt ugye tudod Langelus, hogy ezt a bejegyzésedet nem nehéz elképesztően sértőnek olvasni? Remélem csak a stilisztikád hagyott cserben.

2010-12-28 20:42.24

Az egyelőre pihen :)
A Pokol városáról egész pontos kép van már a fejemben, azt kell még kitalálni, hogy Sassin pontosan hogyan lép kapcsolatba Amily-vel. De estére kitalálom! :)

X-Faktor 2010

2010-12-28 18:03.34

Ájjáj.
http://www.youtube.com/watch?v=btRwx2TzBoE&feature=player_em..

elejére ... 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk