Nagyon szeretem én is, talán a legérzékibb pop dal a '80-as évekből, nagyon őszinte és sallangmentes. A szeretteidnek kell hagyni egy track listát, hogy mi szóljon a temetéseden. Én már összeállítottam a temetésem zenéit.

2021-09-08 17:10.33

Klassz nóta:)

2021-09-05 08:27.38

Köszi:)

2021-09-05 08:19.31

Ja, de azért remélem/reméltem senki nem tart itt egy gátlástalan trollnak, akinél nincs határ és semmi sem szent. Anyukám korai elvesztése eddigi életem legnagyobb drámája volt, azután minden megváltozott, semmi sem a régi és már sosem lesz az.

Obliveon kedvenc. Nemesis a legjobb albumuk.

2021-09-05 07:33.49

Nincs jóérzésű ember, aki az édesanyja halálával viccelődne. Így én sem teszem. Nem most történt, van már 11 éve, de nincs nap, hogy ne gondoljak rá.

2021-09-05 05:06.05

Ez komoly muzsika Oli. Anyukámra emlékeztem, ez szólt a temetésén.

2021-09-04 22:37.36

http://www.youtube.com/watch?v=1llrZefm8AU

Kampókéz (2021) - Vélemények

2021-08-31 10:54.55

Ekkora nullára azért nem számítottam. Gyalázat. Ennyit tud manapság a filmgyártás. Érvénytelen süketelés a köbön, nulla horror, nulla történet, semmi dráma, egyszerűen szánalmas az egész.

Metal, Rock, Trash metal, avagy mi a kedvenc zened vagy Zenekarod?

2021-08-23 22:48.47

Benton borozgatott és csípőre tett kézzel a testőre, féltették tőlem a sátán földi helytartóját. :)

2021-08-23 22:32.19

Nem, csak elfáradtam az élet göcsörtös útvesztőin, de 2004-ben még így nyomtam Deicide bulin: [link]

2021-08-23 22:16.26

Régen kőkeményen nyomtam a halál metalt, brutál pörgős és veszélyes arc voltam: http://www.youtube.com/watch?v=SvDwK5kvR3Q

2021-08-23 22:07.08

Itt pedig a Morbid Angel társaságában: [link]

2021-08-23 22:02.02

*Thresholds

2021-08-23 21:59.56

Imádom a Tresholds albumot!!! Még akkor is, ha nem Browning énekel rajta.

Itt az Atheist tagokkal vadulunk Tresholds pólóban és napszemüvegben én nyomom:
[link]

2021-08-23 21:34.32

Középen Mike Browning az élő death metal legenda.

2021-08-23 21:18.40

Köszi:D

És egy pokoli kép a buliról: [link]

2021-08-23 21:07.09

Koncertbeszámoló Chrisnek i,,i

2008.10.23, Bécs; Viper Room: NOCTURNUS, Violated, Punish, Memorial, Slither
Még fel sem eszméltem a Massacre 2007-es Re-Animated túrájának halálos mélységéből mikor szinte pontosan egy év elteltével újabb varázslat történt, mégpedig Mike Browning és After Death-es társai Nocturnas, Morbid Angel és After Death nótákat adtak elő élőben. Az hogy ez milyen különleges és ritka történés ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, de mielőtt azt hinnétek kedves olvasók, hogy minden koncertbeszámolómról úgy írok, mint a világ egyik legnagyobb csodájáról ez csak azért lehet, mert ami az utóbbi években történik a death metal hőskorszakának istenei körül az valóban álomszerű egyben örvendetes. Évtizedes hallgatások után egyszer csak felbukkannak a semmiből és koncerteznek, sőt némelyik friss albummal is jelentkezik és ez nagyszerű. Jelen helyzetben friss albumról nem számolhatok be, de már az a tény, hogy élőben részese lehettem egy Nocturnus shownak Mike Browning-al… hihetetlen. A Nocturnus számomra az egyik legjelentősebb metal banda, óriási kedvenc, habár erről már talán ti is meggyőződhettetek, ha belelapoztatok a Hold első számának „Túlvilági klasszikus” rovatába, ahol információ dúsan próbáltam bemutatni eme legendás zenekar életútját és legnagyobb alkotását. Éppen ezért most nem mennék történelmi részletekbe, de ha elkövetted, azt a végzetes baklövést, hogy nem olvastad a Hold egyet – vagy csak az én írásaimat ugrottad át – netán eddig még nem hallottál a floridai Nocturnus-ról, akkor annyit elárulok, hogy az extrém zenék egyik legegyedibb alakulatáról van szó, és a teljes metalvilág legbriliánsabb halál/sci-fi/horror mesterműve összpontosul első albumukban, a The Key-ben. Éppen ezért 2008 Október 23-án Bécsbe menekültem erőszaktól rettegő baráti társaságommal az elszabadult nemzeti indulatok elől, abban a reményben, hogy a Viper Room-ban megnyugvásra találnak félelemtől meggyötört lelkeink, és ha netán túléljük a Nocturnus nyújtotta halálos gyönyöröket, lesz még hová haza menni – hacsak a forradalmi hév lángokba nem borítja hőn szeretett otthonunk. Utunk Wien-be most zökkenőmentesen alakult habár a Viper Room-hoz vezető sétánk most is kalandos volt, de így sem késtünk el, sőt talán túl hamar is érkeztünk mivel jó darabig dekkolhattunk a klub előtt. De így legalább beletudtunk fülelni pár legendás eposzba, amelyek az összeszerelésnél szűrődtek ki. A kötelező pólók, pulcsik… beszerzése után az elöbandákra próbáltam összpontosítani, de azon kívül, hogy fent olvashatod a nevüket, nem tudok mást mondani róluk, mivel olyannyira eltörpültek az est főzenekarához képest, hogy már ez a hosszabb mondat is több, mint amit érdemelnek. Inkább becserkésztem Mike Browing-ot pár villám kérdés erejéig és természetesen az elmaradhatatlan közös fénykép reményében. Ütköztem már a death metal világ jó pár prominens képviselőjével és összességében csak pozitív élményem volt, ahogy most is, azonban Mike Browning a legszimpatikusabb figurák egyike. Mikor megemlítettem neki, hogy Magyarországról jöttünk egyből rávágta, hogy a magyar lányok nagyon tetszenek neki, de sajnos ő még nem járt nálunk, hogy személyesen is felderítse a terepet (Mike igazán kanos fickó) azonban ismeri és szereti a legendás magyar Tormentor Anno Domini albumát és klassznak találta, hogy ennyire lelkesedünk a Nocturnus-ért. Majd az állítólagos magyar vérvonaláról kérdeztem, és elmondta, hogy valóban magyar vér is csörgedezik ereiben, mivel anyai ágon a dédszülei magyar és román származásúak. Visszatérve a V. Room-ba nem tartottam attól, hogy tömve lesz a pár száz embert befogadó, számomra nagyon megfelelő klub helység, de arra sem számítottam, hogy látványosan kevesebben leszünk, mint Massacre-n. A legjobb indulatú becslésem szerint is maximum 50-60 ember ha volt, erre azért rácsodálkoztam, mivel ez a létszám egy hazai vidéki kocsmában is összejönne, legalábbis szerintem, na de engem a gyenge nézőszám nem zavar – sőt még jobban felpörget, meg nemigen kell erőlködnöm, hogy extázisba jöjjek a Lake Of Fire misztikusan csilingelő bevezető intrója hallatán. Ez alatt a zenészek sárgás fényben keltek életre miközben sűrű füst úszott a kozmikus légkörbe és elmerültem a tűz tavának sötét bugyraiban, mintha egy földön kívüli erő ragadott volna magával, ami kioperált belőlem minden gátlást és emberit, hogy tisztán és ösztönösen áttudjam élni azt a megmagyarázhatatlan dimenziót, amit a Lake Of Fire létrehozott. Ebből a futurisztikus, démonokkal teli világból a Standing In Blood dallamosan sodró, bámulatosan komplex/progresszív szerkezete és káprázatosan gyilkos gitártémái húztak vissza és cincáltak darabokra, ami után vérben fagyva a véráztatta színpadon találtam magam egy még őrjöngőbb állapotban, amikor a téboly csúcspontján belevetettem magam az inkább csak vegetáló maroknyi osztrák és 1-2 élénkebb hazai embertestek közé. Ekkor már teljesen ki voltam csinálva, és halálvágyó tudatom rejtekéből elkezdtek megkörnyékezni a síron túli víziók lassan építkező és egy ponton csúcsosodó orgonaszerű szinti betétei, de teljes megdöbbenésemre a temetői Visions From Beyond The Grave kimaradt!!! Ezt abban a pillanatban szentségtörésnek éreztem, de azt reméltem, hogy talán majd később beteljesülnek a túlvilágból hívó víziók/vízióim, de nem – pedig ez a felemelő tétel egyik legnagyobb favoritom. Eme tátongó űrt-hiányérzetet kevés dolog tudja feledtetni vagy pótolni, viszont a Neolithic gigantikus fekete lyukként szippantott magába, testem minden részlete mikroatomjaira bomlott szét, tér és idő meggörbült körülöttem és az új kőkorszakban találtam magam, ahol se vallás, se isten nem gátolja az elmúlásra ítélt rövidke élet szabadságát. Ebből a pillanatnyi tovatűnő érzéki csalódásból, pedig az Undead Journey ragadott el egy halálos utazásra a pusztulás és a halál időtlen birodalmába, ahol élőhalottként kúsztam végig a férgekkel teli talajon, és sorra szedtem áldozataim a gyengécske közönségből. Eme varázslatos The Key albumos trip sorozat után Browning felkonferálta jelenlegi zenekarától az After Death-től a Lords Of The Black Path-et, amely számomra újdonságként hatott, de iszonyú harmóniákkal és magával ragadó sötét erővel támadott a hozzám hasonló végtelen hallgatóra. A pokoli éjszaka folyamán még két After Death szerzemény következett, amelyek címét már nem tudtam megjegyezni – valószínűleg ekkorra már a halál utáni stádiumba kerültem – de ezek a nóták is kolosszálisak voltak, egyben nagyon közel állnak a Nocturnus rendkívül kifinomult és összetett, okult zenei világához.

2021-08-23 21:06.55

Az After Death zenészei, pedig egytől egyig klasszis teljesítménnyel járultak hozzá, hogy életre keltsék az éjszaka során végig örvénylő, infernális kompozíciókat. Különösképpen elképesztő volt látni/hallani Demian Heftel hibátlan szólóprodukcióit, ahogy az univerzum legbriliánsabb akkord-figurációit csalta elő hangszeréből minduntalan – nem volt ideje unatkozni az már biztos. Dave Sawyer pedig bámulatosan egészítette ki, és bőven volt alkalma neki is megmutatni, hogy nem véletlenül adja elő Mike Davis, Sean McNennery, Gino Marino – az eredeti Nocturnus gitáros hadosztály – virtuóz futamait. A Nocturnus védjegyének számító szintetizátor mögött Steve (nocturnal) serénykedett és próbált megbirkózni a nem kis feladattal, hogy Louis Panzer hátborzongatóan zseniális, szimfonikus jellegű sci-fi horror témáit a lehető leghitelesebben átadja a hitetlen közönségnek. Azért használtam a „hitetlen” jelzőt mivel voltak olyanok, akik szerint ez nem igazán sikerült, de én nem kötnék Steve-be. Ahogy Zach Elder basszer teljesítményében sem találtam kivetni valót és az élő halál metal legenda, az alapító Mike Browning is kitett magáért, aki nélkül nincs létjogosultsága a Nocturnus-nak, és akinek zsigerien szétagyalt dobolása, gyűlölettel és szenvedéssel teli régi sulis hörgése, olyan töményen pusztító, pulzálva lüktető hangorkánt eredményez, ami kárhozatra ítéltet mindenkit, aki csak egyszer is fültanúja lesz. Mindig rácsodálkozom mikor egy hangszeres zenész egy ilyen extrém műfajban – mint a death metal – fel tudja vállalni a vokált, és még a hangképzésben is teljes átéléssel és egyediséggel tud teljesíteni, pláne igaz ez, ha egy dobosról van szó, akinek a fizikai megterhelése a legfokozottabb. Főleg úgy, hogy Browning nem éppen a legegyszerűbb tuka-tuka témákat üti, hiszen játéka rendkívül kigondolt és összetett – mindez valóban tiszteletre parancsoló. Visszakanyarodva a koncertélmények feltárásához nem gondoltam volna, hogy egyszer személyesen részese leszek egy olyan rendkívüli alkalomnak mikor az eredeti Morbid Angel hörgő-dobos, azaz Mike Browning reprodukálja első zenekarának bármelyik nótáját is – de ez is megtörtént. Méghozzá a kultikus 1986-os Abominations Of Desolation LP-n (itt még Browning hörgött és dobolt) szereplő és a három évvel későbbi, de nem kevésbé hírhedt első hivatalos M. Angel albumon az Altars Of Madness-en is felfedezhető két klasszikus alapmű a Lord Of All Fevers & Plague és a Chapel Of Ghouls is áldozatul estek a véres éjszaka során. Ezek a – számomra totál kedvenc – mesterművek önmagukban is briliánsak, de Browning hangjával még gonoszabbak, mint David Vincent-ével. Volt már szerencsém egy katartikus Morbid Angel koncerthez méghozzá D. Vincent-el az élen, de akkor kevésbé jött át az ördögi energia, ami ezeket a himnuszokat átszövi. Ezen az éjjelen viszont sátáni erekcióként törtek fel és tárták szélesre az alvilág kapuit, egyfajta tetőpontját képezvén a fenségesen morbid repertoárnak. Szinte eszméletvesztést okozott nálam az a fajta szónikus brutalitás, ami ezekből a dalokból sugározott és a hallószerveim orgazmusban tobzódtak miközben bénultan zuhantam a színpadról ismételten a mélybe. De a végnek ekkor még nem jött el az ideje, és erre a The Key-ről a Before Christ/After Death tökéletesen rámutatott, hiszen egy új kezdet körvonalazódott ki, egy krisztus előtti világ kezdete, amikor még a gonoszé volt a hatalom, amelyet a halál után újból visszavesz – mindnyájunk legnagyobb örömére. Az ezt követő Andromeda Strain garantálta a fent megjósolt megsemmisülésbe vezető utat, az ultra dinamikus szinti témákkal telepakolt örvénylő szerzemény mindenkiből kiszívta az életerőt és agóniánk vége felé a kaotikus Destroying The Manger egy gyilkos időutazásba söpört minket, amelynek a szent célja, Jézus likvidálása, avagy pusztítsuk el a fattyú jászólját, amivel egyszer és mindenkorra eltöröljük azt a koholt mítoszt, amit a „szent biblia” járványként terjeszt. „For centuries I have awaited this confrontation In time I will bring them all down Your savior has now fallen My reign of evil has only just begun”. Óóó igen „a te megmentőd most elbukott és az én gonosz hatalmam csak most kezdődik” mikor eme nagyszerű sorokat formázzák Browning elfajzott hangszálai, a tempót szélvész sebességbe repítik a dobok, és jéghideg apokalipszisszerű gyilkos orkán kerekedik az alaktomosan zümmögő obskúrus gitárok által (ilyesmivel a ’90-es évek legelején még nemigen lehetett találkozni, viszont pár év múlva ez a hangzás képezte a másodgenerációs black metal reneszánsz hullám zenei alapját). Kétség sem fér hozzá, életem legextatikusabb koncertje volt ez. Pedig ezen befejező sorokat pontosan egy ével azután írom, hogy részese voltam ennek az exkluzív, földalatti, extrém-muzsikák oltárán ördögi kakofónia örvénnyel áldozó fekete misének. Az itt létrejött éteri horror új dimenziót nyitott a jelenlévők elméjében, felemésztettek mindent és mindenkit a purgatórium univerzumának legcsodásabb éjfekete-szimfóniái.

Sóhajok (1977) - Vélemények

2021-08-04 23:00.24

Stohl maszkja valóban horrorba illő:)

Idő (2021) - Vélemények

2021-08-04 22:56.27

Ez valami bődületes nagy baromság...nulla az egész.

Sóhajok (1977) - Vélemények

2021-08-04 17:34.19

A Magyarok aztán tényleg nagy királyok a horrorban...mondjál már legalább egy magyar horror filmet, ami szerinted minimálisan értékelhető.

Mit hallgatsz most?

2021-07-28 11:11.08

http://www.youtube.com/watch?v=W8ASfza_tek

Hellraiser (1987) - Vélemények

2021-07-25 20:10.17

Nem álmaim nője :D hanem egy nagyszerű színésznő, aki egy vérbeli színházi színész, nem egy mozisztár - a Hellraiser volt az első mozifilmje.

Sajna nagyon nem jók a mai horrorok. Az Amíg alszol tényleg tetszett, de ilyenből nagyon kevés van. Nem, még nem vettem rá magam a Kidman filmre. De te megnézted már a The Visit-et? Ismerem az Aki bújtat, de nem hiszem, hogy az én világom, de lehet egyszer megnézem. Mostanában nagy bajban vagyok jó filmek terén. Ilyen mélyponton sosem volt a filmgyártás (nem csak horror téren) mint az utóbbi pár évben.

2021-07-25 19:19.27

Lehet csöppet elfogult vagyok, de olyan jóérzés egy ilyen celluloid csodáról őszintén áradozni. De, szenvedélyes volt. Szenvedélyesen gyilkolt.
Gerjedhettek is rá 1987-ben, mert egy dekoratív nő volt és csak úgy áradt belőle az elfojtott szexualitás az undor és a féktelen vágy.
Tömcsi, szerintem nem kellene itt a színészekbe kötnöd, mert ha csak fele ilyen jó színészek játszanának a mai horrorokban, akkor nem kéne manapság annyit fanyalognod. Szerintem parádés színészi alakításokat láthattunk az első Hellraiser-ben.
Julia mindig is gerjedt Frankre és közös múltjuk van (a film kiválóan be is mutatta ezt) szóval Julia nem egy random szörnyetegre gerjedt rá, hanem álmai faszijára. A való életben is vannak nők, akik életük férfiáért megtennének bármit, plusz ez egy gótikus horror sztori.
Ne gyötörd magad Tömcsi ilyen lebilincselő horror sztorit nem csak te nem tudnál írni. ;)
Igen, a nagyszerű második részben is jelen lesz Julia, igaz már nem lesz olyan kulcsfontosságú szerepe. A második rész már jóval mesésebb lett mint az első, de cserében grandiózus látványban lesz részed - ne hagyd ki!

2021-07-25 17:05.38

Tömcsi!
Julia eszméletlenül szuggesztív karakter és nagyon fontos a szerepe, hiszen itt ő az érzéketlen gyilkos!!! Clare Higgins bámulatosan hozza Julia szenvedélyes karakterét én mindent elhittem neki és végig parádézott. Az hogy ellenszenves volt neked Julia karaktere, ezt nem róhatod fel, hiszen ez volt a cél, Julia itt az ellenszenves gonosz. Az ártatlan pozitív hős Kirsty azaz Ashley Laurence pedig totál halott dolog lett volna Julia szerepére, hiszen színészileg sem tudta volna megformálni Juliát és sem életkorban, sem pedig kisugárzásban nem passzolt volna a szerepre.
A technikára és a kreativitásra nem lehet panaszod, én csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni, főleg úgy, hogy meglehetősen kevés pénzből készült az egész mozi. Az a nagy "kukac" egy őr volt, egy szuper groteszk szörny (nagyon látványos) a purgatórium őrzője és ha nem volt egyértelmű, fel akarta nyársalni Kirstyt, hiszen megnyitotta a poklot.
A történet meg briliáns "azzal a dobozzal" pedig egyszerűen eszméletlen, zseniális!!! Barker és a teljes stáb a legcsodálatosabb horror/fantasy világot álmodták filmvászonra. Mindenféleképpen nézd meg a többi részt is mivel az első 5 Hellraiser a rémület univerzum legsötétebben ragyogó ékkövei a horror magaskultúrája a teljes műfaj csúcsa!

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2021-07-17 20:15.57

Jaj Tömcsi nagyon izgulok érted. Remélem nem ért nagy kár és neked sem esik bajod. Gyorsan osztályozd le a Hellraiser-t nehogy aztán a trauma miatt ne tud megtenni.

Totál szívás (sorozat) - Vélemények

2021-06-29 17:39.08

Az eleje is fontos és nagyon kellett ahhoz, hogy megfelelően értékelni és élvezni tudjuk a későbbi részeket. Számomra nem volt gyenge évada ennek a sorozatnak. A világ legjobb sorozata és aki 5 rész után lehúzza és nem nézi tovább az csak megfosztja magát egy mozgóképes csodától - nem sajnálom.

2021-06-29 15:51.22

:D

És 5 rész után értékeled is.

elejére ... 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk