 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Pontypool - A zombik városa - Filmbox Plus, 02:55 |
| London Boulevard - Filmbox Premium, 03:10 |
| Szüzet szüntess! - Film Mánia, 03:10 |
| Öt férfi komoly szándékkal - Duna World, 03:30 |
| Halálos küldetés - AMC, 03:45 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Toni Collette (52) |
| Katja Riemann (61) |
| Rachel Ticotin (66) |
| Logan Marshall-Green (48) |
| Chad Lindberg (48) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Mireille Darc - Kérdések |
| Mireille Darc - Vélemények |
| Rejtély a Riviérán - Vélemények |
| Chuck Norris - Vélemények |
| 2022-es választás |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Énekelj! - Thriller   |
| Daphne Patakia |
Rhea Sylvia hozzászólásai
A Silla királyság ékköve (sorozat) - Vélemények
| 2011-10-26 09:01.13 |
| Igen Fáncsika, róla van szó! |
| 2011-10-26 07:27.59 |
| Igen, 2004-től vannak együtt.Aztán 2006-ban bevonult katonának - ami azért volt kissé viharos, mert meg akarta úszni, ezért nagy volt az országos felháborodás, sok támadást kapott. Aztán mikor leszerelt 2008-ban, nyilvánosan bocsánatot kért (mielőtt bevonult akkor is), mert akkora volt az elutasítottsága amiatt, hogy ki akarta vonni magát a haza szolgálata alól. 2008-ban aztán megnősült, és akkor született az első fia, a második meg tán egy éve. |
| 2011-10-25 19:24.03 |
| Túl vagyok a Bichunmón, de nagyon kellett utána ez a könnyed, fergetegesen gördülékeny, vidám film. Nagyon kedvesek voltak az aranyos fiatal és tehetséges szereplők, de ami most nagyon megfogott, az a zene. Nagyon lendületes, dallamos ám mégis andalító szép zeneszámok adtak még nagyobb hangsúlyt ennek a kedves filmnek.
Sajnáltam volna, ha kihagyom. |
| 2011-10-23 20:24.08 |
| A Damóban is így volt - úgy tűnik némely rendező szereti ezt a kezdést. Azért rossz, mert így az elején rendesen összekavarják a nézőket - most akkor ki kivel, miért, hova , stb.
De attól kezdve, hogy a főhős egyre inkább a kradja rabja lett - ott a szigeten - már sejtettem, hogy ebből nem lesz happy. De végül is - a legvégső mozzanattól eltekintve - akár kedvező végkifejletet is érezhetünk. Mert a rossz elnyerte büntetését, a jó a jutalmát. Minden a helyére került - még a főhősök sorsa is. Ilyen végzetes szerelemnek ez a vég kellett, hogy bekövetkezzen. Nekem kerek volt, csak fájó... Szép, szomorú, fájdalmas. (Egyébként nekem tetszett a főszereplő naív tisztasága, illett a színész karakteréhez. Belekerült a sors kerekébe, tőle függetlenül alakultak a cselekmények, ő pedig jobbára sodródott. A választás csak a háborúban lehetett kis részben az övé). A végső döntés sem teljesen az Ö döntése volt, Ő csak tudomásul vette, elfogadta, jogosnak érezte. |
| 2011-10-23 13:52.36 |
| Ez a film anyira nem misztikus mint a The Legend.
Viszont rengeteg benne a harc, és két szálon fut a szerelem. Nagyon megható a főhős őszinte és tiszta jelleme, a gyengéd és hűséges szerelme. Tulajdonképpen a véletlenek sorozatára fűzik fel a cselekményt. A véletlenek egybefonódása, a szerelmek alakulása, barátságok szövődése és felbomlása, tiszta emberi jellemek, értékek és álságos, gyáva, gátlástalan jellemtelenségek ... Két nap alatt sikerült megnéznem. Ha nem jön utánna mindjárt a Secret Garden, azt hiszem nagyon-nagyon magam alatt lennék. Ez a könnyed és cselekményében a korábbi vígjátékok alapjait felhasználó (Gazdag pasi-szegény lány) történet kétségkívül oldja azt a lélekölő varázst, amit a Bichunmoo keltett bennem. Szerintem újból meg fogom nézni, ha egy kicsit felengedtem. A legnagyobb csomag zsepit azért készítse mindenki, aki úgy dönt nézni akarja. Pussza |
| 2011-10-23 13:40.55 |
| Hááát, káposzta! |
| 2011-10-20 15:58.58 |
| Az édesanya pedig - ha jól emlékszem Sujini - a The Legend-ből. Szerintem mindenki brilliáns a saját szerepében!
Mint íram, nem igazán tudnék sorrendet felállítani. Igen, valóban, a történek akár bárhol játszódhatna. Szívbe markoló és végtelenül naturális, ettől olyan fájdalmasan szép. |
| 2011-10-20 13:03.46 |
| Végignéztem, és a szívem egyszerre lett teli fájdalommal és azonmód üressé is vált.
Amit a főszereplők ebben a filmben adtak, azt szavakkal nem is tudom kifejezni. Nálam nincs rangsor: Az anya, a nagyapa, a doktor és a gyermek édesapja... Igazán a gyerekszereplő az, akiről - a korát tekintve - tudnám azt mondani, várakozáson felül teljesített, többet, amennyit egy ilyen kis csipetről feltételezni lehetett. Mert a többiek a tehetségük maximumát adták.. Fokozhatatlan! Kimagasló színészi teljesítmények, nagyon jó forgatókönyv, szívbe markoló betétdal. Megérintett a mai Korea hétköznapjait, gondjait és életstílusát megjelenítő történet, ahol nem csak a gazdagok életéről szól a film. Sokkal életszerűbb, mint a korábban látott filmek cselekményei. Thank You......... |
| 2011-10-19 20:40.38 |
| NEM |
| 2011-10-19 13:56.16 |
| Noooos?! Ki Ő ?????????? Örülsz??????? |
| 2011-10-19 10:44.39 |
| Fáncsika!
Neked különösen a figyelmedbe ajánlom Min Gi Soa doktort!!!!!! |
| 2011-10-19 07:41.32 |
| Lányok!
Újabb film az onlin-sorozatokon! Thank you - köszönöm. Ma tették fel!! Pusssza |
| 2011-10-19 06:31.37 |
| Kim Nam Gil könyvének részleteit innen-onnan szedegettem össze. Ne kérdezd, pontosan nem is tudom. De amit lehetett lementettem amikor bele-bele szaladtam a könyve részleteinek egy-egy fordításába.
Igazából pontosan azért, amiről írtál. Meglepő, hogy egy ennyire fiatal embernek ilyen légies, ennyire érzékeny és gyönyörűen kristálytiszta lelke van. Szinte zokog a lelke a egy olyan közegért, ahol hasonló érzéseket, gondolatokat talál. Szeretne szeretni és szeretve lenni. Magányának börtönéből vágyakozik olyan társra, aki nemcsak elfogadja őt és gondolatait, de hasonlóval tudja megajándékozni. Valóban elanyagiasodott világunkban egyre ritkább a lelki értékek megbecsülése. Pedig majd mindenki vágyik rá, csak nem tudja hogyan, hol, mi módon leljen rá. Sok mai fiatal szenved attól, hogy be kellett lássa, a testiség nem azonos a szerelemmel. Mert elmúlik a kezdeti lángolás, maradnak a szürke és üres hétköznapok, amiket nem tudnak megtölteni tartalommal. Nem tanulták, nem látják - tisztelet a kivételnek. Emiatt aztán könnyen lépnek ki egy kapcsolatból, és hajszolják az újabbakban azt, ami ismeretlen a számukra. Nem pazarolnak időt arra, hogy harcoljanak az együttmaradásért, a másikban megtalált értékek megtartásáért. Pedig a szakítás olyan mély és maradandó sérüléseket okoz bennük, hogy sérülékeny, megkeseredett és bizalmatlan emberekké válnak tőle. Az csak gyenge álarc, hogy kemény és edzett lesz tőle. Nem így van!!! Elfelejtettek/vagy nem volt módjuk beszélgetni, nincs közös témájuk sem.De hát valójában mi közvetítene számukra maradandó értékeket? A TV a maga silány választékából? A környezetük - a hasonló problémáikkal? Szüleik, akik a megélhetés biztosításának kényszere miatt idő hiányában nem tudtak/tudnak foglalkozni velük? Talán az igényes könyvek, zenék! De a mai fiatalokat nem tanították meg olvasni. Értő olvasás nélkül pedig elsikkadnak a könyvekben megtalálható, és számukra útmutatással szolgáló értékek. Marad a magány, a hasonló gondokkal-problémákkal küzködő társak csoportja. És a részmegoldásként alkalmazott cigaretta-alkohol-drog használata. És ha a kiút keresése kudarcba fullad, akkor a ..... Sajnos nem egyedi a probléma, hanem már össznépi. Mi lesz a megoldás? Nem tudom. De addig hány és hány fiatal esik áldozatul lelke magányának??? |
| 2011-10-19 06:07.19 |
| A Coffe Prince-t az onlinesorozaton láttam.Két és fél nap alatt végig is néztem, (sőt a betétdalt már majdnem kívülről fújom). Nagyon kedves, könnyed film. Bár meglátásom, hogy akár a My Girl, akár a My Princess hasonló alapsémára épül.
Adva van a szegény lány - meg a gazdag fiú.... történet indul .... Csak a cselekmény kanyarodik erre-arra. Viszont remek felüdülést nyújt. |
| 2011-10-17 23:26.30 |
| Igen, mindnyájan így vagyunk ezekkel a csodálatos filmekkel. Minden film végén mi is könnyezünk, szenvedünk, és ha úgy jön mi is meghalunk a főhősökkel. Aztán sírunk, mert vége, mert ilyen nem lesz több, ennél jobb nem jöhet soha... Aztán megnézünk egy másik gyönyörű filmet, ami törvényszerűen meg sem közelíti az elején az előzőekben látottakat. De ahogy kibontódik a cselekmény, egyre érdekesebb, izgalmasabb, gyönyörűségesebb lesz, aztán újra izgulunk, szenvedünk, könnyezünk és meghalunk. Aztán .....
Tehát nem, egyáltalán nem bolondultál meg, vagy ha igen, akkor számolj össze bennünket itt a Fórumon, mert mi ugyanúgy ebbe bolondultunk bele.. Levezetésként - ha még nem láttad - nézd meg a My Girl-t, vagy a My Princess-t, vagy akár a most feltöltött Coffe Princ-et. Biztos, hogy felüdülsz tőlük, utána újra jöhet a sírás, meg a zsepik. Szép álmokat. |
| 2011-10-17 22:54.33 |
| Mia? Cuppa!!!!! |
| 2011-10-17 21:52.08 |
| Mimidici kedves!
Még csodálod, hogy irigykedünk? Mikor az összes valamire való pasit magad köré gyűjtöd? És a fórumos bajtársiasság hol marad? Te kis önző!!!!!!!!!!!! |
| 2011-10-17 20:43.20 |
| Kedves Boglárka!
Remélem, hogy erőteljesen haladsz a gyógyulás útján. Gondolom, hogy csak én érzek valamiféle bús-keserű felhangot a betegséged említése kapcsán. Valóban az éleg gyönyörű a maga sokszínűségével. Meglátni az apró csodákat, örülni a hétköznapi élet történéseinek, hittel nézni a jövő felé, észrevenni a saját és mások örömét, boldogságát, ez mind-mind az élet értelme. Remélem, hogy sok-sok örömöt találsz a már számos elérhető koreai filmben. Hála Istennek vannak könnyed, vidám és nagyon szerethető filmek: My Girl, My Princess, Sungkyunkwan Scandal, Coffe Princ, és az utoléréhetetlenül gyönyörű történelmi filmek sorozatai. Szebbnél szebbek, könnyekre fakasztóak, és elandalítóak. Amíg ezeket nézed bízvást hamarabb gyógyulsz. De nagyon vigyázz, mert észre sem veszed, teljesen más betegséggel fertőződsz meg: a koreai filmek szeretetével. Őszinte szívvel kívánok teljes gyógyulást, testben-lélekben erősödést, és rengeteg maradandó gyönyörűséges filmes élményt. Reméljük, amikor csak tudsz, részt veszel a Fórum életében is. Pusssza |
| 2011-10-17 16:17.46 |
| A szöveget kínaiból fordították angolra, majd magyarra. Tudom, hogy az egyes fordításokkal mind-mind változik az eredeti megfogalmazás, a mondandó hangulata, az érzések megjelenítése.
Bár azt gondolom, hogy az értő és finoman kezelt fordítások ha csak árnyaltan is adják vissza a szerző gondolatait, a gondolatok magja megmarad. Ezért vélem azt, hogy ha a gondolatok többször ismétlődnek, más-más megjelenítésben akár, de a kiváltó ok mégiscsak valódi lehet. (Nem program fordította a szöveget, hanem az adott nyelvet beszélő, érzékeny és értő fordítók). |
| 2011-10-17 14:21.23 |
| Bár Fáncsikának küldted az idézetedet:
"" Mikor nagyokat ütnek rajtunk, Milyen jó lenne nem ütni vissza Se kézzel,se szóval, Világitni a napvilággal, Elaltatni az éjszakával, Szólni a gyávaság szavával, De sose ütni vissza." kérdésem, hogy magadra nézve is alkalmazod? |
| 2011-10-17 14:20.14 |
| Hunny14
A válaszomat azért Neked címeztem, mert a hozzászólásod tartalma egyértelműen az én megszólalásomra történő reagálás volt. Ami pedig a kioktató hangnemet illeti, kérlek olvasd át a saját írásodat - és valószínűleg észreveszed, én csak ugyanabban a hangnemben válaszoltam. Nem szokásom ilyen erősen fogalmazni, de szeretem a tiszta és őszinte játszmákat. Szerintem igy tiszteséges! Üdvözöl: Rhea Sylvia |
| 2011-10-17 11:40.55 |
| Akkor: Vizualizáció indul... egy.. kettő .. három.. START!!! |
| 2011-10-17 11:38.45 |
| Nem kívánok vitázni, csak emlékeztetlek arra, hogy a magányosságáról Ő maga vallott, a depresszióját is saját maga vallotta meg a nyilvánosságnak. A nőkkel kapcsolatos gondjait is megosztotta egy riportban. Mindezek az adatok Tőle származtak, nem pedig egyének fantáziájának szüleményei. Hogy ki hogyan rakja össze, az változó, de azokra a tényekre és adatokra alapozva, amiket Ő maga osztott meg a világgal.
Ezért úgy gondolom, hogy erről gondolkodni igazán nem tilos, nem bűn, és főleg nem bántó. A sajnálat hangját azt gondolom az hallja ki belőle, aki arra akar asszociálni, mert nem erről szólt az írás. Inkább a megértés, és az elfogadás gondolata volt a vezérfonal. A nézőpont, a látószög pedig mindenkinek egyéni megítélése. Lehet, hogy a segítség attól őszintébb, hogy beszélni lehet a gondokról, és nem szőnyeg alá seperve agyonhallgatni. Ő sem ezt tette, hanem nyiltan vállalta. Talán éppen azért, mert maga is szerette volna megtalálni a gondjaira a megoldást. Igy is lehet. Mi ebben a bűn?! Az élet attól gyönyörű, hogy sokszínű. Van benne szépség, de van benne sötét oldal is. Vannak értékek, és vannak értékeknek látszó álságos és hamis, félrevezető dolgok. Miért kell azokat félresöpörni? Attól kerek, ha a fény mellett ott az árnyék is. Attól lesz ragyogóbb és világítóbb az egyik, ha van mellette összehasonlításként a másik. Nem értem, miért nem lehet beszélni őszintén? Miért rossz, vagy vétkes az, aki meglátja a hibát, amit javítani, orvosolni is lehet? Ha csak ámulunk és dícsérünk, attól még nem oldódnak meg az árnyékos oldal problémái. Miért nem lehet őszintének lenni, miért hibás az, aki meglátja a hibát is. Attól még a másik is észreveheti a kiválóságot, a tehetséget, a nagyszerűséget - sőt talán jobban - mert nem elvakult. Aigoo, de nem szeretem ezeket a szőnyeg alá söpréseket!!! |
| 2011-10-17 10:35.54 |
| Szerintem könyvének ez a részlete is elég világosan és érthetően kifejezi, hogy a magányossága és a szeretetéhsége miből fakad.
"Kim Nam Gil A virágcserép lélegzete Nem könnyű rátalálni egy növényre és felnevelni. Az emberek sokszor a vizet is elfelejtik, ha minden csak arról szól, hogy kitesszük egy olyan helyre, ahol a szemnek jó. Ő persze rájön, hogy ezek a srácok vizet adnak. De csak akkor keresik fel a cserepet vízzel az első alkalommal, amikor ő már majdnem kiszáradt. Akkor csak az az érdeke a növények, hogy megöntözzék. Az ablak szemszögéből egy cserepes növény egy hosszú utazásról viszatért. Nyilvánvaló, hogy visszafelé az útirányt a napfény mutatta. A napvilágra befészkelte magát, egy vizenyős alapra, Támaszkodás nélkül a könnyű talajba. A mi cserepes növényünk mégis lélegezni akarna. Hasonló ez a sors és az én sorsom." |
| 2011-10-17 10:32.56 |
| Kitartás, már csak néhány rész és mindent megtudsz. Az utolsó rész mindent megmagyaráz.
Zsepit készits - sokat! |
| 2011-10-17 10:31.32 |
| Naháát Te kis "kapzsi"!
És vajon kibírnád azt a hőséget, amit a látványuk generálna? |
| 2011-10-17 10:29.17 |
| Lehet, hogy Kim Nam Gil könyvének alábbi részlete volt az ami ezt sugallta, lehet, hogy a több helyen adott nyilatkozataiból összerakott apró mondatok alapján gondoltam? Vagy az is lehet, hogy tévedek!
Kim Nam Gil: Fürdőház és úszócsarnok Apa beszél. Nem beszél hozzám közvetlenül, soha. Ez valami olyan, mint fordításkor A "tolmácsgép". Még ha a munkám kívánná is, hogy adjon tanácsot, A menedzseren keresztül kommunikálunk. Apa és én vásárolunk telefonkártyákat. Kapcsolatunk szoros, és nem beszélünk. Mégiscsak ketten vagyunk. Apával mindig együtt. Amikor egy nyilvános fürdő- és uszoda csarnokba mentünk, itt volt az ideje, hogy induljunk. Az “Apu és én”-történetem elején vagyunk. Ez a medence – csarnokban történik. Az öcsém három év alatti, Én mindig veszítek, ha játszunk a medencében hárman. Nyilik az ajtó, öcsémnek és apjának. Személye által aláírva, hogy esetenként kölcsönhatásba kerülhetünk. Ismerem. De nem tudom megtéveszteni.. Ha úgy akarja, egyenesen a medencébe! Most föl. Testek szorosan egymás mellé a vízbe. Apám, fivérem, ismét vissza, Én dörzsölgetem az öcsém hátát újra. Csak hozzám tartozik itt két ember! Csak dörzsölgetek szégyenemben. " Viszont az biztos, hogy vannak gondjai, ami a magányosság érzését kiváltja belőle. Azok szerinted miből táplálkoznak? Csak vannak? Egy fiatal, életerős, vidám és népszerű fiatalnak ok nélkül nincsenek ilyen gondolatai, érzései. Ha mégis, akkor azért mer CSAK? " |
| 2011-10-17 09:01.53 |
| Most Fáncsika biztosan örül, mert az alábbiakban összegezett önbizalommal kapcsolatos megnyilatkozás tulajdonképpen Bidamot rejti magában.
Szinte teljességgel bizonyos, hogy azért tudta kimagaslóan megformálni Bidam szerepét, mert abban önmagát, az önmaga legrejtettebb kétségeit hozta felszínre. Azért lett annyira hiteles és emberi az általa megformált és megjelenített szerep. Valószínűleg emiatt még inkább előjöttek belőle a saját elfojtott, de nagyon is élő és fájó érzések. Mert valójában róla szólt a Bidamba megjelenített, kétségek között vergődő, soha senkiben nem bízó, önmagát marcangoló örök kétkedő. |
| 2011-10-17 07:42.17 |
| Igen, azt próbáltam elmagyarázni, - lehet kissé hosszúra sikerülten - hogy végtelen nagy az ömbizalom hiánya. Ez már gyerekkorában kiütközött. (Maga irt róla a könyvében, az öccsével kapcsolatban).
Talán akkor kellett volna jobban odafigyelni rá, talán akkor kellett volna megerősíteni a hitében, hogy Ő igazából értékes és nagyon fontos a szülei és a testvére számára. De mert erre nem fektettek hangsúlyt, ez tovább fokozódott benne, mire iskolába ment. Ott sem hitte el, hogy nem a csinos porikájáért, hanem a benne rejlő értékekért kedvelik. Vagy talán még ki sem bontakozott igazából, sőt inkább befelé rejtette az érzéseit. A befelé, vagy önmagába fordulás pedig magában rejti a depresszió kialakulásának lehetőségét. A munkába menekülés is ennek a kompenzálása. A maximalizmusa volt az egyetlen, amiben hitt. Ha a feladatát a tőle telhető legjobb tudása szerint oldja meg, akkor elismerik, dícsérik, talán még szeretik is. Mert a szeretet és a szerelem szinte elérhetetlen vágyálomnak tűnik számára. Klasszikusan depresszív tünet, hogy őt a senkit valaki majd szeretni fogja. A kétségei erősebbek, mint a hite önmagában. Ezért "halt bele" eddig minden szerelmi kapcsolatába. Mert csak adott, önmagát adta teljes szívvel, önzetlenül, őszintén. De nem hitte el, hogy a viszonzás is őszinte, hogy neki a férfinek és nem a híres színésznek, a sikeres és jómódú pasinak szól. Vágyott és a mai napig vágyik arra, hogy őt önmagáért szeressék, de minden kapcsolatát átitatja a bizalmatlanság. Vajon őt szeretik önmagáért? És ha igen, akkor mi az, amit benne szeretnek? Mi az, amit még jobban, teljesebben kell élnie, adnia ahhoz, hogy biztos legyen a dolgában? A fiatalkori "kemény évei" is arra voltak jók, hogy a kétségei ellensúlyozására tesztelte a környezetét. Mit- és meddig mehet el ahhoz, hogy meggyőződjön arról, még mindig elfogadják, megbocsátanak neki, szeretik őt. Ez valóban nagyon súlyos pszichés probléma. Önmagában ritkán gyógyul, szakember segítségére lenne/van szükség. Jómagam nem hiszek a gyógyszeres kezelésekben, sokkal inkább különféle terápiákban. Mert ott aktívan kell az egyéniségének felépítésén dolgoznia. A gyógyszeres kezelés pedig egyfajta passzivitásba kényszeríti, ezért az eredmény is hosszadalmas és kétséges. Esetleg egy Hellinger féle családállítás segíthetne a kiváltó okot megtalálni, és erre épülhetne egyfajta terápia. Ez is hosszú folyamat, de eredményesebb és több sikerélményt adóbb. |
| 2011-10-16 21:58.02 |
| A fiatal színész már jóval korábban küzködött az önbizalom hiányával. Volt bizonyos fokú önértékelési gondja a családban elfoglalt poziciójával kapcsolatban (erre tesz célzást a könyvében). Ezt az érzékenységét vitte(viszi tovább az élete különböző szintjeire.
A filmes szakma az egyébként is érzékeny lelkét csak még inkább felfokozottabbá tette. A kétkedéseit most már a szerepei megformálásának maximális teljesítésének igénye is csak tovább fokozta. Ez pedig végtelen nagy pszichés nyomást gyakorolt rá. Az önmagával szemben támasztott iszonyatosan magas elvárások mellett olyan partnerre lett volna szüksége, akinek megtalálása egyenlőre nem fért bele az életébe. Az a végtelen nagy odaadás, amivel a szerepeibe beleélte magát megkívánta volna, hogy legyen lehetősége a filmek befejezése után ezektől a szerepektől elköszönni. Ez önmagában is nagy feladat. Ehhez lett volna szüksége stabil, kiegyensúlyozott és harmonikus háttérre. Vélem, ennek hiánya okozta a depresszív időszakokat, amelynek legyőzéséhez szakember segítségét kellett igénybe venni. Sikerei az egyébként végtelenül érzékeny és és önbizalom hiánnyal küzdő színészt még inkább kétkedővé tette az iránt a rajongás iránt, amit a nők iránta tápláltak. Nem tudta - és a mai napig sem tudja - elhinni, hogy Őt az embert ismertsége, és a nagyvilág rajongása nélkül is becsülni és szeretni lehet. Nem hiszi el (lehet sajnos olyan rosszak a tapasztalatai), hogy létezik olyan nő, akinek Kim Nam Gil a hétköznapi ember az, aki fontos, aki értékes.Mert nem hihető a számra, hogy van nő, akinek a segítőkész, a nagylelkű, a természetkedvelő, a családszerető, a vidám, de hangulatában végtelenül ingadozó, a sokszor síró-nevető, a gyengeségeit is vállaló férfi jelenti a vállalható valóságot. Mert szíve mélyén Ő egyszerű, hétköznapi ember tele mély érzésekkel, szeretettel, szeretetre vágyással, dédelgetésre-anyáskodásra való igényével. Olyan társra vágyik, aki előtt nem kell szégyellnie, hogy néha dühös, ingerlékeny, hogy beteg, aki elvárja a babusgatást, a teljeskörű kiszolgálást megértéssel, elfogadással, empátiával. Szüksége lenne otthon is a bátorításra, az elismerésre, sikertelenség esetén pedig az együttérzésre, vigasztalásra, ölelésre. Azt gondolom, hogy a fentieken túl szüksége lenne olyan partnerre, aki egyben egyenrangú társa is az élet minden viharában. A magány pedig abból táplálkozik, hogy mindezek hiányában egyedül kell a démonaival megküzdenie. Bármennyire sikeres, chármos, mégsem mentes attól a kinzó kétségtől, hogy a egy általa kiszemelt nő vajon melyik filmbeli szerepét akarja a kettőjük magánéletében megélni vele. Azt gondolom, hogy a végtelenül mélyérzésű, szeretetéhes, romantikus és érzékeny férfi elsősorban szerelmes, őt a hibáival is elfogadni kész, megértő és vele együtt szárnyalni tudó társra vágyik, aki nem mellesleg megteremti számra az általa annyira vágyott meleg, harmónikus és biztonságos családi hátteret. Amig ez nem jön össze számára, addig magányos marad. (Sajnos) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu