Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Gyilkos ösztön - Film Mánia, 04:15 |
A falu jegyzője - DUNA TV, 04:45 |
Volt egyszer egy képregény - Moziverzum, 04:45 |
Tad Jones csudálatos kalandjai 3D-ben - Filmbox Family, 05:15 |
Az első ember - Moziverzum, 05:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Mel Gibson (69) |
Szombathy Gyula (80) |
Danica McKellar (50) |
Zak Santiago (44) |
Florence Pugh (29) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
3000 év vágyakozás - Vélemények |
John Williams - Vélemények |
Harcos a ketrecben (sorozat) - Vélemények |
Mire gondolsz most? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Gladiátor 2. |
Glen Powell |
2014-11-28 07:42.02 |
… És igen. A lecke pokoli volt!
Tényleg ritka a mai napig (és ez a film 1996-os!), hogy ennyire visszaadja a cím a film mondanivalóját, tükrözze lényegét, és tényleg összefoglalja egy-két szóban a film történéseit (és utóüzenetét!). Ennek a filmnek ez is sikerült. És még sok minden más!... Azt lehet mondani, hogy tökéletes. Pedig dráma, tehát nem egy könnyed, laza vagy éppen felemelő szórakozás. A történet érdekesen indul, a Pokol konyhája már maga megérne egy külön filmet, hiszen nem éppen hétköznapi hely, átlagos életutakkal, élethelyzetekkel. Azonban itt nem erről van szó. A hely csak ’ugródeszka’, prológus a cselekmény, a valódi dráma alapja, hogy megértsük, és tisztán láthassuk a szereplők cselekedeteit, valamint azok következményeit. Ha már szereplők, én igaz kiemelni sem tudok, de elmarasztalni sem a karaktereket illetően. Mindenki jól játszott. Az igazi nagy nevek pedig csak tovább emelik e valóban nagyszerű film értékét. És akkor vissza a címhez. Igazából ez nem lecke volt. Megtorlás. Azonban itt vékony a mezsgye. Tulajdonképpen csak játék a szavakkal. Mondható mindez persze úgy, hogy ismerjük az okot. Az pedig nem megbocsátható bűn, pláne nem egy hiba volt. Végső, a lelkekből (gyerekekről beszélünk!) ki nem törölhető, végleg belesütött bélyeg. Nyomorékok lettek/maradtak. Hiába nőttek fel. Azonban valami életben tartotta őket (természetesen lelki síkról beszélünk, nem a szó fizikai értelmében). És egyszer csak jött a ’lehetőség’. A revans. Ők VISSZAADTÁK. Azt mindenki tudja, hogy az életben semmi sincs ingyen, és semmi nem marad büntetlenül. De ez több volt a bűnnél. Vannak dolgok, ezt a lelke mélyén mindenki tudja (még talán nagyon mélyen azok is, akik ilyet elkövetnek), amik nem megbocsáthatóak, nem lehet átlépni felettük, nem lehet elfeledni. Ez ilyen volt. És gyerekekkel történt. Valószínűleg ezért nem érezzük erősnek a ’leckét’, és nem érzünk igazából egyáltalán semmit, amikor veszni látjuk az elkövetőt. Igaz, jó sok idő eltelte után. De. Valamit mégiscsak érzünk. Mintha kicsit mi is megkönnyebbülnénk az elkövetőkkel/a sérelmet elszenvedettekkel együtt. Pedig biztosan van ilyen, ez szomorú, de biztosan van. Még ha a film végén határozottan állítják is a film készítői, hogy bármilyen valóságalapja is lenne a látottaknak. Bár, ha jól tudom, erről pro/és kontra az óta is vannak szembenálló vélemények, álláspontok. Mindegy. Nem ez a lényeg. Egy igazi dráma volt, ha meg történt, ha nem. Ha igen, akkor még szomorúbb a történet. Nehéz, erős film, de mindenképpen látni kell! |
2014-06-23 13:53.57 |
Egy roppant „kellemes”, egy a mai napig élvezhető alkotás annak ellenére (vagy éppen azért), hogy már jócskán avitnak is mondható lenne, hiszen a ’80-as évek végén készült háborús drámáról beszélünk. Ezzel persze még véletlenül sem sugallnám azt, hogy akkoriban nem készültek jó, vagy akár maradandó, sőt továbbmegyek, mára már klasszikusnak számító filmek. Egyáltalán nem, de azért lássuk be nem mondható el minden filmről az, hogy a mai napig, vagy csupán közel 20-30 év távlatából újranézve, még mindig a képernyő elé szegez (akár csak témájával, képi világával, vagy színészi alakításaival).
Márpedig ez a film ilyen. A téma adott, a második világháború, illetve a zsidókérdés végső „nácik féle megoldása”. Kellően brutális önmagában is a téma, pláne, ha sikerül ilyen realisztikusan és drámaian bemutatni, ábrázolni az amúgy is kegyetlen, és értelmetlen (ezt a vonalat nem ragozom, mert több oldal terjedelemben lehetne elmélkedni pro-és kontra a történelem eme korszakáról) második világháborút, holokausztot, munka(halál)táborokat, stb. A téma, a cselekmény végig fenntartja az érdeklődést, izgulunk közben (pláne a táborba érkezés után), mi lesz, hogy lesz, ki fogja túlélni, ki nem, stb.. A karakterek jók, jól játszanak a mellékszereplők is (pedig biztosan nem könnyű eljátszani, és a nézővel átéreztetni a teljes kilátástalanságot, reményvesztettséget, amely e táborokban élők osztályrészéül jutott annakidején), Rutger Hauer pedig szinte mindig jó és hiteles. Nem állítom, hogy egy mára klasszikussá váló filmről van szó (hiszen szinte biztos, hogy nem állt magas költségvetés rendelkezésre), de az biztos, hogy aki szereti a világháborús filmeket és témát, annak biztosan nem fog csalódást okozni a film. Ha negatívumot is említenénk, nekem személy szerint maga a szökés azért nem volt teljesen hiteles. A szökés kitervelése, az előkészületek teljesen korrektek, de maga a foglyok kirohanása a táborból, a nácik „számomra indokolatlanul gyenge” ellenállása és „felébredése”, reakcióideje néha kicsit megmosolyogtató volt. Pedig gyakorlatilag a film egyik legdrámaiabb jelenete, jelenet együttese volt ez a rész, persze leszámítva a „zuhanyozók” működését, illetve az azok bemutatását, a deportálás során a családok szétszakítását, és nem utolsó sorban azon jeleneteket, amikor a foglyok kezdtek szembesülni azzal, hogy mindenki (család, családtagok, jómaguk) meg fognak halni. Mindent összevetve ajánlható film, amely valós, megtörtént eseményeken alapul (Sobibor létező haláltábora volt a náciknak Lengyelországban), és bár nyilván nem mai film (bár manapság kevés világháborús témájú filmet készítenek), és igen, természetesen nyomába sem és egy Oscar díjas Schindler listájának, mégis érdekes, hiteles háborús mű, amelyet ha megtekint valaki, „némiképp csak több lehet”. |
2014-03-24 08:20.52 |
Dolores Claiborne. Egyszerűen érthetetlen, hogy mennyire mellőzött, ’népszerűtlen’ vagy egyszerűen csak ismeretlen, ugyanakkor nyugodtan mondhatjuk messze kimagasló alkotás úgy önmagában nézve is a filmvilágban (a drámák közt – bár az itteni besorolása thriller?!?, az IMDb-n már drámaként tartják számon), de mint Stephen King adaptáció is (most maradjunk a filmnél).
Dolores Claiborne, avagy Kathy Bates. E két személy gyakorlatilag nem egyesülhetett/azonosulhatott volna tökéletesebben. Már öt évvel korábban is ’bizonyított’ a Tortúrában, és szinte átléphetetlenül ’magasra tette a lécet’ egyrészt mások, de lényegében önmaga számára is. Azonban D. C-ként szinte megismételte, tán még bizonyos értelemben felül is múlta színészi képességeivel teljesítményét. Hihetetlen női színészi alakítás úgy, hogy gyakorlatilag nem egy tökéletes (elsősorban mai szemmel) alakú, öltözékű, modorú ?!? hölgyről beszélünk, hanem az élet által minden tekintetben megviselt, meggyötört és megpróbáltatott (sőt erősen kiszolgáltatott) nőről, aki valljuk be erősebb sok tekintetben, mint sok férfitársunk. És mégis valamiért a lábai előtt heverünk, és nem igazán térünk magunkhoz a film láttán. Jennifer Jason Leigh is jó választás volt szerintem, abszolút beleillik a filmbe, a hangulatba, és D.C. lányaként a családba. De ne ragozzuk, a film úgy tökéletes, ahogy van, és ebből egyetlen színész, színészi játék sem kivétel. Rengeteg S. K. adaptáció közül (és nem utolsó sorban sok horror) után talán ezt a filmet és a Tortúrát emelném ki, mint maradandó ’emléket’, persze nem elfelejtve, vagy gyengítve jelentőségét más műveknek, mert ugye volt itt egy Halálsoron, volt itt egy Köd, és még tényleg hosszan sorolhatnánk. Bár így eljutunk S.K. horrorjaihoz is, amely szinte minden esetben misztikummal ’spékelve’szintén nem süllyed a tucat horrorok világába. De ugyanakkor az is biztos, hogy szinte mindegyik filmjének van valami sajátos kisugárzása, hangulata (mondanivalója bőven), persze ez lehet, hogy az enyhén misztikus, rejtélyes, sokszor talán már kissé hihetetlen vagy természetfeletti ’beütésüknek’ köszönhető. Kimondhatjuk, hogy ha ez a film nem vált ki valakiből érzelmeket, sőt rengeteg érzelmet, akkor semmi. Durva dolgok történnek a filmben, durva dolgokat él át D.C. is, és talán durva módon ’oldódnak meg’ a problémái is, az élete is. Ennek ellenére, a belőlünk kiváltott érzelmek mégsem ambivalensek, nem vívódunk magunkban, helyesen cselekedett-e. Mert hiszen ezt látva, nem beszélve esetleg átélve (mert az élet bőven produkál hasonlókat) megértjük, hogy senkinek nincs joga a másik emberrel, emberekkel, még ha az családtagja is (pláne akkor méginkább nincs) olyat, olyanokat tenni, amit a filmben láttunk (még leírni is rossz lenne). TÖKÉLETES ÍRÁS. TÖKÉLETES FILM. TÖKÉLTES SZÍNÉSZI JÁTÉK. TÖKÉLETES RENDEZÉS. |
2014-01-15 08:15.06 |
MEGBOCSÁJTÁS. Roppant nehéz és összetett hátterű emberi érzelem. Napokig lehetne emészteni. És mégis. A film készítőinek sikerült e ’családi drámán’ keresztül szűk két órában bemutatni és megértetni a lényegét, értelmét. Mert bár egy küzdősporttal foglalkozó filmről beszélünk, amely helyenként ennek megfelelően kemény, véres és brutális, emellett ott van mögötte a legalább ilyen realisztikusan erős pszichológia is, ami talán még ’nehezebbé’, viszont ez által emberibbé teszi a filmet.
Egy hatalmas pozitív csalódássá vált a film, amikor a cselekményben előre haladva kezdett kibontakozni és nyilvánvalóvá válni, hogy ennek a filmnek MONDANIVALÓJA VAN. Tényleg viszonylag kevés film készül, amely megtekintése után gyakorlatilag elkezdjük emészteni, feldolgozni a látottakat. Mert, ugyanis van mit. A karakterek számomra hitelesek voltak, teljesen hihető, hogy az élet szül ilyen helyzeteket, bonyolult érzelmi kapcsolatokat, valamint, hogy vannak ilyen ’kisiklott életek’. Persze el lehet vitatkozni a film un. hátterén, hogy nincsenek is ilyen versenyek ilyen díjazással stb. (számomra ez itt lényegtelen), sőt egyesek szerint már-már egy ’érzelmi giccsparádé’ a film. Lehet, nem szeretnék vitatkozni. Ez teljesen szubjektív, ki így-ki úgy lát, él meg dolgokat. Az én véleményem szerint nem csapott át a film egy ’filmgyári nyáltengerré’. Na, mindegy. Egy biztos, a főszereplő család (a két fivér és az apjuk) mindegyik erősen érzelmileg sérült, problémáik gyökere természetesen egyazon irányba mutat, aztán kit-kit amerre sodort az élet, kissé befolyásolta mentális nyomorukat, de azt hiszem, mindegyikük lelkében mélyen furkálódott az egymás felé megnyílás, őszinteség és megbocsájtás iránti hiány, illetve az erre való képtelenség. A film vége, a katarzis valóban lehet mondani, hogy nincs bő lére engedve, hiszen a látottak szinte csupán csak érzékeltetik velünk, hogy az érzelmi változások, amelyek biztosan megváltoztatják majd a további családi életüket megtörténtek, végre elindult valami, végre elmozdultak a mindenkinek fájó, de az idő múlása miatt már befásuló érzelmi mélypontról. Ettől volt igazán jó a film, elgondolkodtat, hogy hogyan tovább, mindenki fantáziájára van kicsit bízva a jövő, de a pozitív lezárása a filmnek mindenképpen jó alap a történet optimista végkifejletéhez. |
2013-11-22 10:40.08 |
Sikerült! A 90’-es évek eleje után (ó, de jó is volt csereberélni a VHS-eket) most újra láttam, sőt elérhető dvd-n (mondjuk a 2.0 szinkron kissé ’poor quality’, de mindegy). Az emlékképek, jelenetek, és persze Dolph karaktere teljesen „visszajött”, mintha ez a közel húsz év el sem telt volna.
Teljes mértékben kifejezi, visszaadja a film a ’80-as és ’90-es évek akciójeleneteit, azok hangulatát, „feeling-jét”, és hát persze a tagadhatatlanul sokszor kissé avitnak, megmosolyogtatónak tűnő harci-, vagy egyéb esetenként ’gyenge trükköt’ alkalmazó jeleneteit. És mégis, szerintem egyértelműen Dolph Lundgren legjobb filmjeként beszélhetünk A büntetőről. Ereje teljében van, és valahogy e szerepben teljesen hiteles. Valóban, mintha ezt a karaktert neki találták volna ki. Hiába pl.: a sok „szuperhőst” felvonultató Feláldozhatók, vagy egyéb későbbi filmjei, bizonyos értelemben számomra ez mindig is jobb film marad (igaz, nagyon jó volt a Universal Soldier-ben is). Nyilván egy mai 15-20 éves fiatal ezen már nem feltétlenül osztozik velem, és jó akciófilmet el sem tudnak képzelni megannyi brutális erőszak (bár gyilkosság ebben is volt bőven, hiszen Frank Castle büntetett zsinórban), technikai trükkök felvonultatása nélkül, mégis leköti az ember figyelmét végig. Másik nagy kedvencem „ebből a korból” az Őrölt Stone, avagy 2008 a patkány éve. Természetesen nem hasonlítanám össze a két filmet azon túl, hogy kb. egyidősek, nem is lehet, de mégis érződik valami a filmek hangulatában, amiből világosan látszik, hogy a ’90-es évek elején készültek. Most már nevethetünk is akár azon, hogy 2008-ra (ami akkor még tényleg oly távolinak tűnt) kissé „poszt apokaliptikus világképet” jósolt a film, de azért mégsem tűnik annyira irreálisnak és bekövetkezhetetlennek a film által felvázolt világ. Egy biztos, technikai színvonal, pénz, magas költségvetés, stb. ide vagy oda, igencsak tudtak filmet készíteni 20 évvel ezelőtt! Mindenféle modern trükkök, effektek felsorakoztatása nélkül átjön a filmből egyfajta nyomasztó, ’dark’ hangulat, amely sugallja a film mondanivalóját, a büntető küldetését: féljenek a bűnösök. Aki még nem találkozott a filmmel, és kedveli az akciót, ne adj isten Dolph Lundgrent, biztosan nem fog csalódni! |
2013-09-24 10:18.54 |
Hát nem tudom, kellett-e folytatás, illetve egész pontosan második rész ennek a filmnek (persze tudom, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot, de e film kapcsán ez a legkevesebb fiaskó). Nem folytatás, hiszen a két történet abszolút nem kapcsolódik össze, mindössze kerettörténetében azonos a két rész.
Az első rész 2010-ben egy egész élvezhető alkotás volt (nyilván erősen idézőjelbe rakva az élvezhető szót), azonban ott is helyenként bizonyos hiányosságokkal bírt a film (én, ha jól emlékszem elsősorban a lány szabadulásával kapcsolatos információkat, jeleneteket hiányoltam), és akkor még nem boncolgatván olyan kérdéseket, hogy pl. miért megy egy lány egyedül könyvet írni egy elhagyatott erdei házba (na mindegy, nyilván író meg minden, valószínűleg ezt is meg lehet magyarázni…). Ha már magyarázat, akkor a második részben úgy gondolom, sokkal több dolgot kellene megmagyarázni a nézőnek (bár gyanítom, vannak bőven dolgok, amiket nem lehet), mert volt itt minden, ami megmagyarázhatatlan, érthetetlen, vagy csupán irracionális és logikátlan. Mindezekkel együtt, vagy mindezek mellett azért nem mondhatjuk egyértelműen, hogy abszolút nem jó a film, vagy netalán nézhetetlen volna. Erről persze szó nincs. Ha egyszerűen értékelni kellene (kicsit szubjektíven persze, most akaratlanul is összevetve az első résszel) közepesnek ítélném (3*), az első részt pedig jónak (4*). Lehet mondani a filmre azt is, hogy kiszámítható volt, és több cselekménnyel kapcsolatban valóban az is volt, bár az igaz, hogy a film közben nem tudtam volna megtippelni (mármint az szökése utáni elfogását követően), hogy hogyan fog megmenekülni. Ez mondhatni egy erős fordulat volt (hogy mennyire hihető, azt mindenki döntse el maga). És ha már fordulat, akkor ez mindenképpen valami pozitívum a filmmel kapcsolatban. És ha már a pozitív dolgoknál tartunk, itt is említhető néhány dolog. Ha sok minden nem is jut eszembe, azért a színészi játékok nem voltak rosszak – elsősorban az elrabló ’balkáni’ társaság viszonylag realisztikusan játszotta az elmebeteg, szadista és perverz karaktert (de ebben sem emelkedett felül a film az első résznél). Összességében ajánlható a film elsősorban azoknak, akik látták az első részt. Ha azt bírta a gyomruk, ezt is befogadja majd. De nagyobb durranást ne várjanak se a történettel kapcsolatban, se a megvalósítás vagy akár a színészi teljesítmény tekintetében. Aki nem látta a filmet, annak pedig egy ’igazi mostani’ középszerű filmélményt fog nyújtani. Végezetül annyit, hogy nem gondolnám, hogy akár szintén három év múlva szükség lenne egy harmadik részre, ami kellő elmebetegség és perverzió felvonultatása mellet (bár mégha e dolgok pestisként is terjednek a mai világban) újra bemutatna valami szörnyű megtorlást, esetleg már-már a gyenge (2*) kategóriába süllyedve. |
2013-06-29 20:49.45 |
'Nehéz' film, nem egy könnyed esti szórakozás. Mellbevágóan realisztikusan ábrázolja az értelmetlen, állatias és szadista (de mégiscsak az emberekben rejlő) ösztönöket, ezek megnyilvánulását a 'kellően intelligens' emberi egyedek cselekedeteiben. Mindazonáltal (sajnos) egyáltalán nem mutat be semmi irreálisan rendkívülit, deviánsat a történet. Persze a normális, kiegyensúlyozott és erkölcsileg normálisnak mondható környezetben szocializálódott ember számára azért mégiscsak felkavaró a film, de a szomorú valóság az, hogy ma már elég egy hétköznap esti híradást végignézni, és tanúi lehetünk hasonló dolgok elkövetésének, és ami még rosszabb, egyre nagyobb számban, és egyre 'súlyosabb' mértékben, módokon.
Az alkotás műfaji besorolását nem igazán értem, én ugyanis nem tartom egyrészt sem horrornak, de kriminek meg pláne nem. Erősen drámai a történet, nyilván brutális a cselekmény maga, kegyetlen a megtorlás (persze ez relatív, mert ugye mihez képest), de mégsem ilyen jellegű történetre gondolnék, ha horrort szeretnék nézni. Mindenesetre számomra furcsa, hogy viszonylag félresöpört, nem túl 'népszerű' és ismert a film. A főhős szerintem jól alakított, sőt tulajdonképpen rendben volt az egész film. Amire utólag sem jöttem rá, hogy miért kellett kihagyni a főhős szabadulását a támadói karmai közül, miért nem lehetett vmit kitalálni, és bemutatni. Nem azt mondom, hogy pont úgy, mint az Utolsó ház balra című filmben, hiszen bár a történet nagyon hasonló (a szabadulás is a folyó által), ott a lány úszó volt. Néhány filmkocka belefért volna a filmbe erről is, egyrészt mert annyira azért nem volt feszített a cselekmény, másrészt szerintem mindenféle értelemben hiányzik ez a rész a filmből (kellően drámai részt lehetett volna készíteni abból is, ahogy a fizikailag és lelkileg megtört nő küzd az életéért a folyóval). Ha lehet egy ilyen cselekménysorozat után happy end-ről beszélni, akkor azért vmennyire megnyugtató, hogy mindegyik elkövető megkapta azt, ami járt neki. Mert bár az ilyen aljas cselekedetekre, azok elkövetőire mindenképpen ildomos a halálbüntetés, mégis azt mondom, hogy az igazságszolgáltatás által (ha egyáltalán) kiszabható 'kegyes' halál nem elég büntetés. Éljék át előtte ők is az önnönmaguk által elkövetett borzalmakat, és legyen egy kicsit idejük ez által önmagukba nézni, megijedni mielőtt átlépnek a másvilágra. Nyilván ez a dolog csupán valamelyest nyújt megnyugvást az erőszakot elszenvedett félnek, az ő életében ezt a 'szálkát' már nem lehet kihúzni az emlékeiből, sem fizikailag, sem pedig szellemeileg. Mindent összevetve a film kielégítően jó volt, érdemes megnézni, nyilván elsősorban azoknak, akik az erőszak, a brutalitás ilyesfajta élethű ábrázolását képesek befogadni, ugyanakkor elvonatkoztatni, hiszen ez a történet most mégis csupán csak egy film volt. |
2013-05-23 08:16.29 |
Ez a film aztán felkeveri az emberi érzelmeket rendesen. A film első részében a nevetéstől folynak a könnyeink (egyrészt a családi jelenetek és kapcsolatok miatt – persze nem a temetésről beszélek, mind inkább a ’magányos farkas’ és családtagjai egymáshoz irányított megnyilvánulásai, párbeszédei miatt, de ilyenek voltak a bandatagok dumái is, a fodrásszal való dialógusok, stb.), másrészt a film drámai kibontakozása, illetve végkifejlete miatt újra a feltörő érzelmeinkkel kell megbirkóznunk.
Ha mondhatom, nem újdonság e film által kiváltott hatás, hiszen átélhettünk hasonlót már Clint Eastwooddal A millió dolláros baby kapcsán is. Úgy látszik, ki kell mondanunk, hogy szegényebbek lennénk Clint Eastwood, illetve a munkássága nélkül. De szerintem Hollywood is ennyivel kevesebbet érne. Én alapvetően bírom Eastwoodot, nem egy rossz színész (hiszen volt ő Piszkos Harry, stb.-tényleg hosszasan lehetne sorolni), de most alapvetően a rendezői munkásságara gondolok. Kevés rendező képes ennyire ’humánus lenni’, tehát ennyire élethűen, realistán, emberien bemutatni dolgokat, élethelyzeteket, kapcsolatokat, az öregedést, a halált, a világ mai (sokszor erkölcsileg romlott, de mindenképpen megváltozott) voltát, stb.. Clint Eastwood nem egy fiatal színész, de még mindig valami szálkás, szikár keménységet sugall magatartásával, megjelenésével, cselekedetei üzenetével, és hát tulajdonképpen ilyen is volt ő mindig. Nem tudom, meddig bírja még, mert azért filmjeiből, illetve azok üzeneteiből már-már kiolvashatóak a világ változásainak irányai, az azok elleni harc, és e szembeszegülés kemény feladatai, de már érezhető, ha másból nem is, de e film végüzenetéből igen, hogy egyszer vége, tehát megváltoznak a dolgok, ha szeretnénk, ha nem. Az elmúlás egyszer csak mindenkit és mindent utolér, és az ez utáni dolgok (amik egyáltalán nem biztos, hogy nekünk tetszenének-beleértve egy családon belüli mikrokörnyezetet, de globálisan Amerikára is igaz ez, ami a filmben egyébként jól be is lett mutatva, de az egész világra is értelmezhetjük) bekövetkeznek. Amit lehet (és ami tőlünk telik) emberileg, erkölcsileg meg kell tenni, és akkor azt hiszem ’nyugodtan’ mehetünk. Talán … Azért még remélhetőleg számíthatunk valami hasonlóra Eastwood bácsitól, én legalábbis szeretném. Érzelmileg, morálisan sokat tanulhatunk drámáiból, és hát filmjeinek ars poeticája azt hiszem a fiatalabb generációnak is kell, hogy mondjon valamit. Egyébként sem árt a mai világban, ha valaminek végre pozitív kisugárzása, mondanivalója, érzelemvilága van, mert ezek kihalófélben lévő értékek azt hiszem. |
2013-05-01 17:46.12 |
Én is majdnem ennyiszer láttam.
Egyébként csatlakoznék az előttem szólókhoz, ez nem hiányozhat a gyűjteményből. Most letudtam ezt a hiányt (egyébként megvolt már, csak szinkron nélkül, tehát elvileg 'csak csere volt'). Ennyi :) |
2013-04-30 21:49.24 |
Terminátor-A halálosztó 990,- |
2013-04-20 18:54.00 |
http://www.youtube.com/watch?v=nOzR5Jnd6bU |
2013-04-19 20:11.42 |
Nem volt ez rossz vétel (nagyon szép kiadvány egyébként-szerintem meg jó is). :)
Eddig csak az első évadom volt meg, de az csupán két lemezes, de azt 2000-ért vettem anno. |
2013-04-19 13:09.01 |
Miért éppen Alaszka? (5.évad - 6 dvd) 1.500,-
Konvoj(Convoy, 1978) 700,- |
2013-04-17 11:57.15 |
Atom Anti
[link] Ez mekkora volt! :))) |
2013-04-16 12:13.19 |
Yesss! Congratulations! |
2013-04-16 11:36.44 |
- Nem minősül megcsalásnak,ha különböző az irányítószámotok.
- Nem minősül megcsalásnak, ha annyira be vagy állva, hogy nem is emlékszel rá, mert ha nem emlékszel rá, akkor igazából nem is történt meg. - Nem minősül megcsalásnak, ha egyszerre két emberrel csinálod, mert érvénytelenítik egymást. |
2013-03-29 18:37.58 |
A szerencselovag - sorozat - 1984
[link] |
2013-03-10 07:04.00 |
A bárányok hallgatnak - (The Silence of the Lambs, 1991) 990,-
Véres sport - (Bloodsport, 1987) 690,- Hegylakó - (Highlander, 1986) 590,- GYőr Media Markt |
2013-02-08 18:38.07 |
Viasat3
21:25 Sleepers - Pokoli lecke (Sleepers, 1996) amerikai dráma Szereplők: Kevin Bacon, Robert De Niro, Dustin Hoffman... Rendezte: Barry Levinson |
2013-02-07 10:22.09 |
Nagyon jól sikerült film, még ha elsőre sugallt is valami ambivalenciát Tarantino neve és a western műfaj párosítása. E mellett kíváncsivá teheti az embert az is, hogy mit sikerül kihozni a mai korban egy westernből. Nem állítom, hogy kihaló félben van a műfaj, de kétségtelen, hogy manapság hanyagolva van a filmgyártás területén. Ezek tudatában kíváncsian ültem be a moziba, aminek a vége az lett, hogy egyszer csak elrepült az a több mint két és fél óra. Nem állítom, hogy végig hihetetlenül pörögtek az események, de azért haladt a cselekmény a kibontakozás, a 'happy end' felé. A szereplők összeválogatása szerintem nagyon jól sikerült, különösen tetszett Dicaprio, Samuel L. Jackson, Christoph Waltz és Jamie Foxx játéka is. (De hát ez szinte az egész szereplőgárda!)
A zene végig nagyon élvezhető a filmben, igazán jó kiegészítése a történetnek. Még jobb hangulatot ad a filmnek. A történet amellett hogy helyenként valóban szívet facsargató, és tényleg szinte sírhatnékja van az embernek a kegyetlen igazságtalanságok láttán (rabszolgatartás, … plusz volt azért ebben a filmben Amerika történelmére való utalgatás is, ’niggerezés’, észak- és dél, stb.), kellemesen szórakoztató, sőt pl. a Ku Klux Klan-os, csuklyás jelenetnél rendkívül vicces. Bár ez is furcsa, mert bár ez a téma sem kellene, hogy alapvetően vicc alapját képezze (hiszen még a történetben is éppen gyilkolni indultak), de az adott szituációban mégis valahogy csak a humort látja benne az ember (azt hiszem, ez is volt a célja a rendező úrnak, a gyilkolás elbagatellizált, sajátos szájízű bemutatása, no meg vájkálni egy picit Amerika néhány száz évvel ezelőtti történelmében). Tarantino úr mégiscsak ért valamihez (ha szabad ilyet mondani, talán a rendezéshez jobban, mint a színészkedéshez). A film a rabszolgatartást, illetve annak kegyetlen valóját is hűen bemutatja, de még ebben a szálban is sikerült (Samuel L. Jackson révén) kis vidámságot belevinni, még ha néha igencsak ironikusan is. Nem mondom, hogy mindenből, pláne megtörtént eseményekből viccet kell csinálni, de attól, hogy kegyetlen, igazságtalan valami, még meg lehet filmesíteni, be lehet mutatni. Hiszen akkor mondjuk egy Schindler listája sem készült volna el soha (mondjuk, ezt egyáltalán nem a humoros szálak kapcsán említem!). Talán a Tarantinotól megszokott ’hatalmas és felejthetetlen dumák’ hiányoztak a filmből, amit jó ideig emleget az ember, de ennek ellenére érezhető volt a keze munkája, hiszen vérből sem volt hiány (nem tudom milyen kaliberű fegyverekkel lőttek a filmben, de látványos haláleseteket produkált a film, az biztos). A záró lovas jelenet ’érdekes’ volt, nem tudom ’honnan jött’, na mindegy. A film szerintem szórakoztató, úgy kell rá tekinteni, hogy alapvetően a szórakoztatás céljára készült, nem pedig hiteles, történelmi dokumentumfilm, ami ismeretterjesztő célzatú. Így mindjárt senkit nem fognak annyira zavarni az esetleges hiteltelen apró részletek. |
2013-02-02 18:57.25 |
A film tipikus Stephen King alkotás, számomra talán A köd című "filmjéhez" áll leginkább közel. Azért írom, hogy tipikus, mert véleményem szerint itt megint nem a cselekményen van a hangsúly (a konklúzió tekintetében), hanem az emberi jellemek, illetve a jellemek különbözőségének ütköztetésében. Persze van egy cselekmény lánc, egy történés sorozat (ami a film első részében nem túl intenzív-hiszen azon kívül, hogy rájönnek a repülőn, hogy valami nem stimmel, valami szokatlan és megmagyarázhatatlan dolog történt velük, mást nemigen láthatunk), mégis azt gondolom, hogy a lényeg nem azon van, hogy mik is tulajdonképpen a Longolierek, illetve vannak-e egyáltalán. Bár szerintem King ötletének alapgondolata, hogy létrejöhet egy rés (bizonyos körülmények között, pl.: egy mágneses viharban) a tér-idő kontinuumon, és ezen "átléphetünk", rendkívül érdekes (és tulajdonképpen senki nem is tudja, hogy lehetetlen-e egyáltalán).
A film mesteri módon bemutatja be, hogy különböző életszituációkban az emberek miként viselkednek, kiből mit hoznak ki váratlan, szokatlan, adott esetben szinte felfoghatatlan események, valamint ki hogyan és miként reagál a dolgokhoz, de legfőképp másokhoz. De Stephen King mindíg is jól operált ezekkel a szálakkal. Ami viszont a film értékéből levonható, az mindenképpen a saját korához mérten is kissé elavultnak tűnő megjelenítések, és hát valjuk be őszintén, "ennyi" cselekménynek és mondanivalónak egy picit hosszúra is sikeredett ez az adaptáció. Egy gyenge négy csillagot megér, mert tény, hogy ettől sokkal jobb S. K. feldolgozások is vannak. |
2013-01-25 07:48.31 |
Hatalmas film! Végtelenül szórakoztató (kiemelkedően jó színészi alakításokkal), azonban mélyen elgondolkodtató és tanulságos is egyben. Hihetetlennek tűnő történet, mely egy semmilyen szempontból sem szokványosnak tűnő helyzetet, kapcsolatot, sőt szoros (és igaz) barátságot mutat be. Ami teljesen mélyenszántó ebben az egészben az a mai világban szinte egyedinek tekinthető teljesen őszinte, de ami talán még fontosabb, előítéletektől mentes emberi viszony. A poénok szinte már-már kifiguázzák az 'élet adta fricskát - a bénaságot', a filmbéli ambivalenciát (a milliárdos testi fogyatékosságot, mely a temérdek pénz ellenére sem befolyásolható, csupán elviselhetővé, élhetővé változtatható), a sokszor nagyon nehéz emberi sorsot, de annak ellenére is, hogy néha mintha groteszk módon kerekednek felül az irónián, mindent elbír a kapcsolat ereje, hiszen teljesen ŐSZINTE. Mindenképpen egy olyan film, történet, amely megismerését nem szabad kihagyni, hiszen olyan értéket, értékeket képvisel, és próbál kommunikálni a társadalom felé, amely erények a mai világban igencsak elcsikkadni látszanak. A filmet igaz történet inspirálta, tehát a lényeg, hogy működhet egy ilyen kapcsolat is, amely a a társadalom gyakorlatilag két végletét, szélsőértékét, vagy ha úgy tetszik perifériáját köti össze, de legalábbis bemutatja azok érintési pontját. Mindenképpen a pozitív gondolatokra, illetve az optimista életfelfogásra ösztönöz a film, valamint azt a tényt bizonyítja, hogy elvileg mindenkiben vannak pozitívumok, szeretnivaló dolgok, csak lehetőséget kell teremteni annak érdekében, hogy ezen dolgok megnyilvánulhassanak, és kifejezésre kerülhessenek. Tehát tessék nyitni a világ, az emberek felé, az értékek, a jó dolgok ott vannak, csak tanuljuk meg észrevenni őket! |
2013-01-16 10:07.23 |
Sajátos atmoszférájú film, amelyben már a cselekmény kibontakozásától kezdve (ahogy elkezdődik az utazás) érezhető, hogy vmi feszültség fog kibontakozni, vmi misztikum van a levegőben. A történet semmi újat nem nyújt, legalábbis a film első felében. De azt gondolom, a két főszereplő teljesen jól játszik (főleg Emily Blunt), úgyhogy nem tűnik unalmasnak a film. És hát a film második felében válnak 'érdekessé', kicsit misztikussá a dolgok (talán ettől horrorrá is). Én személy szerint nem igazán ilyen kibontakozására számítottam a cselekménynek, bár kétségkívül végig érezhető 'hogy van vmi a levegőben'. Sokkal pörgősebbé ezáltal sem válik a film, egyesek szerint lehet, hogy kicsit vontatott is a történet. De legalább magyarázatot kapunk a film végére, hogy mi, miért, és miért pont így történt. Nem biztos, hogy minden összeáll elsőre, ez lehet egy kis negatívuma a filmnek, illetve a készítőinek. Egyedi sejtelmes hangulat, gyönyörű téli táj, jó játék a főszereplőktől, és nem egy megszokott, sablonos végkifejlet...
Kb. ennyi a film. Nekem tetszett (már többször láttam), szerintem másfél órát mindenképpen megér. |
2013-01-13 17:44.51 |
Nightmare at Bunnyman Bridge |
2013-01-13 12:55.27 |
Wayne's World - Bohemian Rhapsody - Movie Scene
http://www.youtube.com/watch?v=VzUU7SRRsGo |
2013-01-12 17:36.50 |
dark shadow soundtrack
Barry White - You're the First,the Last http://www.youtube.com/watch?v=-CqqJIIkS0w |
2013-01-12 17:35.20 |
dark shadow soundtrack
Moody Blues - Nights in white satin http://www.youtube.com/watch?v=7L9wgUpRfXM |
2013-01-12 17:25.58 |
127 hours soundtrack
Ca Plane Pour Moi http://www.youtube.com/watch?v=_37S2_O6gbE |
2013-01-08 19:34.51 |
Ezen a filmen abszolút nem érződik a kora, hacsak úgy nem, mint a nemes boroké :) Egyszerűen tökéletes. Kathy Bates gyakorlatilag 'elviszi a hátán a filmet', nem mintha maga a történet, vagy akár a rendezés kívánnivalót hagyna maga után. Nem véletlen kapott Oscar- és Golden Globe díjat is e filmbéli alakításáért. Egyébként e mű szerintem King egyik legjobb alkotásának megfilmesítése. Itt minden tiszta 'emberi', hétköznapi, már-már sokszor földhözragadt (legalábbis más egyéb King művekhez képest). És mégis..., vagy éppen ennek ellenére a figyelmet, feszültséget, a kiszolgáltatottságot végig érezzük a film alatt, és végül belátjuk, hogy nem kell feltétlenül esztelen öldöklésnek, vértócsáknak lenni egy filmben ahhoz, hogy teljes mértékben a fotelhez szegezzen. Ritkának számító filmes élmény a mai mozifilmek között, hogy a történet végén fellélegezve vegyük csupán észre, hogy vége (és hogy annyira beleéltük magunkat, mintha velünk történt volna az egész). Pedig ez Paul Sheldon mizériája volt! |
2013-01-04 19:52.12 |
Ez így van!
Én ma ott voltam, és végigjártam őket. Már rámfért néhány jó film :) |