Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Árok *Magyar szinkronnal - Import* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Pánik - Paramount Network, 04:00 |
Madame Clicqout - HBO2, 04:25 |
Másodpercekre a haláltól - Moziverzum, 04:40 |
Félelem és Shrekketés - Mozi+, 04:50 |
Egyiptom istenei - Mozi+, 05:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Diane Lane (60) |
Balthazar Getty (50) |
Olivia d'Abo (56) |
Isabelle Nanty (63) |
Gabriel Macht (53) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
A kaptár - Raccoon City visszavár - Vélemények |
A vizesnyolcas - Vélemények |
Filmlánc |
Donald Trump - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Legénybúcsú |
Mátray László |
2012-06-15 05:57.56 |
Jelzem, módosítottam! Kegyelmet viszont nem kérek (az méltatlan lenne a Rettenthetetlen megnézése után)...helyette: szabadsááág! |
2012-06-15 05:56.15 |
Iszonyatosan nagy baromság! Igaz, ám kifejezetten szórakoztató is, magam részéről egészen biztosan. Valamikor még 3-4 éve talán Szüleim megvették 990 Ft-ért a Tescóban, lévén Apukám boksszal foglalkozik, szereti az ezzel a sporttal foglalkozó filmeket. Nos, ez a film nemigen tartalmaz semmiféle érdembeli tanulságot az élettel, boksszal kapcsolatban, a boksz csak, mint valamiféle kitöltő motívum lehet, mert belőle nem származik túl sok érdemleges mondanivaló, de mint azt leírtam, az egész film egy irgalmatlan nagy zagyvaság, melynek minden kockájából árad az idiotizmus, értelmetlenség... Valami oknál fogva folyton egy tv-szerelő munkálkodik a meginterjúvolt tv-je körül, majd a legvégén, miután még a meginterjúvolt ember mondogatta, baj lesz, inkább hagyja a francba, egyszer csak, mindenféle előjel nélkül berobban a tv, a tv-szerelő pedig elszáll a vérbe. Vagy kiemelhetném a "legmegdöbbentőbb" jelenetet: a film azon jelenetének, mikor főhősünk életét veszti...Semmi szomorú vonulata nincs, sokkalta inkább röhejes a dolog. Én is nevettem rajta megvallom.
Érdekes, ugyanazon személy rendezte, ki a kissé kattant, senki által meg nem érthető (kivéve pszichiáterét [ennek a szálnak sem volt túl sok értelme...]) bokszoló szerepét játszotta. Kellemes falloszság! Talán a 4 csillag pöttyet sok...sőt, így belegondolva, ha nem módosítom, esély van rá, hogy a jóízlésű emberek meglátogatnak, s fejemet veszik... |
2012-06-15 04:41.14 |
Elnézést, nem első közös munkájuk a Taxisofőr, előtte már az Aljas utcákat is közösen jegyzik. |
2012-06-15 04:34.06 |
Nagyon nehéz megszólalni bármiképpen is a filmről, beszéljük irományról vagy akár valamilyen szóbeli mondandóról, mert egy igen nagy hatást generáló műről van szó. Velem sem volt másként, az imént tekintettem meg a filmet, nagyon elgondolkoztatott, persze olyan dolgokról, melyről nap, mint nap töröm agyam: hogyan is néz ki világunk, kik alkotják, alakítják azt, hogyan néz ki társadalmunk, ez az emberekkel telített hatalmas nagy mix, vajon miképpen gondolhatnak egymásra az emberek, hogyan látják egymást, hogyan látják magukat, képesek-e tiszta szemmel, szívvel, lélekkel figyelni az őket körülvevő világot, környezetet.
A Taxisofőr is hasonlóképpen jár el, keresgél a lehetséges válaszok között, próbál valamilyen ésszerű magyarázattal szolgálni, ami nem teljesen objektív-hiszen igazából mi is az világunkban?-, de egyfajta képet ad magunkról, rólunk, emberekről. Sokféle embertípust megkülönböztet, a palettán szereplő nagyon sok embertípust láthatjuk felvonultatni. Igen erőteljesen ítélkezik is, Robert De Niro száját elég sok cifra dolog hagyja el, radikális nézeteiben valahol ott rejtőzik az igazság mindenképp. Nagyon sokan ülünk tehetetlenül otthonunkban, nem törődve világunk dolgaival, figyelmen kívül hagyva nem egy hírt, nem egy eseményt. Talán mindezt azért, mert képtelenek is lennénk bármin változtatni, kishitűek vagyunk, magunk dolgával törődünk, mi azért megérthető, hiszen valóban olyan dolgokról vagyon szó, mibe túl sok beleszólásunk nincs, és ha meg is tennék ezt, akkor abból mi jönnénk ki, mint szenvedő résztvevő. Travis Backley, az alvászavarban szenvedő, Vietnamot is megjárt résztvevője társadalmunknak, a Robert De Niro által tökéletesen megformált, elénk tárt taxisofőr máshogy vélekedik ezen fontos kérdésekről: ő képtelen belenyugodni abba, hogy a szemét, a mocsok, a szenny ellepi utcáinkat, azt, hogy ott van orrunk előtt, ott bűzlik és mi tehetetlenül várunk a csodára. Ő csupán célt szeretni maga elé állítani, szeretne valami felé haladni. Nem tudja elviselni, egy 12-13 éves kislány árulja saját testét. Mert milyen világ is az, ahol egy ilyen ártatlan lélek ilyen szinten bemocskolódhat, teljességgel tönkremehet?? Milyen világ az, hol előítéleteink megakadályoznak bennünket, hogy emberekkel ismerkedjünk, hol a rend őrei is utolsó ganéként viselkedhetnek, hol már nem merünk bemenni egy kerületbe, mert félünk, megtámadhatnak, elvehetik életünk? Nem túl biztató...És mindannyiunkat figyelmen kívül hagyja eme tény, mert nem tehetünk semmit, igaz? Ebben is van ám ráció: mért is töprengenék olyanon, min jómagam nem változtathatok, mi értelme is van, ha nem formálhatom saját tetszésem szerint? Az igazság, fogalmam sincs, de eszerint élek, és néhol azért némi bűntudatom van, mert ülök tétlenül, és azt várom történjék valami, másokra bízom ennek megoldását, vagy nem is bízom, mert nem töprengek rajta, hidegen hagy. Travis Buckley más úton jár, és papírjai tiszták, mint lelkiismerete, céljai vezérlik, szabad életet él, és csak egy kis jót szeretne csempészni tisztátalan világunkba. Ami a film végeztével hellyel-közzel sikerül is neki: kiszabadít egy meggyötört, de még tiszta lelket, s egy jobb élet felé terelgeti. Egyértelműen hőssé avanzsál, hiába kívülálló ő látszatra, erőteljesen benne van a dolgokban, alakítja azokat. Kicsit talán Batmanhez tudnám hasonlítani, mi alakítottuk őt, mi felelünk tetteiért, még, ha ez nem is mondatik ki, mi választottuk őt azzal, hogy tettképtelenek voltunk, vagyunk... Csodálatos alkotás ez egy nem túl csodálatos világról, alkotás egy mára már ikonikussá vált hősről, egy emberről, ki szeretett, de a szeretett illető megismerése után kiábrándult belőle, egy megmentőről, kiről egy család csak szép emlékeket tud felmutatni, kit az egekig magasztal, joggal, kinek köszönhetően visszakaptak egy lányt, kit valamikor elvesztettek. New York színhely választásként remek, fantasztikus az atmoszféra, mihez a zene tökéletesen passzol, zseniális az a dal, mi a film egésze alatt szól, teljesen tiszta, lelkünket megérintő. Valahol láttam, már nem emlékszem hol, hogy Travishez hasonlítják: csupán egy szaxofon, csak Travis. És tényleg, abszolút ellentéte annak a légkörnek, mi körülöleli a nagyvárost. Az operatőri munka ugyancsak kikezdhetetlen, a végén, amint a kamera végigpásztázza a gyilkosságok helyszínét, ráközelít a gyilkosságokat elkövető fegyverekre, a hullákra, kiket annyira nem sajnálunk, pazar! Nem egy emlékezetes jelenettel is szolgál Scorsese remekje, gondoljunk csak arra, mikor Robert De Niro áll a tükör előtt, pisztolytáska vállán, és azt mondja: Hozzám beszélsz?, majd ezt nem egyszer elismétli, vagy ott van az általam leggroteszkebbnek gondolt pillanat: Matthew, a playboy (Harvey Keitel) azt ecseteli Irisnak (Jodie Foster), mennyire szereti őt, hogy mekkora szerencséje van, hogy ő van neki, s ezalatt pedig a film főcímdalát képviselő fantasztikus zene szól. Elfogott az undor, a megvetés, a düh, egyszerűen értetlen álltam a dolgok előtt, hogyan is lehet felvértezve egy emberi lény(?) ilyen tulajdonságokkal, hogyan lehet ilyen! Martin Scorsese és Robert De Niro első közös filmje azt hiszem, méltán lett annyira elismert, tökéletes kezdőlöket volt a két legenda további munkáihoz. Minden tiszteletem a két legendáé! |
2012-06-12 16:05.51 |
Fantasztikus, szívet megmelengető, csodálatos, hangulatos, zseniális, parádés, hihetetlen, nagyon, nagyon, nagyon sokszor újranézhető, IGAZI. Rengeteg más, hasonló jelzővel lehetne illetni az Életrevalókat, de ennek a filmnek semmi szüksége sincs rá, mert olyannyira egyedülálló, megismételhetetlen alkotás, hogy egymaga is jól elvan, nem kell még éltetni is. Az emberek 96%-a gyanítom oda lesz a filmért, és vissza, majd megint oda, és ismételten vissza. Teljesen lenyűgözött ez a francia filmművészeti csoda, tudtam én, hogy ez egy jól sikerült mozi, na de hogy ennyire??
A mai napon tekintettem meg moziban sok más, iskolámba járó gyerekkel együtt. Mindösszesen 500 Ft-mba került az, hogy beüljek a moziterembe, és egy életre szóló élményt kapjak pénzemért cserébe. Mert ez bizony életem legvégéig el fog engem kísérni. Iszonyat jó érzés volt nevetgélő, magukat jól érző emberek közt bámulni két férfi barátságának megalakulását, jó volt hallani nevetésüket, jó volt úgy felállni a moziszékből, hogy magam körül olyan emberek voltak, akiken láttam, bizony őket megérintette ez a film, megérintette, részükké vált, nem fanyalogtak, hogy ez nem jó, hanem baráti társaságok egymásnak ecsetelték a film mozzanatait. S nem hallottam egyetlen egy rossz szót sem a filmmel kapcsolatban, ez pedig nagyon jó érzés volt! Nagyon kevés nemesebb cselekedet van a világon, mint segíteni egy másik emberi lénynek, segíteni egy arra rászorulónak, segíteni megtalálni újra önmagát, új dolgokat megmutatni neki, visszacsempészni lelkébe az ÉLETET. Nos, ez a fekete srác nem akart ekkora célokat érni, ekkora cselekedeteket megtenni, ő csupán némi pénzt szeretett volna, hogy valahogyan azért talpra álljon. Az Életrevalók egyik nagy erénye természetességében rejlik, a színészek tökéletesen eljátszott karaktereiben, megtöltötték őket élettel! Sehol sem éreztem azt, most mozifilmet néznék, annyira könnyed volt, ám mégis oly mély, rendkívül jól ellensúlyozta a drámai részeket a humor, nem érezhettük azt, most szánkba akarják rágni a film mondanivalóját, a párbeszédek mindegyikéből sütött a valóságosság. Ezt pedig nagyon, de nagyon kevés film képes elérni, ritkán látni ilyen fantasztikus alakításokat. Mert itt mindenki részéről a maximumot kapjuk, maradéktalanul. Sehol sem éreztem, ez most nem idevaló, nem nézegettem órám, mikor van vége, csupán ültem, valamiféle idióta, bárgyú mosoly volt képem, és hagytam, beszippantson a légkör, a hangulat, a zene. Apropó zene, Eart, Wind & Fire, Kool and the Gang...engem már ezekkel az együttesekkel letaglóztak. Majd jött egy-egy klasszikus, majd megint R&B, funky, discozene, óriásit dobtak a hangulaton. Amikor a néger srác elkezd táncolni, az valami oltári, ráveszi a személyzetet is, mozgassák meg testüket, Francois Cluzet arcán pedig enyéméhez hasonló bárgyú mosoly jelent meg, élvezte a bulit, élvezte, hogy lelke élettel telt meg, maradandó élmény. Ahogy az Életrevalók bármelyik jelenete: -Kérek csokit. -Ha nincs kéz nincs csoki. Morbid, kissé beteg, de telitalálat! Hogy a fenébe képesek így tálalni egy poént? Nem érzed kellemetlennek, nem érzed, ez most sértette volna bármelyik mozgáskorlátozottat...Így kell rendezni, forgatókönyvet írni, színészkedni! A francia filmeket körüllengi valami sajátos feeling, ami közelébe az amerikai filmek képtelenek jutni, és ez a hangulat az, ami miatt én bármikor képes vagyok egy francia mozit megnézni, valami leírhatatlan, jó érzéssel eltöltő dolog ez. Nem tudod, mi ez, csak azt érzed, ebből nekem több kell, nem szeretnék szabadulni fogságából. Ha a Drive c. filmre azt mondtam, az év legjobb mozija, akkor az Életrevalók minimum megérdemli ezt a titulust. Úgy döntöttem, a mai nap folyamán, megnézem még egyszer a filmet...Szeretném újra habzsolni az élvezeteket, és érezni fülemen valami érdekes bizsergést...:) |
2012-06-12 00:24.54 |
Kifejezetten tetszett. Eleve szeretem a kissé borzongatós filmeket, amik képesek olyan pillanatokban megijeszteni, mikor nem is számítasz rá. Továbbá szeretem az olyan alkotásokat, melyekben feltűnik egy idegen lény, nos, ebben a filmben mindkét általam szeretett motívumot megkapom.
Nem nagyon tudjuk meg, mi is ez a valami, ami rettegésben tartja Manhattan utcáit, lakosait, de nem is érezzük ennek elmagyarázásának hiányát, mert annyira jó tempót diktál a film. Szinte alig kezdődik el, de máris belecsöppenünk egy az emberiség és az idegen lények között zajló háborúba. Egy baráti társaság szemszögéből figyelhetjük a történéseket, a színészek, illetve a rendező számomra teljesen ismeretlenek, ám ezzel nem is volt gondom, sőt, így még jobban át tudtam érezni helyzetük. A Blair Witch óta előszeretettel alkalmazzák ezt a kézi kamerást megoldást, vannak olyan alkotások, amikbe teljesen nem illő, itt viszont teljesen jó volt, erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy az embereknek ennyire tetsszen. Magamból kiindulva, mindenképp ezt mondhatom, mert engem nagyon megfogott. Sokkal realisztikusabbnak tűnt az egész, jóval rémisztőbb volt. A lények megvalósítása remekül sikerült, a robbantások élethűek, elég beszaratós New York ilyesfajta kinézete: lerombolt házak, utcán fejvesztve rohangáló, életüket féltő, megrémült emberek, lángoló autók, lények, akik a katonákra, civilekre támadnak. A lezárást odaillőnek éreztem, és elég szomorúnak. Amint mondja a lány, ez életem legszebb napja: hát, igen, legalább életének legszebb napját megélte azelőtt, mielőtt kipurcant volna... A zenenélküliség még többet hozzáad a hangulathoz, még a film stáblistája alatt sincs, csupán valamiféle sercegés, amit akkor hallunk, mikor a rádión vagy a tv-n olyan adást fogunk be, ahol nincs is adás. Nyugodtan merem állítani, egyik legjobb film műfaján belül, érdemes megnéznie bárkinek, sokaknak elfogja nyerni tetszését. |
2012-06-12 00:11.41 |
Boldogat, Házi Doktor!
Az első évadtól figyelemmel követtem a Dr. House epizódjait, és eddig minden rész elnyerte tetszésem. Amihez szerintem hozzájárult Hugh Laurie zsenialitása. Nagyon tud a fickó. |
2012-06-11 02:47.59 |
Nagyon kevés nála szebb nőt láttam valaha. Arcának szerkezete tökéletes, szemei igézően szépek, szuggesztívak, olyan mint egy macska, egy gyönyörű szép reklámmacska. Szerintem teste is a tökéleteshez közelít, bár ez azért erősen relatív... Mindenesetre ennek a hölgynek egésze, arca, teste egy istenadta ajándék. És akkor még nem is beszéltem színészi tehetségéről, mert bizony abból is van tarsolyában bőven. Nemrégen láttam róla egy videót, ami által még inkább megkedveltem, laza csaj! |
2012-06-11 01:57.26 |
Rajztanárom mondta: vannak olyan pillanatok és olyan dolgok, amiket teljesen felesleges, illetve lehetetlen szavakba önteni.
Azt hiszem, ez a film előszeretettel él ezzel a szemléletmóddal, mert bizony itt nem Tarantino-i párbeszédekre, frappáns megjegyzésekre kell számítani-őt is imádom, félreértés ne essék, de ez a film valami más, valami megfogalmazhatatlan, pontosan ezért sem próbálom megfejteni és kielemezni, csupán leírni róla véleményem és érzéseim-, hanem akár több másodpercen át történő egy helyben való kamerabeállást, színészek testének mozdulatlanságát, arcuk mimikájának lefagyását. Ezzel pedig bizony Nicolas Winding Refn levett a lábamról, az utóbbi idők számomra legjobban tetsző filmjét hozta össze. Zseniális jelenetekkel, zenékkel teszi magáévá a nézőt. Igazából a történet szerintem semmi újat nem kínál, de ez pont nem érdekel bennünket, mikor elkezdjük nézni ezt a csodát, lemerem írni, és merem így nevezni: egy csoda. Egy olyan becsomagolással, kivitelezéssel megáldott filmről vagyon szó, amilyet nagyon régen nem láttam. A fentebb leírtakra (zenék, egy-egy jelenet) még később kitérek, szeretném kiírni magamból mindazt, mivel ez a film megajándékozott engem. A szereplőválasztás tökéletes, Ryan Gosling újdonsült kedvencemmé avanzsált az Őrült, dilis, szerelem c. filmben alakított karakterének köszönhetően, Carey Mulligan nem is tudom, miért és hogyan, de valamiképp magába bolondított. És itt most nem úgy értem, beleszerettem, hanem úgy tekintettem rá, mint egy tájra, egy virágra, egy festményre, teljesen megbabonázott, pedig túl sok mindent nem is tett ennek érdekében, csupán természetes volt!, semmi mesterkéltség nem volt érezhető alakításán, merem állítani, egyik legjobb női színészprodukciót láttam, és ez nyugodtan érthető egész életemre. Ron Perlmant nagyon bírom, jó színésznek tartom, markáns, kissé torz arcának köszönhetően tényleg elhisszük róla, akár gengszter is lehetne, itt is remekül hozza a rábízott karaktert. Kedvenc jelenetem vele kapcsolatban, mikor ő, Albert Brooks és az a kopasz fazon, aki kezére azt írta: fuck you (vagy valami hasonló, nem emlékszem teljesen tisztán) beszélgetnek az étteremben, Albert Brooks jelzi finoman, el kéne varrni ezt a szálat, mi a kopasz fickóhoz köthető, Ron Perlmanra közelít a kamera, arcának teljes egészét látjuk, szájának széleit lebiggyeszti, és egyetértését fejezi ki, mi ez, ha nem színészi zsenialitás? Bryan Cranston nagyon kedvelhető volt szerepében: szánni való, szeretni való volt, együtt éreztem vele. A film tele van olyan jelenettel, mit a későbbiekben sem felejtünk el. Ilyen például a liftben lezajló: kis, biztos kézzel belecsempészett lassítások, közelítések, a fénnyel való játszadozás, csodálatos, teljesen klappol, egy egészet alkot, nagyon nehezen megmagyarázható. Ryan Gosling az általa szeretett nőt maga mögé irányítja, megfordul, és megcsókolja, először és egyetlen alkalommal a filmben, majd azután a kb. 30-35 másodperces nyálcsere után, védelmébe veszi a lányt, megmutatja neki addig rejtett arcát: az ő érte eljövő gengszter fejéből piskótát csinál, összetapossa, totálisan deformálja a gazfickó arcberendezését, közben pedig arcán megjelenik a düh, a felszabadultság, borzasztó rémisztő! A lány kilép a liftből, ő is hasonlóképpen reagál, mint mi, az ajtó pedig bezárul, szimbolizálván egy áttörhetetlen fal került e két személy közé, és bizony ez lehetetlenné teszi szerelmük kiteljesedését, megvallom őszintén, nekem ez a kedvenc jelenetem a filmből, Ryan Gosling zseniális!!! Néhol pedig nagyon meglepett egy-egy jelenet alakulása, vegyük példának azt, mikor felveszi álarcát névtelen hősünk, odasétál Nino pizzériájához, és megáll előtte-közben pedig egy gyönyörű szép dal mászik bele fülünkbe-, csak vár, nézi, amint jókedvűen nevetgélnek odabent. Én azt gondoltam, bemegy, és vérfürdőt rendez, nos, így visszagondolva, talán nem is lett volna túl jó megoldás, és még kissé sablonos is lett volna, Ryan Gosling pedig egy sofőrt játszik a filmben, így zseniális volt az a húzás, miszerint így készíti elő Nino halálát. Hiszen saját kezével veszi el életét, bosszulja meg egy kisfiú apjának halálát. A zene magával ragadó. Most is épp a A real hero c. dalt hallgatom már vagy 4. alkalommal egymás után, képtelen vagyok szabadulni tőle. Egyébként minden egyes sanzon jól kiválasztott, 80-as, 90-es éveket idéző, nagyon sokat hozzátesz a film hangulatához, sőt szinte ez alkotja a vázat. Anyukám meg is jegyezte, mikor néztük a filmet: szerinte emiatt tetszik nekem ennyire. Ki tudja...lehet igaza van. Nagy rajongással tekintek az ekkori időkre, annak minden egyes építőkockájára, legyen szó zenéről, filmről, öltözködésről. Ebben az időszakban még nem éltem, így csak ily módon tekinthetek rá, próbálhatok kapcsolatba lépni e kor sajátosságaival. Mostanában egészen jól választok filmet, ami a megnézésüket illeti, kifejezetten tetszenek ezek az alkotások, kiváltképp a Drive! Nagy hatással volt rám, tátott szájjal figyeltem az eseményeket, a lezárást!, ami nagyon tetszett. Akár egy párhuzamot is lehetne vonni a film elején elhangzott telefonbeszélgetésben elhangzott, egy ismeretlen férfi saját maga kialakított szabályai és a film egészét tekintve: megcsinálja, mit elvállal, aztán továbblép. Fantasztikus lezárás, nem mindennapi, mi becsülendő. Köszönöm, ha esetleg végigolvastad! És köszönöm, hogy ráakadtam e filmre! |
2012-06-09 20:51.42 |
Most látom, egy napon születtem vele!
Boldog születésnapot neki is, nekem is!!:)) |
2012-06-07 22:11.47 |
Birkaképű.:D |
2012-06-07 20:57.33 |
Bármikor megnézed őket, kiráz a hideg.:) Jó kis időtöltés filmeket bambulni. |
2012-06-07 20:45.13 |
Nagyon jó feldolgozás!
http://www.youtube.com/watch?v=oA8UEWLUkd0&feature=g-like |
2012-06-07 20:41.06 |
Méltó folytatása az 1. résznek. Talán még egy kicsivel jobb is, bár ez teljesen lényegtelen, ugyanis mindkét alkotás remekmű. Sőt, mind a négy, ezt pedig nagyon, nagyon kevés filmsorozat mondhatja el magáról... Mel Gibson és Danny Glover kapcsolata itt már némiképp elmélyültebb, láthatjuk, amint Riggs Roger családjával él gyakorlatilag, ez remek ötlet volt az alkotóktól. Ám bővül a 2 tagú farkasfalka, és hozzájuk csapódik Joe Pesci, öröm nézni ennek az embernek játékát, teljesen lenyűgöz, tökéletesen hozta a folyton talp alatt lévő, nagyszájú, simlis alakot. Hármójuk dialógusai, jelenetei nagyon hangulatosak, és a Sörös Sándor, Kránitz Lajos, Reviczky Gáborból álló szinkrontársulat pedig csak hozzátesz ehhez.
A történet szerintem a négy rész közül ebben a legjobb: azt hiszem, nem kevés mondanivalót is táplál, másrészt pedig Riggs karakterével kapcsolatos dolgokra is magyarázatot adnak. Azért az igencsak durva forgatókönyvi húzás, hogy elárulják, mindkét nőjével az éppen üldözött banda tagjai végeztek. Ez pedig a későbbi bosszúhadjárathoz (aminek persze nem csak ezen okok okozói, hanem rendőrtársaik brutális meggyilkolásai is) remekül megadja a hangulatot és az indokot, abszolút át tudjuk érezni a szereplők helyzetét, összeszorított fogakkal drukkolunk ennek a 2 marhának. Vagy akár még Joe Pescit is belevehetném, hiszen ettől a résztől kezdve mindegyik másban is fontos szerepet töltött be, s a Halálos fegyver soktagú családjának egy sarjává vált. A végső jelenetet életem végéig elraktároztam, kezdve onnan, hogy: -Diplomáciai védettség. -Pillanatnyilag felfüggesztve. Kedvenc! Majd az ezt követő zseniális lezárás, Riggs golyók által kiszaggatott teste Roger ölében, s éppen nevetgélnek-bármennyire is fájjon Riggsnek-, és Eric Clapton, Randy Crawford, David Sanborn Knockin' on Heaven's door csodálatos verziója csendül fel (bármikor meghallgatható, olyannyira szép muzsika), ezzel egy remek zárást adva a végig remek tempót diktáló, poénokkal tarkított remek akció-vígjátéknak. Szerintem használhatom e film esetében az etalon szót! http://www.youtube.com/watch?v=SiXNUaSjXRY http://www.youtube.com/watch?v=VVJbYspOzHA&feature=related |
2012-06-07 20:08.36 |
Azon én is. Azért, mert sajnáltam szegény óriáskígyót.:)) |
2012-06-07 20:07.03 |
A Dzséló, Ice Cube-féle verzión?:) |
2012-06-07 20:05.06 |
Megacápa vs. óriáskrokodil |
2012-06-03 21:02.42 |
Sajnálattal hallom halálhírét, nagyon kedveltem az öreglányt! Szépeket Neki odafent! |
2012-05-31 22:42.48 |
A könyvet nem olvastam, így nem tudom, a film mit adott vissza annak minőségéből. Az viszont kétségtelen, az atmoszféra eltalált. New York ilyesfajta kinézete hátborzongató...
Bírom az ilyen sztorijú filmeket, és ha még a kivitelezés is faszántos-bár azért volt néhány számomra kicsit nehezményezhető dolog a látvánnyal kapcsolatban-, mint ebben az esetben, akkor én nem várok különösebben nagy tanulságokat tőle. Mert itt aztán abból túl sok nincs, Will Smith remek színészi játékából, Bob Marley gyönyörű reggae zenéiből annál inkább, amik egyfajta különös hangulatot adtak a filmnek. A visszaemlékezések kicsit a Jelek c. filmben látottakra emlékeztettek, de itt is megállták helyüket szerintem. A látvánnyal volt némi gondom, mint azt feljebb említettem is... Azért azokat a fránya fertőzötteket talán jobban ki lehetett volna dolgozni, vagy inkább emberekkel eljátszatni... mert így elég mű lett, és a film általa vesztett fényerejéből. A végével is egész jól kibékültem, Will Smith karakterének halála szinte feloldozás volt. A történet, mit W. Smith mond el Bob Marley-ról, viszont nagyon tetszett, örülök, hogy azért ez hozta valamennyire a film mondanivalóját. Azt hiszem, elmondható, hogy műfajának egyik legjobbja, egy jó Will Smith-szel, hangulatos zenékkel, kedves kutyussal... Gyújts fényt a sötétségben. |
2012-05-31 22:10.26 |
Tarantino remek forgatókönyvét Tony Scott vitte át vászonra. Úgy gondolom, e két személy együtt történő munkálkodása Tony Scott legjobb mozijává vált. Érezhető a párbeszédek mindegyikén Tarantino stílusa: vannak a film szempontjából teljesen hasztalan megszólalások, amik nemhogy szétzilálnák a filmet, hanem sokkalta inkább jobbá teszik, és ez szerintem Tarantino zsenijének köszönhető, egyértelmű, hogy ő a legjobb ilyen szempontból.
Remek ritmusú a film történetvezetése, egy pillanatig nem unatkozhatunk, hol a párbeszédeknek, hol az akcióknak köszönhetően-hál'Istennek, Scott nem vágta annyira szét a filmet, mint ahogy azt szokta-, hol pedig csak a képek zene általi kísérete végett. Nagyon erős a színésztársulat, kiket sikerült egy filmbe préselni: Gary Oldman a magát négernek képzelő, kattant, nőket verő strici szerepében brillírozik, Samuel L. Jacksont kb. 23-24 másodperc erejéig követhetjük nyomon a filmvásznon, aztán szépen le is puffantják, Christian Slater és Patricia Arquette kettőse remek, nagyon szépen mutatnak együtt, P. Arquette nagyon bájos és szép teremtés, jó választás volt a szerelmes pár egyik tagjául. Dennis Hopper és Christopher Walken jelenete egészen csodás, színészet nagyon magasfokon, ez a két ember egy olyan jelenetet játszott el, remek párbeszéddel, jó kis történettel megspékelve, gyönyörű zenével átitatva, hogy az már majdhogynem Al Pacino és Robert De Niro Szemtől szembeni jelenetéhez is felér. Igaz, ez a két ember néhány percig játszik csak a filmben, ám ők tudhatják magukénak a film legjobb jelenetét, nekem mindenféleképpen a kedvencem. Egy másik jelenet, amit még kiemelnék, és számomra újdonsággal szolgált, az az, mikor James Gandolfini szanaszét veri P. Arquettet, nőt így még nem láttam megverni, James Gandolfini megmutatta, ő nem kis színész, kár, hogy csak mellékszerepekben tűnik fel... A filmet lezáró képsorok, és az azt megelőző hatalmas nagy lövöldözés csodás befejezése a filmnek, itt azért Tarantino-i kezek munkája látszódik és rajzolódik ki némi Scott-i stílusjegyekkel... Gyakorlatilag mindenki kinyiffan... AZONBAN! győzedelmeskedik a két főszereplő mindent elsöprő szerelme, egymás iránti csodálata, meglógnak a pénzzel, gyerekük születik, és a kokóból szerzett pénzzel vígan élnek, míg meg nem halnak. Zseniális. Hans Zimmer ismételten megörvendeztetett minket egy fantasztikus zenével, érdekes, milyen kellemes a film brutális voltához képest, remek ellensúly. Ez a kontraszt a jelenetek sokaságában is nagyon feltűnő, ami még jobbá teszi ezt az élményszámba menő alkotást. Brad Pitt... ez a fazon egy igazi faszkópé, nagyon megkedveltem. Talán ő a legnagyobb figurája a filmnek, az ember jobban el van szállva, mint a koalák, nagyon jól formálta meg karakterét. Kihagyhatatlan! |
2012-05-30 23:41.31 |
Ja, tényleg! Keenen Ivory Wayans volt.
Köszi az emlékeztetést! |
2012-05-29 20:37.39 |
Tarantino egyik kedvelt figurája, aki első filmjeiben nem egy szerepet kapott: gondoljunk csak a Kutyaszorítóban c. filmre: borzasztó erős alakítás az övé ebben a filmben, nála jobban talán még soha senki sem szenvedett fájdalomtól moziban; ott van még a Ponyvaregény, ahol igaz, kis szerepe van, de ott is remekül adja a kissé zakkant pár egyik felét, és az sem elhanyagolandó, Samuel L. Jackson neki mesél 3-4 percen keresztül a film végén; és ami még eszembe jutott az a 4 szoba... itt a mozgása, beszéde, arcának minden rezdülése tökéletes. Azon filmjeit, melyeket láttam, kifejezetten kedvelem... leginkább ő miatta, ez alól mondjuk az Óceánjáró zongorista legendája kivétel, mert abban a filmben minden csodálatos, és ráadásul örök 1. helyezett az én saját filmes listámon.
Ha kicsit megkésve is, de kívánok neki boldog 51.-et! |
2012-05-29 19:15.20 |
Joe Cocker-Ain't no sunshine
http://www.youtube.com/watch?v=ZN5RDJFwI3I&feature=g-like |
2012-05-29 19:04.02 |
Nagyon szépen mutat az a sok nagyon feltűnő "nagyon" szócska. |
2012-05-29 18:49.32 |
Talán némi SPOILER-t tartalmaz a sorozatról alkotott véleményem!!
Ezúton szeretném megköszönni az alkotóknak azon élményeket, amiket kaptam a 8 évad alatt. Remek sorozat ez a felszín alá történő bekukkantásról, csodálatosan mutatja be egy közösség idilliségének árnyoldalait is. Nagyon szeretem a főszereplőket, Teri Hatchert különösen, de kár is volna bármely feleséget kiemelni, mert mind zseniális. Mindegyiknek megvan a maga kis családja, belső köre. Az évadok mindegyike csodálatos volt, csak szuperlatívuszokban lehet róluk beszélni, tökéletes ez a sorozat. Jó pár éven át együtt éltem gyakorlatilag ezekkel az emberekkel, részese voltam életüknek, minden rész tanulsággal szolgált, és tanított valamire. Ismételten köszönöm az alkotók munkáját, illetve a benne szereplő összes szereplőnek alakítását! Nagyon sajnálom, hogy ezentúl heteim kicsit kevesebbek lesznek... A széria lezárása nagyon ötletes és igényeinket kielégítő volt. A végén hallható zene pedig...... nagyon szép: Johnny Mathis: It's wonderful, wonderful. És egyáltalán nem sajnálom, hogy egy ilyen "csajosnak" mondható sorozat egészét követhettem végig, ám ez is érdekes, mert csakis a felszínen tűnik ez "csajosnak", ugyanis van itt gyilkosság, erőszak, rengeteg poén és dráma. Nagyon jó volt!!! |
2012-05-29 18:37.36 |
Nagyon ütős sorozat! Kevés sorozatot nézek, de ez nagyon megfogott. A történet nagyon ötletes, a gyilkosságokról ez még inkább elmondható, Michael C. Hall pedig nagyon, nagyon jó színész, Jennifer Carpenter jelenetei pedig szolgáltatják a poénokat. Az intro remek, jók azok közeli a képek, és az ezalatt menő zene. Eddig az összes évad kielégítő volt számomra, és már epekedve várom a folytatást! |
2012-05-29 18:30.19 |
5-öst adtam a filmre, mert szerintem ez a legjobb Seagal-film. A történet a helyén van, kellemesen brutális, a karakterek remekek, a hangulat, illetve a zene remek összhangot alkot.
Furcsa, Steven Seagalba is szorult némi színészi tehetség, ebben a filmben pedig szerintem el is használta azt, bár még voltak ezen időszakából egész jó filmjei, de színészi játék szempontjából ez viszi a prímet. William Forsythe egy igazi állat, magasan a legjobb a filmben, zseniálisan hozza a karaktert. A sztori jól van felvezetve, gyilkosság, nyomozás az ezzel kapcsolatos dolgok után, Seagal egyszemélyes akciói-tényleg volt olyan film, amiben társa is akadt?-, illetve hátterének bemutatása. A billiárdgolyós jelenet egyik kedvencem, ott aztán rendesen aprítja a rosszakat. Gina Gershont más szerepben még nemigen láttam, de ezeket magabiztosan hozza. Calogiero(?) pedig remek adalék a filmbe, a kutyabarátoknak mindenképp. Szeretem Seagalt, de nem színészi tehetsége miatt, ez a filmje pedig izgalmas, érdeklődést fenntartó, egész jó szórakozás. Akár többször is megtekinthető... |
2012-05-29 18:15.27 |
Adam Sandler filmjei közül ezt kedvelem a legjobban. Aranyos kis mozi az egyik legszebb és legmagasztosabb emberi tettről, mit ember elkövethet egy másik személy irányába.
A szereplőgárda ugyanaz, mint általában Sandler filmjeiben, kivéve talán Drew Barrymoret, de ő is abszolút passzol a filmbe. A történet is egész ötletes: adott egy állatokkal foglalkozó, nőcsábász, és egy lány, akinek súlyos memóriagondjai vannak. Azt hiszem, hogy a filmben rejlő lehetőségeket remekül kihasználták az alkotók, poénból kapunk bőven, Rob Schneider jelenetei térdcsapkodósak, nálam mindenképp. Van egypár húzósabb poén is, de melyik Adam Sandler filmben nincs? Viszont egyáltalán nem viszik túlzásba, megmarad a film bája végig. Sean Austin karaktere nagyon eltalált, és egyfajta paródia is az ilyen emberek számára... A táj, a helyszín, hol a film játszódik, egyszerűen varázslatos, teljesen magába szippant, a meleg színek dominanciája sajátos hangulatot kölcsönöz a filmnek. Az azonban érdekes, mikor valamilyen szomorú jelenet következik, akkor az eső mindig zuhog, és előrébb kerülnek a fakóbb színek... kimondottan ötletes megoldás. A zene pedig... szavakkal leírhatatlanul gyönyőrűen csodálatosan pazarul szép. Israel Kamakawiwo'ole Somewhere over the rainbow feldolgozása máig kedvencem, és bennem is emlékeket ébresztő... Sajnos ez a csupaszív srác, 1999-ben túlsúlyossága miatt életét vesztette, de már csupán e száma miatt is örökre helyet foglal az emberek szívében. A Beach Boys Wouldn't it be nice c. dala is tökéletesen illik a filmbe, ez a muzsika is telefonomon van, és bármikor hallgatom, jobban érzem magam. Egyik kedvenc romantikus vígjátékom, remek poénokkal megtűzdelve, csodálatos zenével fűszerezve. Ajánlom bátran mindenkinek! |
2012-05-29 17:59.52 |
Adam Sandlert nagyon csipázom, a filmjeit is. Igazából nincs olyan filmje, amit rossznak tudnék nevezni, mert mindig képes volt megnevettetni, vagy éppenséggel elgondolkodtatni.
Ez a film pedig mindkettőt előhozta belőlem. A film tanulsága nem túl nehezen megérthető, ám az ember mégis átgondolja a dolgait, hogyan áll szeretteihez, hogy is néz ki nála a fontossági sorrend, törődött-e eleget családjával. Adam Sandler mellé egy remek karakterszínészt sikerült szerződtetni, ő pedig nem más, mint az egyik legjobb színész Hollywoodban, Christopher Walken. Kate Backinsale, mint családanyuka tűnik fel, kissé haloványan, ám kedvelhetően. A kisgyerekek nagyon aranyosak, a 3 kutya zseniálisan hozza a rájuk bízott feladatot, David Hasselhoff pedig önmagában karakter. Bírom az olyan embereket, akik képesek magukból gúnyt űzni, Hasselhoff pedig egyértelműen ilyen... Vannak kifejezetten szomorú pillanatai, szívet megcsavaró mozzanatai a mozinak, amiken valóban el lehet ejteni egy-két könnycseppet (én nem hullajtottam!). A végét pedig nem érzem sziruposnak, tetszett a film ezen lezárása, örülök, hogy jóérzéssel hagyhattam abba a film nézését. Rázzad, Murdal! |
2012-05-29 17:49.53 |
Érdekes... Az IMDB-n a látogatók 7.7-esre értékelték (ha jól emlékszem), itt pedig 3.7-tel kullog valamelyik ezredik helyen.
A tini-vígjátékok közül szerintem az egyik legigényesebb. Alpári poén van benne bőven, például olyan, hogy az egyik gyerek leköpi a másikat, vagy úgy csinál a srác, mintha éppen dugná a csajt, miközben annak fogalma sincs az egészről, egykedvűen főzőcskézik. Vagy kiemelhetném azt a jelenetet, amit 4-szer tekertem vissza: -Megesz a fene, hogy az ő mellbimbóit szopogathattad... -Aha...nyugi, te meg az apád pöcsét. Hatalmas! A személyigazolványos sztori is nagyon a helyén van, Megkúr... bármikor kimondták, röhögtem. A 2 rendőr nagyon laza, és érdekes, hogy ilyen szerepben tüntetik fel a rendőröket... lehetnek néha ők is jófejek. Amúgy a történet nem a legerősebbek egyike, de a karakterek, illetve a párbeszédek, illetve a szituációk felejtetik velünk ezt a kis gyengeséget. Jó film ez, csak érdemes néha felülemelkednünk saját finnyáságunkon, és önfeledten szórakozni! |