A westernnek korát még talán sosem láttuk ilyen kendőzetlen bemutatva.
A mindenségedet, Tarantino mester, melyik bolygóról jöttél közénk, mondd?
A rendezői székbe ülepét helyező egyén nagyon tud - ezt meg tudom állapítani. Valamit nagyon. A pali egy zseni - ezt is meg tudom állapítani, és nem kell hozzá túl sok sütnivalóval rendelkeznem. Egy igazi művész, akinél kevesek megosztóbbak: ugyanis QT munkásságát, jellemét, a fazon egészét lehet szeretni vagy utálni, de elmenni mellette, nem hiszem, el lehet. Filmográfiájában vannak megkerülhetetlen művek: elég a Ponyvaregényt említeni, mi - mondjuk így: - műfajt teremtett. Minden munkájából világít ránk - és majd' kiégeti retinánk ennek egyértelműsége - a filmek iránti szeretete, a filmek iránti fanatizmusa és precizitása. Gondoljunk csak a Becstelen brigantykra, mi tíz évig érlelődött, míg nem a nagyközönség elé került...
Jelen filmjéről már 2007-ben megpedzette, tervezi elkészíteni. Ej, de későn ért ide, Mester... Azonban - és ezt kéretik komolyan venni! -, ha ilyen kiforrott és szórakoztatásban hiányt maga után nem hagyó mesterműveket tesz le azon bizonyos asztalra, azt mondom, akár 15 évet is tudunk várni újabb műveinek megtekintésével.
Na de hát: Django Unchained.
Ugyebár, volt egy bizonyos Franco Nero által egyazon nevet viselő karakternek eljátszása még az ősidőkben... (Ha van rá lehetőséged, nézd meg; remek darab!!) Nagyjából a két film közötti egyezés pont ki is merül a főszereplő nevének azonosságában - na meg a theme songban és egyes betétdalokban. De a franc bánja, ha a "remake" ilyen f*sza.
A Django Elszabadul esetében egy piszok jó westernről vagyon ugyanis szó! A movie 2 órát és 45 percet ölel fel, de az idő úgy repül, akár Usain Bolt szárnyak nélkül. A film minden egyes mozzanata, jelenete zseniálisan megkomponált és zseniálisan zseniális karakterformálásokban tobzódó. Köszönhető ez a tökéletesen megválogatott szereplőgárdának.
És itt meg is állnék: Christoph Waltz, Jamie Foxx, Leo DiCaprio, Samuel L. Jackson meg még Don Johnson, Jonah Hill és Kerry Washington, Zoe Bell - QT kedvenc kaszkadőrhölgye - is feltűnik két jelenet erejéig. Micsoda nevek, vazzeg'. QT-nél, mondjuk, mindig is alap volt a casting fontossága és remekül történő levezénylése.
Christoph Waltz Hans Landa után kapott egy teljességgel más jellemű karaktert Dr. King Schiltz személyében; és hogy játszotta el...: nem egy alkalommal a YouTube segítségével visszanéztem jeleneteit, mert a hideg kiráz a fazon színészi tehetségétől. Kedvenc momentumom tőle, mikor Beethoven szól éppen, arcára közelít a kamera, és látjuk, amint éppen elég kellemetlen lelkiállapotba kerül D'Artagnan halálesetére visszagondolván... Minden az arcán, és erre csak a legnagyobbak képesek. A másik meg - amit, ha kihagynék, lelövetném magam -, mikor annyit mond: "Nos, ha így szokás..." Ezt a szcénát hányszor néztem meg......
Waltz zseniális, de most nem viszi el a showt: hiszen van itt egy, korosztályában egyik legjobb, DiCapriónk, akinek alakítása ugyancsak Oscar-jelölést érő - LENNE -(és a színészet iránti elkötelezettségét és elhivatottságát jelezendő: az egyik jelenetben rávág az asztalra, és valami elvágja tenyerét, de olyannyira, hogy az felnyílik, akár egy könyv, ám ő szerepéből nem kiesve folytatja tovább a jelenetet...); aztán egy, a szerepében feketén tündöklő Samuel L. Jacksonunk: ő sem akármilyen performansszal ajándékozza meg a nagyérdeműt. Jamie Foxx ugyan egy cseppet háttérbe szorul, de színészi kvalitásait ő is megcsillogtathatja egy-egy jelenetben.
A másik alap QT-nél: a dialógusok. Azé' megint csak sikerült egy pazar dialógusokkal teli forgatókönyvet írni: a párbeszédek nagy részében a feszültség szinte tapintható már, oly magas színvonalon van megírva. Waltz cikornyás mondatai... Időről időre megemlítem a fazont, de nem tudok mit csinálni: az osztrák fickó színészóriássá nőtte ki magát.
És a soundtrack... Öregem, ez megint telitalálat. Olyan feelinget, atmoszférát teremt, hogy az valami füleket és más érzékeket is gyönyörködtető. Van itt Johnny Cash, az eredeti Django-nóta, 2Pac-féle rap - egy westernben, baszod!!! -, és még sok más jól összeválogatott zenemű, miket nap nap után meghallgatok. Sokak írják YouTube-on, szívesen megkaparintanák Tarantino iPodját... Érthető. Ehhez - és még rengeteg máshoz - nagyon van érzéke.
A vérrel a Django esetében sem spórolt: ha nem hektoliternyi a mérték, megeszem a cowboykalapom. De a kivitelezés és ennek felhasználása művészi, azt meg kell hagyni.
2012 egyik, ha nem a legjobb alkotása tehát azonnal a szívemhez nőtt, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszél, írni. Abban reménykedem, két díjat - forgatókönyv, legjobb mellékszereplő - legalább elvisz, ezzel is növelve népszerűségét és felejthetetlenségét. Waltz...... Ez a csávó...
Egyedül azt sajnálom, a jegyfoglalásunk haverommal már nem volt érvényes késői érkezésünk okán, így az első sorba kényszerültünk ülni, a nyakam pedig ennek köszönhetően úgy fájt két napig, mint annak a rendje.
Szóval...megnézésre ajánlott! Még akkor is, ha az első sorba kell ülnöd, hiszen - nekem elhiheted - a mestermű fantasztikussága kompenzálja fájdalmad.
|
