Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Árok *Magyar szinkronnal - Import* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Madame Clicqout - HBO2, 04:25 |
Másodpercekre a haláltól - Moziverzum, 04:40 |
Félelem és Shrekketés - Mozi+, 04:50 |
Egyiptom istenei - Mozi+, 05:20 |
Kukori és Kotkoda - M2, 05:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Diane Lane (60) |
Balthazar Getty (50) |
Olivia d'Abo (56) |
Isabelle Nanty (63) |
Gabriel Macht (53) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
A kaptár - Raccoon City visszavár - Vélemények |
A vizesnyolcas - Vélemények |
Filmlánc |
Donald Trump - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Legénybúcsú |
Mátray László |
2012-11-26 01:51.23 |
Nora Ephron harmadik olyan filmje, mi Karácsony idejekor játszódik. A két főszereplő Tom Hanks és Meg Ryan között tökéletesen működik a kémia: remek párost alkotnak a filmvásznon. A hangulat persze fantasztikusan eltalált (Nora Ephron filmjeiben kötelező elem): szinte a film minden perce alatt szánk mosolygásra áll. A remek hangulat létrejötte a betétdalok jóérzékkel elhelyezett felcsendüléseinek is köszönhető: a végén hallható Somewhere over the rainbow c. csodálatos zeneszám alatt, megvallom, minden egyes megtekintés után elmorzsolok néhány könnycseppet. Persze nem kérdés, hogyan végződik a történet, de ezeknél a movieknál nem is ez a lényeg, hanem az, hogy míg megy, élvezed a képkockák pergését. Lassan tehát itt az ideje újranézni! Vagy ki nem látta, annak pótolni! |
2012-11-25 23:50.20 |
Pontosabban: volt tehetsége. |
2012-11-25 23:47.18 |
Nora Ephron úgy hiszem, ért a hasonló filmek megrendezéséhez, neki ehhez van tehetsége. Segítség, Karácsony! c. alkotása kedvenc Karácsony-i filmjeim közé tartozik. Valamikor 3 vagy talán 4 éve akadtam rá az egyik tv-csatornán, és az első pillanatban megfogott hangulata: oké, hogy Karácsony, minek ugye már eleve van egy erős atmoszférája, de ezen felül még a filmet áthatja egy olyan kellemes szájízt maga után hagyó dolog, mi azonnal a tv-készülék elé szögez - engem mindenképp. Steve Martin az egyik legjobb ilyen kaliberű színész: 1-2 beszólásán, mozdulatán dőltem a nevetéstől; Juliette Lewis remek színésznő, jól állnak neki a hasonlóan őrült, kicsit bohókásabb karakterek; úgy egyébként an block az egész színésztársulat remekül teljesít. Mióta ráakadtam a filmre, minden évben megnézem Karácsonytájt, most sem lesz másként: bátran ajánlom másoknak is, ha idejüket kellemesen, nevetések közepette szeretnék tölteni családjukkal. |
2012-11-24 14:03.16 |
:DDD |
2012-11-23 16:27.12 |
És még valahol írták, milyen gyenge... Frászt. |
2012-11-23 14:52.48 |
Bocsánat, bocsánat: SPOILER! |
2012-11-23 14:52.32 |
Az előző rész cefet mód bejött. Valami hihetetlen megnyugtató, kellemes hangulat áradt belőle: tengerpart, Angel új életének első napja, szerelem!!! Dexter részéről, EPIC dialógus Isaak és főhősünk közt: azt hiszem, számomra eddig ez a legjobb tetsző rész az évadban. Debra mikor elszólta magát...huh, libabőrös lettem. Igazán jó színésznő Jennifer Carpenter, az az átélés, mivel azt játszotta, bizony akár díjakat is érdemelne. Michael C. Hall reakciója sem volt semmi...igazán remek jelenetnek lehettünk szem- és fültanúi!
Tűkön ülve - de kellemetlen! - várom a következő részt. |
2012-11-23 14:35.25 |
A fenébe is, ez nagyon tetszett!
Korábban írtam, akkor is magamra erőltetném annak érzését, tetszett a film - Chuck Norris keze mindenhova elér... -, ha ennek ellenkezője volna igaz. No. A helyzet az, hogy nem kellett így tennem, ugyanis a film teljes mértékben kielégítette vágyaim: tökéletesen megfelelt elvárásomnak. Imádom a 80-as, 90-es éves akciófilmjeit: van bennük tesztoszteron bőven, izzadt pólók, borostás arcok, fasza dumák, olyanok, hogy még most - vagy talán a többedszeri megtekintések után még jobban - hasamat fogva nevetek rajtuk. Nem ezeken a filmeken nőttem fel, az az igazság. Nem is lett volna rá módom, hacsak nem ugye hamarabb születek... Viszont Nagymamámnál a videókazettákon tömegével sorakoztak a hasonló filmek: ki is használtam, és tátott szájjal figyeltem, ahogy Stallone, Schwarzenegger, Bruce Willis, Chuck Norris írtja az arra érdemeseket. Nem volt bennük különösebb mondanivaló, tartalom, üzenet: egész egyszerűen lazák voltak, lezserek, és olyanok, hogy akár negyvenedjére is ugyanúgy tudtad élvezni ugyanazoknak a képkockáknak a lepergését. Annyi mennyiségű vér, hektoliterben is alig mérhető; az ellenfél részéről értelmetlen cselekedetek: példának okáért, megvárják udvariasan, lecsavarják őket, holott már annyi idejük lett volna lőni, hogy csak na; valódi robbantgatások; jól hangzó, nosztalgia-feelinget maga után ráncigáló beköpések: "-Visszajövök. - Eleget jöttél vissza, én jövök vissza. - Drágán add az életed... - avagy yippie kay yay angolul - szerintem ez pofásabban hangzik." Aztán megjelenik Chuck Norris, minden golyója célt talál - még szép -, Schwarzenegger meg Rambót hiányolja. Mi pedig csak nézünk ki fejünkből, és...élvezzük a dolgot, megmosolyogjuk. Az egészből süt az önirónia, mi értékelendő. Túl a sokadik x-en a srácok, de még mindig félkézzel levernék a mai "akciósztárok" mindegyikét, Stallone közeledve a 70-hez pedig úgy néz ki, ahogy én sose fogok. Jean-Claude Van Damme-ot újra vásznon látni öröm volt; úgy gondolom, elegánsan hozta a figuráját, még 2 pörgőrúgást is bemutatott, jelezze nekünk, azért ő is ott van a szeren. Minőségi szórakozás A feláldozhatók 2. általunk is látható bevetése, igazán élveztem a vén rókák ebbe a műfajba történő visszatérését: már nagyon hiányzott a tökösség ebből a műfajból. Kíváncsian várom, a 3. részbe kiket sikerül összetrombitálni; bárhogy is legyen, ilyen nevekkel elrontani talán nem is lehet. |
2012-09-21 01:26.34 |
EJNYE, EJNYE, hülye fejem! Sorry. |
2012-09-20 22:20.20 |
Már alig várom, láthassam:
[link] |
2012-08-31 22:33.49 |
8
Pruitt Taylor Vince |
2012-08-29 03:34.20 |
Múlthét szombatra volt betervezve a most már számomra év vígjátékaként emlegetett Ted megnézése. Pénteken képtelen voltam aludni, a szombati napba átlépvén a helyzet ugyancsak változatlan volt, ráadásul egy hatalmas nagy emberevő sáska is betért szobámba - gondolom a tv fénye miatt. A sáska tehát nem könnyítette meg elalvási szándékom bevégeztét. Mindenesetre, nagyjából reggel 6-7 óra tájt sikerült álomra hajtanom fejem, s a szervezetemnek átadni a terepet saját maga regenerálására. A film 15:30-kor kezdődött a Mammutban, én meg 14:17-kor nagy nehezen kinyitom szemem, csipák lógnak ki belőle, arcomon a párnának köszönhető fura minták látszódnak, fejem meg fáj a ventilátor miatt. Én körülbelül 45-50 percre lakom ettől a plázától, így csipkednem kellett magam, már majdhogynem arra vettem rá magam, lemondom az egész mozinézést, és inkább alszom további 1 évet. Azonban megígértem, elmegyek, s nem akartam magamat ígéretét nem betartó, megbízhatatlan ismerősnek beállítani, szóval gyorsan összekaptam magam, nem voltam 100%-os ugyan, de már majdnem ment a járás.
Mindezzel azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy nagyon bántam volna, ha nem megyek el a film moziban történő vetítésére, mert igazán jól sikerült. Szeretem a Family Guyt, több részt is láttam belőle, ha jól emlékszem, talán 3 évadot le is daráltam, de nem váltam megszállottjává. Seth MacFarlane helyzetkomikum-létrehozó, társadalomkritikát arcodba nyomó képessége már a Family Guy részeinek nézésekor is elég egyértelműen körvonalazódik. S. MacFarlane istenadta tehetségét sallangmentesen ki tudta használni a Ted-ben is. Kezdjük a storyval, ami már önmagában is olyannyira abszurd, hogy az abból adódó jelenetek egyikét sem tudjuk úgy kezelni, mint nem a fimbe illő motívum: szóval van ez a Johnny fiú, akit senki sem kedvel családján kívül. Még a zsidó gyerek is elküldi a francba, miközben veri néhány kedves amerikai ismerőse egy karácsonyi tendenciát folytatván. Magányosságát csillapítandó, szülei vesznek neki egy kedves ábrázatú kis mackót. A fiú mer nagyot kívánni még azon éjszaka, s azt kéri a Mindenhatótól, váljon igazivá újdonsült barátja. Mi persze aztán be is teljesül, s elhitetik velünk, a hullócsillagok meglátásakor kívánt kívánságaink bizony akár valóra is válhatnak, ezzel életünket szebbé tevén (...található két púp, de nem ragoznám tovább). Marky Mark, azaz Mark Wahlberg mindig is konyított valamennyit a színészethez, filmjeiben legalábbis azt véltem felfedezni, nem egy a tehetségtelen, csak erőlködés árán magából színészi képességet kipréselni bíró emberek társulatának egyik tagja volna. A Ted-ben is jól húzza naplopó, folyton-folyvást füvező, mackójával lógó, barátnővel pedig tarsolyában tengődő amerikai adófizető polgárt. Mila Kunis elbűvölően csodaszép szemei, formás kis arca, karcsú teste pedig még csak a jéghegy csúcsa, hiszen a csajszinak is megy a színészet: kimondottan tetszett a játéka, mint az egy helyben toporzékolni nem, tovább lépni már annál inkább akaró barátnő szerepében. Giovanni Ribisi megérdemel egy külön bekezdést. A pasas előrelépett néhány helyet a színészeket rangsorba állító listámon. Mindig is kedveltem az ürgét, apró termete, tenyérbemászó ábrázata színészi pályára teremtetett. Amit pedig ebben movie-ban hoz kisujjból kirázva, áhh...röhögtem már azon is, ahogy nézett. A táncjelenet alatt pedig figyelnem kellett arra, nehogy kiessek a moziszékemből, magamat abszolút lejáratva. Azok a csípőmozgások...hihetetlen a fazon. Mindenki kedvence: Ted. Bizarr ötlet egy valóra vált álomból ilyen már-már valóságos személyiséggel rendelkező figurát kreálni. A vizuális megvalósítás lehengerlő: átöleli barátját, Johnt, egyik lábát a másik után helyezi séta közben, verekszik, arckifejezései vannak, s már majdhogynem elhittem, tényleg él. Ilyen távolról is hatalmas nagy tenyeres-ötös ezen munka elvégezőinek. A kikacsintgatások Hollywood, az amerikai társadalom, a sztárvilág felé MacFarlane stílusához tartoznak, nagy ért a pali ehhez, a Family Guy is tulajdonképp egy görbe tükör, mibe belenézhetünk, s röhöghetünk saját magunk kifigurázásán. "Amerika megérett a pusztulásra." No, igen... Talán nem viszik - sőt, jobb is, hogy nem teszik - az emberek olyan komolyan, de azért valamit sejtetnek ezek a megszólalások. A Ted egy nagyon jól összerakott, minden 30. másodpercben egy poént ellövő, jó színészi gárdát felvonultató, kellemes kikapcsolódás. Azt hiszem, nem mondok túl nagy újdonságot azzal, megfogom még nézni párszor. Elvégre nevetni bármikor jó. No, jó, nem bármikor, de az időnk nagy részében. Ryan Reynolds, mint buzi barát... Gyanítom, nem véletlen, hogy a szerepre egy ilyen kaliberű színész lett castingolva. Norah Jones. Még az ő szerepeltetése előtt szerettem volna leróni tiszteletem. Imádom a jazzt, kedvenc zenei műfajom - a film közben többször is hallható volt a zenei stílus -, Norah Jones meg egyik kedvencem: hangja olyannyira simogató és bársonyos, képtelen vagy nem kikapcsolódni általa. |
2012-08-15 00:53.59 |
Épp most hallgatom, John Williams ha nem is Isten, de a félisteni jelzőt mindenféleképp megérdemli:
http://www.youtube.com/watch?v=gOmJLk1lu08&feature=related |
2012-08-02 17:16.17 |
Nem. Közben kiderítettem, én tudtam rosszul, és a régi szinkron az, mivel pár nappal ezelőtt adták. Mindenesetre szerintem ez - mármint az új - sokkal jobban sikerült, de aztán lehet, hogy azért mondom ezt, mert azzal láttam először. Annyiban tetszik nekem jobban, hogy jóval több káromkodás, és jobb duma is van benne. |
2012-07-30 01:54.14 |
A régi szinkron mennyivel jobb... |
2012-07-26 14:56.46 |
Szemrevaló hölgyemény, nem a legjobb színésznő, de szerepeiben el-elevickél, és egész jó filmekben is feltűnik. Boldogat! |
2012-07-26 14:54.08 |
Hollywood egyik legtehetségesebbike, szerepelhet ő rossz filmben, de rosszul játszani egyszerűen képtelen, élvezet nézni, mit művel ez az ember a vásznon. 2 Oscar-díj büszke tulajdonosa, boldogat! |
2012-07-26 14:52.49 |
Boldog születésnapot kedvenc színésznőmnek! |
2012-07-25 17:25.38 |
10
Grindhouse - Terrorbolygó |
2012-07-25 17:23.02 |
6
Kutyaszorítóban |
2012-07-25 16:21.28 |
Young Adult (Pszichoszingli), Drive
A tavalyi év két egyik legjobban sikerült filmje. |
2012-07-25 16:14.57 |
Hűha...szerintem a probléma az lehet, hogy nagyon nem akartad szeretni a filmet, érdemes úgy nézni, hogy teljesen átadod magad az élménynek, nem az ilyen kis apró dolgokat figyelni.:)
Én úgy gondolom, a lány nem az autó elé kifekvős cselekedet miatt szeretett bele Noahba, már előtte is lehet érzékelni rajta, tetszik neki a fiú, a felvetett gondolatai és temperamentuma miatt. De végül is mindegy, valószínű, bármi is történjék, Neked nem fog tetszeni a film.:) |
2012-07-24 06:33.53 |
Clint Eastwood ha rendezői székbe helyezi ülepét, általában komoly hangvételű drámákat pakol össze, miben nem kevés tanulság van, és szemünket vörösre sírjuk.
Az Űrcowboyokban is megtaláltam ezen elemeket, csak kicsit másként, mint ahogy, azt addig. Adott 4 idősebb korban lévő, mégis fiatalos mentalitású, NASAt is megjárt férfiember. Az Amerikában található űrállomás most némi gonddal találja magát szembe, ha jól emlékszem, egy megsérült műhold vette útját a Föld felé, és ennek a műholdnak a Földbe csapódása akár károkat is okozhat...na, ha nem lenne egy Clint Eastwoodjuk, akinek karaktere a filmben ezt a műholdat tervezte. A NASA természetesen tudatában van ennek, és berendeli a tervezőurat, hogy készítse fel a legénységet. Ebbe Eastwood karaktere nem egyezik bele, s újra összetoborozzák a régi motorosokat. Nagyon kellemesen hangzó történet, és rengeteg poént rejt magában, amiket rendszerességgel ki is használnak az alkotók. Eastwoodot, csináljon bármit, nagyon bírom, James Garner ugyancsak remek színész, Tommy Lee Jones fizimiskája szerethető, színészi adottságai megkérdőjelezhetetlenek. És itt az igazi ász, Donald Sutherland, a fazon szerepében úszkál, mint hal a vízben, tökéletesen hozza le a karaktert, sármja kis túlzással szétszakítja a vásznat, és egy időre háttérbe szorítja a másik 3 színésznagyságot. Amit még kiemelnék, az a hangulat. Könnyed, egyáltalán nem izzadtságszagú, a film önmagát végig komolytalanul kezeli, ez pedig nagyon jót tesz neki. A film vége meg EPIC. Nagyon hangulatos, ahogy a szkafanderruhába öltözött valamikori pilóta ücsörög a Holdon, álma valóra vált, és nagyon szépen fejezte be életét. Mindeközben pedig Frank Sinatra Fly me to the Moon c. örökzöldje szól, többször is megnéztem a jelenetet, annyira tetszett. Többször nézhető Eastwood mű. A vége miatt pedig 5 csillag. |
2012-07-24 06:11.47 |
42 volnál, Jelo?
Nem tartom olyan "hűdenagy" színésznőnek, de filmjeit el-elnézegetem, egy vasárnapi szomorkás délutánra tökéletesen megteszik, feneke nem egyszerű...meg úgy alapjában véve az alakja sem, bár szerintem egész mutatós. Könnyen meglehet a kamerabeállítások miatt gondolom így...mondjuk, azt a hátsót nem egyszerű eltakarni. Mindenesetre boldog születésnapot! |
2012-07-24 06:01.32 |
Barbet Schroeder egy egész vállalható filmet hozott össze 4 évvel a Gyilkos donor elkészítése után.
Nagyon tetszett a film forgatókönyve, általában számítok arra, és jól is teszem azt, mi lesz a film vége. Most viszont bajban voltam, mert tanácstalanul álltam az események így történő végződésén. Lehet be voltam kábulva, vagy egyszerűen nem elég éles eszű, hogy észrevegyem, ki is a hunyó. Sandra Bullock kedvenc színésznőm, imádom a csajt, színészi tehetsége szerintem megkérdőjelezhetetlen az előttem szólóval ellentétben. Nem tudom, én mindig elhiszem azt, amit csinál filmjeiben. Nemrég láttam a Rém hangosan és irtó közel c. filmet, s ez az érzet megerősödött bennem, nagyon jó színésznő ő. Ryan Gosling pedig újsütetű kedvencem, korosztálya egyik legjobbja, a film után pedig Sandra Bullock párja. Michael Pitt meg egyenesen zseniális! 2 alkalommal láttam őt vásznon, mind a kétszer lehengerlő alakítást nyújtott, a Funny Gamesben úgy arcon csaptam volna egy "bézbólzütővel", hogy ihaj. Szóval ez nem egy kiemelkedő mozi, de azért érdemes rá figyelmet szentelni. |
2012-07-24 05:46.40 |
Vannak szerelmi történetek…
Ezeket a storykat sokféleképpen fel lehet dolgozni, ezerféle módon lehet megvalósítani, vászonra vinni. Lehet giccsesen, happy endet szándékosan kerülően, számunkra, a nézők számára kellemetlenül megdöbbentően valóságosra, lehet meseszerűen. És lehet így: ezeket ötvözve. Mert minden, az imént általam leírt módot éreztem az alkotásban, miközben megláttam benne a csodát. Mert ez egy csoda volt. Nagyon sok dolog lényegtelen életünkben, és mi mégis sok figyelmet tulajdonítunk neki, sok dolog lényegtelen életünkben, ami miatt aggodalom tölti el lelkünk, és sokat rágódunk miatta. És nagyon sok dolog pedig igazán lényeges, mégsem ápolgatjuk, gondolok itt emberi kapcsolatainkra, családunkra, szerelmünkre, az olyan dolgokra, mit „kedvtelésből” csinálunk. Eljárok én franciaórára, latinórára, zongoraórára, etikaórára, mert kötelességem. Boldoggá tesz? Nem. Csinálom, mert azt mondják, csinálnom kell ahhoz, hogy majd később ez gyümölccsé érlelődjön. Azonban festek. Festek, mert boldoggá tesz, elfeledteti velem az engem körülölelő gondjaimat, festek, mert ez megnyugtat, és harmóniát teremt, mert közben lelkem szárnyal, és képzeletem olyan utakra repít el, mire normál állapotban gondolni sem mernék. Igen, némileg talán változtatni kéne figyelmünkön azon szempontból, hogy azt mire összpontosítsuk. Azt hiszem, hogy a szerelem egy nagyon bonyolult…valami. Igazából talán megfogalmazhatatlan, próbálkoznak tudósok ezen "valami” létrejöttének okát megtalálni, és lehet, hogy azt is gondolják, megtalálták, én mégis úgy gondolom, ezt nem ilyen egyszerű definiálni. Nem. Nem, mert valamit nem kimondani, kielemezni, definiálni kell. Hanem érezni. Nemrégen említettem, csinálunk dolgokat, hogy azok a jövőben majd gyümölcsökké érhessenek, arra szeretnék most kilyukadni ezzel, hogy igen, ezekkel is törődnünk kell. De nem úgy, ahogy azt a lány teszi egy ideig ebben a történetben. Törődjünk ezekkel a dolgokkal, de ne felejtsük el, hogy közben van egy jelenünk. És az igazat megvallva, ez az egyetlen mi van nekünk, ne herdáljuk el olyan dolgokra, amiket nem „kedvtelésből” csinálunk. Szeressük azt, ki arra érdemes, bánjunk vele úgy, ahogy azt ő kiérdemelte. Kiérdemelte azzal, hogy viszonozza szerelmünk, ne engedjük meg azt, hogy bármiféle külső tényező romokba döntse ezt a meglévő dolgot, még akkor sem, ha ez a tényező egy szörnyűséges betegség. Harcoljunk érte, harcoljunk érte, mert azt mindig megtehetjük. Kicsit ne foglalkozzunk a következményekkel, kicsit éljünk jelenünknek. Mert mit mond Robin Williams a Holt költők társaságában? Carpe Diem. Ragadd meg a pillanatot! Ragadd meg, mert másod nincs. Mindezt tedd azért, hogy ez által a jövődet is úgy alakítsd, ahogy azt te szeretnéd. Mert úgy is lehet valamit alkotni, hogy nem figyelünk arra, hogy az milyen. Csak arra figyelünk, közben hogy érezzük magunkat. Végső soron pedig nem az számít, boldogak vagyunk-e? A történetben szereplő fiúnak és lánynak máshonnani származása miatt harcok sorát kell megélnie. És van egy pont, ahol útjuk kettéválasztódik. Harcoltak ők, de nem teljes erőbedobással, ennek oka meg is lett. A fiú 365 napon át minden nap küldött levelet a lánynak, azonban a lány édesanyja gyermekére gondolva, eltette a leveleket, hogy ne fájjon annyira a különválás. Az anyuka motivációit is értem, a legjobbat akarta ő, csak tette mindezt úgy, hogy nem kifejezetten figyelt lányára. Tinédzser szerelem ide vagy oda, a lány jobban tudta, mi az, szerelem, mint jóval idősebb anyja. Mert van, hogy a fiatalabb az, kinek tanítania kéne az idősebbet. Tanítani arra, nem változunk meg, csak megöregszünk. A kettő pedig igencsak távol áll egymástól. Az évek jöttek-mentek, és a lány férjhez menni készült egy másik férfihoz. És hiába szerette ő ezt a férfit, mindvégig a fiú arca volt előtte. Mert, Máté Pétert idézvén, az első szerelem mégis szebb a többinél, az első szerelem mindhalálig elkísér. Giccsesnek hangozhat, de van benne valami… Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy mikor a lány meglátta a szeretett fiú képét az újságban, azonnal tudta, meg kell látogatnia. A fiú felépítette a házat, mit ígért szerelmének. És kettőjük találkozásakor minden tökéletes, újra együtt vannak, újra boldogak, igazán boldogak. A régi érzelmek sokkal erősebb jelenléte elválaszthatatlanná varázsolja ezt a két lelket. Szó szerint értendő ez. Az általam legszebb filmvégek között tartom számon a film befejezését. Bevallom, megkönnyeztem. És hálás voltam, hogy egy ilyen csoda részese lehettem. |
2012-07-24 00:47.46 |
Én még nagyon gyerek voltam a 90-es években, csupán 4 évet élhettem ebben az évtizedben, sőt, annyit sem, mert '96 júniusában születtem. Arra viszont emlékszem, majd mindennap megnéztem az Oroszlánkirályt, ami ha minden igaz, és nem tévedek, Disney alkotás. |
2012-07-23 21:45.04 |
Shane Black! Nála jobb személyt nem találhattak volna. Mostanság egyik kedvencemmé vált, eddig nem ismertem munkásságát, vagyis ez így nem igaz, mert munkásságát ismertem, csak éppen őt nem. Remek a fickó, ha poénos beszólások létrehozataláról van szó, és ami még jobb, nem ez az egyetlen, amiben ő király. És most látom oldalra pillantva: Paul Bettany, Guy Pearce...minőségi szórakozás lesz, ha minden jól alakul, várom már! |
2012-07-23 20:30.48 |
Nagycsávó a srác, happy birthdayt neki! |
2012-07-23 20:27.33 |
Nagyon jó actor, a Derült égből Pollyban vált kedvencemmé: KOSÁRESŐ! :DDD
Boldog születésnapot! |