Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az acélember - Film+, 16:55 |
Képeslapok a szakadékból - TV4, 17:00 |
Rejtőzködő fenevadak - Film Mánia, 17:15 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 17:25 |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Extra HD, 17:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Milyen könyvet olvasol jelenleg ? |
Mire gondolsz most? |
Absolution - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A csúf igazság |
Kathleen Turner |
2014-06-26 18:01.15 |
Mivel most nem akarok a "jó" vagy a "rossz" kategória közhelyével dobálózni, inkább azt a szót használnám Spelberg filmjére: különleges.
Elnézve a az osztályzatokat, nagyon megosztó értékeléseket kapott a nagy neveket felsorakoztató stáblista ellenére, ami szerintem viszont tökéletesen érthető, mivel a film mind műfaját, mind kivitelezését tekintve, rá kell hogy bízza magát a néző saját ízlésére. Engem teljesen magával ragadott. Az első világháború eseményeit taglaló produkciókból amúgy is kevesebb van mint azokból, amelyek a második VH -ról mesélnek, valószínűleg azért, mert a második világháború volt a még kegyetlenebb, a még véresebb, ami bebizonyította, hogy az ember még a saját hibájából sem képes tanulni, és újra elköveti. Ezzel szemben az első azért fontos, mert az volt a kiindulópont, egy szörnyű prezentálása annak, hogy micsoda pusztítást vagyunk képesek végezni a saját fajtánkon és a körülöttünk lévő világon. Spielberg hiteles és gyönyörű tájképeivel operáló filmje viszont nekem a fent említett tényekkel kapcsolatban is újat tudott mutatni. Habár három olyan színész is játszik benne, aki számomra abszolút kedvenc (Cumberbatch, Hiddleston, Thewlis)egyikük sem kapott túl nagy teret vagy szerepet, és ezt én is azért tudtam elfogadni, mert a filmnek nincs is igazából főszereplője. Aki hibátlanul, és tökéletesen végigviszi a történetet az maga a ló, Joey, aki nem csak, hogy egy új értelmezést, felfogást és szereplőt adott egy háborús alkotásnak, de teljesen más perspektívát is. Fantáziadús és érdekes megoldásnak bizonyult, ugyanis azt, hogy egy ember mit élt át az első VH alatt már több újragondolásban is láthattuk. Az hogy egy másik élőlény, egy ló hogy érezhetett a háborús körülmények között, a világon senkit nem érdekelt, és ez a film bizonyos mondataiból is keményen kiérződik ("Ágyút fognak húzni halálukig..." "Lőjék le őket!" stb.). Az ostoba emberiség egy percig sem gondol bele, hogy nem csak magát teszi tönkre. Pedig a lónak sem voltak más vágyai, mint egy szerencsétlen lövészárokban harcoló katonának: csak haza szeretett volna jutni, holott ő már akkor sem önként jelentkezett a seregbe, mikor a sok hülye kispolgár dicsőségesen dalolva vonult a frontra lelövetni magát a háború elején. Joey kitartása az, ami különbséget tesz: testi és lelki szenvedései után (ami éppúgy neki is van, mint nekünk embereknek) Joey elszántan harcol a hazajutásért, és még a halál küszöbén sem adja fel: ez az ami képes volt célt, és értelmet adni a többi katonának a lövészárokban, az állatorvosnak a film végén, és kétségkívül ez kötötte össze a német és az angol katonát is, akik kimentek a senki földjére, és kiderült, hogy a propaganda ami ellenségekké teszi őket, hazugság. Könnyen lehet, hogy egyes nézőknek ez az üzenet kissé csöpögősnek, vagy nyálasnak hat, de az én szememben inkább csak nemesíti Spielberg munkásságát. A film fő elemei a szép látványvilágra felépített érzelmek, és a háborús drámaiság: aki ennél több akcióra vagy véres jelenetre számít, annak nem tudom ajánlani. |
2014-06-26 17:08.53 |
Nos, nem tudom mit mondjak. Igazság szerint sajnálom, hogy csak most jutottam el idáig, és csak most fedeztem fel ezt a fantasztikus pasast.
Az itt kommentelő tapasztaltabb filmesekhez képest mondjuk engem még jó indulattal is csak egy kis pisisnek lehetne nevezni, de ha valami, akkor az igazán jó színészi játék mindig is elbűvölt. Már egy hete csak olyan filmeket nézek, amiben játszik David Thewlis és nem tudok betelni vele. Ehhez képest már csak egy kérdésem van: miért nem kap David több főszerepet? Játéka szerethető, magával ragadó, hiteles és sziporkázó (pedig a legnagyobb alakításaihoz - Teljes napfogyatkozás, Ostrom, Hét év Tibetben - még nem is volt szerencsém). Szóval nem tudom, vannak-e itt nagy rajongók, de ha igen, hozzájuk szívesen csatlakoznék - David nagy kedvencem lett. |
2014-06-03 20:32.12 |
Remek színésznő, vagány csaj remek stílussal, és pont úgy utálja a pókokat mint én! Nagyon bírom! |
2014-05-27 19:25.57 |
Annak története, hogy miért utáltam ezt a filmet (annak ellenére hogy a polcomon a "második kedvenc könyvsorozat" megtisztelő helyet foglalja el):
A forgatókönyv csak egyvalamire lenne jó: hogy egy kiadós kupán vágást mérjünk vele az írója fejére, és már csak az tartja bennem a lelket, hogy reménykedem: valami britt HP rajongó elvégezte helyettem is ezt a megtisztelő feladatot. A történet olyan elemi lyukkal rendelkezik a közepén mint Tom Denem naplója miután megjárta a Titkok Kamráját: a leglényegesebb információk hiányoznak. Értem én, hogy nem lehetett a könyvet sor szerint megfilmesíteni, de a nagy igyekezet, hogy logikus sorrendben kiragadják a könyvből a fontosabb mozzanatokat, kaotikus halmazzá változtatta a film sztoriját, amit úgy próbáltak jóvátenni, hogy olyan jeleneteket pakoltak bele az így kissé unalmassá váló produkcióba, amelyek nem hogy a könyvben nem kapnak említést, de még a filmben is észvesztően bután lettek megszerkesztve. Konkrét példa: a karácsonyi szünetben Harryék az Odúba utaznak és egy metszően romantikusnak szánt pillanatban, ami Ginny és Harry szája közt zajlik, megjelennek a halálfalók és rágyújtják a benn tartózkodókra a házat. Aha. De szerintem mindenképp érdekes, hogy míg a Roxfort 10 kilométeres körzetét körbevévő burokról lepattannak a halálfalók, az Odút gond nélkül megközelítik, míg Harry Potter ott tartózkodik: elvileg a házat az ő védelme miatt kellett volna tökig nyomni védőbűbájokkal. Úgy tűnik azonban Bellatrix mindenre képes. Tetejébe az egész jelenetnek semmi értelme nem volt azon kívül, hogy Remus meg Tonks futottak egy jót, Ginny meg egy ázott pongyolányival közelebb került Harryhez. A másik amin kiakadtam: hova a fenébe tüntették a film végi csatajelenetet? Az még oké is lenne, hogy egy rakás halálfaló előmászik a volt-nincs szekrényből, Dumbledore meghal, és síri csöndben mindenki eljut a kastély bejáratáig (ami a könyvben már csak azért is lehetetlen mert elvileg a Főnix rendje a folyosókon járőrözik) de kétlem hogy arra hogy Bella felrobbantja a nagytermet nem ébred fel az egész suli. Aztán felgyújtják Hagrid házát, de annak a képkockának is csak annyi értelme volt, hogy a néző ne felejtse el hogy igazából HP adaptációt néz: ugyanis Hagrid nem jön ki a kunyhóból, de még csak el sem oltják. A gyönyörű mentés Alan Rickmannek tulajdonítható, aki olyan jellegzetes pitonos undorral közli hogy " I am the half-blood prince" hogy azzal talpra állítja a félszeg finálét. Szívesen mondanám, hogy a látvány legalább a film hóna alá nyúlt, de hazudnék: nem voltam maradéktalanul elégedett azzal sem. A zuhanó Dumbledore képe groteszk, megkockáztatom: nevetséges. Az inferusokkal teli tó a könyvben a vizualitás nélkül is hátborzongató élmény, ezzel szemben a filmbéli inferusoktól nemigen futkározott a hátamon a hideg, talán mert egyre csak arra tudtam gondolni, hogy a vizihulla nem csontkollekció elvégre nem a föld alól mászik ki. Nem tetszett az sem, hogy a fő történetszálként itt a románc fut, ami abból a szempontból előnyös csak, hogy néha jókat derüljön rajta az ember. Ha már mindenképpen a szerelem a téma (ami persze a Ginny-Harry páros esetében a legrősebb) akkor elvehettek volna pár percet a Ron-Lavender tárgytól, és odaadhatták volna Remusnak és Tonksnak akik szerintem sokkal több figyelmet érdemelnének. Vagy fordíthatták volna arra is, hogy Dumbledore karakterét olyannak formázzák meg amilyen. Hát...lett amilyen lett. Nem állítom hogy egy ilyen sztoriból könnyű forgatókönyvet írni sőt!Iszonyú nehéz! De szerintem jobban jártak volna ha kevésbé rugaszkodnak el az alapműtől. Így kicsúszott a cikesz az ujjaik közt hogy úgy mondjam. |
2014-03-08 13:18.04 |
Aranyhaj volt az előfutár, a Jégvarázs az utód, és a fejlődés rögtön kiszúrja az ember szemét. A Disney hatalmasat nőtt a Frozennel, és ez az a film, ami kétségkívül megérdemelte mind a két Oscar díjat, amit kapott. A dalok kreatívak, és ritmusosak,- egy hete hogy láttam a rajzfilmet és úton útfélen a First time in forevert énekelem - a látvány lenyűgöző és magával ragadó, a karakterek egyediek, és remekül kidolgozottak. A történet meg - hát ez a kritérium, amire sok mindent (dicséretet)lehet mondani, de azt végképp nem, hogy unalmas, vagy klisékkel teli. Éppen az, hogy újat hozott a rajzfilmvilágba! Végre egy olyan gyerekmese került a mozikba, ami a tanulságot valós körülmények között tálalja (annak aki tudja pl Elsa erejét és elszigeteltségét átvitt értelemben is felfogni, vagy Anna viszonyulását a világhoz). Imádtam, hogy végre nem csak azt kaptam a forgatókönyvtől amit eddig, a szerelem hatalma mellett, azt is megmutatták milyen erős a testvéri szeretet és a barátság, még akkor is, ha az egy állathoz vagy egyszerűen csak egy régi gyerekkori emlékhez köti az embert. Eddig a Disney mesék kitartóan azt próbálták bemagyarázni a kisiskolás gyerekeknek, hogy az igaz szerelem, az első látásra megbabonáz, és ha valaki herceg, akkor ő csak nagylelkű (irtózatosan szexi) odaadó lehet, soha nem szűnő viszontszeretéssel. A Frozen viszont eljutott arra a szintre hogy ezt a hagyományt merészen szembeköpi, és 360 fokot fordít az eddigi legendán, és a valóságot kezdi el (végre!!!) ábrázolni, ahol a herceg sok esetben egy öntelt hataloméhes szarházi, és az igaz szerelem meg egy átlagos, de csupa szív srác aki kész áldozatot hozni, ha van elég türelem a megismeréséhez. Ez a folyamat hál Istennek már elkezdődött a Hercegnő és a békával, még inkább az Aranyhajjal, és a Jégvarázsban csúcsosodott ki. Ezért érdemelte meg a legjobb animációs film elismerést. Zseniális, humoros, izgalmas, és mindig tud újat mutatni. Csak ajánlani tudom, talán a felnőtteknek még jobban is mint a kicsiknek (és persze eredeti angolban!!!) |
2014-02-27 17:53.08 |
Nagyon remélem, hogy akik olvasták a könyvet, azoknak nagyobb élményben volt részük - ugyanis a Csontváros filmben egy harmatgyenge, x kategóriás fos.
Mióta a Twilight trilógia betört a fantasy területére, a műfaj a gyászkorszakát éli, és ennek az alkonyat-klisé hányadék áradatnak a Csontvároson is érezni a szagát. Van itt ismét szerelmi háromszög, aminek megint a világon semmi értelme, hisz két szereplő attól lesz halálosan szerelmes egymásba, hogy a csaj ráesik a srácra a tetőn, és bámulják egymást még fél óráig amitől kötelék fűződik a szívükben. Persze ott a szemüveges kölyök is, aki csak úgy van, mert miért ne legyen, halandó, de ennek ellenére állandóan egy gót stílusú Roxfortban lóg, és a szüleinek vagy akárkinek nem hiányzik, kb a cselekmény felélnél megharapja egy vámpír, ami után azon kívül, hogy megjavul a látása, semmi érdekes nem történik vele (Nem komolyan, egész végig arra vártam hogy mikor ugrik már rá valakire hogy elkezdje inni a vérét, de ez a szál totál elvarratlan maradt, és csak úgy lóg a levegőben, és lehet hogy a könyvben érthető, de itt úgy hatott mintha erről a vonalról szimplán elfelejtkeztek volna.). A szereplők két órán át hajkurásszák a feltúrbózott Szent Grált, aminek a súlya a történetvezetés szempontjából a szőke herceg kilói mellett is eltörpül (ami azért teljesítmény) arról nem is beszélve, hogy az egész film arról kapta a címét, hogy nagyjából a felénél megjelenik a sztoriban egy kétméteres woodoo baba és leviszi hősnőnket egy jó mély kriptába. Aztán a végére megvan a csattanó - aminek elvileg csattannia kellene, na én mindebből érzékeltem egy bágyadt puffanást, mivel ezt a vérfertőzéses szálat is annyi történetben láttam már, hogy kezdem unni, ráadásul ilyen körítéssel. Nekem a látvány sem tetszett, a démonok inkább voltak röhejesek mint ijesztőek. De vannak pozitívumok is. Egyrészt, a film végére nem akartam kinyírni Lilly Collinst! Annak ellenére hogy Krsiten Stewart iránt masszív gyűlöletet érzek. Ja és: végre igazi vámpírok, akik égnek a napon!!! |
2014-02-27 16:58.58 |
A plakátjai a következő feliratot hirdetik: Ez nem egy igaz történet. Ez egy szerelmes mese.
Ennyi. Aki ilyen filmre nem kíváncsi az ne menjen be a moziba, vagy ne nézze meg letöltve. De hogy akit érdekel, annak mennyi az az ennyi? Egy néhol humoros, ugyanakkor megható, intelligens és szép történet. Akik nyitottak a spiritualitásra azoknak különösen, mivel a cselekmény azt boncolgatja, hogy mindenkinek van egy sorsfeladata, amit életében teljesítenie kell, és főhősünknek, Peter Lake-nek ez az út a szerelem megtalálásán át vezet. Hogy a Jó győz, a Gonosz bukásra ítéltetett, lehet hogy egyesek szemében egy elcsépelt nyálas attitűd, de fura mód én azt látom a világban, hogy senki nem hisz már a csodákban, sőt az erkölcsi értékek is eltünedezőben, és egyre nagyobb teret hódít az erőszak, rosszindulat stb. Emellett jó látni, hogy ha nem is teljesen a mi világnézetünknek megfelelően, de még gyártanak filmeket, amikben egy helyes, mitöbb nemes üzenetet közölnek. nekem például kifejezetten tetszett az a vonal, hogy Russsel Crowe karaktere, egy olyan démon, aki valójában csodákat írt és persze ronda mint a bűn meg minden. Mit mondjak, az ő személyiségében nem egy hétköznapi emberre is rá lehetne ismerni. Az sem volt rossz, hogy Lucifer gyakorlatilag úgy van ábrázolva, mint egy pestises csatornapatkány, akinek a szájtépésben hegyesre rohadtak a fogai. Ezzel szemben a szerelmespár szép, (respect Colin Farrell megtaláltam a legjobb filmedet!) tiszta igaz érzelmek birtokosa, annak ellenére hogy a lányról tudjuk hogy meg fog halni, mégsem úgy áll hozzá a saját halálához, mintha az a sátán hatalmát erősítené. Segítőjük pedig egy fehér pegazus, aki kutya. Erre az az épeszű magyarázat, hogy mekkora hülyeség? A filmben különösen nagy hangsúlyt kapnak a csillagok. Megint: aki ezoterikus beállítottságú, az tudja, hogy létezik egy kutya és egy pegazus csillagkép is. A kutya felfogható úgy, mint az ég, talán egy jobb világ őrzője, de a pegazus mitológiai lény, aki mellesleg tud repülni. A görög mitológiában csak a kiválasztottak ülhettek a hátára, akiket az ége felé repített. Vagyis megjelenik egy lény Peter és Beverly mellett, aki megvédi őket, de fehér pegazus alakjában jön. Szerintem ez tök érdekes.... |
2014-02-27 16:25.50 |
Na persze, ez már csak természetes, hogy mi, akik csak a nézői voltunk ennek a filmnek, sokkal jobban tudjuk, hogy mire kell helyezni a hangsúlyt egy életrajzi drámában. Kritizálhatunk egy alkotást agyba főbe, mintha mi sem lenne természetesebb. Mindenki jön, és olyan szakértői hozzáértéssel beszél Lady Diana életéről, mintha heti kétszer vele teázott volna, amikor még élt. Szerintem úgy ne mondjunk semmiről (nemhogy egy történelmi személyiségről) negatív visszajelzést, úgy hogy igazából csak annyit tudunk róla, amennyit a sajtó tudni enged. Nyilván én is csak hasonló infókra támaszkodhatok ezzel kapcsolatban, csakhogy én alapvetően nem hiszek a sajtónak, mert amit a lapok megírnak, az általában legtávolabbi rokonságban sem áll a valósággal. Az emberi közvélemény illetve a történelem viszont őszintén állít szobrot a hercegnő emlékének, ugyanis a tevékenységének a világban kézzel fogható eredménye van - ugye ez a vonal a filmben is feltűnik, méghozzá majdnem olyan erősen, mint a hölgy szerelmi élete. Ez a másik. Hogy a fő hangsúly a szerelmi szálra helyeződött, nekem éppen hogy jócskán megemelte a történet színvonalát: megmutatta azt ami érdekes módon senkinek eszébe sem jut: Diana a szívek királynője volt, bárkin hajlandó volt segíteni, a világ legnagyobb nyomorban élő társadalmaihoz utazott, hogy szeretet vigyen az aknamezők közé is - de ő ugyanezt senkitől nem kapta vissza. Ha valakinek emiatt a hercegnő karaktere "üresfejű libának" tűnt ott szerintem nem értették meg teljesen a film üzenetét. Kimondjátok, hogy arra mutat rá a sztori, hogy ő is ember volt, de mégis elítélitek a teljesen emberi viselkedése miatt. Ha megtalálta élete szerelmét természetes, hogy ragaszkodik hozzá. Volt mellette egy ember, aki lehetett a társa, testi-lelki partnere, aki nagyra értékelte és viszont szerette, de ezt az értéket senki nem vette észre, mert a paparazzók bazári pletykává alacsonyították. És hogy miért nem szólnak mindez idő alatt behatóbban a királyi családról, Diana "családjáról"?
Mert nem volt a családja. Az angol uralkodóház csak Vilmoson és Harryn át köthető Diana-hoz. Az hogy a férje megcsalta, és távol akarta tartani tőle a gyerekeit, szerintem nem minősül családi kapcsolatnak. Károlynak már így is elég savanyú a szőlő, nem hiányoltam hogy azt taglalják, mekkora szemétláda volt. A film címe elvégre Diana, nem pedig "Isten áldja Britanniát!". |
2014-02-18 22:13.33 |
Első főellenség? Moriarty nem első főellenség, hanem A főellenség. Ő Sherlock legnagyobb ellenfele, az egyetlen ember, aki überelheti ha akarja. Mert végül is lássuk be mindketten megrendezték a halálukat, de egy háztetőről leugrás még mindig jobban magyarázható, mint az, hogy valaki szétlőtte a saját agyát, és mégis él. És persze míg mindenki a Sherlock kamu-öngyilkosságának a részleteit igyekezett megfejteni, Moriarty holteste kámforrá vált a tetőn. Emelett pedig én pont azt furcsálltam a 2. évad végén, hogy Moriartyt ilyen hamar lerendezték. Már akkor arra számítottam, hogy az ámokfutása monumentálisabb lesz, erre testék, a harmadik évad végén felteszi a fejét az angol tévéképernyőkre egy MISS ME? felirattal.
Akkor? :) |
2014-02-18 22:04.46 |
Klassz meglátás és az utolsó gondolatig igaz. Nekem kicsit beszaratós volt azért látni, hogy az ember akár így is végezhetik, de aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy az eltűnés feltétlenül negatív e. Még tart a gondolatmenet. |
2014-02-16 13:31.04 |
A téma aktuális, Tom Hanks alakítása nagyszerű, és a filmnek megvan a maga komolysága. Mindenesetre azt hiszem,a célzott közönsége az, aki igazán leveszi a tartalom mélységeit. Szerintem ehhez az alkotáshoz azért jártasnak kell lenni a szomáliai viszonyokkal kapcsolatos infókban, mert egy laikus nem fogja élvezni a történetet. Én például nagyon nem tudtam átélni a helyzetet, kifejezetten untam, és a vége az lett, hogy bealudtam rajta. Tetszett az a vonal, hogy bármi történjék, Philips a protokollt követi, viszont nem tudtam megérteni, hogy mért nem tud egy csomó nehézsúlyú rakodómunkás elbánni négy fekete vézna kalózzal. Rendben, hogy fegyverekkel voltak, de a legénység meg magas túlerőben. Egy jó tervvel megoldhatták volna a helyzetet.
Ez persze csak egy vélemény, nem tagadom, hogy jó filmről beszélünk, de akit a témája nem foglalkoztat, az szerintem nem lesz érdekelt a végkimenetelben. Ezért gondolom, hogy a legjobb filmért járó Oscar-jelölés egy kicsit talán túlzás. |
2014-02-16 13:18.37 |
A moziba járás nagy hátránya, hogy egy trailert többször is végig kell szenvedni. A 4Dx reklám már a könyökömön jön ki, de még jobban utáltam a Megdönteni Hajnal Tímeát előzetesét. Jogos, ne ítélkezzek, míg nem láttam a filmet, és talán egyszer ha letöltöm, majd megnézem. Addig is gratulálok a magyar filmiparnak, amiért ilyen abszolút kreatív, nagyszerű erkölcsökről árulkodó alkotást sikerült megint összehozni. A címadás meg végképp fantasztikus.
Szerintem Osvárt Andrea menjen vissza külföldre és legyen megint valami totál ismeretlen reklámszínész. Mindenkinek jobb lesz úgy. |
2014-02-15 18:32.16 |
Kritikám róla, akit érdekel:
Családi üzelmek Oklahomában A világon minden ember tudja, hogy a család egy fantasztikus dolog. Védelmező, odaadó, befogadó közeg, akikhez akkor is fordulhatunk, ha az életünk épp összedőlni készül. Ugyanakkor – és persze ezzel is mindenki tisztában van – nem kevés olyan pillanat fűszerezi meg a családi élet idillikus pillanatait, amikor az összes tag már a hajtépés határán áll, legszívesebben serpenyővel ütné le a másikat, miközben gondolatban azt ordítja, nekem van a legbotrányosabb családom. És be kell, hogy valljam, pár héttel ezelőtt még én is szilárdan hittem, hogy nincs olyan família széles e világon, amely cirkuszolásban felülmúlná az enyémet. Egészen addig, amíg el nem mentem a moziba, és meg nem néztem az Augusztus Oklahomában c. filmet, mikor is rájöttem, hogy tévedtem. De még mekkorát. Mert ha már mi panaszkodunk, mit mondjon a történet főhősnője, Barbara Weston (Julia Roberts), aki sikeresen birtokol egy gallyra ment házasságot férjével, Billel (Ewan McGregor), illetve egy kamaszlányt (Abigail Breslin), akinek a nevelését gyakorlatilag lehúzhatja a klotyón. Egyik reggel azonban tovább súlyosbodik a helyzet, amikor felhívják a hírrel, hogy az apja, Beverly (Sam Shepard) eltűnt. Ez pedig nem jelent mást, minthogy Barb kénytelen felpakolni félresiklott magánéletét, és visszautazni az Osage megyei házba, ahol felnőtt, és ahol el kell viselnie a házsártos, gyógyszerfüggő vénasszony anyját, Vilotetet (Meryl Streep), aki a szájrákja ellenére is füstöl, mint a gyárkémény. Az igazi veszteség megtapasztalásával aztán minden családtag felkeresi a házat, megjelenik Violet húga, Mattie Fae (Margo Martindale), a férje Charles (Chris Cooper), és egy kicsit késve, de a fiuk is, Kicsi Charles (Benedict Cumberbatch). Továbbá feltűnik Barb két húga, Ivy (Julianne Nicholson), aki nem sminkeli magát, egész életében az anyjához közel lakott, és már jobban tele van vele a hócipője, mint bárki másnak, és Karen (Juliette Lewis), aki mint minden évben, idén is beszerzett valamiféle piros sportautós kőbunkó pasast magának. Hőseink tehát összegyűlnek, hogy Beverly tiszteletére megüljék a halotti tort, és innentől kezdve csetepaték olyan sorozata indul el, ami nem csak az oklahomai házat, hanem a néző lelkét is teljesen felforgatja. Nem fogok kertelni: ez a film nem egy könnyen emészthető alkotás. Kemény, kíméletlen családi dráma, amely ügyesen egyensúlyozik az erősen depresszió illatú történetvezetés, és a szinte tökéletesen kidolgozott karakterfejlődés akrobatakötelén. A cselekménybe az összes szereplő pontosan beleillik, és megtalálható itt mindenféle jellem az ostoba tinitől a tiszta szívű apán át az ügyeletes lúzerig, hogy még a legszélsőségesebb néző is magára ismerhessen valamelyikben. Ízelítőt kapunk mindenből, mi szem-szájnak ingere; van itt anya lánya verekedés, tiltott szerelmi kapcsolatok, évtizedes titkok, amelyek hatalmas károkat okoznak. Az egészet persze Barbara viszi a hátán, ugyanis ő az, aki úgy szembesül mindezzel, hogy ráhárul a problémamegoldás feladata is, miközben az anyja csak ül, szívja a cigit, és bámulatos lelki nyugalommal őrjíti meg a szeretteit. A színészi játék egyszerűen fantasztikus, értem ezt nem csak a két elismert színészóriásra, Streep-re, és Roberts-re, hanem a mellékszereplők is nagyszerűen alakítanak, ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film teljesen magával ragadjon. Velem legalábbis megtette. Persze a 130 perc leforgása alatt valahol rettegtem attól, hogy a nagyszerű harmónia könny és mosoly között átesik a ló túlságosan letargikus oldalára, de szerencsére erre nem került sor. A néző hirtelen csak azon veszi észre magát, hogy sírni volna kedve, de mégsem tud, a könnyek elakadtak a szeme sarkában, mindeközben pedig a rendező (John Wells) tovább nehezíti a dolgunkat a poénok folyamatos bombázásával, amin nevetünk ugyan, de az én számban ezúttal még a nevetésnek is keserű volt az íze. Amikor pedig úgy érezzük, ezt a fajta felfordulást már nem lehet fokozni, kiderül, hogy de, mégis. A történet vége egyenesen katartikus üzenetet hordoz annak ellenére, hogy ez a film legcsendesebb pár másodperce: és tessék, újra itt a már említett, mesteri egyensúly szélcsend és vihar közt. Elkeserített viszont az, hogy az előadást kisteremben vetítették, és annak is csak a fele népesült be. Úgyhogy a félreértéseket elkerülvén még utoljára kijelentem: aki maradandó élményekre vágyik, készen áll egy feneketlen mélységeket felfedő szép remekműre, elege van a családjából, és akinél van egy csomag papírzsepi, az nézze meg az Augusztus Oklahomában-t. Akár a családdal együtt. |
2014-02-06 18:37.26 |
Mielőtt valaki elküld a picsába közlöm, hogy ez egy vélemény fórum.
Ez a film egy nagy hányadék. Undorító, felháborító, mocskos szar. Ha a pasinak fingania kell randi után fingjon, de minek erről (meg hasonló "adott élethelyzetekről") egy egész filmet legyártani? |
2014-02-06 18:07.49 |
Úgy ültem le megnézni ezt a filmet, mint egy vasárnap estére való, várhatóan nagy agyatlanságot, amin felröhögök háromszor aztán másnapra elfelejtem. Az is az igazsághoz tartozik, hogy nekem kötelező érvényű megnézni mindent, amihez köze van Martin Freemannak, mert a kedvenc színészem, és mert annyira imádom, hogy nagyon. Szóval izgalmat csak miatta éreztem. A végére azonban nagyon kellemesen csalódtam, és egyáltalán nem felejtettem el este alatt. A cselekmény látszólag egy baromi átlagos téma, amiről - mivel nem láttam a trailert - azt hittem végig az adja majd a fő történetszálat. Öt barát visszautazik a szülővárosába, hogy felelevenítse a régi szép időket, és tizenkét kocsmát végigjárva a sárga földig igya magát. A nosztalgiapiálás negyedénél azonban Simon Pegg karaktere olyasmibe fut bele a klotyóban, amire nem számít - és a film 360 fokos fordulatot vesz - ami nekem nagyon is bejött! Onnantól nincs megállás sem röhögésben sem izgalomban. A legjobb az, hogy a sztori úgy folytatódik, amire én egyáltalán nem számítottam, viszont a poénok nem maradnak el. Azóta Martin Freeman karakterétől már egy új káromkodási technikát is eltanultam. |
2014-01-22 18:11.41 |
Lehet kérdezni? :) Mi az alapja a Benedict fanatizmusodnak? (Nekem is van saját sztorim ezzel kapcsolatban:)). |
2014-01-11 17:03.18 |
Tudtok valamit a harmadik részről? Én olvastam róla egy spoilermentes áttekintést, de kb csak az maradt meg belőle, hogy a legsötétebb epizód mind a három évadot tekintve:( |
2013-10-19 15:21.27 |
Nekem tetszett ez a film, főként, hogy nem az a fajta mindennapos klisésztori, hanem egy rendkívül érdekes történet. Az alapötlet és a lényeg is egyaránt kreatív, és van egy baromi mély, elgondolkodtató üzenete. Akit nem zavarnak a benne lévő kicsit durvább jelenetek, annak csak ajánlani tudom. |
2013-10-12 18:10.48 |
Komolyan?? |
2013-10-02 19:11.52 |
Az őszi téli szezon legvárósabb filmje (Hobbit mellett). |
2013-10-02 19:10.48 |
Nagyon csípem ezt a srácot (és éljen éljen Peeta Mellark!):)! |
2013-09-09 18:02.11 |
Isten éltesse sokáig ezt a fantasztikus embert, és színészt!!! <3 |
2013-09-07 21:33.40 |
Elsőre nagyon tetszett, ezért karácsonyra el is kunyiztam a könyvet, ami annyira pörgős és izgalmas volt, hogy egyszerűen képtelenség tűnt, hogy ne egy ültő helyemben olvassam el. A könyv után gondoltam why not és újranéztem, és...hát így már jóval kritikusabb szemmel vizslattam, ha akaratlanul is.És kétség kívül akadt pár dolog ami piszkálta a csőrömet, például hogy Katniss, és Ruta (Rue) kapcsolata a könyvben gyönyörű kidolgozást kapott, és éppen emiatt tűnik mérhetetlenül butának, amikor a filmben két mondat után kialakul közöttük egy szinte testvéri kötődés.
A másik, szintén szereplők közti viszony ami nem tetszett: Katniss és Peeta. A könyvben elvileg Katniss remekül előadja hogy szerelmes a fiúba, de itt? Esküszöm, Jennifer Lawrence-nek sikerült végig olyan fapofát vágnia, amiből nekem az jött le, hogy gyakorlatilag semmit nem érez Peeta iránt. A játéka ezt leszámítva nem volt rossz, őszintén szólva még kedvelem is mint színésznő, de nem tudom itt kicsit furcsa volt. A történet kivitelezését különben jól megcsinálták, és a sok módosítás és kihagyás ellenére remekül összerakták. Az aréna gyönyörű, a Viadal kellően véres, a kapitóliumi sminkdivat pedig egyszerűen gyomorforgató. Plussz pozitívum: Woody Harrelson alakítása. Értékelés: *4 (Ja és elnézést, azoktól, akik gyűlölik ha a könyvet a filmhez hasonlítgatom.) :) |
2013-09-02 17:19.33 |
Már nem is emlékeztem erre a filmre, amikor beültem a moziba megnézni a folytatást, így igyekeztem pótolni a hiányosságom, és most újra bevállaltam.
Valószínűleg azért volt elsőre egy felejtős élmény, mert inkább az SW történetét ismertem és szerettem, az Into Darkness-re meg Benedict Cumberbatch miatt mentem el, csakhogy nagyon tetszett a második rész, ezért mindenképpen bele akartam ásni magam méllyebben a sztoriba, és úgy került elő megint a Star Trek első része:). És őszintén szólva, aki csípi a sci-fit, annak csak ajánlani lehet, mert nagyszerű film. Amit külön ki lehetne emelni, az a színészi játék, és a számomra nagyon szórakoztató, pattogós humor (amit egyébként a második részből sem felejtettek ki, hál' istennek :)). A történettel nem hozakodom elő, az is nagyon tetszett amúgy, de a régebbi feldolgozásokat nem volt szerencsém látni. Minden esetre, örülök, hogy végül is ezeket az új filmeket is megcsinálták, mostantól egy nagyon kedvelt széria lett számomra, és szurkolok a folytatásért. :D |
2013-09-02 17:03.31 |
Lehet. Majd igyekszem hozzászokni. :) |
2013-09-02 16:59.52 |
Hát pedig már nehezen bírjuk... :)) |
2013-08-31 23:36.50 |
Mikor lesz már 3.évad??
(Sherlock fanok, meghódítjuk a világot! :DD) Én egyébként lelkesen toborzok. Megnézettem egy haverommal a sorozatot, és azonnal rákattant...pedig határozottan nem csípte Benedictet... |
2013-08-31 23:28.05 |
Lehet hogy én is itt zárom le ezt a történetet, most hogy a harmadik évad végére értem.
A könyvet nem olvastam, és több részes kihagyással pörgettem le a szezonokat, mert valamiért az elején engem nem igazán tudott lekötni. Mikor már azért részről részre haladtam, kezdett foglalkoztatni a sztori, és a karakterek sorsa, hát végignéztem. És tény, ez egy rettentően izgalmas, remek történettel, és gyönyörűen kidolgozott karakterekkel rendelkező sorozat. De az istenért, csak egy kicsit próbálnák meg lekorlátozni azt a hihetetlen mennyiségű erőszakot és erotikát amiben fuldoklik ez az alkotás! Komolyan mondom, a harmadik évad végére olyan szintre hágott a brutalitás, hogy nekem konkrétan felfordult a gyomrom. SPOILER Amikor a terhes Talisát hasba szúrták végérvényesen besokalltam. Ha mégis tovább nézem a sorozatot annak pedig három oka lesz: Tyrion, Bren, és Daenerys. (Nem mellesleg Robb és Talisa volt a legszebb pár.) |
2013-08-19 14:15.05 |
Felháborító az a tény, hogy Afrikában emberek éheznek, Kristen Stewart meg pénzt kap azért a szenvedésért, amit kiprésel a nyitott száján át a mozivászonra. Ráadásul, hogy ilyen sokat. A harmadik legjobban kereső színésznő?? FÚJ.
Elfogadhatatlan. |
2013-08-19 13:57.06 |
Ez egy remek film, csakis ajánlani lehet. |