Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
Barbie tökéletes karácsonya - Minimax, 09:30 |
Emlékeink - Cinemax2, 09:40 |
Rakoncátlan célpont - Film Café, 10:05 |
A forradalom napján - Mozi+, 10:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Fisher Stevens (61) |
William Fichtner (68) |
Curtis Armstrong (71) |
Alison Pill (39) |
Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Ábel a rengetegben - Vélemények |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
Ida regénye (1974) - Vélemények |
Kántor (sorozat) - Vélemények |
TV2 |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Air - Harc a legendáért |
Csákányi László |
2014-08-09 20:58.17 |
Ja, hogy mit szedek?:) Néha emberundoritisz elleni kanalast, aztán van úgy, hogy virágot, de csokorba gyűjtöm az élet bölcsességeit is, csak nem megyek vele a világon semmire...:) (a piros gombot a valóban nagyon setét és olyan gondo(lato)k okozzák, amikre még ráhatásom sincs... - mint amikor gyerekeket kényszerítenek (ne ragozzuk milyen) munkára, vagy egyáltalán bármilyen munkára, vagy amikor iskolákat bombáznak, mert állítólag fegyvergyár van a pincében... - normális az emberiség???, kérdem én) |
2014-08-09 20:54.19 |
És kiderült, hogy megint a szabónak (nem a panamainak) volt a legtöbb esze...:):):)
(elvégre mégis megvarrta azt a qrva mellényt...:):):)) |
2014-08-09 20:52.15 |
Klaffa.:):)(bár az énekes hangja egy kissé olyan, nem is tudom milyen...:):):)) |
2014-08-09 20:51.03 |
Ennyi futkorászástól már a nyelvem lóg...:):) És miért mindig a végével kell elszaladni?:) Ezt sose értettem...:)
http://www.youtube.com/watch?v=ABbc-O_3_Ac |
2014-08-09 20:45.26 |
Mert?:) Már Rejtő is megaszonta: " Az élet olyan, mint egy nyári öltöny mellénye - rövid és céltalan". :):) |
2014-08-09 20:41.17 |
Én is ettől tartok...(mindig mondom, hogy mennyivel kegyesebb lenne, ha valaki rávágna már végre arra a bizonyos piros gombra, aztán, szállj el kismadár) |
2014-08-09 20:33.23 |
Szia Mütyürke.:) "A vég kezdete", ami pont rímmel a másik topikban írtakra...:)vagy inkább :( |
2014-08-09 20:31.06 |
Végül is semmi sem örök... (amit mi, emberek nem végzünk be, azt megteszi helyettünk a természet)
Csak gyorsan menjen és a lehető legfájdalommentesebben. |
2014-08-09 20:10.00 |
Bocsi, nem nyomtam rá a válaszadási lehetőségre, de ez egy hsz. Langelus kettőötvenötösére.:) |
2014-08-09 20:08.08 |
Inkább azt mondanám: az az igazán riasztó, hogy szinte előre látjuk, mégsem állítjuk meg a szakadék felé robogó vonatot... |
2014-08-09 20:04.02 |
"Szóval a kapzsi rohadékok orgiái és egyéb tobzódásai nem dicsfényt kapnak, hanem karikatúrát mutatnak nekünk: nézzétek gyerekek: ez a "jobb élet", ez az "amerikai álom", ezt az emberi szennyet áhítjátok."
Naná, persze, meg egyúttal fityiszt mutat ennek a "nagy amerikai álomnak" is, ahol minden lehetséges, csak akarni kell - minden áron. (és ki nem szarja le, hogy mi lesz az ára?) Nem te vagy az első Langelus, akitől azt olvasom, hogy mennyire agy-gyenge az, akinek nem esik le, hogy valójában egy társadalmi réteg kritikáját látja. Meglehet, hogy az agykapacitáson túl esetleg az ízlésbeli cizelláltság is hibádzik nálam, de én bizony egy hangyafasznyi kritikát sem voltam képes felfedezni a filmben, ráadásul a végére már egy mosolyt sem tudtam előcsalni magamból, pedig nem vagyok egy kimondott Áder János típus. Hoppá, bizony, szar a társadalmunk, de ezt nem Scorsese mondja ki, hanem az a nézőréteg, akinek az értékrendjébe nem fér bele az efféle "álomkarrier luxuskivitelben". Azért kíváncsi lennék arra, hogy pl. egy szállodai személyzet, akik kiszolgálják, majd eltakarítanak az ilyen Belfort-féle atomcsótányok után, mennyire kapnának röhögőgörcsöt, amikor éppen az összeszart vagy hányt szőnyegből próbálják térden állva kiszedni a foltot...(Baromira vigasztalhatja őket a tudat, hogy a pénz mellé nem jár automatikusan intelligencia. Főleg akkor lehet ez nagy elégtétel nekik, amikor megkapják, hogy kilóra megveszik őket...) Véleményem szerint Scorsese csak annyit tett, hogy vett egy sikerkönyvet és leforgatott belőle egy filmet, és úgy tűnik, teljesen rábízta a nézőkre, hogy élettapasztalataik alapján döntsék el, hogy mit láttak benne. Ezek alapján én meg azt mondom, hogy Belfort, mint az amerikai álom egyik ravasz, ám mégsem olyan okos résztvevője megdicsőülten távozhatott a színről, a "gyors meggazdagodás mások kihasználásával" szlogen meg ugyanúgy nem tipródott sárba, ahogy eddig és ezután sem. Amúgy meg csak egy abszolút nyertese volt a filmnek: Margot Robbie - belőle több nagyfilmre jogosító belépővel rendelkező sztárt faragott a rendező. |
2014-08-08 18:29.30 |
Üdv!:) A lecsóból sajna nem lett semmi, mert mint láttad, köd ereszkedett Al-bion(oszférá)ra és a szürke szamárnak ilyenkor könnyű eltűnnie...:):)
Remélem a teafilter hadművelet (eláztál, ha jól olvastam)után nem támadott meg semmiféle kórság... Ha nem találkoznánk, akkor további kellemetest neked.:) És persze én is üdvözlöm a hiányolt kocsmatársakat.:) Z-nek: ugye, hogy ugye?:) Majd írd meg, hogy minden oké.:):):) |
2014-08-08 18:25.50 |
Az asszociációs képességeid páratlanok, de remélem, te nem az vagy, aki szerint: "pénz számolva, asszony verve"...:)
(Bocsi, a személyes névmásod "lenemcsekezése" miatt, de egyre ritkábban használom eme udvariassági formulát - nem kitüntetéssel elvégzett bunkósbot-tanfolyam eredménye, csak megszokás és rossz szokás...Nyugodtan tegezz vissza, ha eddig nem tetted volna.:)) |
2014-08-08 18:21.33 |
Nem vagyok kávéfőző, de azért csak belekotyogok, ha már ennyire előtérbe került a topik...:)
Na szóval: sok közöm sosem volt a sorozathoz (naná, nézőként mondom, nem is máshogy), most is, ha elcsípek itt-ott egy-egy jelentet, amibe belepislogok, mély egyetértésbe keveredek Haumann Péterrel, akivel pont ma olvastam egy riportot (a Rejtő kisregénye alapján készülő "A fekete múmia átka" kapcsán készült). Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a különbség a film és a tévéfilm között, azt válaszolta, hogy ideális esetben semmi. "Viszont ha veszünk egy magyar kereskedelmi sorozatot, akkor azt látjuk, hogy lerakják a kamerát, ami meg se mozdul. Azt veszi, ami éppen előtte van és amit a színész mond. A dögunalom maga. Szerintem a tévéfilmek ne legyenek mélák." Tudom, hogy ez a kijelentés a mostani állapotokra vonatkozott, viszont valahogy régebben sem volt sokkal természetesebb egy-egy jelenet... (Hálával tartozom a Művész Úrnak, hogy megoldotta régi töprengéseimet arról, hogy mitől mű némely film...) Egyébként pedig itt egy kis csemegézni való, hátha valakit érdekel. (a cikksorozat első két része is elérhető a blogon): [link] |
2014-08-08 18:06.47 |
Azért ennek nem volt egyszerű nekifutni... Mármint a véleményírásnak. A filmtől egy kicsit tartottam, mert a képek alapján (csak azt láttam, se trailer nem néztem, se kritikát nem olvastam róla) azt hittem, valami posztapokaliptikus- eltévedt időutazós agyamentségről lesz szó, de szerencsére jó nagyot tévedtem.
Aztán beleolvastam itt jó néhány vitába és erősen csodálkozom azon, hogy még mindig milyen jól el lehet vitatkozni azon, hogy kinek milyen üzenetet szállított a film. Szerénységesül úgy vélem, hogy a mozinézés ebből a szempontból sem különb, mint pl. a sós mogyoró evés, mert van aki kétpofára falja, van aki csak elropogtat belőle egy-két szemet, de olyan is akad, akinél erős allergén hatást vált ki. Ki-ki fogékonysága és hajlama alapján ugye... A csillagozással elárultam, hogy nálam bejött a film, egy aprónyit utána is néztem ennek-annak, és óriási módon tetszett az, ahogy valahol, valaki arról írt, hogy van az úgy, amikor az ember fejébe befészkeli magát egy gondolat és attól igen nehezen szabadul meg. Jelesül éppen David Mitchell -t (a könyv írója) szállta meg a hatos szám bűvölete, és nem is egy regényt, hanem egyszerre hat különböző műfajú történetet fűzött egybe, úgy, hogy azok végül kiadtak egy teljes egészet. Így olybá tűnik, mintha valaki egyszerre hat könyvet kezdene el olvasni egyszerre, majd egy idő után félbehagyja és kinyitva, gerinccel felfelé, sorban egymás tetejére borítja mindet, hogy aztán visszatérve "kivégezhesse" őket, de ezúttal fordított sorrendben. (így áll össze a történet "rendje" : 1,2,3,4,5,6 - 6,5,4,3,2,1) (Aki követett már el ilyen parányi olvasói kilengést, tudja, hogy ez azzal jár, hogy egy kicsit nehéz felvenni a letett fonalat, ami egy kis átmeneti keszekuszaságot okoz az idő-és történetsíkban, de aztán minden a helyére kerül. :)) Továbbá olvastam még olyasmiről is, hogy a film tele van pakolva "konyhabölcseletekkel", de erre megint csak azt tudom mondani, hogy az élet is egy óriási közhelygyűjtemény, és nemigen vannak olyan dolgok és bölcsességek, amik már ne lettek volna kigondolva-elmondva-lejegyezve a történelem során, a hiba legfeljebb az átlagemberben van, aki nem ismerheti az összes ilyen "klasszikust". (nem bonyolult ez, mert vajon ki ismeri valamennyit?- még az se, aki aforizmagyűjteményt tart beépítve a cipősarkába) No és arról is szó esett virtuális bóklászásaim során, hogy az is nyomott hagyott a filmen, hogy három, azaz legalább két (a Wachowski tesókat egynek számolták) rendező is rajta hagyta a kézjegyét, így tisztán látható benne a "tykweri kifinomultság, amire jellemző az árnyaltabb karakterábrázolás és követhetőbb cselekmény, míg a Wachowskikra jutó jelenetek zajosabbak, látvány-orientáltabbak, látszatra filozofikusak, a szereplőik pedig kétdimenziósnak tűnnek." De a végére azért hagyok saját gondolatokat is: a maszkmesteri munka nem mindig állt zeniten, az "elázsiasítás" valahogy inkább nevetségesnek, semmint valósnak hatott, egyébként meg voltak benne határozottan jó elváltoztatások is. Az pedig, hogy a film főszereplői miért játszanak benne annyiféle- fajta karaktert, nem a költségvetéssel vagy a fantázia hiányával magyarázható, hanem azzal, hogy az újjászületés folyamán mindig más létformát öltünk, olyat, ami éppen elősegítheti beteljesíteni a karmánkat. Akiknek pedig dolguk van egymással, azok mindig is találkozni fognak, teljesen mindegy, hogy ismerősként, barátként, szeretőkként vagy családtagokként. (És itt utalnék a filmhez tartozó, a filmmel azonos címet viselő zseniális Frobisher - zeneműre, ami egy szextett, aminek jelentése: "hattagú énekes vagy hangszeres kamaraegyüttes, ill. az ilyen együttes számára komponált zenemű. A vonóshatos szokásos felállása: két hegedű, két brácsa, két cselló; a fúvóshatosé: két-két oboa, kürt és fagott, ill. két-két klarinét, kürt és fagott." Hatosban a három pár.... az sehol sincs meghatározva, hogy milyen (nemű) felállásban...) És konyhai bölcsességek ide vagy oda, azért a világot valahol csak a szeretet mozgatja és az viszi előre is. Nyilván jönnek pusztító időszakok is, hiszen az ember nem tud sokáig megülni nyugiban a seggén, na meg ugye a "szárnyas ördög" mindannyiunk fülébe susog ezt-azt... Az emberi életforma pedig társas, még akkor is, ha néha magányra (akár társasra is) van ítélve, így pedig teljesen természetes, hogy egy csepp ugyan semmi, de "mi az óceán, ha nem cseppek sokasága?" Nagy igazság, hogy mindenki azt szűr le könyvből és filmből egyaránt, ami neki tetszik, de azért, ha a felhők atlaszát kutatjuk, akár még a jövőképünket is megláthatjuk benne, ami a látottak alapján azért elég riasztónak tűnik, nem? |
2014-08-06 16:51.58 |
Halihó!:) Igen, ők meg is érdemelnék.:):) (vannak kategóriák, amikor az emberség pont attól emberség, mert nem tűri az embertelenséget... - és különben sem lehet mindenki Gandhi.:)) |
2014-08-06 16:48.11 |
Hm, hm...
A hümmögés annak szól, hogy rövid idő alatt már a második "természetfeletti" kategóriás filmet láttam és mindkettőben az a közös, hogy (hm-hm) jó-jó, de mégsem annyira... (Csak érdekességként, mert az egyik film nincs a Filkatalógus adatbázisában: a svéd Marianne című, független alkotás az ún. "mara"-val, vagyis lidérccel hozható összefüggésbe, aki leginkább valamiért törleszteni akar, vagy éppen ráérő idejében a frászt hozza az egyszeri emberekre... Voltak benne egész jó kis effektek, de összhatásában leginkább olyan "házi barkács" benyomást keltett a film.) De vissza Dorothy történetére. Ez sem volt az a hű meg ha és a körmöm lerágom alkotás, úgy szépen jöttek-mentek a filmben és történt ez meg az, de valahogy nem volt benne lendület. Ami egy kicsit az agyamra ment, az a rengeteg "lefekszünk és alszunk, majd felkelünk, hogy éreztessük az idő múlását", szóval olyan volt, mintha a csicsikálástól szundikálásig tartó időszakot próbálták volna meg valahogy kitölteni az alkotók. A rejtély megoldása egy közepes thrilleré volt, de Dorothy életre keltője egészen jó alakítást nyújtott benne. Egyszóval, aki egy terjedelmesebb borzongásra vágyik, az ne ezzel a filmmel kísérletezzen, mert nem fogja tőle fésűvel szétboronálni az összekuszálódott idegszálait. Amúgy meg vannak ennél jelentősen rosszabb filmek is, de ezt csak az összezavarás miatt írom.:) |
2014-08-06 16:45.45 |
A filmkészítésben (és egyéb alkotó tevékenységben is) többek között az a jó, hogy az alkotók megengedhetnek maguknak annyi szabadságot, amivel talán "veszélybe sodorják" az autentikusságot, de hát végül is ki mondta, hogy minden témának szó szerint követnie kell az élethű valóságot?
A Hitch-ről szóló film készítői is éltek ezzel a lehetőséggel, talán, mert a jó "öreg" Mester élete korántsem volt annyira érdekfeszítő, hogy abból egy egész estés mozit lehetett volna forgatni... (hacsak nem egy szakmai dokumentumfilmet akartak volna kiadni a kezeik közül...) Ezért egy kicsit elvettek belőle, imitt-amott felturbózták és végül egy gusztusosan tálalt, minden hőmérsékleten fogyasztható főfogást készítettek belőle. A mindig kimért "Sir"-nek (A. Hopkins) remekül állt a rezignált és sajátos humorú rendező szerepe, az élete párját alakító Helen Mirrent pedig pont azért szeretjük, mert a kisujjában van a színjátszás minden tudománya... Amit ez a két nagyszerű ember összeművel a vásznon, az kérem a színészet magasiskolája, aminek az alfája a tehetség, az omegája pedig az alázat és az a hihetetlen mennyiségű munka, ami egy-egy szerepben benne fekszik. Egyébként valóban érdekes volt nyomon követni a Psycho születését - legalábbis nekem, aki nem pásztázom (filmes) helyszínelő módjára a szakma minden rezdülését (asszem ez reklámozás nélkül is tisztán kivehető az irományaimból), - az pedig egy külön pluszt adott a történetnek, hogy mindezt Hitch és Alma házasságának apró kis zrikái és az ezek mögött megbúvó mélységes szeretet és tisztelet keretezte. A magam részéről tetszetős mozira bukkantam, és ha már főételt említettem pár sorral feljebb, hát leltem benne egy-egy rosszul elmorzsolt fűszert, szóval a tökélytől egy kissé messze esett, de határozottan szórakoztató és élvezhető perceket nyújtott. |
2014-08-06 16:41.37 |
Nem illettelek rossz szóval. Mindössze leírtam azt, amit arról gondolok, hogy mennyire emberséges lehet az, akinek egy ilyen apróság miatt az az első reakciója, hogy úgy szájba vágja a másikat, hogy a nyaka leszakad (bocs, ha nem volt pontos az idézet)és utána gond nélkül lecsicskázza azt, aki nem ért egyet vele.
Ha változtatás nélkül is főnyeremény vagy, akkor sok boldogságot kívánok a továbbiakban. (és ez nem gúny volt, végül is csak meg tudtad beszélni az "asszonnyal", csak tudod, ha sok ilyen kirohanásod lesz, akkor veszélybe kerül a kapcsolatod - de bocsi, mert ez is magánügy) |
2014-08-06 15:53.34 |
Érdekes egy csávó vagy te. Azzal az erővel és idővel, amit a nyűgöd megírásába fektettél, már összeüthettél volna magadnak egy rántottát.
Vagy annyira megrekedtél a feudalizmusban, hogy nő nélkül az éhhalál fenyeget? Mütyürkét meg ne illesd rossz szóval, semmi olyasmit nem "mondott" - egyrészt (amit írt, abban meg tök igaza van). Másodsorban meg nem ismered őt, így azt sem tudhatod, hogy a kisujjában is több emberség van, mint amivel te valaha az életben találkozni fogsz. És csak felebaráti jó tanácsként mondom: változtass a hozzáállásodon, mert különben a gyorskajáldák és talponállók magányos vendégévé válsz. (de hát ez is a te dolgod) |
2014-08-01 23:59.00 |
Ez meggyőző volt....:):)
(vitának helye nincs):) jó éjt, még egyszer.:) |
2014-08-01 23:57.44 |
Erre mondják: a legjobb társaság - mindig egyetért és sosem beszél vissza.:)
Azt hiszem, most már ideje lelépni, örültem a talinak, ki tudja, mikor adódik megint ilyesmi? :) (na jól nem-filmbeszélgetést folytattunk, majd ki leszünk utálva innen - de ez sem számít:D) Kívánok neked nyugodalmas, szép éjszakát, meg kellemes holnapot, és azt feltétlenül írd meg, hogy Ildivel kapcsolatban igazam volt-e?:) Köszke és jó éjt: http://www.youtube.com/watch?v=cmiP7mmmJ7Q |
2014-08-01 23:51.46 |
Oké, szólj, ha sikerült kikapcsba tenni az időjárás-szitok gombot...:):)
Való igaz, más lélekből gyúrtak, de nem is kell mindig egyet értenünk, nem igaz?:):) (legalább nem a tükörképeddel társalogsz):) |
2014-08-01 23:49.24 |
Hát a buli kedvéért kinézhetnél...:) Hátha akad ott még más, jóféle csapat az Ossiánon kívül is...:) (helyedben megfognám a haverom és kimennék tombolni, hadd szóljon):):)
(bár néztem a programot és a fellépőket, jó, hogy a nagy részét nem is vágom...:):):)) |
2014-08-01 23:44.54 |
A fárasztásra gondoltam, bocsi, bocsi...:) Ne legyél már ennyire rosszhiszemű, tényleg nem akartam vele semmi rosszat. Néha, sajna összejönnek a dolgok, de ha csak a rosszra koncentrálsz, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem sikerül semmi...
Az idő az tényleg egy rettenet, de ez az, ami ellen a legkevesebbet tehetjük. Ennek okán megéri mérgelődni rajta?:) Lassan különben úgyis "tipli" állapotba rakom magam, az én napom is hosszú volt...:) |
2014-08-01 23:32.05 |
Akkor csak méltó folytatásban volt részed.:D:D
Hegymászás? Na, az az igazán fárasztó...:):) Mitől kattantál ki ennyire ma? |
2014-08-01 23:27.25 |
Erre megint bölcsességhegyeket lehetne írni, de minek?:) Igazából se a kétely, se a túlzott határozottság nem jó, mert az egyik elvezet a tutyimutyisághoz, a másik meg az erőszakossághoz. (nem tettlegességre gondoltam elsősorban)
Na mindegy, ejtsük is a témát, elég fárasztó ez már így féldélkor...:):) |
2014-08-01 23:18.57 |
Lehet, hogy igazából nem is a cipő számít...:):)(meg ezek a kátyúk országszerte...:D:D)
A felelősség nem olyasmi, amit le tudsz rázni, mert ha másért nem, hát önmagadért felelősséggel tartozol. (attól, hogy senkivel sem kell elszámolnod az életeddel, még lehetnek kellemetlen érzéseid, ha szembekerülsz saját magaddal...) Szóval a felelősség nem mindig korlátoz, sokkal inkább egy eszköz, ami megtanít a felnőtté válásra. De persze ezek is már csak ilyen éjféltáji hű meg ha milyen bölcsességek, kocsmánk törzsközönsége méltán vághatná rá, hogy "bullshit".:):):) |
2014-08-01 23:08.09 |
Még egyszer köszönöm és miért ne tudnál vicces lenni?:):)
Igen, már írtál erről.:) Ha nem vagyok nagyon "lenn", akkor leginkább szemberöhögöm az életet. Tényleg nevetséges.:) Főleg, ha belegondolsz, hogy mi, emberek, hogy feszengünk meg vergődünk mindenen, de minek???:) Csak egy kiindulási pont van és egyetlen a végpont is...:):) Az, hogy közötte mi van, hát, mittomén, az okosok úgyis azt mondják, hogy csak az út számít, amit megteszel.... Na de ha töri a lábadat a cipő és a föld is göröngyös, amin jársz?... Szerencsések azok, akik párnázott Nike-ban, aszfaltozott-sima úton járhatják végig...:):) Bár akkor nincs kihívás, se semmi olyasmi, ami nemesebbé tehetne....:D Azért kíváncsi vagyok, hogy hányan választanák ez utóbbit az előzővel szemben... |
2014-08-01 22:57.32 |
Őszintén köszönöm.:D
Tudod, a napokban a kolléganőmnek volt egy spontán beszólása és elemi erővel kitört belőlem a röhögés, szegény, meghökkent egy pillanatra, aztán megkérdezte, hogy "de hát semmi bunkóságot nem mondtam, nem?" - dehogy mondott, iszonyú jókat tudok mulatni az ilyesfajta megjegyzéseken. Ha az ember folyton komolyan venné magát, egész szörnyű hely lenne ez a világ, pedig enélkül is eléggé az...:D:D |