 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Elcserélt életek - Cinemax2, 11:02 |
| Leharcolt oroszlánok - RTL, 11:10 |
| Az éhezők viadala - Film Café, 11:45 |
| Béke, szerelem és félreértés - Viasat Film, 11:50 |
| Már megint egy dilis amcsi film - AMC, 12:20 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Eszenyi Enikő (64) |
| Amanda Peet (53) |
| Marc Blucas (53) |
| Joanna Scanlan (64) |
| Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Pokoli rokonok   |
| Gerard Butler |
Byrnes hozzászólásai
Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?
| 2007-03-11 17:38.01 |
| Babs tapintatosan magára hagyja, bár furdalja a kíváncsiság, hogy mire jut Jensen. Amikor a nagyfiú visszatér, az arcán viharfelhők sokasodnak. Babs nem meri megkérdezni mi történt. Szörnyen szégyelli magát azért, amit tett, és ahogy tette. Igazából Jensennek magának kellett volna eszébe jutnia, úgyhogy egy feketepont. Mi mindent meg nem tesz az ember egy férfiért! Pedig úgy látszik, csak ez kellett, hogy magához térjen. Alig ébredünk fel másnap, máris aktívan tevékenykedik: a kis motorcsónakkal áthajózik a túlpartra, és friss péksüteményekkel lep meg bennünket. Amikor Babs elé rakja a forró sonkás croissant, és egy nagy csésze teát, barátnőm teljesen paff lesz. Vajon honnan tudta, hogy ez a kedvence? Babs rám néz, máris pirulok, pedig nem égtem le a napon.
Nagyon úgy néz ki, hogy ma megint pihenünk, de nem zavarom ebben a fiúkat, hiszen a sok munka után olyan jól esik nekik. Shanon Jeffreyvel napozik, és elmélyülten játszadoznak egymás testrészeivel: hol Shanon cirógatja Jeffrey pocakját, hol meg Jeffrey tekergeti az ujjára barátnőnk egy-egy hajtincsét. Hé, ez már túlmegy a rajongó és rajongott között megengedhető testi érintkezés határain, és ha így fojtatják, a jó ízlésén is! Inkább nem is nézek oda, nagy lelkesedéssel felkutatom a labdánkat, és előteremtem Colint. Eleinte csak passzolgatunk egymásnak, aztán később annyira belemelegedünk, hogy a kis drága cselezgetni kezd. Huncut pofával élvezi, hogy akárhogy is teperek, nem tudom elvenni tőle a focit. Nem akarom belátni, hogy ő tényleg profi, küzdök tovább, amíg el nem botlok, és magammal nem rántom őt is. - Ismerd el, hogy én vagyok a jobb! – mondja nevetve, amikor kiterülünk a fűben. - Nem! - Na, valdd be csak szépen! – fordítja maga felé az arcom. - Mókuska, ne csavarja el a fejemet! – mondom kedvenc jelmondatomat, amit egy francia vígjátékban láttam, és ártatlan pofát vágok. |
| 2007-03-11 17:37.02 |
| Nem is esik jól visszahajózni a világítótoronyhoz, de a két kapitány, Jensen és Jared máris veszekedik rajta, hogy merre érdemes indulnunk. Estére megint tüzet kell gyújtanunk, ha nem akarunk éhen halni, ezúttal Jeffrey az áldozat a tüzelőanyag szerzésében. Chen előkeresi a bográcsot, Ivy Shanon közreműködésével megpucolja és feldarabolja a hozzávalókat. Jensen sétára indul, úgy látszik lételeme a csendes magány.
- Csak halat ne tegyetek a kajába, kééééérlek! – könyörög Babs, aztán előkerít a kocsiból pár üveg kólát, hogy a tábori életmódhoz méltóan a vízben hűtsük le. Valami kicsi tárgyon megakad a szeme: Jensen telefonja ott hever elhagyatottan az ülésen, ami csörögni kezd, és a kijelző Daneel nevét írja ki. Pár másodperc elég, hogy megszülessen élete legnehezebb döntése. Felkapja a mobilt, a zsebébe csúsztatja, és szíve szottya után somfordál. Nem kell csalódnia, alig néz bele a tárolt telefonszámok közé, Daneel számát máris megtalálja. Csak akkor tárcsázza, amikor meglátja Jensent egy sziklán ücsörögni, és kellőképpen közel ér hozzá. Szó nélkül megmutatja a hívott kijelzését, és Jensen kérdőn néz rá. - Kicsöng. Ha most nem szólsz bele, ő úgyis visszahív. Ha igazán szeret, megteszi. Nyugtalanul veszi át, most látszik csak, hogy a vagány külső egy érzékeny pasit takar, aki tele van olyan emberi érzésekkel, mint a kétség, vagy a bizonytalanság. - Szia kicsim! Csak hallani akartam a hangod… |
| 2007-03-11 17:36.00 |
| Heccelődés közben megakad a szemem valamin. Shanon ott napozik a korlátnak támaszkodva, Jeffrey meg előtte ül, az ölébe dőlve, és elmélyülten beszélgetnek.
Helyzetjelentést beindítom. Hatvanöt fokra, észak-északnyugat irányban forrósodik a talaj, Miss Babs éppen csábítóan csókos ajkakat itat meg hideg gyümölcslével, amelyek gazdája ha jól látom, a nagyrabecsült Jensen Ackles. Chen egy Masato naptárral a kezében ábrándozik, ami nem is csoda, hiszen Shanon belevitte a rosszba, és K1 rajongó lett. Jared és Ivy közösen rajzolgat, méghozzá olyan érdekes módon, hogy az ifjú Jared kezét Ivy vezeti hátulról, és közben lelkesen magyarázza a satírozási technikákat. Ejnye fiatalok, még a végén nekem is kedvem támad egy kis etyepetyére! Ennek örömére szétkukkolok, hol is találatos a nagy indián főnök, Colin, hogy áldja meg Manitu mind a két kezével!Hűha! Vadító, kék üveges napszemüvegében sétálgat a fedélzet hátsó részén, RÖ-VID-GA-TYÁ-BAN! Tisztán látom focista múltjának bizonyítékát, amelyet találóan neveztek el O-lábnak. Egész nap nagy ívben elkerültem, mert hát ugye eddig nem mutatta meg, milyen is a híres kanadai vendégszeretet. |
| 2007-03-11 17:34.53 |
| Vidáman trappolunk a lépcsőn, de amikor Ivy meglátja Jared ábrázatát, enyhén szólva megijed.
- Haver, olyan elvetemült fejed van így reggel, mint egy tömeggyilkosnak! - Köszike! Ilyen szép bókot még egy lánytól sem kaptam, úgyhogy meg kell hálálnom valamivel – indul el felé, és már látjuk, hogy csiklandozni készül. - Hagyj békén te albán terrorista! – szalad előle Ivy – Ha hozzám érsz, hálaadó szavak helyett dühös öklök jönnek a szádra! - Teljesen rád van izgulva a csaj – nevet Jensen. A napi program, hogy bérelünk egy vitorlást, és körbehajózzuk vele az egész szigetet. Tényleg fantasztikus a környék, van benne valami megindító, valami, ami megmozdítja az ember fantáziáját. Ettől felbuzdulva kiállok a fedélzet legmagasabb pontjára, és széttárom a kezem. - Jöjj múzsa, csókolj homlokon! – mondom ábrándozva. - Bár nem múzsának hívnak, de azért megteszem én is? – cuppant egyet a fejem búbjára Colin. |
| 2007-03-11 17:34.02 |
| Reggel Jeffrey ébred először, de tapintatosan senkit sem kelt fel, és nem is zajong. Nem így Jared, aki fél órával később hangos kurjantással utánozza a hajnalt jelző kakas kukorékolását. Repülnek a takarók, párnák nem, mert itt nincsenek.
- Hé, fiúk, a hájas sörhasatokra süt a nap! – kiáltja el magát. - Akarsz két nagy büdös pofont? – hallatszik Jensen takarója alól – Ha nem, akkor takarékoskodj a hangoddal, jó? - Lusta disznó… - mormogja Jared, de úgy látszik, nem elég halkan. - Megaszontad? Hát mit te gondolsz, ki te vagy? – tápászkodik fel a haverja vészjóslóan – Még meg kell hogy verjelek, és azt egyikünk nem szeretnéd! Még jó, hogy Jensennek nem esik jól kergetőzni, különben Jared jól el lett volna agyabugyálva. - Nem bírtok magatokkal – csóválja a fejét Colin. A szemem is elkerekedik az emeleten ennek hallatán. - Megszólalt a nagyfőnök… Uff! – jegyzem meg epésen, amin barátnőm hatalmasat kacag. Babs tudja, hogy nem úgy alakultak a dolgok az előző este, ahogy szerettem volna. Colinnak csak a külseje vad, a szöges nyakörvével és a tetoválásával, egyébként csajozás terén szörnyen szerencsétlen. Azért Babs tisztában van vele, hogy akármennyire is bántom azt a rocker buksiját, azért most ő számomra az evolúció csúcsa. Pedig akkor sem lehetett rossz, amikor még nem jött le a fáról… |
| 2007-03-11 17:33.38 |
| Átöleli, megsimogatja a haját, aztán szótlanul visszasétál a toronyba. Hát, ennyi volt egy álom. Néhány sor jut eszébe egy régi dalból, amit olyan sokszor végighallgatott már, de eddig nem értette meg a jelentését: „… halott virágok illatát nyögik a fák, és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj…” Senki sem látja a párnájára hulló utolsó könnycseppeket.
Még egy páros oson ki a szabadba, kihasználva az éjszaka csendjét, és azt, hogy időközben mindenki elaludt. Jeffrey és Shanon kézen fogva sétálnak a parton, és nem messze a toronytól leülnek a fűbe, egymással szemben. Egész nap sokat beszélgettek, de most is megered a nyelvük, van egy csomó dolog, amiben egyetértenek. Például mindketten szeretik a verseket. - „Te vagy a hely, hol lelkem születék” – idézi Jeffrey kedvenc sorát. - „S te leszel, hol szívem a földbe vágy…” – folytatja Shanon. Jeffrey kezei végigsimítják a lány karját, ujjaik gyengéden összeérnek. Ebben a pillanatban elered az eső, az apró cseppek elrejtik Shanon forró könnyeit. Lelki társra talált. Hitt abban a mondában, miszerint mindenkinek van egy másik fele, akit réges régen elveszített, és ha megleli, csak akkor lehet boldog. És ő most határtalanul boldog… |
| 2007-03-11 17:33.07 |
| A lehető legcsendesebben osonnak ki az ajtón, egyenesen a csillagfényes éjszakába. Még mindig kellemesen langyos az idő, teljes béke uralja a terepet. Amíg a partig érnek, Jensen összeszedi magát némiképp.
- Csak beszélgetni szerettem volna veled egy kicsit – mondja bátortalanul. Pár udvarias kérdés és felelet után Babs rátér a lényegre. - És Daneel? Ő miért nem jött veled? - Nem hiszem, hogy… - Nyugodtan beszélhetsz róla, nem fogok hisztériázni. Tudod, hogy tetszel nekem, és nem valami jó érzés tudni, hogy tartozol valakihez, de mióta megismertelek két évvel ezelőtt, már nem szövögetek romantikus álmokat rólad. Azt hiszem, elfogadtam, hogy normális, hús-vér férfi vagy, és van magánéleted, amit tiszteletben kell tartanom. Úgyhogy nyitott füllel hallgatlak… - Daneel a családjánál van éppen. A nagybátyja szülinapi bulit tart, de én úgy döntöttem, hogy nem megyek vele, inkább Jareddel és Jeffreyvel pihenek egy kicsit. Megharagudott érte, de majd megbékül. Mindössze egy karkötőbe és egy csokor virágba kerül… Mindketten elnevetik magukat, ez végre oldja a légkört. - Egy szó mint száz, jól elvagyunk együtt. Igaz, nem vagyunk gyakran egymás mellett a forgatások miatt, de valaki kell, hogy hazavárjon. Babs csendesen hallgatja, elgondolkodva, és aztán olyat tesz, amire a nagyfiú nem is gondolt volna. - Jensen… - fordul felé – Örülök, hogy boldog vagy… |
| 2007-03-11 17:32.34 |
| Azt majd egy másik történetben. De akkor megkapod... |
| 2007-03-11 17:31.54 |
| Amikor Babs az elalélt sóhajokat hallja, hirtelen átvált valamire, aminek én nem nagyon örülök, hiszen kénytelen kelletlen dalra kell fakadnom. A vidám kis dalt eredetileg két lány énekli, csak úgy hangzik igazán jól, és én már biztos vagyok benne, hogy nem úszom meg. Olyan hangulatot csinálunk, hogy a srácok a fűben ülve ütemre mozognak, és néha vokáloznak nekünk. Később, amikor eloltjuk a tüzet, és lefeküdni készülünk, még mindig hallom a fürdőszobának nem igen nevezhető kis mosakodó helyiségből Jared dudorászását Közben kellemes aláfestés a szivattyú hangja, ami egy közeli vezetékből hozza ide a vizet a jókora tartályba. Sötétedni kezd, és a torony hatalmas lámpája automatikusan kigyullad, majd forogni kezd. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy ülünk a földszinti helységben, és a teljes sötétségben villogó fény minduntalan betölti a szobát. Mire mindenki megmosakszik, jócskán eltelik az idő, fáradtan megyünk sorban aludni. Nem férünk el mindannyian lent, így a lányokkal az emeleti rész kapjuk, ahová egy falépcső vezet fel, szerencsére elég stabil és nem nyikorog. Babs marad utoljára a fürdéssel, de olyan sokáig tart, hogy nem bírom kivárni, elszenderedek, ahogy a srácok is. Kivéve Jensent…
Amint Babs kilép a mosdós helységből, halkan megszólítja. - Nem volna kedved sétálni egyet? – kérdezi óvatosan, hogy ne ébressze fel a többieket. - Hát, ha gondolod… |
| 2007-03-11 17:31.04 |
| Babs elmegy, hogy hozzon néhány kiszáradt gallyat, addig én előkészítem a kaját. A többiek „Fogjuk meg és csináljad!” jelszóval erősen szugerálnak, hogy mielőbb készen legyek. Barátnőm egy helyes kis máglyát próbál összerakni, de egy vastagabb ággal nem bír, hiába próbálja kettétörni.
- Egyikőtök felemelhetné a hátsóját, és idejöhetne! – szól célzatosan Jensennek, ő mutatkozik mindannyiuk közül a leglustábbnak. - Miért? – kérdezi naivan. - Mert kívánom a habtested – morog rá – Egyébként meg segíthetnél feldarabolni ezeket a rohadt nagy gallyakat. - Máris megyek, egyetlen virágszálam… Minden meg van bocsátva! Egy ilyen mondat után nem lehet rá haragudni. Azzal tetézi egyre erősödő szimpátiánkat iránta, hogy evés után előszedi a kocsiból a gitárját, és elkezdi a More than words-öt. Babs besegít neki, egész jó kis párost alkotnak így ketten. Ahogy abbahagyják, a srácok követelik a ráadást, és barátnőm a hangos unszolásra megadja magát: átveszi a gitárt. Lassú, érzelmes akkordok következnek, mindnyájan árgus szemekkel figyelnek, és én elmosolyodok, mert azonnal felismerem a dalt. - „If I would tell you How much you mean to me I think you wouldn’t understand it…” Jensenre néz, ez csak neki szól, és ő jól tudja. Soha nem volt még ennyire komoly, és valószínűleg soha nem érezte még át ilyen nagyon, hogy sokat jelent valakinek. Tennie kell valamit, maga sem tudja mit, csak egyszerűen nem hagyhatja, hogy Babs szenvedjen. Nem volt túl sok kemény pillanat az életében, de biztos benne, hogy a ma éjszaka nehéz lesz. |
| 2007-03-11 17:30.31 |
| Nem, egy barátnőm meg a kisfia. |
| 2007-03-11 17:30.11 |
| Miután kipakoljuk a motyónkat, kiülünk egy kicsit a napra. Egész kellemes idő van, ahhoz képest, hogy Kanadában vagyunk. Jarednek megint cseng a telefonja, és alig teszi le, megjelenik egy motorcsónak a vízen.
- Meglepetés csak neked! – fordul felém sokat sejtető tekintettel, aztán integet a csónakban álló pasasnak. - Ezt nem hiszem el! - sóhajtok fel, amikor felismerem az illetőben Colint, a gitáros srácot. Amikor ideértünk, Babsnak egyáltalán nem tűnt fel, hogy milyen varázslatosan szép ez a vidék. Valami gyopárféle virág nyílik a sziklákon ezrével, ő meg letép egyet, és a füle mögé tűzi. Mivel Ivy és Chen jól elvannak Jareddel, Shanon Jeffreyvel, én Colinnal ismerkedek bővebben, Jensen meg eltűnt, úgy dönt, kóborol egyet a vidéken. Mendegél a mandarin, romantikus séta a parton. A séta az stimmt, csak a romantika hiányzik, bár nem sokáig. Visszafelé Jensennel fut össze, és ahogy elmegy mellette, mélyen a szemembe néz. Filmszakadás… Este bográcsban főzünk, illetve egyelőre még csak próbálkozunk, ugyanis Jared nem tudja felfogni, hogy a nedves fa nem ég, csak füstöl. Egyre dühösebben kínlódik, míg ki nem veszem a kézéből a gyufát. - De nagy IQ vadász vagy te, fiam! – csóválom a fejem – Nem baj, csak vadászd továbbra is lelkesen… |
| 2007-03-11 17:29.31 |
| Bocsi lányok, de vendégek voltak nálam. |
| 2007-03-11 17:13.02 |
| Tovább indulunk, mint akiket üldöz a tatár, úgy kilövünk. Ha nem akarunk lemaradni, nekünk is gyorsítani kell, amitől Babs nincs feldobva. Vadidegen, kanyargós úton vagyunk, és még nézni is rossz ezt a terepet, nemhogy végigevickélni rajta. Azért nagy nehezen megérkezünk Vancouverbe.
Miután szállást foglalunk egy hotelben, és megebédelünk, elmegyünk egy olyan városrészbe, ahol két éve még nem jártunk. Tátott szájjal bámuljuk a környéket, egyszerűen hihetetlenül lenyűgöző. Végtelen hosszú utcák, modern irodaházak és műemlékek váltogatják egymást, szinte minden négyzetméteren van valami látnivaló. Este a hotelben töltjük az estét, hatalmas pókerpartit csapunk a fiúk szobájában. Mielőtt aludni térnénk, Jared kap egy telefonhívást, amit elégedett mosoly követ. - Kölcsön kaptuk pár napra a világítótornyot a Vancouver szigeten, nem messze Gold Rivertől – tájékoztat minket – Eredetileg a srácokkal oda indultunk, csodaszép, nyugodt környék. Ott aztán lehet élvezni az édes semmittevést! - Van kedvetek velünk jönni? – kérdezi Jeffrey. - Á, dehogy! – válaszolom közömbösen, de látva a meglepődött arcát, és hallva a lányok felháborodott morgását, elvigyorodok – Naná, hogy megyünk! Hát kimaradnánk mi ilyen buliból? Rögtön elfancsalodik a szám, amint megérkezünk, mert a tornyon és a tengerparton kívül itt nincs más, csak a nagy büdös semmi. Amerre nézek, mindenütt fű, fű, és még több fű, na meg a végtelen víztükör. Már azzal indul, hogy csak motorcsónakkal lehet megközelíteni a helyet, mert egy szigeten áll. |
| 2007-03-11 17:12.32 |
| - Mi lesz már?
- Gyerekek, ez olyan mint a Niagara… - hallják a hangom a távolból. - Annyit csak nem ittál egész úton! - Nem úgy értem, te gyagya! – tűnök fel – Ott a fákon túl van egy vízesés. Állati jó! - Ja, az a Waller Vízesés. - Nézzük meg! – csillan fel Babs szeme. - Így sosem érünk Vancouverbe – morog Jensen. Végül is rábeszéljük őket, és csörtetni kezdünk az ösvényen. - Beeeee! – nyújtom ki a nyelvem Jensen háta mögött. - Nem kell zokon venni, csak rossz passzban van – súgja Jared – Laposban vannak Daneellel, mert eljött pihenni, és nem megy vele a nagybátyja szülinapi bulijára. - Akkor sem rajtunk kellene kiélnie magát – húzom fel az orrom sértődötten – Nem azt mondom, hogy teperjen le itt helyben, bár abban is benne lennék, de lehetne egy kicsit barátságosabb. Babsot egyszerűen nem lehet leállítani, amint meglátja a vízesést. Gyönyörködve rohangál a parton, és áhítattal sóhajtozik. - Ne aggódjatok, mindjárt elmúlik a roham! – közlöm a többiekkel – Két dolog van, ami jobban érdekli a természet ilyen szépségeinél: az erődök, és Jensen. A kettőből egy most éppen rendelkezésre áll. A nagyfiú jelentőségteljesen mosolyog az orra alatt, de nem szól semmit. Tudja, hogy mit érez Babs iránta, de azzal is tisztában van, hogy kedvenc barátnőm sosem fogja ezt szóba hozni, és tapintatból nem is mutatja. Van benne annyi büszkeség. |
| 2007-03-11 16:52.22 |
| - Hogy tört volna le Johnny Walkernek mind a két keze, mielőtt megalkotta a remekművét! – nyögöm másnaposan.
- Jól vagy? – hallom Shanon aggódó hangját. - Persze, semmi bajom, csak megcsúsztam a nedves kövön – lépek be a szobába. - Te jó ég, hiszen vérzik a homlokod! Egy pár perces ápolás után ő is megmosakszik, aztán elindulunk. - Hát veled meg mi történt? – kerekedik el Jensen szeme, amikor meglátja a hatalmas duzzanatot a fejemen. - Csak vizes volt a föld a fürdőszobában. Úgy elcsúsztam, mint nádirigó a taknyos sáson. - Nem inkább a tegnap esti duhajkodás volt az oka? – vigyorog. - Ehe-ehe… Kis humorzsák! – mondom nem túl feldobva. Követjük a kocsijukat ki a városból, szerencsére nincs nagy forgalom, úgyhogy simán haladunk a cél felé. Elég hosszúnak ígérkezik az út, még ha közben Babs és Ivy el is szórakoztatnak néhány kedvenc dalommal. Egy idő után már nem bírom tovább pisilés nélkül, úgyhogy figyelmeztetem barátnőmet, hogy ideje lenne megállni egy kicsit. Sajnos a fiúk előttünk nem mutatnak hajlandóságot, hogy esetleg osztják a véleményemet. Szerencsére Jared véletlenül hátra néz, én meg ész nélkül integetek neki, hogy húzódjanak le az út szélére. - Mi történt? – kérdezik, amikor megállunk. - Csőtörééééés! – kiáltom, és már futok is a közelben levő bokrok felé. - Bocs, de tudjátok, néha olyan, mint egy gyerek – szabadkozik Ivy. Amikor már tíz perce várnak, és még mindig nem kerülök elő, Jensen nem bírja megállni szó nélkül. |
| 2007-03-11 16:48.24 |
| - Igen, nagyokos? – háborodik fel Babs – Na lökj ide egy pohárral!
Én sem maradhatok alul, felkapok egy vödörnek is beillő poharat. - Ilyesmi nem jár kislányoknak, csak nekünk – húz minket tovább Jensen. - Tudod, mi jár neked? – néz rá drága barátnőm – A szád! - De az is csak addig, amíg be nem verem… - vigyorgok. Egymásra kacsintunk Babsszal, és egy hajtásra felhajtjuk az egész italt. Pár óra múlva már érzem is a hatását, barátnőm nemkülönben. Szerencsére az össznépi beszélgetés hangos zajában senkinek sem tűnik fel, csak akkor, amikor kifelé indulnánk az ajtón. Babs még csak-csak tartja magát valahogy, de nekem elég nehéz egyenesen lépni. Jensen szerencsére a segítségemre siet. - Na gyertek, majd én elkísérlek benneteket! – kapja el a derekam, aztán a másik oldalára Babsot vonja. A panzióig legalább három bohózatot előadunk jókedvünkben, amin a nagyfiú halálra röhögi magát. Jared Ivyval és Chennel nevetgél, és észre sem vesszük, amikor Shanon lemarad tőlünk Jeffreyvel. Miután Jensen ágyba rángat bennünket, és jól betakargat, még beállítja az ébresztőt, és hagy egy levelet az asztalon, hogy hétkor találkozunk a főtéren. Iszonyú nehéz felébredni, de az a nyavalyás óra csak nem hagyja abba a csörgést, hiába dobtam rá a párnám. Zúg a fejem, és enyhén begyógyult szemekkel vonszolom be magam a fürdőszobába. Zuhanyozás közben megcsillantom tehetségemet az éneklés terén, de Chen nem tudja értékelni a művészetet, úgyhogy visítva könyörög, legyek vele irgalmas, és hagyjam abba. Kilépek a zuhany alól, kezemben a törölközővel. Csatt! |
| 2007-03-11 16:47.59 |
| Valahogy meg tudnám puszilni az ötletéért, ahogy már sok más alkalommal is. Ő az egyetlen, aki tudott Babs érzéseiről Jensen iránt, és ő volt a cinkosom is két éve, hogy ha összehozni nem is tudtuk őket, de legalább segített megszervezni a vacsorát az étteremben. Neki köszönhetem, hogy akkor megértettem, nem szabad fantáziálnom Jensenről, ő olyan nekem, mint egy fa tetejéről mosolygó érett gyümölcs, ami után sóvárgok, de sosem érhetem el. Csakhogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb…
Letelt a szünet, a banda újra játszani kezd, és én a „Mert amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockkerek!” csatakiáltásommal a színpad felé rohanok, de meghallva a srácok kacagását visszafordulok. - Pofákat és egyéb hangképző szerveket befogni! – kiáltok nekik. A koncert után teljesen kimelegedve indulok a csajok keresésére, egy kávézó teraszán pillantom meg őket. - Jól szórakoztál, kis csillag? – kérdezi Jensen lelkesen. - Ne tudjátok meg ez a gitáros mekkora egy jó fickó! Szívesen bevezetném az élet rejtelmeibe… - Becsúszna mi? – nevet Jared. - Ajjaj, ki se engedném! - Colinnak hívják. Mellesleg jó haverom… Persze nem hagyhatjuk ki az alkalmat, Jared bemutat minket a bandának, és elmegyünk együtt egy pubba. Mi Babsszal inkább Bailey’s-t iszunk, amit a fiúk fintorogva fogadnak. Ők nem szeretik az ilyen nyilem-nyalom dolgokat, és egyébként is Jensen szerint a Johnny Walkerhez férfi kell. |
| 2007-03-11 16:41.30 |
| Közben legyűröm azt a kínzó ingert, hogy a nyakába ugorjak, és addig nyúzzam, míg kegyelemért nem könyörög.
- Szia, te őrült nőszemély! – kapok tőle egy hatalmas puszit, és nevetve emlékeztet, mennyit húztuk egymás idegeit két éve. - Többiek? – kérdezem teljesen higgadt hangnemet erőszakolva magamra. - Épp itt jönnek… Mind a ketten befutnak, teljes életnagyságban. Amikor meglátom Jaredet, egyszerűen leesik az állam. Laza, sötétkék farmer térnadrág van rajta, kapucnis pulcsi, és egy klassz kék Martens bakancs, természetesen kifűzve, ahogy szeretem. A haja csibészesen összetúrva, a mosolya meg olyan eszeveszetten szexi, hogy azt el sem lehet mondani. Hogy tud ez a fickó mindig úgy kinézni, hogy az embernek el kelljen olvadnia tőle? A srácok egy kis csodálkozás után megölelnek minket, Jeffrey különösen Shanont szorongatja meg. - Na és mi újság veletek, meséljetek! Hogyhogy itt vagytok? – kérdezi Jared kedvesen. - Hát, most éppen nyaralunk… - kezdi Ivy, és töviről hegyire elmeséli, hogyan tervezgettük egy évig ezt az utazást, hogy nemrég érkeztünk meg Calgaryba, és milyen viszontagságos módon jutottunk el idáig. - És tényleg Vancouverbe tartotok? – esik le Jeffrey álla. - Igen, de csak holnap reggel indulunk. - Mi lenne, ha együtt mennénk? – veti fel Jeffrey az ötletet. |
| 2007-03-11 16:41.06 |
| A nagyfiú megfordul, és egy pillanatig meredten áll, talán azt hiszi, valamelyik rajongója talált rá. Úgy bámul Babsra, mint aki ismeri a lányt valahonnan, de nem tudja hová tenni. Aztán láthatólag kitisztul az elméjét borító ideiglenes köd, és magához tér.
- Babs… Milyen rég nem láttuk egymást. Hogy kerülsz ide? - Én ugyanezt akartam tőled kérdezni. És Jared meg Jeffrey, ők is itt vannak? - Igen. Éppen elszaladtak innivalóért. - De mégis mit kerestek itt, egy ilyen porfészekben? – csodálkozik Babs. - Az az igazság, hogy az utóbbi időben nyakig voltunk a sza… szakadatlan munkában. Egy kicsit többet vállaltunk, mint amit normális ember kibír, úgyhogy Jared enyhén szólva kiborult. Végül is kaptunk két hét szabadságot, és most pihenünk. - Jared jobban van már? - Alakul. Ma a haverjáék játszanak itt, úgyhogy kiruccantunk bulizni egyet. És te? A csajok nincsenek veled? – érdeklődik Jensen. - De, csak éppen tudod milyenek… Valahol a tömeg közepén vannak valószínűleg. Pár perces szünetet tart a banda, úgyhogy mintegy végszóra megjelenek a lányok kíséretében. - Hello, Jensy! Hogy ityeg a fityeg? – veregetem vállon jó alaposan. |
| 2007-03-11 16:34.07 |
| Végre megtaláljuk a városban létező egyetlen panziót, és mellette egy éttermet. Amint leállítjuk a kocsit a parkolóban, és Shanon kivesz nekünk egy szobát, alapos zuhanyzás után korgó gyomorral megyünk vacsorázni. Csak most tűnik fel, hogy dél óta nem ettünk. Jól megtöltjük a pocakunkat, felugrunk a szobánkba egy kabátért, mert elég hűvös lett az idő, és lassan kisétálunk a térre. Időközben jókora tömeg gyűlt össze, és Babs végre megnyugodva látja, hogy csupa normális fiatal, sehol egy punk vagy rockker, kivéve persze a délután látott két egyedet. Ahogy elkezdődik a zene, kiderül, hogy a banda egyáltalán nem azt a tipikus kemény zenét játssza. Pörögnek az energikus, gitárszólóban gazdag számok, mindenki önfeledten ugrál.
Babsot nem bírom rávenni, hogy jöjjön be velem és a többiekkel a tömeg sűrűjébe, úgyhogy inkább leül egy padra, és onnan élvezi a ritmust. Éppen egy jó kis szám megy, Heterosexual Man címmel. Közben Babs szokásához híven nézelődik, nem valami nagy szám a felhozatal, mármint fiúk szempontjából. De várjunk csak… Ott az a magas szőkésbarna egész fincsi! Te jó ég, ez nem lehet igaz… Megdörzsöli a szemét, aztán alaposan kimereszti, hogy biztosan jól lát-e. Nem, nem téved, biztosan ő az. Jensen Ackles egyszerűen összetéveszthetetlen. Ott áll egy dobozos kólával a kezében, és ütemesen ringatja a csípőjét. Ez egyszerűen hihetetlen! Lassan odasomfordál hozzá, és megböködi. - Szia, Jensen! – köszön rá mosolyogva. |
| 2007-03-11 16:33.13 |
| Megint szent a béke, valahogy mindkettőnk jó tulajdonságai közé tartozik, hogy nem vagyunk haragtartók. Sebességbe kapcsol, és szinte porzik utánunk az út, amikor bekanyarodunk a városba. Egy darabig árnyas fák alatt haladunk, aztán néhány szántóföld következik, és takaros kis vidéki házak. Csendes hely, de nem kihalt, a néhány egymást keresztező utcán közlekednek autók, és a járdán is sétál pár ember. A központban minden megtalálható, amire a lakosoknak szüksége lehet, sorban egymás mellett állnak a patika, az iskola, egy ABC, állatkereskedés, fodrász, és végül, de nem utolsó sorban a kocsma. Minden olyan irritálóan a helyén van, különösen a főtéren.
Egy ideiglenes színpad van felállítva a tér szélén, fölötte egy transzparens hirdeti az esti koncertet. Valami helyi rockbanda fog fellépni, ennek különösen örvendek, tekintve zenei ízlésemet, és a lányok sem tiltakoznak. Babs nincs oda az ötlettől, hogy ha már úgyis itt szállunk meg, akkor nézzük meg. A rockkoncert szóról neki olyan elképzelései vannak, hogy csövesek, hippik, és elvadult helyi vagány csávók részeg gyülekezete ugrál a színpad előtt, és a zenekar nem igazán női füleknek íródott dalszövegeket produkál. Az elképzelését csak megerősíti az a két fiú, akik a következő utcánál álldogálnak. Hosszú hajukkal, tépett farmernadrágjukkal, és a nagy júliusi hőségben is magukon hordott bőrdzsekijükkel olyanok, mint az eredeti, ősrégi csövestársadalom utolsó képviselői. |
| 2007-03-11 16:32.12 |
| Hát nem nevetséges? Ilyen butaságokon vitatkozni, amikor süt a nap, nyár van, és teljesen szabadok vagyunk.
- Nem vagy ma jó hangulatodban – jegyzi meg Babs. - Hát, nem igazán. Úgyhogy elnézést, ha nem foglak hangosan biztatni, mint egy szurkolócsapat a kedvenc játékosát. - Nem tudom, milyen szurkoló lennél, de ha elképzellek a lelátón tüdőből ordibálni… – csillan fel a szeme. - Gyagya – mosolyodok el. - Igenis, nagys’asszony! |
| 2007-03-11 16:31.48 |
| Az a benyomásom támad, hogy mindig így kapja meg, amit akar: nem úgy, hogy igaza van, hanem hogy hajthatatlan. Legalább olyan jól vitatkozik, mint amennyire szereti a zenét, és ha az ember túlzottan akaratos vele szemben, akkor egy idő után foltozhatja össze a darabokra hullott önbecsülését.
- Az a tíz mérföld nem lenne hosszú visszafelé, csak az az ötven, mire megkerüljük az erdőt – szabadkozik. - Ezt úgy mondod, mintha sietnénk valahová. - Nem, csak bosszant a dolog. Meglátod ezt a várost, és vissza akarsz fordulni, mert valamelyik idétlen krimire emlékeztet, amit a tévében láttál. Pedig talán már csak pár órányira van innen az úticélunk. - Ezt mondtad egy nappal ezelőtt is, amikor épp csak megkezdődött a kis varázstúránk – morgok. - Rendben, visszamegyünk – bólint Babs – De ha egy autó is szembe jön az ösvényen, egyenesen Calgaryba tolatunk vissza. Rá nézek, és gyors elhatározás születik. - Menj tovább! Valószínűleg csak én vagyok bolond, és beképzelek magamnak mindenfélét. - Csak ha igazán úgy gondolod… |
| 2007-03-11 16:30.51 |
| - Forduljunk vissza – mondom határozottan.
- Nem futamodunk meg. Ha eddig eljöttünk, én már nem megyek vissza az erdőbe – néz rám magabiztosan. Továbbhajt, ugyanattól az adrenalinrohamtól űzve, ami miatt lekanyarodtunk a főútról. Rádöbbenek, hogy barátnőm tényleg le akar menni a városba, felfedezni akar. - Na, figyelj… - mondja behízelgő hangon, amit csak akkor vesz elő, ha valamire rá akar beszélni. - Hagyj békén! Ha valami jót akartál volna tenni velem, akkor visszatolattál volna a főútra, és este már Vancouverben lehettünk volna. - Mit látsz a város túlsó felén? Ugye egy utat? És azt is látod, hogy milyen széles és biztonságos? Ráadásul épp egy busz megy rajta. Akárhogy is ez már egy jármű, amivel órák óta nem találkoztunk. |
| 2007-03-11 16:30.24 |
| Úgy két mérföldet haladunk előre, de semmi sem változik, legfeljebb annyi, hogy a talaj már nem sáros, hanem mocsaras. A pocsolyák felszínén tűlevelek úszkálnak, a fák egyre beljebb dőlnek. Ha netalántán elakadnánk, a kocsiban kellene tölteniük az éjszakát, és itt vadállatok is vannak, hallottuk a csörtetésüket. Arra a gondolatra, hogy összefuthatunk egy kóbor medvével, még a szívverésem is eláll egy pillanatra.
- Úgy érzem, ideje lenne visszatolatnunk… - Nocsak, az ott egy közlekedési tábla! – mutat Babs a legközelebbi emelkedő tetejére – Vajon mi van ráírva? - Az, hogy AKI ERRE JÁR, AZ TELJESEN HIBBANT! – morog Chen a hátsó ülésen. - Nagyon vicces. Pár méterrel arrébb az út hirtelen kiszélesedik, megint kétsávos, aszfaltozott lesz. Áthajtunk a domb tetején, aztán Babs váratlanul lefékez. Nem tudunk megszólalni, csak tátott szájjal bámuljuk az alattunk elterülő ismeretlen kisvárost, amit még a térkép sem jelzett. Egy szűk, árokszerű völgyben húzódik meg, egyik végén egy toronnyal, a másik végén meg valami nagy fehér építménnyel, valószínűleg az lehet a városháza. Számomra az egész valahogy túl tökéletesnek tűnik az egész, a mézeskalácsház jut eszembe róla a Jancsi és Juliskából. |
| 2007-03-11 16:28.06 |
| Okosabbnak látom, ha csendben maradok, és nem kezdek el vádaskodni. Remélhetőleg még azelőtt észhez tér, hogy egy mocsárban vagy egy szakadékban kötünk ki. Az út hihetetlenül keskennyé válik, a fák szinte összenőttek felettünk. Néhány könyvben olvastam ilyen helyekről, és ezeknek a történeteknek a főhősei általában elhagyatott utakra tértek le, hogy aztán mindenféle veszélyekkel kelljen megküzdeniük.
Megállunk. Fantasztikus a virágok balzsamos illata, tökéletes a csend, nem zavarja meg semmilyen zaj, csak néhány csicsergő madár. A kocsi tetején keresztül barátnőmre nézek, nem szemrehányóan, inkább könyörgően, hogy mielőbb tűnjünk el innen. Chen, Shanon és Ivy arcán is ugyanezt látom. - Mostmár tovább kell mennünk – dönt helyettem is Babs – Talán találunk egy tágasabb helyet, ahol megfordulhatunk, minthogy visszatolassunk. Jó kis kaland lesz. - Az egyszer biztos – mondom, és az jut eszembe, ezt inkább szívásnak nevezném, mint kalandnak. - Gyere! Mindent megteszek, hogy kijussunk innen, és legközelebb hallgatok rád, megígérem. |
| 2007-03-11 16:27.14 |
| Legszívesebben kimondanám, hogy a felfedezők ideje réges rég lejárt, de nem akarok veszekedni Babsszal, különösen nem egy ígéretes kirándulás legelején. Mindenképpen eljutunk egy helyre, olyan még nem volt, hogy ne lettünk volna valahol. Ez a gondolat és az andalító dal a lejátszóból álomba ringat, mire a kiválasztott út járhatatlanná válik, már éberen szundítok, és egy vadító mosolyú pasiról álmodozok. Miközben az álmom egyre izgalmasabbá válik, az út ezzel fordított arányban romlik. Babs optimista arckifejezése percről percre válik gondterheltté. Ha ébren lettem volna, biztosan rábírom, hogy forduljunk vissza, és ezt ő is tudja, ahogy azzal is tisztában van, hogy fogok rá nézni, amint felébredek. Sok millió nővel egyetemben meg van győződve arról, hogy iránytű van a fejében. Eleinte hitte, aztán csak remélte, hogy hamarosan Vancouverben leszünk, egyébként nem is lenne elég hely megfordulni.
Percek múlva egy újabb elágazáshoz érünk, de továbbmegy. A jobb oldali útra fordul rá, ez ugyanis széles és aszfaltozott, balra meg kavicsos út van, keskeny és kanyargós, a közepén fűcsomók nőnek. - Egy ilyen út egyszerűen nem érhet véget – gondolja magában. Hát persze hogy beleveszünk a vadonba! Az első lejtő után csak egy sáv marad, végül egy félig benőtt ösvényen találjuk magunkat. A hirtelen rázkódás megugrasztja a zenét, és felébreszt. A CD úgy repül ki, mint a győzelmi zászló. - Babs… - Ne mondj semmit! – tiltakozik – Mindjárt visszaérünk az aszfaltra. NEM TÉVEDTÜNK EL!!! |
| 2007-03-11 16:26.35 |
| Másnap szomorú a búcsú, de tovább kell mennünk. Máris kezdődnek a bajok, alig pár mérföld után egy elágazás következik. Mind a kettő út egyformán megfelelőnek látszik.
- Hogy az a… - sziszeg Babs, és leáll egy kicsit, hogy megnézze a térkép jelöléseit – Ez itt nincs is rajta. - Mondjak valamit? – mosolygok magamban. - Valami gond van? Mondd csak, ne kímélj! - Addig kellene visszafordulni, amíg nem késő, ez az én legnagyobb bajom. - Ezt viccnek szántad? – néz rám kérdőn barátnőm. - Egyáltalán nem. Évek óta barátnők vagyunk, és túl jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, biztosan tovább fog menni. Ha arról van szó, hogy mennyire kemény csaj, akkor nem tágít. - Ez az, megvan. A bal oldali út lesz az, mert a másik egy idő után elkanyarodik dél felé. Talán csak egy ösvény. - És mégis mióta kétsávos egy ösvény? |
| 2007-03-11 16:24.49 |
| Hogyan is felejthetném el azt a fantasztikus hetet! Igazán ott voltunk mi öten, a teljesen hétköznapi lányok három igazi szívtipró társaságában, és veszettül jól éreztük magunkat! Azóta sokminden megváltozott, talán már nem az elsődleges helyet foglalják el az életemben, és beláttam, hogy ők sztárok, nem lehet tartósan közük a magunkfajta egyszerű emberekhez.
Közben kisebb-nagyobb kitérők után végre elérjük az első huzamosabb megállónkat, a Fort Minort. Elég forgalmas hely, annál is inkább, mert itt található a közelben egy információs iroda turistáknak. Itt töltjük a nap hátralévő részét, az erőd után megnézzük a többi nevezetességet. Csak reggel indulunk tovább, és meglepően egyszerűen eljutunk a Fort Archdale-ig. Egyszerűen csodálatos látványban van részünk. Úgy döntünk, hogy itt is eltöltünk egy napot, és egy kempingben szállunk meg. Megismerkedünk egy kanadai társasággal, és egész jól elszórakozunk velük: túrázunk a környéken, este bográcsozunk, persze elmaradhatatlan az éneklés a tábortűz mellett. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu