 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Az elektromos ködben - Film Mánia, 10:20 |
| Csúcshatás - AMC, 10:20 |
| A szél fiai - RTL Három, 10:50 |
| Elcserélt életek - Cinemax2, 11:02 |
| Leharcolt oroszlánok - RTL, 11:10 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Eszenyi Enikő (64) |
| Amanda Peet (53) |
| Marc Blucas (53) |
| Joanna Scanlan (64) |
| Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Schmitt Pál - Vélemények |
| Mr. Monk utolsó esete: A Monk-film - Vélemények |
| Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
| 2022-es választás |
| Donald Trump - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Karácsonyi utazás   |
| Frank Grillo |
Byrnes hozzászólásai
Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?
| 2007-03-15 14:30.07 |
| Pár nap múlva Shanon kitörő örömmel indult Jensenhez, hogy elhozza tőle a macskát. Nem mintha a karnevál nem tetszett volna neki, de a helyi fickók tolakodó magatartásáért nem volt oda. Most meg majd Jensen Ackles udvarlása várja, ami persze klasszisokkal különbözik a kisvárosi vagány pasik gyülekezetétől, mégis lényegében ugyanarra megy ki a játék. A férfi már a telefonban éreztette, hogy előre örül a találkozásnak, és sok mindent remél, és itt az ajtóban ugyanez látszott a csillogó zöld szemekben.
Eddie a szőnyegen lustálkodott, és épp csak egyet nyávogott a gazdi üdvözléseképpen, majd tovább hempergett. Shanon fel akarta fogni, de a cica kapálózni kezdett, és éles körmeivel kapaszkodott a drága perzsaszőnyegbe. - Mit csinálsz, te kópé? - kérdezte a lány mérgesen. - Azért teszi, mert ragaszkodik hozzám – válaszolt Jensen elégedetten. - Csak a kaját szereti, amivel úgy látszik bőségesen elkényeztetted. - Mindössze szántam rá egy kis időt, és foglalkoztam vele. - És maradt időd a hölgyvendégeidre is? – csipkelődött Shanon. A férfi arcán egy elnyomott vigyor futott át. - Csak nem féltékeny vagy? - Nem. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mikor rendelsz újabb vörös rózsákat, és arra, hogy végre békén hagysz-e engem? - Majd ha megkaptam, amit akarok… Egészen közel lépett, és az ajkai hol szenvedélyesen követelőzők voltak, hol meg gyengéden becézgetők. Az érzékek ilyen vad kitörésére Shanon nem számított, mint amit Jensen váltott ki belőle. Szédítő ügyességgel tépte le a férfiról az inget, és amikor Jensen ajkai immár lefelé kezdtek vándorolni a testén, beletúrt a hajába, és vezetni kezdte őt, amerre csak jól esett. Már nem volt elég a gyönyörteljes, ámde tétlen szerep, ujjaival bejárta a férfi minden érzékeny pontját. A nadrág cipzárja meglepően könnyen engedelmeskedett. |
| 2007-03-15 14:29.33 |
| Ivy kisétált a ház mögötti füves részre, és kihasználta a helyzetet, hogy a sötétben nem láthatja meg senki. Levette a szandálját, térdig felhajtotta a nadrágját, és a kócosra cibált hajába egy fehér jázmint tűzött. Elégedett mosollyal lefeküdt a fűbe, és csak bámulta a csillagokat. Olyan végtelen nyugalmat érzett így, olyan békét és elégedettséget, hogy lehunyt szemmel élvezte a tücskök ciripelését. Valami nagyon lágy cirógatást érzett az arcán, és finom illat terjengett a levegőben. Kinyitotta a szemét: egy rózsa szirmai voltak. A virág egy kézben folytatódott, és a kéz egy fiúhoz tartozott. A teljes sötétben nem látta, hogy ki az, de amikor meghallotta a köszönést, azonnal felismerte benne Jaredet. A lány kezébe csúsztatta a rózsát, és odafeküdt mellé. Nem beszéltek, ezek túl meghitt percek voltak ahhoz, csak figyelték a csillagok milliárdjait.
A karnevál fantasztikusan sikerült, a kocsik a legpompázatosabb virágokkal voltak feldíszítve. Shanon és Ivy nem győzték kapkodni a fejüket, hiszen mindent alaposan meg akartak szemlélni. Élményekkel telve és rengeteg fényképpel tértek vissza a házba, és olyan fáradtak voltak, hogy erőtlenül rogytak le a nappaliban a kanapéra. Egy fél óráig ücsörögtek, mire végre Ivy rászánta magát, hogy felmenjen a szobába. Egy csomag várta az ágyon, és amikor kibontotta, leesett az álla. Egy varázslatos rózsa volt a dobozban, halványkék üvegből. A lemenő nap rávetette utolsó sugarait, és ezernyi fénycsóva csillant meg rajta. Egy kártya is volt mellékelve, a szöveg magáért beszélt. „ A legkülönlegesebb lánynak…” – olvasta Ivy. Elmosolyodott. Valahogy nem lepődött meg, ilyennek képzelte a fiút. Az este még sokáig gondolkodott, és álmodott is róla, de nem várt folytatást. |
| 2007-03-15 14:23.48 |
| Jó volt egy kicsit kiszabadulni a nagyváros zajos forgatagából, és beleveszni a vidéki élet nyugodt csendjébe. Bár most a szokásosnál többen jöttek a karneválra, azért még a közlekedés is más volt, mint Los Angeles utcáin.
Este összegyűlt a család, és Ivy is szinte családtagnak számított ilyenkor. Jól érezte magát a sok gyerek között, hiszen szerette a kis lurkókat, és itt senkinek sem tűnt fel, amikor egy kicsit visszafiatalodott. Ez persze abban nyilvánult meg, hogy lelkesen bújócskázott, fogócskázott és autózott a fiúkkal, és babázott a lányokkal. Amikor a fiú meglátta őt, szíven ütötte a dolog. Soha nem ismert még ilyen csillogó szemű, eleven, ártatlan tekintetű lányt. Ahogy énekelt és tapsolt a kicsikkel, ahogy csúszott-mászott velük a szőnyegen, miközben az arca kipirult a nagy játékban, nem tudta levenni róla a szemét. - Jared Padalecki, te hol jársz, ha szabad kérdeznem? – szólt rá immár harmadszor Sandy. - Ne haragudj szívem, csak elgondolkodtam. Jonathan bácsi lépett oda hozzájuk. - Gyertek gyerekek, itt az ideje bemutatnom titeket a családomnak! – mondta mosolyogva. Vacsora előtt a nappaliba mentek beszélgetni, ez volt a legjobb alkalom. - Most hogy így együtt vagyunk – kezdte Jonathan bácsi hangosan, hogy felhívja mindenki figyelmét – bemutatom nektek a vendégeinket. Az új üzlettársam, Mr. Padalecki, a felesége, és a gyerekek, Jeff, Jared és Megan. A kis hölgy pedig Jared menyasszonya, Sandra. Mindenki barátságosan fogadta őket. Shanonnak leesett az álla, hiszen most jött rá, miért tűnt ismerősnek Jared arca: egy sorozatban szerepel Jensennel. Hogy micsoda véletlenek vannak! Rögtön meg is ragadta az alkalmat az ismerkedésre, és Jared elég nyílt, barátkozó típusnak bizonyult. Sandy viszont nem volt túl beszédes, fensőbbséges tekintettel nézett mindenkire. Ivy rögtön beállt a gyerekek közé játszani. A felnőttek jót szórakoztak a lányon, még a feje tetején is kicsik mászkáltak, és meglehetősen vicces látványt nyújtott. Egy pár óra múlva azonban már agyon nyúzták, és olyan melege lett, hogy ki kellett mennie az udvarra levegőzni. Senki sem vette észre, amikor csendben kiosont az ajtón, illetve majdnem senki. Jared óvatosan követte a lányt, ami a kavicsos talajon nem is volt olyan egyszerű. Hajtotta valami megmagyarázhatatlan érzés, ami nem hagyta nyugodni, és amitől egész este úgy el volt varázsolva. |
| 2007-03-15 14:23.19 |
| Shanon felsóhajtott.
- Jól van, elmagyarázom még egyszer. Először is jól csukd be az összes helység ajtaját a lakásban, amiben vízcsap van. Mindig bőségesen meg kell etetni, akkor ellustul, és nincs ereje rosszalkodni. Ja, és minden nap el kell vinni sétálni, de csak egy fél órára, mert ha tovább maradtok, akkor cipelheted hazafelé. Emlékeztetlek, hogy igencsak nehéz. - Hát, elég jól táplált, az biztos. - Ő csak egy aranyos házicica, és néha bizony torkoskodik, ezért is szeretem annyira. - Én is szívesen nassolok – váltott szelídebbre Jensen arca – Akkor én is olyan szeretnivaló vagyok, nem? - Én… nem tudom. Jensen magához húzta a lányt. Shanon tiltakozni akart, és megkapaszkodott volna valamiben, de nem volt kéznél semmi. A legközelebb a férfi ajka volt, ami továbbra is vészesen közeledett. A lánynak elállt a lélegzete a csóktól. Teljesen elgyengült, és átkarolta Jensen nyakát, ujjai a férfi haját borzolták. Furcsa izgalom járta át minden porcikáját, amikor Jensen lágyan becézgetni kezdte a nyakát. - Akkor nálad lehet a macskám? – kérdezte elhaló hangon. - Rendben. De fizetségképpen ennél a csóknál sokkal többet kérek. - Megegyeztünk. Ivy köhögött mögöttük, úgyhogy Jensen eloldalgott. Shanon nehéz szívvel ült be az autóba. A csodálatos díszek már az előző napokban jelezték a felvonulás útját, és a két lány is megcsodálta őket, ahogy a kocsival bekanyarodtak a városba. Két óra unalmas zötykölődés után végre megérkeztek, és egy parkolóban kicsit kinyújtóztatták a zsibbadt tagjaikat. Szerencsére egy kedves barátnőjükre rábízhatták a boltot, hiszen máskor is besegített már. |
| 2007-03-15 14:22.35 |
| Jensen veszélyesen átölelte a lányt. Shanon összerezzent, és hogy leplezze zavarát, vidám csevegésbe kezdett.
- Hát, az a helyzet, hogy szörnyen csintalan egy állat. Ráadásul szereti a vizet, és folyton beleugrál a mosdóba, a kádba, meg a lavórokba. Mindent megrágcsál, és szereti eltüntetni a tárgyakat a lakásból. - Ja – mondta a férfi olyan hangon, mintha már tapasztalta volna a jelenséget – Volt részem a csínyeiben. Csak azt szeretném tudni, hogy lehet távol tartani a víztől. - Igazából sehogy, talán csak sok kajával. Ha jóllakik, mindig elalszik, és akkor egy ideig nyugtod van tőle. - Szeretném visszaadni Eddie-t – bökte ki a férfi. - Na de Jensen! Én megbíztam benned, és azt gondoltam, nálad lehet, amíg meg nem jövök. Most miért változtattál ezen? - Na figyelj ide, kislány! Vedd vissza a macskádat, és a továbbiakban ne próbálj meg szórakozni velem! Shanon még mindig a férfi karjában volt, úgyhogy csupán az arcával próbálta kifejezni csalódottságát. - Jensen, ne hagyj cserben, kérlek! Füstbe menne a szabadságom, és akkor nagyon szomorú lennék. - A szüleim jönnek ma délután, és az anyám utálja a cicákat. Nem maradhat nálam, értsd meg! A lány csábító arckifejezése energikus kitörésbe váltott át. - Te vitted el saját kezűleg, úgyhogy mostmár viseld a következményeket! És ha egy hét múlva nem kapom vissza épségben, rád uszítom az összes megcsalt és kidobott barátnődet. - De szívem! – vágott kétségbeesett arcot Jensen – Ne tedd ezt velem! Eddie a sírba visz, és én szeretnék még élni pár évtizedet. |
| 2007-03-15 14:19.37 |
| Shanon fontolgatta az ajánlatot. Végül is nem volt rossz ötlet, hiszen úgysem szeretik a nagynénjéék Eddie jelenlétét, és eddig minden évben náluk szálltak meg, most sem fognak szállodába menni emiatt. Tavaly például a macska leverte az egyik legértékesebb porcelán vázájukat, megkergette a papagájt, és felzabálta az ünnepi sütemény tetemes részét. Idén legalább jó helyen lesz, és senkinek sem fog az agyára menni, kivéve persze Jensent.
Mint kislány korukban, úgy kacagtak a készülőben levő csínyen, amikor Shanon megírta a levelet. Jensennek valószínűleg fel fog menni a vérnyomása, ha ezt megkapja. A karnevál kellemesen langyos idővel érkezett el, bár reggel még esett egy kicsit az eső, de később kisütött a nap. Shanon és Ivy bőszen pakoltak a kocsiba. - Bent hagytam a táskám, mindjárt jövök – kurjantotta Ivy. Shanon elmélyülten folytatta tevékenységét, amikor ismerős hang szólította meg. - Jó napot kívánok a gyönyörű hölgynek! A hang hideg zuhanyként érte a lányt. - Á, Jensen… Csak rápillantott, és máris remegni kezdett a lába. Mi a fenének kell neki ilyen jóképűnek lennie? Nyelt egyet, és felöltötte magára a „miben segíthetek?”-mosolyát. - Már éppen indulni készültünk, sajnos sietnem kell. Sajnálom, hogy nem tudlak meghívni egy kávéra. - Én is. Azt hittem, hogy válthatunk pár szót Eddie-ről. Odabújt Jensen mellkasához. - Annyira hálás vagyok, hogy vigyázol rá, amíg nem leszek itthon! Nem szereti az utazást, és a nagynénémék nincsenek oda érte. |
| 2007-03-15 14:18.00 |
| - Mit csináltál? – kérdezte hitetlenkedve Ivy – Tényleg kitakaríttattad a lakásodat Jensen Acklesszell?
Akkorát kacagott, hogy zengett az egész szoba. - Ez az év vicce! Jensen, mint takarító! Kár, hogy nem lehettem ott. Megtörölte a nevetéstől könnyes szemeit, és leült a fotelba. - Te jó ég Shanon, ezt hogy találtad ki? - Tudod, folyton azt hangoztatta, hogy teljesíti minden kívánságomat, és most végre volt alkalmam szaván fogni – vigyorgott egyet, de aztán komoly lett az arca – Vissza kell szereznem Eddie-t, annyira hiányzik! Ivy tudta, hogy barátnője mennyire kedveli azt a macskát. Az, hogy Jensen elvitte a cicát, egy olyan aljas gaztett volt, amire csak az ilyen Ackles félék képesek. - Talán jól helyben hagyja a lakását. Hiszen tudod milyen Eddie! - Az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolga vele. Az a kis rosszcsont állandóan csinál valami huncutságot, például a minap kinyitotta a vízcsapot. - Mit írt arra a cédulára Jensen? - Azt, hogy Eddie-ért személyesen menjek el, és majd megegyezünk a költségekről. Amilyen szerencsém van, a takarítást is fel fogja számolni. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben! – morgott Shanon. - De szorgalmas volt, nem? Végül is csillogó-villogóra pucolta a lakást – enyhítette a helyzetet Ivy. Shanonnak igazat kellett adnia. Bár, ezzel a macskarablással a férfi vezetett, és a lány azon gondolkodott, hogyan kerülhetné el a találkozást Jensennel. - Figyelj csak! – csillant fel Ivy szeme – Két nap múlva úgyis megyünk a virágkiállításra, és írhatnál Jensennek egy levelet köszönetképpen, hogy gondoskodik Eddie-ről. Egy hét múlva majd jelentkezel érte. - Na persze, ki tudja, mit csinálna szegény jószággal! - Biztos nem enné meg. Egyébként meg legalább nem kell cipelnünk a macskát, és megszívathatjuk Jensent, hogy hét napig etetheti azt a kis éhenkórászt. |
| 2007-03-15 14:16.11 |
| Az idillt a csengő hangja zavarta meg, és Shanon olyan idegesen indult az ajtó felé, hogy majdnem felbukott az elégedetten majszoló macskában. Levette a fogasról a kabátját, felkapta a táskáját, és széles mosollyal fogadta a férfit.
- Jensen, hát végre megérkeztél! - Igen, itt vagyok személyesen. Ahogy ígértem, teljesítem a kívánságaidat. - Milyen kedves tőled! – lépett arrébb Shanon, és elfogadta a varázslatosan szép rózsacsokrot, amit Jensen hozott. Aztán mégis visszanyomta a férfi kezébe. - Ott a váza a polcon – gombolta be a kabátját – A takarításhoz szükséges eszközöket kitettem a nappaliba. Eddie szeret sétálni, de csak fél órára kell levinni, elég, ha végigmentek a szomszédos utcán. Megfogta a kilincset, és elindult kifelé. - Oltári rendes tőled, hogy ennyire akarsz nekem segíteni. Így végre el tudok menni egy kicsit vásárolni, meg a fodrászhoz. Tényleg nagyon köszönöm! Még küldött egy mosolyt a sóbálvánnyá vált Jensennek, aztán lerohant a lépcsőn. Az utolsó foknál visszafordult. - Majd’ elfelejtettem, hogy hagytam egy cédulát a konyhaszekrényen a legsürgősebb házimunkákról – mondta a megnyúlt arcú férfinak – Ha mindenképpen jótündérke akarsz lenni, még kivasalhatnád azt a három pólót, ami a szék karfáján van a hálóban, de ez nem égetően szükséges. Jó legyél! Szia! A kapu becsukódott, és Jensent csend vette körül. A macska közben belemászott a kandallóba, és a kormos tappancsával nyomokat hagyott mindenütt a fehér bútorokon, és a padlószőnyegen. Ez volt az utolsó csapás a férfi számára. |
| 2007-03-15 14:13.46 |
| Shanon ringó csípővel sétált ki a pult mögül, és odadörgölőzött Jensen mellkasához.
- Ezer meg ezer… - suttogta olyan csábítóan, hogy a férfinak elállt a lélegzete – Felkészültél az igényeim teljesítésére? Enyhén kárörvendve látta, hogy Jensen szemében felcsillan a hódítás lehetősége. Alig tudott elfojtani egy feltörő kacajt. Könnyebb volt, mint hitte, a férfi simán belesétált a csapdába. A hatás kedvéért átkarolta a nyakát, és mélyen belenézett azokba a ragyogó szemekbe, amelyek most vágyról árulkodtak. - Ha igazán boldoggá akarsz tenni – ajkával játszadozni kezdett Jensen nyakán – akkor gyere el ma este hozzám. Gyorsan kibontakozott az ölelésből, és visszament a helyére, mielőtt még a férfi megfeledkezik magáról, és örömujjongásban tör ki. - Akkor ma este, Mr. Ackles. Viszontlátásra! Shanonnak zárásig nem maradt egy perce sem, hogy gondoljon a találkára. A vevők egymás után jöttek, és Ivyval már ebédelni sem tudtak elmenni. Amikor hazaért, már csak az izgalom tartotta ébren, amivel Jensent várta. Egy könnyed ruhát vett fel, ami egyszerű anyagú volt ugyan, de meglehetősen merész. Gyorsan készülődött: előszedte a porszívót, a söprűt, és a porrongyot. Még kikapott a szekrényből némi eleséget kedvenc cicája, Eddie számára, mire az dorombolni kezdett. - Nem lehet kicsim, ebben a ruhában nem foghatlak fel. |
| 2007-03-15 14:12.07 |
| A bosszút hamarabb végre tudta hajtani, mint azt gondolta. Két nap múlva Jensen ott állt a pultnál, frissen és fiatalosan, a szokásos „zuhanj a karjaimba”-mosolyával. Shanon nem számított rá, úgyhogy alaposan meglepődött.
- Ööööö… vörös rózsa legyen? – kérdezte meglehetősen zavarban. - Nem, Shanon. Csak beszélni akarok veled – fogta meg a lány kezét – Sajnos a vacsora után el kellett utaznom, úgyhogy nem tudtalak megkeresni. Akkor reggel úgy eltűntél, és én nem értem miért. - Hát, nem lett volna okom rá, hogy bármit is mondjak. Biztos nem tett jót a kivívott helyzetednek, hogy egy hölgyvendéged vacsora után elaludt. A férfi kigombolta a kabátját, az a nyers színű pulóver volt rajta, ami egészen kiemelte a szeme gyönyörű színét. Shanon érezte, hogy elveszett. - Csak fáradt voltál, és nagyon kimerült. Túl sokat dolgozol, és ezért én szeretnélek egy kicsit kényeztetni. - Mondd, miért játszod nekem a jó tündért? – hajolt egészen közel a lány. - Csak örömöt akarok neked okozni, és talán én is jól fogom magam érezni közben. Nos, van valami kívánságod? |
| 2007-03-15 14:09.57 |
| Jensen Ackles pontosan tudta, hogy szemét dolog volt holmi virágrendeléssel magához csalogatnia a lányt, és aztán kihasználva a védtelenségét megpróbálni elcsábítani. Mégis biztos volt benne, hogy eltölthet majd egy izgató éjszakát a „jégcsap kisasszonnyal”, ahogy Mr. Kinley nevezte.
Richard Kinley látta, amint Shanon reggel kilép Jensen lakásából. Nem tudta felfogni, miért rajongja körül minden csinos nő ezt az egoista szoknyavadászt. - Hol van most Jensen? – kérdezte Shanon dühösen Ivytól. - Úgy tudom, épp Vancouverbe utazott. De a hétvégre hazajön, hogy hazai terepen élvezhesse a hódítás örömeit. Mit tervezel? Ugye skótkockásra csikargatod a helyes kis pofiját? Shanon nevetett, de olyan ördögi kacajjal, hogy ha ezt Jensen Ackles hallotta volna, soha nem jön vissza. - Nem hagyom, hogy szórakozzon velem. Azt is meg fogja bánni, hogy erre a világra született! A lány nem tartozott azok közé, akik hangos sírással mutatják ki szenvedésüket, de Ivy úgy vélte, ezúttal jobb lenne, ha inkább dührohamot kapna. Még a repkedő tárgyak is jobbak lennének ennél az elfojtott indulatnál. A titkolt keserűség sokkal mélyebb és tovább is tart. - Ha Jensen visszatolja a képét Los Angelesbe, valószínűleg betér majd hozzánk – gondolkodott Shanon – Nem hiszem, hogy kibírja egy-két pásztoróra nélkül, úgyhogy rendelni fog vörös rózsákat. És én meg fogom mutatni neki, hogy velem nem lehet kicseszni! Ivy ámulva figyelte barátnőjét, ahogy este a kedvenc pubjukban rendelt egy dupla whiskeyt.. - Vesszen Jensen Ackles! – morogta magában, és fenékig kiitta a poharat. |
| 2007-03-15 14:09.14 |
| Ejnye! |
| 2007-03-15 14:08.55 |
| Csak zuhanyozni ugrott haza, és már sietett is az üzletbe. A Magic Flowersben mindig bőven volt munka, de a május volt a legtébolyultabb időszak. Ilyenkor egy barátnőjük is besegített a lányoknak, hogy bírják az özönlő vásárlókat. Ezen a napon is volt mit csinálni, így csak ebédidőben tudtak valamicskét beszélgetni Ivyval.
- Te kis svihák! – nevetett Ivy – Ki vele, mi történt a vacsora és az elalvás között! Amikor Shanon elmesélte az estét, nem akart hinni a fülének. Lehetetlennek tartotta, hogy drága barátnője kihagyjon egy ilyen alkalmat. - Csak azért akarom tudni biztosan, mert Mr. Kinley, az a dúsgazdag üzletember a szomszédodból már ma délelőtt azzal állított be, hogy mekkorát csalódott benned. Azt hitte, hogy te egy tisztességes lány vagy, de szerinte bebizonyosodott az ellenkezője. Nem fogta fel igazán, mit is jelentenek Ivy szavai. Ma még nem találkozott Jensennel, és dühítette, hogy a férfi nem jelentkezik. Biztos nem tulajdonított nagy jelentősséget az előző estének, ezt akarja most kifejezni. - De miért csalódott bennem Mr. Kinley? Hiszen nem is tudhat a tegnap estéről – tért vissza a valóságba Shanon. - Épp ezt próbálom elmagyarázni. Vele reggeliztem a sarki büfében, és azt mondta, hogy ő azt gondolta, te egy különlegesen megközelíthetetlen lány vagy. Ezt a gondolatát megosztotta már Jensennel is, és a rózsalovag a fejébe vette, hogy ő lesz a befutó. Így jött a vacsorameghívás ötlete. Meg akarta mutatni, hogy ő a legdögösebb pasas a városban, és neki nem lehet ellenállni. Főleg ha sikerül felcsalogatnia téged a lakásába. - Fel is mentem, de nem történt közöttünk semmi… illetve majdnem semmi. - Hmmm? – kíváncsiskodott Ivy. - Na jó, egyetlen csók volt, de aztán lenyugodtak a kedélyek. - Ahogy hallottam, Jensen másra számított. - Hát, lehet. Biztos dühös, mert képtelen elviselni a vereséget – vonta meg a vállát Shanon. - Még nem hallottál mindent – fordult felé barátnője – Az a disznó azzal hencegett, hogy bármit megtehetett volna veled, de nem akart mindent egyszerre. Ezért már készül egy újabb alkalomra. Részletesen elmesélt mindent, amit reggeli közben hallott, és amitől Shanon úgy érezte, padlóra került. |
| 2007-03-15 14:07.09 |
| Megtört a pillanat varázsa, ami nem is volt baj. Kénytelen volt belátni, hogy nem tud uralkodni magán a férfi közelségében, és homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit az esze diktál.
Villa után nyúlt, és lassan enni kezdett, hogy elterelje a gondolatait. Igazán finom volt minden, nem is gondolta volna, hogy a csábítás kedvéért Jensen még főzésre is vetemedik. Kellemesen eltársalgott a férfival, és csak későn jutott el a tudatáig, hogy közben túl sok magán jellegű dolgot árult el saját magáról. A cappuccinot a nappaliban fogyasztották el. A padlótól plafonig érő ablakokon át varázslatos kilátás nyílt az egész környékre, és a kivilágított házakra. Ahogy Shanon leült a kényelmes ülőgarnitúrára, a lába szinte belesüppedt a puha szőnyegbe. A berendezés igazán kifinomult ízlésre vallott, és a hatalmas polcokon meglepően sok könyv volt. A férfi eloltotta a villanyt, és felkapcsolta a sejtelmes fényű állólámpát. Shanon egy pár percre pánikba esett, de amikor Jensen illedelmes távolságban állt meg tőle, megnyugodott. Aztán a férfi odasétált az ablakhoz. Olyan volt a mozgása, mint egy ragadozóé, olyan lágy, mégis erőteljes. Egy vadítóan érzéki párduc, veszélyesen csillogó szemekkel és csodálatos testtel. Értelmetlen lett volna menekülni előle, főképp hogy Shanon ebben a pillanatban nem volt megfelelő edzésben a futáshoz. Egészen ellazult együltő helyében, és szép lassan leragadt a szeme. Arra ébredt, hogy teljesen elzsibbadtak a tagjai. Halálra rémült, amikor kinyitotta a szemét, ugyanis nemcsak egyszerűen elaludt, de végig is szunyókálta az egész éjszakát. Már világos volt, a nap hétágra sütött, ami eszébe juttatta, hogy a virágos teherautó ötre megy az üzlethez. Hát, erről már lekésett. Csak remélni merte, hogy Ivy időben ott volt. Te jó ég, vajon hol van Jensen? Nagy valószínűséggel ez volt az első eset, hogy egy nő elaludt nála. Talán nem csorbított a büszkeségén, de ha mégis, hát ráfér. Nem akarta felébreszteni, meg egyébként sem szerette volna ágyban látni, nehogy még rátörjön egy hirtelen roham, és mellé bújjon, úgyhogy búcsú nélkül surrant ki a lakásból. |
| 2007-03-15 14:05.38 |
| Ebben a pillanatban tért vissza a férfi két pohárral a kezében.
- Elszundított? – kérdezte kedvesen. A lány kinyitotta a szemét, és elcsodálkozott saját magán. Hogy aludhatott el egy széken ülve, egy vadidegen alak lakásában? Egy kicsit túl sokat dolgozhatott, másképp biztos nem fordul elő ilyesmi. - Elnézést! – kért bocsánatot megszeppenve. - Nem tesz semmit – mosolygott elbűvölően Jensen – Nem sokat pihenhetett mostanában. Így aztán természetes, hogy ha kényelembe helyezi magát, akkor azonnal leragadnak a szemei. A férfi leült mellé, és átkarolta a vállát. Shanon legszívesebben megint próbált volna vigyázni az érzéseire, de a gyengéd ujjak végigsimították lazán leomló haját. Amíg erőt gyűjtött, véletlenül hátrahajtotta a fejét, felkínálva ezzel magát a férfinak, aki egy lágy csókot adott a lehunyt szemére. Nem tudott tiltakozni, megadta magát, amikor Jensen immár szenvedélyesen fedezte fel az ajkai ívét. Kész bűnbeesés volt az érzés, de ha a kénköves pokolban fogja végezni emiatt, akkor is jólesett ez a becézgetés. - Jobb lesz, ha nem fárasztalak el vacsora előtt – tért át teljesen természetesen tegeződésre a férfi. - Hát, ha nem akarod, hogy arccal bukjak a salátába, akkor jobb, ha most rögtön nekilátunk – nevetett Shanon. |
| 2007-03-15 14:04.26 |
| Shanon úgy megdöbbent, hogy még levegőt is elfelejtett venni. Kihasználva a bizonytalanságát, a férfi az ajkához emelte a kezét, és gyengéd csókot lehelt rá.
- Nem foglalna mégis helyet, és kipróbálná a konyhaművészetemet? - Inkább hazamennék. Jensen úgy tett, mintha meg sem hallaná. Odavezette az asztalhoz, és leültette. Olyan egyéniség és különleges varázs sugárzott a férfiból, hogy képtelen volt otthagyni, pedig szeretett volna már otthon lenni. A konyhából finom illatok terjengtek, és a lány nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá. - Csak nem saját kezűleg főz? A férfi felnevetett, és most történt meg először, hogy nem tűnt annak a megrögzött machonak, amilyen általában volt, hanem egészen normális, hétköznapi embernek nézett ki. Így valahogy szimpatikusabb volt. - Annyira nehéz rólam elképzelni, hogy konyítok némiképp a főzéshez? – kérdezte jókedvűen – Pedig látványra egész jól mutat a menü. Nos hát, még mindig haza akar menni az üres lakásába, és összedobni egy szendvicset? Shanon nagyot sóhajtott. - Rendben, maradok. De ha rántotta lesz a vacsora, vagy pirítós lekvárral, akkor a következő rózsacsokorban töviseket is hagyok! - Ami azt illeti, el tudnám képzelni – váltott komolyra hirtelen Jensen arca – De azt hiszem, a jövőben nem küldök több vörös rózsát. A rózsakorszaknak mostmár vége. A férfi felállt, és egy italt töltött a bárszekrénynél, így Shanon letett arról a szándékáról, hogy megkérdezze, mit jelentsen ez az előbbi kijelentés. Elgondolkodva ült a széken. Ez volt eddig a legfurcsább vacsorameghívás életében, de a legizgalmasabb is. Jensen Ackles a város egyik legjóképűbb és leghíresebb férfija, lányok milliói bálványozzák az egész világon, nincs is olyan hét, hogy ne írnának róla az újságok. Hát akkor miért ez a meghívás? Shanon elhatározta, hogy kipróbálja azt a taktikát, amit barátnője ajánlott: megtáncoltatja ezt a beképzelt alakot. Tudta azonban, hogy mindeközben vigyáznia kell az érzéseire. Ma este a férfi még nem sokat mutatott a vonzerejéből, mégis Shanon biztos volt benne, hogy ha Jensen belelendül, nincs olyan jégszív, ami ellenállhatna neki. |
| 2007-03-15 14:02.57 |
| - Én… - lépett hátrább Shanon ijedten – Igazán köszönöm az elismerést, de sajnos mennem kell. Viszontlátásra!
- Ne siessen annyira – fogta meg a karját a férfi. Shanon érezte, ahogy gyorsul a pulzusa, de ugyanakkor harag öntötte el. - Most azonnal eresszen el! A lány hangja hűvös volt és érzéketlen, ami váratlanul érte Jensent. - Nem akarok semmi rosszat. Csak a csodálatomat szerettem volna kifejezni. - Igazán köszönöm, de most már elengedhetne. Nem fogok elájulni és összeesni a dicséretétől. Egy mosoly bujkált a férfi arcán, mintha biztos volna a győzelmében. Hízelgő hangon folytatta, ami még jobban dühítette Shanont. - Azt el is hiszem. Egy céltudatos hölgynek tartom önt, aki mindig tudja, mit akar. - Igen, és ebben a pillanatban is tudom, hogy mit akarok tenni. Haza szeretnék menni, és pihenni egy jót. Meglehetősen nehéz napom volt. Ígyhát búcsút kell mondanom… - Látszik, hogy fáradt. De biztos vagyok benne, hogy senki sem várja otthon, aki vacsorát csináljon magának, és kényeztesse egész este – szakította félbe Jensen. - …akkor én indulok is – fejezte be Shanon, de nem tudott szabadulni, az erős kezek még mindig ott tartották. - Maradjon még! – szólt a férfi hangja még lágyabban, még ingerlőbben – Leülhetne itt nálam, és megengedhetné, hogy én kényeztessem egy kicsit. Már két éve szeretném ezt, és ma meg is teszem. Udvarias mozdulattal az asztal felé mutatott. Shanon egy darabig nem tudott szóhoz jutni meglepődésében, de aztán újra gyanakvó lett. Mit akarhat ez a pasas a tenyérbemászó viselkedésével? Talán meg akarja tréfálni, vagy próbára teszi az erkölcseit? Magára erőltetett egy halvány mosolyt. - Talán megfeledkezett a vendégéről? - Most ön az én vendégem… |
| 2007-03-15 14:01.38 |
| Shanon megállapította, hogy bármit is visel a férfi, mindenben szívdöglesztően néz ki. Egy pillanatig megbámulta őt, ahogy ott állt zsebre tett kézzel, a félig kigombolt ingével, ami alól kitűntek formásan domborodó izmai. Hogy tud ez az alak folyton úgy kinézni, mintha egy divatlapból lépett volna ki?
- Jó estét! Hoztam a virágot, amit megrendelt. Remélem meg lesz elégedve! - Csodás – felelte a férfi – Jöjjön csak be, és tegye fel ön az asztalra, ha megkérhetem! Én ügyetlen vagyok az ilyesmihez. Na már csak ez hiányzott! Shanon kiakadt, de nyugalmat erőltetett magára, hiszen a vevő kívánsága parancs. Méghogy egy nyomorult díszt ne tudjon elhelyezni! Morogva lépett be a lakásba, és az étkezőben elállt a lélegzete. A varázslatos mahagóniasztalon fehér damasztterítő ékeskedett, ünnepélyesen meg volt terítve, ahogy az egy ilyen helyen illik. Gyertya is volt feltéve, és már csak a csokor hiányzott az összképből. Ahogy a helyére rakta, hátrább lépett és gyönyörködött kicsit a műben. Áldotta magát, amiért vidám kék kompozíciót készített, ami remekül illett a terítékhez. - Nos, Mr. Ackles, tökéletes az összhatás. Szép estét, és viszontlátásra! – fordult meg a lány, és indult az ajtó felé. - Egy pillanatra még, kisasszony – hallotta a háta mögül. Visszanézett és kérdően tekintett a dekorációra. Úgy vélte, nem hiányzik semmi, minden rendben van. De akkor mit akar a férfi? Jensen észrevette a kérdő tekintetet, és mosolygott. - Igazán meg vagyok elégedve – mondta szelíden – De hát ezt úgyis tudja, hiszen nem vásárolnék maguknál, ha nem végeznének ilyen csodálatos munkát. Közelebb lépett, és Shanon érezni kezdte a finom, férfiasan markáns illatát. - Tudja, hogy egy mesterművet alkotott? Annyira közel állt, hogy a lány már kínosan érezte magát. Zavarba jött a férfi kisugárzásától, az egész lényétől. - Szinte egy csoda, amit véghez visz ezekből a virágokból. Te jó ég, ez elkezdett udvarolni! Hogy nem sül le a bőr a képéről! |
| 2007-03-15 14:00.15 |
| Shanon hangosan morgott, ahogy megpróbált a legiszonyúbb csúcsforgalomban eljutni a megadott címekre. Még be kellett ugornia egy szülinapra és egy évfordulóra, aztán jöhetett a munka, amitől borsódzott a háta. Daneel Harris nem volt túlzottan meglepve, amikor megkapta a csokrot, és egy halk köszönet után becsapta az ajtót. Jobb is volt így, mint ha hisztériázni kezdett volna, ahogy Shanon kinézte belőle. Már csak Jensen díszgaza volt hátra, hogy végre a fárasztó nap után hazatérhessen.
Amikor befordult a kocsival a Silver Streetre, elégedetten nézett szét, még mindig úgy sugárzott a jómód a környékről. Ezeknek a lakásoknak a tulajdonosai nemcsak a horribilis bérleti költséget tudták kifizetni, de emellett még fényűzően is éltek. Shanon a fejét csóválva gondolt Jensenre. Micsoda gazfickó! Épphogy elküldte a búcsúcsokrot valakinek, már rendeli is a következő áldozat meghódításához a gyomokat. A lánynak nem volt szimpatikus ez a viselkedés. A becsületes és egyenes Shanon számára már annak a gondolata is gusztustalan volt, hogy hányan engedték ezt a pasast az ágyukba. Nem tartotta magát túlzóan erkölcsösnek, de azért ha valakivel összeáll, annak ne legyen hadseregnyi múltja. A portás beengedte, hiszen jól ismerte már őt, nem először hozott ide virágot. Beszállt a liftbe, és meg sem állt a harmadik emeletig. Fáradt és kimerült volt, csak arra vágyott, hogy egy jó meleg zuhany után bedőlhessen az ágyába. Az ajtó előtt megigazította hajtincseit, amelyek rakoncátlanul dőltek mindenfelé. Bekopogott, Jensen nyitott ajtót. |
| 2007-03-15 13:59.21 |
| Jaj, bocsika, azt olvastam, hogy Ivy és Jensen. Azért írta a Nem, dehogy!-ot. |
| 2007-03-15 13:58.23 |
| Nem, dehogy! Csak várd ki a végét. |
| 2007-03-15 13:58.03 |
| Amikor megcsörrent a telefon, Ivy egy szál szegfűvel a szájában vette fel a kagylót.
- Hmmm – nyögött, aztán kiköpte a virágot – Itt a Magic Flowers szalon. Miben segíthetek? - Szükségem lenne egy asztali díszre. Önökre bízom, hogy miből készüljön, csak szép és ízléses legyen. Megkaphatnám úgy hét óra körül? - Persze – vigyorgott Ivy – Csak azt kellene megmondania, hogy kinek szállíthatjuk. Nagyon jól tudta, hogy ki van a vonalban, de nem akarta, hogy Jensen elbízza magát, és rájöjjön, hogy ő a kedvenc kuncsaft. - Jensen Ackles, Silver Street 167. Harmadik emelet, kettes ajtó – fűzte hozzá gondolatban Ivy. - Á uram, ön az? Természetesen meglesz a dísz, hétig eljuttatjuk. - Köszönöm. Viszlát! – hallotta a lány a kellemes férfihangot, ami különösen tetszett neki. Ahogy letette a kagylót, előszedte a raktárból a legfrissebb és legszebb virágokat. Gondosan válogatott, csak a tökéletes példányokat vette ki a vízből. - Ki volt az? – nézett be Shanon az ajtón. - A szoknyavadász. Van még egy megrendelése az orchideákon kívül. Estére kéri. Kiviszed? |
| 2007-03-15 13:56.36 |
| Már két éve vezette a két lány a virágboltot. Nagy szerencse volt, amikor egy barátjuk szólt, hogy Los Angeles legjobb negyedében van egy üres helység, és ők megvették, mielőtt bárki is lecsapott volna rá. A vételi díj nem kis összeg volt, de hamarosan tódultak a vevők, és megtérült a kiadásuk. Shanon és Ivy régóta ismerték egymást, egy iskolába jártak, és a virágkötő tanfolyamot is együtt végezték el. Később egy helyre jártak gyakorlatra. Szinte megváltás volt, amikor megnyitották a Magic Flowerst. A helységet Shanon ötletei alapján rendezték be, ami tökéletesre sikerült. Aki csak belépett ide, megállt egy percre, hogy megcsodálja a berendezést és a dekorációt.
Jensen Ackles az első vevőik közé tartozott. Shanon még emlékezett az első rendelésére is: vörös rózsákat vett egy egyszerű bárénekesnőnek. Azóta a hölgyek egyre híresebbek és előkelőbbek lettek, a csokrok meg mindinkább drágábbak. Jensen gyakran jött, a társasági és családi eseményekre is itt vásárolt. Az az ötlet, hogy egyszer neki küldjön virágot, már rég belefészkelte magát Ivy agyába. Sajnos hiába, ugyanis a férfi csak az aranyos kislányt látta benne, aki a csokrait köti, és Shanon remélte, hogy a barátnője egyszer belátja ezt. Ivy nem haragudott ezért, az ő vidám természetét nem zavarták meg ilyen dolgok. Ennek ellenére nem örült annak, hogy Shanon nem lát sok esélyt, pont most, amikor Jensen épp szakítani készül, és nincs konkurencia a láthatáron. Bár, ezt nem lehet előre látni egy ilyen férfinél. |
| 2007-03-15 13:56.07 |
| Van egy jó pontja, mert ő is netfüggő. |
| 2007-03-15 13:54.35 |
| Shanon egy kávét kezdett el készíteni, miközben rosszallóan gondolt a svihák szédítő mosolyára.
- Lehet, hogy kopik a pasas – élcelődött Ivy – Bár, ilyen teljesítmény mellett nem is csodálom. - Mit csinálnál, ha Jensen a te ajtódon kopogtatna a vörös rózsákkal? – kíváncsiskodott Shanon. - Hát, bevezetném az élet rejtelmeibe… - Nagy szegénységi bizonyítvány lenne, ha valamelyikünknek virágot küldene, nem? - Azért nem utasítanék vissza egy csokrot tőle. Főleg, ha egy szép ékszerrel vagy parfümmel is megdobna. Azért már azt is hagynám, hogy megcsókoljon. - Egy csók? Ilyen ajándékokért alighanem többet is meg kellene engedned. - Ne legyél már ilyen szemérmes! Gondolj csak a méregdrága ruhákra, az előkelő vacsorákra, meg arra a nagy csilli-villire! Mi mindent élhetnénk át, ha egyszer Jensen őkegyelme valamelyikünket alaposabban szemügyre venne! - Reménytelen – mondta komolyan Shanon – Már két éve nálunk vásárol, és még semmi másról nem beszélgettünk vele, csak az időjárásról, meg a napi hírekről. Miért éppen most tetszenénk meg neki? Amúgy meg nekem nem kell más levetett inge. Ő már végigment a fél városon, és olyan, mint egy használt autó, én fél árat se fizetnék érte. - Én azért tudnám élvezni, ha az orránál fogva vezethetném – vette elő a csészéket Ivy. - Egy olyan ember, mint Jensen nem hagyja, hogy játszadozzanak vele. Egy semmirekellő, átkozott szoknyavadász, akinek egyáltalán nincsenek erkölcsei. Ilyen egyszerű csajoknak, mint te vagy én be sem adná a derekát. Csak énekesnőkre, színésznőkre és egyéb sztárokra hajt. Elég, ha azt nézed, akinek az előbb csináltam a csokrát. Daneel Harris nem olyan kaliberű nő, amilyenek mi vagyunk. - Az biztos, ravasz egy bestia! - Na jó, térjünk vissza a dolgunkra! Te megcsinálod a többi rendelést, én meg megyek a kasszába és aztán házhoz szállítok. |
| 2007-03-15 13:53.11 |
| Még a végén ez a pasi kihozza belőletek az állatot. Tényleg jó fejnek tűnik, de nem kiabálom el... |
| 2007-03-15 13:51.46 |
| Az elején mindig tizenöt szál vörös rózsa, aztán később vadvirág csokor, és búcsúzásképpen fehér orchideák. Shanon mosolygott, amikor az utolsó szál harmatos virágot belekötötte a csokorba. Most volt az orchideás korszak, és hamarosan Jensen Ackles újra bevetésre indul, azaz veszélyt jelent minden nő számára tizennyolc és száz év között. A lány egy hetet sem adott a következő rendelésig, ami nem kérdéses, hogy vörös rózsa lesz.
- Tehát a nagymenő éppen a fehér időszakát éli – nevetett Ivy, amikor belépett a helységbe. Szemei huncutul fénylettek, amikor a varázslatos virágokra pillantott. Shanon épp most díszítette a csokrot apró gyöngyökkel. Teljesen feleslegesnek tűnt, hiszen azokat a nőket, akik kapják, úgyis csak az a kis csomagocska érdekli, ami mellékelten érkezik. Shanon már nem először készített ilyen csokrot, és végig kellett néznie hasonló jeleneteket. Most viszont úgy döntött, hogy eltűnik, még mielőtt az illető hölgy elolvassa a kártyát. Inkább lemond a borravalóról, minthogy lásson egy sírógörcsöt vagy egy dühkitörést, amit a szakító sorok okoznak. - Ez a Jensen sosem fog megváltozni – mondta Ivy – Vajon most mivel könnyíti meg a búcsúzást? Shanon mosolygott. - Ezúttal Chanellel – választotta ki a legízlésesebb szalagot – A vadvirágoknál karkötőt küldött, tehát a szakításhoz parfüm jár. A megrögzött szokásait nem váltogatja. - Csak a barátnőit. Vajon az idén elérte már a bűvös határt, vagy még alatta van? - Ha jól számolom, akkor addig van még pár rendelés – kalkulált Shanon. - A sors erősítse meg Mr. Ackles potenciáját, és vezesse őt gyakran a szemérmetlenség ösvényeire! - Jaj Ivy, olyan közönséges tudsz néha lenni! - Én nem vagyok közönséges, csak az érdekeinket képviselem. Egyébként szerinted mennyi idő fog eltelni a rózsákig? - Sacc per köb egy hét, aztán talál majd egy tyúkot, aki már a látványától is vízszintesbe dobja magát. |
| 2007-03-15 13:50.20 |
| Adahatom most is, ha gondoljátok, majd Shanon visszaolvas. |
| 2007-03-15 13:49.09 |
| Látom, Legisfalk lekötötte a háremikuszt. Majd jól megmondom a kobinak és a duhajnak, és lezárják a Laptop topikot... |
| 2007-03-15 13:47.03 |
| Nagyon beérem veletek! Csak tök jó, amikor sokan vagyunk. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu