 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| A csaló - Filmbox Family, 08:10 |
| Vissza a jövőbe - RTL, 08:15 |
| Egy régi karácsonyi hagyomány - Izaura TV, 09:00 |
| Mindörökké szerelem - HBO3, 09:15 |
| Egy bébiszitter naplója - Film Café, 09:40 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Eszenyi Enikő (64) |
| Amanda Peet (53) |
| Marc Blucas (53) |
| Joanna Scanlan (64) |
| Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Puskás Hungary   |
| Frank Grillo |
Byrnes hozzászólásai
Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?
| 2007-03-19 15:32.58 |
| A fiúk élvezték a két órás utat, végig énekeltek a kisbuszban. A dombokkal övezett kis falu éppen olyan volt, amilyennek megőriztem az emlékezetemben. A szívem össze-vissza kalimpált, amikor a vidéki ház kapujában álltunk, és amint megláttam a szüleimet, sírva borultam a nyakukba. Úgy ölelgettek, mintha soha többé nem akarnának elengedni.A bemutatkozás után a srácok és a csajok olyan vacsorát kaptak, hogy kétszer is repetáztak belőle. Bár a ház kicsi volt, de olyan ügyesen rendezkedtünk, hogy mindannyiunknak jutott hely éjszakára, nem kellett egy hotelbe mennünk, ahogy eredetileg terveztem. Nem akartam kényelmetlenséget okozni senkinek, de a többiek leszavaztak, és maradtunk.
Végül is Chen és Masato kerültek a vendégszobába, Jensen és Daneel a dolgozószoba kihúzható kanapéjára, a többiek meg az én szobámba. Babs és Eric az ágyra, Shanon, Jeffrey, Ivy, Jared, Colin és én pedig a földre, matracokon. - Én nem fekszem Jared mellé, azt felejtsétek is el gyorsan! – tiltakozott Ivy. - Pedig olyan jó dolgod lenne, édes… - kacsintott Jared. - Vagy szeretnéd szabad ég alatt tölteni az éjszakát? – kérdeztem célzatosan. - Inkább sátort verek fel a kertben, minthogy ezt a buggyantat el kelljen viselnem! A kis lókötő azonban leteperte, és ügyesen betakargatta, hogy csak a feje búbja látszott ki. Amikor leoltottuk a villanyt, hogy végre aludni térünk, öt perc csend után gyanús kuncogások hallatszottak. - Kifenné a tulajdonofa a negyvenhatof lábát a fámból? – hallatszott Ivy hangja a takaró alól. - Bocsika, csak meg akartam fordulni! – vigyorgott Jared. - És feltétlenül rám kellett gurulnod? - Az véletlen volt… - Szállj már le rólam, te agyatlan! - Ideje lenne befogni a csőrötöket, mert néhányan szeretnénk aludni! – szólt közbe Bas határozottan – Ha valaki még egyszer megszólal, azt saját kezűleg intézem el! Pár pillanat erejéig megint csend lett, és Babs kezdett reménykedni, hogy végre nyugodtan átadhatják magukat az álommanóknak, de túl korán örült. |
| 2007-03-19 15:32.19 |
| Ahogy visszaértünk a szállodába, szétnéztünk a többieknél. Persze megint Jared szobájában csoportosultak, ahogy máskor is. Eric telefonált éppen, Chen Masatoval, Colinnal, és Babsszal kártyázott, Shanon és Jeffrey egymás mellett szundítottak el a kanapén. Ivy mosolyogva nézte őket, és csendesen rájuk terített egy takarót.
Csak később mertük megemlíteni, amiről még a városban beszélgettünk Ivyval. - Fiúk, az a helyzet, hogy mondani szeretnénk valamit – kezdte el Ivy. - Szóval, most nem vagyunk messze az otthonomtól, mindössze két órányira kocsival, és az van, hogy… a szüleim nagyon örülnének, ha bemutatnálak titeket – nyögtem ki. A vártnál sokkal jobban fogadták, mindannyian helyeselték. - Rendben, mi benne vagyunk – bólintott Jensen. - De csak ha az anyukád főz nekünk olyan fincsi kajákat, amilyeneket meséltél! – kacsintott Jared. - Örülnék, ha megismerhetném a szüleidet – mosolygott Babs. Mindenki beleegyezését vártam, és közben nem vettem észre Colin arcán a feszültséget. Kivételesen Daneel sem tiltakozott, pedig arra Babs megesküdött volna, hogy neki lesz egy-két szava az ötlethez. - Még a végén megjavul – súgta oda Babs nekem. Jeffrey még az este felhívta a managementet, hogy tovább húzódik a szabadságuk, és ne várjanak rájuk. A managerük nem volt oda a boldogságtól, de az egyöntetű, felháborodott tiltakozást hallva a telefonkagylón keresztül, mégis beleegyezett. |
| 2007-03-19 15:31.58 |
| Reggel nehezen verődött össze a társaság. Későig beszélgettünk az éjjel, még megvártuk Jaredet és Ivyt, aztán mindenki eltűnt a szobájában. Nem volt kellemes felkelni, de a forró croissant és a habos kakaó gondolatára kivánszorogtunk az ágyból. Először mi lányok érkeztünk, és leültünk együtt az asztalhoz.
- Hogy vagytok ma reggel, csajok? – kérdeztem vidáman. - Szuperül! – válaszolta Babs széles mosollyal – Chen, te nagyon nyúzottnak látszol. - Hajjaj! – pirult el a lány – Masato formában volt az éjszaka, hajnalig nem aludtunk… - Tehetséges versenyző a kis fickó, ki se nézném belőle! – nevetett Shanon. Csak Ivy arcán gyülekeztek a szomorúság és a harag jelei, képtelen volt nevetni a tréfálkozásainkon. A délelőtt folyamán mindenki hazament meglátogatni a szüleit és a rokonait, hiszen már évek óta nem láttak minket, és mindennél jobban hiányoztak nekünk. Nekem kellett a leghosszabb utat megtennem, de nem bántam, boldogan vezettem hazafelé. Este persze kibeszéltük az élményeinket, és mindenki majd kicsattant az örömtől. Amikor vacsora után én és Ivy Duna partján sétálgattunk, más sötét volt. Kellemes idő volt, csillagok milliárdjai fénylettek az égbolton. - Van egy ötletem, de nem tudom, érdemes lenne-e előterjeszteni a fiúknak – mondtam izgatottan. - És mi volna az? – kérdezte Ivy. - Szóval, az a helyzet, hogy a szüleim meghívták az egész társaságot hozzánk, és tök jó lenne elmenni. - Mi az akadálya? - Tudod, a mi házunk nem egy luxushotel. Nincs annyi szoba és ágy, ahányan vagyunk. - Na és? Sok jó ember kis helyen is elfér. Aludhatnánk hálózsákokban is, és összehúznánk magunkat. Na, légyszi, olyan jó lenne! Én szívesen megnézném, hol éltél azelőtt. Csendben folytattuk az utunkat, a gondolatainkba mélyedve. Azon tűnődtünk, hogy vajon érdemes lenne-e elmondani ezt az ötletet, mit szólnának hozzá a fiúk. - A srácokról jut eszembe, Jared miatt voltál olyan mérges a reggelinél? Nagyon harapósan viselkedtél – jegyeztem meg célzatosan. Éreztem, hogy Ivy napok óta feszült, tudtam, hogy valami oka van, pontosabban valaki. - Na ne találgatózz már! – vágta rá durcásan Ivy. - Ugye még mindig tetszik neked? - Megőrültél? Tudod, hogy most lelkileg nem vagyok felkészülve egy újabb kapcsolatra. Az a legutóbbi szakítás totálisan tönkretett. Különben is, Jareddel haverok vagyunk. - Te teljesen beleestél! – nevettem. - Száll már le rólam végre! – pirult el Ivy. - Ismerlek már, arról szoktál így beszélni, akiért odavagy. És az a tegnap esti színházlátogatás, ha érzéseim nem csalnak, nem volt véletlen… Gyerünk, valdd csak be szépen! Ivy dühös lett. Nem akart erről beszélni, nem volt képes, hiszen még saját magának sem merte bevallani. Tegnap éjjel majdnem csinált valami butaságot, aminek semmi értelme sem lett volna, és csak fájdalmat okozott volna vele. És mindezek oka az az utálatos, idegesítő, fárasztó… édes, aranyos, imádnivaló kis manó: Jared!!! |
| 2007-03-19 15:31.52 |
| Sziasztok csajszik! Ma nem nagyon van időm jönni, de egy kis olvasnivalót azért másolok be. Majd holnap talán tudok fórumozni. |
| 2007-03-19 12:24.09 |
| Ma sajnos nekem is sűrű napom van, de igyekszem jönni. Puszi mindenkinek! |
| 2007-03-19 12:23.42 |
| Sziasztok csajok! Visszaolvastalak titeket. Deannek egy rossz pont, szerintem Justin Timberlake nem gáz. Tök szexi ki fickó, és bár nincs benne semmi férfias, azért van egy egyedi varázsa. Orlando Bloomot imádom, majdnem minden filmjét láttam. A Gyűrűk Ura nálam alapmű. |
| 2007-03-18 16:32.00 |
| Valahogy jól esett egy kis bolyongás a szabadban, a csillagos ég alatt. Csak lépkedtek egymás mellett és mindenféléről beszélgettek. Jared figyelte a lányt, ahogy odalépett a vízhez, és beleértette a kezét. Ivy valami különös érzést keltett benne, és most végre rájött, hogy mi az. Volt valami vadság, tűz ebben a lányban, és ő szeretett volna részt venni az életében, hagyni, hogy magával sodorja. Hódítani akart, kipróbálni a vonzerejét, amit olyan régóta nem tett már. Sandy csókjaiért nem kellett küszködnie, nem kellett hevesen udvarolnia egy szerelmes éjszakáért, mindez természetes része volt a mindennapjaiknak. Bár a romantika ott volt a kapcsolatukban, azért minden előre kiszámítható volt, mindig tudta, mit kell tennie, hogy Sandy jól érezze magát. Ivy más volt, hirtelen természetű, tüzes, sosem lehetett tudni, hogy éppen milyen bolondságon jár az esze, és mindemellett végtelenül őszinte, szókimondó.
A lány képtelen volt nem odafigyelni Jaredre, a jóképűségére, a vonzóságára. Félelmetes, hogy mennyire izgató a mosolya, ez járt a fejében, amikor odalépett a fiúhoz, egészen közel, az arcuk szinte súrolta egymást. - Olyan régen nem szeretkeztem senkivel… - suttogta sóhajtva. Jared minden idegszála borzongani kezdett. - …talán már azt sem tudom, hogy kell – folytatta Ivy vágyakozva. A fiú megremegett. Érezte, ahogy minden porcikáját elönti a forróság, és a szenvedély úrrá lesz a testén. Hódítani akart, de őt győzték le, pillanatokon belül képes lett volna megadni magát. - Gyere, menjünk haza, kezd hűvös lenni! – mondta teljesen természetes hangra váltva a lány. |
| 2007-03-18 16:31.37 |
| Amíg a színházhoz értek, Ivy nagyjából elmesélte a darab történetét, hogy ha már a fiú nem is érti a szöveget, azért ki tudja következtetni a lényeget. Az előadás közben azonban kiderült, hogy nem volt szükség rá, hiszen a látvány magáért beszélt. A háború idején játszódott az egész, a lerombolt városokban éhesen bolyongó árva gyerekek sorsát mutatta be. A díszletek, a dalok, a jelmezek, mind-mind hatásosan kifejezték a mondanivalót, mélyebb gondolatokra indították a nézőt. Jared döbbent arccal meredt a színpadra. Tudta, hogy egy háború milyen kegyetlen dolog, de ennyire még sosem érintette meg ez a téma. Amikor a végén a főszereplő, a kicsi Kuksi, a maga ártatlan arcocskájával és szalmaszőke hajával holtan esett össze, Jared nem bírt a könnyeivel. Ivy még sosem látott férfit sírni, és bár tudta, hogy a fiú érzékeny típus, mégis meglepte az érzések ilyen kifejezése. Végül ő is annyira beleélte magát, és úgy elgondolkodott, hogy az előadás végén Jaredről megfeledkezve indult a parkoló felé. Csak amikor a kocsihoz ért, akkor jött rá, hogy valaki volt még vele, biztosan nem egyedül jött ide.
- Csakhogy utolértelek! – mondta Jared a háta mögül lihegve. - Kérlek, ne haragudj! Ha egy jó darabot látok, mindig úgy elkap a lendület, hogy képtelen vagyok másra figyelni. - Semmi baj. A hotel felé vették az irányt, de a Városligeti tó mellett a fiú leparkolt a kocsival. - Olyan szép esténk van, nincs kedved sétálni egyet? – kérdezte Ivyt. |
| 2007-03-18 16:31.10 |
| Olyan jól szórakoztak, hogy a fiúkat alig lehetett kirángatni a kapun, amikor már egészen rájuk esteledett. Mindannyian Jared szobájába mentek, hogy beszélgessenek a rengeteg élményükről, csak Daneel csinált magának külön programot, egy frissítő masszázsra ment.
- Azt hiszem, én is megválok becses társaságotoktól, legalábbis egy pár órára – állt fel Ivy egy idő múlva – Olyan rég voltam itthon színházban, és kíváncsi vagyok, hogy még mindig olyan jól rendeznek-e a honfitársaim. Shanon, nincs kedved velem jönni? - Miből találtad ki… - mormogta a lány egészen elpilledve Jeffrey karjaiban. - Gondolhattam volna. Ha a lustaság fájna, most valószínűleg ordítva fetrengenél a földön – nevetett Ivy – Na mindegy, majd megyek egyedül. - Esetleg elfogadnál engem kísérőnek? – kérdezte váratlanul Jared. - Hát… Az az igazság, hogy magyar nyelvű előadás lesz, és egy kukkot sem értenél belőle. De ha így is vállalod, nem bánom. Megingathatatlannak látszott a szándéka, mert eltűnt a szekrény irányába, majd a fürdőszobába ment, és hamarosan elegáns öltönyben került elő. Ivy kicsit később készült el, és elégedetten csettintett, amikor meglátta a fiút. - Egész pofásan mutatsz így kiöltözve – mondta olyan hanglejtésben, mintha ügyet sem vetne Jaredre, de valójában csak a zavarát akarta leplezni. El akarta rejteni azt az érzést, ami hirtelen elfogta a fiú láttán, meg akarta nyugtatni gyorsuló szívverését, minden ereje elhagyta, és a lába sem engedelmeskedett, amikor elindult volna az ajtó felé. Már biztosan tudta, hogy azóta van mindez, mióta azon a reggelen a fiú mellett ébredt. Többször is álmodott már róla, és szívesen érezte volna még egyszer Jaredet olyan közel magához, de elhessegette az ötletet. |
| 2007-03-18 16:30.07 |
| Jensen szomorúan törődött bele a megváltoztathatatlanba, ott maradt vele, amíg a többiek jókedvűen kacarászva beszálltak. Babs eleinte félt egy kicsit, de aztán Erichez bújt, és a férfi szorosan átölelte, ami megnyugtatóbb volt bárminél. Chen behunyta a szemét, és az arcát Masato mellkasába fúrta, hogy ne lássa maga alatt a szédítő mélységet.
Babs félve nézett le. Iszonyú magasan jártak, és az építmény meglehetősen ingatagnak tűnt, de egy ponton megragadt a szeme. A bejárattól nem messze Jensen és Daneel egymás karjaiba bújva csókolóztak. - „Megvolt a kárpótlás” – gondolta keserűen. Nem értette, miért érzi ilyen rosszul magát emiatt, miért sajog valami ott legbelül, ha rájuk néz. Hiszen neki ott van Eric. - Annyira szuper volt! – mondta Jared a kiszállás után – Jensen, sajnálhatod, hogy kihagytad! - Hát, tényleg jó lett volna kipróbálni, de már mindegy. Egyébként meg egyedül nem olyan poén. - Én szívesen mennék még egy kört! Ha gondolod, beülök veled… - ajánlkozott Babs. Az a motoszkáló kisördög mégiscsak kitört valahogy, ami nem hagyta nyugodni. Nem is tudta, miért tette ezt a könnyelmű kijelentést, de pár perc múlva már nem gondolkodott rajta. Másodjára is ugyanolyan félelmetesnek tűnt a magasban, ami látszódhatott az arcán, mert Jensen átkarolta a vállát, és szelíden közelebb vonta magához. Olyan kellemes érzés volt, talán ez hiányzott ebből a napból, ezért érezte a kalandok ellenére is üresnek magát. Élménydúsan telt az idő, de mindvégig valami csattanóra várt, valami igazán jó dologra, és ez most megadatott ebben az apró mozzanatban. - Nagyon féltél? – kérdezte kedvesen Jensen, amikor a pálya végéhez értek. - Veled nem… - csúszott ki a lány száján ez a sokfélét jelentő mondat, de szerencsére elveszett a közeledő társaság nevetésének zajában. |
| 2007-03-18 16:29.41 |
| Jensen kimondhatatlanul hálás volt az ötletemért. Végre egy kis időt szabadon tölthetett Basszal, még ha nem is ölelhette át, nem csókolhatta meg. Az a pár perc kevésnek bizonyult, csak arra volt elég, hogy a nagyfiú megfogja Babs kezét, és a gyorsabban dobogó szívére tegye, hogy szavak helyett az mondja ki a forró vallomást.
A következő állomás az Elvarázsolt Kastély volt, ahol a bejáratnál egyöntetűen Ivyt küldtük előre. - Hát persze, hogy rajtam teszteljétek le a rátok váró veszélyeket! Nagy francok vagytok ám, tudjátok-e? – tette csípőre a kezét a lány, de azért vállalkozó kedvűnek bizonyult. Már a lépcsőn meglepetésben volt részünk, méghozzá néhány hirtelen meglazuló lépcsőfok formájában. Szerencsésen túléltük baj nélkül, de aztán a mozgó talajtól a görgős feljáróig minden nyalánkság várt ránk. Az egyik erkélyen a földön egy lyukat láttam, eleinte nem sejtettem, hogy mi az, de ahogy közelebb értem, azonnal rájöttem. Egy hirtelen mozdulattal lefogtam a mögöttem jövő Daneel rövidke szoknyáját, még éppen időben, mert abban a pillanatban fel is tört a sűrített levegő. - Köszi! – mosolygott zavartan Daneel, és hálásan nézett rám. Bármennyi érv is szólt ellene, mégsem akartam, hogy alattunk mindenki a nagyságos kisasszony bugyiját bámulja. De abban a pillanatban megbántam a tettem, amikor megláttam Babs csalódott arckifejezését. Az egyenlítés a csúszdáknál következett. Mindenki benne volt egy közös csúszásban, csak Daneel húzódzkodott. - Én kipróbálnám, de ebben a cipőben… - mondta ártatlan arccal. Észrevétlenül Babsra kacsintottam, majd szolidaritásnak látszó szándékkal lekaptam a sportcipőmet, hogy Daneelnek ne kelljen egyedül mezítláb lennie. - Na gyere már, ne szerencsétlenkedj annyit! – ragadtam karon az áldozatomat. Az indulásnál már csak a landolás volt viccesebb: egymás hegye-hátán érkeztünk le, mindenki az előtte ülő hátára préselődve, és a mögötte lévő ölébe kerülve. Babs kifejezetten jól érezte magát Jensen izmos combjain, de nem tartott sokáig az öröme. - Szálljatok már le rólam, mert megfulladok! – visította a vékonyka hang, aminek a hallatától még a hideg is kirázta. Jensen azonnal ugrott, hogy kiszedje Daneelt Masato és Colin közül, amíg a két gézengúz bűnbánó arccal bocsánatot nem kért. A közjátékot Jensen örömujjongása szakította meg. - Hé fiúk, hullámvasút! – mutatott jobbra. Az arca egészen felderült, olyan volt, mint egy lelkes kisgyerek. Egyszerűen mindenért odavolt, aminek csak halvány köze is lehetett a sebességhez. Csak akkor görbült le a szája, amikor Daneel vészjósló arccal tiltakozni kezdett. - Azt hiszem, én ezt kihagyom – csóválta a fejét a meredek lejtők láttán. |
| 2007-03-18 16:29.06 |
| Nem kellett nekünk sem kétszer mondani, még a reggelit sem vártuk meg, máris indultunk. Daneel nem nagyon akaródzott kibújni az ágyból, különösen Jensen mellől, de a nagyfiú addig noszogatta, hogy végül is nagy nehezen elkészülődött. Én persze belecsíptem Babs karjába, mielőtt még egy csípős megjegyzést tett volna Daneel öltözetére, ami enyhén szólva sem volt egy laza naphoz illő. A fehér miniszoknya, és a halványkék top igazán csinos volt, de a fehér magas sarkú cipő már túlzásnak bizonyult.
Csodaszép napsütés fogadta a társaságot az utcán, így szerencsére napszemüveget is felvehettünk, ami elengedhetetlen volt mint kellék az álcázáshoz. Bár a rajongók mindezidáig nem voltak túl rámenősek, azért sosem lehet tudni. Amint beléptünk a kapun, a fiúk máris lelkesedtek. Az első állomás természetesen a gokartpálya volt, ahol kiélhették versenyzési hajlamaikat. Alig lehetett őket kirángatni a kocsikból, különösen Jensent, hiszen a foci mellett a vezetés volt a másik nagy szenvedélye. A Szellemvasutat egyöntetűen ki akarták próbálni, egyedül Eric maradt ki belőle, mert annyira szomjas volt, hogy kénytelen volt eloldalogni a büfé irányába. - Kér valaki valami innivalót? – kérdezte körbe a társaságot. - Naná! – vágta rá Chen és Shanon. Az én ötletemre senki sem a saját párjával ült be a kocsikba, amitől Daneel nem volt elragadtatva. Nem akarta Jensent átengedni másnak, különösen Babsnak. Mielőtt még azonban kitört volna a vita, én ártatlan arccal újabb dolgot ötlöttem ki. - Én Jensen mellett szeretnék ülni! – fogtam karon a nagyfiút, és már rángattam is magammal. Colin szerencsére vette a lapot, Daneelt választotta, és az első kocsi már meg is indult velük. Amint eltűntek az alagútban, kiugrottam Jensen mellől, Babsot kirángattam Jeffrey társaságából, és átzavartam hozzá. - Csak öt percig lehettek kettesben, úgyhogy jól használd ki az időt! – mondtam huncut arccal. Már a bejárattól teljes sötétség fogadott bennünket, néhány sarokból rémisztő figurák ugrottak ki hirtelen, máskor meg sikolyok és egyéb hátborzongató hangok hallatszottak. Amikor a fejük fölött váratlanul egy csontváz lógott le, Shanon ijedtében Masato nyakába bújt. A férfi átölelte, és a kezei máris tiltott zónákra siklottak. - Na hallgass ide, haver! Ha nem veszed le rólam azonnal a mancsod, úgy megtekerem az édes kis fejecskédet, hogy a bordáid közül fogsz kipislogni! - Ez lenni csak véletlen - nevetett Masato – Én kérni bocsánat, nem molesztálni téged! |
| 2007-03-18 16:28.59 |
| Babák, este valószínűleg nem tudok jönni, de gy kis olvasnivalót másolok be. |
| 2007-03-18 09:56.40 |
| Tudtam, hogy a nagyfiúért Babs mindenre képes lenne, adott esetben még arra is, hogy elnézze Daneel különc viselkedését. Mire leültünk a nézőtérre, szép lassan alábbhagyott az idegessége, és a helyét kíváncsi izgalom vette át.
A stúdió kicsi volt, de teljesen megtelt, és bár számát tekintve a tömeg nem volt olyan nagy, meglehetősen lelkesek voltak. Zúgó tapsviharral biztatták a fiúkat, és Jensen elégedetten nézte a csillogó szemeket. A nagyfiú érezte azt a hihetetlen szeretet, amit ezek a fiatalok küldenek felé, tudta, ez a kicsinyke ország különb más, sokkal nagyobb helyeknél, ezek az emberek olyan melegszívűek, amilyenekkel még alig találkozott élete során. A srácok poénkodtak, viccelődtek, nyúzták egymást, ahogy mindig is szokták. Egyszerűen leírhatatlan volt a siker. - Valami szenzációsak voltatok, skacok! – estünk be hozzájuk, Babsszal az élen. - A közönség volt szenzációs, nem mi – mosolygott Jensen – Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én szeretnék még visszajönni ide. - Naná! – kurjantotta Jeffrey, és az ölébe húzta Shanont, hogy egy jóleső puszival köszöntse. - Én is akarok egy puszit! – mondta Jared villogó szemekkel, és elkapta Ivy derekát. Behunyta a szemét, és csücsörített a szájával. - Na jó, ha annyira akarod… - nevetett Ivy, és jól megcsavarta az orrát – Egy nagy fityiszt neked! Hahotázva nyargalta körbe a helységet, miközben Jared üldözte, és ahogy elkapa, össze-vissza puszilgatta az arcát. Kiadós vacsora után jött az ötlet, ami persze Jared agyából pattant ki: a következő napot sztrájkkal töltsük. A management szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy reggel a srácok üljenek fel egy gépre, és irány haza, de a fiúk még az este közölték velük, hogy szó sem lehet róla. Másnap délelőtt Ivy szikrázó szemekkel rontott be Jared szobájába. - Megvan a mai program! – kurjantotta mosolyogva – Menjünk a Vidámparkba! Olyan régen voltam már, még gyerekkoromban, és szeretnék egy kicsit lazítani. |
| 2007-03-18 09:55.44 |
| Babs hosszú percekig ölelte a nagyfiút, nem tudott elszakadni tőle. Amikor kicsit lazított a karjain, a homlokát Jensen homlokához szorította. Ő meg az arcát a lányéhoz simította, és úgy dörgölőzött hozzá, mint egy doromboló kiscica. Babs megsimogatta a haját.
- Emlékszel? Így öleltük egymást a tengerparton – suttogta Jensen. - Ennyire élénken él benned az az egyetlen közös este? - Annyira fantasztikus volt. - Olyan nagyon szép volt… - szomorodott el Babs, és visszaindult a helységbe. Fáradtságra hivatkozva kimentette magát, és meg sem állt a hotelig. Valójában csak menekült Jensen elől, az emlékek elől, és leginkább a saját érzései elől. Amikor becsukta maga mögött a szoba ajtaját, felsóhajtott. Az ágyhoz lépett, ahol Eric édesdeden aludt, és levette a blúzát, majd a szoknya is lehullott mellé a padlóra. A vékony selyemhálóing hűvösen cirógatta a bőrét. Leengedte összetűzött haját, a csatot a tükör elé rakta, és fésülködni kezdett. Bármilyen szépek is voltak selymes vörös tincsei, sűrűek, fényesek, szabadságot most sem kaptak, hátranyúlt és összefogta őket. Csak ezután fordult az ágy felé, még a lélegzetét is visszatartva, de Eric mélyen aludt, és ő megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem mintha nem lett volna kellemes, ha a férfinak kedve támad szeretkezni, hiszen gyengéd és türelmes szerető, csak éppen hiányzik belőle valami. Eric lassan megmozdult, nem ébredt fel, csak álmában átölelte a lányt. Szorosan átfonta a karjaival, és egészen hozzábújt. Babs azon gondolkodott, milyen nagyon szereti ez a pasi. Ez a mozdulat megbízhatóbb jele volt az igaz szerelemnek, mint milliónyi könnyen adott csók. Nyugodt lélekkel aludt el, biztonságban érezte magát Eric mellett. Reggel a srácok jókedvűen indultak el a bérelt kisbusszal az egyik tévécsatorna stúdiója felé, ahová interjúra várták őket. Persze, hogy a szabadságukat töltve sem maradhattak mentesek a médiától! A rajongók már szép számban gyülekeztek a környéken, de egyáltalán nem viselkedtek agresszív módon, meglepően nyugodtak és szelídek voltak, és mosolyogva integettek nekik, miközben ők behajtottak a kapun. Mi eleinte nem akartunk odamenni, hogy ne okozzunk bonyodalmakat, de aztán meglepetésként beugrottunk, amikor a fiúk már javában beszélték a programot a producerrel. Később Jeffrey a riporterrel ismerkedett, Jared és Jensen közben Ivy társaságában szétnéztek, és Colin egy sarokban ücsörgött egy pohár teával a kezében. Babs felfedezőútra indult a folyosón. Sokszor járt már itt, de egyes részeit még sosem látta a stúdiónak, és most kedvet kapott rá. Egy nyitott ablak mellé ért, ami rácsokkal volt biztosítva, és hangokat hallott. Óvatosan kinézett: egy kisebb csapat rajongó ült ott, és egyik kedvenc dalukat énekelgették halkan. Némelyiküknél gitár is volt, és meglepően jól összehangolva játszották az akkordokat. A lány egy darabig figyelte őket, amíg eldöntötték, melyik szám legyen a következő, aztán visszament a srácokhoz, és kézen fogva Jensent odavezette az ablakhoz. Tudta, hogy meglepetésben lesz része. - Hallgasd csak! – suttogta csendesen. Egy hirtelenszőke kislány lassan játszani kezdte a gitárján az ismert dallamot, lehetett úgy tizenkét éves, és hatalmas kék szemeivel gondosan odafigyelt a húrokra. A dal Jensenről szólt, valószínűleg a kislány saját maga írta. Babs egyedül hagyta a nagyfiút, hogy zavartalanul gyönyörködhessen. Jensen még sohasem hallott olyan dalt, ami csakis róla szól, és ez most annyira jól esett, úgy meghatotta az a különös áhítat, amivel a kislány előadta. Amint abbahagyta, a többiek megtapsolták, aztán elszivárogtak a bejárat felé, de ő még ottmaradt, és hangolni kezdte a gitárt. Jensen pisszegett neki, és a lány ijedten nézett az ablak felé. Alig akarta elhinni, hogy tényleg a nagyfiú áll ott, a legnagyobb kedvence, akit eddig csak posztereken és tévében látott. Amikor Jensen intett neki, először elképedve nézett körül, hogy vajon igazán neki szól-e, de senki sem volt a környéken, ígyhát közelebb lépett. A nagyfiú mégegyszer intett, mire a kislány egészen a falhoz lépett, és a rácshoz nyomta szöszke fejét. Jensen egy hatalmas puszit nyomott az arcára, majd megköszönte a dalt, és a kislány zavarában elpirulva félénken elszaladt. Babs ebben a pillanatban ért oda, és halk sóhajjal figyelte a jelenetet. Minden tartózkodása ellenére most csodálta a nagyfiút, amiért minden biztonsági előírást félrelökve kontaktusba került egy rajongóval, és a lehető legkedvesebben bánt vele. Tisztelte ezért. Gyorsan teltek az órák, és elérkezett az interjú ideje. Pár perccel előtte befutott Daneel, mégis kedve szottyant utánunk jönni. A fiúk izgatottan készülődtek az öltözőben, mintha legalábbis a világ legnagyobb stúdiójában lettek volna. Igazából fontos volt nekik ez a fellépés, hiszen a mi szülőhazánk volt ez, a honfitársaink előtt kellett beszélniük, és szerették volna a legjobb formájukat mutatni. Daneel szerencsére elment a hotelb, és elhatározta, hogy az estét ott is tölti, fejfájásra panaszkodva. - Kismilliószor láttuk már a fiúkat fellépni. Nem volna kedvetek mégis inkább velem jönni? – kérdezett minket. - Erről csak annyi a véleményem, hogy szerintem nem lehet őket megunni, úgyhogy mi inkább velük tartunk – mondta Babs csípősen, és én láttam, hogy barátnőm mindjárt felrobban. Amikor ilyen hangnemben beszélt, az rendszerint azt jelentette, hogy jobb nem kikezdeni vele. Daneel megrántotta a vállát, és kilépett az ajtón. Babs mérgesen földhöz vágta a kezéből az üdítős palackot. - Utálom ezt a negyven kilós, kotroncos kis förmedvényt! – tört ki belőle a dühroham. - Csak nyugi! – csitítgattam – Megbeszéltük, hogy a fiúk érdekében eltűröd. - De képtelen vagyok rá! Nem bírom tíz méteres körzetemben elviselni. - Gondolj Jensenre, ugye nem akarsz neki fájdalmat okozni? – tapintottam rá a megfelelő pontra. |
| 2007-03-18 09:55.14 |
| Egy csodálatos, lassú dalt játszottak, és a nagyfiú szelíden vonta a karjaiba Babsot. Szorosan összesimultak, és Jensen érezte, hogy elveszett. Leomlott az a hihetetlen ellenállás, amit eddig magára erőszakolt, és ami mindezidáig remekül működött. Érezte a lány bőrének finom illatát, lágyan ringatózó csípőjét, az ujjai simogatását a tarkóján, és fellángolt a szenvedély. Az egész testét forró hullámok öntötték el, mágnesként vonzódott egyre közelebb Babshoz. Amikor egészen összeolvadtak, a szívük egyszerre dobbant, a lány elengedte.
- Kimegyek levegőzni, nagyon meleg van itt – mondta kimérten, és az ajtó felé indult. Az ajtó a teraszra vezetett, ahonnan varázslatos kilátás nyílt a városra. Babs sóhajtva nézte a fényeket, a nyüzsgő éjszakai életet, és próbálta lecsitítani az ereiben száguldozó vért. Nem várta ezeket az érzéseket, amelyek elemi erővel törtek rá Jensen karjaiban. A nagyfiú csendesen lépett mögé. - Fantasztikus, ugye? – nézett le a lábuk alatt elterülő utcákra. Mintegy bocsánatkérésként hatott ez a mondat, és témaelterelésként is. Babs tudta, hogy Jensen nem akarja feszegetni tovább a történteket, van annyira toleráns, hogy ne tegye. - Annyira örülök, hogy itt vagyunk – folytatta higgadtan – Tényleg olyan szép ez a város, ahogy meséltétek. Babs mutogatni kezdte az impozáns épületeket, és mindegyiknek elmondta a történetét. El kellett terelnie a figyelmét Jensen közelségéről, az izmos vállairól, és a csábos mosolyáról. A nagyfiú élvezettel hallgatta, és sokat kérdezett, igazán érdekelte minden. A beszélgetés valahogy feloldotta őket a feszültség alól, amit az előző pár perc okozott, most végre megint felszabadultan nevetgéltek. - Figyelj csak, tanultam ma valamit! – szólalt meg hirtelen Jensen. - Csupa fül vagyok. - „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…” – hangzott tört magyarsággal, de egész tűrhető kiejtéssel a népdal a nagyfiú tiszta hangján. Babs meghatódott. - Imádlak… annyira imádlak – ugrott a nyakába Jensennek, és összepuszilgatta a büszkeségtől ragyogó arcát. Nevetve gondolt a népdalokat tartalmazó CD-re, és arra, hogy Jensen milyen váratlanul tűnt el a délután folyamán. Nem igaz ez a srác! Képes volt két órán keresztül gubbasztani a szobájában, hogy ezt az egyetlen sort megtanulja, és azokkal a drága, csillogó zöld szemeivel figyelve a reakciót előadja. |
| 2007-03-18 09:54.52 |
| A két hét csigalassúsággal vánszorgott el, és mi kirobbanóan éreztük magunkat, amikor végre Budapest Ferihegyhez közeledve bekapcsoltuk az öveinket. Én még a repüléstől való félelmemet is elfelejtettem, csak némi liftezést éreztem a gyomromban a leszálláskor. Szétnéztem a barátaimon, és elmosolyodtam. Itt ültek körülöttem mind: a két mókamester, Jared és Ivy, mögöttük Shanon és Jeffrey, aztán a mindig kedves és barátságos Chen Masatoval, mellettem Colin, előttünk Eric, akinek az ölelő karjai nyugtatóan fonták körbe Babsot, és Jensen. Egyedül. Daneel nem jött el, mert az utolsó pillanatban neki is forgatásra kellett mennie.
Jensen végtelenül örült ennek az útnak, de ugyanakkor kicsit félt is tőle. Boldog volt, mert meg szerette volna ismerni Babs hazáját. Babs… Miatta érzett szorongást, miatta remegett a gyomra már napok óta. Tökéletesen biztos volt benne, hogy szereti a lányt, egyre forróbban és mélyebben, és most Daneel sincs itt, hogy megakadályozza, hogy hozzáérjen, átölelje, megcsókolja. Úgy érezte magát, mint egy szerelmes kamasz, akinek gyorsabban dobog a szíve a szeretett nő jelenlétében, és aki ujjongva várja az első randit. A Kempinski Hotel valami csodálatos volt, a fiúkat meglepte a visszafogott elegancia, az udvarias kiszolgálás, és leginkább a diszkréció, amivel az ittlétüket kezelték. A rajongók is másabbak voltak, amikor másnap városnézésre mentek, csak szelíden és félénken léptek oda hozzájuk autogrammért, nem ugrottak a nyakukba, és nem tépték el a ruháikat. A várost elképesztően szépnek találták, különösen a Dunapartot, az Országházat, és a kilátást a Budai Várból. Nyugodtan mehettek vásárolni, mert senki sem támadta le őket, és még a testőröket is visszaküldték a szállodába. Rengeteget fényképeztek, és a város szinte minden zegzugát bejárták, természetesen a mi lelkes idegenvezetésünkkel. Vettek pár ruhát és CD-t a Duna Plazaban, lenéztek a békésen hömpölygő folyóra a Lánchídról, még arra is vetemedtek, hogy kipróbálják az utazást egy magyar villamoson. Velünk még ez is élményszámba ment, különösen hogy egymás szavába vágva mutogattuk a látnivalókat. Jensen egész úton kíváncsian nézegette legújabb szerzeményét, egy magyar népdalokat tartalmazó CD-t, és a szállodába érve azonnal meghallgatta. Vacsorázni egy előkelő étterembe mentünk, amitől legjobban Jeffrey volt elájulva, és természetesen csupa magyarosat rendeltünk. Babs adott tanácsot a fiúknak, hiszen jól ismerte az ízlésüket, és nem is okozott csalódást. Este még elugrottunk egy közkedvelt bárba, persze ezt Jared és Masato harcolta ki. Csak Eric maradt a hotelben, mert olyan álmos volt, hogy nem volt kedve kimozdulni. A két lókötő úgy megtáncoltatott minket, hogy már levegőt is alig kaptunk. - Én már nem bírom tovább, innom kell valamit, és pihenni egy kicsit – nyögdécselt Babs. - Elmegyünk a bárpulthoz? – kérdezte Shanon. - Jó ötlet, én is elkísérlek titeket – karolt beléjük Jeffrey. A jéghideg narancslé egészen felfrissítette Babsot, még az álmossága is alábbhagyott. Leültünk egy szabad asztalhoz, de nem tartott sokáig a nyugalom, mert Chen kedvenc száma következett, és Masatoval máris felálltak táncolni. Babs egyedül üldögélt, amikor két kezet érzett a vállán. - Felkérhetlek? – kérdezte Jensen a háta mögül. |
| 2007-03-18 09:54.33 |
| Csajok, el kell mennem. Puszi! |
| 2007-03-18 09:47.48 |
| Tesód mennyi idős? |
| 2007-03-18 09:46.13 |
| Sajnos az én anyukám inkább a barazil szappanoperás pasikért van oda. Viszont egy közös kedvencünk van: Patrick Swayze. |
| 2007-03-18 09:45.10 |
| Jaj, Babs, jó nagy lehet, amit bekapsz éppen, ha ennyi ideig tart... |
| 2007-03-18 09:43.46 |
| Olvastam, hogy megkaptad a Gilmore Girls DVD-t. Fogadjunk, anyukád is megnézi... |
| 2007-03-18 09:38.59 |
| Jó nagy, ha a rokonokat is figyelembe veszem. A közvetlen család nem annyira nagy, de szeretnek kocsival járkálni, úgyhogy sokat vagyok úton. |
| 2007-03-18 09:37.08 |
| Texasi néven ezt a napot Jared's Elfamorphosis Day-nek hívjuk. |
| 2007-03-18 09:35.05 |
| Állandóan zaklat a család. Csak nekem van kocsim, és jogsim, úgyhogy folyton vinnem kell őket valahová. Meg aztán veteményezni is kell, tavaszi nagytakarítás, és hasonlók. |
| 2007-03-18 09:33.51 |
| Jaj, Ivy, tegnap kobi nap volt. Álmaim földjén, Írországban, St. Patrick's Day! |
| 2007-03-18 09:32.26 |
| Lesz még ma időm, és amikor fent lesztek, mindig másolok be, amennyit írtam. |
| 2007-03-18 09:27.54 |
| Megvárjuk Babsot, és majd adok be. |
| 2007-03-18 09:27.28 |
| Van még azért egy pár oldal. |
| 2007-03-18 09:24.39 |
| Egy kis rudit? |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu