- „Ne félj, drága barátnőm, nem hagylak cserben! Én aztán nem!” – gondolta egyre növekvő aggodalommal.
Kellemes félhomály uralkodott a kis kórházi szobában. Egész barátságosak voltak az almazöld falak, és a törtfehér redőnyök. Shanon nyugodtan feküdt az ágyon, és csak a szeme alatti ráncok árulkodtak az eltelt pár óra szenvedéséről. Egy méterrel arrébb egy gyönyörű, szalagokkal díszített bölcső állt, mellette az ötven szál vörös rózsa. Ivy elámult.
- Ó te kibírhatatlan alak! – mondta nevetve a közeledő Jensennek – Miért nem mondtad, hogy neki lesznek a virágok?
Jensen a bölcsőhöz lépett, és óvatosan kivette a picike kislányt. Féltő gondoskodással fogta a karjaiba, és odafordította Ivyhoz.
- Kicsi csillagom, bemutatom neked a keresztmamádat.
A szelíd mosoly, amivel a csöppségre nézett, véglegesen meggyőzte a lányt, hogy ki is valójában Jensen új szerelme. Ivy megpuszilta az aprócska lábacskákat, majd Shanonhoz fordult.
- Van fogalmad róla, mit tett velem ez a gazember?
- Beszámolt nekem. Ismét jól szórakozhattak a vevők az üzletben. Lassan mozi helyett is hozzánk fognak járni. De még szerencse, hogy nem találtad el Jensent a vázával!
- Megérdemelte volna – nézett a férfira célzatosan Ivy – Mégis miért játszottad el ezt a jó kis játékot?
Jensen szemeiben millió huncut kis ördög táncolt.
- Erre egyetlen szóval tudok felelni: négylevelű lóhere…
Vidám kacagás hallatszott, amikor Jared belépett az ajtón.
- Mi ez a nagy vigadalom? – kérdezte széles mosollyal, de azonnal elállt a szava, amikor meglátta a Jensen karjaiban békésen szundikáló csöppséget.
Magához ölelte Ivyt, és a fülébe suttogott.
- Ugye tudod, hogy én is szeretnék egy ilyen kis gyönyörűséget?
- Ezt még megbeszéljük…
Aranyló napsugarak tűztek be az ablakon, és megtöltötték fénnyel a szobát, ami a boldogság szigete volt a fiatalok számára. Sejtették, hogy életük legszebb napjai következnek, és ez be is igazolódott…

2007-03-15 19:42.26

Mégis hogy van képe ennek az alaknak éppen nála rendelni a rózsákat? Még ilyen pofátlanságot! Szegény Shanon folyton otthon gubbaszt a kicsi érkezését várva, ez a szoknyavadász meg mással hetyeg közben.
- Vigyél inkább nárciszt, az vidámabb! – ajánlotta mérgesen Ivy.
- Mindenképpen vörös rózsát szeretnék – erősködött Jensen – Az új szerelmemnek ezt kell kapnia. De kérek egy csokor margarétát is Shanonnak, olyan aranyos lány.
- És bolond is, ugye?
- Bolond? – értetlenkedett a férfi – Ezt meg fogom mondani neki, ő ugyanis még mindig téged tart a legjobb barátnőjének.
- Úgy van! – kiáltotta Ivy – Éppen ezért nem kapsz tőlem vörös rózsát. Vedd meg máshol, de ne nálam!
- Éreztem, hogy nem fogsz megérteni – sóhajtott Jensen – Shanon sem érti. Szeretem őt, de Lisa… Lisa egészen más. Egyszerűen megőrülök érte.
- Tűnj el! – üvöltötte Ivy, és a távozó férfi után dobott egy vázát.
Teljesen kiakadt. Fogalma sem volt róla, hogyan mondja meg Shanonnak, hogy a férje megcsalja, de elhatározta, hogy felhívja. A bejárónő vette fel a telefont.
- Hallo, Ackles lakás! – mondta az idősödő hölgy – Ön az, kisasszony? Sajnos nem adhatom Mrs. Acklest, hajnalban beszállították a kórházba.
Úgy döntött, azonnal bemegy hozzá. Szegény Shanon a klinikán fekszik, az a disznó férje meg mással van.

2007-03-15 19:42.09

Szikrázó napsütés ragyogta be Los Angeles belvárosát, és gyönyörködve nézett le az égről a Magic Flowers kirakatára, ami Shanonnak hála pompázatosan festett. Ivy most látni sem bírta a virágokat, hiszen két hete mást sem csinált, csak csokrokat kötött és szállított megállás nélkül. Kedvenc barátnője csak néha segített be, mert már várta a bébi érkezését, és ilyen gömbölyű pocakkal nehéz lett volna hajolgatni a virágokért.
- Olyan a pocid, mintha lenyeltél volna egy pöttyös labdát – nevetett Ivy, és megsimogatta Shanon hasát.
Jensen büszkén figyelte a kismamát. Tényleg szuper társsá változott, pedig Shanon az esküvő előtt megjegyezte, hogy nincs még egy fickó a városban, aki ennyire nem való férjnek. Persze ezzel csak cukkolni akarta, mint mindig. A tények azért megcáfolták a lesújtó véleményt, nyugodt és türelmes volt, és végtelenül gyengéd. Végre kipróbálhatja magát apaszerepben is, és már most élete legnagyobb kalandjának nevezte a babát.
- Ötven szál vörös rózsát kérnék – mondta Jensen másnap, amikor jókedvűen belépett az üzletbe.
Ivy hirtelen gyökeret eresztett meglepődésében.
- Mit akarsz? Vörös rózsát? Shanon gyűlöli azt a virágot!
- Tudom – mondta a férfi, és bólintott.

2007-03-15 19:41.52

Shanon ránézett a férfira, és tudta, hogy további gyengédségre vágyik. De vajon ez jelenti nála a szerelmet? És különben is hány nőnek mondta már ugyanezt? Valahogy mindegy volt, hogy kiket szeretett már előtte, a lényeg, hogy ő legyen az utolsó.
- Most akkor meg fogjuk ismételni, amit az előbb csináltunk – szorította magához a férfi.
- Jensen! Hagyd abba, nem kapok levegőt! – morgott Shanon.
- Jól van, de akkor hozzám jössz feleségül?
- Mi van, ha nem?
- Akkor ismét megcsókollak, és szeretkezni fogunk újra és újra. Jobban teszed, ha igent mondasz, különben soha többé nem kelünk fel ebből az ágyból.
- Te kis bolond! – nevetett a lány.
- Na, mondd már végre! Megígérem, hogy megjavulok, mintaférj és tökéletes apa leszek! De most tudni akarom a válaszodat.
- Igen – mondta Shanon boldogan – A feleséged leszek.

2007-03-15 19:41.28

- Nos, most akkor nyugisan elbeszélgetünk. Először is bocsánatot kérek, hogy kínos helyzetbe hoztalak a vevőid előtt!
Elővett egy kis csomagot a zsebéből.
- Ezt már régóta oda akarom adni. Egy gyűrű van benne.
- De én nem akarom! Nem az a fajta férfi vagy, akivel szívesen megosztanám az életem – tiltakozott Shanon.
- És az ágyadat?
- Azt sem!
- Biztos vagy te ebben? – közeledett vészesen Jensen.
Ha csak egy centi lett volna, ahol el tud menekülni, biztosan megtette volna, de máris a férfi karjaiban találta magát.
- Ne, Jensen, kérlek! – suttogta egyre erőtlenebbül – Nem akarom, hogy megint megbabonázz!
A férfi elmosolyodott.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ki kit babonáz meg…
A hangjában olyan gyengédség és szeretet bujkált, hogy Shanon úgy érezte, menten elolvad. Ajkai játszadozni kezdtek a férfi szájával, és Jensen felnyögött. Még sosem érzett ilyesmit, hiszen mindig ő kezdeményezett. Lázasan visszacsókolt, de egy idő után már nem elégedett meg a könnyed kis játékkal. Birtokba vette a lány minden porcikáját, és a legnagyobb örömet az okozta, hogy látta Shanon arcán az általa keltett vágyat. Aztán ő vesztette el az önuralmát, amikor a lány fantáziája szabadon szárnyalt, és mindent megtett, amit eddig csak álmaiban.
- Elhiszed mostmár, hogy szeretlek? – kérdezte Jensen, amikor ellazultan feküdtek, teljesen összefonódva.
- Nem tudom.

2007-03-15 19:41.07

A vevők ezen a délutánon sűrűn érkeztek, és Shanon örült, hogy nemsokára Ivy is befutott. Egy perccel az érkezése után kivágódott az ajtó, és egy férfi rontott be rajta, majdnem elsodorva a közelben levő vázát tele szegfűvel, meg a nemrég betoppant idős nénit két unokájával.
- Shanon, beszélni akarok veled, most azonnal! – mondta Jensen ellentmondást nem tűrve.
Kíváncsi szemek meredtek rá, és egy pillanatra megállt a levegő a boltban. Odafordult a nénihez.
- Tudja ön hölgyem, hogy mennyi ideje futok már Shanon után? Két éve. Azóta itt vásárolom a virágot, és én azóta szeretem őt.
Csípőre tett kézzel állt a helység közepén, megingathatatlanul, mint egy szikla.
- El tudja képzelni, mit kaptam cserébe? – folytatta a kitörését – Semmit! Pedig én minden tőlem telhetőt megtettem, kitakarítottam az egész lakását, vigyáztam arra a borzalmas macskájára, négylevelű lóherét kerestem neki, és a többi. Más már rég feladta volna a helyemben, én állat meg harcoltam érte minden erőmmel. És miért? Hogy jól elbánjon velem, és kidobjon! De most azért jöttem, hogy megkérjem a kezét.
- Nem kell megijedni asszonyom, össze-vissza beszél – magyarázkodott Shanon, és Jensenhez fordult – Miért nem mész haza, és fekszel le, ha ilyen beteg vagy?
- Mert el akarja venni magát – nevetett a néni – Ne legyen már ilyen makacs, hallgassa meg!
A férfi hálásan nézett rá, aztán egyetlen ugrással a pult mögött termett, a karjába kapta a megdöbbent Shanont, és kiviharzott az ajtón.
A lány Jensen lakásáig durcásan hallgatott. A férfi kinyitotta neki a kocsi ajtaját, de ő nem volt hajlandó kiszállni. Jensen nem csinált gondot belőle, könnyedén kikapta az ülésből, és felvitte a lépcsőn. Hiába hisztizett, és tombolt, meg sem álltak a nappaliig. Ott aztán a férfi letette.

2007-03-15 19:40.39

Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Jensen, az oldalán egy szőke szépséggel. Shanonnak egy pillanatra megállt a szívverése. Összeszedte magát, és úgy tett, mintha mi sem történt volna, de néha akaratlanul is odapillantott. Látta, ahogy a férfi gondoskodóan tolja a nő alá a széket, és választ neki az itallapból, ahogy ezt a szerelmes férfiak tenni szokták.
Shanon el akart menekülni minél előbb, úgyhogy igyekezett az evéssel. A viszontlátás sokkja, és az a szőke démon, teljesen elbizonytalanították. Amint végeztek, azonnal kivonult az étteremből. Már nem bírt odanézni a szomszéd asztalhoz.
Elbúcsúzott Ivytól, mert a lánynak volt még pár elintéznivalója, aztán a kocsijához indult. Már épp be akart ülni, amikor két erős kéz ragadta meg a vállát.
- Shanon! Jó újra látni téged. Láttam, hogy ott voltál a Starban, de nem sokáig maradtál.
Válaszolni akart valami frappánsat, amikor egy vékonyka hang szólalt meg mögöttük.
- Jensen! Gyere már bátyó!
Az a lány volt, akivel a férfi érkezett. Így közelről szemlélve elég fiatalkának látszott. Közben egy pincér rohant utánuk, és fenyegetően kiabált.
- Uram! Hogy gondolták, hogy fizetés nélkül távoznak? Azonnal kihívom a rendőrséget!
Amikor végre Jensen rájött, hogy neki szól a hangos mérgelődés, mosolyogva fordult a lányhoz.
- Hugi, légy szíves, menj vissza az asztalunkhoz, és mondd meg a pincérnek, hogy azonnal rendezem a számlát! Nekem még van egy kis megbeszélnivalóm a hölggyel.
Shanon idegesen nézett utána. Nem akart kettesben maradni Jensennel, főleg meg nem beszélgetni. Alig tudott kinyögni pár szót.
- Nekem vissza kell mennem az üzletbe, a vevőim már várnak.
- Rendben van, de még majd találkozunk – bólintott a férfi, és visszasétált az étterembe.

2007-03-15 19:40.14

Miután elköszönt az illetőtől, kábultan nézett Shanonra, de a szemében ott volt az a hihetetlenül huncut mosoly, ami jellemző volt rá, ha örült valaminek.
- Te egy igazi lelki levelesláda vagy. Jó kis elfoglaltság.
- Igen, de most kivételesen te is hasznát veheted. Ugyanis fantasztikus hírem van. Joanne, tudod az a szőke pipi a bankból, tegnap felszedett egy fickót. Kitalálod, ki volt az?
- Jensen… - mondta keserűen Shanon.
- Pontosan! És tudod mit csinált az a balfácán, amikor végre eljutottak volna a hálószobáig? A te neveden szólította szegény ki Jo-t! Ez azért nem túl kellemes dolog egy nőnek, ha éppen… nos… hogy úgy mondjam, intim kapcsolatba akar lépni egy pasival.
Shanon hitetlenkedve nézett Ivyra.
- Hogy ilyesmi megtörténhet Jensennel!
- A kiváló Mr. Ackles, az érdemes, nagy tapasztalatú nőcsábásszal. Ez a fickó totál beléd esett. Miért hagytad futni?
- Mert át akart verni, és mert azt hitte, hogy olcsó kis bókokkal és drága ajándékokkal megvásárolhat engem! Látni sem akarom soha többé!
Ivy nem akarta megbántani a legjobb barátnőjét, de tudta, hogy ki kell mondania, amit gondol.
- Ne haragudj meg, de tisztára őrült vagy! Nem állok Jensen pártján, de meg tudom érteni, hogy megpróbált megvigasztalódni mással, miután otthagytad. Tudod mit? Meghívlak egy jó kis étterembe, és megbeszéljük ezt a dolgot.
Shanon jó ötletnek találta, mert azt remélte, útközben talán elterelődik a téma. Ahogy beléptek a Star-ba, azonnal érezte, hogy ide csak a magasabb körű vendégek járnak. Valószínűleg nincsenek árak feltüntetve az étlapon. Elképzelte, hogy mennyi virágot kellene eladnia egyetlen hamburger áráért, ha van itt egyáltalán ilyesmi. Ivy intett a pincérnek, és rendeltek két italt.

2007-03-15 19:39.50

Pár nap múlva, egy derűs délután hívás érkezett a Magic Flowersbe. Megborzongott, amikor felismerte Jensen hangját.
- Egy csokor vörös rózsát kérek, a Silver Street 167-be. Csekken rendezem – mondta el tömören a kérését, és már le is tette a kagylót.
Shanon döbbenten állt egy tulipánnal és egy pár fréziával a kezében.
- Jensennél megint beköszöntött a rózsa korszak – mondta szomorúan barátnőjének.
Egy könnycseppet törölt ki a szeméből. Ivy átkarolta a vállát, és leültette. Tudta, hogy Shanonnak most egy megértő barátra és egy forró teára van szüksége. Bűntudatot érzett, mert miközben a barátnője kesereg, ő szeretné az egész világot megölelni. Mosolyogva emlékezett a hétvégére, amikor Jared felhívta, és meginvitálta a közeli kávézóba. Maga sem tudta, hogy miért megy el, de kíváncsi volt a fiú mondandójára. Végül is bocsánatot kért a viselkedéséért, és közölte, hogy szakított Sandyvel.
- Itt a finom gyógyszer – mondta biztatóan – Idd meg, és próbálj megnyugodni!
Shanon napokig bágyadt volt és levert. Nem is gondolta, hogy ennyire ki fog borulni egy nyomorult férfi miatt, aki azt sem érdemelné meg, hogy akár egyetlen pillantást vessen rá. Hagyta, hogy Ivy vegye fel a telefont, ami már vagy huszadszor csöngött.
- Na ki volt az? – kérdezte barátnője vigyorgó arcát látva.
- A kémeim. Azt jelentették, hogy Jensen Ackles most hagyta el a sarki virágost egy csokor fehér orchideával.
- Ilyen gyorsan? – kérdezte csodálkozva Shanon – Hiszen csak a minap rendelte a vörös rózsákat!
Újabb berregés szakította félbe őket.
- Hallo, itt a Magic Flowers szalon! – szólt bele Ivy dühösen – Joanne, te vagy az?
Valószínűleg megdöbbentő hír lehetett, mert a lány leült.
- Te jó ég, micsoda szemét alak! De ne mérgelődj, felejtsd el őt gyorsan, annyi jóképű fickó van még a városban, és te nagyon csinos nő vagy…

2007-03-15 19:39.12

Ivy a homlokát ráncolva szemlélte a CD-t, amit egy küldönc hozott. Egész jónak tűnt, szerelmes dalok voltak rajta.
- Ha biztos volnék benne, hogy Jared küldte, azonnal a kukába landolna, de így nem akarom – mondta barátnőjének – Először szív alakú csokik, aztán jegyek egy koncertre, egy ezüstgyűrű, meg az a nevetséges plüsskutya, és végül egy CD. Legalább azt írná rá az illető, hogy melyikünknek szólnak az ajándékok, ha már az üzlet címére érkezik minden.
- Nem értem az összeállítást – furcsálkodott Shanon – A csoki az én kedvencem, koncertekre te jársz, az ezüstgyűrűre évek óta vágyom, a plüssállatokat te gyűjtöd, a szerelmes dalokat meg mindketten kedveljük. De a gyűrű biztosan Jensen meglepetése volt, hiszen a küldönc azt mondta, ez kárpótlás a négylevelű lóherékért, amiket a feladó azóta is keres.
- De a jegyeken meg az volt, hogy „szívesen bámulnám veled a csillagokat a lelátóról, ahogy az első esténken…”
Shanon elvörösödött.
- Ki vele azonnal! – mondta Ivy gyanakvóan, mert biztos volt benne, hogy emögött a barátnője áll.
- Na jó. Az az igazság, hogy Jared megkérdezte tőlem, mivel tudna megenyhíteni téged, és én azt mondtam neki, hogy kis meglepetésekkel. Elmeséltem, hogy minek örülnél a legjobban. De nem tudom felfogni, hogy miért jöttek olyan dolgok is, amiket én szeretek.
Most meg Ivy váltott színt.
- Te titkolsz valamit, úgy érzem! – mosolygott Shanon.
- Jól gondolod… Akkor hívott fel Jensen, amikor te… hogy is mondjam…
- Megfizettem a tartozásom.
- Igen… Szóval kétségbe volt esve, és én nem bírtam ki, hogy bosszút ne álljak, amiért megbántott téged. Tudom, hogy csíped a négylevelű lóheréket, mert ritka és nagyon keresik a vevők az üzletben, és azzal is tisztában voltam, hogy az anyja házában van, arrafelé meg egyetlen szál se nő belőle. Közöltem vele, hogy valószínűleg ez az egyetlen dolog, amivel kibékíthet. Nagyon haragszol?
Shanon olyan kacagásban tört ki, hogy Ivy már azon nevetett, ahogy barátnője fetreng a székén.
- Csak képzeld el, hogy Jensen… haha… haha…
- Nyögd már ki! – sürgette Shanon két kuncogás között.
- …a nagymenő lóherék után turkál a fűben!
- De egyet sem talál – fogta a hasát Shanon.
- Hogy találhatna az a szerencsétlen, amikor azt az éghajlatot az a vacak nem bírja elviselni, és még csak hírmondója sem terem! Elmesélte, hogy minden nap kutatja, én meg dőltem a röhögéstől, még jó, hogy telefonon nem láthatta az arcom.
Shanon előszedett két poharat, és az ebédszünetük tiszteletére töltött gyümölcslevet.
- Nagy franc vagy te, hallod! Tiéd lehet a CD – mondta vidáman, de közben nem hagyta nyugodni valami.
Megzavarta az a gondolat, hogy Jensen komolyabban veszi, mint hitte. Ehhez járult még a szégyen is, ami azóta az esős nap óta kínozta. Ivy szerette volna, ha kibékül a férfivel, de ő még vonakodott.

2007-03-15 19:38.41

Mrs. Ackles jól ismerte a fiát, elég nehezen kezelhető gyerek volt mindig is. Azelőtt vézna volt, beteges, és sosem ismerkedett. Kamaszkorára azonban minden megváltozott: a fiú sportolni kezdett, testileg rengeteget fejlődött, és ez önbizalmat adott neki. Becsvágy dolgozott benne, amikor bekerült a médiába, és hatalmas sikereket ért el. Az édesanya szemével egy kedves, öntudatos, jóképű fiút látott benne, legalábbis egy perccel ezelőttig. Jensen, az ő felnőtt fia, az egyik leghíresebb egyéniség a szakmában most itt mászkál négykézláb a fűben. A legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében, de ehelyett egy mosolyt villantott előkelő barátnője felé.
- Ő a fiam, Jensen. Tegnap érkezett, és nálam tölt egy hetet.
- És mégis mit csinál? – figyelte a férfit Mrs. Callahan.
- Csak a kontaktlencséjét keresi. Amilyen hiú, sosem venne fel szemüveget, és most viselnie kell a kényelmetlenségeket.
Alig hagyta el a hölgy az Ackles-házat, Mrs. Ackles kirohant az udvarra, és megragadta Jensen grabancát.
- Mi a fenét művelsz te itt?
- Én… izé… négylevelű lóherét keresek – húzta be a nyakát a férfi – Az szerencsét hoz. És Ivy szerint nálunk nagy számban fordul elő.
- Hát akkor jól átvágott téged, mert a környéken olyan ritka, mint a fehér holló.
- De nekem azt mondta – szabadkozott Jensen – Virágüzlete van, és nagyon ért a növényekhez. Kérte, hogy szedjek pár szálat, és vigyem el a boltba.
- És ki ez az Ivy? – érdeklődött Mrs. Ackles.
- Hát Shanon legjobb barátnője.
- Már megint nevetségessé teszed magad. Ha kihozom apád nagyítóját, akkor sem találsz egy fél szálat sem!
Jensen milliméterről milliméterre végigkutatta a gyepet.
- Muszáj tovább keresnem. Shanon akarja azokat az átkozott gyomokat, és meg kell kapnia, amit szeretne!
Mrs. Ackles a fejét csóválva nézte a fiát, aztán felderült az arca.
- Édesem, hiszen te szerelmes vagy! Na végre először komolyan beleestél valakibe!
- Igen, mama, szerelmes vagyok. És sajnos ez azzal jár, hogy néha bolondot kell csinálni magamból, de én boldogan vállalom. Most pedig segíts nekem, különben Shanon nem jön hozzám feleségül, és lemondhatsz az unokákról!
- Azt már nem! Felhívom a repteret, és foglaltatok két helyet a legközelebbi járatra. Azt a lányt, aki elvette az eszedet, meg kell ismernem.
- Ismered, mama – mondta Jensen elpirulva – Ő az a lány, aki azt a borzalmas macskát uszította rám.
- Nem baj, akkor is szeretnék találkozni vele.
El is tűnt az ajtóban, és Mr. Ackles nevetve figyelte a családját. A felesége forgószélként rohangál a házban, a fia meg bogarászik a pázsiton. Hát mi van ma a levegőben?

2007-03-15 19:38.19

Sziasztok csajok! csak egy percem van, küldök egy kis folytatást.

2007-03-15 17:25.33

A karjai maguktól fonódtak Jensen nyaka köré, és játszadozni kezdett a hajával. Védtelennek érezte magát, mert a férfi egyetlen csókjától elolvadt, és egyben erősnek is, mert ebben a pillanatban kizárt mindent, ami ezen a lakáson kívül történt. Semmi sem számított, csak Jensen gyengédsége.
- Szívem, egyetlenem… Mondd, hogy te is akarsz engem!
- Igen – mondta erőtlenül a lány.
Jensen magával húzta a hálószobába. Óvatosan kibontotta a fürdőköpenyt, és szabad utat engedett a kezeinek. Shanon felsóhajtott. Olyan hosszú ideig nélkülözte egy férfi becézgetését, és most újra átélhette.
Meleg volt a szobában, és ez elálmosította. Úgy érezte magát, mint Eddie egy bőséges lakoma után. Bár a puha takaró és az ölelő karok marasztalóan hívogatták, mégis azt gondolta, sürgősen el kell tűnnie innen. Jensen megkapta, amire hónapokig vágyott, hol szelíd türelemmel, hol meg makacs kitartással. Itt fekszik mellette Shanon, és már azt sem tartja fontosnak, hogy a büszkesége megmaradt szikráit mutassa az arcán.
A lány tudta, hogy nem szabad illúziókba ringatnia magát. Jensen úgysem maradna meg egy nő mellett, és ő nem hajlandó megvárni az orchidea korszakát. Neki kell befejeznie ezt, kimondani a végső szót, olyan módon, hogy megőrizhesse a méltóságát. Felkelt, és magára kapkodta a ruháit. A férfi kérdőn nézett rá.
- Haza kell mennem, meghívtam Ivyt ebédre.
- És? Hívd fel, és mondd meg neki, hogy nálam maradsz!
- Azt nem – mondta a lány, és kiment a nappaliba.
Jensen egy szál alsónadrágban követte. Nem tudta elhinni, hogy Shanon tényleg komolyan gondolja, amit mondott. Még mindig az a mosoly volt az arcán, amit a lány keltett, amikor az ágyban megsimogatta a haját. A karjába kapta Shanont, és apró csókokat adott a nyakára.
- Hagyd már abba! – morogta a lány, és a kabátjáért nyúlt – Azt hiszem, hogy ezzel a pár órácskával kiegyenlítettem a tartozásom.
Jensen úgy bámult, mintha földönkívülit látott volna.
- Egyébként meg nem is volt olyan rossz veled – adta meg a végső lökést Shanon – Tűrhető szerető vagy. Na, viszlát!
A férfi a lépcsőházban érte utol.
- Mi volt ez, Shanon? Én azt hittem, hogy tisztázódtak a dolgaink. Azokkal a számlákkal csak ide akartalak csalogatni, nem gondoltam komolyan! Igazán szeretlek, hát nem veszed észre? – a szemei kétségbeesésről árulkodtak.
- Csak azt látom, hogy leégeted magad a lakók előtt.
Egy idős hölgy ment el mellettük megbotránkozva. Jensen lemondóan visszament a lakásba, Shanon pedig fájó szívvel ült be a kocsiba.

2007-03-15 17:25.03

Reggel zuhogott az eső, ahogy az lenni szokott egy rosszul induló napon. Shanon bőrig ázott, amíg elért a parkolóból Jensen lakásáig. Vissza akart fordulni, amikor meglátta a tükörképét az egyik földszinti lakás ablakának üvegében. Olyan gondosan készítette a frizuráját, és az egyik legcsinosabb ruháját vette fel, de hiába. Hogy néz ki? Mint egy kismacska, akit nyakon öntöttek egy vödör vízzel.
- Hello! Az a helyzet, hogy újra zuhanyoztam, amíg ideértem – mondta ideges mosollyal az ajtót nyitó Jensennek.
- Gyere be, mert mindjárt elúszol!
Shanon arra eszmélt fel, hogy a fürdőszobában van, egy puha frottírtörölközővel, és a férfi már megnyitotta a csapot.
- Teljesen átfagytál, és csupa víz a ruhád. Így könnyen megfázhatsz. Úgyhogy ne is próbálj ellentmondani! – mondta kedvesen, és feljebb csavarta a fűtést – Amíg fürödsz, készítek egy forró teát.
A lány inkább nem vitatkozott, azt remélve, hogy Jensen mihamarabb eltűnik a fürdőszobából. Kellemesen ellazult a vízben, aztán felfrissülve bújt bele a férfi legalább öt számmal nagyobb fürdőköpenyébe. Jensen nem volt a nappaliban, de hamarosan megjelent két csészével a kezében.
- A tea egy kis rummal ízesítve majdnem olyan hatásos nátha ellen, mint a fürdő.
Shanon hálásan fogadta el, és élvezettel kortyolgatott. Jóleső melegség járta át, egészen ellustult a fotelben. Jensen le sem vette a szemét róla.
- Egész jól áll neked a köpenyem – ült oda mellé, és kivette a kezéből a csészét.
Shanon tudta, hogy mi fog történni, de nem volt képes ellenállni. Jensen olyan szenvedéllyel csókolta, hogy remegés futott végig rajta. Valahogy sikerült összeszednie magát, bár nagyon vágyott a férfi ölelésére. Azt gondolta, mindez egy hamis érzés, hiszen ez itt Jensen Ackles, a legnagyobb szoknyavadász a világon, egy szívtipró. Vagy százszor veszélyesebb még Casanovánál is, legalábbis az ő számára.
- Kicsim – suttogta a férfi – Azóta kívánlak, mióta először láttalak a virágaid között.
Ekkora hazugságot! Egy édes, gyönyörű hazugság…

2007-03-15 17:24.37

Hát, babák, este nem biztos hogy fel tudok jönni fórumra, úgyhogy másolok egy kis folytatást.

Odaát (sorozat) - 3. évad...

2007-03-15 17:13.11

Nem a baleset miatt hal meg, hanem odaadja az életét Dean életéért cserébe a démonnak.

Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?

2007-03-15 14:55.34

Csajok, mennem kell, de este befejezem a sztorit. puszi!

2007-03-15 14:54.45

Fájt ez a gondolat, de bebeszélte magának, hogy csak amiatt érez így, mert elveszítik a legjobb vevőjüket.
- Sose aggódj! Őt kemény fából faragták, és nem az a fajta, aki könnyen feladja – mondta Ivy az ajtóban.
Igaza lett. Már másnap este csöngött a telefon, Shanon épp bevásárlásból ment hazafelé, a folyosón tartott. Akrobatákat megszégyenítő módon ugrott át a macskán, és felkapta a kagylót.
- Halló, tessék!
- Miért lihegsz, csillagbogár? – szólt bele az a hang, amit ezer közül is megismert volna.
- A lépcsőházból futottam idáig két nagy szatyorral. Azt hittem, valami fontos hívás…
- Eltaláltad, fontos ügyben hívlak – szokatlanul hűvös, távolságtartó volt Jensen hangja – Elmentem egy magánklinikára. Összevarrták a bokámon a sebet, kaptam egy injekciót is, és bekötöztek. Száz dolcsid bánja.
- Nekem? – kérdezte Shanon döbbenten.
- Te okoztad a sérülést. Ezek után joggal várhatom el, hogy kifizesd.
Shanon belerogyott a legközelebbi fotelbe. Az nem lehet, hogy ekkora gondot okozott azzal a nem is olyan erős rúgással! Igaz, hogy Jensen arca falfehér lett tőle, de azért ez akkor is furcsa.
- Hogy vagy? – kérdezte részvéttel.
A férfi könyörtelenül folytatta.
- Ezenkívül még illene megtérítened a macskád elfogyasztott élelmét is.
- Azt önként vállaltad…
- Holnap várlak a lakásomban a pénztárcáddal együtt. Ha nem jössz, bíróságra viszem az ügyet!
Shanon vett egy nagy levegőt. Nem tudott mit mondani, mert a férfi letette. Az, hogy dühös, a legenyhébb szó lett volna Jensen állapotára.
- „Elmegyek hozzád Jensen Ackles, kifizetek mindent. Remélem, utoljára látlak!” – gondolta a lány szomorúan.

2007-03-15 14:53.20

- Ez az egész este egy nagy kudarc volt – vélekedett Ivy hazafelé De az a lényeg, hogy mind a ketten megmondtuk a magunkét. Így már biztos nem fognak zaklatni.
- Jensen egy pár napig tutira nem fog tudni járni, úgyhogy nem jön le a virágboltba, és szépen el fog felejteni.
- Ha nem viselkedtél volna olyan csúnyán, biztos szívesen találkozna veled. Ha gondolod, holnap felhívom, és érdeklődöm az egészsége felől. Vagy csődítsem össze az önkéntes ápolónőket?
Shanon a rossz kedve ellenére jót nevetett.
- Jó lenne eltűnni legalább egy hétre. Olyan helyre, ahol nem futhatok össze Jensennel.
- És én sem Jareddel.
Shanon döbbent arccal nézett barátnőjére.
- Jól hallottam? – kérdezte kerekre nyílt szemekkel.
- Igen. Vége lett, még mielőtt elkezdődhetett volna. Az volt az érzésem, hogy előbb-utóbb szakított volna Sandyvel. El tudod képzelni, otthagyni egy több éves kapcsolatot egy bizonytalan, törékeny érzés miatt? Vagy csak én csinálok nagy ügyet belőle? Talán úgy kellene vennünk a férfiakat, ahogy ők minket. Egy kis szórakozás, meg élvezet…
- Te is vörös rózsákat küldenél az áldozataidnak? – kérdezte kuncogva Shanon, aztán az arca komolyra váltott – Erről jut eszembe, Jensen biztosan nem jön többé az üzletbe.

2007-03-15 14:51.51

Shanont tehetetlen düh öntötte el. Miért kell neki mindig ilyen lehetetlen alakokat kifognia?
- Jól figyelj rám Jensen Ackles! Semmi szükségem rá, hogy bonyolítsd az életem. Nem szeretlek, és nincs közös jövőnk, úgyhogy nincs semmi megbeszélnivalónk sem.
A férfi türelmesen végighallgatta, de közben kihasználta az időt, hogy ajkaival megérintse Shanon nyakát.
- Tehát nem akarsz engem…
- Nem – mondta mérgesen a lány – Ki nem állhatom a beképzelt, nagyképű fajtádat! Tőlem játszhatod a játékaidat, akivel csak akarod, csak engem hagyj békén!
Nem tudta folytatni, mert Jensen csókja beléfojtotta a szót. Nem akarta elhinni, hogy a férfi nem képes elfogadni az elutasítását. Elfogyott a türelme, és jól bokán rúgta.
- Megbolondultál? – kérdezte fájdalmas arccal a férfi.
- Megmondtam, hogy nem érdemes packáznod velem. Nem kellesz, és kész!
Sarkon fordult, és már el is tűnt a parkoló irányába.

2007-03-15 14:50.02

Shanon kihozta a kabátját az egyik félreeső szobából. Utolsó pillantást vetett a folyosón a hatalmas falitükörbe, és megigazította magát.
- Nem volt szép, amit műveltél velem – hallotta a háta mögül.
A kellemes, ismerős hangtól megborzongott. Legszívesebben a nyakába borult volna, de visszafogta magát, és hűvös nyugalommal fordult meg. A szíve vad dobogásba kezdett, amikor a zöld szemekbe nézett. Hogy nézhet ki valaki ennyire szemtelenül szenzációsan! Kénytelen volt bevallani magának, hogy Jensen Ackles megsemmisítő hatással van rá.
- Azt mondtad, a sír szélén állsz. Reméltem, hogy még az idén bele is kerülsz. Miért nem tetted meg nekem ezt a szívességet?
- Úgy látszik, még az ördögnek sem kellek – hirtelen komolyra váltott – Az a kis előadás a lakásomban, nem volt túl kellemes.
- De nekem tetszett. El se tudtam képzelni, összesen hány barátnőd lehetett, de most már van fogalmam róla – futott át egy halvány mosoly Shanon arcán.
- Bosszúálló kis boszorka! Teljesen bolond vagyok, hogy ennek ellenére beléd szerettem. Hazavihetlek? – intett a férfi a kocsija felé.
- Kösz, nem. Itt parkolok a közelben, egyébként is Ivy mindjárt jön.
Beletelt pár percbe, míg Jensen felfogta, hogy a lány egyszerűen faképnél hagyta. Itt lenne az ideje, hogy feladja, különben nyugodtan hiheti magáról, hogy megőrült, ha úgy fut ez után a nő után, mintha az élete függne tőle. Nem, ez nem lehet. Valószínűleg csak a büszkesége nem hagyja, hogy vereséget szenvedjen. Mégis Shanon után rohant, és elkapta a vállát, amikor be akart szállni az autójába. A lány megpördült, és a mellkasába ütközött.
- Nos, akkor most megbeszéljük kettőnk ügyét, és kénytelen leszel itt maradni velem, amíg megegyezésre nem jutunk – mondta Jensen ellentmondást nem tűrően.

2007-03-15 14:48.49

Kimentek az utcára, hogy véletlenül se fussanak össze ismerősökkel. Lassan sétáltak a lámpaoszlopok fénykörében, minden kihalt volt, csak a házból szűrődött ki némi zaj. Váratlanul Ivy megállt.
- Mondd, mit akarsz tőlem? – kérdezte komolyan.
- Csak egy puszit, de úgy látom, nem fogok kapni.
- Én nem erről beszélek. Azt akarom tudni, miért mászkálsz utánam, ha menyasszonyod van?
Jared elkomorodott. Bizonytalanság látszott az arcán, kétség, hogy kimondja-e, amit érez.
- Nem tudom. Talán furcsa ez, mert ott van nekem Sandy, de a nap huszonnégy órájából huszonhárom és félben eszembe jutsz, és nem tehetek ellene semmit. Látnom kell téged, állandóan kereslek.
- De ez mindkettőnk számára nagy kockázat – rosszallotta a lány.
- Te csak egy kockázatnak tekintesz engem?
- Igen – válaszolta Ivy, és közben összeszorította a kezét, hogy ezt a kegyes hazugságot ki tudja mondani – Lehet, hogy beléd tudnék szeretni, de már megtanultam, hogy ne legyek oda minden jóképű fickóért, aki szépen mosolyog rám. Azt a férfit, akivel majd egyszer együtt fogok élni, nem szabad, hogy Jared Padaleckinek hívják. Légy jó…
Visszament a házba, és úgy gondolta, nem szabad itt maradnia tovább. Túl veszélyes. Még meggondolná magát, odarohanna Jaredhez, és a karjaiba ugrana. Intett Shanonnak, hogy indulni készül, és még elbúcsúzott pár embertől.

2007-03-15 14:47.25

Jared fekete öltönyben jött, az ing gombja felül nyitva, és a haját is rövidebbre vágatta. Egyszerűen fantasztikusan nézett ki, és olyan ellenállhatatlanul mosolygott, hogy Ivy összes elhatározása füstbe menni látszott. Mégis vissza kellett fognia magát, mert a fiú mellett ott volt Sandy, igaz, hogy nem sokáig, mert azonnal belevetette magát a társaság sűrűjébe. Ez volt az ő igazi lételeme, egy ízig-vérig társasági nő volt, fiatalkora ellenére a sznob társadalom elfogadott és megbecsült tagja.
Jared olyan egyedül érezte magát, mert hát a terem megtelt emberekkel, de nem tudott velük mit kezdeni. Lágy zene szólt, andalító volt az este, és egyáltalán pont ez volt az a hangulat, amikor ki lehet csikarni azt az igent a szeretett nőből. Keresni kezdte Ivyt, egy köztiszteletben álló szenátor társaságában látta meg. Nem bírt magával, oda kellett mennie.
- Elrabolhatom a hölgyet egy pillanatra, uram? – lépett hozzájuk.
- Természetesen. Addig én megkeresem a feleségem és a lányom. Engedelmükkel…
A lány összehúzott szemöldökkel nézett Jaredre. A két szeme között mély ráncok húzódtak, mint egy kislánynak, akinek elvették a babáját.
- Tudod, hogy illetlenség volt, amit csináltál?
- Tudom. De nem bírtam várni, azonnal akartam egy puszit tőled – mondta szelíden a fiú.
- Azt hiszem, beszélnünk kellene. Gyere velem!

2007-03-15 14:45.34

A szokásos évi jótékonysági bál vendégei nem voltak túl szimpatikusak Ivynak. Csevegtek, nevetgéltek, de olyan ridegen és visszafogottan, annyira természetellenes módon, hogy iszonyú kellemetlenül érezte magát közöttük. Nem lehetett nemet mondani Jonathan bácsi meghívására, hiszen minden egyes ilyen eseményen részt vettek még. Ivy most átkozta a napot, amikor első alkalommal jött el Shanonnal, és a nagybácsi ezentúl őt is mindig meginvitálta. Egyébként meg nekik kellett gondoskodni a díszekről, virágba kellett borítani a báltermet.
Jared sem érezte jól magát ebben a sznob világban, pedig ez az ő terepe volt, egészen kisgyerekkorától ilyen környezetben nőtt fel. Ivy valahogy kerülte az este folyamán, mert érezte, hogy baj lehet. Egyre többször találkoztak az utóbbi időben, és kezdett vészessé válni a helyzet, amit a fiú vagy nem vett észre, vagy nem volt hajlandó belátni. A lány el akart menekülni az érzései elől, kiszabadulni a kettőjük alkotta világból, de be kellett vallania magának, hogy ebből nincs kiút. Bárhová is megy, mindig Jaredre gondol, az ő szavait és tetteit keresi mindenben. Meg kell beszélniük ezt, mert addig nem lesz nyugta.

2007-03-15 14:42.00

A hangoskodás abbamaradt, és vizslató szemek meredtek rájuk. Meglehetősen vicces jelenet volt. Jensen az ágyban feküdt, egy halom párna a feje alatt, és rendesen izzadt, pedig a helységben átlagos hőmérséklet uralkodott. Az őt körülvevő lányok gyönyörűek voltak, és mindegyik tartott a kezében valamit, amivel ápolni, takargatni vagy kényeztetni akarta a férfit. Jensen idegesen pislogott, és nem győzte elutasítani őket. Amikor azonban mindenki az új jövevényekkel kezdett foglalkozni, megpróbált kibújni az ágyból.
- Hé, drágám, lassabban a testtel! – szólt rá egy vörös csinibaba.
Shanon közelebb lépett, és célzatosan megkérdezte, hogy nem segíthetne-e még valamiben. Ajándékba egy könyvet hozott, „Don Juan kalandjai” címmel, Ivy pedig egy csokor vörös rózsát.
- Kaptál már marhasültet? – kérdezte Shanon.
- Naná! – válaszolt a férfi helyett Brenda – Hoztam neki egy óriási szeletet, de szegény fiúnak nincs étvágya.
- Esetleg egy kis fagylaltot? – kedveskedett egy másik lány.
- Vagy egy pohár italt? – hallatszott a szoba végéből.
Shanon szánakozva nézett Jensenre, és el kellett ismernie, hogy egyre sajnálatra méltóbb. De nem bírta kihagyni az alkalmat.
- Egy forró fürdő talán jót tenne – ajánlotta elfojtva egy nevetést – Lányok, szerintetek milyen hőfokú víz lenne a legmegfelelőbb?
- Majd én engedek vizet – fordult a férfihez Brenda – Meglátod, utána sokkal jobban fogod érezni magad. Ugye jó lesz, kicsi szívecském?
- Akarod, hogy megmasszírozzalak? – kérdezte egy különösen fiatal lány – Tudom, milyen nagyon szereted. Először mindig a bokáddal kezdtem, aztán a vádlid következett, majd a combod, és aztán…
- Hagyd, most beteg!
- Maradjatok már végre csendben! – morgott rájuk Jensen, és egy hirtelen mozdulattal felkelt – Fogjátok be a szátokat! Pocsékul vagyok, és nyugalomra van szükségem.
Dühösen járkált fel-alá a szobában. Pattanásig feszülhettek az idegei, mert az arca vörös lett, és egy pillanatra se tudott megállni.
- De édesem… - kezdte volna Shanon, de a férfi közbeszólt.
- Te csak hallgass! – fékezhetetlen indulat támadt benne, és szinte vérben forgó szemekkel kiabálva az ajtó felé mutatott – Azt akarom, hogy mindannyian tűnjetek el innen, de azonnal! És soha többé ne merjétek ide betenni a lábatokat!
Feléjük repült a vörös rózsa, egy nagy szelet marhahús, és dobozos fagyi, dicső útjukat csak a fal állította meg. Brenda tért észhez először.
- Rendben lányok, ideje magára hagynunk a beteget.
Hang nélkül felálltak, és kifelé indultak. Jensen egyre inkább megnyugodott, és egy hatalmas sóhajjal feküdt vissza az ágyba, amikor az utolsó nő után becsukódott az ajtó.

2007-03-15 14:40.07

Shanon elégedetten tette le a kagylót. Újabb tréfát eszelt ki, de ezúttal még cikisebbet, mint eddig. Felhívta Ivyt, mert őt sem akarta kihagyni az év legnagyobb kitolásából, amit Jensen Ackles nemsokára élvezni fog. Egy óra múlva elment a barátnőjéért, és nevetve hajtottak be a Silver Streetre.
- Hello, én Shanon vagyok, ő pedig itt Ivy – mutatkozott be az ajtót nyitó fiatal lánynak.
- Ó igen, Shanon! – ragadta meg a karját a szőke szépség, és magával húzta a hálószoba felé – Ilyen tuti ötlet eszembe se jutott volna. Mégis hogy találtad ki?
Ahogy a szobához értek, a lány hátrafordult.
- Egyébként Brenda Holly vagyok. Fel tudtál hívni mindenkit? – kérdezte vigyorogva.
- Nem, de azért szép számban mondtak igent a meghívásra. Jessica Ambros férjhez ment, Tina O’Neil elköltözött Kanadába, Emilia Taylor Rowling és Allison Marchese nem akarják Jensent viszontlátni.
- Hát, ott bent már legalább tizenöten ülnek, és lehet, hogy még mindig jönni fognak.
Beléptek, és Shanont meglepte, milyen különlegesen csinosak a lányok. Nem is volt csoda, hiszen valamennyien Jensen exbarátnői voltak, akiket a férfi felszedett, aztán amikor rájuk unt, egy csokor orchideával és valami drága ajándékkal szakított velük.
- Nos, hölgyeim, még két ápolónővel szaporodott a létszám – jelentette be őket Brenda.

2007-03-15 14:37.41

- Halló, tessék! – vette fel a telefont Shanon reménykedve, az utóbbi kalandjuk óta ugyanis nem látta Jensent.
- Shanon, kicsim, olyan beteg vagyok.
- Beteg? – kérdezte a rekedt, ismeretlen hangot – De mégis ki maga?
- Hogyhogy ki? Hát én, Jensen. Már többször is kerestelek, de nem voltál otthon. Iszonyú torokgyulladásom van, és lázas is vagyok. Segítened kell rajtam, kérlek!
- Anyukád nincs veled?
- Elutazott üzleti ügyben, és nem tudom elérni. Olyan egyedül vagyok, és ez olyan rossz érzés.
- Teljesen egyedül vagy… - villant fel Shanon szeme.
Biztos volt benne, hogy a férfi hazudik. Ez csak egy újabb indok lehet, hogy felcsalogassa magához, és kikezdjen vele.
- Úgy tűnik, igencsak beteg vagy – mondta higgadtan
- Az nem kifejezés! Már a sír szélén állok, és senki sincs, aki itt lenne mellettem. Ugye átjössz hozzám?
- Hát persze.
Jensen megkönnyebbült sóhajt hallatott.
- Fantasztikus. De légyszi, hozz magaddal húst is! Egy nagy szelet marhasültről álmodozom, sok mártással – egész elevennek tűnt ahhoz képest, hogy a sír szélén állt – Ja, és még egy kis sütit is megennék, tejszínhabbal.
- Minden meglesz, amit csak kívánsz. Ez minden?
- Egyelőre igen. Ha eszembe jut még valami, akkor felhívlak.
- Rendben, szívem – mondta a lány a legsimogatóbb hangján – Meglátod, hogy nem is vagy olyan magányos. Sokkal több barátod van, mint hinnéd.

2007-03-15 14:35.43

Ebben a pillanatban Eddie megunta, hogy vele senki sem foglalkozik, és őrült sebességgel rohanta körbe a szobát. Ennek eredményeképp törött vázák hevertek a padlón, a függöny alja leszakadt, és az asztalról az apróbb tárgyak szanaszét repültek. Csak nagy nehezen sikerült Shanonnak megfogni.
- Azt hiszem jobb, ha most elmegyünk – mormolta halkan Shanon, rettenetesen szégyellte az egészet.
- Talán igazad van – válaszolta a férfi növekvő haraggal.
Csak amikor az üzlethez ért, akkor tudott felengedni a feszültsége. Barátnője a pult mögött üldögélt, egy emailt olvasgatva a laptopján. Sejtette, hogy mi áll benne.
- Miért nem válaszolsz már annak a szegény fiúnak? – kérdezte rosszallóan.
- És mégis mit? Írjam azt, hogy bár menyasszonya van, de elepedek a vágytól, hogy láthassam? Ez nem az én stílusom, ez nem én vagyok!
Pedig érzett valamit Jared iránt, ez látszott abból, ahogy róla beszélt. Egyetlen este volt csak, egyetlen szó vagy érintés nélkül, mégis megmozdított valamit a lányban. Nem akart semmit a fiútól, sőt megpróbált tudomást sem venni róla, de a sors mégis másképp rendelkezett.
A hétvégén Ivy korán ébredt, és hiába is igyekezett, már nem tudott újra elaludni. Morogva kelt fel az ágyból, végül is úgy döntött, hogy hamarabb intézi el a bevásárlást. Kisétált a piacra, hogy vegyen friss zöldséget és gyümölcsöt, utána meg beugrott az áruházba pékáruért, és egy kis húsért. Bepakolt a kocsiba, és visszament még újságért, amikor a lépcső mellett meglátta Jaredet. A fiú azonnal odament hozzá, bár kicsit zavarban volt. Meghívta egy kávéra, és Ivy maga se tudta, hogy miért, de igent mondott. Valahogy magától alakult, hogy együtt mászkáltak tovább az emeleteken, és nézelődtek. A lány észre se vette, hogy eltelt az idő, csak délután jutott haza. A következő hétvégén talán a tudatalattijától vezérelve, vagy csak úgy, de ugyanabban az időpontban érkezett a bevásárlóközpontba, és aztán heteken keresztül is, és csodák csodája Jared mindig ott várta. Már meg sem lepődött, amikor a tömegben a fiú megfogta a kezét, és úgy hagyta, még miután kiértek a parkolóba is. Élvezte ezeket a napokat, bár nem merte bevallani magának.

2007-03-15 14:32.53

- Jensen! – hangzott az éles női hang, és szétrebbentette őket.
Shanon elkapta a kezét, és helyre rángatta magán a ruhát. Ahogy pillanatok alatt rendbe szedték magukat, olyanok voltak, mint a rajtakapott tinédzserek.
- Kicsikém, itt vagy? Beteszem a sütit a hűtőbe.
- Jól van, anya – mondta Jensen, és közben megigazgatta a haját.
Épp az utolsó pillanatban, mert feltűnt a Shanon szerint kedves arcú hölgy az ajtóban.
- Vendégem van, anyukám – mosolygott Jensen – Ő Shanon, és a macskájáért jött.
- Na végre! Ne vegye rossz néven kedveském, de ez a cica egy átok.
Shanon elnevette magát, miközben a középkorú Mrs. Acklest figyelte. A hasonlóság anya és fia között egyértelmű volt, le sem tagadhatták volna egymást. Finom elegancia áradt a hölgyből, a fiából meg férfias erő, de mindkettejük szemében ott csillogott az elszántság, a végtelen becsvágy.
- Tehát öné ez a szenzációs macska? – kérdezte Mrs. Ackles – Az elevensége ellenére azért örültem neki, hogy itt volt, mert legalább visszatartotta Jensent az egyéb irányú elfoglaltságoktól.
Az éles megjegyzés természetesen a férfi kicsapongó életmódjának szólt, és a lakásában előforduló nők áradatának.
- Már megint rúzsos az inged! – csóválta a fejét rosszallóan a hölgy, és a figyelmét Shanon felé fordította – Nincs kedve meginni velem egy kávét?
- Már éppen menni készültem…
- Ugyan, két perc alatt elkészítem, aztán ígérem, hogy nem tartom fel tovább!
Már ki is ment a konyhába, és csak halk dudorászást lehetett hallani.

elejére ... 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 324 325 326 327 328 329 330 331 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk