Tegnap este, amikor mindenki elaludt, írtam a sztorit. Egész jól haladtam, amikor a rohadt laptop besípolt, mert lemerült. Ki kellett gyorsan kapcsolnom, hogy a család fel ne ébredjen, úgyhogy elveszett, amit írtam. Kivagyok!

2007-03-18 09:18.59

Sziasztok! Már itt vagyok egy ideje, csak visszaolvastam.

2007-03-17 18:16.29

Holnap folytatom a sztorit. Most sajna itt kell hagynom titeket. Reggel jövök! Pápá!

2007-03-17 18:14.29

Na, eddig vagyok.

2007-03-17 18:13.55

Ivy sírva fakadt, nem tehetett róla, de az örömkönnyek elöntötték a szemét. Még mindig összeszorult a szíve, ha egyetlen szülőhazánk eszébe jutott, amit olyan váratlanul és hűtlenül hagytunk el. Az a kis lakás, a szülei, a rokonai, mind-mind annyira hiányoztak.
- Hazamegyünk… Három év után végre láthatom a családomat – zokogta elhaló hangon.
Babs szeméből is kicsordultak a könnyek. Soha nem gondolta volna, hogy az a közép-európai, elmaradott kis ország valaha ennyit fog jelenteni a számára. Hiszen mégiscsak a szülőföldünk, az első lépéseink színhelye, a sikeres érettséginké, viszonzatlan szerelmeké, és azé az ötleté, hogy vegyünk repülőjegyet, és letelepedjünk Los Angelesben. Az a befolyás, amely elcsábított minket a szülői háztól, és belénk oltotta a kalandok heves és elpusztíthatatlan vágyát, süketté tett minket minden intelemmel szemben. Ez a vágyakozás volt az, amely nemegyszer a legesztelenebb vállalkozásra késztetett minket.

2007-03-17 18:12.56

Reggeli után csak állt a szobája erkélyén, és hunyorogva bámulta az erdőt. Tulajdonképpen semmi kirívó nem volt benne, a fák szabályosan álltak egymás mellett, a mélyzöld lombkorona egyenletes, szinte pihentette a szemét. Ebben a varázslatos nyugalomban képtelenség volt alkotni, az ötletekhez nyüzsgés kellett, emberek, igazi élet. Ivy író volt, és bár éppen kiadták egy új könyvét, és most pihent, mégis ihletet akart nyerni a következő regényhez. A fürdőszobában belepillantott a tükörbe, fiatal, mosolygós arc nézett vissza rá. Hiába húzta össze a szemöldökét, hiába tartotta szigorúan a száját, nem látszott komolyabbnak, és ez dühítette. Hogy miért ilyen derűs az arca, miért nem tud kellőképpen megfontoltnak látszani, azt sosem értette.
A délelőtt folyamán olyan dolog történt, amire senki sem számított, és ami leginkább Babs és Ivy szívét töltötte meg boldog izgalommal. Csöngött a telefon, Eric vette fel.
- Igen, persze - hallottuk a hangfoszlányokat a nappaliból.
Eric mosolyogva lépett be hozzánk a konyhába.
- Csajok, óriási hírem van. Beígértek nekünk még pár nap szabadságot, és a srácokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk veletek valahová nyaralni.
- Na mondd már hová, ne csigázz! – kíváncsiskodott Babs.
- Magyarországra! – bökte ki végre Eric, és nevetve kapta a karjába az izgatottan ugrándozó lányt.

2007-03-17 18:09.08

Jensen Daneellel a helység másik végében foglalt helyet, és enyhén szólva össze kellett húzni magukat, mert nekik kettejüknek már csak egy hálózsák jutott. Azért nem bánták túlzottan, szorosan összesimultak, és a nagyfiú igyekezett nem arra gondolni, hogy mi folyik Babs és Eric között, hiszen olyan csendben voltak.
A prímet mint mindig, most is Jared és Ivy vitték. Ők kerültek középre, de Ivy mindössze fél óráig bírta a minden oldalról felé csusszanó két kezet csapkodni, aztán klausztrofóbiás rohamot színlelve kimenekült a szélre.
- Mi van, nem bírod a feszkót? – kérdezte Shanon nevetve.
- Menj csak vissza nyugodtan, nem harap a kisfiú! – helyeselt Babs is.
- Persze, aztán ez az élvhajhász kismalac egész éjjel a lábamat fogdosná!
- Ha nem esik jól a lábadon, máshol is simogathatlak… – komolytalankodott Jared.
Ivy nem adta be a derekát, maradt a szoba szélén. Reggel arra ébredt, hogy nincs egyedül. Kellemes melegség árasztotta el minden tagját, és egy finom illatot érzett, ami igencsak ismerős volt. Megmozdította az arcát, puha bőrhöz simult, és ez a szolid, mégis érzéki illat megborzongatta az egész testét. Csak nem…?! Kinyitotta a szemét, és megrémült attól, hogy szorosan Jaredhez bújva találta magát. Az édes kis manó arcocska olyan szelíd volt, mint egy kisgyereké, és a barna hajtincsek lágyan becézgették a lány arcát. Képtelen volt megmozdulni, egyrészt mert nem akarta, hogy a fiú felriadva maga mellett találja, másrészt mert azok a hosszú ujjak ott nyugodtak a derekán, és ez annyira felkavaró érzés volt.
Jared felébredt, és a tekintete egy éberen csillogó szempárral találkozott. Olyan nyugalom és csend vette őket körül, hogy mozdulatlanok maradtak. Csak nézték egymást hallgatagon. Ivy keze öntudatlanul elindult, óvatosan megcirógatta a fiú arcát, végigsiklott az érzékien elnyíló ajkakon, aztán riadtan visszahúzódott, amikor Chen a másik oldalon kezdett feleszméledni. A lány bűntudatos képet vágott, pedig ebben az ártatlan mozdulatban igazán semmi hátsó szándék nem volt.

2007-03-17 18:05.55

Jeffrey iszonyúan szégyellte magát. Nem akart semmi rosszat, csak egy kis örömöt okozni nekünk, hiszen olyan boldogok lettünk volna. Derekasan küzdöttünk, kitartóan, különösen Ivy. Olyan komolyan vette az egészet, mintha legalábbis a világkupán vettünk volna részt. Végül is döntetlen lett az eredmény, pedig az utolsó percekben a fiúk eléggé elengedték magukat, de ekkorra már csak heccelődni maradt erejük.
Az este hosszú ideje először felszabadult vidámsággal telt. Végre lerendeződtek a gondok, minden rendben volt a házban, és mindenki felsóhajthatott. A hatalmas nappaliban telepedtünk le, és kártyázni kezdtünk. Jensen nagy mestere volt a kártyának, és pillanatok alatt nyerésre állt.
- Verhetetlen vagyok ma, fiúk! – vigyorgott két pofára, és felém fordult – Na mutasd csak kislány, mid van?
- Tök, mint a fejed! – raktam ki a lapomat.
Előkerültek más játékok is, amelyek alaposan kipróbálták a kreativitásunkat. Babs gyűjtötte ezeket, egész halommal rendelkezett belőlük, és jól jöttek ilyen közösen töltött estéken. Arra az elhatározásra jutottak, hogy újra együtt alszunk a nappaliban, hálózsákokban és pokrócokkal, ahogy a kezdet kezdetén, „sok jó ember kis helyen is elfér” jelszóval.
Eric jólesően nyújtózkodott ki, és szelíden dorombolt, ahogy Babs a pocakját simogatta a takaró alatt. Annyira szerelmes volt a lányba, olyan igazán és mélyen, hogy szinte kivirult a kapcsolatuk kezdetétől.
- Nagyon szeretlek! – suttogta Babs fülébe, ahogy máskor is mindig elalvás előtt.

2007-03-17 18:04.09

Ha valaki punnyad, azt igencsak nehéz munkára bírni, ezt Ivy nem egyszer tapasztalta. Babs még csak felszedelőzködött valahogy, de Shanont csak Jeffrey hosszadalmas unszolása győzte meg.
A rögtönzött kapu két faág volt, amit a földbe szúrtunk. A lányoknál Ivy volt a csatár, Shanon és Chen a hátvédek, én a kapus. A fiúknál Jared a csatár, Colin és Jensen a hátvédek, Jeffrey a kapus. Masato vállalta a bíró szerepét, és Babs a szurkolók tömegét, amibe annyira belelélte magát, hogy egymagában jobban üvöltözött, mintha egy többezer fős csarnokban lettünk volna. Ő dobta fel kezdésnél a labdát, ami Jared bambulásának köszönhetően azonnal a lánycsapathoz került, de nem tartott sokáig a dicsőség, ugyanis Jensen gyorsan visszaszerezte. Nem voltunk profik, de nagyon lelkesek, és mindkét csapat győzni akart. Már félidőnél tartottunk, és még mindig nem volt egyetlen gól sem, amikor mi lányok helyzetbe kerültünk. Ivy ügyesen végigvitte a labdát, de a rápasszolásnál már elfogyott az ereje, és nem tudott akkorát rúgni, amekkorát akart volna. Csodák csodájára azonban a labda mégis a kapuban landolt.
Ivy egy pillanatra megtorpant. A többiek talán nem vették észre, de Jeffrey csalt. Nem volt nagy a lendület, és a labda íve sem, egy sima vetődéssel elkaphatta volna, de nem tette.
- Jeffrey, te hagyod magad. Ez nem tisztességes! – szólt rá a lány villámló tekintettel.
Mindenki pillantása rászegeződött.
- Igaz ez? – kérdezte Jensen.
- Jól van, beismerem – adta meg magát Jeffrey – A lányok olyan lelkesek voltak, és nekem nem volt szívem legyőzni őket.
- Vagy játszol rendesen, vagy cserélj helyet Masatoval! – szólt az ítélet – Innentől kezdve meccs életre-halálra!

2007-03-17 18:00.23

Már rég a kádban ültem, amikor Colin válogatott szidalmak közepette megnyitotta a csapot a másik fürdőszobában. Nagyjából leporolta magát még az udvaron, hogy ne hordja végig a koszt a házban, aztán megivott egy pohár limonádét a nagy kalandra. Amikor bementem a nappaliba, a többiek unatkozva ücsörögtek a kanapén.
- Megyek, segítek lecsutakolni Colint – álltam fel egy kacsintás közepette, erre Babs nevetve csóválta a fejét.
Colin csuda aranyos volt a habtenger közepén, a még mindig kormos pofijával. Fogta a szivacsot, és óvatosan tisztogatni kezdtem, mint egy eleven kissrácot az anyukája. Tulajdonképpen sosem volt olyan viharos szerelem, amit iránta éreztem, egyszerűen csak dühített, hogy olyan nehezen tudom megszerezni, és annál jobban kellett.
Amikor kész lettünk, és letakarítottam a kádat, Ivy hatalmas sóhajjal robogott be a fürdőszobába. Ő is szörnyen koszos volt az egész napos takarítástól, és fáradtan merült bele az illatos vízbe. Éppen ellazult volna, amikor Jared vigyori arca megjelent az ajtóban, és a lány átkozta magát, amiért elfelejtette ráfordítani a kulcsot.
- Megmoshatom a hátadat? – kérdezte a fiú csillogó szemekkel.
- Ide figyelj Jared Padalecki, ha nem tágulsz innen azon nyomban, csomót kötök a nemesebbik testrészedre!
Jared fájdalmas arcot vágott, és kacagva csukta be maga után az ajtót. Ivyjó alaposan lecsutakolta magát, megtörölközött, felkapkodta a ruháit, és megszárította a haját. Ahogy belépett a nappaliba, a társaság még mindig unatkozott.
- Hé, lusta banda, mit szólnátok egy vagány focimeccshez? – kérdezte felfrissülve..
- Én benne vagyok! – kurjantotta Jared, és már ment is megkeresni a labdát.
- Naná, hogy én is! – állt fel Jensen jókedvűen.
- Részemről szintén rendben – bólintott Jeffrey.
- Én aztán végképp nem maradhatok ki – bontakozott ki az ölelésemből Colin.
- De szívem, most fürödtél meg! – rosszallottam, de jól tudtam, hogy Colint nem lehet visszatartani, ha fociról van szó.
- Csajok? – nézett ránk Ivy – Ne legyetek már ilyenek! Kihívjuk a skacokat egy mérkőzésre.

2007-03-17 17:57.39

Őszintén? Gőzöm sincs. Valahol olvastam, és megmaradt.

2007-03-17 17:56.33

A kocsiajtó csapódására tértek észhez. Megjöttek a többiek a városból, és valószínűleg jól szórakoztak, mert hangos jókedv hallatszott az udvarról.
- Azt hiszem, itt végeztünk. Mehetnénk is le… - indult a lépcső felé Babs.
Jensen szó nélkül követte.
- Szia cicám! Hogy telt a délelőtt? – kérdezte Babstól egy szelíd puszi után Eric, aki egy perccel a többiek után érkezett.
- Egész… jó volt. Rendet raktunk a padláson, lesúroltuk az egész hóbelevancot. Nem tudom, Byrnesék meddig jutottak a pincével.
- Gyanús csend van odalenn, talán felfalták őket a kísértetek – mosolygott huncutul Jared.
Mintegy végszóra két tetőtől talpig koszos egyén jelent meg a lejáróban prüszkölve. Az arcukat és a hajukat vastag fekete koromréteg borította. Csak nehezen lehetett rájönni, hogy a szutyok alatt Colin és én rejtőzünk.
- Ez az eszelős kinyitotta a régi széntároló ajtaját, és a huzat a pofánkba fújta az összes kormot.
- Jól van na, csak kíváncsi voltam, hogy mi van az ajtó mögött… - szabadkozott Colin.
- A legközelebbi felfedezésedet ne az én jelenlétemben tedd, ha megkérhetlek!

2007-03-17 17:52.09

A padlás varázslatos helynek bizonyult. Volt benne valami misztikus, valami vonzóan titokzatos, amit Babs nem tudott volna megmagyarázni, de egészen libabőrös lett tőle. Talált egy régi szekrényt, tele divatjamúlt ruhákkal, és néhány sárgult fotóalbumot. Jensen a pókhálót szedte le, mert tudta, a lány szörnyen fél a nyolclábú szörnyektől. Itt is volt a tetőn egy ablak, pontosan olyan, mint Babs szobájában, és csak úgy áradt be rajta a fény. Egyáltalán nem volt sötét, vagy porszag, ahogy az ilyen öreg padlásokon elő szokott fordulni, olyan barátságos volt az egész. Babs levitte az antik tárgyakat a lakásba, hogy majd megpucolja és rendbe rakja őket, hiszen odavolt az ilyen ósdi dolgokért. Együtt mostak le mindent, és a kacatokat bepakolták egy nagy kartondobozba. Az utolsó simításokat végezték, amikor a lány egy faragott ládikóra bukkant. Kinyitotta, és nem csalt a sejtése, levelek voltak benne és egy napló. Amikor felnyitotta a kopott bársonykötésű füzetecskét, egy sárga lap esett ki belőle. Egy vers volt rajta. Olvasni kezdte, és csak állt ott könnyes szemmel, a beszűrődő napsugarak kellemes melegében, mégis megborzongott. Jensen figyelte a lányt egy ideig, aztán odament hozzá.
- Mi az, mit találtál? – kíváncsiskodott.
- Jaj Jensen, ez olyan gyönyörű… Hallgasd csak!
„Ajkad bársonyát még a bőrömön érzem
Tündöklő szemed fénye most is kísért
Szíved dobbanása zene a csendben
Én kedvesem, nem feledlek soha
A lelkem tiéd lesz örökön örökké…”
A nagyfiú álmodozva ölelte át Babs derekát. Mióta elkezdtek foglalkozni a költözéssel, másra se tudott gondolni, csak arra a romantikus estére a tengerparton. A lány gyakran volt a közelében, és ha látta, még inkább hiányzott hajának finom illata, amit szinte még most is érzett. Amikor kibékült Daneellel, már egyre kevesebbszer jutott eszébe, de most megint megrohanták az emlékek. Úgy gondolta, ez a sanyargató érzés biztos azért van, mert sosem kapta meg Babsot, és olyan még nem fordult elő, hogy ha valakit akart, azt meg ne szerezte volna.
Babs teljesen ellazulva támasztotta a fejét az izmos mellkashoz. Érezte Jensen enyhén fűszeres illatát, és lehunyt szemmel sóhajtott. Csak egy kicsit kellett volna elfordítania a fejét, hogy megtalálja az ajkait, és csókolja, ölelje az idők végezetéig…

2007-03-17 17:48.36

A dohos félhomályban az aprócska ablakon beszűrődő fénysugarak látni engedték a szállingózó porszemeket. Egy kismacska menekült ki rémülten a résen. Én annyira megijedtem, hogy egyenesen Colin nyakába ugrottam.
- Ne félj, ez csak egy ártatlan macska volt!
- De a szívbajt hozta rám…
Csendben kezdtünk el dolgozni, ehhez a helyhez valahogy nem illett a hangos beszéd, vagy a vidám nevetés. Colin szavak nélkül is megértett, nem kellett rászólni, hogy mit csináljon. Amikor a kezemmel vészesen közeledtem egy rozsdás szög felé, elkapta a karomat, és elrántotta onnan. Egész gyorsan kihordtuk a felesleges holmikat, összesöpörtük az évszázados port, és sarkig tártuk az ajtót, hogy szellőzzön a helység. Egy tompa puffanásra lettünk figyelmesek, majd egy csörgésre, és kacagásra. Kirohantunk az udvarra, Jared ott ült a fal tövében, mellette az eldőlt létra, és egy pár centire tőle Jeffrey fetrengett a fűben a röhögéstől. Nem volt kétséges, hogy mi történt.
- Picinyem, te mindenhonnan leesel? – lépett Jaredhez Ivy, aki a csattanást hallva kirohant a házból, és adott egy cuppanós puszit a fiú kétségbeesett arcára.
- Ha megismétlem a mutatványt, kapok egy csókot is? – csillant fel Jared szeme.
- Ha még egyszer felmászol arra a létrára, saját kezűleg töröm el a lábad! – morgott tettetett haraggal Ivy.

2007-03-17 17:45.49

Ivy reggel arra ébredt, hogy az arcába süt a nap. Lehunyt szemhéján át is érezte, hogy lágyan melegít. Este elfelejtette lehúzni a redőnyt, és a keleti fekvésű szobába szabadon tódult be a fény. Nagyon korán volt még, fél hat, Jared az igazak álmát aludta mellette. Nem volt kedve tovább heverészni, kiugrott az ágyból, az ablakhoz ment, és nagyokat szippantott a fűszeres illatú hajnali levegőből. Annyiból jó volt a korai kelés, hogy előbb jutott be a fürdőszobába, nem kellett várnia senkire. Két fürdő volt, egy a lányoknak, egy a fiúknak, mégis néha olyan keservesen készültek el. Halkan öltözött, hogy fel ne ébressze Jaredet, és a bejárati ajtót is óvatosan csukta be maga után.
Úgy döntött, gyalog sétál be a külvárosba. Nem volt messze, úgy három kilométer lehetett, reggeli sétának pont megfelelő. A fű olyan selymes és harmatos volt, madarak csicseregtek a fákon, és a lánynak egészen vidéki hangulata lett. Egy csodaszép mező terült el az út mellett, és Ivynak az jutott eszébe, milyen jó lehet itt focizni. El is határozta, hogy délután kihívja a fiúkat egy meccsre. Mindig is szenvedélyes focirajongó volt, ha mérkőzés volt a tévében, nem lehetett levakarni a képernyőről. Ebben az egy dologban egyezett az ízlése Jareddel, ilyen alkalmakkor képesek voltak másfél órát együtt végigizgulni és üvöltözni a nappaliban, alaposan próbára téve a többiek idegeit.
Kis kosarával egyenesen a piac felé indult, hogy vegyen néhány fajta gyümölcsöt, meg friss tehéntejet. Aztán a pékségbe is beugrott, természetesen mindannyiuk kedvencéért, croissantért. Csak Daneel nem volt oda érte, úgyhogy neki inkább pogácsát vett, mert nem bírta volna most elviselni a nyavalygását.
Reggeli után a pince és a padlás kitakarítása lett volna a program, de a pincét valahogy senki sem akarta vállalni. Végül is arra jutottak, hogy a padlást Babs teszi rendbe, hiszen odavolt a titokzatos dolgokért, amiket egy ilyen öreg ház teteje alatt lelhet az ember, és Jensen besegít neki. Masato bevitte Chent és Shanont a városba kocsival, elintézni az utolsó formaságokat a papírokkal, és alaposan bevásárolni, ami még hiányzik, meg Daneelt is magukkal vitték, mert sietett egy meghallgatásra. Jeffrey és Jared a csatorna pucolását nézték ki maguknak. Colin sóhajtva gondolt a pincére, de aztán beadta a derekát.

2007-03-17 17:43.00

Jó időbe telt, mire mindenki lezuhanyozott, és bevackolta magát a saját egyéni ágyába. A fiúk úgy döntöttek, nálunk maradnak éjszakára. Jensen körbejárt a házban jó éjt kívánni, utolsóként Babshoz kopogott be.
- Jó éjszakát, angyalka! Aztán el ne felejtsd megszámolni a sarkokat!
Odalépett az ágyhoz, hogy egy puszit adjon a lánynak. Olyan aranyosan összegömbölyödött a takaró alatt, hogy a legszívesebben odabújt volna mellé, és szorosan átkarolta volna.
-„Nem lehet, ő már másé, Erichez tartozik” – gondolta magában, és keserűen emlékezett rá, amikor először látta őket együtt.
Késő este befutott Daneel is, ők ketten az egyik vendégszobában tértek nyugovóra. Daneel mellett enyhült a feszültsége, mert egy jópofa csaj volt, aki fel tudta dobni a hangulatát. Butuska, és végtelenül naiv, de el lehetett vele szórakozni. Pár perc múlva kuncogva viháncoltak egymás karjaiban, és Jensen nem gondolt az emeleten békésen szendergő Babsra.
Jared nem tudott elaludni. Még mindig sajgott minden tagja a cipekedéstől, és vágyott két gyengéd kéz további masszírozására, de egy bizonyos testrésze hiányolta leginkább a becézgetést. Egyedül volt, annyira magányos. Feltápászkodott, és meg sem állt Ivy szobájáig.
- Idebújhatok melléd? – kérdezte a lánytól.
- Na gyere, te kis árva! – simogatta meg a buksiját Ivy, és adott egy cuppanós puszit az arcára.
Jared egészen hozzásimult a lányhoz, és ajkaival simogatni kezdte a nyakát. Nem bírta türtőztetni magát, a teste remegett a vágytól.
- Hé, nagyfiú, ideje lesz leállítani magad! – mondta Ivy arréb húzódva.
- Már hónapok óta próbálkozom nálad, és igazán mindent bevetettem, de még mindig nem akarod. Nem tudod, mit hagysz ki…
- Halottam már néhány exedtől, hogy bombasztikus vagy az ágyban, és valószínűleg kimondhatatlan élvezetben lenne részem, de holnap nem tudnék a szemedbe nézni. Jaj Jared, te vagy a legjobb haverom, és nem tenném kockára a barátságunkat ilyen butaság miatt!

2007-03-17 17:40.58

Persze azonnal eszébe jutott egy ötlet, amit szendvics-formátumnak nevezett el. A lényege az volt, hogy leültek libasorban, Ivy masszírozta Jared hátát, ő meg Babsét, később aztán cseréltek. A puha padlószőnyeg megfelelő helynek bizonyult a fetrengésre, amit alaposan ki is használtak. Olyan csiklandozás indult, hogy a végén már azt sem tudták, melyik láb és kéz kié.
Jól esett egy kis vidámkodás, hiszen az idei nyár olyan bágyadt volt, mint egy migrénes öreg hölgy. Mindenkinek volt már ilyen nyara, amikor semmi sem sikerül, mindenhol kedélytelenség terjeng, az ember agya mintha ólomból lenne, és még esély sincs rá, hogy valami érdekes dolog történjen a szürke hétköznapok unalmában. Az ilyen hónapokat legjobb átaludni, mint egy medve. Világosan láttam, hogy ez az időszak ilyen lesz. Először is, lőttek a nyaralásnak, hiszen minden tervezgetést félresöpört a költözés. Olyan sokáig tartott, és már megviselte az egész társaságot.
Az új ház egyszerűen fantasztikus volt. A városon kívül épült, egy magas domb tetején, és a mögötte levő hatalmas birtokot erdő szegélyezte. A kilátás varázslatos volt, aki odaállt a nappali hatalmas ablakához, a város a lábai előtt terült el. Különleges látványt nyújtottak a lakópark házai, hiszen ha valaki a domb aljából felnézett rájuk, olyan hatást keltettek, mintha imbolyogtak volna. Babs nem szeretett költözködni, és csak két dolog végett ment bele az egészbe: itt lehetett egy saját rózsakertje, és az északi oldalon az emeleti szoba miatt. Az a szoba már az első pillanatban olyan hatással volt rá, amit ki sem tudott fejezni. A tetőtérben helyezkedett el, és tört falai voltak, ami olyanná tette, mint egy kis kuckó. De a legeslegjobb az ablak volt a plafonon, amin át nappal az ég kékjét csodálhatta, éjszakánként meg a csillagokat. Csupa fehér bútorral rendezkedett be, csak a puha, bolyhos szőnyegen volt némi minta, és a szoba dísze az a régi hajósláda volt fémcsatokkal, amit egy régiségkereskedésben vásárolt. Elégedetten nézegette a helyre rakott berendezést, amikor vacsorázni hívtam.
Csak egy gyorsan összecsapott vacsora volt, nem értünk rá rendesen főzni az egész napos pakolás miatt. Mégis farkasétvággyal ettünk, különösen a fiúk, és alaposan ki is érdemelték az ételt, hiszen megdolgoztak a bútorokkal. Most először örültünk igazán a lefekvésnek, mert végre mindenki a saját szobájában aludhatott. Eddig egy helységben aludtunk, hálózsákokban, és Chen már unta, hogy hol egy kézzel, hol egy lábbal az oldalában ébred.

2007-03-17 17:38.32

Úgy nézett ki a ház, mintha hurrikán söpört volna végig rajta, de a lányok lélekjelenlétének és együttes munkájának köszönhetően egykettőre a helyére került minden. A fiúkat kizavartuk mosakodni, ami megintcsak őrült mókázásba csapott át, ugyanis az öt gézengúz, Jared, Jensen, Jeffrey, Colin és Masato vízicsatát rendezett. Össze-vissza locsolták egymást, és csak akkor hagyták abba, amikor már teljesen átáztak.
- Úgy néztek ki, mint a kedvenc kutyáim fürdetés után! – nevetett Babs, és megsimogatta Jensen csöpögő haját.
- Na gyertek, rosszcsontok! – kapta el Shanon Jeffreyt és Colint, és szárazra dörgölte őket a törölközővel.
Mind az öten ledobták magukról a nedves felsőket.
- Csajok, ez maga a paradicsom! – mondta Chen, miközben a szeme egyik formás felsőtestről a másikra vándorolt.
- Én már elértem az üzemi hőfokot, úgyhogy most hűtsük le magunkat egy hideg limonádéval – nevetett Babs.
A bútorokkal már nem volt ilyen egyszerű dolgunk. Iszonyú nehezek voltak, és a fiúk derekasan helytálltak, mire mindet bepakolták a helyére. Csak egy hét után vágtak neki a kalandnak, addig száradtak a falak. Estére már minden tagjuk sajgott, Jeffrey ötletére a lányokkal nem mondtunk nemet egy jó kis masszázsra. A szokásos móka megint nem maradhatott el, amit Jared talált ki.
- És engem ki fog megnyomkodni? – kérdezte ártatlan arccal, amikor ki-ki a párjához indult.

2007-03-17 17:36.31

A koboldzöld festékkel teli vödör hatalmas robajjal landolt a földön, a tócsa közepén fájdalmas arccal ücsörgött az egyensúlyát vesztett Jared. Ijedten rohantam oda hozzá.
- Jól vagy? – kérdeztem aggódva.
- Úgy érzem magam, mintha minden csontom porrá zúzódott volna – nyögdécselt szegényke.
A hangzavarra még Jensen is felkapta a fejét, pedig a szoba másik végében állt. Kitört rajta a nevetés, amikor Jared a csupa zöld kezeivel lenyomatot hagyott Ivy fenekén. Igazi ricsajparti vette kezdetét, ahogy a társaság felbuzdulva azzal kezdett szórakozni, hogy ki lesz a legjobban összetapogatva. Végül is Colin pocakja kapott a legtöbbet, és Jared szemtelenül vigyorgó pofija. Csak Jensen maradt ki a játékból, de nem sokáig, ugyanis Babs vészesen közelített felé. A rádió épp egy romantikus dalt kezdett el játszani, mire elcsendesedett a banda. Shanon lágyan ringatózott Jeffrey karjaiban, Chen Maszatkát kapta el (ez volt Masato új neve, amit szintén én adtam neki), én igyekeztem nem ordibálni amiatt, hogy Colin minden második lépésnél a lábamra taposott, Ivy meg Jareddel kávézni indult a másik helységbe.
Babs mosolyogva lépett oda Jensenhez. Először a homlokára festett egy virágot, aztán lassan lejjebb csúsztatta az ecsetet a nagyfiú kipirult arcára. Körbejárta a finoman ívelt ajkakat, végigbecézgette férfias állát, a nyaka vonalát, és lassan elért a kellemesen domborodó mellkasáig. Most zavartalanul játszhatott, mert egyikük párja sem volt a házban. Jensen lehunyt szemmel élvezte a lágyan cirógató érzést, de amikor az ecset áthaladt a vékony ing határain, elkapta a lány kezét. Babs bármikor fel tudta borzolni az érzékeit, még annak ellenére is, hogy most Danellel járt. Legszívesebben ugyanígy játszott volna a lány testével, de ehelyett inkább kiment a csaphoz, hogy lemossa magáról a festéket.

2007-03-17 17:33.44

Éreztem, hogy mi zajlik le barátnőmben. Már elég régóta ismerjük egymást, és együtt ötlöttük ki azt is, hogy rávegyük Chent, Shanont és Ivyt, és kiutazzunk Los Angelesbe, álmaink városába. Elejétől kezdve valami titkos szövetség volt kettőnk között, mindig beleláttunk egymás gondolataiba, és ez azonnal életbe lépett, amikor Babs sokatmondó pillantást vetett Jensenre. Hálás volt Shanonnak, amikor három éve a reptéren elkérte Jeffrey telefonszámát, és mindvégig tartotta vele a kapcsolatot. Jeffrey volt az is, aki segített lakást és munkát találni, amikor szinte üres kézzel megérkeztünk Los Angelesbe, majd később segített házat keresni, amikor már összespóroltuk rá a pénzt. Közben újra felvettük a kapcsolatot Jensennel és Jareddel is, és megalapozódott az a mély barátság, ami nélkül már el sem tudtuk volna képzelni a mindennapjainkat.
Babs végül is elégedett volt az életével. Gyakran bulizott a srácokkal, és az egyik ilyen jókedvű estén jött össze Eric-kel, a forgatókönyvíróval. Eric édes volt, végtelenül jólelkű, és a megfelelő helyen volt a megfelelő időben, csak egyetlen dolog miatt nem volt az igazi: nem Jensen Acklesnek született. Talán Babs cseberből vederbe került ezzel a kapcsolattal, hiszen Eric is a stáb tagja volt, és ugyanúgy utazgatott, de a lány tudta, hogy miatta nem kell izgulni, ő biztosan nem keveredik őrült kalandokba, és nem ragadnak rá mindenféle rajongók. Babs azért egy kicsit örült neki, hogy így alakult, és Eric karjaiba menekült, mert egyedül nem bírta volna elviselni azt az érzést, amit Jensen látványa keltett benne. Csak néhány hete jött rá, hogy a szinte tökéletesnek mondható kapcsolata ellenére, még mindig odavan Jensenért. A barátnője, Daneel nem volt kirívóan szép, de mellette állt, és ez volt az, amire neki mindenekfölött szüksége volt. Babs belenyugodott abba, hogy ha meg akarja tartani a barátságát Jensennel, akkor ezzel a meglehetősen fura temészetű cicababával kell egy társaságba járnia, bár ez nem volt kellemes érzés. Daneel igazából mindig különcködött, kilógott közülünk. Csak ritkán jött velünk moziba, nem szívesen sportolt, és a pubokat meg kifejezetten utálta. Talán még Chen bírta leginkább elviselni, mert ő a legtürelmesebb mindannyiunk közül. Chen csendes és visszahúzódó lány, de ha probléma akad, rá lehet számítani, kiáll a többiek mellett. Igazán aranyos párost alkotnak Masatoval, a kis rizszabálóval (én adtam neki ezt a nevet), aki szintén hasonló természetével és hiányos nyelvtudásával belopta magát a szívünkbe. Ő is gyakori vendég volt nálunk, ahogy Jeffrey is, aki még mindig reménykedett, hogy végre maga mellett tudhatja Shanont, meg Colin, aki időközben szakadatlan zaklatásaim miatt végül is kezdte beadni a derekát. Egyedül Ivynak nem volt barátja, de csak ő tehetett róla, mert a legutóbbi fájdalmas szakítása óta nem engedett a közelébe senkit. A legjobb haverok voltak Jareddel, és a fiú épp facér volt, ezért rengetegszer próbálkozott nála, de Ivy kitartóan elutasította.

2007-03-17 17:32.26

Az általában csendes Silver Moon Lakópark egyik házát most lárma verte fel. Amikor a lányokkal megvettük a házat, még nem is sejtettük, hogy mennyi energiánkba kerül majd a felújítás. A festéssel kezdődött minden, ami nem volt túl egyszerű munka, tekintve csak az óriási nappali méretét, nem is beszélve arról, hogy mindannyian más színt akartunk. Babs kifinomult ízlésének és meggyőző erejének köszönhetően azonban végre megegyezésre jutottunk. Mindenképpen zöldet akart, olyan igazi élénk zöldet, amilyen… nos… Jensen szeme. Megint ide jutottak vissza drága barátnőm gondolatai. Hogy is álmodozhatott volna másról, ha Jensen sokszor a közelében volt?
Jensen. Hozzá egy külön élet kellett volna. Olyan csodálatos volt az a mindent elsöprő érzés iránta, és a barátságuk, minden sikerével és bukásával, örömével és bánatával együtt. Babs még mindig maga előtt látta Jensent, amikor évekkel ezelőtt azon a csodálatos estén ültek a tengerparton. Három évig tartott, amíg sikerült úgyahogy kigyógyulni belőle, és Babs nem is tudta igazán, hogyan sikerült. Megunta, hogy semmi másból nem áll az élete, minthogy Jensenért epekedik. És egyébként is most más foglalta el azt a helyet, amit neki kellett volna. Jensennek ott volt Daneel. Igaz, hogy egyszer már szakítottak, de a lány visszakönyörögte magát, és látszólag jól megvoltak együtt. Most is, ahogy bolondoznak, és megfogják egymás kezét… Ez kész téboly!
- „Térj már magadhoz végre! Nem kellesz neki többé, ezt el kell fogadnod egyszer s mindenkorra” – gondolta magában Babs.

2007-03-17 17:31.56

Csajok, másolok egy kis sztorit, aztán majd a többiek visszaolvasnak.

2007-03-17 17:31.16

Chennek ezután lenni digi-dugi Maszatkával...

2007-03-17 17:30.13

Én rosszéletű? Nálad van többször az a rudi...

2007-03-17 17:29.32

Mostmár üres a lakás, Masatot kapd elő a szekrényből...

2007-03-17 17:28.06

Amúgy majdnem azt mondtam, hogy ismered te azt a rudit, amit szeretek...

2007-03-17 17:25.21

Szia Chen baby!