 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Nevem Senki - Film Mánia, 07:55 |
| Az élet dicsérete - Epic Drama, 07:55 |
| Rossz társaság - Mozi+, 08:00 |
| Nevem Senki - AMC, 08:05 |
| A csaló - Filmbox Family, 08:10 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Eszenyi Enikő (64) |
| Amanda Peet (53) |
| Marc Blucas (53) |
| Joanna Scanlan (64) |
| Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Halálos nyugalom   |
| Nora Arnezeder |
Byrnes hozzászólásai
Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?
| 2007-03-20 13:44.13 |
| Jared fütyörészve öltözött fel. Boldog volt, és nagyon izgatott: végre lehetőséget látott arra, hogy megvalósítson egy álmot, amit már régóta dédelgetett. Kisétált az udvarra, hogy megvárja Ivyt. Nem kellett sokáig ácsorognia, a lány perceken belül visszatért a bevásárlásból.
- Szép jó reggelt kívánok! – köszönt oda mosolyogva Jared. - Mi újság, álomszuszék? Hogyhogy ilyen későn keltél? – lihegte Ivy kipirulva, és leszállt a bicikliről, amivel általában vásárolni járt. - Aludtam volna még tovább is, de ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy lássalak, úgyhogy muszáj volt kiugranom az ágyból, bármennyire is húzott vissza. - És mi az a nyomós ok, ami miatt feltétlenül találkozni akartál velem? - Semmi különös… csak… - Ismerlek már Jared Padalecki. Nem kell mellébeszélni, tudom, hogy valami rosszban sántikálsz. - Jó, bevallom – bólintott a fiú – Holnap hazautazom a szüleimhez, és azt szeretném kérdezni, hogy… szóval… nem volna-e kedved velem jönni? - Vezethetem a kocsidat? - Persze, ha akarod. - Akkor oké a balhé! Jared nem akarta elhinni, hogy ilyen egyszerűen ment. Döbbenten állt egy percig a fűben, aztán elégedetten csettintve ment be a lány után. A sötétkék BMW-t, Jared frissen vásárolt kocsiját valami fantasztikus volt vezetni, legalábbis Ivy hihetetlenül jól érezte magát a volánnál. Bár azt gondolta, Jared túl sokat aggódik, és időnként egy-két mutatvánnyal alaposan ráijesztett a fiúra, azért baj nélkül megérkeztek a városba. |
| 2007-03-20 13:42.13 |
| Egész éjjel Babson gondolkodtam, és Ivy dolgain. Olyan volt nekem ez a két lány, mintha a testvéreim lettek volna, és nem akartam őket szenvedni látni. Megfogadtam magamban, hogy mindent megteszek a boldogságukért. Babs és Jensen esete kemény dió volt, és még nem tudtam, mit is csináljak, de Ivy ügyében támadt egy ötletem.
Másnap kora reggel bekopogtam Jaredhez. A fiú már ébren volt, de még lustálkodott, és kissé meglepődött a váratlan vendég miatt. - Byrnes, te hogy kerülsz ide? – kérdezte csodálkozva. - Beszélnem kell veled. - Hűha! Ez komolyan hangzik… - Mert az is – ültem le az ágy szélére – Ivyról van szó. Tudom, hogy régóta próbálkozol nála, és azzal is tisztában vagyok, hogy hányszor utasított vissza, de könyörögve kérlek, most az egyszer még tegyél egy próbát! - De hát… - A maga módján kedvel téged, csak nem jól közelítesz felé. A hétvégén úgyis hazautazol, elvihetnéd magaddal. Nálatok minden olyan meghitt és otthonos, és biztos vagyok benne, hogy sikerül meghódítanod. - Gondolod? - Nyakamat a tőkére, hogy beadja a derekát – veregettem meg biztatóan Jared vállát – Most megyek, csinálok valami reggelit. Te meg gondolkodj el azon, amit mondtam, jó? |
| 2007-03-20 13:39.46 |
| Miért van az, hogy az álmoknak csak egy része válik valóra, egy darabig jó, aztán minden elromlik? Babs ezen gondolkodott, amikor egész éjszakás forgolódás után lement a nappaliba. Csak Chent és Masatot találta ott, az egész ház csendes volt.
- Sziasztok fiatalok! Többiek? – köszönt rájuk jókedvet erőltetve magára. - Mindenki a városban van, Jensenék kivételével. Daneelnek nem volt kedve sehová menni. Fenn vannak az emeleten, a csendből ítélve elfoglalták magukat egymással. - „Szakadna rájuk a csillagos ég” – gondolta Babs, és fáradtan a lépcső felé vette az irányt. Semmi másra nem vágyott, csak hogy megfürödjön és alaposan kialudja magát. Álmosan pislogva lépkedett a folyosón. A vendégszoba ajtaja félig nyitva volt, és ő megállt egy pillanatra, hogy bekukkantson. Bár nem volt híve az ilyesminek, most nem bírt uralkodni a kíváncsiságán. Daneel Jensen ölében ült, és gyengéd csókokkal halmozta el a nagyfiút Babs sírva rohant a szobájába, és bevágta maga után az ajtót. Jensen csak a csattanásra lett figyelmes, ami Babs ajtaja felől hallatszott. Biztosan most kelt fel, és meglátta őket együtt Daneellel. Jensen borzalmasan szégyellte magát. Soha de soha nem mer többé a szemébe nézni! Babs álomba zokogta magát. Késő estig fel sem kelt, és letörten ment le a konyhába egy teáért. Pocsék volt ez a nap, az egyetlen dolog, ami vigasztalta, hogy a többiek nagyon kedvesek voltak vele. Rendbe szedte magát, így csak nekem tűnt fel a kisírt szeme. Amikor már mindenki aludni tért, és csak ketten ücsörögtünk a nappali kanapéján, rá is kérdeztem. - Ugye Jensen miatt van? - Mi? – tett úgy Babs, mintha nem értené. - Miatta ilyen vörösek a szemeid. Előttem nem kell színlelned, én értem, ami történik. - Hogyan is érthetnéd, amikor én magam sem tudom, hogy mi van? – potyogtak újra a könnyei – Azt hittem, hogy egyáltalán nem érdekel, de tévedtem. Ma láttam őt Daneel karjaiban, és ez olyan nagyon fáj. Nélküle úgy érzem, hogy semmi vagyok, mintha céltalanul keringenék az űrben. Jensen a lépcsőn ült lehajtott fejjel. Fájdalmat okozott annak, akit mindenkinél jobban szeretett, és ez elkeserítette. Nézte a lányt, ahogy a térdeit felhúzva ült, védtelenül, megbántva, és a szeméből patakzottak a könnyek. Megsebezte, és ezt nem lehet jóvátenni. |
| 2007-03-20 13:37.37 |
| Visszafutott a házba, felszaladt a lépcsőn, és bevágta maga után a szobája ajtaját. Az ágyhoz lépett, leült és várt, amíg végre megint tudott összefüggően gondolkodni. Fel volt háborodva, elszörnyedt és kiábrándult, legalábbis ezt mondta magának, miközben semmibe révedő tekintettel bámulta a fényfoltokat a padlón, ahogy a nap besütött az ablakon. Legszívesebben káromkodott volna, vagy jól kibőgte volna magát. Soha nem lesz már úgy, mint eddig, és ez a tragédia. Elveszítette Jaredet mint havert. Árulás.
Üres szavak, igaztalan szavak. Hirtelen rádöbbent, mitől ijedt meg annyira, miért menekül annyira Jared elől, mintha meg akarta volna ölni, nem megcsókolni. Mert olyan csodálatos volt! Mert úgy érezte, érzelmekkel telt meg a szíve, és ő nem akarta magára venni a szerelem kötelékét. Ez a gyengeség kudarc, a szerelem is az. Meg aztán ha megalázó is a felismerés, nem biztos, hogy képes egyáltalán szeretni. El kellett futnia Jared elől. Ha enged neki, ha elkötelezi magát, még elijeszti a fiút, mihelyt rájön, hogy ő nem képes igazi szerelemre. Jarednek nem szabad megtudnia, mi rejlik a nyugtalan természete mögött. A fiú azt az Ivyt kedvelte meg, akit kívülről látott, mert ő nem engedte, hogy egy pillanatra is belelásson a felszín alatt háborgó kétségekbe. Arról csak Byrnes sejt valamit. A lány előrehajolt, arcát a párnába fúrta, és a szeméből elindult néhány kóbor könnycsepp. Ezért szereti annyira Byrnest, mert ő tudja, milyen az igazi Ivy, és mégis kedveli. A barátságuk teszi, az közös emlékek, gondok, fájdalmak, és örömök. Jared pedig idegen, nem nőtt hozzá, mint a barátnője, vagy a családja. Nem kötelező szeretni őt. Megtörölte a szemét, aztán nekilátott összepakolni a szobában, hogy gondjait eldugja elméjének valami rejtett zugába, ahol békében nyugodhatnak. Képes volt rá, hiszen az utóbbi időben ezt a technikát tökéletesítette. Csak el kellett foglalnia magát, folyton külső dolgokba temetkezni. Szerencsére heteken keresztül alig futott össze Jareddel, mert a fiúknak kemény forgatási napok következtek, és sokat voltak Vancouverben. Két teljes hónap megfeszített munka után tértek csak haza, és akkor már a los angelesi stúdióban dolgoztak, így legalább reggel, este és hétvégenként együtt volt a banda. |
| 2007-03-20 13:34.47 |
| Ivy látta Jared szemében a vágyat, és úgy döntött, többé nem megy vele futni reggelente. Mindig vagy megvárta, amíg a fiú visszajön, vagy előtte indult útnak. Két hét gyötrődés után kezdte megszokni, hogy egyedül trappol az erdő szélén. Egyik hajnalban mosolyogva kapkodta magára a tréningruháját, és már szaladt is le a lépcsőn, ki az ajtón a szabadba. Élvezte, ahogy a friss, tiszta hajnali levegő elönti a tüdejét, és örömmel hallgatta a madarak csicsergését. Észre sem vette, hogy valaki kilépett a házból, és a fák közé bújva követte.
A lány egy kidőlt fatörzset ugrott át, aztán zihálva ült le rá, amikor hirtelen zajt hallott maga mögött. Villámgyorsan hátrafordult, Jared állt ott hanyagul egy fenyőnek támaszkodva. - Szégyellhetnéd magad, amiért kilestél, és a frászt hoztad rám! – háborodott fel Ivy A szíve szabálytalanul és hangosan vert. - Tudtommal jogom van erre sétálni – válaszolta nyugodtan a fiú – Ez egy szabad ország… A lány csípőre tette a kezét, szaggatottan vette a levegőt, és tudta, meg kellene válogatnia a szavait, de elhagyta az önuralma. - Akkor most azt várod, hogy alázatosan kérjem a bocsánatod? - De csípős a nyelved! – mordult rá Jared – Nem gondolod, hogy egy kissé pimasz vagy? - Sajnálom. Talán az lenne a legjobb, ha nem is szólnánk egymáshoz. - Helyes – kapta el a fiú Ivy derekát, és magához húzta – Erre vártam, mióta csak először megláttam azt a csicsergő magyar szádat! Ajkát a lány ajkára tapasztotta, beléfojtva a dühös választ. Ivy túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy védekezzen, és a fiú egészen magához szorította, szája vadul ostromolta. Ahogy szorosan hozzásimult, érezte Jared testének melegét, a belőle áradó vágyat. Amikor a fiú végre elengedte, Ivy némán és zavartan függesztette rá tágra nyílt szemét. - Nos kicsim, most végre tudom milyen vagy, amikor nem jutsz szóhoz. Jared ajka, ami az előbb még olyan viharosan csókolta, gúnyos mosolyra húzódott. A lány szemében vad tűz lobbant. - Te átkozott gazember! – kiáltotta, és percekig tartó szitoközönt zúdított a fiúra. |
| 2007-03-20 13:31.07 |
| Jared hangja ébresztette fel a gondolkodásból.
- Szép jó reggelt! – mormogta a fiú, és elnyomott egy ásítást. - Szia, manócska! – mosolygott rá – Kérsz egy faldöngető kávét? - Az most jól esne. Úgy érzem magam, mint akit kifacsartak. A lány halkan bekapcsolta a rádiót, és töltött egy csészével a gőzölgő italból. - Oltári jó ez a szám – figyelt fel a lassú, andalító zenére. - Aha, nekem is tetszik – kortyolgatott nagyokat Jared – Mi lenne, ha elmennénk futni? - Rendben – helyeselt Ivy – Csak öltözz fel, mert nem hiszem, hogy a rigók az erdőszélen örülnének egy perverz, alsónadrágban szaladgáló alaknak! - Legalább látnának valami szépet is… - Te kis majom! – vágta hozzá nevetve a törlőruhát a lány. Mire kipirulva, levegő után kapkodva visszaértek, már mindenféle zajoktól zengett a ház. A nappaliban hangosan szól a tévé, de senki sem nézte, mindannyian el voltunk foglalva valamivel. Jared letelepedett a szőnyegre, ahol éppen jógáztam, és inni készült, de megállt a levegőben a pohár. Elbűvölten meredt Ivyra, aki nyújtó gyakorlatokat csinált, egészen ellazulva hajolgatott, es Jared egy pillanatra sem volt képes szabadulni a látványtól. - Ez a lány kell nekem! Beleőrülök, ha nem lesz az enyém. - Na jó, én megyek és lezuhanyozom – csóváltam a fejem. - Az hiszem, én is megyek – állt fel Jared – Szükségem van egy jó adag hideg vízre… Fél óráig állt a jéghideg zuhany alatt, és bár a bőre majdnem megfagyott, belül tombolt a forróság. Másra sem tudott gondolni napokig, csak Ivy testére, ahogy nyújtóztatta magát. |
| 2007-03-20 13:28.47 |
| A repülésért most sem voltam oda, alig vártam, hogy földet érjünk Los Angelesben. A fiúk managere türelmetlenül topogott a kijáratnál, hátát a kisbusznak támasztva. Amikor azonban a hulla fáradt, sápadt társaság kiszállt gépből, megenyhült a szíve, képtelen volt mindazt a veszekedés áradatot a nyakunkba zúdítani, amire felkészült. Csak néhány szigorú megjegyzésre futotta.
- Csakhogy megtértek az elveszett bárányok! Ezúton megígérem, hogy többé ilyen nem lesz! Holnaptól dolgozni fogtok, keményen és kitartóan, különben velem gyűlik meg a bajotok – morgott magában, és sorban megölelte a fiúkat – Na, gyertek ide, ti anyaszomorítók! Hogy ne kelljen sokat autózgatni, hozzánk mentünk mindannyian. Egyébként is a fiúk már többet voltak nálunk, mint otthon, a saját lakásaikban. Mindenki lezuhanyozott, evett, és elvonultunk pihenni, reggelig durmoltunk. Ivy ébredt elsőként, most még Jarednél is frissebb volt. Résnyire nyitott szemekkel vánszorgott a konyhába, és készíteni kezdett egy jó erős kávét. Amíg főtt, addig a lány lezuhanyozott, és tiszta ruhát vett fel. Leült az ablakhoz egy székre, és a gondolatai elkalandoztak, Jensenen és Babson járt az esze. Olyan buták, ha nem veszik észre, hogy egymás nélkül nem tudnak élni! Ivy irigyelte barátnőjét, mert ennyi érzés volt a szívében. Ő úgy gondolta, képtelen lenne már valaha is így szeretni, a szakítás a legutóbbi barátjával kiölt belőle minden pozitív érzést. Ezért is utasította vissza mindig Jaredet, mert úgy hitte, a fiú többet érdemel. |
| 2007-03-20 13:27.51 |
| Amikor beléptek a házba, mindenki el volt foglalva valamivel: Chen és Shanon segítettek a konyhában nekem, Jeffrey a kóborkutyával szórakozott, Masato és Colin söröztek az udvaron.
- Hol voltál? – lépett Jensen elé Babs a tornácon – Annyira aggódtunk érted… - Dolgom volt. Lezártam magamban, amit már régen le kellett volna – felelte a nagyfiú hűvösen. Összepakoltuk a holminkat, beszálltunk a kisbuszba, és elindultunk a fővárosba, egyenesen a reptér felé. Daneel egész úton Jensen ölében ült, úgy turbékoltak, mint a galambok. A lány haragja csak addig tartott, amíg Jensen mosolyogva a karjába nem kapta, és bocsánatot nem kért. Babs szótlanul bámult ki az ablakon. Vajon miért változott meg hirtelen ennyire a nagyfiú? Hiszen a napokban ezerszer is elkapta a pillantását, és legalább milliószor próbált udvarolni, mintha a barátnője nem is létezne. És Babs még remélt, hitt abban, hogy talán lehet valami közöttük, de Jensen egyetlen óra leforgása alatt megrendítette ezt a bizonyosságot. A nagyfiú jókedvűnek tűnt, mindenkivel beszélgetett, csak az ő tekintetét kerülte gondosan, szólni meg aztán végképp nem szólt hozzá. |
| 2007-03-20 13:26.48 |
| Vacsora után Babs megint kiült a teraszra. Talált egy régi gitárt a házban, és megerősítette a meglazult húrokat. Önkéntelenül kezdett el játszani. Amikor belekezdett a dalba, az ajtón kilépő Jensen lenyűgözve hallgatta, és áhítatos borzongás futott végig rajta. Babs tekintete szinte belefonódott a zöld szempár rajongó csillogásába. A dalnak nagyon szomorú szövege volt, szakításról szólt, és mardosó fájdalomról. A lány szeme megtelt könnyekkel, már alig tudta tartani remegő hangját. Jensen úgy érezte, ezek a szavak neki szólnak. Igazán így érez, így akar búcsúzni? Nem, az nem lehet! Ez a lány többet jelent számára, mint az egész eddigi élete, és erre csak most jött rá, amikor Babs véget akar vetni mindennek.
Azon az éjszakán a nagyfiú eltűnt. Hiába kerestük, körbejártuk a környéket, és megnéztünk minden utcát, de sehol sem volt. A telefonja ki volt kapcsolva, nem tudtuk felhívni, és csak egy órával később kapott tőle Jared egy üzenetet, hogy ne várjuk, majd reggel jön. Jensen nem tudta, mitévő legyen. Mit kezdhetne ezzel az iszonyú fájdalommal, amit a szívében érez, hogyan tehetne már pontot ennek a reménytelen szerelemnek a végére, és felejthetné el Babsot? A lány már nem akarja őt többé, ez biztos, hiszen minden szava ezt sugallta az este. Ez a dal úgy hangzott, mint egy végleges búcsú, talán nem bírta elmondani szóban. A nagyfiú eltűnődve lépkedett, maga sem tudta, hogy hová megy, csak vitte a lába. Gyerekkorában az édesanyja mindig azt mondta, a szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon, ebben a pillanatban azonban mégis olyan volt, mint maga a pokol. Lesétált a főtérre, leült egy padra, és csak nézte az utcai lámpák fényét. Soha nem sírt még nőért, de most eleredtek a könnyei, és nem is akarta megállítani őket. A hajnal még az utcán találta, úgy kószált a hűvös szélben, mint egy bolyongó szellem. Fogalma sem volt, hol van, remegő kézzel hívta fel Jaredet. - Emlékszem arra a kávézóra. Maradj ott, mindjárt jövök! – mondta a barátja, és már indult is a kocsihoz. Jared volt a legjobb haver a világon, mindig megértette, és soha nem kérdezett, ahogy most sem. Egyszerűen csak jött érte, egy forró kávét rendelt, és leültette. - Helyezd magad kényelembe, addig hozok valami reggelit is! – veregette meg a vállát kedvesen, és a pulthoz indult. Pár perc múlva Jensen szinte újjászületve ücsörgött, és a friss péksüteményt majszolta. - Daneel nagyon dühös volt? – kérdezte Jensen bűnbánó tekintettel. - Csak a szokásos nagyjelenetét adta elő, egyébként nem volt semmi különös. De Babs betegre izgulta magát miattad… - Nem érdekel. Most ideje indulnunk, mert még ki kell engesztelnem Daneelt valamivel, mielőtt hazarepülünk. |
| 2007-03-20 13:25.43 |
| Folytatom a sztorit, ha van kedvetek olvasni egy kicsit. |
| 2007-03-20 13:18.38 |
| Őszintén? Igen... Na jó, csak vicc volt. |
| 2007-03-20 13:16.26 |
| Ez a méreg, nem a cián! |
| 2007-03-20 13:15.12 |
| Itt volt Jensen, megszárítgatott. Cannelonit csináltam, jóllakott belőle. |
| 2007-03-20 13:14.38 |
| Hát volt már neked olyan álmod egyáltalán, ami nem Jensy és Babs és a nyögdécselés? |
| 2007-03-20 13:13.24 |
| Már azt hittem, nem jutok be hozzátok. Jól eláztam a szakadó esőben, mert el kellett ugranom a postára. |
| 2007-03-20 13:11.10 |
| Sziasztok! |
| 2007-03-20 07:06.40 |
| Jó reggelt drágáim! Látom, nem voltatok túl aktívak az este. Csodaszép álmaim voltak, úgyhogy ha ma lesz időm, írom a sztorit ezerrel. Lesz sok bonyodalom!
Shanon, köszi a képeket, meglódult tőlük az agyam! Ivy, nem írtál sztorikát, nem volt mit olvasnom ma reggel :( Ugye pótolod? Babs, igyekszem jönni ma, bár úgy látom, neked is sok dolgod van. Chen, csak nem a kis rizszbáló foglalt le az este? Na megyek, legyetek jók! |
| 2007-03-19 16:08.31 |
| Na, ennyi mára. Remélem, így szép álmaitok lesznek. Pá! |
| 2007-03-19 16:07.58 |
| A lánynak szeme se rebbent, úgy nézte végig, hogy a fiú lehúzza a pólóját, leveti a cipőjét, a nadrágját, majd egy szál alsóban a falnak támaszkodva leszedi magáról a sár nagy részét.
- Jensen Ackles, te vagy a legszebb férfi, akit életemben láttam – mondta megbabonázva Babs – Talán a délies mivoltod teszi, a texasi fickók jóképű népség. Ha most látnának, döglenének érted a lányok a környéken. - Már jól megtanultam a leckét, hogy szereleméhes nőkre ügyet sem szabad vetni. - Ez valami új életfilozófia? – tette a kezét Babs Jensen mellkasára – Igencsak megfogott a nap. Az egész tested ilyen jó barna? A nagyfiú mosolyogva vette le az alsónadrágját is, és félredobta. Úgy állt ott, mint maga a Dávid szobor. Babs körüljárta, és ráérősen szemügyre vette. - Azt akarod, hogy szeretkezzem veled? – kérdezte a nagyfiú váratlanul. - A világért sem akarnék bonyodalmakat – válaszolta a lány gúnyosan. - Akkor nincs szükséged rám… - Nincs! – fordította el a fejét Babs, hogy könnyebb legyen hazudni. - És Ericre? – folytatta kegyetlenül Jensen. - Rá sem. - És más férfiakra? - A legkevésbé. Amikor nem érte Jensen átható tekintete, Babs leült a fehér kerti székre, és ökölbe szorult a keze, mintha ezzel a mozdulattal akarna ellenszegülni sorsának. Jensen teljesen meztelenül lépett a fűre, a karját felemelte, behunyta a szemét, és hagyta, hogy az alaposan eleredő eső simogatóan csurogjon végig rajta. Babs fejvesztve menekült a házba: a nagyfiú elől, a feltámadó érzései elől, de leginkább saját maga elől. Amikor nedvesen rátapadó ruhájában belépett a szobába, és bevágta maga után az ajtót, az ágyon heverésző Eric testét forróság öntötte el. A gondolatai olyan üresek lettek, mint egy számítógép képernyője rövidzárlat után. - Tudom, hogy most valami szépet kellene mondanom, hogy szerelmesen udvarolnom kellene, de ha így látlak, nem tudok beszélni – mondta akadozva. - Helyes – simult hozzá a lány, és máris vetkőztetni kezdte – Nem szép szavakra vágyom. Forró, féktelen szeretkezés kell nekem, nem rajongó ódák. Ericet érzéki hullám járta át, ami legalább annyira elbátortalanította, mint amennyire felizgatta. Babs sosem volt még ilyen szenvedélyes, mióta együtt jártak, egyetlenegy alkalom sem volt ennyire vad és mámorító. A lány sokáig simogatta, csókolta, kényeztette a bőrét, aztán az ölébe ült, és lágyan mozogva repítette a gyönyör csúcsaira. - Kicsim, teljesen megőrjítesz… - suttogta rekedten, amikor már nem bírta tovább fékezni magát – Az enyém vagy, és azt szeretném, ha örökké együtt lennénk. - Szeress Eric, kérlek, nagyon szeress! – kapaszkodott a vállába Babs, és ahogy a testét elborították a kéj hullámai, egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Most is rá gondolt. Ahogy ott állt az esőben, napbarnított bőrén végigfolyt a víz, és mosolygott. Jensen Ackles, legyen ezerszer átkozott az óra, amikor megszülettél! |
| 2007-03-19 16:07.30 |
| Pár óra múlva tovább utaztunk egy másik kisvárosba, és szobákat vettünk ki egy vidéki vendégházban. Délután bicikliket béreltünk, és bebarangoltuk a környéket. Kora este Babsnak kedve támadt mászkálni a városban, ezúttal Eric elkísérte. Olyan rég voltak már kettesben, és a férfi végtelenül örült, hogy egy fél napot a lány társaságában tölthet, zavartalanul. Kéz a kézben sétálgattak a főtéren, a nap már aranyszínűre festette a felhőket, és a hatalmas kőszobrok árnyékot vetettek a szürke betonon. Eric egy pillanatra megállt, és amikor a lány hirtelen hátrafordult, egyenesen a karjaiba került. Váratlanul érte a csók, de amennyire meglepődött, annyira jól is érezte magát közben. Többek között ezért is szerette annyira ezt a kedves, aranyos férfit, mert a legérzékibben tudott csókolni az egész világon. Most egy percig sem volt félénk vagy óvatos, az ajkai szenvedélyesen és vággyal telve simogatták, karjai szorosan ölelték.
- Még… - suttogta a lány, amikor abbahagyta, és Eric örömmel teljesítette a kérését. És ebben a csókban megszűnt Jensen, a hetek óta tartó sóvárgás olyan távolinak tűnt, a problémákat mintha a szél vitte volna el. Csak az volt a baj, hogy hamarosan vége lett, és az érzések megint elöntötték Babsot. - Talán az volna a legjobb, ha örökké ezt csinálnánk – mondta elgondolkodva, de szerencsére Eric nem látott a szavai mögé. Estefelé mindannyiunk lelkes egyetértésére lementünk a város sporlétesítményére teniszezni. Jó mókának ígérkezett, főleg a páros játék. Ivy elfogadta Jaredet párnak, bár jól tudta, hogy a fiú egy fikarcnyit sem ért a játékhoz. Végül is egy hatalmas bohóckodást csaptak, ami sokkal viccesebb volt, mintha véresen komoly mérkőzés lett volna. Jókedvű kacagásuk már messziről hallatszott, és az emberek a pályán körénk gyűltek szurkolni. Jared és Ivy élvezték, ahogy hangosan biztatják őket, és önmagukhoz hűen rátettek egy lapáttal a rendetlenkedésre. Hol egymást bombázták a labdával, hol indiántáncot jártak a pálya körül, néha még fejest is ugrottak az árokba. Csak a hirtelen eleredő eső zavarta meg a vidámkodást, a panzióig futottunk, de még így is csurom vizesek lettünk. Már alkonyodott, és mindannyian csendespihenőt tartottunk a szobákban, csak Jensen maradt kinn játszani egy elcsvargott kutyával. Úgy megkedvelte a pajkos állatot, és az érzés valószínűleg kölcsönös volt, mert a hatalmas eb lelkesen ugrálta össze a sáros tappancsaival. Babs egy csésze teát kortyolt a teraszon, amikor meghallotta az ajtó csapódását. - Így ugyan be nem jössz a házba! – ment ki a folyosóra, és kitoloncolta a nyakig koszos Jensent. - Akkor légy szíves, és hozz ki egy törölközőt! – vonult hátra a ház mögé, ahol magas kőkerítés volt, és nem láthatta senki az utcáról, sem a házból. |
| 2007-03-19 16:07.04 |
| A revans reggeli után jött: Daneel egy picike farmer sortban jelent meg, ami sokat engedett látni az alakjából. Jensen reakciója azonban messze elmaradt attól, amit várt, a figyelmét Babs zöld topja kötötte le. Nem is tudott megválni a látványtól, még akkor sem, amikor kirándulást tettünk a hangulatos közeli kisvárosba, csak még elbúcsúztunk a szüleimtől. A barokk stílusú épületek igazi romantikus hatást keltettek, és a fiúk egészen el voltak bűvölve. A legszebbnek mégis a várat tartották, ami még őrizte az országot érő támadások nyomait. Álmodozó tekintettel sétáltak a várfalon és a bástyákon, ebből a magasságból tökéletes volt a kilátás. Daneel egyfolytában Jensen nyakán lógott, de a fiú esze egészen máson járt. Ivy figyelte őket és jót nevetett magában. Nevetett, mert tudtam, Babsnak nem kell küszködnie a nagyfiú figyelméért, ő már azzal is felkelti az érdeklődését, hogy létezik.
- Ennyire mulattat a dolog? – kérdezte Jared, amikor egy pillanatra lemaradtak a többiektől. - Nem tehetek róla, de annyira nevetséges, ahogy küszködik. - Szerinted értelmetlen harcolni egy férfiért? - Talán régimódi vagyok, de számomra úgy van rendjén, ha a férfi küzd a nőért – hajtotta le a fejét a lány – Én egyébként sem futnék egyetlen fiú után sem… - És ha ő futna utánad? |
| 2007-03-19 16:05.26 |
| Szomorúan játszadozni kezdett egy fűszállal. Amíg ő Eric mellett feküdt, addig Daneel Jensen karjaiba fészkelődött. Megfogta a kezét, a derekára simította, és a fiú gyengéden cirógatta. Olyan egyszerű és természetes mozdulat volt, a többiek észre sem vették, de Babsnak annyira rosszul esett.
- Nem tudom, hogy vagytok vele, de lassan ideje lenne hazamenni – mondta váratlanul Shanon – Kezd hűvösödni. Felszedelőzködtünk, és bemásztunk a kocsiba, ami a fényviszonyok miatt nem is volt olyan egyszerű. Amikor elindultunk, egy nagy bucka után egymás hegye-hátán landolt a társaság, alig bírtunk kigabalyodni. - Mi lenne, ha ma éjszaka mindannyian egy szobában aludnánk? – vetette fel az ötletet Jared – Tök jó buli lenne! Én még egyáltalán nem vagyok álmos, játszhatnánk valamit. - Én benne lenni! – bólintott Masato. - Én is! – egyezett bele Jensen, és Daneelhez fordult – Szívem, te mit szólsz hozzá? - Van más választásom? Szeretett volna kettesben lenni a nagyfiúval, de úgyis felesleges lett volna megemlíteni neki. Nem volt híve ennek a közös életnek a többiekkel, mert úgy érezte, Jensen figyelme így megosztódik, és nem csak az övé. Napok óta nem szeretkezett Jensennel, a nagyfiú még csak jelét sem adta annak, hogy kívánja, és most megint nem lesz alkalmuk rá. - Babs? Eric? – kérdezte Jared – Colin, Byrnes? Ti mit szóltok hozzá? - Részünkről mehet a menet – kacsintottam. Csak akkor jöttünk rá, hogy mire is vállalkoztunk, amikor megpróbáltunk mindannyian elférni valahogy. - Nos, akkor rendezzük sorainkat – vettem át az irányítást – Nagyjából vannak elképzeléseim, aztán majd vagy helyeslitek, vagy javasoltok mást. A nyugalom kedvéért Jared és Ivy aludhatnának az ajtóhoz közel, hogy ha csatázni támad kedvük, ne kelljen mindenkin átgázolniuk, mert akkor leshetjük, hogy reggelig egy szemhunyásnyit is aludjunk. Most lehetne Jeffreyé és Shanoné az ágy, a többiek meg tetszőlegesen szanaszét. Egy darabig kitalálósdit játszottunk, aztán mindenkit elnyomott az álom, csak Babs bámulta ébren a plafont. Mocorgásra lett figyelmes, és Daneel hangjára. - Annyira kívánlak, szívem… - suttogta. - Ne butáskodj, kicsim, felébrednek a többiek – válaszolta Jensen. - Mióta ebben az átkozott országban vagyunk, hozzám sem értél! - Daneel… Vendégségben vagyunk, és nem viselkedhetünk illetlenül – mentegetőzött a nagyfiú, de valójában nagyon jól tudta, hogy nem ez a valódi ok. A jótékony sötétségben Babs elmosolyodott. Ha harc, hát legyen harc! Másnap reggel jókedvűen zuhanyozott, és azt a halványzöld topot vette fel, amit Jensen annyira szeretett rajta mindig, egy oldalt hosszan sliccelt szoknyával. A kellemesen hűvös parfüm még jól is esett a nyári forróságban. - Hűha! – csettintettem elégedetten – Te aztán csinos vagy ma reggel! Valami különleges alkalom van netán? - Szerelmes vagyok… őrülten szerelmes – repkedett végig Babs a folyosón. - Azt hiszem, a nagyfiú is hasonló szindrómában fog szenvedni, ha meglát így. Egyébként jobb lesz vigyázni, mert összefutottam az előbb Daneellel az udvaron, és meglehetősen morcos hangulatban volt. Mint aki már vagy három hete nem volt jól elintézve… - Rátapintottál a lényegre – kuncogott Babs – Jensen visszautasította az éjjel. - Ez nem lehet igaz! Vagy beteg, vagy… sokkal komolyabb az ügy, mint gondoltam. |
| 2007-03-19 16:04.48 |
| Óvatosan ballagott az ösvényen a vízpartig. Kavicsos volt az út, és ilyen koromsötétben nagyon kellett vigyázni, hogy meg ne csússzon. Gyorsan ledobálta a ruháit, és élvezettel merült bele a kellemesen langyos vízbe, aztán úszni kezdett. Pár tempó után azonban visszafordult, mert nem akart nagyon messzire bemenni, amikor csobbanást hallott a háta mögül.
- Babs… - szólt halkan Jensen. - Itt vagyok. Csak vigyázva közelíts, nehogy nekem gyere ebben a sötétségben! - Nem akarok beljebb menni, csak azért jöttem, hogy megnézzem, rendben vagy-e. Leült egy sziklára, ahol derékig ért a víz, és némán figyelte a távolban a tábortűz fényét. A lány lassan közeledett, és amikor Jensenhez ért, csendben az ölébe ült. A fiú végigsimított a combjain, és szorosan magához húzta. Meglepetésében felsóhajtott. - Nincs rajtad fürdőruha? – kérdezte lágyan, amikor a bőrén érezte Babs meztelen kebleit. - Elfelejtettem elhozni, és egyébként sem lát meg itt senki. Baj? - Azt hiszem, nem probléma… Szótlanul ölelkeztek, a lány Jensen vállára hajtotta a fejét, és a tarkóját simogatta. Nem csókolták meg egymást, meg sem próbáltak szeretkezni, csak élvezték a másik közellétét. Egyszerűen így volt jó. - Még épségben van, nem esett semmi baja – nyugtatta meg a társaságot Jensen, amikor visszament a többiekhez – Mindjárt jön, csak még megtörölközik és felöltözködik. A lány percek múlva befutott. - Skacok, oltári jó a víz! – nyújtózott el fáradtan Eric mellett. |
| 2007-03-19 16:04.24 |
| Egy darabig csak sétálgattak, amíg egy kisállatkereskedés elé értek.
- Jaj, Jared, menjünk be! Kérlek, kérlek, kérlek! – ujjongott a lány, és össze-vissza ugrándozott. - Jól van, csak el ne repülj örömödben! – csóválta a fejét a fiú. Ivy odavolt az állatokért. Egészen felvillanyozódva rohangált a ketrecek, terráriumok és akváriumok között, Jared alig győzte követni. A szabályokra ügyet sem vetve benyúlkált a rácsokon, és megsimogatott minden létező élőlényt. Jared elbűvölve figyelte, ahogy Ivy odaszaladt egy kutyához, és lelkesen simogatni kezdte, aztán még meg is puszilta a feje búbját. - Ennyire szereted a kutyákat? – kérdezte nevetve. - Aha. Kiskoromban mindig szerettem volna egyet, de a szüleim nem akarták. Olyan gyorsan elszaladt az idő, hogy észre sem vették, és Babsról teljesen megfeledkeztek. Őrült gyorsasággal száguldottak vissza érte, de szerencsére csak abban a pillanatban jött el a kasszától, amikor beléptek az ajtón. - Mindent megvettél? – kérdezte Ivy. - Igen – mondta Babs fáradtan – És nektek hogy telt a délután? - Jó volt. Benéztünk egy állatkereskedésbe, és titokban megsimogattam egy aranyos kutyust. Hazafelé már zökkenőmentesebb volt az út, a forgalom erősen megcsappant, és akadálytalanul haladtak. Már teljesen besötétedett, mire visszaértek, de a többiek még nem voltak a házban, úgyhogy kimentek utánuk a tóhoz. Jeffrey jóvoltából már javában égett a tábortűz, és a kis csapat takarókba burkolózva szárítkozott körülötte. Bár kellemes idő volt, azért még nedvesek voltak egy kicsit, és nem akartak megfázni. - Szép jó estét kívánunk! – köszönt Babs, amikor odaértek. Könnyed csókkal üdvözölte Ericet. - Milyen volt a napotok? – kérdezte Chen. - Egész jó. Azt hiszem, én szeretnék úszni egyet, ha már délután nem volt rá alkalmunk. Ilyenkor úgyis olyan jó meleg a víz. Velem tart valaki? Egyöntetű néma csend volt a válasz. - Gondoltam. Na jó, akkor én mentem. Ha fél órán belül nem térek vissza, megettek a halak. |
| 2007-03-19 16:03.51 |
| Babs csak fél óra múlva ébredt fel, és csodálkozva figyelte, hogy Jarednek még a csúcsforgalom sem okoz gondot. Halálos nyugalommal kerülgette az útlezárásokat, bravúrosan siklott ki a körforgalomból, és valahogy füle botját sem mozdította a hangos szitkozódásokra. Az a csillogó szempár, és a magabiztos mosoly az arcán! Na és Ivy kifejezéstelenül bámul kifelé az ablakon, annyira kihúzódott az ülés szélére, hogy már majdnem beépült az ajtóba. Babs biztos volt benne, hogy valami nincs rendben.
Alig találtak parkolóhelyet, amikor a bevásárlóközponthoz értek. Könnyen dataláltak, jól elmagyaráztam nekik az utat. Babs izgatottan szállt ki a kocsiból. - Talán megvárhatnátok itt – mondta miközben kíváncsian nézett körbe. - Nem, én mindenképpen veled megyek – ugrott ki Ivy, és már indult is a bejárathoz. Bele se mert gondolni, mi lenne, ha kettesben maradna Jareddel. Babs egyensen elindult az élelmiszer részleg felé, de Ivy az egyik aprócska hangszerboltban meglátott egy öreg zongorát. Bement, leült elé, és játszani kezdett. Olyan régen nem gyakorolta már, az ujjai bátortalanul siklottak a billentyűkön. Becsukta a szemét, és a kedvenc dallamát kezdte el. Pár perc múlva egy bársonyos hang szólalt meg a háta mögött. - Az előző hang egy kicsit hamis volt, nem jó a taktikád. Mindjárt megmutatom - lépett közelebb Jared. Nem ment a lány mellé, csak mögüle nyúlt oda a billentyűkhöz, miközben az arca Ivy arcához simult. - Jared, ne csináld ezt, kérlek… suttogta a lány ijedten. - Mit, kicsim, mi az, amit ne csináljak? – bújt egészen hozzá – Hiszen csak megmutatom, hogyan kell helyesen leütni azt a hangot. Megfogta a lány ujjait, és együtt szólaltatták meg a csodaszép zongorát. - Érzed? – kérdezte óvatosan a fiú – Hallod, hogy egész másképpen szól? - Igen – figyelt oda jobban Ivy – Így tényleg sokkal tisztább. Már nem is zavarta Jared jelenléte, csak átadta magát a zenének. Egyre jobban belejött, és hibátlanul végigjátszotta a dalt. - Nem is mondtad még, hogy tudsz zongorázni – mondta a fiú, amikor befejezte. - Még itthon tanultam meg, de ezer éve nem próbáltam. Mi lenne, ha megnéznénk, hogy halad Babs? Ivy hiába is reménykedett, barátnője még nagyban vásárolt. - Azt hiszem, kicsit később végzek, mint ahogy terveztük, túl hosszú a lista, amit a többiek összeírtak. Ha gondoljátok, menjetek el enni valamit, vagy nézelődjetek a városban! – motyogta Babs elfoglaltan. - Rendben. Akkor mi elhúzunk, majd érted jövünk egy óra múlva – fogta karon Jared Ivyt, és magával húzta a többi üzlet felé. |
| 2007-03-19 16:03.24 |
| Délután Babs és Ivy felkerekedtek, hogy alaposan bevásároljanak. Amikor beszálltak a kisbuszba, egyiken sem a vezető ülésbe ültek.
- Én nem merek egy ekkora járgányt vezetni – mondta Babs – Nem vállalkozom, nekem ez túl nagy. - Arról volt szó, hogy te vezetsz… - De akkor még nem tudtam, hogy a fiúk kisbuszt bérelnek. - Valami probléma van, lányok? – lépett oda hozzájuk Jared. - Á, semmi – próbált meg hazudni Babs, de Ivy elszólta magát. - Csak annyi, hogy Babs nem meri elindítani ezt a batár járművet. - Ha úgy gondoljátok, majd én vezetek – ajánlotta fel a fiú – A többiek úgy döntöttek, megnézik a tavat, amit Byrnes emlegetett tegnap. Majd ha visszaérünk, úszunk velük egyet. Ivy biztonságban érezte magát az úton. Jared olyan jól vezetett, és a lány néha lopva figyelte, ahogy koncentrál az útra. Amikor elgondolkodott, az ajkait mindig olyan édesen csücsörítette, és a homlokát összeráncolta. A rádióban a legjobb slágerekből volt egy összeállítás. Babs elszenderedett hátul, békésen pihegett az ülés karfájára dőlve, Ivy kényelembe helyezte magát, és lehunyt szemmel álmodozott. A nap forrón sütött, és olyan meleg volt a kocsiban, hogy akaratlanul is kigombolta a felső két gombot a blúzán. - „Just you and me, that’s how it’s meant to be, I never wanted you so much, I feel your every breath, as you gently whisper in my ear…”- énekelgetett halkan Jared, és a szeme arra a csábítóan mély dekoltázsra siklott. Nem tudott magának parancsolni, megállt egy pillanatra a legközelebbi autós pihenőnél, odahajolt, és megpuszilta az izgatóan előbukkanó domborulatok közötti finom, puha bőrt. Ivy felsóhajtott, és megsimogatta a fiú haját. Amikor észhez tért, a füle tövéig elvörösödött, és kiszállt a kocsiból. - Megyek, veszek ott a fogadóban valami jó hideg üdítőt – rohant el a teraszos épület felé. Gyorsan kiválasztott egy üveget, maga sem tudta, hogy mi volt benne, aztán kifizette. Mielőtt kilépett volna az ajtón, megigazította a blúzát, és nagy levegőt vett. - Indulhatunk tovább – mondta halkan, és rá se mert nézni a fiúra. Jared halványan elmosolyodott. Az aprócska gombok megint be voltak gombolva, és a lány védelmezően húzta fel maga elé a térdeit. Még a durcás arckifejezése sem tudta megtéveszteni a fiút. Tudta, érezte, hogy hatással van Ivyra, és a lány is kívánja őt. Hetek óta először volt boldog és elégedett. |
| 2007-03-19 16:03.16 |
| Ideengedtek egy percre a géphez, másolok be még egy kis sztorit. |
| 2007-03-19 15:34.40 |
| Majd holnap folytatom. Puszi!!!!!!!!!! |
| 2007-03-19 15:34.01 |
| A kis csapat a másik szobában nehezen tért észhez. Mint mindig, most is Jared szeme pattant fel elsőként, és azonnal fészkelődni kezdett.
- Mocorogsz még, vagy akarsz egy maflást? – mormogta Ivy. - Nagyon izgi így hozzád bújva feküdni, de ha nem megyek arrébb, hamarosan valami keményet fogsz érezni… - Tűnj el a közelemből, te balf… ááááácán! – ugrott fel a lány sikítva, és a konyha felé vette az irányt. - Mi a fenét csináltok hajnalok hajnalán? – hunyorgott Colin. - Erőteljesen fűzöm a kiscsajt, de nem jövök be nála – nevetett Jared. Csak Jensen ücsörgött egyedül a konyhában, amikor Ivy bevágtatott az ajtón. Egy csésze teát kortyolgatott. - Az Byrnes anyukája megkínált – mondta közben nagyot nyújtózva – Nem nagyon értettünk szót, mert a magyar nyelvtudásom körülbelül öt szóra korlátozódik, de olyan lelkesen mutogatott, hogy csak rájöttem, mit akar. - Hol van? - Elment valahová. Jössz velem futni? - Naná! Csak magamra kapok valami kényelmes ruhát. Tíz perc múlva már rótták a kilométereket. Általában Jared volt, aki minden reggel futott, de most a nagymenőnek is kedve szottyant kiszellőztetni a fejét. Pedig mindig húzta Jaredet emiatt a szokása miatt, viccesen csak „kis aktívnak” nevezte, viszont Ivy örült neki, hogy Jared sportol. Olyan ruganyos, formás teste senkinek sem volt, mint neki, öröm volt ránézni. Még a levegő is más volt vidéken, olyan tiszta és sűrű, hogy Ivy hatalmasakat lélegzett. Szüksége is volt rá, mert Jensent néha elkapta a lendület, és ilyenkor alig bírta követni. - Azt hiszem, pihenni kellene egy kicsit, mert már sípol a tüdőm – lihegte kifulladva a lány, amikor felértek egy domb tetejére – Átkozottul jó formában vagy, Jensen Ackles! Hogy csinálod? - Jól kialudtam magam az éjjel… - Na ne mondd már, hogy nem volt semmi Daneellel! A lepedőbajnok, a nagy Jensen csődöt mondott? – ült le Ivy egy kidőlt fatörzsre, és a nagyfiú letelepedett mellé. - Nem erről van szó, csak… mit tudom én… valahogy nem volt kedvem hozzá - Értem. Azt hiszem, hogy valaki mást szerettél volna magad mellé az ágyba, ugye? - Hát… igen. De ugye nem mondod el neki? Ezért szeretett Ivy társaságában lenni, vele mindig meg tudta beszélni, ha valami bántotta. A lány nem csinált ügyet semmiből, olyan egyszerűen fogadta a dolgokat, és ami a legfontosabb: mindig tartotta a száját. - Nagyon jól tudja. És mondjak valamit? Erős a gyanúm, hogy ő is ugyanezt érzi – állt fel Ivy, és összeborzolta Jensen haját – Na gyere te, hősszerelmesek gyöngye! Kifulladva estek be az ajtón, és összerogytak a szoba közepén. A többiek még javában lustálkodtak, de mostmár mindannyian az én szobámban. - Tudod, hogy a barátod egy stramm fickó? – fordult oda Daneelhez Ivy, amint Jensen elment zuhanyozni, és nem bírta ki, hogy ne eresszen meg egy célzatos megjegyzést – Vajon honnan marad mostanában ennyi energiája? |
| 2007-03-19 15:33.28 |
| - Lehúztad rólam a takarót! – nyafogott Jared.
- Maradj már nyugton, és ne mocorogj annyit! – morgolódott Ivy. - De fázooooom! - Képen töröljelek? - Gondolod, hogy attól nem fogok fázni? Eric igazán türelmes típus volt, de ez még őt is kihozta a béketűrésből. - Ha felemelem a lábam, mindenféle és fajta fenék szétrugdosása veszi kezdetét, beleértve a csupaszt, az alsónadrágosat, és a csíkos pizsamásat is! – utasította rendre a hangoskodókat. Ez a fenyegetés sem látszott elég hatásosnak, újabb fészkelődés kezdődött. - Lennél szíves kivenni a mancsodat a vadonatúj Snoopys pizsamámból? – szólalt meg hirtelen Ivy. - Ha hagyod magad, hamarabb szabadulsz… - kuncogott Jared. - Ezt neked, te anyaszomorító! – vágta hozzá a lány a párnáját. - Szeretnéd visszakapni? – dobta vissza nagy lendülettel a fiú. - Aúúúúú! Ez fájt, te nagyon állat! Most megkapod… Az összes keze ügyébe kerülő párnát Jaredhez vágta, és az egész szobában tollak repkedtek. - Párnacsata! – rikkantotta Ivy. - Mivel a párnákat már szétverted a fejemen, javaslom a pokróccsatát… - Na ebből elég! – állt fel Jeffrey dühösen – Jared, szedd a holmid, és vándorolj át a szob másik végébe, különben sosem lesz nyugalom! Reggel Jensen ébredt először. Még alig pirkadt, és csend honolt az egész házban, csak a madárcsicsergést lehetett hallani a nyitott ablakon keresztül. Óvatosan kibújt Daneel karjaiból, és álmosan pislogva indult a fürdőszobába. Egy percre megállt, hogy benézzen a díszes társasághoz, és idilli látvány fogadta. Az ágyon Babs és Eric aludt szorosan összesimulva, a földön a többiek egymás hegye-hátán: Colin összegömblyödve, velem egyetemben, Jeffrey és Shanon nyakig betakarózva, Jared a hátára fordulva, a mellkasán nyugodott Ivy, a hajuk tele tollakkal. - Jó reggelt, szívem! – mosolygott rá Daneel, amikor visszaért. - Szia, kicsim! Felébredtél? - Olyan kedvem támadt egy kicsit hozzád bújni, hogy már nem tudtam tovább aludni… Odasimult a nagyfiúhoz, és egy forró csókkal üdvözölte. Jensen lehunyta a szemét, és átadta magát a simogató ajkaknak, de amikor a lány keze a pólója alá siklott, magához tért. - Nem szabad, édes – simogatta meg Daneel arcát – Nem lenne szerencsés, ha Byrnes szülei madárcsicsergés helyett szenvedélyes nyögdécselésre ébrednének. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu