Jajajajaj, mennem kell. Sííííííííííírooookkkkkkk!!!!!!!
Ivy, ugye írsz még? Plíííííííízzzz! Reggel visszaolvasom. Olyan jó kis sztori, vidám leszek tőle!

2007-03-20 14:55.36

Ivy, te gonosz némber, most akkorát vihogtam! Elképzeltem, ahogy Sandy kidől...

2007-03-20 14:45.42

Ajánlok egy nasipótlót. Harapdáld Jensen baba fülecskéjét, nagyon fincsi!
Babs, ezt nem olvastad!!!!!!!!!!!!

2007-03-20 14:40.47

Miért? Csak nem elrontottad a gyomrod, kis nasizó?

2007-03-20 14:40.05

Még fogsz sírni is, örülni is, mert iszonyat nehezen kapod meg Jensyt. Illetve ő kap meg nehezen téged. Vagy mit tudom én...

2007-03-20 14:38.58

Na, a kollektív tudat. Én éppen fornettit majszolok.

2007-03-20 14:34.37

Ivy, alig várom, hogy ennyi írás után mostmár én olvassak. Írjál sokat, jó? És olyan izgiseket, amilyeneket szoktál.

2007-03-20 14:27.54

Na, lánykák, eddig jutottam. Majd még írok este, és holnap bemásolom. Ivy, most te jössz!

2007-03-20 14:27.01

Reggel Ivy elégedett mosollyal kelt fel az ágyból, hogy lemenjen a konyhába reggelit készíteni. A lépcsőn összefutott Shanonnal.
- Te jó ég, veled meg mi történt? – kérdezte elámulva, amikor meglátta barátnőjét kócosan, Jeffrey túlméretezett pulóverében.
- Hát, Jeff lakásában töltöttük az éjszakát, és egy kissé bevadult a drága… nem maradt egyetlen ép ruhám sem.
Együtt kacagtak, amikor később Shanon a konyhában elmesélte, hogyan rohant végig a lépcsőn, hogy Jeff szomszédai észre ne vegyék, és milyen elképesztő sebességgel ült be a kocsiba, amit a férfi egyenesen az ajtó elé vitt. Csak a nagy nevetésre lettem figyelmes, ahogy beléptem az étkezőbe.
- Mi ez a vigadalom, lányok?
- Jaj, gyere Byrnes, ezt a sztorit meg kell hallgatnod – csapkodta a térdét hahotázva Ivy.
Május első reggele volt, és amúgy is olyan boldogan és elégedetten ébredtem, mintha a szívemben is tavasz lett volna. A lányok jókedve csak még nagyobbat dobott a hangulatomon. Kinyitottam az ablakot, hogy szabadon betódulhasson a friss, harmatillatú levegő. Amikor kinéztem, és megláttam a csodaszép, színes szalagokkal díszített faágat a kerítésre tűzve, akkor lépett be Colin vigyorogva. Úgy ahogy voltam, pizsamában ugrottam a nyakába.
- Köszönöm! Olyan édes vagy…
- Még nálatok hallottam ezt a magyar népszokást, hogy a fiúk így kedveskednek a barátnőiknek, és én szerettem volna, hogy egy kicsit otthon érezhesd magad.
Jensen a nappaliból irigykedve figyelt minket. Elhatározta, hogy lesz ami lesz, harcolni fog Babsért, még ha a feje tetejére kell is állítania a világot. Bár nem volt oda ezért a titkolózásért meg bujkálásért, mégis jobb volt, mint semmi. Úgy érezte, többé semmi sem tarthatja vissza attól, hogy szeresse a lányt, és hogy vele legyen, amikor csak akar.

2007-03-20 14:24.08

Na, Ivy itt a megérdemelt ungi-bungi!

2007-03-20 14:23.46

Feszülten várt, és fogalma sem volt róla, hogy most mi lesz, de Jared viselkedése felülmúlta a képzeletét. Lágyan a karjaiba vette, és magához ölelte, úgy ringatta, mintha kislány lenne, amíg azt nem érezte, hogy Ivy dermedtsége felenged. Akkor az állát a tenyerébe fogta, felemelte a fejét, megvárta amíg a lány ránéz, és gondolkodás nélkül megcsókolta. Ivy karja a nyaka köré fonódott, és szorosabban bújt hozzá, de hirtelen felszisszent.
- Mi a baj? – ijedt meg Jared.
- Reggel megütöttem az egyik bordámat, amikor átcipeltem a hintaszéket az ágyam mellől az ablakhoz.
- Hadd nézzem! – húzta le a ruha cipzárját a fiú, és amikor óvatosan lefejtette a lányról, összeráncolt szemöldökkel figyelte a bekékült foltot.
- Nem vészes, igazán jól vagyok – mondta határozottan Ivy – Jaj Jared, ezt ne…
A fiú feje lehajlott, és ajkával gyengéden megérintette a zúzódást. A keze valami szándékos érzékiséggel siklott fel addig a csábítóan ingerlő domborulatig, amit úgy vágyott simogatni. Ivy elbűvölten és ijedten tolta el Jared fejét, hogy bármi áron leállítsa őt, de úgy sikeredett a mozdulat, hogy a karja átölelte a fiút. Nem tudta elég szorosan magához húzni, hogy lecsillapítsa a hirtelen támadt kísérteties vágyat. Aztán elöntötte a saját reagálásának tudata, és megremegett a boldogságtól: hát mégsem olyan reménytelen, mint gondolta! A teste mintha téli álomból ébredt volna a fiú érintésétől, és már egyáltalán nem akarta abbahagyni.
- „Jared, mit művelsz velem, ha hagyom?” – gondolta magában.
Jól tudta a választ: a fiú a világ legboldogabb nőjévé teszi, és ezt senki sem akadályozhatja meg. Jared visszatartotta a testében fortyogó szenvedélyt, most türelmes akart lenni. Lassan vetkőztette le a lányt, és közben minden egyes pocikáját végigsimogatta, csókolta. Perzselő pillantásaitól, halkan suttogott szerelmes szavaitól Ivy szinte már lángolt. Nem bírta tovább, lekapkodta Jaredről a ruháit, és az ölébe ült. Körbefonta a derekát a lábaival, és a fiú nyögdécselve vette át a ritmusát, amivel Ivy mozgott. Együtt zuhantak a párnákra, ahogy szétáradt testükben a szenvedély.

2007-03-20 14:22.38

A bárban kitörő hangulat uralkodott. Ivy kezdett elfáradni. Leült egy kicsit az ajtó mellett egy székre, és lazított pár percet, amikor jól ismert érintést érzett a derekán.
- Gyere velem! – mondta Jared, és már húzta is magával.
- De… mit csinálsz? – próbált tiltakozni Ivy.
- Lányrablást hajtok végre – kacsintott a fiú – A herceg általában magával viszi a csodaszép lányt a mesék végén. Bár hófehér paripám nincs, de azért csak hazajutunk valahogy.
A sötétkék BMW egy órán belül már az ajtó előtt parkolt, és Ivy a szobájában ülve várt. Jared egy dobozkával a kezében lépett be.
- Egy kis meglepi a sikeres írónőnek – adta oda egy csók kíséretében.
A lány az este folyamán már másodszor sírta el magát. Egy csodálatos fehérarany lánc volt a dobozban, szív alakú medállal. Ivy a szemét törölgetve ült az ágy szélén, amikor a fiú elé térdelt, és hozzábújt. A lány megsimogatta a haját, és gyengéden megcsókolta. A legbensőségesebb pillanat volt, amit valaha is átéltek, és ők érezték a fontosságát.
- Olyan nagyon vágyom rád – suttogta Jared – Szeretnélek megérinteni, cirógatni a bőröd, kényeztetni egész éjjel.
- Jared… én… nem tudom – sóhajtotta a lány, és félelem öntötte el a szívét.
Úgy érezte, el kell mondania, ami a szívét nyomta. Ha most nem teszi, akkor később kell majd, és az sokkal rosszabb lesz.
- Tudod, hogy lelkileg mennyire megviselt a legutóbbi kapcsolatom – kezdte óvatosan – Félek, hogy nem vagyok felkészülve egy újabbra.

2007-03-20 14:22.03

Jó hogy szóltál, mert az eredetiben így ki tudtam javítani.

2007-03-20 14:21.25

A szavai Shanon elevenébe vágtak, de nem annyira, mint a férfi arckifejezése. Semmi, még a teljes megsemmisülés sem mérhetett volna ekkora ütést rá. Nem tagadhatta, hogy megérdemelte ezt, de annyira fájt. Nem mert megszólalni. Úgy döntött, majd később beszél Jeffreyvel, ha már lenyugodott. Semmit nem tudott mondani a férfinek, egyáltalán semmit. Megfordult, és az ajtóhoz indult. Hirtelen egy erős kéz szorítását érezte a karján. Jeffrey visszarántotta, és maga felé fordította. A szemei szinte izzottak, már nyoma sem volt a sértett, megbántott férfinak, aki egy perccel ezelőtt volt.
- Szóval szenvedély kell neked? Egy igazi férfi? Hát megkaphatod! – mondta rekedten, és ölbe kapta a lányt.
Visszavitte a lakásba, de nem vacakolt azzal, hogy elérjenek a hálószobáig. Egyetlen mozdulattal lesöpört mindent a nappali asztaláról, és ráfektette a lányt. Vadul csókolta, vággyal telve, és Shanon nem tiltakozott. Jeffrey megragadta a lány topját, és egy pillanatt alatt leszaggatta róla. A többi ruhadarab is hasonló sorsra jutott. Shanon egyszerre érezte a háta alatt az üvegasztal hidegségét, és a férfi bőrének forróságát. A lábaival körülölelte Jeffreyt, és elégedetten fogadta magába, együtt mozogva vele, míg el nem borították a gyönyör hullámai.

2007-03-20 14:13.33

Éjfél is elmúlt már, amikor átmentünk egy bárba, hogy egy kis tánccal és ivászattal folytassuk az estét. Mindenki a parketten ropta, jókedvűen mulattunk. Shanonnak már annyira fájt a lába, hogy leült egy kicsit a bárpulthoz. Épp egy italt akart rendelni, amikor valaki megérintette a vállát. Megfordult, Ronaldo állt ott széles mosollyal.
- Hello, Shanon! Nagyon elrohantál a múltkori interjú után, nem is volt alkalmunk megismerkedni. Meghívhatlak egy italra?
- Köszi, aranyos vagy, de mindjárt megyek vissza a parkettre a barátaimhoz.
- A barátok megvárnak, nem rohannak el.
- Hát jó, akkor egy Margharitát kérnék…
A férfi odaintette a pultost, és leadta a rendelést. Általános dolgokról beszélgettek, de Ronaldo közben teljes erőbedobással bókolt. Shanon örült neki, hogy egy ilyen szívtiprót érdekel, és pironkodva fogadta a dícséreteket. Hirtelen a férfi odahajolt, és megcsókolta. Shanont váratlanul érte a dolog. Bár fantasztikusak voltak Ronaldo csábító ajkai, mégis megszólalt benne a vészcsengő, és próbált elhúzódni, de az izmos karok erősen tartották..
Jeffrey levegőért kapkodva indult a pulthoz. Chen és Babs olyan szinten megtáncoltatták, hogy már az izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán. Úgy gondolta, megkeresi Shanont, és együtt pihennek egy kicsit, amikor meglátta a lányt egy másik férfival csókolózni. Annyira elborult az agya, hogy azt sem nézte meg, kiről is van szó, csak odarohant, elrángatta a lánytól, és teljes erejéből behúzott neki egyet. A férfi nem tétovázott, ütni akart, de ebben a pillanatban odaértek a biztonságiak, és szétszedték őket. Jeffrey csak azon vette észre magát, hogy kilökdösték az utcára. Vissza akart menni, hogy kérdőre vonja Shanont, de aztán mérgesen legyintett egyet, és beült a kocsijába.
Amikor Shanon hazaért, Jeffreynek hűlt helyét találta. Csak szólt a bárban a többieknek, aztán rohant is, de úgy látszott, elkésett. Nem gondolkodott, hívott egy másik taxit. Tudta, hol keresse a férfit. Ahogy odaértek a belvárosi tömbházhoz, kifizette a taxist, és felrohant a lépcsőn. Halkan kopogott az ajtón.
- Jeff – szólította a férfit.
- Menj el, Shanon. Most nem akarok beszélni veled.
Ha a lány egy éles kést szúrt volna a szívébe, Jeffrey akkor sem érezhetett volna nagyobb fájdalmat. Lehajtotta a fejét, homlokát néhány percig a falhoz nyomva pihentette. Shanon nem csak a szerelme volt, hanem a legjobb barátja, egy igazi társ a mindennapi gondok között.
- Kérlek, Jeff… Muszáj beszélnem veled.
Csend. Aztán tompa lépések zaja hallatszott, felemelkedett a kilincs, és a férfi ott állt az ajtóban. Shanon megdöbbent a látványától. Jeffrey arca fájdalommal, megbántottsággal és keserűséggel volt tele.
- Miért? – suttogta – Miért csináltad ezt?
Shanon életében először nem tudta, mit feleljen. Bement a lakásba, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Hidd el, én nem tehetek arról a csókról. Ronaldo egyszerűen odajött, beszélgettünk, aztán…
- Nem nagyon tiltakoztál.
- Nem tudom, mi ütött belém – csóválta a fejét a lány – Talán csak azért nem vágtam pofon abban a pillanatban, mert olyan váratlanul történt.
- Legalább jó volt? – kérdezte Jeffrey gúnyosan.
- Nem tudok hazudni neked… Az a pasi alapból olyan férfias, szenvedélyes…
Shanon elhallgatott. Nem bírta elviselni a vádló pillantást. Lehajtotta a fejét, majd összeszorított ajkakkal félrenézett.
- Menj el – mondta a férfi – Kérlek, menj innen, és ne is gyere többé ide.

2007-03-20 14:12.11

Babs várni türelmesen! Nagyon-nagyon türelmesen, mert elég soká kapni ungi-bungi...

2007-03-20 14:11.11

Lelkesen készültem Ivy legújabb könyvének kiadására. Legalább olyan különleges estét akartam neki szervezni, amilyet ő talált ki előző év szilveszterén. Mosolyogva gondoltam vissza arra a téli estére, amikor a szikrázó hóban állva figyeltük a fiúk által rögtönzött tűzijátékot, és utána a hidegtől kipirult arccal koccintottunk a kandalló előtt.
Colin lelkes társnak bizonyult, mindenben segített, és hamarosan össze is állt a nagy ötlet. Találtunk egy fantasztikus vidéki kastélyt, amit ki tudtunk bérelni, és a hatalmas ebédlőt feldíszítettük. Mindenkit meghívtunk, az összes jóbarátot, akikkel évek óta tartottuk a kapcsolatot, jól összeverődött a társaság.
Ivy teljesen elképedt, amikor estefelé odaadtam neki a hosszú, halványkék ruhát, ami olyan volt, mintha egy mesebeli hercegnő szekrényéből került volna elő. Bár furán érezte magát, azért felvette, és elégedetten csettintett, amikor meglátta magát a tükörben. Babs is egy varázslatos ruhában volt, ami hamvas zöld színével kiemelte ragyogó szemeit, lazán feltűzött vörös haját. Olyanok voltak, mintha egy meséskönyv lapjairól léptek volna le, és amikor beléptek a terembe, minden szem rájuk szegeződött.
Ivynak már így is gyűltek a könnyei, de amikor az összes barátja gratulált, velem az élen, nem bírta tovább, sírni kezdett a boldogságtól.
- Köszönöm, te vagy a legjobb barátnő a világon! – rebegte két szipogás között.
Egész este táncolt, boldogan mosolyogva. Colin karjaiba bújva figyeltem őt, és elégedett voltam. Colin is rengeteg puszit kapott, amikor Ivy megtudta, hogy ő volt a másik értelmi szerző.

2007-03-20 14:07.27

Bocsi csajok, véletlenül írtam Ivyt Babs helyett!!!!!!!!!!!!

2007-03-20 14:06.09

Alig várta, hogy a nagyfiú visszatérjen, és végtelenül örült, amikor Jensen egyik délben beugrott érte a divatszalonba. Már mindenki elment ebédelni, csak ő ült ott az irodában és a legújabb terveit nézte át.
- Nehéz napod volt? – kérdezte a fiú kedves mosolyával.
- Lehetett volna rosszabb is.
- Elvihetem ebédelni az elfoglalt hölgyet, vagy jöjjek vissza később?
- Azt hiszem, ez a munka megvár, úgyhogy indulhatunk is, mondjuk… azonnal.
Átsétáltak a szemközti hangulatos kis étterembe. Délután még mindig ott ültek, beszélgettek és nevettek, miközben Jensen képtelen volt levenni a szemét a lányról.
- Miért nézel így? – kérdezte Babs, és a fiú tekintetét fürkészte.
- Mert őrülten szerelmes vagyok beléd – válaszolta Jensen gyengéden – Nem akartalak ennyire megszeretni, de mégis megtörtént. Olyan nagy bűn ez?
A lány nem tudta azt válaszolni, hogy az, miután rájött, milyen üres és sivár lenne Jensen nélkül az élete.
- Nem bűn, de… - egy pillanatig tétovázott – mit nyerhetünk, ha átadjuk magunkat ennek az érzésnek? Néha egy-egy lopott percet. Ez az, amire vágysz?
- Ha csak ennyi jut, én annak is örülök. Sosem fogok tőled többet kérni, nincs hozzá jogom.
- Jensen… nagyon szeretlek. Nem akarok többet, csak veled lenni, amikor neked is jó.
- Biztos valami nagyon jót tehettem előző életemben, hogy veled jutalmaz a sors – mosolygott a nagyfiú.
- Butaságokat beszélsz.
A rózsák, amiket aznap este Babs kapott, varázslatosan szépek voltak. Egy csokor fehér rózsa, mert valamikor régebben megemlítette, hogy ez a kedvenc virága, és Jensen soha semmit sem felejtett el. Egy kártya is volt mellékelve.
"Nem lopott percek, amiket együtt tölthetünk, csak kölcsönvettek. És én köszönöm minden édes pillanatát. Szeretlek."
Jensen
A lány teljesen ellágyult. Érezte, hogy ez a pasas valamit hozzáadott az életéhez, valami nagyon különlegeset, amit még sosem kapott senkitől: gyengéd kezek érintését, egy szerelmes férfi pillantását, jelenlétét. Még nem volt tisztában vele, hogy hová vezet mindez, lehet, hogy sehová. De ez a vakvágány akkor is gyönyörű volt, izgalmas és szívdobogtató.

2007-03-20 14:03.42

Leestem a székről, olyan röhögés jött rám.

2007-03-20 14:02.59

A nagyfiú aznap boldogan tért aludni: végre el merte mondani Babsnak, amit a szíve legmélyén őrzött, és ami a legjobb, hogy ő azonnal megértette, és viszonozta az érzéseit. Iszonyú nehéz volt elválni tőle, most, amikor minden jól alakult közöttük, de két nap múlva fellépésük volt egy angol tévéműsorban. Londonba repültek, és csak Daneel meg Ivy ment velük. Babsot már korábban meghívták egy partira, amit nem mondhatott le, Shanon teljes erővel dolgozott egy interjú összehozásán, Chen a jól menő vendéglőével foglalkozott, Masatonak meccse volt, Colin meg próbált a zenekarával.
Babs kora este egyedül volt a házban, unottan megvacsorázott, és lefeküdt. Még hallotta a többieket sorban megérkezni, de nem volt kedve lemenni hozzájuk. Amikor éjfél körül megcsörrent a telefon, még a szívverése is elállt, mert megijedt, hogy valami rossz hír érkezik. Jensen volt az. Épp akkor ért vissza a fiúkkal a hotelbe, és úgy döntött, felhívja a lányt.
- Csak azt akartam mondani, hogy milyen sokat jelentett nekem az a múltkori délután – mondta szelíden – Olyan csodálatos volt.
- Nem is értem, hogy történhetett… - tűnődött el Babs.
Azt gondolta, olyan kevés volt, amit akkor a nappaliban Jensennek adott: néhány csók és a pillanat melegsége.
- Hiányozni fogsz, amíg távol leszek – Jensen hangja lágy volt és gyengéd – Gondolod, hogy összedőlne a világ, ha egyszer titokban találkoznánk a házon kívül?
- Gondolod, hogy érdemes lenne kipróbálni?
Mindketten nevettek, mint a vidám kisgyerekek. A lány bűnösnek akarta érezni magát, de valahogy nem sikerült. A keze remegett, amikor letette a telefont. Eszébe jutott Jensen ajkainak érintése, amikor megcsókolta itt a szobájában, és jóleső borzongás futott végig minden porcikáján.

2007-03-20 14:00.33

Babs felállt, és a lépcső felé indult. A többiek olyan viccelődésbe kezdtek, hogy rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, amikor Jensen is kiment a nappaliból. Halkan kopogott Babs ajtaján, és alig tudta visszafogni magát, hogy azonnal a karjába ne kapja a lányt. Babs próbált higgadt maradni, de a nagyfiú szemei olyan lágyan néztek rá, hogy képtelen volt veszekedni vele.
- Zavarban vagy? – kérdezte Jensen.
- Én… izé…
- Nem kell aggódnod, én is hasonlóképpen érzek a közeledben.
- Kérlek, ne mondj ilyeneket. Amúgy sem szabadna itt lenned. Mindjárt megkeresem a képeket, és visszamehetünk a többiekhez – fordult el a lány, és az ablakhoz lépett.
- Egyáltalán nem a fényképek miatt küldtelek el a nappaliból.
- De akkor miért?
- Nem is sejted? – lépett közelebb Jensen – Érezned kell, hogy veled akarok lenni, hogy órák óta azon gondolkodom, hogyan maradhatnék veled kettesben…
Óvatosan ölelte át Ivyt, és maga felé fordította. Amikor az ajkai egyre közeledtek, a lány őrült dolognak találta, mégsem akarta megállítani. Volt ebben a csókban valami ártatlan és édes. Úgy bújtak egymáshoz, mint két szerelmes kamasz egy titkos randin, csak simogatták egymás arcát szótlanul.
- Szeretlek… - suttogta a nagyfiú.
Babs azon tűnődött, vajon bűnös dolog-e ez. Hát annyira elítélendő, hogy tiszta szívéből szeret valakit, aki ugyanígy érez iránta? Alig tudta elengedni őt, de vissza kellett menniük, nehogy baj legyen. Babs kivette a fiókból a fotóalbumokat.
- Menjünk – mondta szomorúan – Nem szabad, hogy a többiek gyanakodni kezdjenek.
- De nem akarok elmenni. Itt szeretnék maradni nálad egész éjjel, egész héten, egész évben…
- Jensen… ne csináld ezt! – kérlelte a lány – Legyél rendes fiú, és sétálj vissza a nappaliba, jó?

2007-03-20 13:58.38

Senki sem vette észre a homlokán átfutó ráncokat. Maga sem tudta, hogyan, de el akarta mondani Ivynak, amit iránta érez.
- Még nem is mondtuk nektek, lányok, hamarosan lesz egy promóciós utunk Londonba – terelte el a témát.
- Te jó ég, el tudjátok képzelni, mennyi csinos kis szőke pipi van ott? – kérdezte Jensen, és Daneel dorgáló arckifejezését látva nagyot kacsintott – Csak vicceltem… nem csak szőkék vannak!
Már futott is, de kissé elkésett, egy felé repülő díszpárna jól homlokon találta.
- Majd adok én neked pipiket, te piszok! – kapta el a grabancát Daneel.
- Kegyelem! – vihogott Jensen, miközben a lány halálra csiklandozta – Ígérem, soha többé rá se nézek egyetlen nőnemű lényre sem, még a boltos néni macskájára sem, pedig aranyos egy jószág, csak most az egyszer legyél elnéző!
A kis incidens után megint komolyra fordult a téma, és Jensen a lányokat kérdezgette Angliáról.
- Ti már jártatok arra, tudtok nekünk mesélni, hogy ne érjenek meglepetések.
- Első szabály: óvakodjatok az angol nőktől – csóválta a fejét Shanon – Szörnyen rámenősek, és ha egyszer rátok ragadnak, többet nem tudjátok levakarni őket. Amúgy általában véve elég sznob nép, és imádják, ha dícsérik őket. Amúgy London csodálatos, főleg a királyi palota és az Oxford Street.
- Babs, ugye te dolgoztál is ott egy ideig? – kérdezte Jensen.
- Idegenvezető voltam pár hónapig, még régen.
- Akkor neked biztos van egy csomó fényképed. Nem nézegethetnénk meg?
- Ha gondolod, mindjárt keresek párat, valahol a szekrényemben van egy rakat album.

2007-03-20 13:56.00

Ivy előkapta a telefonját, és máris tárcsázta a fiú számát.
- Jared Padalecki, mondtam már, hogy te vagy a legkorrektebb ember az egész univerzumban?
- Még nem. De annak jobban örültem volna, ha azt mondod, a legjóképűbb, a legaranyosabb, a legszexibb…
- Meg persze a legszerényebb is! – nevetett Ivy.
Érezte Jared hangjából, hogy nincs köztük feszültség, a tegnap este történtek ellenére sem. A fiú nagyon jól tudta, hogy lassan, türelmesen kell haladnia, és nem is várt el semmit.
A hétvége rohamléptekben telt el, Ivy élvezte, hogy korlátlanul vezethet, és még jobban a vizicsatázásokat, a fáramászást, és a sétákat Jared társaságában. Olyan dolgokról is beszélgettek, amiket a lány egyébként csak Byrnesnek mondott el, és sokat mélyült a barátságuk. Csak egyetlen dologról hallgatott mélyen: az érzéseiről Jared iránt. Mert mostmár biztos volt benne, hogy valami különöset érez iránta. Sosem kötődött igazán egyetlen fiúhoz sem, néha úgy gondolta, talán sosem lesz őrülten szerelmes, de amikor Jaredre gondolt, minden olyan más volt. Vágyódott utána testével és lelkével, szinte fájt a hiánya, ha egy percig nem látta, pedig itt olyan sok kalandban volt része, hogy nem is volt ideje ezen tűnődni.
Hazafelé elégedettség fogta el, még ha egy kicsit fájt is a szíve, hogy itt kell hagynia ezt a csodaszép helyet. Végigszunyókálta az utat, és miután otthon mindenkit megölelt és körbepuszilt, felment a szobájába lefeküdni.
- Na mesélj már, mi volt! - faggatta Jensen Jaredet nappaliban – Jól éreztétek magatokat?
- Tetszett Ivynak a hétvégi program? – kérdezgette Jeffrey is.
- Odavolt érte – mosolygott Jared – Látnotok kellett volna, olyan volt, mint egy kisgyerek! Egész nap kint volt a szabadban, lovagolt, túrázott, még fogócskázott is a szomszéd kislányokkal.
- És köztetek alakult valami? – szóltam közbe, mert már nem bírtam tovább legyűrni a kíváncsiságomat.
- Hát… úgy is lehet mondani.

2007-03-20 13:53.20

Eszeveszett vágtába kezdtek, és Ivy derekasan helytállt. Kétszáz méterrel az istállók előtt még egy testhossznyival vezetett, de aztán Jared megnoszogatta a lovát, és pillanatokon belül beérte. Huncutul mosolyogva fékezte meg a fújtató állatot, és egy kacsintással nyugtázta győzelmét.
- Szóval, akkor megkapom a méltó jutalmam? – kötötte be a kancát az istállóba, aztán visszament a csődörért is – Remélem, betartod az ígéreted!
- El kell ismerni, hogy legyőztél, úgyhogy ha idejössz, most kivételesen teljesítem az akaratod. De nem csinálunk belőle rendszert!
- Csak lassan a testtel, babám! – váltott komolyra a fiú – Nem itt és nem most. Ha már egyszer ilyen különleges élményben lesz részem, akkor adjuk meg a módját!
Jared a nap hátralevő részét a testvéreivel töltötte, és a lány már azt hitte, nem kell tartania a szavát. Az este azonban a fiú halkan bekopogott a vendégszoba ajtaján. Vacsora után Ivy éppen lefekvéshez készült volna, amikor meghallotta a kopogást. Ahogy Jared megjelent az ajtóban, rögtön tudta, hogy itt az idő.
A fiú kézen fogta, és lassan sétálgattak át a mezőn. Az égen rengeteg csillag ragyogott, az idő kellemesen langyos, minden olyan nyugodt és romantikus volt. A földre egy pléd volt leterítve, ahol egy üveg finom bor és egy szál vörös rózsa várta a lányt. Órákig csak beszélgettek, és most Jared olyan más volt, sokkal komolyabb, visszafogottabb.
Egy andalító pillanatban megfogta Ivy kezét, és lágyan az ajkaihoz érintette. A lány megborzongott. Nem várt Jaredtől ilyen gyengédséget, ilyen türelmes várakozást. Amikor a fiú arca közelített felé, lehunyta a szemét, és bár nem akarta, mégsem érintette kellemetlenül a csók. Jared ajkai finoman becézgették, az ujjai simogatták a haját. Ez már nem az a jópofa, vadóc haver volt, akivel gyakran éjszakákon át párnacsatázott, és akivel mindenből tréfát űztek. Egy szerelmes, felnőtt férfi karjaiban találta magát, aki bár belül lángol, mégis visszatartja magát, csak miatta. Amiatt az átkozott jégcsap természete miatt, ami nem engedi, hogy azt tegye, ami most ésszerű és természetes lenne! Ha egy csöppnyi esze is volna, már rég átölelné ezt az édes, szeretnivaló fiút, és egy percet sem gondolkodna, hanem szeretné egész éjjel. De a gondolataiban megjelent az a tengerkék szempár, az a hazudós, hűtlen másik, aki tönkretette az életét, és aki miatt képtelen volt bízni a férfiakban.
Jared lassan elengedte, és megszűnt a varázs. Úgy sétáltak vissza a házba, hogy a fiú átkarolta Ivyt, és a lány nem húzódott el. Jól érezte magát így, kötetlenül és semmit sem ígérve, egészen ellazulva. Mégis úgy aludt el, hogy álmában egy kócos buksit látott, és egy vadító mosolyt. Reggel sehol sem találta a házban Jaredet, úgyhogy kisétált az udvarra, ahol már ott állt útra készen a sötétkék autó, a szélvédőjén egy levélke várta a lányt.
"Egész délelőtt a tiéd, a gazdája meg egy életen át, ha úgy akarod…"
Jared

2007-03-20 13:50.59

Szia Nasikisasszony!

2007-03-20 13:50.24

A búzavirágkék autó óvatos lassúsággal parkolt le a vidéki ház hatalmas udvarán. Mrs. Padalecki ragyogó arccal ölelte meg a fiát, és kedvesen nyújtott kezet a vendégnek. Ivy egyszer már találkozott vele, de most még szimpatikusabbnak találta a mosolygós szemű hölgyet. Bizalom és kedvesség áradt belőle, és a lány azonnal megértette, miért rajong Jared annyira az édesanyjáért. Hamarosan újra találkozott a család többi tagjával is, meglepődve tapasztalta, mennyire szeretettel fogadják.
A ház még mindig fantasztikus volt, hangulatában és otthonosságában Ivyt a szülei otthonára emlékeztette, persze jóval tágasabb kiadásban. A környéken igazi érintetlen legelők terültek el, olyan smaragdzöld fűvel borítva, amilyen sehol máshol nincs a világon. Nem messze egy patak húzódott, és bár meglehetősen hideg volt a vize, de néhány pajkos kisgyerek mégis vidáman fröcskölte egymást. A hatalmas istállókban rengeteg szebbnél szebb ló volt bekötve, izmos és edzett jószágok, a legjobb tenyészállatok sarjai. Jared büszke is volt rájuk, különösen egy tüzes, sötétbarna telivérre, amit saját maga választott.
- Mit szólnál, ha ebéd után kilovagolnánk? – vetette fel az ötletet a fiú.
- Benne vagyok, de csak ha nem nevetsz ki. Elég régen volt rá alkalmam, és már azt sem tudom, hogy kell rendesen megülni a lovat.
Nem volt olyan nehéz feladat, mint gondolta. Negyed óra könnyed galopp után egész jól belejött, és amikor a patakpart felé fordultak, vágtára fogta a fekete csődört. Jared udvariasan le akart egy kicsit maradni, de a fiatal kanca fürgén követte az előtte ügető pompás jószágot, és nemsokára fej fej mellett haladtak. Együtt vágtattak, a fiút majdnem annyira lenyűgözte gyerekkora helyszínének látványa, mint Ivy. Ahogy belegázoltak a vízbe, a tajtékzó habok megtörtek a lovak lábán, és lefröcskölték őket, hamarosan teljesen átázott a nadrágszáruk, de ezzel egyikük sem törődött. A lány még sosem lovagolt vízben, és kicsit félt attól, hogy a lova megbotlik. Jared azonban nem tétovázott, egyre beljebb haladt. Később megállították a lovakat, és egy kicsit hagyták, hogy a hullámok ereje birkózzon az állatokéval. A fiú mutatott néhány érdekes madarat, és mesélt róluk.
- Nem tudtam, hogy ennyire értesz a madarakhoz – mondta Ivy csodálkozva.
A szél játékosan fodrozta a haját, és halvány rózsákat festett napbarnított arcára. Elmerülten bámult egy hirtelen felrepülő madárraj után, és észre sem vette, hogy Jared milyen önfeledten nézi őt. Amikor elkapta a fürkésző tekintetet, teljesen elpirult.
- Benne vagy egy versenyben hazáig? – kérdezte a fiú váratlanul.
- Naná! – vágta rá Ivy.
- És mi lesz a győztes díja?
- Ha én nyerek, kölcsönadod a kocsid holnap délelőttre, és azt csinálok vele, amit csak akarok, persze ésszerű keretek között. Ne aggódj, nem fogom összetörni!
- Rendben – egyezett bele Jared higgadtan – És ha én nyerek?
- Várom a kívánságod. De ne nagyon éld bele magad, mert küzdeni fogok életre - halálra! Nos?
- Egy csók…
- Azt már nem! – csóválta a fejét a lány.
- Pedig méltó ellenérték egy méregdrága BMW mellett.
- Jól van, de induljunk gyorsan, mielőtt meggondolom magam!

2007-03-20 13:48.19

- Menjünk el valahová, kicsim… el… bárhová. Mindkettőnknek jót tenne.
- Nem tudom megtenni – sütötte le a szemét a lány.
- Dehogynem tudod… együtt tudjuk.
A lány kezét szorongatta, és úgy tűnt, a lelkébe megint visszatért az élet. Hirtelen szertefoszlottak az egymás kerüslésével töltött hetek. Minden ízében férfinak érezte magát, aki nem fogja hagyni, hogy megszökjön előle, akit szeret.
- Jensen, ez őrültség – húzódott el Babs tőle, és körbesétált a szobán, jópár fényképről Eric mosolygott le rá – Nincs jogunk hozzá.
De a nagyfiú úgy döntött, nem hagyja elmenekülni. Ha Babs arcul ütötte volna, akkor bocsánatot kér és elmegy, de láthatta, hogy a lány ugyanúgy kívánja őt, ahogy ő a lányt.
- Miért lenne őrültség? Ki írja elő ezeket a szabályokat? Szerelmes vagyok beléd, jól tudod – Jensen szemei kétségbeesetten kutattak, hogy meglássák Babs tekintetében azt, ami után áhítozott.
- Miért szeretsz engem, Jensen?
- Mert pontosan az, és pontosan olyan vagy, mint akire mindig vágytam.
- De már elkéstünk. Megváltozott az életünk, és így én nem tudok neked valami sokat nyújtani – mondta őszintén a lány.
- Én kevéssel is beérem.
Hosszú órákig ültek egymás mellett és beszélgettek, csókolóztak, fogták egymás kezét, és már késő délután volt, amikor Jensen bement a vendégszobába. Babs csak ült a ránehezedő csendben, és bűntudat mardosta. Rossz, amit tesz, annak kell lennie… vagy talán mégsem?

2007-03-20 13:46.17

Otthon kirobbanóan jókedvű voltam egész délelőtt, bár csak akkor fogtam fel, hogy Ivy homlokegyenest az ellenkezőjét csinálta a meggyőződésének, amikor drága barátnőm már rég messze járt Jareddel.
Babs kényelmesen elnyújtózott a nappali kanapéján. Hetek óta először volt ilyen csend és nyugalom a házban, valahogy mindenki elszivárgott. Colin meghívott ebédelni, és magunkkal vittük Shanont is, aki éppen interjúra ment. Újságíróként dolgozott egy los angelesi lapnál, és most lehetősége nyílt interjút készíteni egyik kedvenc focistájával, Ronaldoval. Masato Jeffreyvel és Chennel leugrott a közeli edzőterembe, Daneel forgatásra ment, és Jensen ki tudja hol csatangolt éppen. Babs betette a kedvenc CD-jét a lejátszóba, és egy pohár hideg limonádét kortyolgatva dudorászott. Nagyon fáradt volt, a legújabb kollekciójával rengeteget kellett dolgoznia. Divattervezőként az élete nem volt fenékig tejfel, és bár mostanában nem kellett külföldre utaznia, mégis sok bemutatót vállalt. Édes volt a semmittevés az időtlen idők óta tartó kemény munka után, és kellőképpen ki akarta élvezni a lustálkodás lehetőségét. Már majdnem elszenderedett, amikor valaki belépett az ajtón.
- Szia, édes! Hát te, egyedül vagy? – kérdezte Jensen rákacsintva.
Ez az „édes” olyan természetesen hangzott, mintha egyszerűen csak jó napot kívánt volna.
- Totál egyedül. Mindenki házon kívül van, úgyhogy lazítok egy kicsit. Kérsz egy limonádét?
- Hát, az most jól esne. Végigrohantam a fél városon, majd’ meghalok szomjan.
Egy húzásra megitta az egészet, aztán csendben figyelte, ahogy Babs lassan kinyújtóztatta a tagjait. Egyetlen szó nélkül letette a poharát, átült mellé, és nagyon mélyen a szemébe nézett, a tekintete szinte belefúródott a lányéba.
- Azt akarom, hogy valamivel tisztában legyél – mondta halkan – A világon semmit sem ígérhetek, de szeretlek téged. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történhetett velem.
Babs döbbenten hallgatta a szavait, de aztán a nagyfiú anélkül, hogy mégegyszer megszólalt volna, a karjába vette és szenvedélyesen szájon csókolta. Közben érezte, hogy a szíve és az egész teste sajog ezért a lányért.
- Olyan eszméletlenül gyönyörű vagy – suttogta Jensen és csókolta őt újra és újra.
Szorosan magához húzta Babsot, érezte a szíve dobbanásait a saját mellkasán, aztán rápillantott törékeny arcára, ami kipirult az izgalomtól.

elejére ... 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk