Hali mindenki még elég új vagyok ezen az oldalon de én is Alan fan vagyok.Szerintem jó volt a HP6 de a könyvhöz képest Alan elég kevés szerepet kapott.És a végét nagyon összecsapták de am. szerintem jó volt.Találtam róla egy elég régi képet.hirtelen fel se ismertem bár mondjuk mindegyik filmjében máshogy néz ki de szerintem mindegyik filmjében jó.Olvastam itt hogy Emma T. nem vállalta be a szerepet mondjuk én meg tudom érteni.Elég keveset szerepelt gondolom nagyobb szerepre vágyik.De azért jól alakította a Sybilt.Sajnálom hogy nem válallta be.

5124. Orfeusz (2009-08-23 17:59.46)

- (válasz Hajnuszbaba 5123. hozzászólására)

egyetértek... és lehet is rá irigykedni.. hogy ilyen élményekben volt része....:))

5123. Hajnuszbaba (2009-08-23 17:28.06)

Orfeusz, nem győzök hálálkodni! :)

Szerintem nagyon találó ez a recenzió, a szerző nagyon ráérzett arra, hogy Alan milyen színész és ember.

5122. Orfeusz (2009-08-23 17:04.18)

még ezt fordítottam anno, ez szintén színpadi recenzió volt, amit egy Michele nevű fan követett el, és tett közé 2002. január 10-én ...

Private Lives (2002. január 10.)

Március 3-ig alakítja Alan Rickman Elyot Chase szerepét a londoni Albery Theatre-ben, míg partnere Lindsay Duncan, aki az Elyothoz hasonlatos rémes alakot, Amandát játsza. Lényegében ez két, rendkívül kellemetlen és önző alak története, akik úgy szúrják el mások életét, ahogyan a sajátjukét is. A Private Lives (Magánélet/Magáügyek) az 1930-as évek modorosságát jeleníti meg, és ebből kifolyólag ez remek lehetőség Alan Rickman számára, hogy megcsillogtassa rendkívüli képességeit (gondoljunk csak a nottinghami bíróra). Ugyanakkor Hamlethez is hasonló (tele van idézetekkel), és a kísértésnek, hogy felülmúlja önmagát, egy színész sem tud ellenállni.

Kellemes meglepetés volt a nézőknek, hogy Elyot tulajdonképpen valóságos alak – valaki, aki irritáló, ingerlékeny, de ég a vágytól, hogy másoknak tessen, ideges, fáradt, rosszkedvű, de persze lelkifurdalást érző. A darabban van egy jelenet, amikor Elyot öt éve nem látta Amandát, és az első találkozáskori pillanat örömteli várakozással teljes – de csak addig, amíg meg nem csonkítják. Ekkor a nézőnek olyan érzése támad, hogy bár ne találkoztak volna ők ketten, mert hiszen nem sztereotípiák, hanem mély érzésű emberek, akik nagyon is sebezhetőek.
Sokan ezért is nem szeretik Noel Coward darabjait, merthogy azok dagályosak, öntudatosan íródtak, és legfőképpen Coward saját hatalmasra felfújt egoját közvetítik – így bármelyik színésznek is kell belebújnia ezekbe a kartondoboz-figurákban, kivételes tehetséggel kell rendelkeznie, hogy életet leheljen beléjük.

És az „élesben folyó játék” mindezt pokolian mulatságosabbá teszi akkor, amikor Rickman hagyja Elyotot belefolyni egyfajta borzasztóan felfújt „színészkedésbe”, így a néző nem tudja, sírjon vagy nevessen. Förtelmesen rossz színészi játéknak tűnik, de csak annak tűnik, mert távolról sem az – hiszen ez a lényege ennek a csodálatos alakításnak.
Alan Rickman olyan művész, aki bármikor az ujja köré csavarhatja a közönséget, és sosem szalasztja el ezt a lehetőséget, hogy ezt be is bizonyítsa. Komikus időzítése is kifogástalan: a második felvonásban nagyon ügyelt arra a pontra, amikor is Amanda fejen csapja egy táblával. Igen gyors és igen elegáns (és rendkívül fájdalmas) mozzanata a darabnak, amikor is a közönség szinte egy emberként szisszent fel. Ez olyan kivételes pillanat, amikor Rickmannek pontosan tudnia kell, hogy mit tesz.
Kifejezésmódja, arcjátéka is kifinomult, szemet gyönyörködtető, ahogyan kiválasztja és a nézők elé tárja Elyot árnyalt, néha kiismerhetetlen vagy túláradó érzéseit – ezzel is azt mutatva, hogy mennyire remek előadóművész, akár a színpadon, akár a képernyőn szerepel.

Rickman hangja kellemes, dallamos, semmihez sem hasonlítható, mely kissé felfrissíti és fájdalmassá is teszi a második felvonás elcsépelt, régi dalait. Elyot és Amanda az „If love were all”-t (Ha minden szerelem lenne) énekli, eredetileg a „Bittersweet”-ből.
Elyotnak van egy szólója, amiben ezt énekli: hiszem, hogy mióta élek, minden vágyam, hogy a szórakoztatásnak éljek ..)
Habár gyakran jó nagy adag nyegleséggel énekeltek, Rickman egy kis finom, melankolikus szomorúságot szőtt bele a hangjába, és ahogyan ezeket a dalokat énekelte, szinte összetörte hallgatóságának a szívét.
Tartani lehet attól, hogy mindez nem változtat azok nézetén, akik nem szeretik Noel Cowardot, de mégis nagyszerű alkalom, hogy lehetőséget adjon a szerzőnek – és mindezt Alan Rickman segítségével; egyszerűen nagyszerű …

Előadás után az egyik néző a barátjával a művészbejáró előtt várakozott, jól sikerült az estéjük. Nagyon hideg volt és több mint 1 órát várakoztak Rickmanre, a lábuk teljesen átfagyott, de hát mit számított ez?
Tíz perc nem elég arra, hogy valaki jelleméről megbizonyosodjunk, és senki sem tudja megítélni a másikat rövid ismeretség után, de a fent említett két rajongó pontosan ezt akarta tenni.
Alan Rickman csendes fickó, enyhe félénksége inkább rokonszenvessé, mint esetlenné teszi, és neki van a legmegnyerőbb, őszinte kisfiús mosolya (miért is gondolják egyesek, hogy a fogain keresztül, sziszegve beszél, mint Piton professzor? – szégyelljék magukat!) Csendes szavú, kiválóan artikulál, egyenesen a partnere szemébe néz, ha hozzá beszél, és mindig érdekli a másik mondandója. Ugyanakkor van egy sajátosan reagáló humorérzéke, és a munkáját illetően egy kis védelmező érintetlensége.

Szívélyes volt, kedves és udvarias, ahogyan a fagyasztó hidegben ácsorogva beszélgetett imádóival – nem bánta, hogy egy sor olyan kérdésre kell válaszolnia, amit már ezerszer hallott – magáról, a munkájáról, a terveiről. Szerény, de erős jellemű pasasnak tűnt, aki mélyen és őszintén elégedett az életével. Vannak olyanok, akikkel kapcsolatban érezni lehet valami megmagyarázhatatlant és némi ésszerűtlenséget is, és ez az érzés csak erősödik benned, ha beszélsz is velük. Alan Rickman egyike az ilyen embereknek. Kedvessége néhány röpke pillanatig barátságosabbá, melegebbé teszi a világot (főleg, ha egy fagyos utcán találkozunk vele).
Feltehető, hogy ez a mélyen gyökerező békesség – a nyilvánvaló benső nyugalom és önbizalom teszi őt képessé arra, hogy merjen kockáztatni, ugyanis nagyon kevés színész van, aki vállalja a rizikót. Jellemének csendes erőssége hozzájárul ahhoz, hogy képes legyen megengednie magának, hogy „elveszett” legyen – és ő meg is teszi ezt, mint ahogyan azt a Private Lives-ben bárki megtapasztalhatja.

5121. Orfeusz (2009-08-23 16:57.40)

- (válasz Udo5 5120. hozzászólására)

igen.... szókimondó, humoros... és nagyon őszinte....:)))

5120. Udo5 (2009-08-23 16:48.48)

Jó, hogy lefordítottad, köszi Orfeusz!
Legjobban ez az Alantől idézett mondat tetszett: "Ez nem az a forgatókönyv, amit csak lazán félretesz az ember …hanem teljes erővel jó messzire elhajítja…" :)

5119. Orfeusz (2009-08-23 14:01.49)

- (válasz Hajnuszbaba 5118. hozzászólására)

Nagyon szívesen... :))

elejére ... 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Csabaga, 2021-02-21 17:24	8328 hsz
Melyik szerepet vállalnád el legjobban Alan mellett?	Bogi3, 2017-02-03 22:58	128 hsz
Keresem	Sacicsakegyvan, 2017-02-02 09:51	152 hsz
Alan Rickman new girlfriend is!?!!	Hajnuszbaba, 2011-08-16 21:12	95 hsz
Kérdések	Arf, 2009-10-04 15:31	1 hsz

Alan Rickman adatlap

Született: 1946. február 21.

Elhunyt: 2016. január 14.

Utolsó filmjei:
- Esküvő a topon (2019)
- Alice Tükörországban (2016)
- Az élet ára (2015)
- A virág románca (2015)
- Egy ígéret (2013)

További információk

Filmes fórumok

- Galaxis útikalauz stopposoknak (2005) - Vélemények

- The Search for John Gissing - Vélemények

- Robin Hood - A tolvajok fejedelme - Vélemények

- Raszputyin (1996) - Vélemények

- Harry Potter és a bölcsek köve - Vélemények

- Igazából szerelem - Vélemények

- Drágán add az életed! - Vélemények

- Dogma - Vélemények

- Alice Tükörországban (2016) - Vélemények

- A virág románca - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk