Fórum - Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi) (24. oldal)

elejére ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... végére

639. Törölt felhasználó 15 (2008-08-01 19:36.50)   - (válasz Kirschakos 638. hozzászólására)

Nincs mit,csak elmondtam amit gondolok:) Ez már megint nagyon izgi,most azon agyalok hog yhogyan halhatott meg a prof:)

638. Kirschakos (2008-08-01 19:24.46)   - (válasz Sophievulpes 637. hozzászólására)

Ohh...köszi:))) Nagyon feldobott a válaszod. :) Rendben akkor itt van egy újabb rész:) Anglia, London Egy évvel később… Pocsék idő volt. Vastag köd telepedett a városra, lecsapódva és nyálkássá téve mindent, amivel csak érintkezésbe került. John Fleming, noha tősgyökeres angol volt, soha nem tudta megszokni a komor időjárást, ami oly jellemző volt a szigetországra. Hangulata idomult az éghajlathoz, ami azt jelentette, hogy gyakran volt búskomor és dühös. Jókedvében csak ritkán találhatta bárki is, de olyankor megmutatkoztak igazi személyiségének jegyei. Megnyerő modorral, remek humorérzékkel és empátiával rendelkező személy volt, de John most a lehető legrosszabb kedvében leledzett. Magában morogva ült kocsijában, miközben az East End nevű városrészbe tartott, mely a City-től keletre helyezkedett el, közel a kikötőhöz. Ez volt az a városrész, ahol a legtöbb piac és múzeum mellett a legtöbb bevándorlót is meglehetett találni. Voltak koreai, maláj, indonéz, lengyel és más egzotikus népek képviselői, akik az utóbbi időben ellepték London utcáit, nem is beszélve a punkokról és más nemzetek lakóiról. John nem volt se fajgyűlölő, se gőgös angol, de tisztán látta, hogy a bevándorlók tömegével a bűnözés is nőtt az utcákon. Egyre több lett a zsebtolvaj, a piti bűnöző és sajnos a házak mögötti lepuffantásos esetek száma is. Ha valaki hát John tájékozott volt a témában, mivel a Scotland Yardnál dolgozott nyomozóként, lassan öt éve. Eközben felküzdötte magát – vér és verejték által – a legjobbak közé, s talán ez volt az oka, hogy őt és nem mást küldtek az East End kerületbe, egy gyilkosság helyszínére. Bárhol máshol szívesebben lett volna, mint a londoni forgalomban, mely végülis nem volt más, mint irányított káosz csupán. Tudta, azonban, hogy nyomozóként kötelessége kivizsgálni az esetet, melyről viszont nem tudott sokat, csupán az áldozat nevét: Dr. Robert Cartwright. A férfi fizikusprofesszor volt, akit a lakásán ért a halál tegnap este. A bejárónője talált rá ma reggel és ő értesítette a rendőrséget is. John megkapta a pontos címet, East Road 21B, majd főnöke parancsára már útnak is indult. Miután megérkezett a kerületbe, aránylag könnyen rátalált a lakásra, amit nehéz is lett volna eltéveszteni, mivel a hatóságok már lezárták a környéket, s felhúzták a kordont. A vaskapuval körülvett ház előtt két járőrkocsi vesztegelt, miközben a rendőrök a kíváncsi tömeget próbálták távoltartani. – A helyszínelők megérkeztek már? – kérdezte egyiküket, miután kiszállt kocsijából. – Igen, már egy fél órája itt vannak – felelt a járőr, futó pillantást vetve Johnra, aki rágyújtott egy cigire, majd két szippantás után eldobta a csikket, ami apró üstökösként zuhant a nedves betonra. Belépve a ház ajtaján további rendőröket talált, akik a földszinti szobákban kutattak a helyszínelőkkel, akik szinte mindent lefotóztak és megvizsgáltak. A vakuk villogó fényeit vakítóan verték vissza a fehér falak, melyeken néhány cserepes virág és festmény lógott. Úgy tűnt a professzor rajongója volt az antik tárgyaknak, mivel az emeletre vezető lépcsőt egy méteres állványon álló kínai váza és egy görög atlétát ábrázoló szobor fogta közre. Furcsa képet nyújtottak az előtérben, legalábbis John nem találta túl ízlésesnek az összhatást. Kényelmesen fellépkedett az emeltre, ahol csak két helyiség – a háló és dolgozószoba – helyezkedett el. Persze mindkettőben emberek nyüzsögtek, bár a dolgozószobában hatalmas rendetlenség uralkodott, mely láttán John eltátotta a száját. A látvány olyan volt, mintha egy hurrikán pusztított volna odabent: a szekrények felborítva, az íróasztal kettétörve, az apró tárgyak és könyvek szanaszét hevertek. Totális káosz uralkodott odabent. Ráadásul ez még nem volt minden! Tekintete az egyetlen ablakra, pontosabban annak helyére vándorolt, ahol ezekben a percekben is áramlott befelé a köd és az utcazaj. Mi az ördög? – mormogta, majd meglátta Thomas Beart, a halottkémet, aki egy lepedővel letakart kupac fölött állt, vékony bajuszát simogatva. – Hogy vagy Thomas? – lépett hozzá, kezet rázva a vézna férfival. – Kösz, megvagyok – villantott egy halvány mosolyt fekete hajú barátjára. – Bár ez a legfurcsább ügy, amivel valaha dolgom volt. – Hogy érted ezt? – Nézd meg magad! – felelt, majd lerántotta a leplet a halottról, és John megcsodálhatta a néhai professzort, aki kicsavart végtagokkal hevert a földön. – Te jóságos ég! – tátotta el a száját John, ahogy meglátta a véraláfutásokkal teli testet, a szörnyen vicsorgó arcot, melyet a halál örökre elváltoztatott. – Érted már, hogy mi a problémám? – pillantott a nyomozóra Thomas. – Ezt a pasast kicsavarták, akár a vizes rongyot. Egy épségben maradt csontot sem találsz a testében… olyan, mint egy rongybaba. – Hogy lehetséges ez? Talán valami robbanás okozhatta? – mutatott John a falban tátongó lyukra. – Az biztos, hogy valami behatolt az ablakon, ami ekkora felfordulást okozott, de hogy nem bomba, sem rakétalövedék nem lehetett azt le merném fogadni. – Miért vagy olyan biztos benne? – Nos… az ablakot kiszakították a helyéről, az utca másik oldalán megtalálhatod, aztán meg a testen egyetlen roncsolt sebet sem látni. Egyszerűen… összemorzsolták. – Értem – sóhajtott John. – A boncolás talán több eredményt fog hozni? – Az majd kiderül. Neked szólok először, ha találok valamit. – Rendes tőled. Ezek micsodák? – nézett a falra John, amin fekete foltok virítottak, körbe a szobában, de az ablak helyének szélein is. – Égésnyomokra hasonlítanak, de még nem tudjuk biztosan. Vettünk mintákat, de még elemeznünk kell azokat. Hamarosan többet fogunk tudni. – Hát nagyon remélem, hogy így lesz! Úgy hiányzott nekem ez az ügy, mint púp a hátamra – morgott John. – A bejárónővel mi a helyzet? –Hazament, mert szörnyen ki volt borulva, de meghagyta a címét – nyújtott át egy cetlit Thomas. – Kösz – pillantott a papírra John, majd kabátja zsebébe rejtette. – Megyek, felteszek pár kérdést a szomszédoknak, hátha láttak valamit vagy valakit. Tartod a frontot? – Megteszem, ami tőlem telik – biccentett a helyszínelők vezetője, majd elköszönt a nyomozótól, aki már el is hagyta a szobát.

637. Törölt felhasználó 15 (2008-08-01 19:17.29)   - (válasz Kirschakos 636. hozzászólására)

Összecsapott??Ez egyáltalán nem hangzik összecsapottnak,háromszor el kellett olvasnom hogy felfogjam...SZtem jó,ötletes,és pontosan,tudatosan meg van szerkesztve,és ahogy a kis részletből láttam,sztem tudsz irni:)Örülnék még részeknek:)

636. Kirschakos (2008-08-01 19:13.25)   - (válasz Sophievulpes 635. hozzászólására)

Nos... maga a történet tulajdonképpen arról szól, hogy az Alpokban egy titkos társaság világuralomra tör a nanotechnológia segítségével. Különös események utalnak cselekedeteikre: a házaspár eltűnik, repülőgépek zuhannak le a környéken, Londonban meghal egy tudós - Robert Cartwright - aki hobbiként érdeklődik a régészet után és nyomára is bukkan egy még az ókorban nyoma veszett kék gyémántnak. A gyilkossági ügyben John Fleming detektív nyomoz, aki CArtwright kollégája (Nadia Rouvas) segítségével eljutnak a Lybiai sivatag mélyére, ahol megtalálják a gyémántot. Ez a gyémánt a titkos társaság számára létfontosságú, mert a kő olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amik felerősítik az rádióhullámok erejét és jól vezeti az elektromos energiát is, melyet a duplájára képes erősíteni. Tudom ez most elég sci-fi hangzású, de amúgy kalandregénynek készül és igazából nem ilyen összecsapott, ahogy most elmondtam, csak nem akartam nagyon sokat írni:) Jóval több minden történik benne, mint amit most leírtam és maga a történet is jóval több rétű és mélyebb - legalábbis igyekszem úgy alakítani, mint ahogy hangzik. Maga a történet megvan a fejemben az elejétől a végéig, de könnyen változhat miközben írom. Ha érdekel még mutathatok belőle részleteket. De nem akarom magam reklámozni egyáltalán csak tényleg kíváncsi voltam mások véleményére:)

635. Törölt felhasználó 15 (2008-08-01 18:55.24)   - (válasz Kirschakos 624. hozzászólására)

Ez izgalmas,de most akkor mért ölték meg őket?

634. Kirschakos (2008-08-01 18:48.55)   - (válasz Fémszívű 631. hozzászólására)

köszi. Igazából már kész van 82 oldal. Lassan haladok mert nem mindig lehetek egyedül itthon, de azért igyekszem megragadni az alkalmat:)

633. Andro (2008-08-01 18:03.29)   - (válasz Fémszívű 626. hozzászólására)

Műfajonként más, de mind slash. ^^

632. Fémszívű (2008-08-01 17:32.40)   - (válasz Jericho 629. hozzászólására)

Szerintem nincs igazad. Egy mű alapján nem lehet ítélni. Ez nem volt olyan hosszú írás, hogy meg tudd állapitani, ki tehetséges, és ki nem.

631. Fémszívű (2008-08-01 17:22.15)   - (válasz Kirschakos 624. hozzászólására)

Hű, ez rendkívül izgalmas. Szerintem folytatnod kellene az írást.

630. Fémszívű (2008-08-01 17:15.37)   - (válasz Supiman 628. hozzászólására)

Szívesen.

629. Jericho (2008-08-01 15:35.37)   - (válasz Supiman 627. hozzászólására)

Semmi nyomasztót, esetleg elgondolkodtatót nem fedeztem fel, a tőled elolvasott kis szösszenetben. Az álom és a valóság témáját akarod fejtegetni, akkor bizony olvasnod kéne Philip K. Dick-től, aztán jó gyorsan ki is vernéd a fejedből a gondolatot, hogy ilyen témában gyakorlatilag lehetetlen újat alktoni.Többre lesz szükséged, egy Ébredés és zárásként "felébredtem" szócskánál.Jobban át kell gondolni, brain storming-olni rajta, nem biztos, hogy az a jó ami először eszünkbe jut.Sőt! Rengeteg ember kacérkodik írással szerintem, de ahhoz, hogy kiadatásra kerüljön egy mű nem csak kitartás és akarás, hanem tehetség is kell.Sokan azt nem bírják felfogni.Igencsak közhely a végére, hogy az írásra születni kell.

628. Supiman (2008-08-01 14:55.38)   - (válasz Fémszívű 625. hozzászólására)

Kösz, hogy megvédtél!:D

627. Supiman (2008-08-01 14:55.00)   - (válasz Jericho 622. hozzászólására)

Szokásos? Elszakadni? Miért? Én szeretek foglalkozni, az álom és valóság közti kapcsolat kérdésével, témájával, így logikus hogy ebben a témában írok, mert ez foglalkoztat. Miért kéne elszakadnom, a szerintem egyálltalán nem szokásos indítatástól, témától?! Mert Te azt mondod? Amúgy kösz a véleményt, én szívesen veszek, pozitív és negatív kritikát egyaránt, csak szeretem ha meg is van indokolva. A te indokod, hogy "nem szükséges". Miért? Ez a novella, az "indítatás" lényege, miért ne lenne szükséges?

626. Fémszívű (2008-08-01 14:13.13)   - (válasz Andro 623. hozzászólására)

Négyet? Több műfajban, vagy egyféle stilusban?

625. Fémszívű (2008-08-01 14:12.09)   - (válasz Jericho 622. hozzászólására)

Szerintem viszont jó az írása. Úgyhogy ezzel nem értünk egyet.

624. Kirschakos (2008-08-01 14:11.13)

Sziasztok! Én rengeteget olvasok és nem tagadom szeretek írni. Régi vágyam, hogy alkossak valami jót és jelenleg is dolgozom egy regényen, amit szándékomban áll majd elküldeni egy kiadónak hátha összejön a dolog. Szeretném egy rövid részt belőle mutatni, mert érdekel a véleményetek?: Berni-Alpok, Svájc Hűvös szelek vágtattak le a hegyoldalon, felkavarva a havat, mely a zord időnek köszönhetően rakódott le a szirteken alig pár napja. A lehetetlenül kék égbolt most teljesen mentes volt minden felhőtől, miközben ragyogóan sütött a nap, de Terry Jonest mégis kirázta a hideg – noha vastag síkabátot viselt. Szorosan megkapaszkodott hegymászó kötelében, megvetette a lábát egy kiszögellésben és letekintett a Jungfrau gleccservidékre, melynek egy része jól látszódott onnan, ahol tartózkodott. A hófehér gleccsernyelvek vakítóan verték vissza a napsugarakat, mintha kristálytiszta tükrökként funkcionáltak volna. A férfit teljesen megigézte a gyönyörű látvány, mely minden alkalommal eszébe jutatta, hogy mennyi csoda található a Földön. Terry álmodozó hajlamú férfi volt, aki az Aletschorn 4195 m magasan nyújtózkodó csúcsára igyekezett feleségével, Miriammal. A nő alig pár méterrel alatta kapaszkodott fölfelé – szőke tincseibe, melyek kilógtak a sapkája alól – belekapott a szél. Vidáman integetett férjének, mikor észrevette, hogy őt nézi. Terry elmosolyodott, majd folytatta útját a csúcs felé. Még csak egy éve házasodtak össze, de tudták, hogy egymás mellett fognak megöregedni. Hirtelen szerettek egymásba még Rómában egy kiránduláson, amit az utazási iroda szervezett vendégeinek. Talán a város hangulata miatt, de olyan mély érzelmeket éltek át, amilyet még soha azelőtt. Terry gyengeségeit Miriam kompenzálta, s ez fordítva is így volt. Tökéletes párt alkottak és közös szenvedélynek hódoltak: a hegymászásnak. Ez volt a hobbijuk, mely nélkül nem élhettek teljes életet. Szükségük volt az adrenalin és a szabadság mámorító érzésére, amit csakis a hegyek meghódításakor tapasztalhattak. Ez volt a kábítószerük, a függőségük, mely az Alpokba vezette őket három nappal ezelőtt. A délután közepén jártak, de estére szerettek volna felérni 2000 méterre, ezért minden ügyességüket és rutinjukat bevetették, hogy elérjék céljukat, s megbirkózzanak a heggyel. Terry ezen szenvedélyét – aki reklámszakemberként dolgozott egy tv csatornánál – kollégái nem nézték jó szemmel, ahogy Miriam munkatársai sem, aki gimnáziumban oktatott irodalmat. Mindez, azonban kicsit sem akadályozta őket, hogy hobbijuknak hódoljanak. Az idő gyorsan szállt, ahogy kapaszkodóról-kapaszkodóra, párkányról-párkányra másztak egyre följebb és följebb, mialatt kezdett esteledni. A levegő még jobban lehűlt, majd szürke felhők is megjelentek az égbolton és a szél is élénkebbé vált. Terry már azon rágódott, hogy mi lesz, ha az éjszaka a sziklafalon találja őket, de szerencsére nem így történt. A következő pillanatban egy kisebb emelkedő széléhez értek, melynek aljában kellő hely akadt, hogy felállítsák a sátrukat. Így hát levetették hátizsákjukat, majd hozzáláttak a művelethez. Mikor kész lettek, fogták cuccaikat és bebújtak a sátorba, ahol Terry bekapcsolta a borszeszégőt, melyen zacskós levest melegítettek, hogy vacsorázhassanak. Húsz perc múlva már élvezték a forró leves ínycsiklandó illatát, melynek azon nyomban nekiláttak. Csendben itták bögréikből vacsorájukat, nagyokat kortyolva, s le nem vették egymásról a szemüket. Eközben heves szélroham támadt odakint, ami veszettül rázta sátruk oldalát, hangosan süvítve a szirtek között. – Már félúton járunk – szólalt meg Terry. – Holnapra elérjük a csúcsot, ha tartjuk a tempót. – Nem lóverseny ez, drágám – nevetett Miriam. – Mindenesetre köszönöm, hogy elhoztál ide. Egyszerűen lélegzetelállító ez a hely! – Valóban az. Örülök, hogy eljöttünk – simította meg felesége arcát, majd lágyan megcsókolta. Ekkor annyira felerősödött a szél, mintha a pokol összes démona sikoltott volna a hegyek közt. Terry, azonban valami mást is meghallott, ezért hegyezni kezdte a fülét, hogy újra elcsípje az alig hallható hangot. – Valami baj van? – kérdezte zavartan Miriam, aki csupán az őrült szelet hallotta tombolni odakint, s nem értette férje, miért hagyta abba, amit elkezdtek. – Hallottam valamit – motyogta Terry, aztán felemelte a tenyerét, hogy felesége ne beszéljen, aztán sebesen felpattant. – Emberi hangokat hozott a szél – magyarázta a férfi, aki már nagyon kíváncsi volt a zaj forrására. – Kántálást hallottam. – Az meg hogy lehet? – csodálkozott Miriam. – Hová készülsz? – Kimegyek – felelt a férfi, miközben már össze is cipzárazta kabátját. – Megőrültél? – pattant fel a nő. – Nem mehetsz ki ebben az időben! Terry-t, azonban már nem lehetett megállítani, s a következő pillanatban már kint is állt a süvöltő szélviharban. Koromsötét éjszaka volt, de a hó fehérsége miatt kilehetett venni a körvonalakat. A férfi jobbra-balra tekintgetett, miközben a szél az arcába fújt egy marék havat. – Szerintem képzelődtél – bukkant fel mellette a nő is, aki már azon volt, hogy alaposan leteremti a férjét, de Terry közbeszólt. – Erre! – indult balkéz felé, majd legalább öt méterre távolodtak sátruktól, mikor Terry megállt és fülelt. Miriam fázósan didergett, keményen taposva a havat dühében, de hirtelen ő is meghallotta. Valóban férfihangokat hozott a szél, de nem lehetett kivenni a szavakat. Erőlködve próbálták tekintetükkel átfúrni a sötétséget, de hiába. Ám hirtelen Terry felkiáltott és előremutatott. Miriam a jelzett irányba pillantott, s egy hegyoldalt látott, melyen vékony párkány vezetett egy barlanghoz, melyből sárgás fény áradt az éjszakába. Innen jött a kántálás is, ami egyre jobban felerősödött, s már a szél sem tudta elnyomni. – Nézzük meg! – vigyorgott Terry és már indult is a lejtő széléhez, ahonnan a párkányzatra léphet majd. Felesége éppen tiltakozni akart, mikor egy csuklyás alak bukkant elő az üregből és meglátta a hívatlan vendégeket. Terry megtorpant és ijedtében nem is tudta mit mondjon, de nem is maradt rá ideje, hogy kitalálja. Az idegen váratlanul előkapott egy számszeríjat köpenye alól, célba vette a férfit és kilőtte nyilát. A lövedék Terry torkába fúródott, átdöfve a légcsövet. A férfi szemei tágra nyíltak a megdöbbenéstől, fuldokló hangok hagyták el a száját, majd szemei felakadtak és Terry a mélybe zuhant. Miriam először fel sem fogta mit lát, de aztán akkorát sikoltott, hogy hangja még percekig visszhangzott a sziklák közt. Hátat fordított és menekülni próbált, de minduntalan hasra esett a térdig érő hóban, mely mintha megdermesztette volna lábait. Halálosan félt, kétségbeesés kerítette hatalmába, s Terry elvesztése is szívébe markolt. Az egész olyan volt, mint egy rossz álom, szinte szürreálisnak hatott, de tudta, hogy valóság, amit látott. Hirtelen árnyék szelte át a levegőt és a nő éles fájdalmat érzett a hátában, s az ütéstől elvágódott. Megfordult körülötte a világ, a körvonalak elmosódtak, s nem létezett más csak a kínzó fájdalom. Tudta, hogy itt a vég, s nem tehet ellene semmit. Már hallotta is a csuklyás lépteinek ropogását a hóban, mígnem két csizmás láb bukkant fel a látóterében, ahogy támadója fölé állt és letekintett rá. Erős kezek ragadták meg és emelték fel, hogy aztán az ismeretlen a lejtő széléhez vonszolja, miközben hiába próbált tiltakozni, teste nem engedelmeskedett akaratának. Néhány perc múlva követte férjét a szédítő mélységbe, mialatt sikolyát elnyomta a viharos szél, ahogy a halál közeledett sebes szárnyakon, véget vetve a szörnyű éjszakának. Mindörökre.

623. Andro (2008-08-01 14:09.36)   - (válasz Fémszívű 619. hozzászólására)

Hát én most haladgatok, bár négy sztorit kell folytatnom. XDDD

622. Jericho (2008-08-01 14:06.13)   - (válasz Supiman 512. hozzászólására)

Ettől a szokásos "Ébredés" indítástól, már el kéne szakadni.Figyelemfelkeltésnek kiváló egy pszicho horronál, de itt nem szükséges.Ilyen csekély terjedelemből nehéz lenne következtetésket levonni, de elég hangulattalan az írásod. Nem tudom, mik a terveid az írással.Önnön szórakoztatás, vagy estleg nyomtatott formába való eljuttatás, ha utóbbi akkor még rengeteget kell tanulnod.

621. Fémszívű (2008-08-01 13:53.58)

Úgy látsztik, hogyha én megjelenek ez az oldal pangani kezd. Vagy csak depressziós lennék?XD

620. Atzel (2008-08-01 13:53.39)   - (válasz Andro 609. hozzászólására)

Jah, értem :) Semmi köze annak, amire én gondoltam, de azé kösszi

619. Fémszívű (2008-08-01 13:45.47)

Na ki hogy halad az írással?

618. Andro (2008-08-01 13:11.33)

Na elmúlt az írói válságom, szóval tudok írni.

617. Babs (2008-07-30 14:18.20)   - (válasz Supiman 616. hozzászólására)

Részemről az öröm!:))))

616. Supiman (2008-07-30 13:57.31)   - (válasz Babs 615. hozzászólására)

Ilyen szép kritikát se kaptam még!:))) Kösz!:)

615. Babs (2008-07-30 13:34.41)   - (válasz Supiman 512. hozzászólására)

Supi, mély elismerésem. Nagyon jól megragadtad az álom és valóság csalfa játékát...nagyon tetszett, de tényleg! Üdítő tény volt a mátrixos párhuzamod is. Neved szinte már egybeforrt számomra vele!:) Ami még nagyon tetszett, az a hihetetlen változatosság és képszerűség, ahogy leírtad ezt a kis szösszenetet! Egy élmény volt!Grat!:)

614. Andro (2008-07-13 09:04.29)   - (válasz Supiman 613. hozzászólására)

Az jó, majd el szeretném olvasni én is. ^^

613. Supiman (2008-07-12 18:23.11)

Na, kb most ébredtem:D, lényegtelen miért, de egy olyan feelinges történetet álmodtam, hogy mindjárt neki is kezdek az írásnak. Nagyon dráma, nagyon álleesős story!:D Nem lesz hosszú, ha késsz beírom ide!:)

612. Andro (2008-07-12 18:20.01)   - (válasz Bibitta 611. hozzászólására)

Aha értem.

611. Bibitta (2008-07-12 17:30.31)   - (válasz Andro 590. hozzászólására)

Már egyszer elkezdtem írni eggyet, és mások szerint jó volt.

610. Andro (2008-07-12 08:24.15)   - (válasz Supiman 608. hozzászólására)

Köszi! Majd kapod ha fennleszel. ^^

elejére ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... végére